Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-28 / 21. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1977. május 28. 14 Gyakorlati megfigyelések a gépi fejés technológiájáról Jzámos mezőgazdasági üzem• ben szokássá vált a szarvasmarhák száraz takarmánnyal való etetése. Az állatok ilyen eleséggel való táplálása kedvező a növénytermesztés részére is, mert a tartósítás ezen módja aránylag kevés gonddal jár. Ezen problémakörrel évek óta mélyrehatóan foglalkoztak Nitrán az Alattenyésztési Kutatóintézet szakemberei. A hízóbikák egyik csoportjánál kísérletképpen egész évben szenázst, a másiknál pedig hagyományosan készített szénát etettek, megközelítően hasonló eredménynyel. Az első csoportnál naponta és darabonként 0,978, a másiknál Bikák racionális hizlalása pedig 0,996 kg súlygyarapodást értek el. A kísérletbe fogott hízóbikák napi átlagban és darabonként 12,32 kg herefűkeverékből készített szenázst, a kontroll csoport egyedei pedig 6 kg szénát kaptak. Vizsgálták az egyes tápok gyarapodást befolyásoló intenzitását is. Egy kilogramm hústermeléshez mindkét csoportban 2,70 kg tápot adtak az állatoknak. Megállapították, hogy a legjobb eredményt a 12 százalék emészthető nitrogént és 69 keményítő egységet tartalmazó táp nyújtotta, melyben 1,8 százalék karbamid is volt. Szárazanyagban 1 kg súlygyarapodásra 7,35 kg takarmányt használtak, vagyis összesen 708 gramm emészthető nitrogént és 4,10 keményítő egységet. Ugyanakkor a tckarmányadag különféle típusai nem befolyásolták lényegesen a vágőértőkét. A vágóbikák hozadéka 57,38—53,08 százalék közt váltakozott. Az egyik csoport faggyűtermelése 8,88, a másiké pedig 10,31 kg volt. —nv.t— Hogyan egyenlítik ki a tartozást? A fejés gépesítése már régóta foglalkoztatja a szakembereket. Ez érthető is, hiszen a mezőgazdasági dolgqzók közül a „fejőgulyás“ végzi az egyik legnehezebb munkát. Fejés közben szinte teljesen az alkarra hárul a rendkívüli fárasztó fizikai munka. Szakemberek az „UBEROGRAF—3“ tőgyvizsgáló készülék által felvett adatok alapján megállapították, hogy a jól tejelő tehenek kézi fejese a fejési idő 25, a rosszul fejhetöknél pedig 65 százalékban az átlagos emberi teljesítményt (0,1 LE) meghaladó (0,32— 0,15 LE), megerőltető teljesítményt követel. A tehenészet összes munkái közül a fejés 40—48 százalékot képez, ami naponként és fejőnként 4—5 órát jelent Ez már magában is indokolja a gépi fejés további elterjesztésének szükségességét. Ezen túlmenően a gépi fejés esetén a dolgozó a fejési munkát jobb munkafeltételek mellett végezheti. Ezáltal elmaradnak a kézi fejés következtében oly gyakran fellépd „foglalkozási“ betegségek. A gépi fejés során egy fejő több fejőgépet kezelhet, ami a munkatermelékenység bizonyos fokú növekedésében nyilvánul meg. Ebből arra következtethetünk, hogy egy dolgozó jóval több tehenet tud kezelni gépi fejés esetén, mint kézi fejeskor. Ezért kevesebb fő szükséges ugyanannyi állat gondozásához és fejéséhez, ami maga után vonja a munkaerő felszabadulását. A szakszerű gépi fejés további előnye, hogy kíméli a tőgyet. A helyenként még alkalmazott durva kézi fejésből, sőt esetleg a „bütyökfejésből“ eredő rendkívüli tőgybimbó sérülések megszűnnek. A sérült tőgybimbó fejése ugyanis gyakran a rossz tulajdonságok (például rugósság) kialakulásához vezetett. Ezenkívül a tőgybimbók sérülése miatt a kórokozó baktériumok is könnyebben behatolnak a szervezetbe, ami tőgygyulladás kialakulásához