Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-28 / 21. szám
Időszerű tennivalók Ä GYÜMÖLCSÖSBEN. A nagy forrőság gyorsan elpárologtatja a talaj nedvességtartalmát, viszont a növények — így a gyümölcsfák Is — igénylik a vizet. Ezért háromhetenként leg alább egy ízben kiadósán locsoljuk meg a frissen telepített és a már termő gyümölcsfákat is. A fiatal csemete húsz liter vízzel is beéri, de az öregebb termő fáknak ennél többet — akár száz litert — adjunk. A nedvesség megőrzése céljából ajánlatos talajtakarást végezni. A júniusi gyümölcsbuilást követően trágyázzuk, majd jól beöntözzUk a fákat. Ha gyenge volt a gyümölcshuliás és túlterheltek a fák, mechanikai gyümölcsritkítást végzünk, hogy a gyümölcsök szépen kifejlődjenek. A szamóca javában érik, a gyümölcsösöket ajánlatos aláágyazni (kaszált fű, tiszta szalma, gyaluforgács, deszka, cserépdarabok). Szüretelhetjük a cseresznyét és a korai megygyet. Mindig reggel vagy a kora délelőtti órákban szedjük a gyümölcsöt. júniusban fokozott figyelmet kell szentelni a növényvédelemnek. Fő figyelmünket az almafa-lisztharmat, a varasodós, illetve az állati kártevők elleni harcra összpontosítsuk. Az almamoly rajzása a hónap elején veszi kezdetét. Megfelelő védekezés hiánya esetében a levéltetvek is tetemes kárt okozhatnak gyümölcstermő növényeinkben. A fák törzsére (50—80 cm magasságban) erősítsük föl a hernyófogó öveket. Az őszibarackon végezzük el a koronaritkító hajtásválogatást, s egyúttal — akárcsak a kajszinál — egyharmadával kurtítsuk be az éves hajtásokat. A ZÖLDSÉGESKERTBEN. E hónap első felében legfontosabb tennivalónk a gyomirtás és a locsolás. Legjobb az esti órákban öntözni, mert így több nedvességet képes tárolni a talaj. Az uborkát, dinnyét és tököt délben legcélravezetőbb meglocsolni, főleg ha komposzton vagy hasonló föltételek között termeljük. Öntözéshez persze langyos, állott vizet kell használni. A komposztra ültetésnek több előnye van: a sűrű növényzet jól beárnyékolja a komposztot, kisebb a vízveszteség, gyorsabban érik a trágya, közben a növények gazdaságosan hasznosítják a keletkező nitrogént, jól fejlődnek és bővebben termenek. Töltögetjük a paradicsomot és a burgonyát, a paradicsomot és a káposztaféléket műtrágya-oldattal öntözzük. A karós paradicsomot kötözzük és két vezérhajtásra visszacsípjük. A futóbabot ferdén leszúrt vesszőkre vagy támvezetékre futtatjuk, így többet terem. A betakarított korai zöldségfélék után másndnövényeket vetünk vagy ültetünk. Jól bevált az őszi betakarításra vetett sárgarépa termelése. Vethetünk még póréhagymát, ültethetünk karalábét, károai káposztát, kelt, stb. Az idén is gazdagon virágoztak az almafák, de sokhelyütt gyenge volt a terméskötés, így aligha ad sok inunkét a termelőknek a júniusi gyümölcsritkítás. Foto: —dek A SZÜLŐBEN. A támvezetékes szőlő fiatal hajtásait kötözzük vagy — kétsoros dróthuzal esetén — a huzalok közé bújtatjuk. A bónaljhatjásokat ne törjük ki, csak kurtítsuk be. Virágzás előtt peronoszpóra ellen permetezünk, s permetlébe szőlőmoly elleni készítményt (pl. 0,2 % Fosfotion vagy Metation) Is teszünk. Virágzás után — a bogyóképzést segítve — áranként 2—3 kg mészsalétrommal trágyázunk. A talajt gyakran porhányítjuk, s ha lehet öntözünk. A fiatal oltványok körül föllazítjuk a csirkézést, s az oltványok körül tövenként három deka mészsalétromot dolgozunk be a talajba. Oltványonként csak egy-két hajtást hagyjunk meg. A YTRAGOSKERTBEN. Június elején megjelennek a tetvek, s ha nem irtjuk