Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-18 / 24. szám
Mire jó a A WUXAL koncentrált mikrotrágyát a Rajna menti Düsseldorf (NSZK) városka Aglukon- Gesellschaft MBH cégében tejlesztették ki. Ma már Magyarország is gyártja és forgalmazza a megvásárolt szabadalom alapján. Az MNK-ban gyártott trágyaféleség 9 százalék nitrogént, S százalék foszfort, 7 százalék káliumot, különböző nyomelemeket (Fe, B, Cn, Mn, Mo, Zn, Ni, Со) tartalmaz, szerves vegyületek formájában. A WUXAL ban továbbá növényi hormonok és vitaminok is találhatók. A réztartalom nélküli fungicidekkel, valamint az állati kártevők állományának gyérítésére használatos rovarölő szerekkel keverhető. A permetlé elkészítéséhez 6,5—7 pH- értékü vizet kell használni. A WUXAL kizárólag permetező trágyázásra — ha úgy tetszik gyökéren kívüli, sokak által helytelenül lombtrágyázásnak titulált fejtrágyázásra — használatos a szőlő-, gyümölcsös zöldségtermelésben, de jó WUXAL? eredményeket nyújt az egyéb mezőgazdasági kultúrák esetében is, beleértve a takarmánynövényeket. A szőlő permetező trágyázására a 0,2—0,3 */»-os töménységű oldat a legmegfelelőbb. Vagyis: ezer liter permellében két-három liter WUXAL-t kell kijuttatni. Aa lehető legjobb eredmények elérése érdekében a tenyészidő folyamán legalább három fzben ajánlatos permetező trágyázást végezni a nevezett mikrotrágyával. Első ízben virágzás előtt, majd virágzás után, végül bogyólágyulás kezdetén tanácsos kezelni a növényzetet. A WUXAL koncentrált trágyával végzett néhányszor! kezelés (a gyártó vállalat adatai szerint) kedvező föltételeket teremt a hektáronkénti átlaghozam 5—15 százalékos növekedéséhez, fokozza a növényzet gombabetegségekkel szembeni ellenálló képességét, elejét veszi a különféle fiziológiai zavaroknak, s bizonyos mértékben kihat a termés minőségének javulására Is. A koncentrált trágyának a nevezel! mutatókra gyakorolt kedvező hatásának mértéke természetesen jelentősen függ az adott termelő körzet talaj- és szélviszpnyaitól, valamint a szerves és ipari trágyákkal végzett tápanyagpótlás színvonalától. Abban az esetben, ha a talaj kellő mennyiségű nyomelemet tartalmaz, vagy ha a fölhasznált szerves és egyéb műtrágyák révén elegendő tápanyaghoz jut a föld és a növényzet, akkor előfordulhat, hogy a WUXAL vagy más mikrotrágya (Mikrola, Vegaflor, Folifertil stb.) kedvező hatását egyáltalán nem észleljük. Ezzel szemben, ha akármilyen oknál fogva hiány mutatkozik valamilyen nyomelemből a talajban, a nevezett mikrotrágyák alkalmazásával aránylag jó eredmények érhetők el. Az pedig szinte magától értetődő, hogy a növényzet makro- és mikroelemekkel történd harmonikus ellátása a tőke vesszőinek beérését is kedvezően befolyásolja. (Ing. Mrva )., CSc., Vinohrad 11/75) XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX-А Az ismert örmény kutató, A. S. Melkonjan legutóbbi kísérletei során azt vizsgálta, a gyökérzet egy részének megszakítása vagy eltávolítása milyen hatással van a szőlőtőkék egészségi állapotára és aminosav-tartalmára. Megállapította, hogy a gyökérzet egy részének mechanikai eltávolítása, illetve a sorközökben végzett mély talajlazítás során történő megszaggatása kedvezően befolyásolja a tőkék élettartamát és a gyökérszövelekben végbemenő szintetikus folyamatokat, s a szőlő termőképességére ugyancsak kedvező hatással van. 0 Paradicsom a kifutóban. Évek óta sikerrel termelem a HOGYAN IRTSUK A TYÜKHÜRT? A tyúkhúr a leggyakoribb, legtöbb bosszúságot okozó gyomnövényeink közé tartozik. Szinte minden kertben, szőlőben előfordul, de megtalálható a szántókon, az erdőkben ás a nedves réteken is. Néhol lúdhúr, madárhúr, csibehúr vagy csillaghúr néven ismerik. Aki még nem találkozott vele, boldog kerttulajdonosnak vallhatja magát. Igen, mert az irtása bizony hosszadalmas, sok munkát, fáradságot adó, s kevés eredménnyel jár. tgy van ezzel T. K. levicei olvasónk is, aki levélben kért tanácsot, hogyan óvhatná meg kertjét a teljes elgyomosodástól. A tyúkhúr csakis rendszeres és gyakori talajmunkával irtható eredményesen, mert a legtöbb vegyi készítménynek ellenáll. A gyakoriságot főleg azért hangsúlyozzuk, mert az a legfontosabb, hogy elejét vegyük a magvak elhullásának, beérésének. Egyetlen fejlett növény akár 25 ezer — kiváló csíraképességű — magvat is termelhet évente. A talaj mélyebb rétegeibe kerülő magvak ugyan nem csíráznak ki, de akár huszonöt évig is megőrzik csírakápességüket. A kora tavaszi talajmunkák során felszínre kerülő magvakat csírázásra késztetjük, majd az előtörő gyomokat kigyomláljuk, kapával vagy sarabolóval irtjuk. Főleg a nyár második felében kell nagy gondot fordítani a tyúkhúr irtására, a magérlelés megelőzésére. A kikapált vagy kitépett gyomokat soha ne hagyjuk az ágyásban, inkább gyűjtsük össze, égessük el vagy jó mélyen ássuk be a földbe. Némely gyomirtó vegyi készítmények segítségével szintén jó eredményt lehet elérni. Sikerrel alkalmazható például a Dinoseb, Rafex, Aretit, Aliisan, Herbes 50, Simazin, Burex, Gesagard 50 és az Atrazin. A herbicideket azonban mindig a csomagoláson föltüntetett utasítás szerint kell használni, negi szabad önkényesen növelni az adagot, mert esetleg a kultúrnövényeket is megkárosíthatjuk. Nem ritkaság, hogy a kiskertészkedők — jobb híján — kikapált vagy tépett gyomokkal árnyékolják a talajt a gyümölcsfák körül, esetleg gyomokkal ágyazzák alá a szamócát. Nem helyes módszer az, ha veszélyes, gyorsan szaporodó, ellenálló gyomokat használnak erre a célra, s esetleg olyanokat, amelyek már részben vagy teljesen beérlelték magvaikat. A tyúkhúrt még fiatalon, zöld állapotban sem szabad talajárnyékolásra használni, mert a fák környékén, a tányérban, a nedves környezetben különösen kedvező életfeltételeket találnak, s gyorsan elgyomosítják az egész kertet. Végezetül még annyit: a kiséllnttenyésztők takarmányként is hasznosíthatják a friss zölden kitépett tyúkhúrt. A nyúlok szívesen, jóízűen fogyasztják, jól hasznosítják. Ezer gramm tyúkhúr szerves és szervetlen táplálóanyag-tartalma (Baintner szerint) a következő: 200 g szárazanyag, 101 g keményítőérték, 18 g emészthető nyersfehérje, 2,6 g mész, 2 g foszforsav, a fehérjekoncentráció pedig 17,8 százalék. (kr) A varos: piacokon mindig nagy a sürgés-forgás, hamar vevőre talál a kiskertészkedők gyönyörű, friss áruja. Nem csoda, hiszen a gyümölcs- és zöldségboltok szegényes áruválasztéka, a többnapos szállítás és tárolás folyamán megfonnyadt termékek inkább elriasztják, mint csábítják a fogyasztót. Foto: —bor paradicsomot a tyúkok számára létesített kifutóban. Hogy a fiatal palántákban ne tegyenek kárt az állatok, a kiültetett növények köré harminc centiméteres távolságban ujjnyi vastag mogyoróvesszőket szúrok a földbe. A hetven centiméter magas, sűrű „kerítés“ megóvja a palántákat a tyúkoktól. Később támasztókaróhoz kötöm, egy hajtásra visszacsípem és kivezetem a növényeket a védőburokból, de a vesszőket az egész tenyészidőben a helyükön hagyom. Gondolom, ez is egy módja a termőterület észszerű hasznosításának. (Lv) ije Cj ismeretek a baromfi vedlésével kapcsolatban. Általában azt mondjuk, hogy a baromfi azért vedlik, mert az év folyamán elhasználódott tollazat már nem nyújtana számára kellő védelmet a téli időjárás viszontagságaival szemben. Aki megfigyelte az tudja, hogy a ved lést megelőzően már kisebb és gyengébb héjú tojásokat tojnak a tyúkok, s a tojások fehérjéje Is ritkább a megszokottnál. A tollváltás befejezése után viszont már nem észlelhetők ezek a tünetek. Ebből arra lehet következtetni, hogy a tollváltással egyldőben további fontos folyamatra, a baromfi egész szervezetének regenerálódására is sor kerül. Ežért ugyancsak fontos, hogy vedlés idején is kiadósán tápláljuk és körültekintően gon-'"'^''■''■'•''''.’'•'ЛХХХХХЧХЧХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХЧХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХЧ'. dozzuk a baromfiakat. о A hajtás-lekötés LIÉ! A termelők fő célkitűzése, hogy mielőbb termőre fordítsák a gyümölcsfákat s élvezzék azok gyümölcsét. A termőre fordulás szorosan összefügg a növekedéssel. A hosszanti növekedés kedvező föltételei nem kedveznek a korai termőre fordulásnak. Megfigyelhettük a gyakorlatban, hogy minél jobban megközelíti az ágak fekvése a vízszintes helyzetet, annál gyengébb a hosszanti növekedés, viszont annál korábban termőre fordul a fa. Az ágak ív alakú meghajlítása a legkedvezőtlenebb a hosszanti növekedésre nézve, ellenben ez az eljárás biztosítja a leggyorsabb termőre fordulást. Valamennyi gyümölcsfajra jellemző, hogy a levelek hónaljában hajtásrögyek képződnek. Ezekből a rügyekből hajtások vagy levelek fejlődnek, de bizonyos föltételek közepette ugyanezek a rügyek virágrügyekké alakulnak át. Ezt az átalakulási folyamatot rügydifferenciálódásnak nevezzük. A hajtásrügyek virágrüggyé alakulására akkor kerül sor, amikor a fa koronájának növekedése végetér. Az alma, körte, szilva, őszibarack, cseresznye és meggy virágrügy-differenciálódására szinte egyidöben, mégpedig június végétől augusztus elejéig kerül sor. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az egyes fajok és fajták rügydifferenciálódása egyszerre kezdődik és megy végbe. Még egyetlen fa valamennyi rügyének átalakulása között is lényeges időbeni eltérés észlelhető. Az öregebb termőrészeken korábban, az éves hajtásokon később veszi kezdetét ez a folyamat, melyre kihatnak az adott éghajlati, talaj- és nedvesség-viszonyok, az agrotechnika, a tápanyagellátás, az alany stb. A lényeg az, hogy bizonyos intézkedésekkel módunkban áll befolyásolni a rügydifferenciálódást. Ezek közül a vesszők vagy ágak meghajlítása és lehajlítása érdemel legtöbb figyelmet, hiszen ezzel az egyszerű beavatkozással metszés nélkül szabályozni tudjuk a fák növekedését és termőre fordulását is. A hajtások vagy ágak lehajlítását abból az ismeretből kiindulva végezzük, mi szerint: a vízszintes helyzethez legközelebb álló hajtások korábban fordulnak termőre és legnagyobb termést nyújtanak. Az ív alakban lehajlított hajtások teremnek legkorábban, mégpedig az ív legmagasabb pontjától lefelé a rügydifferenciálódást irányuló, termés után gyorsan elhaló és pótlásra szoruló hajtásrészeken. Mint említettük, a rügydifferenciálódás általában június végétől augusztus elejéig tart. Tehát a teljes siker érdekében június végéig, de legkésőbb július derekáig kell vízszintes vagy ívalakban lehajlítani azokat a hajtásokat, amelyeket a jövő évben termőre szeretnénk fordítani. Minél később látunk munkához, annál kisebb a valószínűsége, hogy valóban kedvező hatást gyakorolunk a virágrügyek differenciálódására. Ha nem a naptárt, hanem a helyi és a fák fajta-adottságától függő élettani folyamatait figyeljük, akkor a hajtások fásodásának kezdetén látunk hozzá a hajtások lehajlításához (a tavaszi lekötözésre most nem térünk ki). Nyáron a hajtások lehajlítása nem okoz különösebb gondot, de azért nem árt az óvatosság, mert a kettéroppant vagy kihasadt hajtásokkal aligha tudunk kezdeni "valamit. A lehajlított ágakat, hajtásokat rögzíteni kell, hogy őszig ebben a helyzetben fásodjanak meg. A gyümölcssövények esetében könynyű a dolgunk, mert a sodronyszálakhoz kötözhetjük a hajtásokat. A hajtásokat legtöbbször a fa körül levert karókhoz, vagy a karókra kifeszített sodronyszálakhoz, esetleg a korona alatt kereszt alakban a fa törzséhez erősítet pálcákhoz kötözzük. A kiskertekben néha az alakfa saját törzséhez kötik a lehajlított ágakat. Ez nem valami jó megoldás, mert gyakran helytelenül (mérsékelt ív, erős ív) hajlítják meg és rögzítik az ágakat vagy hajtásokat. Ennél sokkal egyszerűbb és jobb módszert láttam valahol a komárími járásban tavaly nyáron. A leleményes kiskertészkedő téglát és vasdarabokat kötött a lehajlított ágak rögzítésére szolgáló zsinórok végére. Egy idősebb fán meg egyszerűen a pár évvel korábban lekötözött és vízszintes helyzetben megfásodott ágakhoz kötözte a frissen lehajlítot hajtásokat, mégpedig papírmadzaggal. Állítólag ez a kötözőanyag a legmegfelelőbb a fiatal hajtások rögzítésére, mert aránylag hamar szétesik, tehát nem vág be. Ötletes: mire a hajtások rnegfásodnak, lehull róluk a kötözőanyag, nem kell a gazdának létrán tornázni, hogy levágja a zsinórt, mielőtt bevágna a megvastagodó hajtásokba. (ká) Szamócaszüret az alekiincei Oj Elet Efsz-beu.
