Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-06-25 / 25. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1977. jtiitiue 25.

10

A humor nagymestere

Karinthy Frigyes sokoldalú lrú volt. Irt regényt, színdarabot, novellát, esszét, költeményeket és publicisztikai müveket. Az igazi népszerűségét mégis a humoros írásainak köszönheti, a koz'.ndat így tartja Öt számon.

Karinthy 90 esztendővel ezelőtt Budapesten született. Ifjú kora óta tanárnak készült, mégis már húszéves korában újságíró lett belőle. Munkásságát az igazmondás, a haladás ellenségének a leleplezése jellemzi. A polgári humorizmus szellemében felemelte szavát az első világháború esztelensége ellen is. Az 1919-es proletárforradalmat lelkesen üdvözölte, tagja lett a Vörösmarty Akadémiának és az Írói direktóriumnak. A proletárdiktatúra vérbefojtása után továbbra is újságíróként tevékenykedett, de a megjelent Írásaiban erős kiábrándulás érződött. Élete utolsó éveit súlyos betegen töltötte. Siófokon halt meg 193B-ban.

A sokoldalú (ró életművében a polgári világnézetet vette bonckés alá, megmutatta a válságot, s kíméletlenül bírálta a feudális maradványokkal terhelt polgári társadalom értelmetlen, bevett szokásait és bürokráciáját. Írásainak nagy részét, kesernyés, meghasonlottság hatja át, amely sokszor feloldhatatlan paradoxban fejeződik ki, s nézetei sokszor ellentmondásosak. Karinthy ezt vallja magáról:

„Boldog, divatos írók, kiket kielégít, kiknek örömet okoz, hogy néhány jól megfigyelt vonással ábrázolni tudják a világból, ami ábrázolható: a mozdulatot. £n nem születtem ilyen szerencsés kedéllyel. Kínzó kényszer élt bennem, aggodalmas ösztön, hogy az életnek minden pillanatában az egész életet lássam: megkérdezzem a leeső kőtől, honnan esel, hová és miért? Egyazon mértékkel mérjem a szellőcskét és a vihart. Mindig az Abszolutat kerestem, s tudván, hogy ahhoz erő kell, izmokat feszítve készültem neki a munkának — de mire megvoltak az előkészületek, elillant és megfakult az Ű képe, s ahol imént a szűz és tiszta, fiatal Igazság meztelen alakja állott modellül a dobogón, hogy papírra vessem, most fogatlan szájjal, sárgán püffedt hasával vigyorgott rám a vén, tarfejű Kétség.“

Milyen állításokat tartalmaz ez az idézet?

A világból csak a mozdulat ábrázolható. Ez azonban nem elégíti ki a művészt, aki az Abszolutumra, vagyis az igazságra törekszik, s hogy ezt ábrázolhassa, szeretné, ha a világ mozgásában megállana, hogy ő összefüggéseiben láthassa a jelenségeket. A világ azonban nem áll meg, tovább mozog, a művész tehát kénytelen az abszolút igazságról lemondani, s helyette megelégedni mással, kevesebbel, valami kétségessel.

Karinthy elsősorban humorista volt. Egy felöl azért, mert sajátos tehetsége, eredetisége humoros írásaiban nyilvánul meg legteljesebben. Másfelől gondolkodásmódja és írói eszközei túlnyomó része is humoristára vall. Karinthy felfedező a humor birodalmában, mert kiszélesítete a humoros irodalom határait Magyarországon, sőt világviszonylatban is. jóformán mindenről írt, ami századunk emberét nevetésre készteti.

Az iró humora sajátságos. Humora nem a magyar humor hagyományain fejlődött tovább. A humora nem népi, hanem polgári, mely a korunk nagy szellemi áramlataiból táplálkozott.

