Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-21 / 20. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. május 21, A népszínműtől egy szórakoztató produkcióig Ez már igen ... — mondja majd a szórakozni vágyó néző, és nem is gondol már arra, hogy a „szórakozattő iparnak“ is vannak fokozatai az idő, tér, mozgás, lényeg és egység fogalomkörében. Mi tagadás, a közönségnek ezen az előadáson valóban jól szórakozik, mert a látási érzetén alapuló pillanatnyi ingere, ösztönösen fel-feltörö kacaja, sőt hahotája nyíltszíni tapsra is kényszeríti. A színész örül az „ilyen“ tapsnak, a „jó bemondásokat“ honoráló érzelmi izgatottságnak. De ha nem vigyáz, óhatatlanul átesik a ló másik oldalára, mint azok a szereplők, akik bevált rutinjukkal, rikítóbb gesztusaikkal igyekeztek hatni a nézőkre. A jó színészi játék mellett ugyanis „ilyen“ játszási móddal is találkozunk annak A cigány című színdarabnak a bemutatóján, amelyet a Magyar Területi Színház színpadán láthattunk. A közönség itt tényleg kikapcsolódhatott kedve szerint, s talán észre sem yette, hogy az „új“ változatbői jóformán kimaradt a szerző. Az a Szigligeti Ede, aki 1853-ban írta meg •„A cigány“ című színművét és aki valóban olyan sokat tett a magyar színjátszásért. A félreértések elkerülése végett ismét leszögezem, hogy nem Szigligeti Ede ismert népszínművét láttuk, hanem egy „vadonatúj átdolgozást“, amelynek szerzőjét aligha lehetne meghatározni. Kopány György portalanítása után, Kmeczkó Mihály, mint lektor, Konrád József, mint rendező és sorolhatnám még nemegy színész nevét, aki egy-egy „saját“ ötletével járult hozzá e közkedvelt népszínmű átírásához. Nem az átdolgozás, felhasználás, korszerűsítés igyekezete ellen emelnék kifogást, csupán megkérdezném, hogy az ilyen fajta szórakoztatás, vajon pótolni tudja-e a művészi színvonalat? Mert itt nem kérhető már számon az eredeti szerepkönyv. Szigligeti szövege szertenyírbálódott. Felcserélődtek a jelenetek, módosultak a színpadi képek, márcsak a tűzijáték hiányzott a parodizált stílus tréfacsinálásához, hogy a siker még teljesebb legyen. Mert jó, sőt kitűnő részletmegoldások szép számmal akadnak. Látványos párjelenetek, fonák groteszkségek, finomkodó vagy ordináré odamondások és megjegyzések — csak éppen az egész, a színpadi egység nincs kellően kitalálva, lróilag, rendezőileg, színészileg, sőt zeneileg egyaránt nincs. Konrádnak ugyanis — a közönségsiker ellenére — nem sikerűit helytálló alapelképzelést kitalálnia a játék vígjátéki, torzítottan bohőzati megfelelőjéről. Indító Ötletét (és záró jelenetét) — ami egyben az „új“ keretet is szolgálná — lényegében nem használja ki és a további hangulat-megoldásukban sem mindig következetes. Így a játék szeszélyes és széteső. Csupán a frappírozó bemondások, pikantériát sejtető helyzetek és színészi grimaszok biztosítják a kasszasikert. Nem vitás, hogy a színvonalas szórakoztatás és a jó játék nem egymásnak ellentmondó követelmények. Konrád mégis módosítja a történés népszínmüvi jellegét. Az itt és a most érvényesítésével ruházza fel produkcióját. Az idény gyengébben sikerült bemutatói után a közönség kegyeit keresi. Teszi ezt következetesen, bár nem törések, nem hullámzások nélkül. Rendezése, mintha nem azonos mércével mérne, s ez a magatartása méginkább kihangsúlyozza a játék illusztrációs jellegét, a látványosságra való törekvését és a gyakori felszínes szövegezést. A színészi játékot is több csoportra osztja: a „civilizált és emancipált“ Várszagi-családra; Rózsi—Gyuri és Évi—Peti szerelmes párosaira; Zsiga egyértelmű jellemrajzára és a többi szereplő mozgatására alapozva. A környezet poénos megjelenítése, a figurák vígjátéki hangszereltsége legalább is ezt sejteti. A cselekménybonyolítást Dráfi Mátyásra bízza, hogy emberi drámaiassággal, próbáljon igazságot tenni a felvetett időszerű kérdésekben. Feladatát közvetlen őszinteséggel oldja meg Zsiga szerepében. Játéka okos, szellemes és mértéktartó. Sok derűt teremt a Várszegi-család bravúrosan „beékelt“ szerepeltetése. Turner Zsigmond megjelenítésében Várszegi Elemér sikeresen támasztja alá azt a gondolatot, hogy itt nem egy nevetséges alakról van szó, hanem egy köztünk élő újtípusú cigány emberről, akire ugyan rárakódtak az egykori péró-világ szokásai, de aki már a ejlenben él és tudatosan kapcsolódik az építő munkába. Finom humorérzéke sokatmondó. Németh Ica (Rebeka) a paraszt-cigány származás kétéltűségének sok változatát játssza el. Bővérű falusi asszonyság, de még pompásabb cigányasszony a maga érzékiségével, pletykázó ügyeskedésével, bohózatba illő komédiázásával. Alakjában nem az emberi gonoszságon van a hangsúly, hanem azon a „természetességen“, amellyel önző érdekeinek jegyében átgázol mindenen és mindenkin. Benes Ildikó (Erzsi) egy minden lében kanál csitrilányt játszik cigányos hisztériával, pergő ritmusban, jólértelmezett szatirizáló éllel. Szemmel láthatóan élvezi, hogy fel-feltörő ösztönösségével most pattoghat kedve szerint. Mindvégig üde színfoltja az előadásnak. Komoly színészi teljesítménynek lehettünk tanút Bittó Eszter szerepeltetésében. Évi alakját kímélték meg leginkább a dramatizátorok. Szinte olyan, amilyennek eleve teremtették. Színészi-bölcsessége felvértezi az olcsó hatások csábításával szemben. A darab egyik legfwetikusabb szerepét játssza mélyreható humorérzékkel, ésszerű következtetésekkel. Kitűnő partnere Pöthe István, aki a történet másik kulcsszerepét alakítja. Félszeg naivitással valóságos élethelyzeteket teremt, tartalmas színpadi szituációkat, amelyek színészi megfogalmazásában a szerep humánusabb törtkvéseit is igazolja. S ha az oda-odafigyelő néző a Peti—Évi idillikus jeleneteiből kiszűri a valóságot, mai szemmel is elhiszi, hogy amit lát, az valóban igaz lehetett. Nem is olyan szentimentális eset — akár ma is megtörténhetne. Kuczman Eta színészi sokoldalúságával, kisebb volumenű énekhangjának szépségével, szerepértelmező intellektusával tűnik ki. Lelkesen tapsolunk Rózsijának, akinek erőszakos gyöngédsége, a bajok és jajok kórusából szólóként kicsengő, makacs és többrevágyó alakja életerővel sugározza be a színpadot. Külön érdeme, hogy játékán átüt Gyuri irátnti szerelme, fájdalma és keserűsége. Ropog József játékában is jelen van az a szükséges mértéktartó komédiázás, amelynek rádiuszában sok ellentétes hangulatát csillogtathatja Rózsival való jelenetei során. Gyuri szerepének is megmaradt a szinte eredeti jellemrajza. S ez azt is igazolja, hogy a népszínmű mégsem egy leírandó műfaj, ha kellő érzékenységgel tudja portalanítani értő dramaturgia. Megemlítem még Tóth László bumfordi Hajdú-ját és Bugái- Gáspár, a népi játékok nyomán formált Kurtagazda alakítását, attól függetlenül, hogy a többi szereplőnél is élveztük a felszabadultabb komédiázást. Kopócs Tibor bő játékterű díszleté valóban játszik. A jelmezek (Balogh Ági), akárcsak a koreográfia (Kvocsák József) nem szűkölködnek hatásaikban. De az a felemás törekvés, hogy a játék során énekecskék, táncocskák bukkannak elő, méginkább sürgeti, hogy a rendezésnek vállalnia kellett volna a teljes játékot, igazi etűdökkel, igazi tánccal és zenésbravúrral, pompásan hangzó kórussal, hamár ezt a formát választotta. Ekkor nemcsak a közönség tapsolna, de nyerne aszínház, a színész, a rendező, sőt talán még Szigligeti Ede is, akinek a nevét ez esetben talán mégsem kellett volna szerzőként feltüntetniük. (szuchy) JÓKAI-NAPOK A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére Rendezi: Osvetový ústav — Népművelési Intézet — Bratislava, a CSEMADOK KB, valamint a komárnoi járási és városok szervek KOMÄRNO, 1977. május 21—29 — a Szakszervezetek Házában. lyes értékelése. — A verseny győzteseinek fellépése. — Eredményhirdetés. — Díjkiosztás és oklevelek átadása. — Fellép a vojnicei AKI énekkara. 12.00 órakor: A Felszabadító Tengerész Emlékművének megkoszorúzása. 12.30 órakor: Lovicsek Béla: Tüzvirág — színmű három felvonásban. — A CSEMADOK Dun. Streda-i (dunaszerdahelyi) h. sz. színjátszó együttesének előadása. Hétfő, 19.30 órakor: Az irodalmi színpadok seregszemléje. Hétköznapok. — A galántai gimnázium mellett működő Irodalmi Színpad műsora. Elesettek. — A CSEMADOK Ipeľské Predmostie-i (ípolyhídvégi) h. sz. Irodalmi Színpadának műsora. Cs. Ajtmatov: Anyaföld. — dráma 1 felvonásban. — A kaposvári Fonómunkás Kisszínpad műsora. Kalevala — finn eposz. — A košicei (kassal) Szép Szó Irodalmi Színpad előadása. Kedd, 19.30 órakor: Ady Endre — A Dun. Streda-i Járási Népművelési Központ mellett működő FÓKUSZ Irodalmi Színpad műsora. Történet a szerelemről és a halálról. — A moldaval (szepsi) HAL Irodalmi Színpad műsora. A mozgás, a kocsi, az út vagyok. — A trnavai Ped.-Fakultás mellett működő PLASTICKÉ DIVADLO Irodalmi Színpad műsora. A helység kalapácsa — vigeposz. — A CSEMADOK komárnoi h. sz. és a Szakszervezetek Háza mellett működő irodalmi színpadának műsora. Szerda. .19.30 órakor: Ady Endre emlékműsor — közreműködnek a MATESZ művészei. — Az irodalmi színpadok versenyének ünnepélyes értékelése. — Díjkiosztás. Dorottya — komédia. — A kaposvári Fonómunkás Kisszínpad műsora. Szülőföldem. — A komárnoi Magyar Tannyelvű Gimnázium Irodalmi Színpada. Május 26-án, 19.30 órakor: Csütörtök Rjazanov—Braginskíj: Ma éjjel megnősülök — vígjáték. — A CSEMADOK zemnéi (szímői) h. sz. színjátszó együttesének elődása. Péntek, 19.30 érakor: Tahi László: Családi dráma — vígjáték két részben. — A CSEMADOK Moldava nad/B. (Szepsi) h. sz. színjátszó együttesének előadása. Szombat, 19.30 órakor: Jókai M.—Török T.: Szegény gazdagok (Facia negra) — kalandos történet két részben. — A CSEMADOK vágkirályfai h. sz. színjátszó együttesének előadása. Május 29-én, 10.00 órakor: Vasárnap Díszünnepség. — Fellép az Ifjú Szívek énekkara — Bratislava. — Eredményhirdetés. — Díjkiosztás és oklevelek átadása. — A Jókai szobor megkoszorúzása, MŰSOR: Május 20-án, 19.30 órakor: Péntek A MATESZ ünnepi előadása a XIV. Jókai-napok tiszteletére. A cigány — vidám játék két részben — Szigligeti Ede népszínművét mai színpadra alkalmazta Kopányi György. Május 21-én, 9.00 órakor: A vers- és prózamondók országos versenye. — Megnyitó. Szombat, 13.30 érakor: Benedek András: Csudakarikás — mesejáték. — A mužlaí AKI színjátszó csoportjának előadása. 19.30 órakor: Dosztojevszkij F. M.: Félkegyelmű — színmű. — A CSEMADOK Nové Zámky-i (érsekújvári) h. sz. és a Szakszervezetek Háza mellett működő színjátszó együttes előadása. Május 22-én, 10.00 órakor: Vasárnap A vers- és prózamondók ünnepé-Hírtelen, nagy hévvel Jelent meg az ajtóban, ahogy szokott. A kocsma zajától azonban jobban megtorpant, mint máskor. Mintha a lárma túlhirtelen törné meg a csendet, amit az utcáról hozott magával. Vagy tán az erős égők fényétől riadt volna meg? Elég az hozzá, hogy szinte megdermedt egy pillanatra, de azért kővé nem vált. Csakhamar észheztért és nekibátorodott, mert két lépéssel előbbre lódult. A kezével véglgsimította a haját, ahogy szokta, mindig ügyelve arra, hogy az egész fejét szinte kettéosztó választékhoz a világért se érjen. Erről a mozdulatáról fel lehetett ismerni akár háromszáz méterről ts, s az is látszott, hogy valahol már jócskán felöntött a garatra. A termete inkább karcsú, mint sovány, magas, a dereka meg-megnyaklik, ahogy lépked. Lassú, de azért ruganyos léptekkel próbált előbbre futni, bár a lába meg-megbotlott, s aki nem ismerte, azt hihette, hogy minden pillanatban hasravágódik és összetöri a képét. Az arcán azonban egyetlen sebhely sem látszott. Megindult újra, de az ellenkező irányba. — Sáról Hef, Sáról — kiáltottunk rá mindketten. — Hílü ... az árgyélusát... I — bődült egy nagyot, ahogy észrevett bennünket. Látni lehetett. amint a szemüvege mögött csodálkozva hunyorgott. Hármat lépett előre és megállt fölöttünk. — Nicsak! Hát ti itt? Ez aztán a valami! — bömbölte és már mosolygott. Ügy hullott a székre, mini egy liszteszsák — csendben, de súlyosan. — Hol, merre jártál? — kérdeztem. — Már egy hete, hogy nem hallattál magadról. — Gyerekek! — rikkantott fel bőszen. — Képzeljétek, házat vettem! — Házat?! — ámult el MiloS. — Azt. Tegnap végre vettem ... Hát bizony... — veretyegétt. Egy légy csücsült rajta. 4- Miško! Gyere csak idei — szólt a pincérnek. — Mit hozhatok? — kérdezte a pincér. — Ma nem hagylak mégcsak szusszantani sem, kiskomám! — Aztán miért?-4: Házat vettem, édes egykoikám ... Hozz nekünk egy deci vodkát fejenként! Magadnak is önts! — Azonnal. PETER J A-B.OS. gette meg a saját vállát Sáró, miközben a könyökével lesöpörte a poharakat, amelyek éppen az útjában voltak. Aztán a kezét keresztbe fektette az asztalon. — Meg kell hagyni, ez már nem kis dologi — mondta Miloš. — Számomra legalábbis ...! Az első szobában berendezem a kis műtermem, a többit meg az öregeknek hagyom .., Egy ilyen házba akár még menyecskét ts hozhatok — nevetett fel Sáró. A pincér éppen felénk tartott, a karfán fehér abrosz fi-Késő estig ittunk, meg mindenki, aki ott volt körülöttünk, A pálinka lassan, de biztosan lett úrrá rajtunk. Bizonyos idő után szinte szívta az erőnket, a hamis. Sáró készült ki leghamarább. Ahányat csak kortytntott, mindig megrázódott tőle. A szemüvegét az asztalra tette, azt a régi sötét kereteset. A tenyerével akarta megdörzsölni a szemét, amikor éppen úrrá lett rajta az ital. Hirtelen minden poharat lesöpört az asztalról, nekünk annyi időnk sem volt, hogy feltekintsünk. Akkor lépett az asztalhoz Valér. — Ebből aztán elég legyen, te vaksi! — ordított Sáró szemébe. — Megfizetem — vágott viszsza Sáró. — Nem úszód meg olyan olcsón! — vigyorodott rá Valér, s azzal felvette Sáró szemüvegét az asztalról, és a földre dobta. Előbb rálépett, aztán tapogni, ugrálni kezdett rajta. — Te címeres marha! — rontottunk rá Miloššal Valérra. Nem engedett, kénytelenek voltunk agyba-főbe verni. — Elég, fiúk! — kiáltott ránk Sáró. — Hagyjátok békén ... Tudom, hogy el akarta rontani az örömöm, mert megvettem előle a házat... De mivel nem sikerült neki elrontani, így tulajdonképpen semmi sem történt... Valér az asztal alatt nyöszörgőit. Felkerekedtünk, s ahogy kiértünk az utcára, lassan ballagtunk, beszélgettünk. Alig telt el tizenöt perc, már kigyulladt. Mire a helyszínre értünk, lángokban állt á ház. Éjfélre leégett az egész. Sáró az oltás ideje alatt egy tapodtat sem mozdult á helyéről. — Szegény kis öregek... Édes szüleim... — motyogta támolyogva, amikor odamentünk hozzá. — Odalett mindkettő ... Mindketten bennégtek ... Igaz volt. Elcsigázva tértünk nyugovóra. , Fordította: Vércse Miklós
