Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-28 / 21. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. máju* Ü. И MŰTEREM LÁTOGATÁS LÖRINCZ GYULA KLEMENT GOTTWALD ÁLLAMI DÍJAS ÉRDEMES MŰVÉSZNÉL A CSEMADOK Központi Bizottsága „SZŐTTE S“ népművészeti egyattesének fellépése. Foto: Prandl S. Színvonalasabb színjátszást Gazdag műsort állított össze a CSEMADOK Rimavská Sobotná (rimaszombati) Járási Bizottsága a járási kulturális napokra. Április huszonharmadikán, szombaton rendezték meg a népdaiénekesek és népdalcsoportok járási versenyét Vecseklón. Április huszonnegyedikén vasárnap Safáríkovón (Tornaiján 1 került megrendezésre az amatőr táncdalénekesek járást versenye. Hétfőn, április huszonötödikén, a tudományos ismeretterjesztő szakbizottság rendezett előadást az alpinlzmusról. Meghívott előadójuk RNDr. Sztankovics Lajos kandidátus előadásának címe: Az alpinizmus fejlődése és a magas hegységekben való tartózkodás hatása az emberi szervezetre. Kedden, április huszonhatodikén pedig a Rimavská Sobota-i Közgazdasági Középiskola és a gimnázium mellett működő irodalmi színpadok tartottak előadást. Demeter Béla — a CSEMADOK járási bizottsága instruktora szerint a rendezvények jól sikerültek, s a járás kulturális életének fokozódását tükrözik. Sajnos, nem lehet ugyanezt elmondani a járás területén dolgozó amatőr színjátszó csoportokról. A Komáromi Jókai Napokon az idén a Rimavská Sobota-i járásból egyetlen csoport sem képviselteti magát. — Tavaly november elejétől az idei év március végéig folytak a csoportok értékelései. Annak ellenére, hogy a járás területén számos amatőr színjátszó csoport működik (VCelince (Méhi), Stará Bašta (Öbást, Nagybalog, Hegymeg, Vály, Kövecses, Dobfenék, Kisgömöri, Baraca, Tajti, Balogfalva, Várgede) nem találtunk megfelelő színvonalat. A járási fesztiválon első díjat nem is tudtunk kiadni, csak két másodikat — megosztva. Ezt a véelincei színjátszócsoport; Tóth Ernő: Furfangos szerelmesek és a Stará Baíta-i színjátszók Chalupa: Vén szerelmes című müvek előadásáért kapták. A harmadik helyen a dobfenéki csoport végzett. — A Rimavská Sobota-i (rimaszombati) csoport, már szerepelt a jókai Napokon, s díjazva is volt. Ezúttal azonban gyöngén dolgozik. Tavaly a Papa kedvence című darabot tanulták be, de csupán egyetlen alkalommal játszották, Zacharovcén. Ha okokat keresnénk: több betegség gátolta a sikeres munkát, s a csoport tagjai üdülések, kirándulások miatt — valaki mindig hiányzott — nem tudtak rendszeres munkát végezni. —iká— Villáminterjú A CSEMADOK košicei városi bizottságához négy helyi szervezet tartozik, mintegy kétezernégyszáz taggal. Ä CSEMADOK Északi Helyi Szervezete mellett működő Fábry Zoltán klub vezetője, Kolár Péter mérnök nyilatkozik: — Mi a Fábry Zoltán klub célja? — Irodalomszerető és -értő fiatalok magas színvonalú kulturális igényeinek kielégítése, irodalmi műsorokon és egyéb rendezvényeken való közreműködése. — Mikor alakult a csoport és hány tagú? — Azzal kezdem, hogy az irodalmi színpadunk 1963-ban alakult és 1969-ben vettük fel a Fábry Zoltán nevet. Jelenleg a klubunknak száz tagja van. — Mi az irodalmi színpad legfőbb művészeti törekvése? — Mélyen megérteni és megértetni korunk irodalmát. — Mit tesz ezért a társaság? — Egy-egy mű elolvasása után közösen megbeszéljük, elemezzük a művet, felolvasásokat tartunk, jeleneteket adunk elő. — Mivel dicsekedhet a Fábry Zoltán Irodalmi Színpad? — Pinceklubunkban neves hazai és külföldi művészek vendégszerepeitek, például Berek Kati, Mensáros László és Kabos László, de képviseltetjük magunkat úgy a járást, mint az országos színtű rendezvényeken és a versenyeken is. Különböző ünnepélyeken is felléptünk. Vendégül látnak bennünket számos intézményben is. — A közeljövő legnagyobb tervei? — Legutoljára a világhírű budapesti Sebő együttest láttuk vendégül. A jövőben is több neves együttest és közismert személyiséget hívtunk meg. Előadás sorozatunkban megemlítem az „Űrhajózás története", „Gibraltáron Innen és túlról“ Lomoga Mátyás mérnök előadását. Irő-olvasö találkozót Gyüre Lajossal. Beszélgetés élsportolókkal. Megrendezzük a „ki mit tud“ vetélkedőt. Néhány kiállítást rendezünk, mint például Jacsenyik József és Köteles Betty grafikai kiállítását. Fábry Zoltán estre készülünk, amelyen az író tevékenységét kívánjuk bemutatni — alkotásain keresztül. Természetesen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi évfordulójának tiszteletére több Irodalmi műsort szervezünk. íme, dióhéjban a CSEMADOK Északi Helyi Szervezete Fábry Zoltán Klubjának programja. Ezek után felesleges kutatni népszerűsége titkát. J. B. Ünnepnapon kopogtattam Lőrincz Gyula festőművész ajtaján. Az ajtót nyitó művészen lévő munkaköpeny azonban arról árulkodott, hogy festőművészünk még a tétlenségre ösztönző ünnepnapokat is munkával tölti el. A több'ezep könyvet rejtő hatalmas könyvszekrények mögött láttam meg a köztiszteletben álló festőművész alkotó munkájának gazdag termését. Néhány állványon festékszagot árasztó képek, a csallóközi tanyavilágot ábrázoló festmények sorakoztak. Ez a lebilincselő látvány, amit az azonos témájú, de sajátos egyedi jelleggel gazdagított festmények nyújtottak, szinte elterelte figyelmem a művész nemrégi lakáscseréjével járó költözködés nyomairól. S így arról a gazdag termésről Is, amit Lőrincz Gyula több évtizedes alkotó munkával hozott létre. 'Bizony, a kisebb és nagyobb méretű festmények sokasága még rendezetlenül sorakozott a polcokon és a fal mellé támasztva. Mint azt később megtudtam, a festőművészt éppen rendezgetés közben zavartam meg. Az ünnepnapot műtjeremrendezésnek szentelte. A régi ismeretségünk vagy az újságírót munka sajátos jellegének ismerete hatott a művészre?! Nem tudom! Egy azonban tény: a nagy elfoglaltsága mellett is szívélyesen fogadott és a kíváncsiságot tükröző kérdéseim elől sem zárkózott el. A több mint két órán keresztül tartó beszélgetésünk alatt módomban állt megismerni Lőrincz Gyulát, a közismert politikai és közéleti tényezőt, mint olyan festőművészt, akinek legfőbb élethivatását a művészi alkotó munka képezi. A tanyavilág ábrázolása nem véletlenül került alkotó munkájának előterébe. A gyermek- és Ifjúkori élmények a művész érzelmi világát a síksághoz, a tanyavilághoz kötik. A Nógrád megyei Vörösniajor s a szalkszentmártoni Homokpuszta egykori cselédjének fia nem tud szabadulni gyermekkori élményeitől. Azoktól az élményektől, amelyek a tanyavtlághoz és a tanyai emberekhez fűzik. Bár, mint mondotta, szívesen gyönyörködik a hegyvidék szépségeiben, mégis a hegyek között úgy érzi magát, mintha kalitkában volna. A síkság, a láthatár óriási méretei nyújtják számára a szabad teret a tájismeret rögzítéséhez, a jelenségek művészi megörökítéséhez. Munkássága, többszáz festménye és többezer rajza azonban arra utal, hogy Lőrincz Gyula nem rekedt meg a tájképfestésnél. Mesterien ábrázolja a síkvidék emberét és az emberek egymáshoz való viszonyát is művészi Igényességgel örökíti meg. A tanyavilágot ábrázoló festményét közül külön említést érdemel a Tanya című képe, amely a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményének becsben álló példánya, s amit a PALLAS Könyvkiadó reprodukciós kiadványai között Is megtalálhatunk. A tájképfestészetet, a tanyavilág művészi ábrázolását a jövőben ts folytatni akarja. A jövőben születő képeivel azonban — mint azt mondotta — érzékeltetni akarja a szocialista építő munka, a mezőgazdaság kollektivizálása és a termelés korszerűsítése által előidézett mélyreható változásokat. Az egykori uradalmi cseléd gyermeke felismerte a kizsákmányoló társadalmi rendszer törvényszerű velejáróit: a dolgozókat sújtó szociális igazságtalanságokat is. S mint osztályának hű fia, művészi alkotó munkáját a népi érdekek szolgálatába állította. Festményeinek és rajzainak egész sora, így például az „Éhségmenet“, a „Gondok“, a „Szegények asztala“, a „Menekülők“, a „Bölcső“ és a „Merengő" címet viselő alkotása, a dolgozó nép szociális elnyomotlságát, nyomorát és jobblétért folyó harcát tükrözi. S azt, hogy Lőrincz Gyula festőművész a szociális igazságtalanságok ellen művészi eszközökkel Is tudott harcolni, talán legjobban bizonyítja, hogy az Éhségmenet című alkotása is a Szlovák Nemzeti Galéria tulajdonát képezi. Müteremlátogatás alkalmából rendkívül lekötötte figyelmem a Szegények asztala című festmény. Már maga a színek összhatása is arra figyelmeztet, hogy a mű alkotója a szegények számkivetettségét témához Illő, annak hitelességét kétszeresen „aláhúzó" művészi eszközökkel ábrázolja. A komor színbe öltöztetett falak, a szegénységet jelképező teríték — az egy pohár víz, az asztalra könyöklő családfő gondterhelt arca, a munka utáni vágyát kifejező keze, a nyomor nagyobb felének terhét viselő feleség — a két gyermekét karján tartó anya szenvedését, belső vívódást tükröző arca s végül az anya üres emlőit elutasító csecsemő kéztartása a művész segélykiáltását, a nyomorgókkal való együvétartozását, a burzsoá társadalmi rend egyértelmű megvetését, tehát a művész osztályharcos hitvallását fejezi ki. Bár az Árvíz című nagyméretű festményét, amely az 1965-ös dunai árvíz rombolását és az emberek árvíz előli menekülését örökítette meg, már láttam, mégis valahogy sajnáltam, hogy látogatásom idején nem láthattam viszont. Persze, nem csodálkozom, sőt örülök annak, hogy ez az alkotás is méltó otthonra talált a Bratislava! Városi Képtárban. Lőrincz Gyula akadémiai festőművész alkotásainak szerves részét képezi a háborúellenességet tükröző rajzsorozat is. Valamint néhány festménye, amely emigráltsága idején Párizsban készült. A művész ugyanis 1938-ban, mint üldözött antifasiszta, kénytelen volt elhagyni otthonát, hazáját és Franciaországban keresni átmeneti menedéket. A háborúellenességet kifejező rajzsorozatát — Emlékezés címmel — 1946-ban a budapesti Cserépfalvi Kiadó jelentette meg magyar, orosz és angol nyelvű kísérő szöveggel. A művész háborúellenes magatartását, a rajzsorozatot tartalmazó füzetben megjelent előszava is érzékelteti. Az előszó első bekezdése íme így hangzik: „Soha nem fogtam emberre fegyvert és az utolsó évek alatt, amikor erény és vitézség volt a gyilkolás, mindent elkövettem, hogy kivonjam magam az otromba és céltalan mészárlásokból. Aki kelet- és nyugatnak ezen az ütközőpontján élt, tudja, hogy ez nem volt könnyű. Nem gyávaságból, de emberi magatartásból adódott.“ Volt Időszak, illetve akadtak kritikusok, akik az Emlékezés című háborúellenes rajzsorozata miatt a művészt elmarasztalták, pacifistának nyilvánították Űgylátszik, hogy ezek a „kritikusok“ nem tudatosították eléggé, hogy egy sajátosan háborúellenes témakörben nem lehet művészi eszközökkel a háború mindkét változatához (a támadó és védelmi háborúhoz) való viszonyt kifejezni. Tehát megfeledkeztek arról, hogy a .művészi alkotó munka jellegét a művész munkásságának keresztmetszete adja. S ha ebből a szempontból ítéljük meg Lőrincz Gyula festőművész magatartását, a harcokat és azok következményeit ábrázoló művészi alkotásait, akkor látnunk kell azt is, hogy a háború elítélése mellett — alkotásainak, festményeinek és rajzainak egész sora — a védelmi háború és a forradalmi harcok igenlését hirdeti. Ezt a tény ismerte fel annak idején Kassák Lajos, aki objektív kritikát írt a már említet rajzsorozatről és méltatta Lőrincz Gyula békeharcos magatartását. — Valamikor, még főiskolás koromban a Csallóközi Újság interjút készített velem — mondotta Lőrincz elvtárs. — Arra a kérdésre válaszolom, hogy mit tartok kötelességemnek megfesteni?! Én határozottan kijelentettem, hogy a kosútí sortüzet. Sokáig készült ez a képem. Gyakran már úgy éreztem, hogy feleslegesen erőltetem, mert a kosúti eseményeket képtelen leszek egyetlen festményen megörökíteni. Azonban addíg-addig kísérleteztem, míg végre, tizenöt évvel ezelőtt elkészült ez a kép, s jelenleg a Szlovák Nemzeti Galériában látható. Kétségtelen, hogy a Kosüti sortűz című festmény Lőrincz Gyula legjobb alkotásai közé tartozik. Ha azonban figyelembe vesszük a művész további alkotásait, úgy tűnik, hogy a kosúti sortűzzel kapcsolatban több mondanivalója volt, mint amit a festménnyel kifejezett. Tehát szükségesnek tartotta ezt a forradalmi hagyományt a művészet eszközeivel tovább vinni. Így született meg pár évvel ezelőtt a Kosüti sortüz című rajzsorozat, amely nem kiegészítője a festménynek, hanem mint egyenértékű alkotás örök emlékeztetőként figyelmeztet a burzsoázia brutalitásaira és emlékműként dicsőíti azt a küzdelmet, amit a forradalmi proletariátus és a szegényparasztság vívott a tőke hatalma ellen, a szebb és boldogabb holnapért. A kosúti sortűzről készült rajzsorozatot a Dózsa katonái című rajzsorozat követte. Ennek indítéka részben egy román—magyar—szlovák filmprodukció volt, amely Dózsa György parasztvezér harcosait szinte állatoknak ábrázolta. A művészt nagyon megdöbbentette az egykori paraszt harcosok helytelen ábrázolása, mert az 6 megítélése szerint az 1514-es Dózsaparasztfelkelés harcosai jellemükben, harcos magatartásukban feltétlenül hasonlítottak a társadalmi átalakulásért küzdő agrárproletárokra és szegényparasztokra, még akkor is, ha az utóbbiak ruhájának, öltözetének jellegét a kor, az iparosodás módosította. A Kosüti sortűz és a Dózsa katonái című rajzsorozat, mint a haladó forradalmi hagyományaink művészi módszerekkel való ápolása, rendkívül érdeklődést váltott ki nemcsak hazai, hanem magyarországi viszonylatban is. Az első kiállítás 1972-ben volt Komárnoban. Dózsa György születésének évfordulóján, a ceglédi Dózsaünnepség Idején pedig a ceglédi múzeumban. Ezerkiiencszázhetvenkettő óta hazánkban több mint tíz város, Magyarországon pedig hat város lakossága tekinthette meg Lőrincz Gyula festőművész Kosúti sortűz és Dózsa katonái című rajzsorozatát, az alkotásokhoz méltó színvonalon rendezett kiállításokon. A Kosúti sortűz és a Dózsa katonái című rajzsorozatot eredményező művészi teljesítményéért, valamint az utóbbi évek folyamán készült festményeiért Lőrincz Gyula festőművészt nagyon kellemes meglepetés érte: érdemdús munkásságáért megkapta a Klement Gottwald állami díjat. E magasfokú kitüntetés és az Érdemes művész cím mellett, az elkötelezettségről tanúskodó művészi helytállását bizonyltja az is, hogy a 30 szabad esztendő jegyében rendezett nemzetközi kiállításon is szerepelt a Felvonulás (Február) című festményével. Azon a vándorkiállításon, melynek egy-egy állomása Prága, Moszkva, Budapest, Varsó és Szófia volt. Lőrincz elvtárs jelenleg rendkívül nagy dologra készül. A Szlovákiai Képzőművészeti Szövetség ugyanis elhatározta, hogy 1978-ban megrendezi a Klement Gottwald állami díjas érdemes művészünk gyűjteményes kiállítását. A kiállítás előkészítése bizony elsősorban is a művésztől kíván töretlen aktivitást, helytállást. A napi sejtő már köztudatba vitte, hogy a Szlovákiai Képzőművészeti Szövetség III. kongresszusa Lőrincz Gyula festőművészt a Szövetség elnökévé választotta. Látogatásom alkalmából a művésztől azt is megkérdeztem, hogy mint elnök, hogyan vélekedik képzőművészetünk jelenlegi állapotáról és jövőbeni feladatairól?! — Örömmel nyugtázhatjuk — mondotta Lőrincz elvtárs —, hogy a válságos évek után, főleg a Szövetség Ii. kongresszusa őta, képzőművészetünk szinte teljesen megszabadult az absztrakt formalizmustól, képzőművészetünk átmeneti jellegű rákfenéjétől. Ma joggal állíthatjuk, hogy a képzőművészek döntő többsége politikai helytállást tanúsít. Tehát képzőművészetünk termékei az alkotó művészek pártos elkötelezettségét hirdetik. Egyébként, ezt a tényt szimbolizálta a Februári Események, valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának tiszteletére rendezett kiállítás is. Persze, a képzőművészek magatartását, a dolgozó néppel való együvétartozását, határozott pártos elkötelezettségét bizonyítja az Is, hogy a művészeti szövetségek központi bizottságainak közös felhívását a képzőművészek szinte mindannyian magukévá tették, egyértelműen elítélték szocialista rendszerünk rágalmazóit, az imperialista reakció bérenceit. Optimista vagyok — mondotta Lőrincz Gyula festőművész. Meggyőződésem, hogy a nemzeti forma megtartása és fejlesztése mellett,- sikerül szocialista képzőművészetet alkotnunk. PATHŰ KAROLY
