Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-18 / 24. szám
% Latvian egy akvarista házaspárnál Halacskák • ■ • ■ * 111 oszonjuk a segítséget! Kobolka László a b a j 21 Állami Gazdaság építőcsoportjának vezetője. Harminckét éves, nős, két gyermek boldog édesapja. És amiről az alábbiakban szó lesz — feleségével együtt egy vagyont érő díszhalállomány büszke tulajdonosa, a környék egyik legnevesebb akvaristája. Szívélyesen fogadott, ahogy a jó barátot, régi ismerőst vagy legalábbis szakma-, akarom mondani hobbibelit szokás üdvözölni. Pedig á néhányszori levélváltás után első ízben szorítottunk kezet. A kiskapuból nem a lakásba, hanem az üvegház felé, birodalomnézni invitált, s már szorította is félje a fogait villogtató házőrzőt, szélesre tárva előttem az üvegház ajtaját. Odabent meleg, páradús levegő fogadott, meg számtalan kisebb-nagyobb víztartály, üvegedény, bennük csillogó-villogó halacskák. Mire magamhoz tértem a csodálkozástól, már a hetedik akvárium lakóit igyekezett nekem bemutatni. Valahogy nem tudtam figyelni a szavára. Sok házban láttam már akváriumot, egyet-kettőt, a szakboltokban liúszat-harmincat, sőt Várnában, a Fekete-tengeri halakat bemutató élőhal-múzeumban Is megfordultam nemrég, de számomra ez a bajői látogatás sokkal emlékezetesebb marad. Jó órán át nézelődtem e csodálatos birodalomban, vendéglátóm is ^lemében érezte magát. Olyan buzgalommal és olyan részletesen magyarázott el és mutatott meg mindent, mintha megfogadta volna, hogy rövid alkalmi találkozásunkat kihasználva, szakavatott akvaristát farag belőlem. Magáról, kedvteléséről később így vallott: „Régóta foglalkozom kisállattenyésztéssel. Most is vannak nyulaim, fajtatiszta kutyáim, kedvelem a postagalambokat és az egzotikus madarakat, de a halakat, az akvarisztikát mindennél többre becsülöm, jobban szeretem. Tízéves voltam, amikor az ajándékba kapott pénzen megvásároltam az első halacskákat — két darab szélcshátú fogaspontyot, meg egy mexikói kardfarkűt. Apám nem sokáig szenvedhette, hogy befőttes pohárban kínozom a halakat, vett nekem egy öntött üvegből készült akváriumot. Ez sajnos, nem sokáig szolgált, hamarosan megrepedt. Apám, látva a bánatomat, nemsokára meglepett egy fémvázas akváriummal. Később még egy szaporításra alkalmas, kisebb víztartályt Is kaptam tőié. Ettől az időtől kezdve szinte minden szabad percemet lekötötték a halok. A katonai szolgálat kitöltése után ismét előszedtem az üvegedényeimet, s egyre többet olvastam, hogy valami kis eredményt fölmutathassak. Gyakran megfordultam a tapasztalt akvaristáknál és a szakboltokban is. A Nové Zámky-i szakboltban ismerkedtem meg Máriával. Jobb feleséget keresve sem találhattam volna. Legalább ügy ismeri és szereti a halakat, mint én. Ha sok dolgom akad, nyugodtan végezhetem, jó kezekbe kerül az állomány.“ Máriára pillantottam, azonnal elértette. „Nincs ebben semmi különös, nekem Is lehet kedvtelésem. S hogy miért éppen az akvarisztika? Véletlen csupán. De amióta Lacival együtt etetjük, ápoljuk és szaporítjuk az apró pikkelyeseket, s figyeljük életük folyását, igen-igen elmélyült bennem a díszhalak iránti szeretet. Melyiket szeretem a legjobban? Kedvenceim a tetrák, de a többi fajtához tartozókat is szeretem.“ „Gondolom, ritkaságszámba megy az ekkora állomány. Mennyi akváriumuk, haluk van?“ — érdeklődtem. „Amikor összeházasodtunk, húsz akváriumunk volt. Mária szüleinél éppen elfértek a fürdőszobában. Hét évvel ezelőtt kerültem ide az Állami Gazdaságba, akkor kezdtünk épitkez ni. Abban az időben már javában szaporítottuk a díszhalakat, s ez némi mellékjövedelmet is hozott. Őszintén szólva, hálával tartozunk ezeknek az apró jószágoknak — ők is segítettek az építkezés költségeinek fedezésében, sőt jórészt a kocsit Is nekik köszönhetjük. Nemrég üvegházat építettünk, ott helyeztük el az akváriumokat. Az ikráztató és ivadéknevelő medencékkel együtt — mintegy 14 ezer liter vizet befogadó — százhatvan akváriumunk van. Ezekben összesen negyvenöt halfajtát tartunk és szaporítunk. Az egyedszámot csak úgy tudnám pontosan megmondani, ha segít a számlálásban“ — mondta László mosolyogva. „Megvallom, ennyi akváriumot még nem láttam sehol. Mit csinálnak a rengeteg ivadékkal, olyan nagy a kereslet a környéken, hogy megéri a szaporítással bajlódni?