Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-25 / 25. szám
|£i, mivel tölti a hét vé” gét? Erre a kérdésre kerestem a választ. Hol? Hát a Mátyusföldön. Pontosabban: n galántai járáshoz tartozó Velká Mafca (Nagymácséd) községben, amely a sered—bratislavai főút mentén fekszik. Teljesen a véletlenre bíztam magam. Senkitől sem kérve tájékoztatást. Bejelentetlenül három család portájára nyitottam be. Azzal a céllal, milyen benyomást alakít ki bennem az, amit hallok, látok. Természetes, általánosításra, tárgýilagos megállapításokra ez a villámlátogatás, amely nagyon rövid időre korlátozódott, nem nyújt, s nem Is nyújthat alkalmat. Csak bizonyos mértékig jelezhet, érzékeltethet. Főleg azt, miben mutatkozik túlzás, vagy kisebb nagyobb emberi fogyatékosság. DEÄK VENDELEKNÉL Az 54-es házszámot viselő porta, a néhány aprójószágot kivéve csöndesnek mondható, idősb Deákné vacsora készítéséhez szedett zöldborsót, s annak fejtésében késleltetem. — A férjem még nincs idehaza. Minden pillanatban jöhet. Az Állami Utak nemzeti vállalatnál dolgozik, Galántán. — S mi vár rá, ha megérkezik? — érdeklődöm. — Hát a kapálás, a kertben. Kívánja a föld a vasat. De a gyom, az nem nagyon .., A kert elég nagy kiterjedésű: benne fokhagyma, ez, az. Meg két fóliasátor, egymás mellett. Az egyiken háló, s fehér, „hurkaszerű“ anyagban, homok, nehezéknek, hogy a széltől valamicskét óvják. — Hogy sikerült? Mármint a fóliás zöldségtermesztés... — Most próbálkozunk vele először. Nem nagyon értünk hozzá. Ehhez is kell a tapasztalat. Mondta is a fiam: „Anyu, jövőre másként rendezzük be . ..“ A sárgarépa nem való belé. Nem megy benne semmire. Csupán a szára nő. Paprikának jó. Ezt látjuk. — És tagjai-e a Kiskertészkedők és Gyümölcstermelők Szövetsége helyi szervezetének? — A fiam, a Vendi tagja. Azt nagyon érdekli az ilyesmi. Tudja, nemrég alakult ez a szervezet. Nádszegről volt itt egy előadó, a feleségével. Érdemes volt meghallgatni az előadást. Tanultunk belőle. Ekkor indult el a szervezkedés.. — Országot-világot látni, vagy színházba nem járnak oly kor...? — öregek vagyunk mi már ahhoz. A fiam, az ... Negyven éves. Nős. Van két gyereke. A seredi Nikkel-ben dolgozik. A fiataloké a jövő. Mi már meg ettük a kenyerünk javát. — Mit olvasnak? — Az Űj Szót, meg... No de az újságba bele ne tegyen minket .. . Te, jó ég! Csak nem mondtam valami rosszat...?! Sopánkodik egy sort. Megnyugtatom. Ö a vacsora készítéséhez lát, miután elköszönök, bocsánatot kérve a zavarásért. Legvégül még utánam szól: — Nyitva volt az ajtó? Nagy szerencséje. Rendszerint bezárjuk ... A GAL-PORTAN Valamiféle daráló zúg. A szomszéd talicskáz át egy zsáknyi, már kész anyagot. — Gál Zoltán vagyok — mutatkozik be. Jómagam meg a tagsági könyvemet mutatom. nyekre. így aztán lemondtam a tagságról. Gálné is hazakerül. Tőle tudom meg, hogy a faluba sok Oj Szó jár. Szabad Földműves? Csupán tizennégy példány, hetente. Sietős a háziasszony dolga. De még mielőtt távozna, a férje lelkére köti: — Aztán a szomszédhoz átmenj segíteni! Nagy munkában я tőszomszéd: építkezik. AUTÓ A HÁZ ELŐTT * • Emeletes, új családi ház. Pompás. A mai kornak, s igényeknek megfelelő. A 39-es igazolásul, hogy nem vagyok holmi jött-ment. A házigazda közli, ő is a nikkelgyárban van alkalmazva. Mivel részleges rokkantnak ismerték el, így hát az üzemi őr tisztét tölti be. Váltott műszakban. így azután úgy jön ki, hogy két nap szabadja van. — A kedves neje? — A póstán dolgozik, mint kébesítő. De kijut neki idehaza is a dologból. Itt az apróbaromfi, ezek megkövetelik, eléggé hangosan a magukét, ha éhesek, szomjasak ... Meg a kert iS ad munkát, eleget. A szőlő, a zöldség ... Csak úgy várhatunk valamit, ha törődünk a házkörüli tennivalókkal is... — És jut-e idő egy kis nyaralásra, utazásra? — Csak nyáridőben. Tavaly Budapesten jártunk. Meg Gyömrőn ... a rokonságnál. — Újságot mifélét olvas? — Az Oj Szót járatom, meg a Hlas Ľudu-t. — A