Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-28 / 21. szám
1977. május 29. SZABAD FOLDMOVES 13 Fontos gazdaságpolitikai feladat a gabonafélék termésátlagának a növelése Mezőgazdasági üzemeinkben a hatodik ötéves tervidőszak első évében színvonalas politikai-szervező munkával és következetes agrotechnikával figyelemreméltó sikereket értek el a gabonatermesztésben. Az agrotechnikai és más fontos alapelvek betartásával az elmúlt esztendőben — az 1975-ös év valóságához mérten — a gabonafélék átlagos hozama 6.8 mázsával javult, s ez több mint 20 százaléknak megfelelő többlet! Tény azonban, hogy a tudományos Ismereteknek a gyakorlatban való tervszerű meghonosítása tekintetében még nagyon sok a tennivaló. Nagy és indokolatlan eltéréseket tapasztalhattunk a kerületek, a járások és a gazdaságok terméseredményében, a gazdaságokon belül egyes parcellák és ugyanazon fajták hozamátlagában is. így például a topoféanyi járásban a Mironovszkája búza átlagos hektárhozama 14,5—87,8 mázsa között ingadozott. A galante) járásban a Száva búzával a salai (sellyei) szövetkezetben csehszlovák, illetve európai rekordot tozatok, mint az ősziek. Másik fontos alapelv a termelők részére, a vetőmagfajták megválasztása. Ebben tekintettel kell lenni az előveteményre, a vetés idejére és más fontos alapelvekre. Célszerű továbbá olyan növények termelése, amelyek gyökérzetüknél fogva kedvezően hatnak a talajra, mikro és szervesanyag, árnyékolás s az agrotechnika tekintetében is. Ezek közé tartoznak például a herefélék, azok keverékei, a hüvelyesek, a kapások és az alávetett köztesek. Amennyiben nem tudjuk elkerülni a gabonának gabona utáni több éven ismétlődő termelését, tartsuk tiszteletben az alábbi szabályokat: a Diva és a Cornel, és Így sorolhatnánk a többi gabonákat is. tApanyagpútlAs A gabonatermelésben nagyon fontos követelmény a növény tápanyagellátása. A kutatók bebizonyították, hogy a helyes tápanyagpótlás nagyban segíti a növény fejlődését, növekedését, termésképzését, a talaj termőerejének a visszapótlását, a növény egészségi állapotának a megőrzését, hatással van a szalma, a mag arányára és minőségére, a növény vízgazdálkodására stb. A hatodik ötéves tervidőszakban is tanácsos a megosztott tápanyagellátás alkalmazása, mégpedig a biológiai ellenőrzés alkalmával megállapított fejlődési szakaszok alapján. A trágyázást gyakorlati szempontból a gabonaprogram keretében a termésnövelés fontos tényezőjének kell tekinteni. A kutatásnak, s ugyanúgy a gyakorlatnak rendkívüli figyelmet kell fordítania az őszi gabonák termesztésében a nitrogéntrágyák helyes hasznosításának. Főleg a növényzet értek el. ha-onként 109 mázsa hozammal. Ugyanakkor ebben a körzetben egy másik szövetkezetben ugyanabból a fajtából csak 25 mázsa körüli lett a hektárhozam. Ez a valóságban ismételten a CSKP KB 1972. évi áprilisi plénuma téziseinek a helyességét bizonyltja, amely kimondta, hogy hasonló vetőmagfajták és megközelítően hasonló agroökológiai. ugyanolyan anyagi-műszaki feltételek közt a hektárhozam nagysága az emberek politikai öntudatának és mesterségbeli telkészültségének a függvénye. Tény azonban, hogy időben és térben a hektárhozamok bizonyos eltérésével számolnunk kell, mindamellett az egyes fajtákra jellegzetes agroökológiai lehetőségeket mindenképpen ki kell használnunk. Csak Így teljesíthetjük kellő sikerrel a CSKP XV. kongreszsusa által meghatározott