vezethet. Napjainkban a mezőgazdasági üzemek egyre érdekeltebbé válnak a tiszta tej termelésében. A szakszerű gépi fejéssel ugyanis megvalósítható a tiszta, baktériummentes tej nyerése, ami a tejtermelő gazdaság jövedelmét szintén fokozza. A gépi fejés — röviden vázolt — előnyei csak akkor jelentkeznek, ha a tehenészet dolgozói szakszerűen, összehangoltan végzik munkájukat. Ellenkező esetben a gépi fejéssel járó előnyök elmaradnak, amelynek egyik oka lehet az, hogy olyan teheneket fejnek géppel, amelyek erre nem alkalmasak. A nagy tehenészeti telepek vezetői arra törekednek, hogy olyan tehénállományt tenyésszenek ki, amelyek a gépi fejésre minden tekintetben alkalmasak. Gyakorlatilag még két tehén hagyományos standon való fejését is zavarja, ha a tejleadásban és a tőgynegyedek alakulásában nagyon eltérőek. Különös fontosságot kap ez a kérdés akkor, ha a teheneket nagy munkatermelékenység mellett és korszerű, modern fejőállásokban kívánják fejni. A tehenek tenyészértékének a megítélésére az elmúlt években a külemi pontszámot, az élősúlyt, a termelt tejmennyiséget és a zsírszázalékot vették figyelembe. Napjainkban az értékelés egyik lényeges szempontja a gépi fejhetoség is. A tehenek gépi fejhetőségének elbírásában a két leglényegesebb tulajdonság a „tőgyindex“ (az elülső és a hátulsó tőgyfél aránya) és a „fejési sebesség“ (kg/perc; 3 vagy 4 perc alatt kifejt tej százalékban; egy perc alatt kifejt legnagyobb tejmennyiség]. A Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Tanszékén Dr. Szajkó László professzor irányításával a tehenek gépi fejhetőségének elbírálásával és annak fejésmetodikai összefüggéseivel közel egy évtizede foglalkoznak. Vizsgálják az anatómiai és élettani viszonyokat és azok összefüggéseit, ezek keretében a tőgybimbó vénák és záróizmok működési intenzitésál és szerepét, továbbá az oxitocin hormon adagolásának hatását. Vizsgálják tovább a tőgytulajdonságokat és azok összefüggését a különböző előkészítési módszerekkel, a fejési módszerek hatását a fejési főszakaszra, a gépi utöcsepegtetésre, a vakfejésre és a kézi csepegtetésre, valamint mindezek hatását a tőgy egészségi állapotára. \ A tejtermelést és a tejleadást bonyolult fiziológiai folyamatok irányítják. A fejéstechnológiánál figyelembe kell venni azt, hogy a teljleadás az agykéregre ható egyes feltételes reflexet kiváltó akusztikai, optikai és taktilis ingerek hatására jön létre. Centrifugálisan a köztiagyban képződő hormon — az oxitocin — a véráramba és a tógy ereibe jut, s a mobilizációt a fenti stimulusok sorrendisége, illetőleg a megszokottság váltja ki. Az állatorvosok megállapították, hogy az oxitocin a tejmirigy alveolusaira összehúzóan hat, a tőgy egyéb sima izomelemeit pedig elernyeszti. Az Egyetem Kísérleti Telepén végzett mérések során meggyőződtek arról, hogy az eddig használt tőgyvizsgáló eljárások és „tőgynegyed fejőgépek“ nem adnak kielégítően megbízható eredményt. A mérő személy befolyása a kapott eredményre a legnagyobb igyekezet mellett is túl nagy. Az UBEROGRAF műszer harmadik típusa működés közben messzemenően kiküszöböli a mérő személy szubjektivitását. Az adatokat ugyanis nem a személy veszi fel, hanem azokat a készülék automatikusan — tőgynegyedenként — diagramon rögzíti. Ezért alkalmas a fejés minden mozzanatának a regisztrálására, s az adatok különböző módszerekkel árzékelühetők. Erre feltétlenül szükség van a hitelesség és a később is változható standard és szabványelőírások miatt. Megállapítást nyert a nagyüzemi tehenészeti telepeken végzett mérések során, hogy például az egy perc alatt kifejhető maximális tejmennyiséget csakis az UBEROGRAF diagramjainak adatai alapján lehet megállapítani. A fejőgép Opusa mellett nagy jelentőséget kell tulajdonítani a fejő személyének és a tehén egyediségének is. Mindezeken kívül a „fejéstechnolőgia“ messzemenően befolyásolja az eredményt. Külön jelentőséget kap a fejésre való előkészítés, mert ennek a technikai fogásokat illetően mindig ugyanolyan sorrendben kell lezajlania. Arra kell ügyelni, hogy az előkészítés befejeztével (az oxitocin hormon kiváltása után) a gépi fejest azonnal megkezdjük. Sajnos, a gyakorlatban a tőgy előkészítése nem intenzív. A tőgytisztítás, a masszázs, a fejökelyhek felhelyezése általában túl sok időt vesz igénybe, s nem tartják be az előírt sorrendet sem. A tehenek fejésre valé előkészítésének a módja ugyanis kihatással van a fejési sebességre, a tőgyben uralkodó tejnyomásra, a fejés elején előforduló üresfejés idejére és a kézi utócsepegtetés eredményére. A fejögép ütemszámának alapos beállítása szintén' jelentős hatással van a gépi fejés eredményére. Az 50—BO-as percenkénti pulzálási számot nem célszerű túllépni. Több gazdaságban helytelenül a gyorsabb fejés reményében a fejők megemelik (70—80-ra) a pulzálási számot. Ilyen esetben azonban a tőgybimbó és a tőgy károsodásával kell számolni. Or. LÁSZLÓ LÁSZLÓ, tudományos kutató A Pribetai (perbetei) Efsz a komáromi járás egyik minta-szövetkezete. Az állattenyésztés színvonala elérte a kívánt szintet. Ezt mi sem bizonyltja jobban, mint az alábbiak. A múlt év végén az állattenyésztési termékek eladásának tervét 103,8 százalékra, a napi súlygyarapodást pedig 107,8 százalékra teljesítették. Az idei első negyedéves kimutatások szerint visszaesés tapasztalható. Igaz ugyan, hogy a tervezett húseladási kötelezettségeknek eleget tettek, de tejből adósak maradtak. Az idei első negyedévben háromszázharminckét mázsa marhahús kitermelésével és értékesítésével számoltak. A tervezett mennyiség helyett 427 mázsát adtak a közellátás részére. Szép eredmény. A nagy számok azonban csak első látásra kedvezőek. Mögöttük elgondolkoztató jelenségek rejlenek. Tervüket úgy teljesítették túl, hogy a hiányzó mennyiséget baromfihússá) pótolták. — Melyek azok az okok, amelyek a visszaesést kiváltották — kérdeztük Varga Richárd mérnököt, a szövetkezet ökonómusát, mivel közben az is kiderült, hogy a legilletékesebb, a főállattenyésztő — Magda Ottó — üszőket beszerzi) körúton van. Az ok most már világos: az állatállomány létszámnövekedése nincs arányban a szövetkezet reális lehetőségeivel! A szarvasmarha-állomány 1851 db, 40-eI kevesebb a tervezettnél. A tervezett 730 tehén helyett 707-et tartanak. Tehát az előirányzott állományból is hiányzik huszonhárom. A szövetkezet vezetői már régebben szeretnének vásárolni vemhes üszőket, de eddig ez nem sikerült. Ebből kifolyólag sok gondja-baja van a szövetkezetnek. A vemhes üszők vásárlásával helyrehozhatták volna az állományt. Ami még lényegesebb: hozzáfoghattak volna a gyönge hasznú i tehenek kiselejtezéséhez, ami nagyon időszerű ebben a szövetkezetben, hiszen manapság a selejt-teheneket is kénytelenek tartani. Mindezek a tényezők kedvezőtlenül hatnak a tej- és hústermelésre. A másik ok ami meghatározza a hústermelést, az elégtelen napi súlygyarapodás. A tervezett kilencvenöt .dekától négy dekával elmaradtak, míg a múlt évben kilón felüli felhízást is elértek. A súlygyarapodás csökkenése nem írható az állatgondozók számlájára — jegyezte meg az ökonómus — hiszen ugyanazok az emberek dolgoznak a telepen, akik tavaly kiváló eredményeket értek el. — Hanem? — A takarmány?! A tömegtakarmányok minősége nem volt megfelelő. Mennyiséget sikerült bekészítenünk, de a minőséget nem! A szilázs nagy része második és harmadik minőségi osztályú volt. Felszíni silőzást alkalmaztunk. Az időtervet is betartottuk, tehát annak rendje-módja szerint történt minden. Hiábavaló volt a körültekintő munka, hiszen a múlt évi silókukorica sok vizet tartalmazott. Silózás után rövid időn belül erjedni kezdett. Alacsony -tejsavtartalma miatt az állatok nem ették jó étvággyal, nem híztak elvárt módon. S mi több: gyönge minőségű silóból sem volt elegendő! Ezért betakarítottuk a kukoricaszárat is, s azt a cukorrépa melléktermékeivel konzerváltuk. Ennek a takarmánynak a tápértéke sem volt kielégítő. A takarmányhiány a télutói napokban sok gendot okozott. A javulást a zöldtakarmányozástúl várják. Harminc hektárnyi intenzív, szántóföldi legelőjük van. A herefiives legelőn háromszáz tehén jut kitűnő zöldtakarmányhoz. így kilátás van arra is, hogy a későbbiek során az első negyedéves lemaradást behozzák. Dicséretet érdemelnek azért, hogy ésszerűen bántak a szemes takarmánnyal, s abraktakarékosságra törekedtek. A hízómarháknál a tervezett 2,10 kg helyett tíz dekával kevesebbet (2 kg-ot) használtak fel 1 kg hús kitermelésére. Ez maga után vonta a költségek csökkenését is, hiszen 1 kg húst tizennégy koronáért termeltek. Ez elfogadható, mégis bántó. Különösen akkor, ba arra gondolnak, hogy tavaly a költségek kedvező alakulásával túlszárnyalták az átlagos eladási árat’. Azért, hogy a következő időszakban eredményesebb legyen a termelés legsürgősebb tennivaló: az állatállomány létszámának növelése. Ezt csak megfelelő utánpótlással, jő szaporulattal lehet elérni. A sertéshústermelés és értékesítés terén jobb a helyzet. A tervezett 84B mázsa helyett 915 mázsát termeltek és adtak el. A javulás 1976-ban következett be, amikor a tojóházból átalakított korszerű, kilencszóz férőhelyes sertéshizlaldában megkezdték a termelést. Az önműködő vezérlésű istállóban az állományt két gondozó látja el. Ezek is csak részleges alkalmazásban vannak. Ebben az istállóban olcsóbb lett a hústermelés. Egy kg sertéshús termelésére az első negyedévben 4 kg szemes takarmányt használtak. A közvetlen költség 8,60 —8,70 korona között mozog. A rezsiköltség pedig 9,20 korona. Mivel a hústermelés az automatizált hizlaldában kedvező Ieltéte)ek között folyik, ezért ebben az évben növelik a sertéshústermelést. A másik tojóházat is sertéshizlaldává alakítják. Ennek következtében a tojástermelést megszüntetik. —nt— Az állattenyésztés gépesítésének problémái Az állattenyésztési termelés gépesítésének további fejlesztése és kiszélesítése elengedhetetlen teltétele a nagyüzemi termelési módszerek bevezetésének. A jelenlegi időszakban is előfordulnak olyan hiányosságok, problémák, amelyek operatív megoldást igényelnek. Ezekkel a kérdésekkel fordultam Jozef S e 1 i c k ý mérnökhöz, a Nitrai Gép- és Traktorállomás állattenyésztési gépesítési központjának vezetőjéhez. — Központunk dolgozói elsősorban az istállók belső berendezéseinek felszerelését és karbantartását, továbbá a fejő- és hűtőberendezések, valamint az elektromos meghajtású berendezések karbantartását végzik. — Az istállókban alkalmazott berendezések felszerelése körüli problémák elsősorban a tervdokumentációk hiányából adódnak, amelyek a kivitelező vállalat hibájából fordulnak elő. Ugyancsak hátrányosan hat az is, hogy nem megfelelő az épületek építészeti előkészítése, aminek következtében akadoznak a szerelési munkálatok, ami végső soron a tervezett határidők elmulasztásában jut kifejezésre. Dolgozóinknak a szerelési munkák során sokszor maguknak kell dönteniük olyan kérdésekről, problémákról, amelyek a kivitelező vállalatnál előforduló hiányosságokról tanúskodnak. További problémát jelent a technológiai berendezések hiánya, elsősorban a lengőlapátos trágyaszállftó berendezések és a KPSK—1000-es takarmányozó kocsik tekintetében. — Mi a helyzet a fejő- és hűtőberendezések javítása szakaszán? — Ami a fejőberendezések preventív karbantartását illeti, az alkatrészellátás elérte a kritikus szintet, mert hazánkban sehol sem szerezhetők be. A hűtőberendezések javítása és karbantartása terén már kedvezőbb a helyzet; különösebb problémák nem fordultak elő. Elsősorban azért, mert az alkatrészek felújítását és a légszivattyúk javítását saját magúnk végezzük. Jelenleg azon fáradozunk, hogy állandó szervizszolgálatot alakítunk ki. Ezzel ugyanis lehetőség nyílna arra, hogy a hűtőberendezéseket 24 órán belül kijavítanák, gondolva a tejkezelés feltételeire. A helyzeten lényegében úgy segítettünk, hogy tavaly a hozzánk tartozó mezőgazdasági üzemek többségében új hűtőberendezéseket helyeztünk üzembe. Napjainkban már nagyon kevés JSB— 500-as hűtőberendezés található a mezőgazdasági üzemekben, mert egyrészt igen hibásan üzemeltek, kevés volt az alkatrész és kicsi kapacitásúak voltak. — Az elektromos berendezések felszerelése és a régi istállók korszerűsítése, felújítása tekintetében a legnagyobb problémát a tervdokumentációk hiánya jelenti. A mezőgazdasági üzemek többségében vagy nem rendelk|eznek megfelelő tervrajzokkal vagy azok nem teljesen tökéletesek. Ugyancsak alkatrészhiánnyal küszködünk néhány elektromos berendezés, az égők és más specifikus berendezések tekintetében. — Mi a központ dolgozóinak főküldetése? — Központunk dolgozóinak fő küldetése a TL—800-as és a TL—700-as takarmánygranuláló gépsorok szerelése. Az idén a Veľké Ripnany-i szövetkezetben már átadtunk egy TL— 800-as granuláló gépsort, annak ellenére, hogy hiányos tervdokumentációkkal dolgoztunk. Ebből kifolyólag szükség volt néhány berendezés kicserélésére is. A granuláló gépsor szerelési munkálatainak a Belák elvtárs vezette Szocialista Munkabrigád tagjai végeztek példás tevékenységet, akik versenyben vannak a megtisztelő cfm ezüstfokozatáért. Ev végéig még négy granuláló gépsort szeretnénk üzembe helyezni, kettőt még az első félévben. — Bízunk abban, hogy dolgozóink a tervfeladatok túlteljesítésével és a szocialista kötelezettségvállalások tel jesítésével nagymértékben hozzájárulnak a gép- és traktorállomás tervfeladatainak valóraváltásához! JAROSLAV VAŠÍCEK, a Nitrai GTA dolgozója A TU&oMftMY ViUCA többszintes Állattartó telepek A moszkvai Településfejlesztési Intézet munkatársai háromszintes állattartó telep tervein dolgoznak. A telep Belorussziában épül majd fel és tizenkétezer szarvasmarha elhelyezésére lesz alkalmas. Az intézet egyidejűleg javaslatot tett egy ötszintes, 54 ezer férőhelyes sertéshizlalda terveinek elkészítésére is. M. T.
