Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-06-18 / 24. szám

-t 1977. június 19. SZABAD FÖLDMŰVES Mindent tegyünk meg a takarmányok ésszerűbb hasznosítása érdekében! A SZSZK Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériuma május 26-án Banská Bystricán — szlovákiai aktíva értekezleten — vizsgálta télül a ta­karmány betakarításra való felkészü­lést. A résztvevők között láthattuk J. janik.elvtársat, az SZLKP KB el­nökségének tagját, a KB titkárát, J. Janovic mérnököt, az SZSZK mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszte­rét, továbbá a kerületi és járási me­zőgazdasági igazgatóságok, a tudomá­nyos intézetek, a mezőgazdasági szol­gáltatások, a nemzeti bizottságok, va­lamint más érdekelt szervek képvise­lőit. janovic elvtárs a föbeszámolőban rámutatott a takarmányok jól szerve­zett, gyors és kellőképpen gépesített betakarításának és tartósításának nép­­gazdasági jelentőségére. A közelmúlt­ban a fő hangsúly a gabonafélék be­takarítására irányult. A múlt eszten­dőben a takarmánytermesztésben és tartósításban bekövetkezett hiányos­ságok igazolják, hogy nagyobb gond­dal és hozzáértéssel kell végezni a takarmányok betakarítását. Hiszen a­­mlg a kalászosokat 600 ezer, addig a szántóföldekről, legelőkről és rétek­ről a takarmányokat több mint egy­millió hektárról takarítjuk be, nem beszélve arról, hogy ezekről évente két, sőt több termés is elérhető, s hogy a zöldtakarmányok betakarí­tása sokkal igényesebb. Ahhoz, hogy az állattenyésztésben előirányzott terveket túlszárnyalhas­suk — erre a lehetőségek adva van­nak —, maximálisan ki kell használni a takarmánytermesztésben rejlő tar­talékokat. Ezáltal lehetővé válik az abraktakarmányok fogyasztásának csökkentése, hiszen jelenleg e téren a normákat túllépjük! A múlt évben nem egy hiányosság volt tapasztalha­tó a takarmányok minőségében. En­nek fő oka a takarmányok elkésett és túl hosszan tartó betakarítása volt, a­­mikor a már elöregedett növényzetből tápanyagokban, de főképpen nitrogén­anyagokban gyengébb takarmányt ér­tünk el. A minőséget rontotta továb­bá a lekaszált fű hosszadalmas szá­rítása és nem megfelelő tartósítása, s kazalozása. A szenázst és szilázst gyakran nem kellő gonddal készítet­ték. Ezen túlmenően alapvető fogya­tékosságok is jelentkeztek a betaka­rítási munkák és a tartósítás össze­hangolásában, illetve a tartósítási technológia betartásában. Az esetek túlnyomó többségében a szénát ha­gyományosan szárították. A hidegle­vegős szárítás lehetőségét nem hasz­nálták ki kellően. Az állatok legelte­tése sem volt kielégítő. A szakaszos legeltetési módszert mindmáig ritkán alkalmazzák. A takarmány minősége mindenkép­pen befolyásolja az állattenyésztési termelés gazdaságosságát. Ezért elké­pesztő, hogy szlovákiai méretben — táplálóanyag-készlet szempontjából — a szénának mindössze nyolc százalé­kát lehetett kiváló minőségűnek te­kinteni! Ez azt bizonyítja, hogy nem­csak a takarmánytermesztés mennyi­ségi növelésében, hanem egyben a minőség fokozásában is van még ten­nivalónk! Ebben az esztendőben szénából több mint 4 millió, silókukoricából ugyancsak több millió, a tavaszi zöld­­takarmányokból pedig 350 ezer ton­nát kell termelni. A múlt évben elért eredményekhez viszonyítva 20,5 szá­zalékkal több szénát és 29 százalék­kal több zöldtakarmányt kell elér­nünk. Az idei termés sokkal jobbnak mutatkozik a tavalyinál. Adottak a lehetőségek, hogy a takarmányozási program szerint fokozzuk a teljes szükségletet. Ennek alapvető feltéte­le, hogy a takarmányokat megfelelő biológiai állapotban takarítsnk be. El kell érni, hogy a betakarítást szaka­szosan, tehát hét, de maximálisan tizenkét napon belül befejezzük. Ki kell használni ehhez a betakarító gé­pek csoportos alkalmazásának min­den lehető módját — a kooperációs körzetek