Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-22 / 3. szám

SZABAD FOLDMOVES 1977. Január 22. Kudarcba fulladt a szocialista néphatalom rágalmazása (Folytatás az 1. oldalról.)' A szocialista országok céltudatosan arra törekedtek és törekednek, hogy a világban új légkör uralkodjon, új viszonyok alakuljanak ki az országok között. Ezek a törekvések sikerekhez vezettek az európai biztonsági és együttműködési konferencián. A Helsinkiben aláírt Zá­róokmány rögzíti a különböző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élése politikájának alap­elveit, a törvények tiszteletbentartását és az egymás ügyeibe való be nem avatkozás elveit. Rögzíti a mai európai határok sérthetetlenségét, és arra kötelezi az aláírókat, hogy a nemzetközi problémákat csakis békéi úton oldják meg. A szocialista országok békeoffenzíváját általános ro­­kenszenvvel fogadta sok nem kommunista, szocialista és katolikus is, mivel ez a politika azt szavatolja, hogy a már több mint negyedszázada uralkodó béke tartóssá váljon. A legreakciósabb körökben azonban ez a politika természetesen nemtetszést váltott ki. Ezek a körök visz­­sza akarják fordítani a történelem kerekét. A békeelle nes reakciós összeesküvésben szót kérnek természete­sen a reakciós emigránsok és az a csoport is, amely otthon maradt, s azt a feladatot kapta, hogy államunk területén az imperializmust szolgálja. Az idő azonban nem kedvez nekik! Ezek az elemek két évvel ezelőtt meg akarták akadá­lyozni'a helsinki európai biztonsági és együttműködési konferencia megvalósítását. Kudarcot vallottak! Most, amikor a helsinki konferencia határozata értelmében a Záróokmányt aláíró országok új találkozóját készítik elő, amelyet még az idén tartanak meg Belgrádban, Európát és a világot újból vissza akarnák rántani, s a belgrádi találkozót a konstruktív párbeszéd helyett a szocialista országok elleni támadások propaganda­harcterévé akarják változtatni. Ezt a célt követi a „Charta ’77“ pamflet is, amely alatt több dicstelen név díszeleg. A hazai és külföldi reakció, amely olyan válságot jó­solt nekünk, mint amilyen a kapitalista világot sújtja, már évek óta hiába vár nevetséges jóslatai valóra válá­sára. A hazánkban uralkodó békés alkotó légkör ag­gasztja a hazai és külföldi hajótörötteket és így kétség­­beesett, kockázatos tettekre vetemednek. Joggal állíthatjuk azonban, hogy most, vagyis abban az időszakban, amikor népünk a kommunista párt veze­tésével, felelősségteljes és hazafias hozzáállással váltja valóra a XV. kongresszus határozatait, néhány sértődött hiú hajótörött és önjelölt — Mlynár, Kriegei, Havel, Há­­jek, Patoöka, Vaculik stb. —, akik az imperializmus ügynökeiként tetszelegnek és egy újabb ellenforradalom előkészítésén szorgoskodnak, nem okozhat nálunk zava­rokat. Mindennemű kezdeményezésük és kísérletük ele­ve kudarcra van ítéle. 1968 soha többé nem ismétlődik mag! Népünk tántoríthatatlanul menetel a társadalmi haladás, a szocializmus útján, szilárd barátságban a Szovjetunióval és a többi szocialista ország népeivel. Dolgozó népünk elítéli a reakció mesterkedéseit Hazánk dolgozói egyöntetűen fel­emelik tiltakozó szavukat a nemzet­közi reakció csehszlovákiai segítőinek maroknyi csoportja ellen. Munkások, földművesek, tudományos és műszaki intézmények, közhivatalok dolgozói, valamint a tanuló ifjúság széles réte­gei tesznek nyilatkozatukban hitet a szocialista vívmányaink védelme mel­lett és határozottan elítélik a „Char­ta ’77“ pamflet szerzőit, az imperia­lista reakció hazai ügynökeit. A sokezer tiltakozó nyilatkozat kö­zött ott van például a Košicei Kelet­szlovákiai Gépgyár Nagy Lajos vezet­te kollektívájának tiltakozása. Ezt ír­ják: „Nyugtalanít