Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-21 / 20. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. május 2Í, A tartalékok feltárásával A CSKP XV. kongresszusának dokumentumai, s a CSKP KB plenáris üléseinek szocialista mezőgazdaságunk további fejlődését körvonalazó határozatai megszabták a gabona program sikeres teljesítésére vonatkozó teendőket, s egyben azt is, hogy a lehető leggazdaságosabban hasznosítsuk a rendelkezésre álló készletet, mert csak így teljesíthetjük kifogástalanul a célkitűzéseket. Hasonló pontossággal és igényességgel dolgoztuk ki a fehérje program feladatait is, mely meghatározza az agrokomplexum, s a népgazdaság más termelő ágazatainak ezzel összefüggő teendőit is. Napjaink tudományos Ismeretei arra hívják fel figyelmünket, hogy naponta egy-egy embernek testsúly kilójaként egy gramm fehérje összetevőt kellene fogyasztania. Ezzel egyjietven kilogramm súlyú embernek negyven gramm állati fehérje mennyiségre van szüksége. A nyilvántartások arról adnak számot, hogy naponta a CSSZSZK minden egyes lakosa kílencvenkét gramm fehérjedús táplálékot fogyaszt, s ebből ötven gramm az állati eredetű fehérje. Tény, hogy a fehérjében gazdag táplálék készítésére az országok sokaságának nincs lehetősége. Főképpen az állati fehérjék hiányoznak az emberek táplálékából. Feltételezik, hogy Földünk lakossága felének nem jut kellő mennyiségű, biológiai szempontból kifogástalan minőségű fehérjében gazdag táplálék. A tudományos anyagok arról adnak számot, hogy világviszonylatban 1970-ben több mint tízmillió tonna hiány volt fehérjéből. Tény azonban, hogy egyre nagyobb a kereslet, az értékes fehérje összetevő iránt. Ezt bizonyítja a takarmányfehérje összetevők világpiaci árának szüntelen növekedése is. Az elmúlt öt esztendőben például a takarmány összetevőként használatos halliszt beszerzési ára 225, a szójadara ára 292, a takarmánypogácsák ára pedig 312 százalékkal nőtt. Ez a jelenség arra sarkall bennünket, hogy kutassuk fel a tartalékokat, de főleg kövessünk el mindent a rendelkezésre álló készletek racionális kihasználása érdekében. Arról van szó, hogy nem csupán az összetevők beszerzési ára emelkedik, hanem egyben a hazai szükséglet is egyre nagyobb. Az 1965-ös évben például Szlovákiában a tervezett hústermeléshez 13 147 tonna takarmány pogácsát és 1107 tonna állati fehérje össztevőt, 1970-ben pedig már 101 256 tonna takarmány pogácsát és 31 917 tonna állati fehérje összetevőt hoztunk be külföldről és fogyasztottunk el. Az ötödik ötéves tervidőszakban szinte megduplázódott ezen takarmány összetevők behozatala, s feltételezhető, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban az import tovább növekedik, jól lehet az említett okok végett nem olyan mértékben, mint az előző öt esztendőben. Tudnunk kell azonban, hogy a szükséglet fedezésére a legjárhatóbb út az a célkitűzés, amelyet a fehérje program körvonalaz. Az ezzel kapcsolatos hazai teendőket a CSSZSZK kormányának 1973. évi határozata körvonalazta. Az élelmiszeripar azt a feladatot kapta ugyanis, hogy növelje a tejpor és a szárított savó termelést. A vágóhídi hulladékanyagok és a kafilériákba szállított állatok és hulladékok célszerű feldolgozásával, valamint a takarmány élesztő gyártás fellendítésével kell elősegíteni a takarmányfehérje összetevők hazai szükségletének minél jobb fedezését. Ezzel párhuzamosan a mezőgazdaságnak szintén feladata, hogy növelje a takarmány hüvelyesek és a terimés takarmányok termelését. Nem szabad megfeledkezni azonban az üzemi étkezdékben, a vendéglőkben felgyülemlett ételhulladékok s a vegyiparban keletkezett fehérjés hulladékok ésszerű hasznosításáról sémi Ez év februárjában az SZLKP КВ-on megtárgyalták azt a jelentést, amely 6 hazai takarmányfehérje források jobb kihasználására vonatkozó intézkedést, s a KGST keretében errevonatkozó feladatainkat körvonalazta. Megállapították, hogy bizonyos részeredmények ellenére sem sikerült teljesíteni a CSSZSZ kormányának az ötödik ötéves tervidőszakban meghatározott errevonatkozó célkitűzéseit. Nem teljesítettük például a hüvelyesek, a terimés takarmánylisztek és az L-lizin termelését körvonalazó feladatokat. Szlovákiában például a hús- és baromfiipar takarmányozási célokra évente megközelítően 11,5 millió liter állati vért juttat, s ebből több mint kétmillió liter vész kárba, mert nem rendelkezünk kellő feldolgozó kapacitással. Nem használjuk ki továbbá teljes mértékben a tejipari hulladékokat és termékeket sem. Míg például a CSSZK-ban évente 35,5 millió liter savót hasznosítottak és 2200 tonna takarmány komponenst készítettek belőle a takarmányipar részére, addig Szlovákiában 96, 5 millió liter mennyiségből egy kilogramm szárított savó sem készült, s ebben az évben 5700 tonna szárított fölözött tej és 1900 tonna szárított savó hiányzik a tápokhoz. Hasonló tartalékaink vannak a kafilériákba szállított állatok, az üzemi étkezdékben és a vendéglőkbeil felgyülemlett hulladékok jobb hasznosításában is, azonban ezek feldolgozására eléggé költséges berendezések kellenének. A fentieken kívül mezőgazdaságunk számtalan olyan fehérje tartalékkal rendelkezik, amelynek a felhasználásához nem szükséges komolyabb beruházás. Ide sorolhatók a tömegtakarmányok is, s hogy mennyire nem megbecsült mezőgazdaságunkban a termelésnek ezen szakasza, az egyebek közt a szarvasmarha-állomány fejlesztésében s a termelőképességben jut legjobban kifejezésre. Az 1976-os évbon — 1970-hez viszonyítva — a szarvasmarha-állomány országos méretben 6,5, a vágóállat felvásárlás pedig 26,7 százalékkal növekedett, s az említett időszakban a tömegtakarmányok termelése mindössze egy százalékkal javult. Ezzel persze olyan takarmányhiány keletkezett, amellyel akarva akaratlanul át kellett lépnünk a hatodik ötéves tervidőszakba is, hiszen a tömegtakarmányok termésátlaga az elmúlt évben nem javult. Amennyiben szénában országos méretben száz kilogrammal javulna a tömegtakarmányok termésátlaga, úgy évente százezer tonna takarmánygabona mennyiséget takaríthatnánk meg. Ezért szükséges, hogy a mezőgazdasági üzemekben a hatodik ötéves tervidőszakban mindent megtegyenek a tömegtakarmányok termés átlagának a növelése érdekében, jobb minőségben gyűjtsék be és veszteségmentesen tárolják a termést, hogy minél több tápanyagot, főleg fehérje öszszetevőt őrizzünk meg az állatállomány számára. Erre a célra legmegfelelőbb a terimés takarmányok lisztje. Ezekkel lehetővé válik a tömegtakarmányok gazdaságos hasznosítása. Ne feledjük el azonban, hogy a terimés takarmány lisztek hasznosításával a CSSZSZK-ban megközelítően 800 ezer, sőt egymillió tonna gabonamennyiség megtakarítására van lehetőség! Sürgető feladat egyebek közt a préselt terimés takarmányok készítése is, s ezekben a szalmát, a kukoricakórót stb., is jól felhasználhatjuk, s olyan ideális takarmányt készíthetünk állataink részére, amelyben minden összetevő megtalálható. A hatodik ötéves tervidőszakban számolunk ezen nagy lehetőség kihasználásával, tehát a mezőgazdasági termelési gyakorlatnak meg kell teremtenie a megvalósításhoz szükséges optimális feltételeket. Fontos követelmény, hogy a terményszárítókat kora tavasztól késő őszig három műszakban, a préselő berendezéseket pedig egész évben megszakítás nélkül üzemeltessék. Ehhez természetesen kellő mennyiségű zökltaKarmány alapanyag szükséges, amiről most tavasszal kell gondoskodni. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a tömegtakarmányok nagy mennyiségének kiváló minőségben való feldolgozásával érhetjük el legrövidebb időn belül a szükségletnek megfelelő fehérje termelést. Ugyanakkor arról se feledkezzünk meg, hogy ezen anyagok gazdaságos hasznosítása érdekében minden ésszerű kezdeményezést támogassunk. (A Pravda nyomán] Д legutóbbi napokban a nyugat- és a közép-szlovákiai kerület élenjáró mezőgazdasági üzemeinek a dolgozói, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 80. évfordulójának a tiszteletére értékes kötelezettséget vállaltak. A nyugat-szlovákiai kerületből tizennégy mezőgazdasági üzem arra vállalkozott, hogy a nagy évforduló tiszteletére ebben az évben a szovjet búzák intenzív termesztésével eléri a hatvan mázsás átlagos hektárhozamot. Ezzel utat mutattak a többi termelő üzem számára, hogyan lehet gabonából elérni az önellátottságot. A kerületben szemes terményekből a hatodik ötéves tervidőszakban el kell érni a 12 millió 500 ezer tonna termésmennyiséget. Mivel az idén az ősziek nagyon jó minőségben, károsodás nélkül teleltek át, a növényállomány kitűnő állapotban van, ezért lehetőség nyílik a kimagasló terméseredmény eléréséhez. KŰZŰS ERŐFESZÍTÉSSEL Mint ismeretes a CSKP XV. kongreszsusa fő feladatként határozta meg mezőgazdaságunk számára, hogy belátható időn belül teljes mértékben fedezze társadalmunk gabona szükségletét. A nyugat-szlovákiai kerületben a kongresszus irányelveinek szellemében vállalták, hogy évente elérik a 2 millió 500 ezer tonna gabona mennyiséget. Ebben döntő szerep jut a nagy hozamú szovjet búzáknak. Nagy részt vállaltak magukra a feladatból mindazon gazdaságok, amelyek a múltban is kimagasló sikereket értek el a gabonatermesztésben és most a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára tett vállalásukkal is bizonyították társadalmunkkal szembeni elkötelezett magatartásukat. A vállalás aláírói közt láthatjuk a sokolcei, a Zem. Olča-i, a komjáticei, a trebaticei, a Dől. Bár-i szövetkezeteket, a Calnvoi Nagyhizlaldát és több más élenjáró gazdaságot. Ezek mindannyian bizonyítják, hogy szocialista mezőgazdaságunk képes a ráméretezett feladatok teljesítésére és túlszárnyalására. GABONA MEGTAKARÍTÁSRA TÖREKEDNEK A közép-szlovákiai kerület élenjáró mezőgazdasági üzemei arra vállalkoztak, hogy terimés takarmányokból megteremtik a teljes önellátottságot. Erre nagy lehetőség van, hiszen a kerületben a stabil fűtermő terület túlhaladja a mezőgazdasági föld 54 százalékát. Ennek termése döntő módon befolyásolja a kerület további feladatainak a teljesítését is. A tizenkilenc mezőgazdasági üzem, mply a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére vállalta, hogy szénára átszámítva terven felül hatvanezer tonna többletet termel tömegtakarmányból, az élre állva bizonyítja, hogy a mezőgazdasági termelésnek ebben az éveken keresztül elhanyagolt ágazatában is rendet lehet teremteni, ha az emberek többsége odafigyel és becsületesen végzi munkáját. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tömegtakarmányok termés átlagának a növelésére nemcsak a vállalást aláíró gazdaságokban, hanem a többiekben is nagy lehető-Alkotó kezdeményezéssel a CSKP XV. kongresszusa irányelveinek teljesítéséért ség kínálkozik, ha okosan kihasználják a növénytermesztésben dolgozók alkotó kezdeményezését, s főleg a rendelkezésre álló földalapot és eszközöket. Örvendetes, hogy az alkotó kezdeményezés kibontakoztatásával a közép-szlovákiai kerület mezőgazdaságának a dolgozói eddig 128 millió korona értékű vállalásukkal bizonyították, hogy teljes mértékben támogatják pártunk gazdaságpolitikai célkitűzéseit. Azon feladat sikeres teljesítésére törekednek, amelyet a CSKP XV. kongresszusa a gabonatermesztés és teljes önellátás szempontjából mezőgazdaságunk részére meghatározott. A kerületben a gabonakészlet növelésében nagy segítséget nyújthat az, ha a korábbinál nagyobb gondot fordítanak a terimés takarmányok termelésére, teljes tápértékének megőrzésére, a készlet okszerű feldolgozására és 'tárolására, valamint az állatok ellátásában való hasznosítására. MASOK IS OKULHATNAK BELŐLE! A vállalást aláíró tizenkilenc mezőgazdasági üzem valóban jó példát mutatott a többi gazdaság részére. A ponikyi, a miéinái, a púchovi, a prievidzai, a sliafii és más szövetkezetekben elhatározták, hogy szénára átszámítva a tervezett 52,9 mázsás hozam helyett 60 mázsát gyűjtenek be hektáronként szálastakarmányokból, a negyedik és az ötödik intenzitású körzetbe tartozó területekről, s a többi földterület termését legeltetéssel is hasznosítják. Tömegtakarmányokból ebben az évben minden számosállat részére ötven mázsa termést készítenek be, hogy minél nagyobb megtakarítást érhessenek el szemes terményekből. A fenti kötelezettségvállalásra jól fel kellett készülniük a mezőgazdasági üzemeknek. Idejében kellett kezelniük, megtrágyázniuk a takarmánytermő területeket, de a későbbi időszakban -is gondoskodniuk kell a talaj termőerejének megtartásáról, s ahol mód nyílik rá és a helyzet is megkívánja öntözni kell a növényzetet, mert így még jobb termésátlag elérésére nyílik lehetőség. A vállalásban részt vevő gazdaságok arra törekednek, hogy idén a konzervált tömegtakarmányoknak legalább 70 százalékánál elérjék az első minőségi besorolást, valamint a 8—12 százalékos nitrogén tartalmat. A begyűjtésben ebben az évben is igénybe veszik a védnök üzemek és más dolgozók segítségét is, hogy gyors veszteségmentes betakarítással minél jobb minőséget érhessenek el. Felételezhelő, hogy a jó példa hamarosan követőkre talál. Tehát más gazdaságokban is megtehetik a szükséges intézkedést a gabonafélék és a tömegtakarmányok kimagasló termésátlagának elérése érdekében. Ezzel hozzájárulnak a CSKP XV. kongresszusa mezőgazdaságunkra méretezett irányelveinek sikeres teljesítéséhez. Hoksza István A szakosított termelés fény- és árnyoldalai „Dicsekvés nélkül elmondhatom, hogy szövetkezetünk növénytermesztésének a szakosítását úgyszólván teljes mértékben megoldottnak tekinthetjük“ — jelentette ki J. Vojtech elvtárs, a járomén szövetkezet elnöke, majd hozzátette. — „Mezőgazdasági földterületünk 360, ebből a szántó 2800 hektár, melynek 61 százalékán gabonaféléket 520 hektáron cukorrépát, s a hátralevő területen pedig hereféléket termelünk.“ Ez azt jelenti, hogy a cukorrépa területe szempontjából a maximumnál tartanak, de a hektárhozam növelése tekintetében még vannak bizonyos tartalékaik. — A cukorrépa termésátlagával ez idáig elégedettek lehettünk — jegyezte meg J. losefi üzemgazdász. — Társult szövetkezetünkben öt éves átlagban (1971—75) több mint 470 mázsás hektárhozamot értünk el, de 1975-ben a cukorrépa átlagos hozama 500 mázsa volt. Az elmúlt év kegyetlen szárazsága nálunk is gátolta a növények fejlődését, azonban a kedvezőtlen körülmények ellenére is elértük a 407 mázsás hektárhozamot, s ezzel az eredménnyel a kelet-csehországi kerületben a negyedik helyre kerültünk. Szakosított növénytermesztésünk termelésével a náchodí járásban, de kerületi méretben is az élenjárók közé tartozunk. A szakosításnak megfelelően alakítottuk ki társult gazdaságunk irányítását Is. A növénytermesztésben az ágazati rendszert részesítjük előnyben, s egyes szakaszokra szakosított agronómust állítottunk. Ezeknek egyike kimondottan a cukorrépáról gondoskodik. Arra is törekszünk, hogy a többi ágazattal jó kapcsolatunk alakuljon ki, hiszen a cukorrépa termesztésből nagy mennyiségű tömegtakarmány származik, amely kitűnő táplálékul szolgál szarvasmarha-állományunk részére. A gazdaságban 100 hektár mezőgazdasági földterületre számítva 108 szarvasmarhát tartanak és hektáronként 1400 liter tejmennyiséget értékesítenek, ami nagyon kitűnő eredmény. Egyelőre persze még vágósertésből is meglehetősen nagy a szövetkezet állománya, a későbbiek során azonban a sertéshizlalást Uzemközi sertéshizlalda veszi át tőlük, s ezt követően még elmélyültebben foglalkozhatnak szarvasmarha tenýésztéssel. • Hogyan képzelik el a szarvasmarha tenyésztést? — tettük fel a kérdést az elnöknek. — Földterületeink s a cukorrépa terület istállótrágyázására úgyszólván teljesen elegendő a jelenlegi szarvasmarha-állományunk, s a répa terület is elegendő tömegtakarmányt nyújt állatállományunknak. Mindamellett erősen foglalkoztat bennünket az állomány fejlesztése, mert nem állhatunk meg félúton. A növénytermesztés jelenlegi elrendezése mellett ugyanis a szarvasmarha-állomány öszszetétele és termelése már nem megfelelő. A jövőben ugyanis bővítjük a gabona és a cukorrépa vetésterületét, s nem marad más megoldás, mint az, hogy a korábbinál kisebb területen termeljük a silókukoricát, ami esetleg hiányozni fog a marhahizlalásnál. Igaz, hogy a silókukoricái pótolhatnánk jó minőségű répakaraj szilázzsal, ez azonban nem annyira egyszerű, hiszen erre beruházás tekintetében is jó fel kellene készülnünk. # A gépesítés terén milyenek a kilátásaik? —■ Sok gondot okoz részünkre, hogy a gépesítéssel összefüggő problémákat saját erőből' képtelenek vagyunk megoldani. A cukorrépa területeken túlsúlyban csiszolt vagy szegmentált magot vetettünk, ezért szükséges a növényzet egyelése, ritkítása. Saját munkaerő készletünk erre nem elegendő, ezért kisegítő erőt is foglalkoztatnunk kell az egyelésnél. Az elmúlt évben például több mint egymillió koronát fizettünk ki a brigádosoknak. Ugyanakkor megvagyunk győződve róla, hogy a cukorrépa munkálatainak a költsége csökkenthető és lényeges munkaerő takarítható meg egy elmés berendezéssel, vagyis az elektronikus egyelőgéppel. Egy alkalommal ugyanis a Smificei Nagyhizlalda n. v., egyik részlegén láttuk munkaközben az elektronikus egyelőgépet, ahol nagyon jól bevált. Ezért jogosan tesszük fel a kérdést az Agrostroj jiéíni felelős képviselőinek, hogy miért nem lehet beszerezni ezt a hasznos gépet a répatermesztéssel nagy területen foglalkozó gazdaságoknak! Tény persze az is, hogy a bonyolult termeléshez már más rendelkezésre álló gépeink sem egészen megfelelőek. Van négy darab tizenkétsoros répavetőgépünk, ezek közül azonban három már kiszolgálta magát, ezért leírtuk és kiselejteztük. Hasonló a helyzet a sarabolőkkal is. A készletben levő példányok jobban megfelelnének a múzeumban, mintsem a termelésben. Sajnos, már beta-i karító gépeink is elöregedtek. Jelenleg háromsoros kiszántókkal (öt karájozóval és hét kiszántóval) rendelkezünk. Ezekkel már tíz esztendeje dolgozunk. Ha kapnánk legalább két hatsoros korszerű répabetakarító gépet, akkor a begyűjtés lényegesen gyorsulna. Szállítóeszköz, tehergépkocsi parkunk is kiöregedett. Ezeknek a többsége kis térfogatú. Régebben az apró szövetkezetekben megfeleltek, de ma a társult nagygazdaságban már kicsinek bizonyulnak. A répabegyűjtésben ezért segítséget kell kérnünk a környező üzemektől. Öszszesen hetven traktorunk van. így látszatra ez tekintélyes mennyiség, közülük azonban sok a régi típus. Az elmúlt években ugyan öt új traktort kaptunk, ez a mennyiség azonban nem elegendő, ezért lassú ütemű a gépek lecserélése. Ideális volna, ha évente nyolc-tíz új traktort kapnánk, ami sajnos már nem rajtunk múlik. Legnagyobb baj, hogy a régi, elhasználódott gépeket nagy költséggel tarthatjuk fenn. Ezzel drágul a termelés, ami érzérkenyen befolyásolja a hatékonyságot. A szakosított nagygazdaságokban a korszerű technika döntő fontossággal bír, amit a gépszállító partnereknek tudatosítaniuk kellene. (zn)