keretében —, operatív mó­don irányítani az egyes gépcsoportok áthelyezését. Gondoskodni kell továb­bá a betakarítás, a szállítás és a tar­tósítás összhangjáról is. Fokozott figyelmet kell fordítani a silózásra, a szenázsolásra és a széna szárításéra. A megfelelő minőség szempontjából alapvetően fontos a tartósítási és szárítási technológia maradéktalan betartása. Ez idén há­rom és félszeresére kell növelni a préselt — pogácsázott — takarmá­nyok. s harminc százalékkal a takar­mányliszt mennyiségét. Ezért minden erőfeszítést a pogácsázó gépsorok és a forrólevegős szárítóberendezések maximális kihasználására kell fordí­tani. Továbbá az eddiginél több gon­dot kell fordítani a legelők és a ré­tek hasznosítására, elsősorban a lej­tős, nehezen hozzáférhető területek termésének a begyűjtésére. Ahol a gépeket nem lehet alkalmazni, ott célszerű a növendékmarhák és a ju­hok legeltetése, jelenleg még elegen­dő kihasználatlan tartalék van olyan füves területeken, amelyek nem me­zőgazdasági szervek hatáskörébe tar­toznak. Ezért együttműködve az ille­tékes szervekkel, az erdőszélek, az országutak, az árkok vagy folyó- és patakmedrek mentén levő területek­ről is be kell gyűjteni a füvet! A zöld aratás sikere nagyban függ a gépek felkészültségétől. E téren sem lehetünk teljes mértékben elége­dettek. A betakarítógépekből bár mennyiségben elegendő van, s az utóbbi években jóval bővült a gép­park, még mindig hiányát érezzük az önjáró, rendvágó és szecskázó gépek­nek, továbbá a lejtős és nehezen hoz­záférhető területekre alkalmas, nagy teljesítményű szénabetakárítógépek­­nek. Ezen túlmenően a rendelkezésre álló gépek nincsenek megfelelő mér­tékben kihasználva és a pótalkatré­szek hiányának következtében késik üzembehelyezésük. A vitában a kerületi mezőgazdasági igazgatóságok vezetői mérlegelték a takarmánybetakarítés jelenlegi hely­zetét és az erre való felkészültséget. Rámutattak a fogyatékosságok okára, s a tartalékok feltárásának lehetősé­gére. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a legnagyobb nehézségeket a betaka­rítógépek javításának késése, a pótal­katrészekkel való elégtelen ellátás, valamint az egyes gépesítési eszkö­zök hiánya okozza. Záró szavában J. janik elvtárs rá­mutatott arra, hogy mezőgazdasági termelésünkben létre kell hozni az állattenyésztés és a növénytermesztés közötti egyensúlyt. A nagy abrakta­karmány fogyasztás következtében gabonatermésünknek hetven százalé­kát az állatok fogyasztják el, mégpe­dig azért, mert a tömegtakarmányok termelése alacsony színvonalon van, kicsi a hozam, s nincs elegendő ta­karmánylisztünk. Ezért a növényter­mesztés, de egyben az állattenyésztés színvonala további fokozásának tar­taléka a tömegtakarmányok termés­hozamának növelésében van. E cél érdekében intenzívebben ki kell hasz­nálni elsősorban az évelő takarmá­nyokat, a réteket és a legelőket. Fo­kozni és javítani kell a betakarítási és tartósítási technológiát. Ügy kell irányítani, hogy a maximális minőség elérése melleit egy szál takarmány se vesszen kárba. Ahhoz hogy az idei zöld aratásnál a takarmányokat minimális veszteséggel begyűjthessük, mozgósítani kell az összes erőket, el­sősorban ott, ahol lemaradás mutat­kozik. Nagyra értékelte a közép­szlovákiai kerület tizenkilenc gazda­ságának példamutató kezdeményezé­sét, melyek elhatározták, hogy ebben az évben, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 80. évfordulójának tiszteletére, az évelő takarmányter­mő területekről hatvan mázsa szénát takarítanak be hektáronként. Az aktívaértekezlet résztvevői a ponikyi szövetkezetben megtekintet­ték a tömegtakarmányok betakarítá­sának és tartósításának legkorszerűbb technológiáját, valamint a lejtős te­rületekre alkalmas, legújabb betaka­­ritógépeket. A szövetkezet 3700 hek­táros területen