Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-04 / 22. szám
t«77. június 4, SZABAD FÖLDMŰVES 3 A gömöri égibáború még a legjobb alvót ts felriasztja. A közelmúlt napokban alighogy elszundikáltam, óriási csattanásra riadtam fel. Hirtelenében azt hittem a föld mozdult meg, de amikor újabb villám cikázott át a a sötét égbolton, rádöbbentem, hogy zivatar vonul el felettünk. Hirtelen kiment a szememből az álom és kíváncsian szemléltem a csodálatos tűzijátékot. Mindaddig, amfg a menykó nem csapott le a közelben, s a szele nem lökött be az erkély ajtajából. Éjféltájt lehetett, amikor megeredt az áldást hozó eső. Azt mondják az eső elaltat, de nekem valahogy nem Jött álom a szememre. Nem kellett sokáig egyedül hánykolódnom és nem is a járművek szüntelen zúgása zavart fel — mint Bratislavában — hanem emberi hangok; alig pirkadt és a szorgos chanavai (hanvai), férfiak, asszonyok, fiatalok igyekeztek a gazdasági telepre. Gondoltam egyet és kisvártatva én is tapostam a sarat a gazdasági udvarban. A sár végülis álljt parancsolt a szandálomnak. — Miért nem kér gumicsizmát az éjjeliőrtől? — szólalt meg hátam mögött egy asszony. — Eszembe sem jutott — válaszoltam esetlenül. Apollónia „néném“ furcsán nézett rám. Gondolom mi lehetett a véleménye. A „gazdasszonyt“ az anyadisznók röfögve köszöntötték, de voltak olyanok is, akik hangosan, szinte ordítva követelték a kaját. Nem sokáig kellett várniuk, a szorgos asszony egykettőre tálalta a kosztot. — Hány darabot gondoz? — kíváncsiskodtam. — 118 van belőlük. — S mindig ilyen korán kel? — Véletlenül ma későn jöttem. Tudja esett az éjszaka. Így nem mehetek délelőtt cukorrépát egyelni, s nem baj, ha egy kicsit később végzek. — Hány árat mértek? — Több mint fél hektárt. Nagy darab föld, van mit hajlonganom. Még szerencse, hogy nem gyomos. De nagyon jól kelt, s ezért sok szálat ki kell szedni. Azt hiszem az idén jó termés lesz. < — A háromszázhuszast hol találom? — kérdem búcsúzéul. — Menjen itt balra. Mostmár magának mindegy, ahol bement a sár, ott ki is jön. , A Lenártovcei Vörös Csillag Efszben erre az istállóra a legbüszkébbek. Joggal, hiszen a munkatermelékenysége magas, mindössze négy gondozó és ugyanannyi fejőnő tevékenykedik a 320 tehén körül. Alig múlt négy óra. már ragyogóan tiszté volt „a tehénlaktanya“. — Reggel jól megy a járda felmosása, mert van a víznek nyomása — mondja elégedetten Juhász Pista bácsi. — Délután már rosszabb, mert lassan folydogál a csőből. — Hogy vannak megelégedve ezzel a tehénpalotával? — Erre nehéz lenne egyértelműen válaszolni. Már 16 esztendeje dolgozom az állattenyésztésben, de még ilyen úri dolgom nem volt. Viszont az állatoknak nem a legjobb. Szerintem lehetne egy kicsit hosszabb ez az állás. Az ürülék úgyis bekerülne a lefolyóba. Akkor talán a takarmányt sem túrnák úgy ki a vájúból. A másik baj, hogy nyáridőben nagyon meleg van itt. Szerintem, kellene a közelben legalább egy 10 hektáros legelő,ahova néhány órára kihajthatnánk az állatokat. Nagyon kéne a teheneknek a mozgás és a friss levegő. Tóth István, a másik gondozó már tereli a teheneket a fejőházba. Nincs különösebb gond, az állatok „szófogadők“. Az ösztönük megérzi, hogy vár rájuk az ízletes abrak. Persze az újoncokra azért van gond, de azok is gyorsan megszokják a rendet. Majoros Iboly, Tóth Szerénke, Pásztor Kató és Kasza Szerénke már várják a szépen helyresorakozó állatc/kat. Langyos vízzel alaposan megmossák a tőgyeket, ügyesen rárakják a csecsekre a gumitömlőt, s máris csorog a tej. — Melyik adja a legtöbbet? — érdeklődtem Majorosáétól. — A Piroska. A 22—23 liter megvan tőle naponta és a zsírtartalom is jó. — Mennyi a fejési átlag? — kérdeztem Ligárd Károly zootechnikust. — Mostmár istenes. Télen alig közelítettük meg a 2 ezer liter napi fejést. Most már a 2800 liter felett járunk. Sokat jelent a zöld takarmány. Ha minden jól megy, talán a 3 ezret is megközelítjük tehenenként. — Hogy van megelégedve az asszonyokkal? — Talán fordítva le kérdezhetné. — Hát akkor mondja maga Ibolyka. — Nem szeretek szembe dicsérni* de Károly megérdemli. Jól kijövünk. — S otthon, ha a gyerekek felébrednek, nem sírnak az anyjuk után? — Az emberem a Javítóműhelyben dolgozik, 6 törődik a gyerekekkel. — Mennyi van a csemetékből? — Három. Két lány ős egy fiú. Egyszóval reggel nem látom őket, mert már elmentek «z iskolába mire hazakerülök. Délután megjönnek, de akkor már nem vagyok otthon. Este alig várom, hogy hazaérjek, s meglássam őket. — S van itt valami tisztálkodó helyiség? — Természetesen. Nyáron szívesen igénybe vesszük. Meleg van ám itt, s jól jön egy kis zuhany. Télen nemigen használjuk. Félünk, hogy megfázunk. Inkább otthon, hiszen már mindenkinek van fürdőszobája. A szomszédos istálló előtt két fiatal cipelte a tejeskannákat. Barnabőrűek, minden bizonnyal cigány származásúak. Váradi Zoli 18 esztendős, a húga Alica 2 évvel fiatalabb. — Milyen érzés hajnalban kibújni az ágyból? — kérdem a fiataloktól. — Megszoktuk már — válaszol a fiú —, napközben meg szabadok vagyunk. — Ki kelt föl benneteket? — Apu. ő is itt dolgozik a telepen, etető. — Hányán vagytok testvérek? — Hatan. A kisebbek még iskolába járnak, hát mi keresünk rájuk. Vámos Zoltánné gondja a tej kezelése és átadása. Jő kedvűén végzi a munkáját, mert jelentősen emelkedett a fehérjedús „mindennapi“ s természetesen jobb a kereset is. Viszont néha bosszankodik is, mert a tejüzem nem küld idejében tartályt, s a tejet sokszor délelőtt viszik el, s akkor oda az egész. Pedig a kertben is sok a tennivaló, meg aztán azt a fránya cukorrépát is egyelni kell. Csetneki János — a szövetkezet első elnökének a fia — asszonyával együtt már 16 éve szorgoskodik az állattenyésztésben; 42 tehenet gondoznak. Aránylag jól keresnek, az irányítók is elégedettek a munkájukkal. Most azonban mérgelődnek, mert a múlt hónapban kifizették a szabadságpénzt, s aztán levonták a havi keresetből. De utóljöra. Én is kiveszem az asszonnyal együtt a szabadságot és kiruccanunk. Valóban megtörtént a levonás, de a közös Irányitól tudják, nincs ez rendjén. Sokakra szükség volt és nemigen tudták volna helyettesíteni őket. Ezeknek vissza iS térítik a levont összeget. Mire végigjártam a telepet, már megtörtént az őrségváltás a kapuban. A portás árgus szemmel nézett ki az ablakon és másodpercnyi pontossággal irta be a nagy könyvbe, ki, mikor „kerekezett“ el a gazdasági udvarból. — Fontos ez? — kíváncsiskodtam. — Természetesen. A vezetők tudni akarják, ki, mennyi időt tölt el a munkahelyén. Ha valaki jól el akarja látni a feladatát, annak reggel és délután le kell dolgoznia a nyolc órát. Van aki még többet Is tölt naponta a telepen, mert a munkáját jó tagként — becsületesen végzi. TÓTH DEZSŐ A gazdasági udvar közvetlen közelében építették fel a szövetkezet székházát. Igaz, ma már az egyesült szövetkezet központja Lénártfalván van. Ebben a korszerű épületben lakóházak vannak, s természetesen szociális berendezés is. Ezt nem igen használják az állattenyésztési dolgozók, de a nyári hónapokban nagy keletje van a brigádosok részére. (A szerző felvételei.) A chanavai (hanvai) gazdasági farmon 1200 szarvasmarhát és több mint 1500 sertést gondoz 48 szövetkezeti tag. Szakszerűbb öntözéssel, gazdagabb termést-A. Y t •: Pártnnk következetes mezőgazdaságpolitikájának eredményeként hazánk* ban hatalmas területeket öntözhetünk. Am az öntözési lehetőségek meg* teremtése egymagában nem elegendő. Ezeket a lehetőségeket hatékonyan kell kihasználni! Közismert tény, hogy a növényeknek egy kilé szárazanyag előállításáhoa mintegy ötszáz liter vízre van szükségük. Könnyű kiszámftani, mennyi vizet igényel például egy hektárnyi kukorica, 60 mázsás hozam előálllításához. Nem kevesebb, mint 4,5 millió liter, az egész tenyészidő alatt. Ha tehát az éghajlati, időjárási viszonyok következtében hiányzana a talajból az előirányzott terméshozamnak megfelelő vízmennyiség, úgy azt pótolni kell, mert különben nem váltja be az illető kultúrnövény a hozzáfűzött reményeket. Tudományos kísérletek igazolják, hogy szakszerű öntözéssel cukorrépából 30—40, szemes kukoricából 12—20, lucernából meg 30—35 százalékkal lehet nagyobb, illetve bőségesebb hpzamot elérni. A mezőgazdasági üzemek gyakorlatában az öntözési lehetőséget a cukorrépánál 63, a szemes kukoricánál 48, s a lucernánál 34 százalékra használták ki. A trebišovi (tőketerebesi) járásban még elszomorítóbb a helyzet. OLEXA Pál márnök, a járási meliorációs vállalat szakembere nem titkolja, hogy a járásban mindmáig akadnak olyan mezőgazdasági üzemek, ahol az öntözést nem mint terméslokozó tényezőt tartják számon, hanem csak alkalmi, végső megmentöt a növény elpnsztulása előtt. A talaj víz* ellátottságát és vízszükségletét csak szemre — nem pontos felméréssel — állapítják meg, nem állítják arányba a talaj vízkészletét és a növény v(i* igényét. A bő hektárhozamok eléréséhez egyedül már nem elegendő a jó minőségű talajelőkészítés, a különféle műtrágyák, gyomirtó vegyszerek alkalmazása. Ahhoz, hogy a növény egyenletesen fejlődjön, meg kell adni számára a szükséges vízmennyiséget. Tehát, nem mindegy, hogy kevesebbet, vagy többet terem a föld! Különösen nem mindegy a trebišovi járásban, mert a 6. ötéves tervidőszakban 220 ezer tonna szemesterménnyel akarnak hozzájárulni a kérőiét egymillió tonnás vállalásához. Pártunk következetes mezőgazdaságpolitikája, az élelmiszer-, a gabona-, és szemestermény-önellálásra törekvésünk is azt diktálja: minden eddiginél jobban hasznosítsuk az üzemi tartalékokat, lehetőségeket. Ha szomjas a növényzet, öntözni kell! A szóbanlevő járáshan jelenleg 5953 hektárnyi terület öntözhető. Az öntözött területek jobbára Trebišov környékén ás a Bodrogközben vannak. Átadás előtt van Vefké Kapušany (Nagykapos) környékén egy 1027 hektáros terület öntözésére alkalmas öntözőhálózat. Jelenleg tehát tizenkét gazdaságnak van öntözési lehetősége. Olexa mérnökkel ellátogattunk néhány gazdaságba, hogy a helyszínen győződjünk meg róla, miként használják ki az öntözés lehetőségeit. Az első ütünk a Maié Trakany-i (kistárkányi) gazdaságba vezetett, ahol olykor az árvíz, most meg a szárazság nehezíti a kertészek munkáját. Az utóbbi azonban nem okoz komoly kárt. öntözéssel rendszeresen pótolják a szükséges vízmennyiséget a növényzet számára. A Tiszaparton számtalan öntözőszárnyből sisteregve tör elő a víz, enyhítve a növényzet szomját. Szinte érezzük, milyen mohón issza a föld az életet adó vizet. — Reggel három órától öntözök — mondja Gönczi Bertalan, a gazdaság fűkertésze. Ez meglátszik a növényeken is; szépen fejlődnek. . — Tavaly huszonhárom hektárnyi területen kertészkedtünk — magyarázza a huszonhároméves főkertész. — Hektáronként százezer korona volt a bevételünk. Az idén már 37 hektárra bővítettük a szántóföldi zöldségtermesztést. öntözünk éjjel-nappal. — Milyen az öntözési kapacitásuk? — Jelenleg saját erőnkből száz hektárnyi területet tudunk öntözni. Ez idő szerint a káposztát, karalábét, karfiolt és a gyökeres zöldségféléket, később meg a legelőinket is. A Streda nad Bodrogom-i (bodrogszerdahelyi) gazdaságban a 2943 hektárnyi területből alig ötven hektárnyit öntöznek. — Gondosan felkészültünk az öntözésre — tájékoztat Loksa Tibor, a gazdaság főgépcsítője. — Az öntözőhálózatunkat kijavítottuk. Mostanáig a talajvízzel volt problémánk. Ha kell, akkor öntözünk... A Tušice—Trebišov-i öntözőhálózatból a prachovany-i szövetkezetben 1216, a vojčicci közös gazdaságban 327 hektárt lehet öntözni. S amellett, hogy szárazság dúl, Prachovany-ban mindössze 25 hektárnyi területet öntöznek, elsősorban zöldségféléket. Később az évelő takarmányfélékét, a kukoricát fogják öntözni. Vefké Kapušany-ban a szövetkezet száz hektáros zöldségkertészetében főleg az éjszakai órákban öntöznek. Bizonyára a gazdaságok szakemberei tudatában vannak, hogy az öntözés egymagában nem művel csodákat. Gazdag termés csak akkor érhető el, ha az öntözést megfelelő agrotechnikával kapcsolják össze. Az alapos trágyázás, a jő talajművelés, a gondos növényvédelem, s a termesztett fajták jó megválasztása mind olyan fontos tényező, melyek együttes hatása a kimagasló eredmények eléréséhez nem nélkülözhető. Most, amikor a hosszan tartó szárazság következtében fogytán a talaj vfzkészlete, valamennyi tényező közöl legfontosabb a tudományos pontossággal, szakszerűen végzett öntözés. Kell a friss zöldség. A bőséges takarmány. Kell a növényzet fejlődéséhez nélkülözhetetlen öntözővíz — mesterséges csapadék. — Komoly feladat hárul fehát a mezőgazdasági üzemekre, azok növénytermesztési szakvezetőire, hogy jől összehangolják, tökéletesen szervezzék a sürgős munkák végzését — így az öntözést is. A trebišovi járásban több gazdaság gépeket, berendezéseket vásárolt, s ilyképpen 779 hektárnyi zöldségféle öntözhető a járás területén. Ez a terület lényegesen növelhető, hiszen 37 nagy teljesítményű szivattyút vásároltak a szövetkezetek. Egy-egy szivattyú félszáz hektárnyi területre elegendő. Ehhez viszont az szükséges, hogy a szivattyúkhoz a megrendelt berendezéseket a gazdaságok idejében megkapják. Befejezésül csupán annyit: fontos, hogy az öntöző gazdaságokban kialakítsanak egy állandó kollektívát, amely képes az öntözési teendők ellátására, a kitűzött feladatok teljesítésére. Különösen a nyári hőnapokban van erre nagy szükség, mivel az ország energetikai helyzete megkövetelte az öntözés korlátozását a reggel 6—10, valamint a késő délutáni, esti 17—21 éra közötti időszakra. De a napi nyolc őrá öntözési tilalom ellenére is tehetséges az öntözőberendezések hatékony üzemeltetése, feltéve, ha az esti, éjszakai érákat is kihasználják, mint a Malé Trakany-i, Veľké Kapušany-I és a Streda nad Bodrogom-i gazdaságokban teszik. Ha nem erednek meg az ég „csatornái“, a szomjazó növénykultúrákat szakszerűen, s haladék nélkül öntözzük, nehogy az aszályra hivatkozzunk majd, ha a termés szűkösebb lesz a tervezettnél. ILLÉS PERT'LAN A másodnövény nagyon meghálálja az öntözővizet. Foto: nkl N