Az író müvének jelentős hányadát irodalmi karikatúrák alkotják. Karinthy egy vaskos kötetében 1П0 író modorát gúnyolja ki. Irodalmi karikatúrákat nem csupán így írtok ti (későbbi kiadás, Még mindig így írtok ki) köteteiben találhatunk, hanem az írónak jóformán valamennyi humoreszket tartalmazó könyvében. Humoros írásainak túlnyomó részéhez az élményt az irodalom szolgáltatta és Karinthy főleg ezeknek a karikatúráknak köszönheti nagy irodalmi népszerűségét.

A humor nagy mestere már közel negyven esztendeje eltávozott közülünk, de müvei élnek, nevettetik, elgondolkoztatják a ma emberét is.

Az alábbiakban a „Cirkusz“ kötetben megjelent válogatott műveiből közlünk egy humoros írást.

KARINTHY Frigyes:

«LOGICS

Szeretnék valahogy megismerkedni velük, mert Pestig még négy órát megy a vonát, és a lapokat kiolvastam. Csinos, barna asszony és kissé vöröskés úr és Bübiike, aki hat éves lehet, de még szoknyában járatják, Odafigyelek.

— Bübüke, mtt kell mondani a bácsinak?

— Köszönöm tépen.

— Köszönöm tépen? Jaj, te aranyos! Nézd, kérlek, Aranka, hogy csücsöríti azt a kis száját, mikor azt mondja: tépen! jaj, de édes ez a gyerek. Te!! ...Te drágaság.

Aztán.

— Bíibüte. kit szejet Bübüte, a nénit vad a bácit?

Bübüke: A Majíszta nénit.

Mariska néni. jaj, te mindjárt megeszlekI Méj szejeti Bübüte a Majíszta nénit? Üde azéj, mej az ad neki cutojtát.

Bübüke: Igen.

Mariska néni. Hallod? Azt mondta, igen. Hallottad, hogy mondta?

A bácsi. Hát a bácit nem szejeti a Bübüte? Na. megállj! Moszt haratszit a báci. '

A bácsi tényleg haragszik. Durcásan elfordul BUbükétöl, és az egyik ujját durcásan a szájába dugja. Haragosan néz Bübükére, és összecsücsö ríti a száját. Bübüke nem bánja. Az

asszony könyörögve néz rám, mintegy elképedve, hogy hogy lehel egy gyerek ilyen édes. Tényleg, milyen édes e.gy ilyen gyerek. Nem is oly édes.

Továbbá.

— Bilbilte, moszt dlditézni let. Bübüfének. Ajukálni kell.

Bübüke nyafog, nem akar aludni.

— Bübüte, idenézz, néni, meg a báci is ajutál. Idenézz; látod? Neked is muszáj.

Be akarják csapni a gyereket, hátradőlnek, behunyják a szemüket és ügy tesznek, mintha aludnának. Bübüke figyeli őket, nem merik kinyitni a szemüket. Végre megunják és tényleg elalusznak. Egyedül maradok Bübükével. Nagyon dnom magam, meg fogok ismerkedni a gyerekkel.

— Bübüte — kezdem —, méjt nem ajutál?

Bübüke felém fordul, és mély megvetéssel néz végig.

— Nevem Réz Jeromos — mondja Bübüke hidegen és határozottan. — Az úrnak nem vagyok Bübüke. Ezeknek az vagyok, szegényeknek, mert rokoni viszony köt hozzájuk, és el kell néznem a gyengeségüket. Részint belátásból, mert ök azt hiszik, hogy nagyon kedvesek, amikor így gügyögnek nekem, és nincs szívem hozzá, hogy kiábrándítsam őket, részint pedig számításból, mert néhány évig náluk leszek most, ök gondoskodnak rólam, és mondhatom, így kényelmesebb nekem, mintha magamnak kellene megkeresni a kenyeremet, felnőtt gyanánt. Ezzel szemben én tartozom nekik kedvesnek és bájosnak és gyermetegnek lenni. Ok például azt mondják nekem: „Bübüte", mire én selypítve felelek nekik, mert ez nekik örömet okoz, úgy látszik, hogy a pénzükért joguk van hozzá, hogy úgy mulassanak, ahogy ők tudnak. Ezek társadalmi félszegségek, uram, és én alkalmazkodom és kíváncsian kérdezősködöm és csudálkozom, mikor mindenféle butaságokat mondanak nekem a vasútról, meg a madarakról, és úgy teszek, mint ők nagyon imponálnának nekem, hog mindent tudnak és én semmit se tudok. Alkalmazkodom, de higgye el, nehezemre esik sokszor.

— Uram, igazán sajnálom önt.

■— Ne sajnáljon. Ha felnövök, nekem is lesz gyerekem, és gügyögve fogok beszélni vele. és tanítani fogom és imponálni fogok neki és az szót fogad nekem. Az emberek, ha idősebbek lesznek és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk, bosszúból gyereket szülnek maguknak, hogy legyen valaki, aki előtt játszhatják a felnőttet és mindentudót. De most ne zavarjon, gondolkodom.

A CSEMADOK Gombaszögi Országos Dal- és TáncUnnepélye július 23-»n é* U Mn lesz megtartva, a festői szép völgykatlanban. Foto:

A népművészet seregszemléje

A CSEMADOK Központi Bizottsága által rendezett hagyományos országos népművészeti fesztivált a hónap elején rendezték meg a levicei (lévai) járásban. A magyar népművészeti együttesek, folklórcsoportok 3 napos ünnepségének műsora nagyon színes és sokrétű volt. Pénteken a levice! (lévai) Družba művelődési otthonban került sor a CSEMADOK legjobb népművészeti együtteseinek versenyére. A nemes vetélkedőn a legeredményesebben a martovcei (martosi), a sládkovičovoi (diószegi), a biskupicei (fülekpüspöki), a tomášovi (féli) CSEMADOK- együttesek és nem utolsó sorban a Prágai Műszaki Főiskola SZISZ- szervezetének tánccsoportja szerepelt; ezeket a művészegyüttesekül díjazták.

Szombaton a želiezovcei (zsellzl) művelődési otthonban nyitották meg a néprajzi kiállítást, amelynek az anyagát a rožňaval (rozsnyóí) járásban gyűjtötték össze. A néprajzi kiállítás megnyitását követően a rozsnyől járás folklóregyüttesei léptek fel és mutatták be a jellegzetes folklór hagyományairól ismert vidék szokásait, víselethagyományait.

Este az Október fényében című műsorrészben volt a meghívott táncegyüttesek ünnepi műsora, amellyeí a NOSZF 60. évfordulója iránti tiszteletet, a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek egységét, a nemzetköziség eszméjét kívánták kifejezni. Az ünnepi műsorban fellépett a bratislavai Di- MITROVEC Dal- és Táncegyüttes,

a CSEMADOK KB SZŐTTES Népművészeti Együttese, valamint a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem GEORGIKON Népművészeti Együttese.

Vasárnap délelőtt kegyeletadó ünnepség keretében megkoszorúzták a hősök emlékművét. A koszorúzósi aktus után került sor a népművészeti együttesek szlnpompás felvonulására. Szemet gyönyörködtető volt nézni a ragyogó, csillogó népviseleteket, az örömtől sugárzó arcokat, a menetközben táncoló, éneklő fiatalokat, idősebbeket. Ezt követően a Virágba szőtt álmok című részben viselt hagyományokat, népszokásokat, felelevenítő műsort mutattak be.

A vasárnap délutáni ünnepi nagygyűlés után népművészeti műsor következett. Az ünnepi műsorban bemutatkoztak a pénteki versenyben legjobb eredményt elért hazai magyar népművészeti együttesek és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem GEORGIKON Népi Együttese.

Azt hiszem a CSEMADOK Központi Bizottsága helyesen döntött, amikor háromnaposra tervezték a népművészeti fesztivált. így nincs kapkodás és az akciők folyamatosan követték egymást.

Bátran állíthatjuk, hogy a CSEMADOK-együttesekben levő idősebbek, fiatalok jől felkészültek a népművészeti seregszemlére és összeforrt gárdákként szerepeltek. Az élcsoportok és vendégegyüttesek fellépése nagy művészi élményt jelentett és sokáig emlékezetes marad a nagyszámú közönség számára.

Kibontakozóban a sokoldalú népművelés

feflostmár eljöhetnek hozzánk — van mii írni a falu kulturális életéről — szólított meg egy zömök férfi a CSEMADOK országos közgyűlésén.

Egy kicsit töprengtem, hirtelenében nem tudtam hova tenni ezt az embert. Emlékeimben kutatva rájöttem, hogy ó a Zlatná na Ostrove-i (aranyosi) CSEMADOK szervezetének elnöke.

. A közelmúltban Komárno felé vitt az utam ■ s megálltunk az aranyosi művelődési otthon rangos háza előtt. Zárt ajtókra találtunk.

A helyi nemzeti bizottságon sem találtuk a vezetőket, s így az adminisztrációban dolgozó asszonyokkal váltuttunk szét.

— Ne csodálkozzon, hogy zárva volt az ajtó — mondotta Mikus Éva — délelőtt senkinek nincs ideje a művelődési otthonban szórakozni. Kü- Ibnben is a hivatásos vezető csak déltájban érkezik Komáromból.

_ Azt hallottam fellendült a kulturális élet az utóbbi időben.

— Valamelyest. De mehetne jobban is. Én csak az énekkar helyzetét ismerem mélyebben. Hogy is mondjam. Mivel a szövetkezetünk társult az ekeliekkel a mi énekkarunk is közös ötra lépett. Hogy ne legyen nézeteltérés úgy gondoltuk, legjobb lesz ha az egyik héten nálunk, a másikon pedig az ô művelődési otthonukban jövünk össze. Az utazás is megoldódott a szövetkezet jóvoltából. Valóban sokat kapunk a szövetkezettől és K á I- t а у Gyula énekkar vezetőt is ők honorálják. Egy szóval nincs semmi

akadály, csak összejönnének az énekesek. Nincs mit dicsekednünk, elég szegényesek a próbák. Az a baj, hogy kevés a fiatal s az idősebbek nyáridőben nagyon elfoglaltak.

— Milyen népművészeti ágazatban tevékenykednek még?

— A CSEMADOK-nak van színjátszó csoportja, az ifjúsági szervezetnek 6 tagú tánczenekara. Emellett van egy 32 tagú fúvószenekar az alapiskolában. A citerazenekar is megalakulóban van... De mégis jobb lenne, ha eljönne délután, MÄTYÄSI Gyula, a népművelődési otthon vezetője többet tudna mondani.

A kora délutáni órában már megleltük a művelődési otthon szimpatikus vezetőjét.

— Hallottam, hogy kerestek — fogadott szívélyesen — mi, hivatásos népművelők főleg délután és az esti órákban dolgozunk.

— Már távollétében is érdeklődtünk, de mégis ön a leghivatottabb arra, hogy megmondja a valót.

— Nem is olyan egyszerű válaszolni. Elsősorban is a művelődési otthont szeretnénk kellemessé tenni. Erre az anyagi lehetőség meg van, hiszen az állami alapokból több mint 200 ezer koronát kapunk berendezésre és az épület javítására. Ezt gazdaságosan akarjuk felhasználni. Az efsz-el együttműködve pedig szeretnénk hozzáépíteni az épülethez egy tanácstermet. Szűkösen vagyunk, mert hetente 20—25 akció van s bizony gondot okoz a helyszűke.

— Milyen körök tevékenykednek a művelődési otthonban?

— A művelődési házunk minden társadalmi szervezetnek otthont biztosit. Itt tartják gyűléseiket és öszszes rendezvényeiket. A CSEMADOK főleg szinjátszással, az énekkultúra fejlesztésével, előadások és irudalmi estek szervezésével foglalkozik. Legutóbb a színjátszó együttes ért el kiváló eredményt: a kerületi versenyen második helyezett lett. Az ifjúsági szervezet vezetősége nagy gondot fordít a politikai nevelésre. Van irodalmi színpadunk, jól működik a tánczenekar. A hangszereket mi vásároltuk részükre. Gyakran szerveznek zeneestéket, tehát kulturáltan szórakoznak. Büszkék vagyunk a 32 tagú gyertnek-fúzőszenekarra. Egy zeneileg jól képzett sofőr vezeti őket. Megalakult a citerazenekar is — de a hangszerek — a szakemberek szerint — nem feleinek meg a követelményeknek. Ezért átmenetileg nem tevékenykednek. Most van kialakulóban a fényképészeti kör. Technikai felszereléssel jól el vagyunk látva. Mostmár rajtunk múlik, hogy alaposan kihasználjuk a lehetőségeket. A csillagászati kör is jó működik. Hasznos tanácsokat kapunk munkánkhoz a hurbanovoi (ógyalai) csillagászati intézettől. Mozielőadás négyszer van hetente a művelődési otthonban. A Nőszövetség a Vöröskereszt helyi szervezetével karöltve varrás-szabás tanfolyamot rendezett a tavasz folyamán.

— Milyen népművelő tevékenységet

fejtenek még ki?

— A művelődési otthonunkban van az állandó agitációs központ. A legfontosabb feladatok közé tartozik a különböző állami ünnepségek propagálása és megszervezése. Emellett propaganda anyagokat is készítünk a helyi hangoshíradó részére. A szemléltető agitációra szintén nagy gondot fordítunk. Nyáridőben a szövetkezet részére mi végezzük az agitációs munkát. A tevékenységünk jelentős részét képezi az előadások szervezése. Előadásokat tartottunk az ateista nevelésről, az ifjúság bűnözésének veszélyes tüneteiről, valamint az illetékes érdekköri szövetségekkel karöltve a kisállattenyésztésről és a fólia alatti zöldségtermesztésről, jó munkát végez nálunk a polgári ügyek bizottsága is. Rendszeresen szerveznek névadó ünnepségeket, színessé teszik a polgári esküvőket, ünnepélyesen búcsúztatják a katonasághoz bevonulúkat.

— Van valami elképzelésük tevékenységük további fejlesztésére?

— Nemrégiben rendeztünk egy kézimunka-kiállítást. amely iránt nagy volt az érdeklődés. Akkor ötlött eszünkbe, hogy jó lenne történelmi és munkásmozgalmi múzeumot is létesíteni. Talán az utolsó lehetőség, hogy összegyűjtsük azokat a régebben használt munkaeszközöket, konyhafelszereléseket, munkásmozgalmi hagyatékokat, ami a falunkban található. Szerencsére van megfelelő épületünk Is. Tehát nincs semmi akadály és mielőbb hozzá kell látnunk a gyűjtéshez. Majd körülnézünk a Csallóközben, sőt Magyarországon is, hogy miként kell megszervezni egy helyi múzeumot.

— Vannak a „szomszédban“ is kapcsolataik?

— A szövetkezet révén jó barátságban vagyunk a rábacsonoki tsz kultúrcsoportjával. A kölcsönös látogatások során közös fellépéseket szervezünk. A rábacsonokiaknak kivéld énekkaruk, táncegyüttesük és citerazenekaruk van. Egyszóval tanulhatunk tőlük. Gondolom az ő segítségükkel meglátogathatunk néhány helyi múzeumot, s az ott szerzett tapasztalatok alapján hozzáláthatunk a mi kis falumúzeumunk megszervezéséhez.

Igazat mondott a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke. Ebben a csallóközi faluban valóban lerakták a szakszerűen irányított kulturális tömegmozgalom alapjait.

TÓTH DEZSŐ