fáfeladatok egyikét, a gabonafélékkel való teljes önellátást. A HANGSÚLY AZ ELOVETEMENYEN VAN! Viszonyaink között a búza. az árpa és a szemes kukorica a kulcsfontosságú szemes termények közé tartozik. Azzal, hogy a kalászosok a mezőgazdasági üzemek növényi struktúrájában egyre nagyobb helyet foglalnak el a növénytermesztés lehetősége eléggé korlátozott. Ezért fontos manapság az elővetemények okszerű megválasztása. Köztudomású. hogy elővetemény tekintetében az őszi bú- ZB egyike a legigényesebb növényeknek. Azt követi a tavaszi árpa. a tavaszi búza, a rozs és végül a zab. Az előveteményre kevésbé igényes a szemes kukorica. Ezen ismereteket helyesen kell a gyakorlatban alkalmaznunk a vetésforgók elkészítésében főleg ott, ahol a kalászosokat nagy területeit termesztik, mert ha ugyanazokra a területekre egymás után több évben hasonló fajta kerülne, a talaj egyoldalú kihasználása, fizikai, kémiai romlása és mikroszervezetei aktivitásának a csökkenése végett hozamcsökkenésre kerülne sor. Ezen kedvezőtlen hatásokat gondos istállótrágyázással sikeresen ellensúlyozhatjuk. FONTOS ALAPELVEK A kukoricatermő körzetben az őszi búza előveteményének kiválóan megfelelnek: az őszi repce, a hüvelyesek, a dohány, a korai burgonya stb. A répakörzetben főleg a hüvelyesek, a burgonya, az őszi repce és a hereféle. A burgonyakörzetben a hüvelyesek, a herefélék, a burgonya és az őszi repce. A hegyaljaiban pedig a hüvelyesek, a herefélék és a repce. Tény azonban, hogy a kukorica körzetben az őszi búza jó előveteményének tartjuk a silókukoricát, a takarmánykeveréket és a korán lekerülő hereféléket; a répakörzetben a silókukoricát, a takarmánykeveréket, a cukor- és takarmányrépát; a burgonyakürzetben a silókukoricát, a takarmány kapásokat, a technikai növényeket; a hegyaljaiban pedig a silókukoricát, esetleg a takarmánykeveréket stb. is. Minden egyes termelő körzetben alkalmatlan előveteményei a búzának a gabonafélék. Tudnunk kel) azonban. hogy a kalászos előveteményt jobban elbírják a tavaszi gabonavál# ragaszkodjunk a legideálisabb természeti-termelőhelyi adottságokhoz; 0 őszi búzát ideális elővetemény, trágyázott és korán lekerülő kapás után elsőnek vessünk; 0 olyan fajtát válasszunk, amely a lehető legjobban tűri a kalászos előveteményt. Három éven egymás után gabonát csak rendkívül jó adottságok közt termelhetünk. A tapasztalat azt mutatta, hogy a búza harmadik éves vetése gyönge talajon 50 százalékos, a negyedik évben pedig mintegy kétharmadrész terméscsökkenéssel járt. TÁL Aj ELŐKÉSZÍTÉS Általános szabály, hogy a talajt a lehető legkorábban készítsük el, rögtön az elővetemény lekerülése után. A szántott talajt (nedves év kivételével) zárjuk le, a foszfor- és a káliumtrágya felét, esetleg kétharmadát dolgozzuk be. A talajelnkészités és a vetés közt két-három hét időeltérés szükséges. Ez alatt a talaj megülepszik, s a gyomok is kikelnek. A vetőágyat kombinátorral készítjük el. Ekkor dolgozzuk be a műtrágyát, s egyben a gyomot is irtjuk. A kutatás és a gyakorlat tapasztalata szerint a szántás és a vetés közti idoeltérés 20—28 nap legyen. Eszerint kell meghatározni a vetés idejét, s egyben kiválasztani a legmegfelelőbb vetőmagfajtát. A kukorica körzetben az őszi búza agrotechnikai határideje szeptember 18 és október 14; a répakörzetben szeptember 18 és október 10; a burgonyakörzetben szeptember 14 és október 1 közt van. A kutatók a kukorica körzetben a megadott agrotechnikai időben az alábbi fajták vetését tanácsolják: Kaukaz, Jubilejná, Szolarisz, Szlávia, fljicsovka, Mironovszkája, Zlatá dolina és a Száva; a répakörzetben: Kaukaz, Jubilejná, Szlávia, Iljicsovka, Mironovszkája, Zlatá dolina és a Száva; a burgonyakörzetben: Kaukaz, Iljicsovka, Mironovszkája s a Zlatá dolina búzákat. Az agrotechnikai határidő lejárta után vetés szempontjából főleg a Mironovszkája búza jöhet számításba. azonban minden elkésett nap után a vetőmagmennyiséget egy százalékkal kell növelni. A búzát 4— 8, az árpát, a rozsot és a zabot pedig 3—5 cm mélyen vessük. MILYEN FAJTAT? A gabonatermesztés tekintetében nagyon fontos eszköz és hatékonyságot növelő tényező a fajta. Gabonatermesztési programunk sikeres valóraváltásában a legnagyobb érdem a nagyhozamú szovjet búzákat és a hazai árpákat illeti. A hatodik ötéves tervidőszakban is döntő szerep jut a termésátlag fellendítésében a Jubilejná, az Iljicsovka, a Mironovszkája és a javitott változatú Mironovszkája búzákra. Ezek mellé sorakoznak a korai jugoszláv fajták, mint például a Száva, a Drina, a Zlatá dolina és az Ojvidéki korai 2, valamint a csehszlovák Szlávia és a Szolarisz búza. Még ebben az ötéves tervidőben bővül a választék a Buéian és az Uhritec nemesítéssel. Árpából a dominánsok: a Rapid, az Ametyst, a Favorit és az új nemesltésű 807 és 721 változat. A külföldi árpák közül a Trumf, s részben regenerálására, növekedésének és minőségének szüntelen javitására kell ezzel törekedni. A gyakorlatban nem ritkaság a búza nitrogénnel való túlzott trágyázása sem. Arra, hogy miként trágyázzunk, az 1975-ös év kutatási eredményei már magyarázatot adtak. Az árpával kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy a termelési gyakorlat a nitrogén-trágyát túl nagy adagban használja. Ezzel kétféle kár is keletkezik. Egyrészt csökken a hektárhozam, másrészt pedig romlik az árpa söripari minősége. A hatodik ötéves tervidőszakban a tápanyagpótlás tekintetében a meghatározott program alapján kell eljárni, ugyanakkor ennek hatékonyságát a növények elemzésével kell visszaigazolni. Tanácsos, hogy a gyakorlatban a tápanyagpótlás intenzitása a következő két-három esztendőben megmaradjon a jelenlegi színvonalon és a hangsúly főleg az agrotechnikán, s a trágyázás pontosságán legyen azzal a célzattal, hogy gabonából elérjük (mennyiségben és minőségben), s túlszárnyaljuk a tervezett hozamátlagot. A hatodik ötéves tervidőszak utolsó két esztendejében úgy tervezzük, hogy a gabonaféléknél mintegy őt százalékkal növeljük az NPK hatóanyag adagját. Az elmúlt esztendőben azt is megfigyelhettük, hogy sok gazdaságban nem fordítottak kellő gondot a műtrágyák egyenletes aplikálására, amiről a növények visszamaradt vagy túlságosan fejlett sávozatai „árulkodtak“. Ne feledjük el, hogy a munka minőségének a megállapítása a biológiai ellenőrzési' végzők elengedhetetlen feladata, máskülönben nincs gyakorlati értelme az ellenőrzésnek. Az agronómusnak az a feladata tehát, hogy minden munkafolyamatban, Így a műtrágyák felhasználásában is következetesen ellenőrizze a minőséget, s aszerint tegyen javaslatot a javadalmazásra. Ugyanez vonatkoztatható a növények vegyszeres kezelésére is. TARTSUK TISZTELETBEN ... Minden egyes agronómusnak rendelkeznie kell olyan szakismerettel, hogy megállapíthassa a szemképződést, s a kalász növekedésének utolsó fázisát. Ez azért szükséges, hogy a gyakorlatban jól, veszteség mentesen szervezhesse a begyűjtést. Az érés tekintetében a gabonafélék választékát 30 százalékban korai, 55 százalékban féikurai, 15 százalékban pedig egyéb fajtákból tanácsos összeválogatni. Ezzel az aratási idényt egyharmadáva! előbbre hozhatjuk. Ennek előnyei a munkaszervezésben, a begyűjtési kockázat semlegesítésében és a begyűjtő technika okszerű kihasználásában mutatkoznak meg. A tudomány dolgozói továbbra is készek ismereteiket a gyakorlat rendelkezésére bocsájtani igényes termelési feladataik sikeres teljesítése érdekében. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gabonatermesztésben sikeresen rövidíthető az út a tudományos ismeretektől a gyakorlati megvalósításig. A jövőben ezt érvényesíteni kell a gabonatermesztés minden vonatkozásában. Az agronómus feladata, hogy a tudomány, s a kutatás ajánlásait alkotó módon, a helybeli agroökológiai feltételek figyelembevételével valóraváltsa. (A növénytermesztők nitrai értekezlete nyomán.) Rakétával és mííanyaghálóval a jégverés ellen Hogy milyen károkat okoz a jégverés a szőlőkben, azt mindannyian tudjuk. A kár nagyságát több tényező is befolyásolhatja, ilyenek például a jégszemek nagysága, azok sűrűsége, a becsapódások erőssége, továbbá természetesen a jégkár időpontja is. Sokszor megtörténik, hogy az érőiéiben levő jégvert termést azonnal le kell szüretelni, hogy megmentsük azt, ami még menthető. A szőlőtermesztők számára többletkiadást jelent az is, hogy a jégvert szőlőt a jégverés után azonnal és fokozott növényvédelemben kell részesíteni. A jégverés természetesen károsítja a s^őlővesszőt is, tehát a károsodás mértékétől függően, a jövő év termését is károsan befolyásolja. Az ezirányú károsodás különösen a szőlőszaporító anyaggal foglalkozó üzemeket érinti súlyosan. A gyakori jégverésekkel sújtott szőlőtermesztési körzetek dolgozóit ezért már régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy miképpen lehetne ezeket a károkat csökkenteni, Illetve teljesen elhárítani. Az igen gyakori jégverésekkel sújtott ausztriai Steiermarkban például már 1902-ben egy nemzetközi értekezleten tárgyalták ezt a kérdést. Sőt, itt már 1954-ben „egy jégverés elleni társaság" is alakult. Ez a társaság már rakétákkal lövette a jégveréssel gyanús felhőket, de az eljárás akkor még nem volt eléggé eredményes. Újabban Ausztriában az ugyancsak jégverés által gyakran sújtott vachaui táj szőlőit védik rakétákkal. Az ottani tapasztalatok szerint egy jégveréssel gyanús felhőbe az ezüstjodidda! töltött lövegekből ötöt kell fellőni, hogy a várt hatást elérjék. Ezt a rakétás védekezést az osztrák állam anyagilag Is támogatja. Svájcban tavaly óta ezüstjodid helyett „PETN“ Ipentaerythitetranitrol) töltetű rakétákkal kísérleteznek. Tavaly körülbelül 200 ilyen rakétát lőttek a jégesőre gyanús felhőkbe. Az eredmény jó volt, mert a 240 hektáros szőlőterületen, nem keletkezett jégkár, szemben a szomszédos szőlőktől, ahol a Jégverés a termésben hatvan százalékos kárt okozott. Igen komolyan foglalkoznak a jégelhárltás kérdéseivel a Szovjetunióban is. Védekezési rendszerük szintén rakétákon alapul és ezeket már exportálják is. Tavaly például a magyarországi Villányban telepítettek ilyen berendezést. Tavaly először július 23-án alkalmazták őket, amikor a berendezés lokátorai jégesőveszélyt jelentettek. A fellőtt rakéták, illetve вяшшшвшяшшяшявшшшявяявш A TUDOMÁNYOS-TECHNIKÁI ’• f ■■ ■ h* J4 ■ í"- ■ TÁJÉKOZTATÓ INTÉZET KÖZLEMÉNYE •-Л ‘ "’v*- .* •''“ЯР ‘ ' Лбеj*r. ' azok töltetett hatására jégdarabka helyett hópelyhek hullottak. A jégesőelhárító rakéta nyolc kilométeres sugarú körzetben hatásos. A berendezés költségeihez a Magyar Állami Biztosító is hozzájárult. A különböző típusú és töltetű rakéták mellett a jégverés ellen helyenként már támberendezésre feszített műanyaghálókat is alkalhmaznak. Az Olaszországban alkalmazott első ilyen mfianyaghálók fekete színezetűek voltak, a maiak már színtelenek. Egy Ilyen támberendezésre kifeszített jégveréselleni hálót a magyarországi Balatonboglári Állami Gazdaságban már láthatunk. Ezeknek a jégverés elleni hálóknak mai beszerzési ára még igen magas, alkalmazásuk tehát csak igen értékes, nemesítő vagy szaporítóanyag védelmére jöhet számításba. A jégverés elleni védelem kérdése a kísérletezésnél tehát már tovább jutott. Valószínű tehát, hogy hamarosan már lehetőség lesz a szőlők termésbiztonságát annyira veszélyeztető jégverés ellen is hatásosan védekezni. Renczés Vilmos Irányzatok a szovjet növényvédelemben A szovjet növényvédelemnek a roppant kiterjedésű ország sokrétű természeti viszonyaihoz kell szabnia feladatait. Megoldásukhoz mindinkább szükségessé válik a különböző módszerek tudományos összehangolása az „integrált növényvédelem“ jegyében. Ez nem szorítkozhat a kártevők gyérítésére csupán, hanem olyan körülményeket igyekszik teremteni, amelyek gátolják a károsító szervezetek elszaporodását, nem utolsó sorban természetes ellenségeik felkarolásával. A növényvédelmi központok arra törekszenek, hogy tájegységenként megfelelő arányban alkalmazzák a biológiai, mechanikai, kémiai és egyéb korszerű eljárásokat , különös tekintettel a környezel kímélésére. NÖVENYVEDELEM A biológiai védekezést elősegíti, hogy ma már több városban (például Rjazanban vagy Kisinyovban) nagyüzemi méretekben tenyésztik és készítik elő a felhasználandó élőanyagot. Különböző ragadozó fajokat, (például bödék, katicabogarak, futrinkák, atkák stb.), öszszesen mintegy 25-fóle entomofágot és mikroorganizmust iktattak be a védekezési rendszerekbe kereken 10 millió hektárnyi területen, hárqmszáz jól fölszerelt laboratórium szakembereink ellenőrzésével. (Ezen belül egyedül a vértetű ellen használatos fürkész, a Trichogramme kihelyezése meghaladja a 7 millió hektárt!) A hatásos baktériumkészítmények közül az Entobacterin, a Dendrobacillin, az Insektin, a gombakészítmények közül pedig a Boverin érdemel külön említést. Kísérleteznek néhány — főleg molyok elpusztísására szánt — víruskészítményekkel is. A melegvérüekre veszedelmes vegyszerek körét erősen korlátozták, többek közöt az arzén, a higany és néhány klórozott szénhidrogén tartalmúét. Az utóbbiakat enyhébb vagy más összetételű hatóanyaggal helyettesítik. A szermaradványok mennyiségét állandóan ellenőrzik, mégpedig a következő megosztásban: ■ az élelmiszerekben az Ossz-szövetségi Egészségügyi Minisztérium; Ш a takarmányokban az Állategészségügyi Szolgálat; ■ a tala(ban az Agrokémiát Szolgálat; ■ a vizekben és a levegőben a Hidrometeorolóigai Szolgálat. Kiegészíti a hathatós növényvédelmet a magas szintű rezisztencianemesítés, valamint az évekre és idényekre vonatkozó előrejelzés következetes fejlesztése, tgy óriási értékeket mentenek meg a károsodástól anélkül, hogy veszélyeztetnék az élővilágot. (M. V.)