őket, hamarosan vészesen elszaporodnak. Permetezni a Fosfotion vagy a Metation 0,2 %-ns oldatával lehet, főleg az esti órákban, hogy a virágokat látogató méhekben kárt ne tegyünk! A lisztharmatos rózstöveket Karathane, Sulikol К vagy Fundazol készítményből kevert oldattal permetezzük. Az elnyílott virágokat vágjuk le az orgonáról és a rododendronról, majd a növényeket öntözzük be. Metsszük meg az élősövényt, ültessük ki a kínai szegfűt, törjük ki az elnyílott tulipán és nárcisz magházát, mert csak így nyerhetünk szépen fejlett hagymákat. A pázsitot kaszáljuk le, rendszeresen locsoljuk és fejtrágyázzuk. Vessük el a jövőre nyíló kétéves vi■' rágok magját, ültessük el a szeptemberi virágzáshoz időzített kardvirághagymákat. Az erkélyládák növényzetét rendszeresen locsoljuk és fejtrágyázzuk. (Cva) Egyszerű, de a célnak nagyon is megfelelő kerti lak a üainoríni kiskerttelepen. Gazdája főleg gyümölcstermesztéssel hasznosítja a rendelkezésére álló földterületet, Foto; --bor A kajszi Sitt-féle metszése A Sitt-féle zöldmetszést a 3—4 éves, buja növekedésű fiatal kajszifákon kell elvégezni, hogy korábban gazdag terméshozamra kényszerítsük őket. Május végén, június elején vegyük kézbe az ollót, amikor a fiatal hajtások már 30—35 centiméteresek. Az ágnyújté vagy elágazódúshoz szükséges hajtásokat nem bántjuk, csupán azokat metsszük vissza, amelyeket termőre akarunk fordítani. Azokat a rövid éves hajtásukat, amelyek már befejezték a növekedési, szintén nem szabad visszavágni. A kiszemelt hajtásokat a csúcstól számított hetediknyolcadik levél fölött, a rügytől mintegy 3 mm-re vágjuk vissza. A bekurtított hajtás fölső két-három rügyéből másodlagos hajtások fakadnak, amelyeken termőriigyek differenciálódnak. Szeptemberben, amikor a kajszi befejezi a növekedést, a fiatal hajtásokat ismételten bekurtftjuk (lecsípjük az éretlen hajtásvégeket). A fát szükség szerint ritkítjuk. Az eljárásnak a korábbi termőreforduiáson kivül az is az előnyére irhatő, hogy a másodlagos hajtásokon differenciálódott termorügyek három-négy nappal később nyílnak ki, így a virágzás ideje megnyújtható. Ennek előnyét pedig azok a nagyüzemek és kiskertészkedők tudják leginkább értékelni, akik az idei szélsőséges tavaszi időjárás után csak mérsékelt vagy egyáltalán semilyen termésre nem számíthatnak kajsziból. (KS) JUNIUS A KISÁLLATTENYÉSZTÉSBEN A júniusi forróság nem tesz jót a baromfinak. A napos kifutókban tartott tyúkok és pulykák számára árnyékos, hiissöt nyújtó búvóhelyet kell létesíteni, hogy elviselhetőbbé tegyük állataink számára a nagy melegei. Az itatókban naponta többször cseréljük ki a vizet. Az állatszállást és a kifutót rendszeresen tisztoggassuk és fertőtlenítsük. A harcias kakasokat elkülönítve tartjuk, nehogy felüsse fejét a kannibalizmus. Egy kiadós fürdés után első ízben méhésztjük a ludakal. Csakis érett tollat tépjünk! A menesztés napján ne etessük a ludakat, de a következő időszakban annál kiadósabban tápláljuk őket (főleg zabbal), hogy minél hamarabb kifejlődjön az új tollazat. A kacsákat is kiadósán kell etetni és egészséges, tiszta kifutóban tartani, mert csakis Így vehetjük elejét a betegségek és az élősködők elterjedésének. A galambházat rendszeresen tisztogatjuk, mert a nagy meleg kedvez a betegségek és az élősködők terjedésének. A galambok menekülnek a fertőzött környezetből, elhagyják fészküket, tojásaikat és magatehetetlen fiókáikat is. Ennek viszont a gondatlan tenyésztő tátja kárét. Az egzotikus madaraikat tartók májusban röpdébe helyezett kedvenceiktől most várhatják az első szárnyrakapó fiókákat. A kanárik szaporodásiutód nevelési időszaka viszont hamarosan végetér, mert a későbbi költésből származó fiókák már úgysem tanulnának meg idejében énekelni. A fiatalokat kiadósán etetjük, s a hagyományos eleségen kívül kendermagot, hántolt zabol, mákot — ba van — és kanárikölest is adunk nekik, hogy szép legyen a tollazatuk és a hangjuk. A nyúltenyészetekben — éppen a nagy meleg hatására — nő a kokcidiózis-fertőzés veszélye. A betegség főleg a fiatal nyuszikat fenyegeti. Nem árt nagyobb gondot fordítani a tisztaságra és az állategészségügyi óvintézkedések betartására. Ne sajnáljuk nyulainktól a zöldet, de azért szemet, szénát, lédús takarmányt is etessünk, s néha valamilyen gallyat (akác, nem permetezett gyümölcsfa) is tegyünk az állatok elé, hogy legyen mit rágcsálniuk. Száraz kenyeret is adhatunk fogkoptatóként. Védjük az állatokat (főleg a különféle színrajzolatos bundájúakat) a közvetlen napfénytől, s naponta legalább egyszer itassuk meg az állatokat. Ne feledjük, a nyúl prémes állat, jobban elviseli a hideget, mint a kánikulát. Ideje föltenni a ketrecekre a szúnyog hálós kereteket. A kecskék most hasznosítják legjobban a legelőt, most adják a legtöbb tejet. Szemesek etetésével javíthatjuk a tejeiékenységet. A növendékek gondozására fokozott figyelmet kell íordftani! A nyúl-, kecske- és nutriatenyésztők jól hasznosíthatják a konyhai- és a kerti hulladékokat. De azért ne feledjék, hogy egyszer elmúlik a nyár! Ne sokat késlekedjenek, igyekezzenek minél előbb beteremteni a télire valót. Ne sajnálják a fáradságot, szárítsanak meg télire néhány fiatal, leveles faágat is, hogy legyen mit rágcsálniuk az állatoknak télen, mert egyébként kikezdik majd az ólat. Ha valóban értékes szénát akarunk nyerni, a frissen kaszáit füvet vagy lucernát rövid fonnyasztás után árnyékos, de szellős helyen kell megszárítani. S hogy több takarmányt tárolhassunk a rendelkezésünkre álló helyeken, jói összepréselve, kötegelve tároljuk a tömegtakarmányokat. Szárítsunk meg télire némi csalánt is. Igen értékes takarmány, a nyuszik például nagyon szívesen fogyasztják. Sok nyúltenyésztő értékes tapasztalatokat szerzett az etetésével. (Hav ) Az akvárium berendezése 3 Első tennivalónk az aljzat elkészítése. Sokáig vita tárgyát képezte, kell-e földet, agyagot, tőzeget stb. tenni az akváriumba? A korszerű akváriumba már nem teszünk — még a növények számára sem — földet, agyagot stb., mert sok bomlásnak induló szerves anyagot tartalmaznak. Ezek jelenléte pedig káros, mivel számolni kell még a halak ürülékével is. Az akvárium aljzatát lehetőleg apró szemcséjű, filom, tisztára mosott homok, ne pedig durva, kavicsos „sóder“ borítsa. A homok tetejére néhány kiseh kavicsot is helyezhetünk, szabálytalan elrendezésben. Lehetőleg mészmentes kvarchomokot használjunk, s ezt behelyezés előtt több váltás vízben szép tisztára mossuk. Az aljzatot ne egyenesre, hanem úgy készítsük el, hogy hátulról előre lejtsen. Ez „mélységet“ kölcsönöz a medencének, másrészt viszont célt szolgál: a vízben levő összes tisztátalanság a meder alacsonyabb részén gyűlik össze, ahol mindjárt észrevesszük és azonnal eltávolíthatjuk. Az aljzatot alkotó homok- vagy kavicsréteg az akvárium hátsó falánál öt-hét. elöl pedig egy-két centiméteres réteget képezzen. Az akvárium aljzatát úgy rendezzük be, hogy olyan benyomást keltsen, mintha trópusi patak keresztmetszetét látnánk. Akváriumunkat érdekesebbé tehetjük