gazdálkodik, ebből a kaszáló 1200 hektár. A takarmány­­gazdálkodásban a legkorszerűbb tech­nológiát alkalmazzák. KLAMARCSfK MARIA mérnök Raktárban a takarmány A korszerű állattenyésztés alapvető követelménye a termelés hatékonysá­gának növelése. Ezt csakis az állatok számára szükséges mennyiségű táplá­lóanyag biztosításával lehet_ elérni. Ilyen szempontból a korszerű takar­mányozás a „gazdaságos“ hasznosí­tást is jelenti. Számtalan példával lehetne bizonyítanni, hogy a tehenek takarmányozása a tejtermelés színvo­nalával nem arányos. Napi nyolc lite­res tevékenységet jóformán abrak­takarmány nélkül, csupán térimé* takarmánnyal is el lehet érni, ameny­­nyiben genetikailag jó az állomány. A nagyüzemi állattartó telepek ta­karmányellátásában a monodietikus takarmányozás bevezetésével egyre nagyobb jelentőséget kap a silótakar­mány etetése nemcsak a téli, hanem a nyári időszakban is. Ez mellett egy­re jobban elterjed a fehérjében gaz­dag különböző lisztek gyártása. Meg­állapíthatjuk, hogy mezőgazdasági üzemeink dolgozóinak napjaink egyik legfőbb törekvése, hogy minél jobb takarmányt készítsenek az állatok részére a tej- és a hústermeléshez. Eme igyekezetről tanúskodik a Se­­licei (sókszelőcel) Efsz szárítójának huszonkét tagú munkabrigádja is. Időben felkészültek a terimés takar­mányok begyűjtésére. Ezt mi sem bi­zonyítja jobban mint az, hogy a szá­rító melletti raktárhelyiségben már zsákokban van az felső kaszálás ter­mése. A több mint tízéves MGF—OB szá­rító április huszonötödiké óta üzemel, s ami még lényegesebb, egyre jobban és gyorsabban megy a munka. A zöld­­anyagból ügyes munkáskezek közre­működésével lucernalisztet, ebből pe­dig koncentrált takarmányt készíte­nek. Ezt Nagy Ferencnek, a szárító és granuláló berendezés vezetőjének szavai is igazolják: — A zöld aratást őszi repcével kpzdtük. Összesen hat vagon repce­­lisztet készítettünk, hiszen a repce­liszt is ízletes és fehérjében gazdag takarmány, s tartalmánál fogva ér­tékes összetevője a takarmánykeveré­keknek. Azért, hogy a szárítót jól ki­használjuk, három műszakban üze­meltetjük vasárnap kivételével min­dennap. # Mi történne, ha nem lenne ele­gendő szárítani valő zöldanyag? Le­állna a száritó? — Szó sincs róla — mondta Nagy elvtárs. — Amikor befejeztük a repce szárítását, máris folytattuk a munkát ..herefélékkel, amiből május 25-lg harminckilenc vagonnal készült. E- zenkívül harmincöt hektáron fűfélé­ket Is termesztünk. A területet május 25-én kezdtük kaszálni, tehát mind­járt a lucerna begyűjtése, illetve le­­szárítása után. így tizennégy vagon szénalisztet Is készítettünk. A hoza­mot illetően nem lehetünk elégedet­tek, hiszen huszonnyolc-harminc má­zsát értünk el egy egységnyi terület­ről száraz állapotban, de reméljük, hogy a következő kaszálások termé­sével behozzuk a lemaradást. Az is igaz, hogy ezt a terméseredményt gyöngén fejlett lucernából értük el. Körülbelül száz hektáron feljött a ta­lajvíz, kárt okozott a növényzetben, ezért az első kaszálás után kiszántot­tuk. Eredetileg az volt a tervünk* hogy a silókukoricát takarmánykész­let kiegészítésére szárítjuk. Ameny­­nyiben száz hektárról a lucernát ki­szántottuk, a silókukorica területét bővítettük. Így a tervezett mennyiség­nél sokkal több kukoricát szárítunk, természetesen szárastól. Hiszen a ku­koricaszárban nagy mennyiségű és azonnal értékesíthető cukor van, s mint ballaszt anyag is jól haszno­sítható. Összesen négyszázhúsz vagon herellsztet szeretnénk gyártani, hogy fedezzük saját szükségleteinket, és 34 ezer mázsa lisztet adhassuk az ál­lami taitaiékalapba. — Természetesen takarmánykészle­tünket kiegészítjük a cukorrépa mel­léktermékeivel és a szalmával is. Ezenkívül préselt takarmányt is gyár­tunk. Munkákat hátráltatja az új gra­nuláló berendezés. Ugyanis a beren­dezést már a múlt évben próbaüze­­meltettük, s az idén is csak próba­üzemei. Hogy miért? Mert nincs aki a hibákat eltávolítsa. Pedig a fő vál­lalkozó a Žiar nad Hronom-i és a Nové Zámky-i Gép- és Traktorállo­más, ennek érdekében tehetne vala­mit! A gépeket Pardubicéről és Žiar nad Hronom-ból hozattuk. A betároló, a kihordó, a tartályok ügy vannak beszerelve, hogy nem lehet használni. Mit tehetünk? A préselt takarmányt primitív munkamódszerekkel gyárt­juk. Ha az időjárás közbe nem szól feltételezhető, hogy jő minőségű ta­karmánykészlettel rendelkezünk majd. A fentiekből az tűnik ki, hogy a szövetkezetben a fogyatékosságok el­lenére korszerű technológiával készí­tik be a takarmányt. Ezzel nemcsak a betakarítási veszteségeket, hanem a szemes takarmányok fogyasztását is a minimálisra csökkenthetik. U- gyanakkor elgondolkoztató, hogy a tejtermelés miárt nem kielégítő? —nt—I A sörárpa használati értékét ______befolyásoló tényezők______ Kevesebb nitrogént, több káliumot! „A sörárpa trágyázásával kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a gyakorlatban felesleges mennyiségű nitrogén-hatóanyagot haszná­lunk. ami nemcsak hogy nem gazdaságos, de csökkenti a termésho­zamot, s rontja a maláta értékét.“ fidézet Emil Spaldon akadémikusnak „A terméshozamok fokozásáról“ szőlő írásából.) Február nyolcadikán az Cj SZO-ban olvashattuk Németh István „Termékeiket külföldön is ismerik“ című írását, amely bizonyára nem kis örömöt okozott a sör kedvelőinek. Többek között azt írja, hogy az idén a tervek szerint 600 ezer hektoliter „Aranyfácánt“ gyártanak a Hurbanovoi (ógyallat) Sörgyárban, ahonnan eddig huszonkét országba exportálnak malátát. Hazánk jelentős és számot­tevő malátakivitelének tizenhárom százaléka innen származik. Az évi malátatermeiés eléri a 60 ezer tonna mennyiséget. Ezért érthető, hogy a cikk szerzője már a címfeliratban figyelmeztet: „javítani kell a sörárpa minőségét“. De hogyan? Erről-is közöl az írás isme­retterjesztést. Többek között ezt olvashattuk: „A malátagyártás leg­fontosabb alapanyaga a sörárpa, amely nagyban befolyásolja a ma­láta és végső soron az abból főzött sör minőségét. Erre a célra leg­megfelelőbb a nagy fehérjetartalmú árpa“. Nos erről van sző, ez az, amit gazdatársaim és jómagam is kételkedéssel olvashattunk! Hogy miért? A fenti sorok nemcsak félreértéshez vezethetnek, de ellenkeznek a tudományos ismeretekkel is! A hozzáértő növényter­mesztő jól tudja, hogy a nitrogén milyen fontos és nélkülözhetetlen tápanyaga a növényeknek. Joggal nevezték már elődeink is ezt a fejlődés „motorjának“. Ez képezi ugyanis a növényi sejt alapanya­gában a legfontosabbat, a fehérjét. Minél több nitrogént használunk, annál értékesebb a fehérjeképződés, s ezzel együtt a növény fejlő­dése is. Csakhogyl Itt Is érvényes az a régi, de jó közmondás, hogy „A jóból Is megárt a sok“. Az aránytalan trágyázás ugyanis egyes speciális növényeknek, így többek között a sörárpának is rontja a használati értékét. Számos kül- és belföldi, évtizedek óta tartó tu­dományos kísérletek igazolják a fent említettek helyességét. Kísér­letek bizonyítják, hogy azok a növényi kultúrák hálálják meg a nit­rogént, amelyek vízdúsak, így nagy lombot, sok levelet hajtanak (répa, burgonya stb.]. A gabonafélék már kevésbé, A nitrogéntrágyák minőségük, sajátosságuk, valamint talajra és növényre gyakorolt hatásuk szerint egymástól eléggé eltérnek. Kül­földi kísérletek bizonyítják, hogy például a salétrom-nitrogéntrágya nagyobb adagja fokozza a magvak fehérjetartalmát. Ha már nitro­génnél trágyázzuk az árpát, inkább az ammónia formát alkalmazzuk. Ma már tudjuk azt is, hogy a túl nagy nitrogénadag kedvezőtlen hatású a talajra, s kérgesedést, cserepedésre valő hajlamosságot és fiziológiai alkalitást (elsősorban a homokos, tőzeges és kevés szer­ves anyagot tartalmazó talajokon) okoz. Nem titok az sem, hogy a nátronhoz kötött salétromsavat a növény elhasználja, de a lúgot nem, így az a talajban marad, s a gyökerekből kiáradő szénsavval vegyülve szódává (nátriumkarbonáttá) változik. íme, itt a talaj sa­vanyúsága megelőzésének kulcspentjal Wagner Pál kutató a nitrogéntrágyák hatását is tanulmányozta. Egyenlő nitrogénmennyiséget adva, és a salétromot száz százalék­nak véve, a búzánál 97, az árpánál 79, a burgonyánál 82, a répánál pedig 90 százalékos ammőniás hatást állapított meg. Köztudott, hogy az ammónia hatása nem annyira a növénytől, mint a talajtól függ. Minél kisebb például a talaj bázistartaima (mész), azaz minél ke­vésbé tudja az a kénsavas ammóniákkal a talajba jutott savat kö­zömbösíteni, annál hajlamosabb a talaj az aciditásra, tehát annál gyengébb benne a kénsavas ammóniák hatása is. Azt hiszem, erre a kérdésre is jó volna már végre a műtrágyázás gazdaságosságánál felfigyelni! Lényegében ezzel magyarázható a mészben szegény ta­lajok esetében a gyenge ammóniákhatás, de mint a tudományos kí­sérletek is igazolták, hogy meszezéssel jóval erősebb. Wagner pél­dául az ilyen talajokon csak 28 százalékos hatásfokot állapított meg, amely meszezés után kilencven százalékra növekedett! Melyek azok a döntő tulajdonságok, amelyek a megfelelő minő­ségű sörárpa termesztésénél nélkülözhetetlenek? Tudni kell, hogy a jó sörárpában a fehérjetartalom nyolc-kilenc, legfeljebb tíz száza­lék lehet. Amennyivel több, sörgyártásra annál kevésbé értékes. A műszerekkel végezhető vizsgálatokon kívül szabad szemmel Is meg­állapíthatók olyan tulajdonságok, amelyek az érték bírálatánál döntő jelentőségűek lehetnek. Mi mutatja tehát, hogy jó-e a sörárpa minő­sége vagy sem? 1. A mag telfsége. A jó sörárpa teltmagvú, nem pocakos, de nem is sovány. 2. Pelyvafinomság. (Vastag, durva pelyvályú, hosszirányban fek­vőén ráncos mag sörgyártásra alkalmatlan.) A megtakaró pelyván a hosszirányra keresztbe fekvő ráncok a pelyva finomságát mutat­ják. Minél finomabbak ezek, annál jobb minőségű a sörárpa. A finom sörárpa magtakaró pelyvájának mennyisége a mag súlyának hét­­kilenc, a kevésbé finomé pedig 9—10,5 százaléka. 3. A mag szine. Az a sörárpa értékes, amelynek magval világos­­sárgás-fehér színűek. A sárga, sötétsárga is megfelelő lehet, de ez arra utal, hogy az árpa megázott. Ez ugyanis, rontja az árpa érté­két. A szürkés-fehér, fakő, tarka színű és barnahegyü árpa sörgyár­tásra nem alkalmas! 4. A törött magvak. Ezek ugyanis a malátaszérün megpenészed­­hetnek. Fontos követelmény az aratö-cséplő gépek pontos beállítása is Ha mégis akadnak olyan magvak, rostálást alkalmazhatunk. 5. Csirázóképesség. A jó sörárpának három-négy napon belül, legalább 95 százalékra kell kicsíráznia. Csak a jól és egyenletesen csírázó magvakat lehet sörárpaként hasznosítani. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az árpát nitrogénnel — kén­savas ammóniával, esetleg mésznitrogénnel — óvatosan, inkább ki­sebb adagokban trágyázzuk, jó minőségű talajoknál nem szükséges a nitrogéntrágyázás. A kálitrágyák közül — könnyű és közepesen kötött talajokon — a kainit, nehéz talajokon pedig a negyven szá­zalékos kálisó a legmegfelelőbb. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az árpa jó minőségének elérésé­hez igen fontos a kellő mennyiségű kálium. A tapasztalatok ugyanis igazolták, hogy a káliumban gazdag talajokon termelt árpa igen jó minőségű malátát adott. Befejezésül még egyet: A műtrágyák „re­cept“ szerinti használata jövedelmet nem eredményez. Mert abból, hogy egyes esetekben némelyik műtrágya terméshozam-növekedést és jó jövedelmet mutat, nem következik, hogy ez másutt is teljesen ugyanazon hatást váltja ki! KMOSKO LASZLŰ, mérnök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents