Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-22 / 3. szám

1977. január 22.

SZABAD FÖLDMŰ VB8

13

■■■■■■■■■■шыштынмнмммммамнн1

■■■■■■

Haladó tapasztalatok iskolája

шяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяяя

1ЯЯЯЯЯЯЯЯЯЯЯЯЯЯЯЯЯЯШЯШШвЯЯЯЯЯЯЯ

V. TANANYAG

A T E R Y - a gazdaságirányítás

alapvető eszköze

„A terv az irányítás minden szintjén törvényerejű, és olyannak is kell lennie.“

(Gustáv Busáknak a CSKP XV. kongresszusán elhangzott beszámolójából.)

A CSKP XV. kongresszusa többek között kitűzte a mezőgazdaság további fejlesztésének a 6. ötéves tervidőszakra vonatkozó igényes feladatait is. Méltán lehetünk büszkék azokra az eredményekre, amelyeket az 5. ötéves terv folyamán a mezőgazdaságban elértünk. Ezek tették lehetővé számunkra, hogy a szemesek termelése szakaszán kitűzzük az önellátottság fokozatos elérésének irányvonalát, és igyekezetünket az élelmiszerek termelésében elért általános önellátottság mértékének a további növelésére összpontosítsuk. Ezeknek az igényes, de reális és teljesíthető feladatoknak a megteremtése azonban megköveteli, hogy tervszerűen folytassuk a mezőgazdasági termelés dinamikus növelését, ezt a 6. ötéves tervidőszak folyamán 14—15 százalékkal növeljük és egyúttal lényegesebben növeljük annak hatékonyságát.

A 6. ötéves tervidőszakban a növénytermelés elsődleges fejlesztésével számolunk. Elsőrendű feladatunknak a gabonakérdés komplex megoldását tekintjük. Ez mindenekelőtt megköveteli, hogy az állattenyésztési termelésben a szemesekkel jobban gazdálkodjunk, s a takarmányalapot a terimés takarmányok termelésének tervszerű növelésével, valamint a hazai forrásokból származó fehérjetartalmú takarmányok termelésének fokozásával erősítsük. Szükségesnek mutatkozik az állattenyésztési termelés további fejlődéséhez, főként öszszetételének javításához, az állatok termelőképességének növeléséhez és a veszteségek minden fajtájának csökkentéséhez szükséges előfeltételek tervszerű kialakítása. A mezőgazdaság 6. ötéves tervidőszakra szóló fejlesztési tervében rendkívüli figyelmet fordítunk majd a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére és a nagyüzemi technológiák bevezetésére.

G. Husák elvtárs a CSKP XV. kongresszusán elhangzott beszédében hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének a 6. ötéves tervidőszakra előirányzott célkitűzései elérése érdekében figyelmünket elsősorban

A BELSŐ TARTALÉKOK FELTÄRÄSÄRA ÉS KIHASZNÁLÁSÁRA

kell összpontosítani, azaz főként:

ф a föld, a trágyaszerek és a gépi eszközök belterjesebb kihasználására;

ф a lemaradozó vállalatok és járások színvonalának az élenjárók színvonalára való határozottabb fellendítésére;

ф a tudományos-műszaki fejlődés tevékenyebb hasznosítására, főként a növénynemesltésben és a vetőmagtermelésben folytatott kutatómunka érvényesítésére;

• a termelés összpontosításának és szakosításának gyorsított menetű kiszélesítésére, valamint a mezőgazdaság keretében érvényesített, és a mezőgazdaság és élelmiszeripar között kiépített kooperáció további fejlesztésére;

• a mezőgazdaság szervezésének és irányításának állandó tökéletesítésére.

E tananyag kerétében tekintsük meg közelebbről a mezőgazdaság tervszerű irányításával kapcsolatos, mindeddig gyakran jogtalanul mellőzött és lebecsült kérdéseket, s annak alapvető eszközét — a tervet. Meggyőződhetünk arról, hogy a tervezési folyamatba, azaz a terv készítésébe, realizálásába és teljesítésének ellenőrzésébe gyakorlatilag nap mint nap bekapcsolódik a mezőgazdaság minden dolgozója, azaz nemcsak a műszaki és gazdaságt dolgozók, hanem a fizikai dolgozók is. Azt is tudatosítani fogjuk, hogy munkahelyeinken mi is naponként konkrétan elősegíthetjük az irányítási rendszer tökéleteesítését, s ennek következeiében a mezőgazdaság 6. ötéves tervidőszakára előirányzott igényes feladatainak a teljesítését is.

A NÉPGAZDASÁGI TERVEZÉS RENDSZERE

A terv a szocialista társadalom gazdaságirányítási rendszerének alapvető eszköze, amely a párt és az állam gazdaságpolitikájának kötelező érvényű programja, s a szocialista ökonómika egves építési szakaszainak célkitűzésen tükrözi.

A népgazdasági tervezés a szocialista állam gazdaságszervezési funkciójának egyik legfontosabb alapelve.

A tervezés fontos szerepét a CSSZSZK Alkotmányában is lerögzítettük.

A tervezés legfőbb alapelve a demokratikus centralizmus, amely ugyanazon alapelv népgazdaság-irányításban való érvényesítésének a tervezés feltételeire való alkalmazását jelenti. Itt a központi állami irányításnak és a vállalatok és dolgozók kezdeményező tevékenységének optimális egyesítéséről van szó, a kötelező érvényű államterv alapján. Az érvényes elvek szerint az alacsonyabb szintű irányítás terve a magasabb szintű irányítás tervéből indul ki, s köteles biztosítani az általa kitűzött célok és feladatok teljesítését, másrészt lehetővé válik a vállalatok és a dolgozók demokratikus részvétele a terv kidolgozásában, megvalósításában és teljesítésének ellenőrzésében.

A vállalati természetű ügyekről való részletes központi döntések tehát a demokratikus centralizmus elveinek megsértését jelentené ugyanúgy, mint annak az elvnek a feladása is, amely szerint az állami tervfeladatokat maradéktalanul ót kell vetíteni a vállalati tervekbe.

Ez a szükségszerű követelmény a gyakorlati életben az állami és gazdasági tervfeladatok fokozatos lebontásában nyilvánul meg, az irányítás magasabb szintű szerveitől az alacsonyabb szintűek irányában. Ugyanakkor érvényes az az elv, hogy a tervfeladatok minden egyes hordozója (címzettje) köteles teljesíteni az irányítás fölérendelt szerve által meghatározott feladatokat, vagy — amenynyiben 6 is alárendelt szervezetekkel bír —ezeket a feladatokat maradéktalanul le kell bontania.

Ami a tervfeladatok kötelező jellegét illeti, megkülönböztetünk kötelező tervutasításokat és kereteket, valamint tájékoztató jellegű mutatókat.

A tervidőszak időtartama szerint megkülönböztetünk:

■ végrehajtási (évi) tervet;

■ középtávlatú (ötéves) tervet;

■ hosszú távlatú elgondolást (koncepciót).

Az irányítás különböző szintjei szerint a terveket a következőképpen

osztályozzuk:

• államtervek: CSSZSZK, CSSZK,

SZSZK;

ф népgazdasági tervek;

зфс a központi szervek tervei (minisztériumok és knb-ok); эфе a gazdaságirányítás középső láncszemeinek (a mezőgazdaságban, a járási és a kerületi mezőgazdasági igazgatóságok, a termelési gazdasági egységek főigazgatóságai) tervei; эфе a szocialista szervezetek (vállalatok és intézetek) tervei; эфе vállalatokon belüli alakulatok (üzemrészlegek, termelési központok) tervei.

TERVEZÉSI RENDSZER A MEZŐGAZDASÁGBAN

A mezőgazdaságban érvényesített tervezési rendszer betartja a tervezés általános érvényű alapelveit, ugyanakkor azonban tiszteletben tartja a mezőgazdaság azon sajátos jellegét is, amely a mezőgazdasági termelés biológiai voltából ered. Ennek eredménye az a tervezési rendszer, amelynél a vállalati szférában a mezőgazdaság sajátos jellegének behatásai vannak túlsúlyban, ám a vállalaton felüli szervek többnyire alkalmazkodnak a tervezés országos, egységes rendszeréhez.

A mezőgazdasági vállalatok a népgazdasági tervezésre vonatkozó (145/

70 Zb. sz.) törvénnyel összhangban a következő gazdasági terveket dolgozzálc ki* ^

■ ötéves (középtávlatú) terveket;

■ éves (végrehajtási) terveket.

ÖTÉVES TERVEK •

A mezőgazdasági vállalatokban az éves tervezés eddigi rendszere lénye- •

gében bevált és fokozatos fejlődés útján olyan rendszerré tökéletesedett, amely megszokottá vált és teljes mértékben megfelel a mezőgazdasági vállalatok szükségleteinek. A gyakorlati élet azonban egyre világosabban kimutatja, hogy a mezőgazdasági vállalat nem érheti be fejlesztésének egyévi időtartamra szóló tervezésével. A mezőgazdasági vállalatok többségének termelési ciklusa meghaladja a naptári év kereteit. A mezőgazdasági termelésre jellemző biológiai folyamatok, az új kapacitások építése, s mivel a mezőgazdasági termelésnek mezőgazdasági vállalatok közötti kooperáció és integráció útján való összpontosítása és szakosítása tartós jellegű, ezért nem lehet ezt az éves tervekben komplex módon kifejezni. Világos, hogy az Ilyen hosszantartó folyamatok és előirányzatok tervezését csak középtávlatú (ötéves) terv készítésével, a jövőben pedig távlati tervekkel érhetjük el.

A hatodik ötéves tervidőszakban ezért az ötéves terv kidolgozásának minőségére fektetjük a legnagyobb súlyt, amelynek a tervezési rendszer alapvető láncszemévé kell válnia, míg az éves rövidtávlatú, végrehajtási tervek csupán az ötéves terv egyes éveinek részletes kidolgozására és konkretizálására irányulnak majd.

Az 1976—1S80. évi ötéves gazdasági tervnek (hatodik ötéves terv) az állami tervfeladatokből és a népgazdasági tervekből kell kindulniuk, amelyek a felsőbb szervektől felbontva kerültek az üzemekbe, s amelyek az egész mezőgazdaságnak a CSKP XV. kongresszusa által kitűzött és a CSSZSZK, a CSSZK és az SZSZK kormánya által Jóváhagyott feladatait összesítve tartalmazzák.

ÉVES (VÉGREHAJTÁSI) TERVEK

A mezőgazdasági üzemek minden évben kidolgozzák a maguk végrehajtási gazdasági terveiket, amelyeket hagyományosan „Termelési és pénzügyi terveknek“ — TPT-nek neveznek. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok ebből a célból adják ki a „TPT-űrlapokat“ mindazon üzemek számára, amelyek ezeket a terveket kötelesek kidolgozni. Ezek a következők:

■ állami gazdaságok;

■ egységes földművesszövetkezetek;

■ mezőgazdasági termeléssel foglalkozó közös mezőgazdasági (szövetkezeti) vállalatok;

■ kooperációs egyesülések (társulások);

■ kijelölt, központilag irányított mezőgazdasági vállalatok.

A pénzügyi terv alapját az egyes termékek önköltségeinek és a vállalati tevékenység önköltségeinek tervszerű kalkulációi (költségszámításai) alkotják. Ezeknek a tervezett költségszámításoknak a keretében mutatják ki az önköltségek egyes számszerű tételeit és azok egy kalkulált teljesltményegységre (termékegységre) jutó összesített értékét. A költségszámítások (elő- és utókalkulációk) elsősorban a következő célokat szolgálják:

ф a mezőgazdasági termékék és a kisegítő tevékenységek árának képzése;

• a vállalaton belül érvényes (átvételi) árak meghatározása, az egyes gazdasági termékekért és kisegítő tevékenységekért;

a vállalati, esetleg a vállalat belső terveinek keretében a költségek tervezése;

a gazdaságosság és a teljesítmények jövedelmezőségének figyelemmel követése és ellenőrzése;

a teljesítményekre átszámított

költségek vállalaton belüli vagy vállalatközi összehasonlítása.

Az önköltségek tervezett kalkulációit az előirányzott munka- és anyagszükséglet, a normák és normatívák alapján kalkulált teljesítmények, valamint az azonos termékeknek az elmúlt évek folyamán kidolgozott utókalkulációi alapján állítják össze. A tervezett kalkulációkat legalább egyéves időszakra, méghozzá a fő mezőgazdasági termékfajták és a vállalati tevékenység számára dolgozzák ki.

A mezőgazdasági üzem termelésipénzügyi tervének a következő adatokból kell kiindulnia:

■ azokból a kötelező tervfeladatokból, keretékből és tájékoztató jellegű mutatókból, amelyeket az üzem felettes szerve a kormány által jóváhagyott állami népgazdasági tervfeladatok alapján bontott le;

■ az üzem saját termelési és gazdasági viszonyaiból;

■ a mezőgazdasági üzem ötéves tervéből.

A termelési-pénzügyi tervnek- tehát a felsorolt tényezők respektálásának és kihasználásának olyan kombinációjából kellene kiindulnia, amely megteremtené az állami tervfeladatuk teljesítését, valamint az üzem optimális termelési és gazdasági eredményeit.

Ezért fontos követelmény, hogy a TPT kidolgozására nemcsak a vezető dolgozók, üzemgazdászok és technikusok fordítsanak rendkívüli figyelmet, hanem a munkaközösségek is, amelyek a komplex szocialista ésszerűsítés és a szocialista munkaverseny segítségével a termelés és az üzem további fejlesztésének igényes feladatait nemcsak teljesítenék, hanem túl is szárnyalnák. Ez csak akkor sikerülhet, ha a terv kidolgozásának és realizálásának, valamint a tervfeladatok ellenőrzésének feladata az összes dolgozó szívügyévé válik.

ÜZEMI TERVEZÉS ÉS IRÁNYÍTÁS

A népgazdasági tervezésről szóló törvény értelmében az üzemek kötelesek végrehajtási terveiket lebontani az üzem alakulataira. Lényegében a kötelező tervfeladatok, keretek és tájékoztató mutatók üzemrészlegekre (központokra) való lebontásáról, s ezeknek az említett alakulatok gazdasági terveibe való konkrét beépítéséről van szó. Az üzem belső tervei a gazdasági irányítás vagy az üzemen belüli önálló gazdasági elszámolás (hozrascsot) legfontosabb eszközei.

ÜZEMEN BELÜLI ÖNÁLLÓ GAZDASÁGI ELSZÁMOLÁS (HOZRASCSOT)

Az üzemen belüli önáíló gazdasági elszámolás az irányítás módszere, amelynek célja:

ф az üzem tervfeladatainak az eszközök lehető leggazdaságosabb felhasználása útján való teljesítése és túlteljesítése, a belső tartalékok feltárása és hasznosítása;

ф a lemaradozó üzemek irányítási és termelési színvonalának az átlagosak színvonalára, az átlagosak színvonalának pedig az élenjárók színvonalára való emelése.

Az üzemen belüli önálló gazdasági elszámolás maradéktalan bevezetése és elmélyítése által követelt célkitűzések elérését a következőképpen érhetjük el:

■ a munkakollektívák és az egyes dolgozók anyagi és erkölcsi érdekeltségével, a termelés hatékony fejlesztésével és a gazdálkodás eredményeinek javításával;

■ a munkakollektívák és az egyes dolgozók aktív irányítómunkába és ellenőrző tevékenységbe való bekapcsolásával, és azok gazdaságosságra való nevelésével;

■ az egyes tevékenységek költségeinek és jövedelmének a munkaelemektől és azok minőségétől való függőségével.

Az üzemen belüli önálló gazdasági elszámolás sikeres érvényesítésének alapvető feltételei:

• az üzemi tervezés és a tervteljesítés ellenőrzésének elmélyítése;

ф az üzemi belső információs rendszer minőségének javítása;

• az üzemi belső norma- és normatíva-rendszer pontosítása;

• az üzem belső alakulatainak (üzemrészlegeinek, központjainak)s munkakollektíváinak és egyes dolgozóinak a hozrascsot-alakulatok gazdálkodásának eredményeihez fűződő anyagi és erkölcsi érdekeltsége;

Ф a munkakezdeményezés és a szocialista munkaverseny kibontakoztatása.

AZ ÜZEM SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE

Az üzemi irányítás sikerének elsőrendű előfeltétele az okszerű szervezeti felépítés. A CSKP KB 1975. októberében megtartott plenáris ülése a mezőgazdasági termelés összpontosítási és szakosítási folyamatának jelenlegi stádiumában az üzem szervezeti felépítésének progresszív formájaként az irányítás ágazati elvét hagyta jóvá. Az irányításnak ez a formája igen jól bevált azokban a mezőgazdasági üzemekben, amelyek egységes földalappal, valamint a növénytermesztés és az állattenyésztési termelés egyes ágazatainak összpontosítására és szakosítására megfelelő feltételekkel rendelkeznek. Az ágazati irányítás esetén a növénytermesztést, az állattenyésztési termelést, a segédüzemágat, esetleg a melléküzemágat is üzemrészlegek formájában szervezik meg. Ezek a vállalaton belül önálló alakulatokat képeznek, amelyek élén szakosított szakemberek — az üzemrészlegek vezetői állnak.

Átmeneti jellegűnek ismerik el az irányítás területi ágazati elvét, mint az olyan irányítási formát, amelyet egyrészt a növénytermesztésben és az állattenyésztési termelésben létesített szakosított üzemrészlegek, másrészt vegyes, sokágazatú termelési részlegek (gazdaságok) jellemeznek. Ez ott fordul elő, ahol az összpontosítás eddigi foka és a földalap széttagoltsága nem teszi lehetővé a növénytermesztés és az állattenyésztési termelés egymástól való elkülönítését és szakosítását.

Az üzem szervezeti felépítésének kihaló formájaként ideiglenesen még engedélyezik az irányítás területi elvnek megfelelő szervezését. Az irányítás területi elve szerint azokban az üzemekben, amelyek földalapja széttagolt, a termelés összpontosítása és szakosítása, valamint az anyagitechnikai felszereltsége alacsony fokú, vegyes, sokágazatú termelési részlegeket — gazdaságokat létesítenek.

GAZDASÁGI KÖZPONTOK

A mezőgazdasági üzemekben az elkülönültség, a tervfeladatok teljesítérését vállalt felelősség, az anyagi érdekeltség és a közgazdasági szabályozók kihasználásának mértéke szerint gazdasági és ráfordítási központokat létesítenek. Ezeknek a hozrascsot-alakulatoknak lényegében azonosaknak kell lenniük az üzem belső szervezeti alakulataival. A gazdasági központok olyan elkülönülten gazdálkodó üzemeken belüli alakulatok, amelyek tevékenységét önállóan (elkülönülten) tervezik és tartják nyilván, s közben kihasználják az üzemen belüli árak és más értékviszonyok segítségét. A gazdasági központ igazgatását a következő fő alapelvek szerint valósítják meg:

■ a gazdasági központot egy vezető dolgozó igazgatja, aki felelős a központ gazdasági tervének és más feladatainak, esetleg az üzem vezetősége által kiadott parancsok és tilalmak teljesítéséért;

■ a tervfeladatok teljesítésének elérése érdekében a gazdasági köz(Folytatás a 14. oldalon.)