Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-06-25 / 25. szám

J. 1977. június 25. SZABAD FÖLDMŰVÉ?. 9 T anevzaras e lőtt Itt az iskolaév vége. Ilyenkor szám­adást szokás készíteni: értékelni az eredményeket, a tanulmányi előme­netelt, a tanulók viselkedését, egyszó­val mindent, ami összefügg a tanítás­sal. Természetesen az már régi dolog, hogy egyes szülők és tanulók elége­detlenek, amikor a tanév végi bizo­nyítványt meglátják. A régi görögök is tudták, hogy ta­nulásra serkenteni sokféleképp lehet: erkölcsi kényszerrel, rábeszéléssel, fenyegetéssel, s lehet tekintéllyel, példamutatással. így van ez ma is. A hagyományos ferencjózsefi és porosz szellemű Iskolákban a tanításnak nem volt feltétele az emberi kapcso­lat kialakítása pedagógus és tanuló között. Mennyivel eredményesebb á nevelés ott, ahol olyan ember Irányí­tásával tanulhatnak diákok (felnőt­tek), akivel jó együtt lenni, akit tisz­telnek. Az a pedagógus, aki nem tudja megnyerni magának a diákokat, aki tetteivel nem hitelesíti szavait, neve­lőmunkára valójában alkalmatlan. Bármit mond, hatástalan. Akaratát csak kényszerűségből, vonakodva hajtják végre. Csak az a tanító tud hatni a gyerekekre, akit elfogadnak, hisznek szavának, akit vállalnak és követnek. Akinek adnak a vélemé­nyére, aki előtt bizalmasan kitárul­koznak. Valójában kevés kell hozzá (s egyben sok is), hogy ezt elérje a pedagógus. Például minden cseleke­detében a feltétlen tárgyilagosság és igazságosság vezérelje, kiegyensúlyo­zott, jó kedély és munkakedv jelle­mezze. A citromba harapott savanyú, kedélytelen, borongós hajlamú és hangulatú ember — aki ráadásul a szakmai és politikai tudását fölényes­séggel és kicsinyes okoskodással akarja pótolni —, nehezen boldogul ezen a pályán. Azok sem boldogulnak, akik állan­dó feszültséget teremtenek maguk körül; akiknek nincs türelmük, s az indulat, a pöffeszkedés vezérli őket, egy rossz feleletért vért kívánnak, /s jelentéktelen apróságokból is olyan ügyet csinálnak, mint valami súlyos erkölcsi botlásból. Furcsán hangzik, de ilyenkor a helytelen tanári maga­tartás vált ki a tanulókból olyan vi­selkedést, amelyre egyébként sosem kerülne sor. Persze a jóhiszemű téve­dés jogát a pedagógustól sem vitat­hatja el senki. S a tanulók is méltá­nyolják, ha a tanár szükség esetén korrigálja önmagát. Mégis többször hallunk, olvasunk olyan esetekről, amikor nyilvánvaló tévedését nem meri beismerni a tanár, s a tanulót, aki megpróbálja igazát bizonyítani, végső soron elmarasztalják a tekin­tély védelmében. Ki tehát a jó tanító? Aki igyekszik bizonyítani, hogy nincs miért félni tőle, a tanulók egyenrangúak vele, csakhát ők még fiatalabbak. Az önálló — esetleg tanárával el­lenkező — véleményt nyilvánító kis­vagy nagydiák sokhelyütt mindmáig szemtelennek minősül (sokszor talán az is!), és büntetést kap. Tehet, hogy valóban nyeglén lépett fel, nyersen fogalmazott, de erre figyelmeztetni kell. Ebben mi is hibásak vagyunk, mert nem tanítottuk meg a tanulókat kulturáltan véleményt mondani, s le­het, hogy a fennhéjázást tőlünk ta­nulta. Sokszor a tanulók bírálata valóban igazságtalan, de tulajdonképpen még ez is értékelhető jelzés. Megtudjuk belőle, hogy nem ismerik pontosan a dolgok mibenlétét, a körülménye­ket, s meggondolatlanul mondanak véleményt, bírálnak ... Ez a jelzés el­igazít abban is, hol, mely területen kell a nevelői tekintélyt megerősíte­ni. A XV. pártkongresszus hangsú­lyozta: a tanár és tanuló kapcsolatá­ban nagy szerepe van a tekintélynek, a kényszeren és a munkán, a tudáson alapuló tekintélytisztelet között kü­lönbség van. A tekintély és a demok­rácia a szocialista társadalomban egy­mást feltételező-kiegészítő elv és gya­korlat. A tanári tekintély nélkülözhetetlen eleme a pedagógus—diák kapcsolat­nak. Mindenki olyan megbecsülést kap a tanulóktól, amennyit embersé­gével, szakmai-politikai felkészültsé­gével, munkavállalásával kivív. Ma­napság gyakran hallani, hogy nincs elég tekintélyük a pedagógusoknak. Az igazi tekintélyt kívülről-felülről megteremteni, irányítani nem lehet. Legalábbis Iskolai méretekben nem. Nehéz lenne olvan intézkedéseket el­képzelni — akár kormányszinten is —. amelv bizonyos tanárnak tekin­télyt biztosítana, aki a történelem­­órán a materialista világnézet mellett tör lándzsát, másnap meg a tanulók a templomból látják kijönni, vagy ál­dozni, bérmálni viszi a lányát?! Vagy annak a „Z“ tanárnak, aki kinyilat­koztat, nem tűr ellenvéleményt, s még a SZISZ-gyűléseken is 6 pa­rancsnokol, elfojtva a tanulók kezde­ményező készségét, kedvét. Bár a tanító-tanári tekintélyt nem lehet átnyúttan! járulékként a diplo­mával, mégis kell formális elemének lennie. Nem minden pedagógust van módjuk a tanulóknak közelről megis­merni, becsülni. Van akivel az egvütt­­lét igen rövid időre korlátozódik, egy-egy helyettesítés, kirándulás, moz­galmi esemény kapcsán. Ebből követ­kezik, hogy a diák-tanár viszony — mégha különleges kapcsolat is — az általános emberi érintkezés egyik formáia, amelynek a kölcsönös meg­becsülés, a tisztelet és az emberies­ség az alapja. Olyan pedagógusokra van tehát szükség, akik lényükben hordozzák az egyenjogúságon, kölcsönös tiszte­leten alapuló viszonyt. Ez a megálla­pítás a szülőkre is vonatkozik, akik­nek szintén türelmet kell tanúsíta­niuk a pedagógusok irányában. Koszi Molnár Ferenc Eskütétel „Mi, a szocialista hazánk ifjú építői, a községvezetők, tanítóink, szüléink és valamennyi jelenlevő előtt fogadjuk, hogy hűek leszünk a szocialista társadalomhoz, s úgy viselkedünk, dolgozunk, élünk majd, ahogyan azt drága szocia­lista hazánk megköveteli“ — hang­zott a jabloňoví (szádalmási) Ki­lencéves Alapiskola nyolcadikos és kilencedikes úttörőinek foga­dalma. Miért válhattak úttörőkké? Mert példás magatartásukkal, szorgal­mas tanulásukkal, Jtelyes gondol­kodásmódjukkal kiérdemelték azt. Köszönhetik drága jó szüleiknek is, akik haladó szellemű nevelés­ben részesítik őket, szakítva a maradi, elavult nézetekkel. Remél­jük, hogy Pap Judit, Németh Csil­la, Agyagos Anikó, Szabó Angela, Tóth Éva, Klinko Valéria, Klinko Róbert, Magyar Agnes és Körtvély Alica példáját sokan követik majd iskolánkban ... A fogadalomtevőket a pionír­szervezet. a polgári ügyeket intéző testület, a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom helyi szervezete és a szülők is megajándékozták. A meghitt, bensőséges ünnepséget maradandó emlékként őrzik szí­vükben a pionírok. Németh Zsuzsa, jablonov n/T. CSONTOS VILMOS: PÉTER-PÄÜK0R Kinyílt az ég ablaka, Sugár ömlik rajta. Lombja közi az almafa Gyümölcsét ringatja. Péter-Pál szekerével Fényparipa vágtat, Rajzolja kerekével Oj nyomát a nyárnak. S a nyár előtt meghajol A kalász — kövéren, Szép, harmatos hajnalon Megpihen ölében. Péter-Pál a hagy tóra Ostorát suhintja ... S körözni kezd a gólya, Békára kacsintva. Fut a szekér, merre fut? Most éppen felétek. — Nyissátok ki a kaput! - Kiáltja. — Betérek. S odafordul ni, lám a' Iskolaajtóba: A kapuját kitárja Nagy vakációra! Vidám szünidőt! Kedves Pajtások! Maholnap elköszöntök a tanítónéniktől, tanítóbácsiktól, kezetekben a jó, vagy rossz bizonyítvánnyal. Elbúcsúztok tanulótársaitok­­tó). az iskolától. Akik közületek az egész tanévben vasszorgalommal tanultak, példás szervezeti, társadalmi munkát végeztek, bizonyára az előmenetelük is a lehető legjobb. A szülők sem maradnak ilyenkor adósak. Jutalmul egy-két hetes nyaralást, rokoni látogatást, vagy tárgyi ajándékot helyeznek kilá­­•tásba. Megérdemlitek! Már az igyekvőbbek, a tanulásban, szófogadásban jeleskedők ... Am a nagy nyári szünidő alatt se feledkezzetek meg arról, hogy a szülői intelem, a jótanács, ami nektek szól, megalapozott. Hiszen számtalan ve­szélyt is rejteget a fellazított, nemegyszer felügyelet nélküli időtöltés, ön­feledt csatangolás, játékbafeledkezés ... Legyetek óvatosak, fegyelmezet­tek, éberek. Ügyeljetek fokozottabban egymásra. Я ha a szünidőben kevesebbszer fogtok is tollat, a Gyermekrovat több mese, társasjáték, versike közlésével számol. Táborozási, nyaralási élmé­nyeitekről mindenesetre írjatok. Tartalmas, vidám szünidőtöltést! A rovatvezető PISTA bácsi Először is, ne tessenek ha­ragudni, hogy ^levelem­mel zavarom a Tisztelt Szerkesz­tőséget. Mivel hétről-hétre ol­vasom a gyermekrovatban kö­zölteket, én is bátorságot vet­tem arra, hogy írjak. Szeretnék a rovat tudósítójává válni. Már csak azért is, hogy a mi isko­lánk Július Fučík pionírcsapata Tisztelgés névadónk szobra előtt sem az utolsó, ami a szervezeti, társadalmi tevékenységet illeti. Most a Jókai-rajről néhány sort szívesen írnék: Rajunk névadójának hálával és tisztelettel tartozunk. Ezért elhatároztuk, hogy résztve­­szünk a Komárnoban rendezett Jókai Napokon. Persze, nem üres kézzel; Hegedűs Katalin tanítónéni a CSUDAKARIKÄS című mesejáték betanulását ajánlotta. Nagy örömmel fogadtuk az ajánlatát, s szorgalmasan beta­nultuk szerepeinket. A mesejá­ték bemutatása sikerrel járt, amit tanítónénink rendkívül jó türelmének, s hozzáértésének, valamint a mi igyekezetünknek is köszönhetünk. A Jókai Napok megtekintett műsora nagyon tetszett mind­­annyiunknak, s élményekkel gazdagodva tértünk haza. Horváth Gertrud, az Okoliőná na Ostrove-t (ekeli) alapiskola pionírcsapatának elnöke JÚNIUS -- JÚLIUS kelte nyugta kelte nyugta 6. p. 6. p. 6. p. ó. p. Június 27 Hétfő LASZLÖ LADISLAV 3.49 19.46 15.26 0.49 Június 28 Kedd IRÉN BEÄTA 3.49 19.46 16.39 1.30 Június 29 Szerda PÉTER, PÄL PETER a PAVOL 3.50 1.9.45 17.48 2.18 Június 30 Csütörtök PÄL MELANIA 3.50 19.45 18.50 3.16 Július 1 Péntek TIHAMÉR ĽUBOR 3.51 19.45 19.44 4.20 Július 2 Szombat OTTÓ BERTA 3.51 19.45 20.28 5.31 Július 3 Vasárnap KORNÉL MILOSLAV 3.52 19.44 21.06 6.45 _ Az orvos tanácsolja Végbélpanasz, rákfélelem Üzenetemet annak az olvasónknak küldöm, aki a családjában két rákos betegről is tud; valamint végbélpanaszai voltak, amelyeket a leírás alapján aranyérnek, vagy végbélsipolynak képzelek. Ez utóbbiról azt írja, hogy végbele „azóta talán már be is gyógyult“. Ha begyógyult, akkor inkább aranyér — talán belső aranyér — lehetett, mert a sipoly magától nem szokott begyógyulni. Ebben a kérdésben tehát tiszta vizet kell önteni a pohárba: mi volt, mi van és ha van: meg kell gyógyítani. Az vitathatatlan, hogy a rák okai között bizonyos öröklési hajlamot em­legetnek a kutatók. A hajlam azonban nem rák és kialakulása nem szük­ségszerű. A ráknak az oka nem egységes. Igen sok ártalom összehangoló­­dása indíthatja csak meg a sejtek burjánzását. Megelőzésében a higiénés szabályok megtartása és a folyamatos károsodás megszüntetése, felszámo­lása a leghangsúlyozottabb. Olvasónk levele azt bizonyítja, hogy félelme, idegessége olyan különle­ges neurózissá — szorongass^ — tömörült, amit orvosi nyelven rákfélelem­nek (karcinofőbia) nevezünk. Ezt el is ismeri, hiszen azt kérdi, hogy „nem fejlődhet rákká?“ az ö betegsége. Ez a félelem viszi aggodalmát dülöútra: „iszonyúan félek az onkológiától“, holott ez a gyógyító tudománynak a rák­kutatással foglalkozó, a rákot gyógyító szakvonala. A rákos betegnek nem szabad félni az onkológiától, mert hiszen a rák — ha a beteget idejében kezelésbe veszik — műtéttel, sugaras kezeléssel — és úgynevezett — citosztatikus gyógyszerekkel meggyógyítható. Node, ha elhanyagolják, ak­kor már könnyen veszedelmessé válhat. Ilyen esetben a struccpolitika — a szakkezelés halogatása — és a kapkodás helytelen. Helytelen, ahogyan a rákfélelem, a karcinofőbia is az. Mi hát a tennivaló, mit válaszolhatunk olvasónknak? Először azt, hogy sebész-szakorvossal vizsgáltassa meg magát. Nem kü­lönleges Feladat a végbél jelen állapotának tisztázása, amit — ha valami nincs rendben — haladéktalanul kövessen a szakkezelés, a meggyógyitás. Az aranyér és a végbélsipoly tökéletesen gyógyítható. Másodszor meg kell szüntetni a rákfélelmet, a neurózis okát. Az állandó szorongás nemcsak az egészségügyi egyensúlyt zavarhatja, hanem az elváltozások súlyosbodását is segítheti, mert vegetatív — életfenntartó — úton a szervezet ellenúllú­­kénességét rontja. Ha a végbélpanaszt megszüntetik és a rákféJelmet felszámolják, nyu­godtan bizakodhat levélírónk a tökéletes gyógyulásában és megerősödé­sében. BUGA DOKTOR VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első ré­sze (zárt betűk: O, S, Ё, Y, P, A). 9. Az Arai is az. -10. Angolna németül. 11. Női becenév. 12. Az első ember­pár névjele. 13. Szomszédos betűk az ábécében. 14. öt és kilencszáz­­ötven római szám­mal. 15. Részvény­­társaság. 17. Egy németül. 19. tői... ikerszava. 20. For­marész. 21. Nem fél. 23. Anna Ol­ga. 24. Kötőszó. 25. Talál. 26. Érés­ben van. 28. Keres­mény. 30. Fordít­va — alvás közben látjuk. 31. Tiltószó. 32. Szlovák sze­mélyes névmás. 34. A bratislavai autók jelzése. 35. Mással­hangzó kiejtve. 36. Izmos. 37. Borfajta. 38. Mondatrész. 40. Tengely szlovákul. 42. Egyiptomi napisten. 43. Európai bajnokságok. 44. A fa fölösleges ágait lemetszi. 46. Évszak. 48. A ház része. 50. Puskarész. 51. Vékony fémlemez. 52. Félig zene. 53. Arany franciául. 54. A hangerősség egysége. 56. Bizal­­más megszólítás. 58. Irány. 59. jut­tat-e? 61. lgekötó. 63. Negatív válasz. 65. Korallzátony. FÜGGŐLEGES: 1. Menj angolul. 2. Név németül. 3. Európai ország. 4. Ál­lati lak. 5. Tiltószó. 6. Iparművész. 7. Mindent megmond. 8. Asszonynév végződés. 9. A rejtvény második része (E, F, S, L, F, É). 16. ,.L. fekete ikerszava. 18. Nemzetközi Olimpiai Bizottság. 19. A harmadik dimenzió. 20. ötven százaléka. 22. Zokog. 25. Háziállat. 27. Beteges. 29. Véredény. 30. A francia forradalom kimagasló alakja. 33. Felesége van. 34. Szeszes ital. 39. Évszak. 41. Nincs bátorsága. 43. Táplál. 45. Mássalhangzó kiejtve. 46. Lök. 47. Folyó Jugoszláviában. 49. Mutatószó. 51. Válaszol. 54. Az Üj­­pesti Dózsa labdarúgója. 55. Bálvány. 57. Tova. 59. Kevert tea. 60. Kelet kö­zepe. 62. Fegyverét használja. 64. Má­té páratlan betűi. 65. Az asztatine vegyjele. Beküldendő: a vízszintes 1. és füg­gőleges 9. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 21. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: Az öröm ró­zsája sosem hervadjon le gyerme­keink arcáról. Könyvnyertesek: Berek Géza, Veľké Ludince (Nagyölved), Bencső László, Stania (Sajószárnya). Nagy Katalin, Hajnáčka (Ajnácskő).

Next

/
Thumbnails
Contents