egy-egy szikladarabbal, faággal, gyökérrel. A szikla ne legyen mészkő, mert keményítené a vizet, s halaink többsége nem kedveli a kalciumvegyületeket tartalmazó vizet. A célnak megfelelő faágat, gyökeret nehéz találni, mert nem minden fa jó. Legmegfelelőbbek a folyók által kiáztatott és lekoptatott, majd partra vetett fadarabok, ha még nem rothadnak. Ha ilyet találunk, gondosan tisztogassuk meg, jól súroljuk le, majd hat-nyolc órán át sós vízben forrázzuk ki, és ismételt súrolás után helyezzük a még föl nem töltött akváriumba. Ha mosáskor könynyűnek bizonyult, az akváriumban néhány kaviccsal rögzítjük, vagy horgászzsinórral egy nagyobb szikladarabhoz kötjük. Az öreg szőlőgyökerek — néhány hetes áztatás után — ugyancsak fölhasználhatók az akvárium díszítésére. A kiforrázott fás barnaszéndarabkák szintén jór mutatnak a medencében, de sokat ne tegyünk bele, mert savanyítják a vizet. A hőrrtérő, a fűtőtest, a szellőztető- és filtercső kivételével más emberkéz alkotta tárgyakat [gipszből öntött vagy műanyag búvár, béka, virág stb.) ne tegyünk az akváriumba. Kobolka László KÉRDÉS:- Harmadik éve foglalkozom nyúltenyésztéssel. Az idén már nyolc úf-zélandi nőstényt és két bakot tartok, háromszori fialással és almonként hat-hét fiókával számolok. Szeretjük e nyúlhúst, meg az egészségi állapotom is megköveteli, hogy diétát tartsak. Most mégis baj-_ ban vagyok, mert sok a hús, nem győzzük fogyasztani. Tavaly ígérték, hogy nálunk is megszervezik a fölvásárlást, de nem történik semmi. Valahol olvastam, hogy a nyúlhúst is lehet füstöléssel tartósítani, sőt még virsli is készíthető belőle. Hogyan? Jelige: „Tanácstalan nyúltenyésztő* VÁLASZUNK: A nyúlhús tartósításának és földolgozásának sokféle módja ismeretes. A húst tartósíthatjuk marinírozással (sózással), füstöléssel, készíthetünk belőle virslit, puha és száraz szalámit, ízletes kolbászt, illetve különféle konzerveket is. Az egyes eljárások részletes ismertetésére — helyszűke miatt — nem vállalkozhatunk. Hogy mégis segítsünk valamit, az alábbiakban közöljük a diétás virsli készítésének receptjét. A diétás virsli 60 % első osztályú húsból (comb, hát, mell és lapocka kicsontozott húsa), 40 % másodosztályú húsból (mint az előzőnél, de öregebb hizlalt nyulakból) készül. Tíz kiló keverékhez 2 dkg törött feketeborsot, 0,3 dkg reszelt szerecsendiót, 1,5—2,5 liter friss pasztőrözött tejet, 3—4 friss tojást, 1—2 dkg édes vagy, erős pirospaprikát adunk. A kicsontozott húst kockákra vágjuk vagy megdaráljuk (13 mm íyukbőségű tárcsa), 10 kilogrammonként 25 dkg sóval elkeverjük és három napig hideg helyen pihentetjük. Utána finom keverékké daráljuk (2 mm Íyukbőségű tárcsa), hozzáadjuk a fűszert, a tojást és állandó keverés közben a tejet. A nyert pépet juhbélbe töltjük, s tetszés szerinti nagyságú virsliket készítünk. A diabetikusok számára készülő virslit ugyanígy készítjük, csak nem teszünk bele paprikát, és a másodosztályú húst friss sertéshússal (sonka) helyettesítjük. Ha esetleg kevés az első osztályú húsunk, részben marhahússal pótolhatjuk , A nyúlhús füstöléssel történő tartósításakor ugyanúgy kell eljárni, mint a sertéshús tartósításakor. Ha komolyan érdeklődik a nyúlhús tartósításának és konyhai elkészítésének módjai iránt, próbálja meg beszerezni a Mucha—Terlanday: „A házinyúl húsa és konyhai elkészítése** című könyvet. Nyolc évvel ezelőtt adta ki a Príroda Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalat, lehet, hogy valamelyik könyvesboltban még megkapható.