bennünket, hogy alkotó munkánkat a nemzetközi reak­ció csődbejutott szekértolóinak egy csoportja meg akarja zavarni. Élesen elítéljük azon eredmények meggyalá­­zását, amelyeket elértünk, valamint dolgozóink demokratikus jogainak és szabadságának rágalmazását“. A Štúrovoi (párkányi) Alapiskola tantestülete is határozottan tiltakozik az olyan egyének tevékenysége ellen, akik már egyszer megpróbálták ha­zánkat a' szakadék szélére sodorni. Tiltakozásukban többek között ezt írják: „Mi, pedagógusok az ifjú nem­zedéket hazaszeretetre neveljük. Nem nézhetjük tétlenül, hogy társadal­munk dinamikus fejlődését a reakció ügynökei megzavarni igyekeznek“. Hasonló értelemben nyilatkoztak a Charta ’77 nevű szennylratról és an­nak szervezőiről a zemnéi (szímői), a svodíni (szőgyéni), a gbelcei (kö­­bölkúti), a kameníni (kéméndi), a mužlai, a begeüovi (besenyői), a tvr­­dniovcel (tardoskeddi), a strekov) (kürti) és további magyar tannyelvű alapiskolák pedagógusai is. Az egységes földművesszövétkeze­­tek dolgozóinak számtalan tiltakozá­sa közül a šoporňai és a őeőejovcei efsz-ek tiltakozását közöljük. Jozef Gála, a Szocialista Munka Hő­se, a Soporűai Győzelmes Február Efsz elnöke kijelentette: Szövetkezett dolgozóink már a múltban, közvetle­nül az 1968-as ellenforradalmi pró­bálkozás után felháborodva ítélték el a szocializmus árulóit. Most is elíté­lik azokat, akik rágalmazni merik pártunk és államunk politikáját, meg­kísérlik a szocialista államok egysé­gének és szövetségének megbontását. Mi, szövetkezeti dolgozók azzal vá­laszolunk az ellenség kísérleteire, hogy mezőgazdasági mintaüzemmé fejlesztettük szövetkezetünket, amely következetesen teljesíti tervfeladatait. Jó feltételeket teremtettünk az állat­állomány teleltetésóre, az idei terv­­feladatok teljesítésére és túlteljesíté­sére is. Árulók és levitézlett zugpoli­tikusok gúnyiratai nem tévesztenek meg bennünket. Ezt bizonyítja az is, hogy dolgozóink szocialista kötele­zettségeket vállalnak a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. év­fordulójának tiszteletére. Vállalá­saink a termelési és közellátási fel­adatok túlteljesítésére, szövetkezetünk erősítésére irányulnak. Munkánkban a XV. pártkongresszus és a központi bizottsági ülések határozatait tartjuk szem előtt“. A öeöejovcei (csécsi) Győzelmes Február Efsz tagsága határozottan tiltakozik a Charta ’77 szennyes rága­lomhadjárata ellen. Elítéli a szocializ­musellenes összeesküvőknek azt a szándékát, amely a szocialista orszá­gok, a béke és a társadalmi haladás erői nemzetközi tekintélyének és a helsinki Záróközlemény alapelveinek aiáásására irányul. Híven szolgálta a pártot és a népet Január 21-én a párt kiváló harcosának, a szlovákiai munkás­­mozgalom neves személyiségének meg nem élt 80. születés­napjáról emlékeztünk meg. Karol Smidke elvtárs egyike volt azoknak a munkásmozgalmi vezetőknek, akik már az első világháború előtt összekötötték életüket a szervezett proleta­riátus sorsával. Egy bányatechnikus családjában született Vít­­kovicén. Asztalosnak tanult ki; ugyanis a középiskolát el kel­lett hagynia, mert még 15 éves sem volt, amikor részt vett egy május elsejei tüntetésen. Az első világháborúban a hadi­tengerészetnél szolgált, de később dezertált. Smidke elvtárs aktív tevékenységet folytatott a háború utá­ni sztrájkküzdelmekben. A szociáldemokrata párt marxista bal­oldalának tagjaként Banská Stiavnicán fejtett ki aktivitást. Részt vett az 1920 decemberi általános sztrájk szervezésében is. 1921 januárjában pedig ott volt a szlovák marxista bal­oldal lubochüai alakuló kongresszusán. Részt vett a CSKP ala­kuló, majd 1921 őszén egyesülő kongresszusán is. A huszas években járási párttitkári tisztségekét töltött be, 1930-tól pedig a moszkvai Lenin Iskolán képezte magát. Haza­térve a szakszervezetekben tevékenykedett. Éhség-felvonulá­­sckat szervezett, a fémmunkások nevében bér- és munkaszer­ződésekről tárgyalt a munkáltatókkal. Egyik aktív szervezője volt 1935 tavaszán a Červená Skala—Margecany vasútvonalai építő munkások sztrájkjának. Parlamenti képviselőként is nagy politikai munkásságot fejtett ki, és az ország fasiszta veszélyeztetettsége idején a köztársaság megmentésére ren­dezett helyi és országos gyűlések egyik fő szervezője és szó­noka. A fasiszta megszállás idején Morvaországban végzett ille­gális munkát, de kapcsolatai voltak Szlovákiával is. 1939-ben családostul a Szovjetunióba ment, itt a Kommunista Inter­­nacionálé iskolájában tanult és a moszkvai rádió szlovák adá­sában dolgozott. 1943 nyarán illegálisan hazatért, hogy szervezze a szlovák nép nemzeti fegyveres felkelését. Gustáv Husák és Ladislav Novomeský elvtárssal együtt megalakította az SZLKP új, 5. illegális vezetőségét. 1943 szeptemberétől 6 vezette a nem kommunista ellenállási csoportok vezetőivel a felkelés elő­készítéséről folytatott megbeszéléseket. 1944 augusztusában a felkelés megszervezésével kapcsolatos fontos dokumentumok­kal visszautazott Moszkvába, előzőleg közölte az utolsó uta­sításokat. Szeptemberben további utasításokkal tért vissza. A Szlovák Nemzeti Tanács elnökévé és a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülő kongresszusán 1944. szeptem­ber 17-én a párt elnökévé választották. Nagy része volt a nemzetiségi politika kidolgozásában. A felkelés ideiglenes elfojtása után a hegyekbe vonult, a partizán mozgalom vezérkari főnöke volt. A felszabadulás után számos párt- és állami tisztséget töltött be, érdemeket szer­zett a reakción aratott 1948. februári győzelemben. Jogtalan bírálat következtében az ötvenes években kényte­len volt visszavonulni a közéletből, de megmaradt szilárd meggyőződésű kommunistának, a Szovjetunió hű barátjának, 1952. december 15-én betegen húnyt el. 1967-ben In memoriam a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse címmel tüntették ki a hazai munkásmozgalom e kiváló személyiségét. (L) A washingtoni Fehér Ház gazdát cserélt. Január 20-án elfoglalta hiva­talát James Carter, az Egyesült Államok újonnan választott, demokra­tikus párti elnöke. Az elnök megválasztásától a beik­tatásig eltelt két hónap a politikai útkeresés, „csapatösszeállítás“, szám­vetés, elképzelések rögzítésének idő­szaka volt. Hozzá kell tennünk lá­zas. az elnöktől és közeli munkatár­saitól fizikai fáradságot is követelő időszak, felkészülés egy nagyhatalom újnak ígért politikájára. James Carter terhes örökséget vesz át. Szembenézve a republikánus kor­mányzat erkölcsi és politikai csődjé­nek ódiumával, újra hadba kell vo­nulnia az amerikai tömegek bizalmá­nak megnyeréséért. Ezt pedig puszta ígéretekkel képtelen elérni. A beiktatást megelőzően ülésezett az amerikai kongresszus 95. ülés­szaka, amelyen elhangzott Ford utolsó elnöki üzenete az Unió állapo­téról. Fordnak utolsó lehetősége volt arra, hogy kellemetlen kérdéseket fe­szegessen és az amerikai nép érde­keit éppenséggel nem tükröző költ­ségvetési kiadósokkal megnehezítse utóda hivatalos politikájának kezdé­sét. A kongresszus ülésszakán első­rendű kérdésként merült fel a mun­kanélküliség legalább részleges meg­oldása, a további SALT-megállapodás­­hoz vezető út stb. Fordnak az az el­képzelése, hogy az eddig a társult állam, valójában kisebb gyarmat stá­tusában levő Puerto Rico 51. tag­államként egyesüljön az Egyesült Államokkal, nem talált helyeslésre s ezt a kérdést már Carter kormány­zása idején veszik elő újra. Milyen feltételek között vette át Carter hivatalát? A kongresszus mind­két házában erős a demokratikus párti többség. A képviselőházban 292:143, a szenátusban 62:38 az arány a demokraták javára. Carter tehát pártja biztosított többségével látott kormányzási teendőihez. Kérdés, mi újat ígér az amerikai politikában. Carter eddigi politikai elképzelé­seinek határozott pozitív vonása, hogy a csúcstalálkozók rendszeres folytatása mellett van. mert ezek a múltban is számos jó eredményhez vezettek, különösen az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió kapcsolatai­ban. Az elnök eltökélt szándéka, hogy visszaszerzi az amerikai nép bizal­mát a kormány iránt. Ez nyilván cél­zás arra, hogy a hírhedt Watergate­­ügy, amely Nixon politikai és er­kölcsi bukását idézte elő és végze­tesen meggyengítette a Ford-kor­­mányzat pozícióit, mély szakadékot idézett elő a lakosság és a kormány­zat között s azóta is palástolhatatlan szkepticizmus kísérte a kormány min­den lépését. Sikerül-e alapvető for­dulatot elérnie Carternek e tekintet­ben, ez majd konkrét gyakorlati po­litikájától függ. Carter ugyancsak az elsőrendű, sürgető kérdések között említette a további SALT-egyezmény megkötését s e tekintetben döntő év­nek nevezte 1977-et. Carter és legközelebbi munkatár­sai megnyilatkozásainak azonban fél­reérthetetlenül negatív oldalai is vannak, fgy például furcsa az, hogy meghirdetett béketörekvéseit, kap­csolatteremtését más társadalmi rend­szerű országokkal a fegyverkezés nem csökkentése, a „fegyverzeti egyensúly“ fenntartása alapján kép­zeli el, ez pedig ellentétben van szándékával, noha Cyrus Vance kül­ügyminiszter is a feszültség enyhülé­sének elősegítéseként jellemezte a jövőben követendő amerikai külpoli­tikát. Ismert tény, hogy Ford és külügyminisztere, Kissinger alig egy évvel Helsinki után törölte hivatalos szótárából a „détente“, azaz feszült­ségenyhítés szót s ezt a „kiegyensú­lyozott fegyverkezés“ és hasonló fo­galmak változataival helyettesítette. A Carter-kormányzat általában po­zitívnak ígérkező programmal indul, noha ennek nem egy buktatója van. Ha megnézzük az elnök „csapatát“, olyan személyiségeket is találunk ka­binetjében, akik megrögzött antikom­­munisták hírében állnak, mint pél­dául a lengyel származású Zbygniew Brzezinski, a Harvard Egyetem pro­fesszora, a militáns antimaraista „szovjetológus“, aki az elnök nemzet­­biztonsági főtanácsadójának fontos tisztségét tölti be. Az új külügymi­niszter, Cyrus Vance viszont mérsék­letességéről ismert, az atomfegyver­­kézés szigorú ellenőrzésének és kor­látok közé szorításának híve. A had­ügyminisztérium élére is „megrög­zött civil“ került Harold Brown sze­mélyében, akit a katonai körök nem nagy rokonszenvvel fogadtak. Így jellemezhetnénk tovább Carter munkatársait. Az új elnök és kor­mány hivatalba lépésekor azonban nem tanácsos előrejelzésekbe bocsát­kozni. A politikai légkört egyelőre még a választási ígéretek hatják át, s majd a mindennapok, a szürke hét­köznapok gyakorlata mutatja meg, mennyire váltja be fogadkozásait az elnök s mennyibén éreztetik majd ezek hatásukat a nemzetközi életben Helsinki szellemének mind erősebb­­érvényesülésében. Lőriilcz László Őrségváltás — terhes örökséggel G у őzedel mesked i к a lenini békepolitika (Folytatás az 1. oldalról.) hogy nem használ elsőként nukleáris fegyvert egymás ellen. A közelmúlt napokban fejeződött be Moszkvában a békeerők világfóru­mának tanácskozása. A nemzetközi békemozgalom legmagasabb fórumán résztvettek a különböző politikai pártok, mozgalmak, szakszervezetek, val­lási felekezetek, nőmozgalmak, ifjúsági szervezetek és több más szervezet képviselői. A nemzetközi enyhülés elmélyítése céljából összehívott értekezlet is a lenini békés egymás mellett élés szellemében tanácskozott és a világ min­den részéről összesereglett ötszáz küldött hitvallást tett a béke mellett és elhatározták, hogy szervezeteikkel együtt még nagyabb elánnal harcolnak az imperialista háborús kalandorok ellen. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt hat évtized igazolja, hogy a Lenin által meghirdetett békepolitika mindig időszerű; a békés egymás mellett élés korunk, létezésünk alapvető követelménye. TÖTH DEZSŐ Sokat várnak a fiataloktól Az egykori három településből ala­kult község, Hronovce választási programjának súlypontja a politikai, gazdasági és kulturális élet fellendí­tésére irányul. A faluszépítési és gya­rapítási akció keretében az életkör­nyezet javítására, a járdák, utak, utcák és árkok karbantartására tö­rekszenek. Kétszázezer korona beru­házással halottasházat, százezer ko­rona ráfordítással járdákat építenek, majd 1979-ben közel félmillió koro­na értékű sportlétesítményt adnak át a falu fiataljainak. Juraj Medik, a hnb elnöke, biza­kodva néz a jövőbe. — Sokat várunk a fiatal képviselőktől, akik felelős­ségteljes tisztségeket töltenek be az egyes bizottságokban. Politikai isme­reteiket is gyarapítják. Sokat rémé-Tanácskozott a békefórum * Moszkvában három napon át ta­nácskoztak a békeerők világfórumá­nak részvevői. A fórum célja az volt, hogy lehetővé tegye a különböző szí­nezetű, politikai, világnézeti és esz­mei irányzatú társadalmi és békemoz­galmak képviselőinek, hogy mérle­geljék közös antiímperialista és de­mokratikus akcióik eredményességét, tapasztalatokat cseréljenek és kije­löljék a nemzetközi feszültség csök­kenéséért és a társadalmi haladásért folyó küzdelem új feladatait. Hazánkat Is népes küldöttség kép­viselte a moszkvai békefőrumon, an­nak 13 vitabízottságában. Az állás­pontok egyeztetése megmutatta, hogy a fórum részvevői egyetértettek ab­ban: a feszültség forrása és a mai vi­lág minden bajának okozója az im­perializmus a maga elnyomó rendsze­rének különféle formáival. A fórum részvevői nagy elismerés­sel nyilatkoztak az SZKP XXV. kong­resszusán továbbfejlesztett szovjet békeprogram jelentőségéről, a szovjet kormány és Leonyid Brezsnyev főtit­kár személyes béketörekvéseiről, az egész emberiség érdekeit szolgáló lépéseiről. Brezsnyev elvtárs a fórum részvevőihez intézett üzenetében ki­domborította, „pártunk és a szovjet nép a világ minden népéve] egyetem­ben fáradhatatlanul küzd és a jövő­ben is küzdeni fog további fegyver­készletek felhalmozásának megakadá­lyozásáért, a népek egyenlőségének és függetlenségének biztosításáért, a gyarmati rendszer és a fajüldözés utolsó bástyáinak felszámolásáért... Értelmes megoldást keli találni, amely elvezetne a leszerelés megvalósulásá­hoz, az enyhülési folyamat elmélyü­léséhez és ennek valóban visszafor­díthatatlan jelleget adna.“ A békeerők moszkvai fóruma újabb ösztönzést ad a béke és a haladás harcosainak világszerte, hogy fokoz­zák akcióikat a további pozitív válto­zások eléréséért. lő lünk a nőktől is, mert bebizonyítot­ták, hogy nemcsak a mindennapi munkában, hanem fontos társadalmi tisztségekben is bátran támaszkod­hatunk rájuk. Igen jó a hnb együttműködése a Vöröskereszt és a Nőbizottság helyi szervezetével. Az új megbízatási Idő­szakban az a céljuk, hogy fokozot­tabb mértékben törődjenek Idős és beteg polgártársaikkal. Gyakran ke­resik fel őket otthonaikban, a rászo­rulókat gondozásba veszik. A hnb szociális alapjából vásárlási utalvá­nyokat juttatnak azoknak, akik cse kély nyugdíjat élveznek. A képviselők fontos munkaszakasza a dolgozó nők problémáinak megol­dása.-ág-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents