Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-05-07 / 18. szám

I 1977. május 7. SZABAD FŰLDMOVES. Soha többé háborút Péter-Pál napján villámcsa­­pásként terjedt a hír: ki­tört a világháború. Svodin fSzőgyén) felett ragyogott a Nap. A többi között azonban a Pék János családnak is beborult. Annak ellenére, hogy gyermeket vártak. Az ifjú férj behívót kapott. Bevonult. Azazhogy a frontra vitték. A többivel. Pár hét múlva a fiatalasszony meg­özvegyült. Megszülte gyerekét — apa nélkül. A hadiözvegy nyakába sza kadt a pár hold föld művelésének, s a gyerek felnevelésének a gondja A gyerek legénnyé fejlődött, majd megnősült. ' , 1АД2 SAS-behívók. A nagyközség megbolygatott hangyaboly hoz hasonlít. Az immár nős, ifjú Pék kezébe is behívót nyom a póstás. Babát várnak. S az ifjú férjnek men ni kell. A halálba. Mert rövidesen ha­lálhírét hozza a pósta. Egy családban, alig emberöltőnyi időközben két szörnyű csapás. Egyik apa sem láthatta gyermekét. Mostmár a két hadiözvegy nevelte, dédelgette a család egyetlen sarját, a szőke kisunokát. Amikor az édes­anya férjhezment, a kislány évekig a nagymamánál maradt. Diákévei alatt is hetente meglátogatta nevelő­jét. Rendbehozta lakását, tett-vett a ház körül. Ebből a munkából később a férje is kivette a részét. Az élet rendeltetése: sorra érkéz tek a dédunokák. Miután körűimé nyessé vált a heti falura rándulás végül a nagymama is a közeli város ba költözött. A fiatalokhoz. Még ezek után is ragaszkodott a falun levő csa­ládi házhoz, emlékei tanújához. Együtt rándultak ki a szalmatetős falusi házhoz, amely jószerivel már tájmú­zeumnak is beillik. * Mit kívánhatnék a sok szenvedést átélt matrónának? Még évekig ossza meg szeretetét és figyelmét a fiatal nemzedék, illetőleg az öreg házikó között. No meg azt, hogy az utódok csak könyvből ismerjék a háború szörnyűségeit. Mi, az idősebb nemze­dékhez tartozók — a világ haladó erőivel együtt, élen a Szovjetunióval — kiáltjuk: SOHA TÖBBÉ HÄBORÚT! Gábris József, Nové Zámky MÁJUS kelte nyugta kelte nyugta ó. p. ó. p. ó. p. ó. p. Május 9 Hétfő A győzelem napja Št. sviatok (1945) 4.16 19.06 — 10.15 Május 10 Kedd ARMIN VIKTÖRfA 4.14 19.08 0.35 11.23 Május 11 Szerda FERENC BLAŽENA 4.13 19.09 1.06 12.30 Május 12 Csütörtök PONGRÁC PANKRÄC 4.12 19.10 1.34 13.35 Május 13 Péntek SZERVÄC SERVÄC 4.10 19.12 2.01 14.38 Május 14 Szombat BONIFÁC BONIFÁC 4.09 19.13 2.26 15.40 Május 15 Vasárnap ZSÓFIA ŽOFIA 4.08 19.14 2.54 16.40 Äz orvos válaszol A Győzelem Napján emlékezzünk azokra, akik az életüket áldozták azért, hogy mi szabadon, kizsákmányolok, kapitalisták nélkül élhessünk — sza­bad hazaban- Dicsőség és hála felszabadítóinknak, a szovjet hadseregnek, a világbéke legfőbb őrének! Valami megfoghatatlan, különös érzés kerítette hatalmába Sán­dor bácsit ezen a reggelen. Megpró báltatásban dúskáló, örömszegény életén évődött. Most, mégis boldog volt, mert becsületességén sosem esett csorba. Nem bukott meg az élet iskolájában. Ha keservesen, sok-sok küszködéssel is, elvergödött idáig... Valójában csak a felszabadulás után találta meg