Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-04 / 22. szám
_L 1977. Jftirfu« 4. SZABAD FÖLDMŰVES A takarmánynövények betakarítása jó hozzáállást követel Veljea ütemű ax évelő takarmánya növények betakarítása, amely Jelentéségénél fogva teljesen egyenértékfl a gabonafélék betakarításéval. Hiszen a térimé» takarmányok hiányából eredően a mezőgazdasági ezernek többségében kénytelenek sokszor a gabonatermés 75 százalékát is letetetni! A takarmánynövények hozamai sajnos, az utébbi években nem növekedtek, a ez a. szántóföldi takarmánynövényekről, valamint az állandó rétekről és legelőkről való mostoha gondoskodás következménye. Míg a háború előtti időszakhoz viszonyítva a gabonafélék terméshozama 235 százalékkal növekedett, addig a takarmánynövényeké csak mintegy 30 százalékkal! A takarmányhiány fékezője az állattenyésztési termelés intenzív fejlesztésének. Ezért a CSKP KB 1975. évi októberi plenáris ülése és a CSKP XV. kongresszusa stratégiai feladatként szabta meg a takarmánytermesztée fejlesztését: „Ügy mint az ötödik ötéves tervidőszakban elkezdtük a gabonaprogram megvalósítását, а Я. ötéves tervidőszakban ugyanúgy fordulatot kell elérnünk a takarmánynövények termesztésében, betakarításában, tart ásításé bau és hasznosításában, mert о téren vannak manapság a legnagyobb tartalékaink, úgyszólván az egész mezőgazdasági termelés szakaszán“. > lakosságunk élelmiszerigényeinek szüntelen növekedésével növekednek a hús- és tejtermelési feladatok is, s ez sürgeti a terimés takarmányszükséglet sokkal hathatósabb fedezését. A takarmánynövények vetésterülete az utóbbi években csökkenő tendenciát mntat. Például a Nyngatszlovákiai kerületben tavaly, az 1970-es évhez viszonyítva, a szántóföldi takarmánynövények területe 35 ezer hektárral (4 százalékkal) csökkenti Eg azt jelenti, hogy elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű terimés takarmányt csakis a termelés belter jesltésével, a terméshozamok fokozásával, a betakarítási veszteségek csökkentésével és a takarmányok ésszerű hasznosításával biztosíthatunk. A szántóföldi évelő takarmánynövények terméshozama az utóbbi években 6,5, a silókukoricáé 26, a tétiszénáé pedig 1,8 tonna volt hektáronként, amely egyáltalán nem falel meg a követelményeknek! Ezzel szemben hasonló feltételek között a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Vállalat (UKSUP) kísérleteiben és az élenjáró mezőgazdasági üzemekben 50 százalékkal jobb eredményeket értek el, mint a járási, illetve a kerületi átlag. Meg kell azonban jegyezni, hogy a növénytermesztés szakaszán éppen a takarmánynövények betakarításénál fordulnak elő a legnagyobb veszteségek, mind a tápanyagtartalom, mind pedig a terméshozamok tekintetében. A szénakészítés helytelen módszereivel a főidőn és a száraz anyaggal való helytelen bánásmód következtében a tápanyagtartalom szempontjából legértékeseb levelek lehullanak és kérbavesznek. Ez 300 kg emészthető nitrogéntartalmú anyag elvesztését jelenti hektáronként, ami gabonafélékre történő átszámításnál 1,5—2 tonna mennyiségű búzának felelne meg. Több mezőgazdasági üzemben a lucernaszéna csak a csupasz szárakból áll, amelyből a tehén nyolc liter helyett csak három liter tejet képes termelni. Ezért a lucernát szénakészités céljából fonnyasztott állapotban kell betakarítani és ventillátorok segítségével — hideg levegővel — kell megszárítani. Az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet kell fordítani a takarmánybetakarításnál használatos nagy térfogató pótkocsik előkészítésére. Ellenőrzésekkel ugyanis megállapították, hogy a fából készült magasítók használaténál a betakarítási veszteségek elérték a terméshozam 20—35 százalékát! A pótkocsik alapos előkészítése nem igényel különösebb befektetést, s minden mezőgazdasági üzemben elvégezhető. A mezőgazdasági üzemek vezetőinek nem szabad megengedniük a talajtrágyázást takarmánnyal, miközben arr^I panaszkodnak, hogy kicsi a szántóföldi takarmánynövények aránya, s nem biztosíthatják az állattenyésztés ellátását! Az idén az évelő takarmánynövények betakarítási technológiájában döntő szerep jut a szenézskészitésnek. Ilyen formában a herefélék 40 százalékát tároljuk. Ez a technológia igénytelen, de feltétlenül szükség van a technológiai fegyelem szigorú betartására. Tavaly is voltak a Nyugatszlovákiat kerületben olyan mezőgazdasági üzemek, amelyekben a jé minőségű lucernából kevésbé értékei szénásat készítettek, mert1 nem tartották be a helyes szárazanyagtartalmat, meghosszabbították a férőhelyek feltöltésének idejét éa elmulasztották a takarmány alapos letaposásét. Az ilyen fogyatékosságoknak az idén nem szabadna előfordulni! Feltétlen szükség van arra, hogy minden kazal szénánál és silégödörnél egy felelős személy ügyeljen a munkára! A takarmányok betakarítását végző gépek és berendezések alapos előkészítésétől is sok függ, mert sokszor éppen ezzel magyarázható a gyengébb minőség. A takarmánynövények vetésterületének kisebb aránya megköveteli, hogy olyan növényeket termesszünk, amelyek egy hektárról a lehető legtöbb tápanyagot adjék. Ide tartoznak elsősorban a szántóföldi intenzív fűfélék, amelyek megfelelő tápanyagellátás és öntözés mellett 120—130 tonna zöldanyagot is adnak hektáronkénti Ez szénára átszámítva 31,8 tonna termésnek felel meg hektáronként! Ilyen eredményekkel a nyugat-szlovékial kerület néhány mezőgazdasági üzemében már dicsekedhetnek. Például a Nový Život-i (Dunajská Streda-! — dunaszerdahelyi járás) szövetkezetben már tíz éve foglalkoznak az intenzív szántóföldi legelőgazdálkodással. Takarmánynövényeket a szántóterület 21,5 százalékán termelnek, s száz hektár mezőgazdasági területre számítva 86 számosállat, ebből pedig 29 tehén jut. Tavaly éppen az áprilistól novemberig tartó legeltetés (450 tehén esetében) jóvoltából érték ■1 a tehenek 4810 literes évi tejelékenységét s az éllatok egészségi állapota is megfelelő volt. Ez a példa is bizonyítja, hogy még a takarmdnynüvényok kisebb aránya folyttá la fedezhető as állattenyéntás takarmányssüksőglete. Az idén a nyugat-szlovákiai kerületben összesen 3380 hektár Intenzív szántóföldi legelő van, ebből legtöbb a Dunajské Streda-1 és a galante! járásban. Az Idén előreláthatólag továbbl'3S00 hektáron telepítünk szántóföldi, Intenzív legelőt. A lejtős és a gépi berendezésekkel megközelíthetetlen területeken a legcélszerűbb betakarítási technológiát a legeltetés jelenti. Kér, hogy a jé minőségű és nagy terméshozamot adó legelőkön a szarvasmarhák szabadon regeinek, mert Így a termés mintegy felét letiporják, ami kárbavész. A legcélszerűbb legeltetési technológia közé a szakaszos, villanypásztoros vagy karámos legeltetés tartozik. A takarmányok tartósításánál azt a technológiát kell előnyben részesíteni, amelynek segítségével megmenthetjük a legtöbb tápanyagot. Az első helyen kell kiemelni a forrólevegős szárflást. Az idén a nyugat-szlovákiai kerületben 103 forrélevegős szárítóberendezés üzemel, amelyekben 183 ezer tonna szárítmányt kell készíteni. Egy szárítóberendezésnek legalább 2200 órát kell dolgoznia, s legalább 1800 tonna szárítmányt kell készítenie. A múlt évi eredmények azt igazolják, hogy az idei feladatok reálisak, hiszen például tavaly a „Csilizköz“ szövetkezetben az MGF—OB szárítóberendezéssel 4570, a Sellcai (sókszelőcei) szövetkezetben pedig 4075 tonna szárítmányt készítettek. Ugyancsak maximálisan kell kihasználni a 25 takarmánygranulálé gépsort is. Az elegendő és minőségi takarmányalap biztosítása elengedhetetlen feltétele a mezőgazdasági feladatok teljesítésének. Nap mint nap meggyőződhetünk arról, hogy a takarmánytermesztésben jelentős tartalékaink vannak. Ezért feltétlen szükséges, hogy minden mezőgazdasági üzemben a kidolgozott ás az egyes parcellákra lebontott takarmánytermesztési programok alapján dolgozzanak. JOZEF MUDROCH mérnök, a nyugat-szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság főagronőmusa. Növénytermesztés Az öntözés előkészületei és az előrejelzés lehetőségei Az utóbbi időben mind nagyobb fontosságú az öntözés hozambiztonságot jelentő szerepe, melyet ma már jóL biztosítanak az öntözést és meliorációs beruházások adta lehetőségek. Az öntözés fontosságára és lehetőségeire figyelmeztet bennünket a múlt évi hosszantartó szárazság is és nagy igyekezetét váltott ki a mezőgazdaságban. Ezért az Idén alapos felkészülés előzte meg az öntözési idényt. Erről tanácskoztak a közelmúltban a Piešťanyban megtartott aktíva résztvevői. Az értekezleten jelen volt Bohumil Matuszcsyk elvtárs, a CSKP KB és Štefan Meiíhart, az SZLKP KB dolgozója, valamint Rudolf Bucko mérnök, a MÉM főosztályvezetője is. Az aktíván az illetékesek beszámoltak az öntözésre való felkészülésről és hangoztatták a berendezések tökéletes kihasználtságának a fontosságát. Szükséges, hogy az öntözést kiterjeszszük a gabonafélék és legfontosabb ipari növényeken kívül a tömegtakarmányokra és a legelőkre. Cislók mérnök, tudományos kandidátus, az Öntözésgazdasági Kutatóintézet igazgatója, az intézet eredményei alapján rámutatott az öntözés lehetőségeire, mely fontos tartozéka mezőgazdaságunk dinamikus fejlődése elősegítésének. Rendkívüli fontosságot tulajdonított az aktíva az öntözés jó beindításának, mely tapasztalatok szerint kihat az egész idényre. Nagyon fontos szintén, hogy a tudományos eredmények és az új technika gyorsabb ütemben váljon termelőerővé. Növényeink biológiai sajátosságát figyelembe véve, termőképességük növelésének egyik alapvető feltétele a vízigény kielégítése. Az öntözés szerepe a legnagyobb a takarmánytermelésben, mivel ott biztosított a korszerű műszaki háttér is. Az öntözéses tömegtakarmány termelés terén mindnagyobb jelentőségük van a füveknek és legelőknek, melyek a kutatási eredmények alapján nagy hozamot nyújtanak. A szarvasi „OKI“ eredményei alapján, melyet 28 nagyüzem mintegy 2000 hektár gyepterületén 7000 állattal végzett többéves felmérés mutatott, átlagosan 340 q/ha zöldfű termést értek el. Ezek 28 q keményítő értéket és 4,3 q emészthető nyersfehérjét biztosítottak. A legeltetési idény 158 nap volt. Ez idő alatt egy hektár tejhozama 4984 kg volt. Az öntözés üzemelésénél rég vitatott probléma a szükséglet megállapítása. Erre több módszert alkalmaznak, melyek igényes méréseket, megfigyeléseket és számításokat igényelnek. Ennek megkönnyítése érdekében több éves kísérleti munka után az Öntözőgazdasági Kutatóintézet dolgozója — Bražny mérnök, tudományos kandidátus — egy új módszert vezetett be, mely lehetővé teszi az öntözés előrejelzését. A Kerületi Meteorológiai Intézettel együttműködve, rendszeresen hetente készíti el az öntözési Igény előrejelzését, mely konkrét adatokat szolgáltat egyes fő mezőgazdasági növények öntözéséhez. Az előrejelzés alaptényezőit, melyeket a prognózis készítésénél felhasznált, c következőképpen lehet összefoglalni: Könnyű talaj Félig kötött talaj Növény ha az előző öntözés ha az előző öntözés ET 3 héttel 2 héttel 1 héttel 3 héttel 2 héttel 1 héttel érték ezelőtt volt ezelőtt volt . щ * mm ,«a mm ... mm .».mm „..mm ...mm adaggal adaggal Az „ET“ értékből kivonva az egyes nyét. hetekre megadott csapadékmennyiség Ezen adatok nagyon jelentősek a értéket, megkapjuk a növény vízlgé- gyakorlat számára. Eddig mindenki a saját megítélése szerint döntött a vízigény kérdésében és az időpont megválasztásában. Ez a módszer egységes alapokra helyezi az öntözés igényének a megállapítását, meteorológiai adatok, talajtípus és növényi jellegzetességek figyelembevételének alapján. Ezt az előrejelzést kis terjedelemben és lényegbe vágóan a Szabad Földműves is közölni fogja. A módszer hasznát majd a gyakorlat visszaigazolja. Tarr Gyula, mérnök Előtérben a szemes kukorica iparszerű termelése A szemes kukorica termelése a szomszédos Magyarországon is a figyelem középpontjába került, hiszen nélküle a mezőgazdaság nem volna képes elegendő húst, tojást és más állati terméket termelni. A lehető legnagyobb terméshozamok elérésének és a jövedelmező termelésnek elengedhetetlen feltétele a progresszív technológia és az iparszerű termelési módszerek bevezetése. Magyarországon ezt a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátban kezdték el az elsők között alkalmazni. A szerzett tapasztalatokat készségesen továbbították a többi kukoricatermelőnek. Szinte tanácsadói központként szerepeltek, úgyszólván az egész ország területén. A szemes kukorica termelésére ebben a kombinátban különösen nagy figyelmet fordítanak. Ezt bizonyítja az is, hogy 1970 óta (ekkor vezették be a nagyüzemi ipari termelési módszereket) ezt a szakaszt egy szakosított központ irányítja. A szemes kukorica termeléséről a kombinát agronómusa és a kukoricatermesztési ágazat vezetője, dr. Csele Gábor tájékoztatott bennünket. Az ágazatnak 8300 hektár szántóterülete van. Évente 8000 hektáron termelik a szemes, 300 hektáron pedig a silókukoricát. Tavaly a szemes kokorica terméshozama az ágazaton belül 8,97, 1975-ben pedig 7,25 tonna volt hektáronként. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát 22 025 hektárnyi területen gazdálkodik, ebből intenziven 14 372 hektárt művelnek. A különbséget erdők, rétek és legelők, valamint a tojás-, a baromfihús és a sertéshústermelésre szakosftott gazdasági egységek alkotják. Nagy fejlődésen ment át1 a vetőmagkukorica termelése is. Kezdetben csakis külföldi vetőmagot használtak, amit később saját termelésből fedeztek. Manapság már csak a vetésterület mintegy 10 százalékán termelik a külföldi fajtákat és hibrideket, a többi hazai fajta. Ősszel hektáronként 25 tonna istéllótrágyát és 480 kg NPK hatóanyagot juttatnak a talajba. Jelenleg az „IHC-CYCLO-400“ tizenkétsoros vetőgépet használják, amely 79 nm-es sortávolságra és 18—28 cm-es tőtávolságra veti a kukoricát. A vetőgép után a sorok mellé még 100 kg komplex szervetlen trágyát juttatnak a talajba hektáronként. Nagy figyelmet fordítanak a vegyszeres gyomirtásra is. Erre a célra vetés előtt 8—7 liter speciális keveréket használnak hektáronként. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy a modern technológia alkalmazása mellett (emberi kéz nem érinti a kukoricát az egész tenyészidő alatt) nam képesek elegendő mennyiségű kukoricát termelni. Gyakorlatilag csak körülbelül 50 százalékra önellátóak a takarmánytermelésben. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinál ban nemcsak a szemes kukorica termelésével foglalkoznak. Ezt bizonyltja a múlt1 évi brutto termelés értéke is, amely tavaly már elérte a 2450 millié forintot. Ez az 1975. évi valósághoz viszonyítva 270 millió forinttal volt több. JOZEF SLUKA Gondolatok a cukorrépatermelésről Köztudomású, hogy a cukorrépa termelése belterjes műveléssel, trágyázással és vegyszerezéssel sikeres. Minél belterjeseik) a termelés, annál jobb a hektárhozam. A cukorrépa gépi erővel való termelése esetén is nagyobb költséget igényel, mint egyéb növény, ám ha mindent megtettünk a maga idejében, akkor a biztos jövedelem nem marad el. Sokan megfeledkeznek róla, hogy в cukorrépa belterjes termeléséből származó közvetlen haszon mellett közvetettel Is számolni kell. A szervestrágya, a mélyművelés és más munkák ugyanis az utóveteményre is kedvező hatással vannak, s a hozamok növelésében sokat segítenek még akkor is ha a répa költségeinek mindenekelőtt a hozamban kell megtérülniük. Már tapasztaltuk, hogy a cukorrépa melléktermékei a nyersszelet, a leveles répafej és a melasz mennyire kitűnő tömegtakarmányai állattenyésztésünknek. Ezek a legkisebb költséget Igénylő takarmányok, amelyeknek felhasználásával ugrásszerűen javul az állatállomány, főleg a szarvasmarha hasznossága. Ugyanakkor • cukorgyári mésziszap olcsó és jó mésztrágya, a talajok feljavításában. Hazánk természeti viszonyai nagyon kedveznek a cukorrépatermelésnek. Sajnos, a huzamos szárazság sokszor megvámolja a termést — mint például a múlt évben. Ezt azonban a talaj mélyművelésével, a téli csapadék megtartásával — vagy ahol erre mőd nyílik, — tenyészidőben mesterséges öntözéssel bizonyos mértékben ellensúlyozhatjuk. A múltban a csapadékot kapálással igyekeztünk megtartani a talajban. Ez persze ma sem hanyagolható el. Gyakran szó esik a cukortartalom növeléséről. Tény, hogy a meleg nyári és őszi Időjárás nagyon kedvez a cukortartalom képződésének, amennyiben a növény elegendő vízhez Jut. A túlságosan sok őszt csapadék hatására azonban a répa újra növekedésnek indul, s ezzel lényegesen csökken cukortartalma. Helyes az a megállapítás, hogy; nagyrészt a fajták és változatok játsszák a döntő szerepet a termésátlag és a cukortartalom fokozásában. Erre talán csak annyit, hogy. amióta Achmed Ferenc bebizonyította, hogy a répából cukor készíthető, már kétszázharminc esztendő telt el. Az akkori cukorgyártás természetesen csak gyerekcipőben járt. Későbben azonban már voltak próbálkozások a jó minőségű répamag termesztésében is. Sokféle változatot hoztak létre. Koppy Móric és fia érdeme, hogy utat mutatott a későbbi nemzedékeknek a földből ki nem „emelkedő“, fehérgyökerfi, cukorgyártásra alkalmas répa termelésében. Gyakornok koromban a hatvani uradalom volt a világ egyik első cukorrépa termelő gazdasága. Ez az uradalom együttműködött más hasonló külföldi gazdaságokkal, ahonnan jó minőségű vetőmagot szerzett be, s azt sikeresen hasznosította. A korabeli szakirodalom azt bizonyítja, hogy a Kleinwandsleben fajta, amelynek E, N, Z és ZZ változatai voltak, kiváló minőségű vetőmaggal jeleskedett. Erről röviden csak annyit, hogy az „E* változat bőtermő, a szárazságot jő! törő, későbben érő növény volt. Cukortartalom tekintetében nem nagyon jeleskedett, de amennyiben sok termést adott, úgy cukorgyártás szempontjából is előnyös volt. Ezzel szemben a „Z“ változat mér cukortermelésre lett nemesítve, de gyökérzete gyengébb volt és a termelési viszonyokkal szemben túlzottan Igényesnek bizonyult stb. A répa mai változatainak sikeres fejlődéséhez könnyen felvehető és sok tápanyag kell, de trágyázását úgy végezzük, hogy azzal ne rontsuk a gyökér minőségét. Sokáig vita tárgyát képezte például az istállőtrágyának a répa termelésében való hasznosítása, mivel a nagy adagú éretlen trágya nem volt kedvező hatással a répa minőségére. Ez a probléma azóta máé tisztázódott. Kísérletek során bizonyították, hogy a répa alá hektáronként 350—400 mázsa érett Istállótrágyát adhatunk — nyáron, vagy ősszel — s azt 15—20 cm mélyen szánthatjuk a talajba. A trágyázás tehát nem rontja a répa minőségét, hanem lényegesen fokozza hozamát. Ügyeljünk azonban arra, hogy nitrogénnel túlzottan ne trágyázzuk, mert ezzel rontanánk a répa cukortartalmán. Kmoské László, mérnék ________________13