kertészkedők szervezetének tagja-e? — Voltam. Akkor, amikor postai kézbesítői tisztséget töltöttem be. De amióta munkahelyet változtattam, a többműszakos feladatellátás nem teszi lehetővé, hogy rendszeresen eljárjak a gyűlésekre, előadásokra és egyéb rendezvéházszámot viseli. Deék Alfonzék lakják. Iskolás lánykától érdeklődöm, szülei iránt. — Anyu? A kertben. Hívom azonnal. • — A kert is alkalmas a rövidke beszélgetésre ... — közlöm, s a ház asszonyát nagyon meglepi jövetelem. — Ne tessék megijedni, az újságtól... A bizalmatlanság jele lassacskán felolvad. Deákné közli, hogy éppen öntözéshez készülődött. Az uborka szomjas. — Általában mivel töltik a hétvégeket? Látom itt az autó, van mivet közlekedni. — A kocsi nem a miénk. Egy ismerősünké, aki lagziba jött, s itt parkolt le a házunk előtt. A hétvégek? Nemigen tudunk elszabadulni hazulról. Legföljebb csak nagyon rövid időre. A férjem a Mélyépítő Vállalatnál dolgozik Bratislavában, 6 volt a legutóbb a Német Demokratikus Köztársaságban. A vállalataink szervezték. Én meg az Állami Közjegyzőségen, Galántán dolgozom. Három gyerekünk van, ebből kettő iskolába, a legkisebb meg óvodába jár. Nyugodtan megyek, reggel félnyoícra a munkába, mert a gyerek az óvodában jó kezekben van. Most három és fél éves. Rászorul nagyon a gondoskodásra. A műanyngfóliás „építmény-Ш Ш Idősb és ifjabb Deák Vendelek fóliasátrai. (A szerző felvétele) re“ terelem az érdeklődésem. Deákné — csupán névrokonok az előbbiekkel —, készséggel invitál, hogy belül is nézzem meg, mert kívülről nem sokat látni. Meleg, párás levegő csap arcon. Étkezési paprika díszük az egyik felében, a másik feléből az előnevelt paprikapalánta a tizenöt árnyi szántóterületre került, szabadföldi termesztésbe. Az arasznyi hosszú uborkák mutatják, kedvező nekik a fóliasátor mikroklímája. No meg, amikor nagyon hideg éjszakák voltak, fűtötték is ... Egyébként a házkörüli fiatal gyümölcsfák, s a szőlő (amelyről a harmadik termést némi fagykár is érte, a barackkal, cseresznyével együtt) a házigazda hobbijára vall. A beszélgetés során ki is tűnik ez, merthiszen a kertészkedők helyi szervezetének a titkára Deák Alfonz. — Kár, hogy még nincs idehaza a férje. Mennyi lehet a szervezet taglétszáma? — kockáztatom meg a kérdést. — Mennyi? Úgy hetven, nyolcvan körül lehet. Nemrég alakult, ahhoz képest létszám dolgában jól állnak. Valóban, a falu lélekszámához arányítva, elégedettek lehetnek. A mennyiséget illetően. Csak ajánlhatnám, tapasztalatgazdagítás céljából látogassák meg a trsticei tagtársakat. Egészen biztos, kifizetődne egy félnapos tanulmányút, ha máskor nem, hát szombaton, vagy vasárnap ... Mert, a nevezettektől van mit tanulni. Termelésben, árúértékesítésben egyaránt. SUMMÄZÄS Cikkünk elején szóltunk arról, hogy e rövidke látogatás nem nyújthat módot messzemenő következtetések levonására, általánosításra. A felvetett egyetlen fő kérdésre adott válaszokból, a látottakból, hallottakból azonban kitűnik; bár hasznos az időtöltésnek ez a módja, mindamellett túlságosan egyoldalú. A napi dologvégzést újabb munkábatemetkezés követi, szinte nap mint nap, s igen kevés idő fordítódik a kikapcsolódásra, s még kevesebb a szellemi gazdagodásra. Vajon, csak egy icikepicikét nem lehetne ezen változtatni? Hiszen, korkövetelményről van szó ... N. Kovács István A baromfi is igényli a zöldet A zöldtakarmányok értéke elsősorban az állatok egészségi állapotának és életképességének megszilárdításában rejlik, az egészségi állapot és az életképesség pedig a helyes fejlődés és a jó haszontnlajdonság alapja. A nagyüzemi baromfitenyészetekben a természetes zöldtakarmányt ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmazó készítményekkel vagyunk kénytelenek pótolni, ezenkívül a keveréktakarmányokba lucerna- és herelisztet adagolunk. A kistenyészetekben azonban továbbra is fontos összetevőként kell kezelni a zöldtakarmányt. A zöldet mindig az egyes állatfélék és korcsoportok igényeinek, valamint a tenyésztői célkitűzésnek megfelelően adagoljuk. A zöldtakarraány ásványi sókban és vitaminokban gazdag, sajátos hatóanyagokat is tartalmazó eledel. Kedvezően bat a vér összetételére, a vérsejtképzésre, az emésztésre, serkenti a tojástermelést és élénk színt kölcsönöz a tojássárgájának. Tudományosan bizonyított tény (Brosell), hogy a csupán kis adagokban (2 g) juttatott zsázsa, metélőhagyma és fokhagymaszár is jelentősen növelte a baromfiak takarmányfölvételét. Az összehasonlító kísérletek során megfigyelték, hogy az említett módszerrel táplált csibék egészen 12 százalékkal jobb súlygyarapodást értek el, mint az ellenőrző csoport hagyományosan takarmányozott csibéi. Sőt! Gerriets még azt is bebizonyította, hogy a fentebb említett zöldtakarmányok a baromfiak fehér hasmenése esetén gyógyító hatásúak. Az ásványi anyagokon és vitaminokon kívül még fehérjét, zsírt és glicideket is tartalmaz a zöldeleség. Közülük legértékesebbek a fehérjék, de a növények fehérjetartalma, a növények faja, életkora és a termőterület milyensége szerint változik. A legtöbb emészthető fehérje (2,7 >A) a virágzás előtt kaszált, fiatal lucernában található. A csalán 2,6 százalék, a fiatal gyermekláncfű pedig 2,1 százalék emészthető fehérjét tartalmaz. Az elöregedés folyamán a növényzet emészthető fehérje tartalma egyre csökken, viszont nő a durva, fás rostanyagok aránya. A zöldtakarmányokat tehát a lehető legfrissebb, legfiatalabb korban, lédús és zsenge állapotban kéne etetni. Az elöregedett, fásszárú zöld a baromfiak takarmányozására alkalmatlan. A baromfiak zöldeleséggel való etetésére elsősorban a heréket, a lucernát, különféle édes füveket, bükkönyős keverékeket, a gyomnövények közül pedig főleg a csalánt, a gyermekláncfűvel, a cickafarkfüvet, az útifüvet, továbbá a kerti és a konyhai zöldséghuliadákot hasznosítjuk. A kemény füvek és a savanyú növények (pl. lórom) a baromfiak számára alkalmatlanok. A zöldeleség napi adagja: tyúkoknál 25—30 gramm; csibéknek 3—5 gramm; jércéknek 10—15 gramm; hízókacsáknak 30—50 gramm; tenyészludaknak 250—ЗП0 gramm; hizlalásra fogott ludaknak előbb 300, később 10(1 gramm. Az említettnél nagyobb adag zöldeleség etetése nem ésszerű. Főleg a hízókacsáknak nem tanácsos több zöldet adni, mert a túladagolt zöldtakarmány kedvezőtlenül befolyásolja a hízást, a zsírképzést. Tenyésztői körökben gyakran hallani olyan véleményeket, hogy a szabad kifutóban tartott baromfiakat nem kell külön ellátni zöldeleséggel. Csak néha helylálló, gyakrabban helytelen ez a nézet, mert a legtöbb esetben behatárolt kifutókról van szó, amelyekben bizony igen kevés a fű, s ahol a baromfiak nagyon kevés természetes zöldet, jé legelőt találnak. Általában csupán a tenyészludak képeznek kivételt, ezeket többnyire egész nap a legelőn találjuk. A zöldeleséget — az állatok korától függően — finom apróra vagy vastagabb szálúra vágva, nedves keverék formájában etetjük, illetve kötegelve vagy drótkosárba téve és fölfüggesztve — hogy ne piszkftsák be az állatok a földön heverő takarmányt — kínáljuk föl az állatoknak. így a nap folyamán bármikor kedvükre fogyaszthatnak a friss és tiszta zöldből. A teljesen szabad kifutóban élő baromfiak — a téli időszak kivételével — annyi zöldet fogyaszthatnak, amennyi éppen jólesik nekik. Ez a legmegfelelőbb zöldtakarmányozási módszer, mert az állatoknak módjukban éli olyan növények után kutatni, amelyek teljes mértékben megfelelnek az igényeiknek. A tyúkok, pulykák és kacsák esetében a zöldeledelt a napi takarmányadag fontos összetevőjének tekinthetjük, a ludak esetében pedig a legelőn szerzett zöldet tartjuk az alaptakarmánynak. Számtalanszor — ám talán még mindig nem elégszer — hangsúlyoztuk, hogy legeltetés nélkül elképzelhetetlen az eredményes lúdtartás. Az állandóan vándorló vadludák nagy területen kereshettek és találtak maguknak megfelelő takarmányt. A lúd évszázadokkal ezelőtt lett háziasítva, ám ennek ellenére megőrizte természetes legelő iránti igényét. A legelő ludak a fiatal fűféléket és a gazdag levélzettel rendelkező gyomokat részesítik előnyben. Egyáltalán nem eltúlzott az az állítás, hogy a tenyészlúdnak mintegy 250 négyzetméter legelőre van szüksége. Egyetlen növendéknek egészen az őszi időszakig legalább 100 négyzetméter legelőt kéne biztosítani. Ha mindez nem áll módunkban, a szükséges zöldeleséget keverékek formájában kell biztosítanunk a ludaknak. A gondos tenyésztő télire is bekészít némi zöldtakarmányt. Legjobb csalánt és lucernát szárítani, majd a szénából eltávolítani a kemény, fás növényi szárakat, a murvát pedig papírzsákba csomagolva tárolni, (gy igen értékes, sok vitamint tartalmazó takarmányt készíthetünk be a zimankós téli hónapokra. A zöldtakarmányt télen előcsíráztatutt szemesekkel, sárgarépával és takarmánykáposztával helyettesíthetjük. Egyébként a napi takarmányadagot vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmazó kiegészítőkkel kell dúsítani a téli hónapokban, hogy megőrizzük állataink jó egészségi állapotát, erőnlétét és hasznosságát. (Stehlíková ]., Chovatel 6. 1976.) 'W^WWWVW\A<VW4<VWS/V%A(W»/WWVWWWV4A/WWV/WWW4/WWWW4«/W Ogy hiszem a kisállattenyésztés jelentőségét és népszerűségét nem szükséges különösebben hangsúlyozni, mert azt a folyton növekvő taglétszám bizonyítja legékesebben. A kiváló tenyésztők ma már nemcsak az idősebb korosztály soraiból kerülnek ki, hanem a fiatalok is egyre többet hállatnak ma gnkról, és bátran felveszik a versenyt az elismert szakemberekkel is. Hogy a kisállattenyésztók népes családja állandóan új tagokkal gyarapodik, az annak köszönhető, hogy a szervezetek vezetői jó népszerűsítő munkát fejtenek ki a közös ügy érdekében. A nemes tevékenység népszerűsítésének egyik legmegfelelőbb formája a kiállítás, amely lehetővé teszi az érdeklődők számára, hogy betekintést nyerjenek a tenyésztők sokrétű munkájába és maguk mérjék fel az elért eredményeket. De a tenyésztők többsége sem tétlen, mert saját tenyészállataival több kiállításon vesz részt, ahol alkalma nyílik üsz^ szehasonlítás révén megbizo-Fürdös Mihály francia ezüst az értékelő bizottság. nyosodni állatai minőségi színvonaláról. A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége komárnoi 3-as számú szervezetének vezetősége minden évben megrendezi a már hagyományos aprőállat kiálitást, amely a május elsejei ünnepségek szerves részét képezi. Az említett kiállítás megrendezésére ez évben is sor került. A kiállítás anyaga igen gaznyulait 94 ponttal jutalmazta (A szerző felvétele) dag és értékes volt. örvendetes, hogy az említett szervezet tagjain kívül a járás más községeiben működd szervezetek is képviseltették magukat a kiállításon. Többek között a hurbanovol, a pribetal, a čalovecl, a modrany! és a Nová Stráž-1 helyi szervezetek. A kétnapos kiállítás iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. Nemcsak a tenyésztők, hanem a nagyközönség részéről Is, mert látnivaló bőven akadt. Minden látogató saját ízlésének megfelelő nyulat, baromfit, galambot vagy egzotikus madarat tekinthetett meg. Az értékelők szemét a :gkisebb hiba se kerülte el, éppen ezért örömmel nyugázhattuk, hogy a tenyésztők agyét léptek előre. Ezt a megalapítást igazolja az is, hogy z apróáilatok túlnyomó többége jó minősítést kapott, de ok volt közöttük a tiszteletíjas is. A kiállítás megszervezése és bonyolítása sok-sok gonddal és problémával jár, de a vezetőség tagjainak többsége nem riad vissza az áldozattól sem. Nem akarok megnevezni mindenkit aki „oroszlánrészt“ vállalt a munkában, ám két név mégis ide kívánkozik. Mégpedig Miroslav Svec és Bakos Gábor neve. Fiatal, de tehetséges tenyésztők és a munkától sem félnek. Mindenütt ott voltak, ahol éppen szükség volt rájuk. Elismerés és köszönet Illeti a 79 kiállítót, akik Időt és fáradságot nem sajnálva készítették elő állataikat e népszerű kiállításra! lAií
