Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-22 / 3. szám
1977. JANUAR 22. XXVIII. évfolyam 3. szám. Ara: L— Kčs Szabad fö ld m ű v e s Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja mm Győzedelmeskedik a lenini békepolitika Évről övre január 21-én emlékezik meg a haladó világ Vlagyimir lljics Lenin halálának évfordulójáról. Marx—Engels nagy müvének folytatója, továbbfejlesztője, az oroszországi munkásosztály élcsoportjának vezetője a szocialista forradalom vezéregyénisége, az első munkás-paraszt állam hatalom megalapítója 53 évvel ezelőtt hunyta le a szemét. Emléke, tani tása azonban él és a Lenin által megszabott úton, országok egész sorában győzelmesen halad előre a szocializmus építése. Ebben az esztendőben ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Eorradu lom 60. évfordulóját. A történelmet formáló nagy eseménynek előkészílé sében rendkívül nagy jelentősége volt a forradalmi elmélet V. 1. Lenin általi továbbfejlesztésének, az imperializmus mélyreható elemzésének. A nagy marxista gondolkodó bebizonyította, hogy a kapitalizmust monopn lista szakaszában az egyenlőtlen íejludés törvénye jellemzi. Ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az egyes országok nem a „világszabad ság" jelszava alatt jutnak el a szocialista rendszer építéséig s az sem tör vényszerű, hogy elsőként a gazdaságilag fejlett országok lépnek a szocia lizmus építésének útjára. A szocialista forradalom nem a világforradalom nak függvénye és a kialakult új történelmi viszonyok között a forradalom egy országban is győzhet, elsősorban ott. ahol legélesebbek az ellentétek az uralkodó osztály és az elnyomott dolgozók között, vagyis ott törhető szét a világimperializmus láncolata, ahol a leggyengébbnek bizonyul. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme bizonyította a lenini elmélet igazát s irányt mutatott a világ dolgozóinak miként kell kivívni, lerázni az elnyomók rabigáját és a szocializmus építésének az útjára lépni A lenini eszmék történelmet formáló tanítása az elmúlt évtizedek során igazolódott, s napjainkban már sok országban építik a szocializmust. V. I. Lenin azzal is tisztában volt, hogy szocializmust építeni csak békés körülmények között lehet. Ennek tudatában fogalmazták meg a békedekrétumot és már a forradalom győzelmének másnapján békefelhívással fordultak a világ országaihoz, népeihez. A lenini békedekrétumhoz hűen a világ első szocialista országa már hat vín esztendeje következetes békepolitikát folytat. A Szovjetunió már az első világháborút követő években mindig a szembenálló felek összebékítésére törekedett. A hitleri fasizmus háborús kalandor politikája ellen az európai kollektív biztonságot szorgalmazta a nemzetközi fórumokon. Sajnos, a szovjet békepolitika erőfeszítései nem jártak sikerrel, mert a nyugati hatalmak megalkudtak a hitleri Németországgal, mivel az volt a céljuk, hogy a fasiszta támadást a szocializmust építő Szovjetunió ellen fordítsák. A lenini elvek alapján a második világháború óta eltelt évtizedekben a Szovjetunió következetesen a világ békéjét szolgálta és szolgálja minden lépésével. A nehéz hidegháborús években valóban rugalmas külpolitikára volt szükség a béke megvédése érdekben. A hidegháborús erők lassanként kifulladtak és fokozatosan a feszültség enyhülése vált alapvető irányrattá. Ez döntően a megváltozott erőviszonyoknak, a szocialista országok növekedett erejének és hatékony külpolitikájának köszönhető. A kapitalizmus és a szocializmus világméretű párviadala, amely kiterjed a társadalmi élet valamennyi fő területére, lényegében békés körülmények között, da kemény osztályharc keretében zajlik. Nem az imperializmus agresszív jellege változott meg, hanem a tőkés világ arra kényszerült, hogy alkalmazkodjék a megváltozott erőviszonyokhoz. Az imperialisták napjainkban már kénytelenek beismerni, Jjogy erőszak alkalmazásával nem lehet a föld színéről elsöpörni a szocializmust. Ezért a kapitalista országok vezető körei az utóbbi időkben egyre jobban tuda tosítják a békés egymás mellett élés fontosságát. Az enyhülés irányzata — az utóbbi években — a nemzetközi élet fő vonalává vált. Ez a fordulat mindenekelőtt az SZKP XXIV. kongresszusán meghirdetett széles körű békeoffenzíva következménye. Leonyid Brezsnyev főtitkár, az SZKP XXV. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában a következőképpen értékelte а XXIV. kongresszu son elfogadott békeprogramot: „A békeprogram legfőbb értelme az volt, hogy a világ a szocializmus erejére, összeforrottságára és aktivitására, az összes haladó és békeszerető erőkkel mind szorosabbá váló szövetségére támaszkodva, fordulatot érjünk el a nemzetközi viszonyok fejlődésében Fordulatot a hidegháborútól, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése irányában. Fordulatot a robbanással fenyegető feszültségtől, az enyhülés és a normális kölcsönös együttműködés felé. Mi a nagy Lenin útmutatását követjük, aki minél több olyan döntést, intézkedést követelt, amely valóban a békéhez vezet, nem szólva a háború veszélyének kiküszöböléséről". A békeprogram lényegében megmutatta a hidegháború felszámolásához vezető utat, kijelölte a háború veszélyétől a békés együttműködéshez vezető utat. pontosan körvonalazta a küzdelem legfontosabb feladatait. A békeoffenzíva egyik legkézzelfoghatóbb eredménye az európai biztonsági együttműködési értekezleten aláírt záróokmány volt. Az idén, Belgrád ban újból összeülnek a helsinki biztonsági konferencián részvevő országok képviselői, amelyen a Záróokmányban foglalt megállapodások eddigi ered ményeit, tapasztalatait mérik fel. Az SZKP XXV. kongresszusán nemcsak értékelték a békeoffenzíva eredményeit, hanem meghatározták a további együttműködés útját, a fegyverkezési hajsza korlátozását, az általános és teljes leszereléshez vezető utat is. A Szovjetunió és a szocialista országok természetesen nem a minden áron való megalkuvásra törekednek, az egyes vezető kapitalista országok kai. A békeoffenzívát olyan ország kezdeményezte, amely katonailag, erkölcsileg a világon a legerősebb. A békés egymás mellett élés tehát nem jelentheti azt, hogy valamelyik állam beavatkozhat a szocialista országok belügyeibe. és nem jelenti az ideológiai harc megszűnését sem a két világnézet között. Ennek tudatában van a legerősebb kapitalista ország, az Egyesült Államok is. Mégis a legvadabb milistarista körök tiltakozásának ellenére a távozó és a napokban hivatalába lépő elnök — a realitások fel mérése alapján — fontosnak tartja a csúcstalálkozásokat, mivel azok segítenek megoldani a vitás nemzetközi kérdéseket. A tartós béke megőrzése szempontjából továbbra is fontos feladat a vé delmi képesség fokozása. Ebből a szempontból nagy jelentősége van a Varsói Szerződésnek, a testvéri szocialista országok védelmi szövetségének. A Varsói Szerződés egyesített ereje képes visszarettenteni az imperializmus agresszív köreit a világháborús kísérletektől. Emellett a védelmi közösség tagállamai — mint ezt a legutóbbi bukaresti csúcsértekezleten megerősítették — készek együttműködni valamennyi haladó demokratikus mozgalommal. minden békeszerető erővel a tartós és világbéke megszilárdító sóban. Különösen fontos az a javaslat, hogy a helsinki európai biztonsági értekezlet Záróokmányát aláíró összes ország kössön szerződést arról, (Folytatás a 2. oldalon.) Még januárt mutat a naptár, de az agrolaboratóriumokban már a tavaszra készülődnek: a többi között nagy szakértelemmel vizsgálják a vetőmag csírázőképességét... Lapunk tartalmából Hűen szolgálta a pártot és a népet Méltö Lenin nevére ★ Versenyezni jó ★ A Fekete-tenger gyöngyszemei ★ A gazdaságosság útja ★ Súlygyarapodás garanciával ★ V/ Falu a bumav.iban ★ Eredményeink és célkitűzéseink Tapasztalatok a lucernaliszt tárolási... Haladó tapasztalatok iskolája Gondoskodjunk az ifihorgászol' neveléséről Kudarcba fulladt a szocialista néphatalom rágalmazása A burzsaá világ egyes képviselői az ideológiai megbékélés szükségszerűségéről beszélnek, de semmi sem tanúskodik arról, hogy maga az imperializmus enyhítené ideológiai támadásait. Az imperializmus a szocialista országok egységének megbontására irányuló kommunistaellenes támadását új formák alkalmazásával folytatja, szüntelenül fokozza támadásait Csehszlovákia és a többi szocialista ország, főleg a Szovjetunió ellen. — Azért támadnak bennünket — mondotta Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársaságunk el nöke —, mert a lenini elveken építjük a szocializmust, olyan szocializmust, amely megtestesít minden nemeset, haladót és humánusát. Támadnak bennünket azért, mert megvalósítjuk azokat az eszményeket, amelyekért a nemzeteink legjobb fiai harcoltak, szenvedtek és áldozták életüket, amelyekért világszerte az igazi forradalmárok küzdenek. A történelmi fejlődés meggyőzően bizonyítja, hogy a kapitalista társadalmi rend haldoklásának szakaszához érkezett. Ezzel magyarázható, hogy a burzsoá reakció mindent elkövet a társadalmi haladás megakadályozása, saját kudarcának elodázása céljából. Az antikommunizmus brutális íormáit kevésbé átlátszókkal váltja fel. Oj módszereinek egyike a szocializmus „megjavításának" hangoztatása. Természetes azonban, hogy a burzsoázia ezezl az ój módszerével a szocializmus fokozatos felszámolását szeretné elérni. A tények sokasága persze azt is bizonyítja, hogy a nemzetközi reakció számára bármilyen eszköz, bármilyen szövetségesek megfelelnek. Megveszteget mindenkit. aki megvesztegethető, számol az árulókkal, toborozza az emigránsokat, a szocialista országokban élő különböző hajótörötteket, mindazokat, akik reakciós osztályérdekeik, hiúságuk, dicsőséghajhászásuk vagy jellemteienségük miatt hajlandók az ördögnek is szolgálni. Ezek közé tartoznak a legújabb pamflet, az úgynevezett „Charta ’77" szervezői is, akik a kudarcot vallott csehszlovák burzsoázia és az 1968-as ellenforradalom kudarcot vallott szervezői közé tartoznak. Ezek a hajótöröttek és önjelöltek megvetik a népet, a nép érdekeit és az általa választott szerveket, jogot formálnak arra. hogy népünket képviseljék, „párbeszédet" akarnak folytatni a politikai és államhatalommal és „közvetítő szerepet akarnak játszani az esetleges konfliktusos helyzetekben". Az említett pamflet szerzői demagód módon, az időtói és a helytől elvonatkoztatva, olyan „fontos civilizációs értékeket követelnek, amelyekért a történelem során a haladó erők küzdöttek": így az emberek jogait és szabadságjogait. Közismert, hogy a szocialista államunk kihirdette, a nemzetközi dokumentumokban és az ország törvényeiben szavatolta, és a gyakorlatban is megvalósítja a dolgozó nép. az ország gazdáinak jogait és szabadságjogait. A pamflet szerzői azonban ezek alatt a szavak alatt egészen mást értenek. A legyőzött burzsoázia reakciós maradványainak „jogaiért és szabadságáért" szállnak síkra. Olyan „jogokat és szabadságjogokat“ követelnek, amelyek lehetővé tennék számukra, hogy újból szabadon szervezzék államellenes és pártellenes tevékenységüket, hirdethessék a szovjetellenes magatartásukat és megkísérelhessék a szocialista államhatalom legyőzését. A dolgozó népünk említett ellenségei lényegében a szocialista rendszerünket becsmérlő pamfletjüket az antikommunista és cionista központok megrendelésére adták át különböző nyugati hírügynökségeknek. S a pamfletét a kapitalista világ különböző városaiban egyidejűleg hozták nyilvánosságra. Nyilvánvaló, hogy a nemzetközi reakció áll tehát az akció mögött. A pamflet szerzői, akik a haladás harcosainak nevezik magukat, a valóságban a legszennyesebb imperialista reakció szolgálatában állnak. A megrendelésre írt pamflet megjelenése egybeesik azzal a rágalmazó kampánnyal, amelyet az antikommunista központok már néhány hónapja a szocialista országok ellen folytatnak. Már az a mód is, ahogyan a pamfletét nyilvánosságra hozták, kétségtelenül arra mutat, hogy kintről érkezett megrendelésről van szó. sőt az is feltételezhető, hogy melyik antikommunista központ sugalmazta. A „Charta ’77“ szerzői egytől egyig politikai és emberi szempontból is erkölcsi hitelüket vesztett személyek színes társaságát képezik. Ott van köztük például. V. Havel, a milliomos család fia, az ádáz antiszocialista, P Kohout, az imperializmus hű szolgája és bevált ügynöke, J. Hájek, a kudarcot vallott politikus, aki a semlegesség jelszavával ki akarta szakítani hazánkat a szocialista országok közösségéből, L. Vaculík, a kétezerszó ellenforradalmi pamflet szerzője, V. Silhan. az ellenforradalmi erők tömbjének bábja, J. Patočka. a reakciós professzor, aki az antikommunizmus szolgálatába állt, P. Drtina, a február előtti reakció képviselője, burzsoá igazságügy-miniszter, V. Cerný, a notorikus reakciós, aki a lámpavasról tett kijelentéséről vált hírhedtté, amelyekre 1968-ban a szocializmus híveit akarta akasztani, az Uhel-tipusú anarchista és trockista elemek, а К 231 és a KAN szervezői, továbbá azok, akik a vallást reakciós politikai célokra akarják felhasználni, azok, akiket az elmúlt években jogerősen elítéltek konkrét államellenes tevékenységükért. A legfeketébb antikommunista reakcióval szövetkeztek a jobboldali revizionizmus egyes vezetői, mint például F. Kriegel. nemzetközi kalandor és mások. Sajátos politikai panoptikum ez, amelynek színészei már nem ismertek és nem érdekesek a hazai nézők számára. Az antikommunista központok számára azonban még mindig „érdekes" ez a díszes társaság. A hidegháborús központok jól tudják, hogy az embereket már nem etethetik olyan mesékkel, hogy a „bolsevikok megeszik a gyerekeket". A reakció régi meséi már elavultakká váltak. Ezért a nemzetközi reakció új harcosokat toboroz az emigránsok, az árulók, a legyőzött burzsoázia, az erkölcstelen deklasszált elemek soraiból, akikét most új, divatos szóval „disszidenseknek" neveznek. (Folytatás a 2. oldalon.)
