Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-14 / 19. szám
\ 1977. május 14. SZABAD FÖLDMŰVES 1 Veterán harcosok, zászlóvivők Peresényi Berta és Jakab Mihály. (A szerző felvétele.) rltse. Ezekre vagy hatvan csendőr vigyázott, hogy megakadályozza az ellenlábasok elzavarását. Mi sem estünk kétségbe: a faluba vezető utakat elfoglaltuk, hogy több sztrájktörő ne juthasson be a faluba. Az érkezőkre kőzáport zúdítottunk, úgyhogy azokat sikerült visszaríasztanunk ... Olyan harcedzett, tettrekész emberek voltak a sorainkban, mint Kicsindy Kálmán, Peszeki Dezső, Borka Lajos, Bagócsi István, Bíró Lajos, Kecskeméthy János, Bizseracky Dezső és a többiek, akik nem adták fel a küzdelmet... A szót ismét Jakab Mihály vette át, aki szinte átélve újra az eseményeket, lelkesedéstől fűtve magyarázta: — A két hétig tartő sztrájkról naponta én vittem a legfrissebb jelentést Zeliezovcére (Zselízre). A jelentésből a kommunista párt agilis képviselői, munkásvezérei tájékozódtak: Steiner Gábor, Major István, Furinda Rudolf, Kosík István és mások. Jól emlékszem ma is, vagy tíz napja már sztrájkoltunk, amikor Zselíz felé haladtam a jelentéssel, a Garam menti fák, bokrok közül állíg felfegyverzett csendőrök bújtak elő, s állták utamat: — Állj — hallatszott a parancs. — Hová mész?l — fogtak vallatóra. 1936-ot mutatott a naptár. Május volt. Nyomorúságtól, kllátástalanságtól terhes. A munkások jogainak érvényesítéséért, a szociális helyzetük javításáért a kommunista párt helyi szervezetei, s a Vörös Szakszervezet szállt síkra. Így volt ez jobbára Dél- Szlovákiában, többek között Nagypeszeken — ma Sikenlca — is, a Breuner gróf birtokán, ahol a huszonkét hektáros szőlészetben mintegy nyolcvan — száz „szerencsés“ napszámos gürcölt virradattól napnyugtáig. A tizennégy-tizenhat órás robotért kapott négy-nyolc korona napi bérükből még a létfenntartásra is szűkösen tellett. A most 69 éves Jakab Mihály — a gróf egykori szőlőmunkása — így emlékszik vissza a keserves múltra, majd a győzelmes májusi sztrájkra: — Verejtékes munkánk szegényes bére csupán alamizsnának számított. Munkalehetőség híján a gróf és az intézője igyekezett minket a lehető legjobban kiszipolyzni. Ezt a leigázást végül megelégeltük. Illegálisan működő pártszervezetünkben és a Vörös Szakszervezetben közösen úgy döntöttünk: sztrájkba lépünk. Sokat tanultunk Hubert Lajos elvtárstól, aki vöröskatonaként résztvett 1917-ben a Nagy Októberi Szocialista Forrada lomban. Sokszor emlékeztetett bennünket Lenin elvtárs szavaira, tanulságos útmutatásokat adott a forradalmi cselekvéshez. Nem győzte eléggé hangsúlyozni: csakis az erős összetartással és proletár-szolidaritással, a megalkuvás nélküli harccal érhetjük el céljainkat, várhatunk eredményt... A sztrájk megkezdése előtt csupán egy kis lehiggadásra volt szükségünk, mert a megpiszkált darazsakhoz hasonlítottunk valamennyien. Peresényi Berta egészítette ki a továbbiakban Jakab Mihály szavait: — Éppen a szőlő első kapálását kellett volna befejeznünk. Ekkor határoztuk el, hogy Ilyen csekély fizetésért nem hajtjuk kora reggeltől késő estig a gróf malmára a vizet... Nem is álltunk munkába — egyemberként sztrájkoltunk, s kiálltunk követeléseink mellett. Az Intéző azonban nem nyugodott: cselszövéshez folyamadott. Vagyis, néhány sztrájktörőt hozatott a szőlőbe, hogy a sztrájkot ilyképpen beszüntetésre kénysze— Ide, Zselízre megyek ... a patikába... orvosságért... — vezettem félre az útonálló pribékeket. — Nincs nálad semmi? — érdeklődtek. — Nincs...! — mondtam határozottan. S közben szívtam a fogamat, hátha ezek a bitangok megmotoznak. De a motozás helyett alaposan szemügyre vettek, majd semmi gyanúsat nem észlelve, tovább engedtek... Iszonyatos nehéz kő esett le a szívemről, s nagyot lélegeztem, megszaporazva lépteim ... Amikor a városkába érkeztem, ürömöm megduplázódott azon a hír hallatán,-hogy valószínű, sor kerül a kollektív szerződés megkötésére. Erre Kicsindy Berta Így emlékszik vissza: — Egységünk, szervezettségünk, harckészségünk olyan volt, hogy azt semmivel sem tudták megtörni a ktzsákmányolók bérencei. Az intézőnek is be kellett végre látnia: elhatározásunk megalapozott. A szerződést megkötöttük. Ebben a többi között az állt: a kapálásért a napi bérünk négv koronáról nyolcra, a permetezésé meg nyolcról tizenkét koronára emelkedik. Munkaidőnket is megszabta a kollektiv szerződés: reggel hattól este tizennyolc óráig. No meg azt is nagy eredménynek tartottuk, hogy a szerződés értelmében az intéző a faluból minden munkára jelentkezőt köteles volt felvenni, munkába állítani. .. Szervezettségünkkel, harcos helytállásunkkal és a sztrájkkal elértük jogos követeléseinket. Befejezésül, egy mondatban csupán annyit: a szocialista társadalmi rendszerünk valamennyi honpolgárénak alkotmányos módon biztosítja a munkához, a pihenéshez, a becsületes életvitelhez, a műveltség megszerzéséhez vaió jogot. Hogy ez mit je.ent mindannyiunk számára, ehhez nem szükséges bővebb magyarázat. A 12 év alatt bebizonyosodott: a dolgozó nép — a kommunista párttal az élen — képes sorsát irányítani. Benyák József A permetezőgép átállítása — más növénykultúrára. Foto: ulti Tegyük közszellemmé... Az ésszerűbb és gazdaságosabb termelés egyik fontos tényezője az üzemanyag- és energiatakarékosság. Ennek jelentőségét hatványozottan emeli az a tény, hogy az energiafelhasználás mennyisége a mezőgazdaságban is gyorsan növekszik. Ezért a még ma is veszendőbe menő néhány százaléknyi energia — a megfelelő megelőző intézkedések megtartásával — még kevesebb lehet. Bár e téren nem várhatunk látványos, nagyobb méretű kezdeményezéseket, mert csak ott esedékes, ahol mindmáig nagy a pazarlás. Ilyen üzem meg szerencsére már egyre kevesebb található. De mégis hol van az a sok kicsi, ami ma sokra, holnap pedig még többre mehet? Néhány példa: vajon minden mezőgazdasági üzemben elvégezték-e a munkagépek és a teherautók diagnosztizálását, az üzemanyagfogyasztás megfelelő felülvizsgálatát? Hiszen például a porlasztók szakszerű beállításával egy-egy mezőgazdasági üzemben tetemes mennyiségű üzemanyag megtakarítható. Aztán az sem mindegy, hogy milyen éles az ekevas, tömbösített, avagy szabályta lan a földterület, a szántóföld — ennek a figye lemmel kísérése a gépfordulókat könnyítheti, redu kálhatja. A példákat so Tolhatnánk egészen a ta karmányszárításig, ahol bizony a termény túlszárításával nemcsak az energiát, hanem a tápértékét is gyakran pazaroljuk. ... Persze, az ekevas élessége, a porlasztó beállítása zömmel közvetlenül a szerelő, a sofőr, a gépvezető lelkiismeretén, szakmai hozzáértésén mülik. Röviden: az utasításokat mindenütt embereK hajtják végre (avagy nem?!). Az elmélet talán azt diktálja, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek alkalmazzanak energetikust. A gyakorlat azon ban merőben mást sejtet. Az ésszerűbb és célszerűbb gazdálkodást, a ;akarékosságot közszellemmé kell tenni, s ehhez kevés egy-két ügybuzgó szakember, bármilyen lelkiismeretes is az. Legyenek tehát e köz* szellem elhintői a szocialista brigádtagok, a komplex ésszerűsítő brigádok. - A személyes példamuta tás az, ami segíthet ezen a téren. Váljék tehát atakarékoskodás jelenünk napiparancsává, korigénynyé ... úgy, mint a tudásgyarapítás, ami nélkül nincs előrehaladás. Csiba László # A lafal (vágaely- 1 vei I BARÄTSÄG zzövetkazet Ifjúsági Fényszórójának faliújságja, amely kipellengérezi az észlelt fogyatékosságokat, llymódon segftl a felületesség, a hányavetimegelőzését, a pazarlás elkerülését. Foto: N. Kovács István Essél eső... Vagyanyó mesélnek varázsigéjeként hat a cím. Valóban nincs messze ez a nap, amikor a meteorológusok a földművesek kérésére esőt Idéznek elő, vagy valahol, ahol éppen hóvihar dühöng, közkívánatra gyönyörű időt varázsolnak. Ki tudja, hogyan lesz. Az időjárásnak az emberi szükségletek szerinti szabályozása ugyanis már nem utópia. Az ilyen tudományos álmok, elméletek ma már a kísérletek stádiumába jutottak. E téron az emberiség ugyan még gyermekcipőben jár, de a még tökéletlen eredmények is sokatmondók, biztatók. Az ember már mintegy felerészben tud esőt csinálni, viszont száz százalékosan képes eloszlatni a felhőket. Am a szélvihar veszélyét még korántsem tudja elhárítani'. A szakembnrnk és biológusok nagy része ma feltételezi, hogy az időjárás erőszakos szabályozása különféle változatokban negatív hatással lehet bolygónkra. Viszont mielőbb tökéletesíteni kell a természet) beavatkozásokat. Márcsak azért is, mert a világ népei számára igen vonzóak egyes felvetett tervezetek. Íme egy példa: ha Afrikában sikerülne gyarapítani az esőzések számát, ez elképzelhetetlen előnyt jelentene az egész világiésznek. A sivatagi hdmok és a füves sztyeppe termőfölddé, rétté, legelővé alakulhatna át, a föld termőképessége, különösen a partvidékeken jelentősen fokozódna. Az esőnek ilyen szabályozása valamennyi mérsékelt éghajlatú területen elősegítené a mezőgazdasági termelés fellendítését. Természetesen, több ilyen, ma még fantasztikus tervezet létezik. A legmerészebbek közé tartozik a Gibraltári-öböl gáttal való elzárása és egy vfzierőmű tervezése a Floridai-öbölben. Ez állítólag előmozdítaná az Atlanti-óceán északi vidéke éghajlatának megváltozását. Pozitív értelemben. Ma már vannak olyan országok, amelyek komolyan foglalkoznak a klimaváltoztatásí tervezetekkel. A francia Rougeron mérnök például olyan tervvel állt elő, amelyben hidrogénbombákból felszabadult energiával kívánja felmelegíteni Grönlandot. A Szovjetunió és az Egyesült Államok a Bering-öbölben tervez gátat építeni. Boriszov szovjet mérnök terve nagyon konkrét: az északi földrész felmelegítésére egy 74 méter hosszú és 200 méter magas gátfal építését javasolja, a gátfal mentén atomerőművek energiájával üzemeltetett vízszivattyúkat állítanának fel s ezek a Kurosljo tengeri áram meleg vizét átszivattyúznák az Északi Jeges-tengerbe. A Csendes-Óceán viza az és*aki Jeges-tenger vidékén fekvő valamennyi szigetet és partvidékét felmalegftenék, még azokat a tengereket is, amelyek az örök jég honaként ismertek. Ha a terv megvalósul, az emberiség további letelepedési lehetőségekhez jut, sőt még a mezőgazdasági termelést Is megalapozhatják. A szakértők egyelőre nem nyilatkoznak arról, vajon az időjárás erőszakos szabályozása, az éghajlatba történő beavatkozások segíteni fogják-e az emberiséget, tehát pozitív hatásuk lesz-e, vagy pedig ártalmára lesznek az élővilágnak. Ugyanis vannak bizonyos biológiai, fizikai és egyéb törvények, amelyeket az embernek tiszteletben kell tartanai Határozottan tudjuk, hogy minden beavatkozás abba a környezeti közegbe, amelyben élünk, érzékenyen megzavarhatja az élet körforgását, és felbillentheti egyensúlyát. Bizonyítást nyert, hogy az állatok érzékenyen reagálnak a légköri Ingadozásokra. A méhészkedők tudnának leginkább beszélni a méhek különböző éghajlati viszonyok között megnyilvánuló „bogarairól“, szeszélyeiről. Ha a tavaszi esős időszak korán vagy túl későn áll be, a méhek nem hagyják el kaptáraikat. A gyümölcskertészek nem szívesen gondolnak rá, mert ezt a gyümölcsfák virágainak megtermékenyítése sínyli meg. Több ilyen példát ismer az emberiség. Ha tehát az ember Ilyen beavatkozásokra szánná rá magát és irányítani kezdené az Időjárást, előre meg kellene ezt fontolni és főként tiszteletben tartani a természet törvényeit. Megfelelő konkrét Ismeretekkel kellene rendelkeznie az élő szervezetek és az Időjárás kapcsolatáról. Az élőlények és a tavasz, a nyár, az ősz, a tél, a szárazság, a csapadékbőség, az esők, a viharok stb. kapcsolatairól. Lássunk még egy ázsiai példát. Indiában a monszunesők idején rendkívül gyakoriak a malárlás megbetegedések amiatt, hogy éppen ebben az időszakban bújnak ki a petékből a kis szúnyogok, a moszkitők. Ceylonon (Sri Lankában) viszont a száraz, meleg hónapokban betegednek meg legtöbben maláriában. Ott a kiszáradt patakmedrek Iszapjából kelnek ki a moszkitók. MUv különös törvényei az élet keletkezésének! Ezeket tekintetbe kell venniük azoknak Is, akik a jövőben az Időjárás és az éghajlat szabályozása mellett döntenek. Jó gondolat és az emberiségnek bizonyára nagy hasznára lesz, de ... Jozef Sluka