“ „Ha csupán az alkalmi érdeklődőkre, vevőkre alapozhatnánk, bizonyára ráfizetnénk a vállalkozásra. Az ivadékok zömét — előzetes megegyezés alapján — a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének kereskedelmi vállalatán, a Chovprodukton keresztül értékesítjük. Az akvarisztikai szakboltok, az állatkertek, valamint a szakosított SZKSZ-alapszervezetek és klubok egyre növekvő érdeklődést tanúsítanak a díszhalak — főleg a ritkaságszámba menő érdekességek — iránt, így azután — kedvező évjárat esetén — nemcsak örömet — mert számunkra továbbra is ez az elsődleges —, hanem szép bevételt fs nyújí ez a kedvtelés.“ „Van egy ismerősöm, aki alig húsz-huszonöt halacskát tart otthon egy százliteres medencében, mégis mindig takarmányhiányra panaszkodik. Maguknak nem okoz gondot enynyi éhes száj ellátása?“ „Az élelem beszerzése bizony nem egyszerű dolog. Gyakran Uiplálékgyüjtéssel töltjük az egész hétvégét. A tenyészhalak, sőt a kishalak is megélnek szárított vizibolhán és speciális haltápokon, de ha a tenyésztő sikeres szaporítást, ivadéknevelést akar folytatni, akkor naponta friss élelmet kell nyújtania a halaknak. Ez az alapja a .jó egészségi állapot megőrzésének, a kellő tenyészkondíció és a jó növekedés biztosításának. Napi átlagban húsz-harminc, szélsőséges esetekben száz kilométert kell motoroznom, hogy előteremtsem halaink számára a legmegfelelőbb élelmet. De amikor beszórom az akváriumba a takarmányt és gyönyörködve látom, hogy izük a halacskáknak, jóleső érzéssel, örömmel nyugtázom — megérte a fáradozást.“ „Nemrég önként jelentkezett* hogy egy rövid, sorozatban szívesen átadná szerzett tapasztalatait a kezdő akvaristáknak. Mi késztette erre az elhatározásra?“ — tettem föl az utolsó kérdést Kobolka Lászlónak. „Az a tapasztalat, hogy az utóbbi években mindinkább nő az akvarisztika iránti érdeklődés. Ma már nemcsak a városokban, hanem a falvakon is sokan próbálkoznak díszhaltartással, ami kétséget kizáróan az életszínvonal emelkedésére, a kulturális igények növekedésére utal. Sajnos, sokan vaktában látnak munkához, s az általában gyorsan bekövetkező első csalódás után örökre sutba dobják az egész fölszerelést. Bajčon főleg az ifjúság érdeklődik az akvarisztika iránt. Mondhatnám, rendszeresen látogatnak, tanácsot kérnek, azután örömmel számolnak be az első, legapróbb sikerekről is. írásaimmal nemcsak nekik, hanem az akvarisztika iránt érdeklődők népes táborának is segíteni szeretnék. Mit érne a munkám, ha véka alá rejteném az évtizedek során szerzett tapasztalataimat?“ Nem tehetek róla, de én csak csodálattal és elsimeréssel tudok szólni a Lászlóhoz és Máriához hasonló boldog emberekről, akik ilyen őszintén, és tiszta szívvel tudnak lelkesedni valamely nemes ügyért. Mert a kisállattenyésztés — így az akvarisztika is —, a kertészkedés, méhészkedés stb. igenis a nemes Időtöltési formák közé tartozik. Még akkor is, ha oly-< kor a kellemes időtöltés elve mellett az anyagi érdekeltség is fontos tényezőként szerepel. Elvégre nem bűn az, ha valaki leleményesen összekapcsolja a kellemeset a hasznossal, és úgy kamatoztatja a tudását, úgy hasznosítja szabad Idejét, hogy abból a társadalomnak és önmagának is öröme, haszna származzék. Kádek Gábor Kobolka László gyönyörködve szemléli az apró nszonyosok vidám játékát. A: abraktakarékos álla’t*** tartás megvalósítása jelentős mértékben hozzájárulhat a gabona-öneilátottságunk mielőbbi kialakulásához és megszilárdításához. S valljuk meg őszintén, a cél érdekében nemcsak a mezőgazdasági nagyüzemek tehetnek sokat, hanem a kisállattenyésztők is. Például a nyáltenyésztők, hiszen a háztáji nyúltenyésztőknek is érdekük, hogy a lehető legolcsóbban termeljék ki a húst, állítsák elő a pecsenyenyulakat, akár saját fogyasztásra, akár eladásra hizlalják őket. Sokhelyütt már igen jó tapasztalatokat szereztek a kisállattenyésztők a nagyüzemek által hasznosít hatatlan területek (parlagon heverő földek, árokpartok, erdőszélek, domboldalak stb.) megművelésével, kaszálásával. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a kertek takarmánytermesztési célokra történő hasznosításáról, valamint a konyhai és egyéb hulladékok, kiegészítő takarmányok felhasználásáról sem. A nyúl növényevő állat, számára a növényi eredetű takarmányok (főleg a zöldtakarmányok) a legmegfelelőbbek Etethetek frissen vagy száraz állapotban. A friss zöld fontos tápanyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat és rostot tartalmaz, s mindez szükséges az állatok egészséges fejlődéséhez. A nyulaknak előnyösebb több rostot tartalmazó, tehát öregebb takarmányokat adni. A nyulak élelmezésére minden kultúrnövény (lucerna, herefélék, fű, füveshere vagy gabonahüvelyes keverék stb.) alkalmas. Továbbá kedvező eredménnyel hasznosíthatók a nem mérgező gyomnövények, a kerti zöldségnövények levele, szára vagy konyhai földolgozáskor nyert hulladéka, a különféle gyümölcsök és zöldségek, a lombos fák és bokrok ágai. Hogy az állatok a lehető legjobban és a legkisebb veszteséggel hasznosítsák a zöldet, bizonyos alapelveket be keli tartani. A zöldeieséget mindig iédús, friss állapotban tegyük az állatok elé, nem pedig akkor, amikor már befülledt. Az eleség nem tartalmazhat rossz fzű és durva szárú, esetleg tüskés, mérgező, penészes, betegségektől vagy állati kártevőktől megtámadott növényeket. Igen veszélyes a nyulakra nézve a herét és valamilyen hüvelyest tartalmazó, harmatos, nedves takarmány. Az ilyen eleség nem egy esetben elhulláshoz vezető fölfúvódást okoz a nyálaknál. Hasonló hatást válthat ki a befülledt zöldeleség is. Hogy egész évben kellő mennyiségű alaptakarmányunk legyen, készítsünk be sok jó minőségű szénát. A széna tápanyagainak emészthetősége, dietetikai hatása, tápanyag- és vitamin-tartalma valamivel kisebb, mint a friss takarmányé, de a jó minőségű széna még így is az egész évi alaptakarmány és legmegfelelőbb nyúltakarmány szerepét tölti be. A valóban jó szénát a nyulak szinte veszteség nélkül hasznosítják. Hogy ilyen szénára tehessünk szert, szintén be kell tartanunk néhány alapelvet. A termést gondosan és a legmegfelelőbb agrotechnikai időpontban takarítják be. Akkor legjobb kaszálni, amikor kezdetét veszi vagy javában tart a virágzás, mert ilyenkor még lédúsak, fiatalok a növényszárak. A növényzet ilyenkor tartalmaz legtöbb tápanyagot és vitamint. A később kaszált növényzetből durvább szénát nyerünk, amely kevésbé emészthető, sok levelet és virágot elhullat, és sok lesz a murva. Nagy figyelmet kell szentelni a tárolásnak is. A nyulaknak csak friss, illatos, mérgező növényektől mentes, egészséges szénát adjunk. A savanyú talajokról származó szénát a nyulak nem kedvelik. Csak a kerttel rendelkezők tudják igazán, milyen fontos élelemforrást jelent a nyulak számára a különféle zöldséghulladék (salátalevél, borsóvagy babszár és hüvely, káposztalevél, torzsa stb.). A nyulakuak soha ne adjunk burgonyaszárat és répalevelet, mert emésztési zavarokat okoz. A nyuszik táplálására nagyon jól felhasználhatjuk a csalánt és némely nem mérgező gyomnövényeket is. Kevesen tudják: a csalán igen értékes takarmány, mivel sok fehérjét, ásványi anyagot és vitamint tartalmaz, főleg karotént. Etethetjük zölden vagy szárítva, fölaprftva és nedves keverékekben, párolva. A gyomnövények közül főleg a tarackbázát hasznosítják jól nyulaink. Édeskés ízű gyökértörzsét frissen vagy szárítva, de mindig jól megmosva, megtisztogatva etethetjük. Szárítva csaknem egyenértékű a közepes minőségű rétiszénával. Néhány további gyomnövény (pl. terebélyes laboda, baracklevelű keserűfű, bojtorján) szintén a réti szénához hasonló értékű száraz takarmányt nyújt, de csak ha nem túl későn — nem elöregedett növényeket — szárítunk. A mezei zsurlót, mezei csorbókát, pongyola pitypangot, papsajtot, cickafarkfüvet, szapukát, iándzsás útifüvet stb. szintén szívesen fogyasztják a tapsifülesek. A nyulak zölddel vagy szénával történő takarmányozásakor egyaránt ügyelnünk kell rá, hogy az eleségben ne legyenek mérgező növények. A nyulak számára káros hatású — többnyire mérgező — növények némelyike (pl. a boglárkák) szárítás közben elveszíti káros hatását, de a többség száraz állapotban is veszélyes a nyulakra. A mérgező vagy egyszerűen káros hatású növények közé tartoznak: a savanyú és tartósan elvizesedett területekről származó füvek, őszi kikerics, foltos bürök, beléndek, közönséges maszlag, pipacs, búzavirág, farkasszölö, mezei szarkaláb, koronafürt, kutyatej, lapnlevelü keserűtű, csomorika, nadragulya, fecskefű, csucsor, mocsári zsurló, gólyahír, orvosi füstike stb. A zöldeleségben egyéb — a nyulak által nem kedvelt és fogyasztott — kemény és vastag szárú növényeknek sem szabadna előfordulni (ászát, közönséges gyújtuványfű, sás, lombos mohák, szittyó, erdei káka, vöröshagyma, fokhagyma, sóska stb.). A nyulak szeretik a lombos fák és bokrok leveles gallyait is. Jú tápértékükön kívül az az előnyük is megvan, hogy rágcsálásuk közben az állatok koptatják, köszörülik a fogaikat, s nem kezdik majd ki az ólat. Ezenkívül a gallyak etetése kihat az emésztésre és a szőrzet minőségére is. A galyiyakat — esetleg a leveleket — júniusban és júliusban érdemes etetni vagy télire megszáritani, mert ekkor tartalmazzák a legtöbb tápanyagot. Ismeretlen fákról és bokrokról származó gallyakkal ne traktáljuk az állatokat, mert esetleg mérgezőek is lehetnek számukra. Vigyázzunk a vegyszeres kezelésben részesített gyümölcsfákkal vagy a közelükből származó zölddel! Az akác, a gyümölcsfák, a mogyoró, Incfenyő ágai félelem nélkül etethetők. A tölgy kérgéből készített főzetet hasmenés esetén itatjuk nyálainkkal. A tiszafa, a tuja és a nyír hajtásai nem valók a nyulaknak! A tapasztalt nyáltenyésztők bizonyára tudják, hogy a nyulak időnként szívesen elfogyasztanak némi jó minőségű gabonaszalmát is, nagyon szeretik a kapásokat és jó eredményt lehet elérni a szilázsolt takarmányok etetésével is. A sokhelyütt még mindig a szemétkosárba vándorló kenyérhulladékot is inkább a nyulakkal lehetne föietetni. Az abrak egy hányadát igy is megtakaríthatnák a tenyésztők. Friss kenyeret vagy más péksüteményt azonban ne adjunk a ■yulaknak, csakis kőkeményre szárítottat. A A fehérjeszükséglet egy részét például a reggelinél megmaradt tejjel, tejeskávéval és tejtermékekkel (savó, fró, túré) is fedezni lehet, csak vigyázni kell rá, hogy romlott eleség ne kerüljön az állatok elé, és az etetők mindig jói ki legyenek takarítva etetés után. Az aludttejet szeretik a nyulak, kedvezően befolyásolja a bél mikroflóráját. Abraktakarékosságra törekedve, igen jó eredményt érhetünk el például a szemesek pótlásában a makk és a gesztenye etetésével. Mindkettő tápanyagokban gazdag, s a nyulak is szívesen fogyasztják. Kiegészítőként etetjük, mindig kisebb adagokban, keverékekhez vagy szilázshoz adva kínáljuk föl a nyulaknak. A különféle kiegészítő hulladék-takarmányokkal történő etetés idején A-, D- és E-vitamint kell futtatni a nyulaknak, főleg a nagy fiziológiai megterhelés idején. Roboran készítményt, esetleg halola]at (A- él D-vitamin) adagolunk. Az utóbbi esetben az E-vitamin szükségletet csírás gabonafélék etetésével fedezzük. A nyúltenyésztésben is ésszerűen A iiitrai Branko közös mezőgazdasági vállalattal szorosan együttműködő, évente több vágónyulat értékesítő kisállattenyésztők körében mindinkább növekszik a jó hasznntulajdonságokkal jeleskedő kaliforniai fehér nyulak iránti érdeklődés. Foto: —dek