igazi helyét az életben. Szinte filmszerűen pereg tek lelki szemei előtt a főbb események. A legmélyebbre ivódott benne az új útra té rés időszaka, járta a falva­kat. Elbeszélgetett a még sötétben tapogatódzókkal, s szavai vi­lágosságot gyújtottak. Meg a szemé­lyes példamutatása is meggyőzően hatott: elsőként kötötte be egyetlen tehenét a szövetkezet istállójába. Neki is, mint sokaknak, az első tíz év jelentette az igazi próbatételt. A többiekkel együtt azon fáradozott, hogy talpraállhasson a közös gazda ság, s némi tartalékhoz jusson. Ezt sikerült elérniük. Ekkorra már a cso­portvezetői tisztet töltötte be Sándor bácsi, amiről váratlanul lemondott Etetőnek állt be az istállóba. ... Emiatt az akkori elnök nehez­telt is rá, s közben elfelejtette meg­köszönni az alapító tag egy évtizedes, idegeket megviselő, nehéz, fárasztó munkáját. Sándor bácsinak fájt is jó ideig ez a semmibevevés, de sosem mutatta, éreztette. Nagyon szerette az állatokat. S jó eredményeket mu­tatott jel a tejtermelésben. Űjabb évtizedek telték. Az állat­­tenyésztő telepen. Mígnem egy szép napon bejegyezték nevét a nyugdíja­sok lajstromára. Azóta minden hónap húszadikán hozza, kézbesíti a póstás a jól megérdemelt nyugdíj-járadékát. ... Ez év januárjában ágynak dőlt. Kórházba került. Szerencsére, nem hosszú időre. Két hét múltával lábra­­állt. Felerősödött. Hívták ismét, az állattenyésztésbe. Nem állt kötélnek. Azt javallottá, fiatalabbnak való, egész embert követelő ez a munka­kör. A megnagyobbodott, egyesített szö­vetkezet közgyűlésére ó is meghívót kapott. Nem tette tiszteletét. Ekkor is gyengélkedett. A gyűlésen a közös elnöke az ő nevénél hosszabban el­időzött, végül sajnálatát fejezte kt, hogy nem lehet a körükben. Sándor bácsi az említett reggelen az udvaron szívta magába a friss le­vegőt, s erősnek, boldognak érezte magát. Várt valakit. Valakiket. Hogy­ne várt volna! Hiszen a születésnapja volt. Mégpedig a hatvanötödik. Mélázásából a kiskapu csapódása zökkentette ki. Fia érkezett c feleségével és az unokával. Városból jöttek. Virágcsokorral, szívhezszóló szóval köszöntötték az öreget — így dukál ez ilyenkor. Egy pillanatra el fúlt a jubilánsnak a hangja. Koccin­tottak. Ittak az ő egészségére, min­denkiére. Ezen a hétköznapon, ami ünnepnek számít. Együtt a család. Sándor bácsi egé­szen jól érzi magát. Csak egy dolog abajgatja: talán az évzárón is kibírta volna ... Sejtette, hogy több évtize­des, fáradságos munkáját köszönik meg. Oldalról azt is megsúgták neki: elismerő oklevelet kap. Ebéd után az ünnepelt elszunyókált a magakészítette széken. Tányárcsö­­römpölésre riadt jel. Felállt. Kitekin tett az. ablakon, mintha valakit várna. Nem jött senki. Visszaült előbbi he­lyére. Ekkor, néhány perc elteltével neszelést hallott. A társult szövetke­zet elnöke és főzootechnikusa érke­zett, a családtagok kíséretében. Kgyszerü szavakkal köszöntőt TM ték. Jó egészséget, hosszú, örömteljes életet kívántak neki. Meg­köszönve a közösben végzett többév­tizedes, becsületes munkáját, s átad­ták neki az elismerő oklevelet. Az ünnepelt, mintha hirtelenében megfiatalodott volna. Ogy gondolta, még talán a közös munkára is futná az erejéből. Amikor kedves vendégei búcsúzóul megszorították kérges ke­zét, akaratlanul is elérzékenyült: örömkönnyek csordultak a szeméből. Ováry Péter A gbelcei (köbölkúti) Štefan К. fo­gai elveszítését panaszolja. Egyrésze kihullott, a többit kihúzatta, mert fájt. Először csak híd-fogpótlást ka­pott s nem is volt panasza rá, de ta­valy még a pillérfogak is tönkremen­tek. Kiszedhető fogművet, úgyneve­zett prothezist készítettek a számára, azt meg képtelen megszokni. Alig várja, hogy este kivehesse. Hallott arról, hogy lehet valami fém, vagy műanyagcsonkot beoperáltatni a szá­jába, amire a bentmaraejó hidat rá­építhetik. Igaz ez? Igaz! De nem ajánlatos. Igen ко moly műtét, elhúzódó sebgyógyulás jár vele, s így sem biztos, hogy a csonthártya megtűri-e az idegen tes­tet és megtartja-e a foghidat. A jól épített prothezis megszokása lénye­gesen könnyebb,' kevesebb kellemet­lenséggel jár. Node a prothezis jól­épített legyen. Ne mozogjon, ne bil­legjen, ne nyomja, vagy dörzsölje az ínyt. Ha ilyen panasza van, akkor javíttassa meg a fogsorát, amit állan­dóan, tehát folyamatosan kell viselni. A fogsornak még éjszaka is a száj­ban van a helye, nem a pohárban, vagy az éjjeliszekrény fiókjában. Csak akkor szokja meg az ember, ha állan­dóan viseli. Csupán a napi rendszeres és gondos szájtisztántartáskor vegye ki a műfogsort, ezt éppúgy megmos­sa fogkefével, fogpasztával bőséges vízben, mintha élő fogsora lenne. Sőt, nemcsak a fogsort, a szájüreget is ki­mossa. Ezen-a napi kötelező száj- és fog­sortoaletten kívül tanácsos minden nagyobb étkezés után a fogmű ki­emelése és a szájüregnek szájvízzel, vagy legalább tiszta vízzel való kiöb­lítése, lemosása. Node, öblítés után a fogmű azon­nal visszakerüljön a szájba, mert csak így szokja meg tökéletesen, s így válik a műfogsor olyanná, mint­ha összenőtt volna a fogmederrel. Ha így cselekszik, nem fogja megbánni. BUGA doktor Névadó ünnepségen... ___ gERESZTREJTVEHY P * дшФяашуп ячяумна» VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része (zárt betűk: H, C, K, K, M, N, Ä). 9. Irány. 10. Reszelővei dolgozik. 11. Laoszi néptörzs. 12. Tova. 14. Játszma (a teniszben). 16. Kilencszázötven római számmal. 17. Női hangnem. 19. Szlovákiai magyar képes hetilap. 21. Temérdek. 22. Fo­lyó Lengyelország és a NDK határán. 23. Ausztráliai futómadár. 24. Olaj angolul. 26. Tudomány. 28. L. S. 30. Kása. 32. Bizalomban van! 33. Nem azt. 35. Kutatva ke­resgél. 37. A madarak királya. 38. Az idézet 3. része 40. Német Tamás. 41. A tízszintes 17. fordítva. 42. Szín­vonalas. 43. A Moszkva mellékvize. 44. Hiányos előny. 46. Gyapjú hulladék. 48. Zenei rövidítés. 49. Spión. 51. Kártyaszín. 52. A múlt idő jele. 54. Fél tucat. 56. Albán pénzegység. 57. Azonosak. 58. Eledel egynemű betűi. 60. Gyümölcsnedv. 61. Arany franciául. 62. Világifjúsági Ta­lálkozó. 63. A hegedű kelléke. FÜGGŐLEGES: 1. Félrevezet, ámít. 2. Igekötő. 3. Sz. R. 4. Kukucskál. 5. Hint. 6. Hamis. 7. Olasz névelő. 8. An­golna németül. 9. Az idézet második része (zárt betűk: C, Ü, L, L, S, I). 10a. Az idézet negyedik része. 13. Ser­téslak. 15. Folyadék. 17. Régi ürmérték. 18. Lök. 19. Számnév. 20. Tíz angolul. 25. Zamat. 27. Aulmíníum vegyjele. 29. Gyümölcs. 30. Riadalom (é. h.). 31. Magyar népcsoport. 32. Bankjegy. 34. Trombitahang. 35. Csődör 36. Temes páratlan betűi. 39. L-betíivel az elején szám tani műveletet végez. 45. Hasznos rovar. 47. Taszít. 50 Afrikai állam. 51. Gazdaságunk alapja. 53. Fontos táp lálék. 55. Fogadási összeg. 56. Háziállat. 57. Folyó spa Egy kicsit megilletődve mertünk csak körültekinteni a szépen feldíszí­tett házasságkötő teremben, ahová névadó ünnepségre voltunk hivatalo­sak. Ugyanis, hat kis emberkének rendeztek ünnepélyes keretek között névadót. Felcsendült énekkarosaink hangja: „Aludj édesem már,. Az éj csendje vár. Az álmod mesél, Jön az új hajnalfény.“ Bezzeg a kis ünnepeiteknek eszük­be sem volt aludni! Mind a hat csöpp­ség talált magának megfelelő szóra­kozást. Az egyik haragosan tekinge­tett a fényképészre, a másik a csör­gőjét dobálta, egy szőke hajú kisfiú pedig kacarászott. Még Szabó Lőrinc LŰCI-ről szóló verse és az anyakönyv­vezető kedves szavai sem hatották meg őket. A szülők és a névadók fogadalom­tétele után az üzem küldöttje köszön­tötte a kicsiket és szüleiket, majd az ajándékátadás következett. Végül újra felcsendült egy kedves dal: „Ö, húnyd be kék szemed hisz ágyacskád felett Virraszt anyácskád ...“ Mi, úttörők, szívből örültünk, hogy egy ilyen meghitt, baráti összejöve­telnek, jól sikerült ünnepségnek le­hettünk részesei. Grets Éva, tanuló nyolul. 59. Azonosak. 62. Vonó mássalhangzói. Beküldendő a vízszintes 1., függőleges 9., vízszintes 38. és a függőleges 10a. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESE Lapunk 15. száma keresztrejtvényének helyes megfej­tése: Tárjuk fel a gabonatermesztés rejtett tartalékait! Nyertesek: LUley Lajosné, Tehla (Töhöl), Éliás Mária, Nitra nad Ipľom (Ipolynyitra), Kuik Erzésbet, Ruska (Dobóruszka). ZSADÄNYI LAJOS: Az én rétem Az én rétem olyan rét, virágot hint szerteszét. Fűrjecskéket dédelget, bárányokat legeltet. , Harmat hull a füvére, gyere, menjünk a rétre! D. NORIN: KÉT FÜST A falu legszélén állt két kis kuny­hó egymás közelében. Az egyik kuny­hó kéményéből vastagon gomolygott elő a füst, a másik kunyhó füstje pe­dig vékony, sovány csíkban szállt az ég felé. — Hová igyekszel? — kérdezte a vékony füst a vastagot. — A Naphoz akarok elrepülni — felelte a vastag füst. — Akkor repüljünk együtt! —örült meg a vékony füst —, úgy sokkal vi­dámabb lesz az utazás! — Rendben van — egyezett bele a vastag füst. Ütnak is indultak. De a vékony füst nagyon hosszú volt, és ezért úgy tetszett, hogy ő repül elől. — Miért akarsz engem megelőzni? — kérdezte a vastag füst. — Hiszen az én ötletem volt, hogy a Naphoz repüljünk! Veszekedni kezdtek, később pedig már lökdösődtek is. Addig-addig ci­­bálták egymást, míg mind kiseb füst lett belőlük, azután lassanként telje­sen szertefoszlottak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents