Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-07 / 18. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1977, méjns 7, Kimagasló eredmények csak összefogással születnek Csehszlovákiai méretben a szemes termények összmennyiségének huszonkilenc százalékát a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasága termeli. A CSKP XV. kongresszusának a gabonaneműekkel való önellátásra vonatkozó irányelveit az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizottsága is konkretizálta. Meghatározta, hogy évi átlagban a mezőgazdasági üzemekben el kell érni a 2,5 millió tonna gabonamennyiséget. Talán mondanom sem kell, hogy az igényes feladat valóraváltása érdekében jól ki kell használnunk a kukorica termőképességét, mert éppen ez nyújtja részünkre a legnagyob hektárhozamot, s a legértékesebb abraktakarmányt. A CSSZSZK-ban a hatodik ötéves tervidőszak végéig 1,1 millió tonna termést kell elérnünk szemes kukoricából, s ebből kilencszázezer tonna a nyugat-szlovákiai kerület me/őgazságára jut! A kukorica tehát a búzával együtt népgazdasági szempontból kulcsfontossággal bír. Eddig ugyanis a kukorica termelésében a hektárhozam s a terület tekintetében nagyon változó volt a helyzet. A vetésterület 93—148 ezer hektár, a hektárhozam pedig 21,7— 60,6 mázsa közt váltakozott. Figyelemreméltó azonban, hogy — az 1976-os kedvezőtlen év kivételével — 1969-től a hektárhozam nem csökkent 40 mázsa alá, tehát az elmúlt években jó tapasztalatot szereztünk mind a termelés, mind pedig a tudományos ismeretek alkalmazása, de a dolgozók munkakezdeményezésének a serkentése terén is. Az elmúlt év elején a cél érdekében Síéhány fontos intézkedést tettünk a kukorica szemtermés átlagának növelése érdekében. Gondosan előkészítettük és jóváhagytuk a kukoricaprogramot, s bízunk benne, hogy ebben az évben kerületi átlagban — májusi morzsoltban — elérjük az 57 mázsa hektárhozamot. El kell ismernünk, hogy az elmúlt szélsőséges esztendő nem kedvezett a szemes kukoricának. Tény, hogy a csapadék mennyisége nagyban befolyásolja a hektárhozamot. Ez azonban a tényezőknek csak egyike. Erre adott kimerítő magyarázatot a kukoricatermelők Šaľán megtartott kerületi értekezlete is. A hasonló természeti adottságok közti eltérések éppen az elmúlt évben mutatkoztak meg legjobban. Mig például a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban 12 240 hektáron 48,1 mázsa szemtermést értek el kukoricából, addig a galantaiban 11 200 hektáron a hektárhozam csak 38,9 mázsa lett. A különbség tehát kilenc mázsa szemtermés hektáronként. Beszélni kell arról is, hogy a komárnoi (komáromi) járásban szemes kukoricából csak 34,7 mázsát gyűjtöttek be hektáronként, vagyis Dicsérni se könnyű! A közelmúltban a rožňavai (rozsnyói) járás egyik jól menő szövetke zetében tettem látogatást. A dolgozók munkasikereiről, helytállásáról akartam írni néhány dicsérő szót. A szövetkezet egyik ágazatának a vezetője nem értett egyet célkitűzésemmel. Érvelését azzal indokolta, hogy jómaga is megdicsért néhány példás dolgozót, s olyan vihar kerekedett belőle, hogy alig tudta a kedélyeket lecsillapítani. „Az emberek nagyon érzékenyek“ — magyarázta. Majd hogy manapság dicsérni se könnyűI Hogy igaza van-e vagy nincs, azt én nem döntöm el. Egyet azonban tudok, hogy a jó szóra mindenki szomjas. A dolgozók kívánságlistájánál? első helyén ugyanis az emberséges bánás mód áll, tehát fontos követelmény az ember megbecsülése. Az utasításokat vagy a fedéseket sem gorombán, hanem emberséges hangnemben kell közölni a beosztottal. Nem elhanyagolható tehát, hogy az emberek több ségének nem elegendő csupán az anyagi elismerés. Fel kell figyelni erre azért is, mert nem csupán az általános munkahelyi közérzetről van itt szó. A jó szó utáni sóvárgás többre mutat. Nézzük csak a dicsérő szót. Nem nehéz belátni, hogy a jól megválasz forr, s kellő időben elhangzott dicséret felderíti, munkára serkenti a rossz hangulatú, morcos embereket. Bátorítja a kudarcok miatt csüggedőkel stb. LIPTÁK MARIA, a Gemerská Pol ma-i szövetkezet jejönője az alábbiakat mondotta: — Tavaly a szocialista munkaver senyben szövetkezetünkben első helyen végeztem és 3269 literes fejési átlaggal járási méretben második he lyet szereztem meg, mégis elég sok bírálatot kaptam. Talán a nyelve is letörne főnökömnek, ha egyszer dl csórni kéne . . Vannak vezetők, akik kereken kimondják: a jó, a hibáiban munkavég Zés természetes (az eredmény ugyan nem mindig igazolja ezt!) és felesleges szó vesztegetni holmiféle dicsé retre, ezzel szemben a legkisebb hi búra is nyomban le kell csapni, mert halmozódhat és komoly bajt okozhat Ha azzal érvelek, hogy a jó is hal mozódhat. fejlődhet, amennyiben dicsérettel az újság hasábjain serkentjük, legalább akkora a haszna, mint a hibák ostorozásának — csak legyintenek Néhányon azzal érvelnek, hogy: a dicsérgetés az népszerűséghajhászás, s erre ők nem kaphatók. Több vezető persze jó pedagógiai érzékkel, felismeri a dicséret hasznát, s él is vele Persze, nem azokról van szó, akik azt mondják: nosza dícsér fűk, hiszen nem kerül semmibe, és nyakra-főre osztogatják a semmit mondó „vállveregető“ dicséreteket Valóban a sajtón keresztül sem ser kent a helytelen dicséret Esetenként lejáratja, vagy éppen nevetségessé teszi a dicsértet. Tény azonban, hogy a helyénvaló dicséret sem ér mindig célt. Főleg akkor, ha jelentéktelen dolgokra és nem a lényegre a munkára, a teljesítményre irányul. Az egyik szövetkezet racionalizáló brigádjáról terjedelmes cikk jelent meg a sajtóban. A brigádvezető arról panaszkodott, hogy a konkrét teljesítmény dícséretét sem fogadták szívesen. A brigád tagjai nehéz feladatot oldottak meg. A lelkendező dicséretre elkomorultak. Kerülő úton tudta meg a brigádvezető, hogy munkatársai attól tartottak, hogy a szövetkezet vezetősége állandóan megköveteli majd tőlük a kivételes, aligha ismételhető teljesítményt. Bizony, a dicséretből nem lett volna szabad kifelejteni a rendkívüliség, az egyszerűség elismerését sem. Arra is felfigyelt a brigádvezető, hogy a brigádban igen sok a szerény, zárkózott, szófukar ember. Aki nem szeret feltűnni, kiválni. Ök sem örülnek a hangos dicséretnek. Ám későb ben a dicséretért is hálásak. Nem kevés persze az anyagias ember sem, aki fütyül a dicséretre, sőt gúnyolódik rajta. Bizony, nehéz dicsérni. Nem igaz, hegy nem kerül semmibe. Idejét, módját, helyét alaposan meg kell vá lasztani. Ez tapintatot követelj? fel adat. (illés) 13,4 mázsával kevesebbet, mint a Dunajská Streda-i járásban! A fentieken el kellene gondolkodniuk az agronómusoknak. Az eredmények! ígyanis azt bizonyítják, hogy a lemaradozó járásokban halaszthatatlanul változtatni kell a korábbi módszereken, de az emberek munkáját a talajműveléstől kezdve az irányításig szintén javítani, tökéletesíteni kell. Bebizonyosodott ugyanis, hogy ott, ahol a munkaszervezést és a technológiai fegyelmet kívánt szinten tartották, a szélsőséges időjárás nem okozhatott olyan károkat, mint azokban a gazdaságokban, amelyekben ezen a téren mulasztásokat követtek el. Erre ugyanis jó bizonyítékul szolgálnak a hasonló teltételek közt termelő gazdaságost eltérő eredményei! A galantai járásban például a tešedikovoi (peredi) szövetkezet az elmúlt évben 60,10, a szomszédságban levő vlőanyi (farkasdi) szövetkezet pedig csak 28,1 mázsa szemtermést gyűjtött be kukoricából! A komárnoi járásban a bohatái (bagotai) szövetkezet 42,2, a hurbanovoi (ógyallai) pedig csak 24.20 mázsa szemtermés! ért el hektáronként, s így sorolhatnánk a többieket is. A šoporiiai „Győzelmes Február" szövetkezet az elmúlt évben 68,8 mázsát ért el szemes kukoricából hektáronként, ami azt bizonyítja, hogy szélsőséges időjárási viszonyok közt is lehetséges a jó eredmény elérése, amennyiben az emberek ennek érdekében mindent megtesznek. Felmerül a kérdés: milyen körülmények játszhattak közbe Soporiíán a kimagasló eredmények elérésében? Tény, hogy ez a gazdaság már évek óta jó kapcsolatot tart a trnavai Kukoricatermelő Kutatóintézettel és komplex agrotechnikát alkalmaz a kukoricatermesztésben. Nagy gonddal készítik el a vetőágyat és vetik a különféle hibrideket — figyelombevéve ezek igényeit. Ez a szövetkezet az utóbbi években a legjobb kukoricatermesztők közé tornázta fel magát a nyugat-szlovákiai kerületben. Az elmúlt évben megállapítottuk, hogy a korai kukoricákat termelő gazdaságok többségében nem gondoskodtak az ideális egyedszám megtartásáról. Ezzel szemben a későbbi fajtáknál több egyedet hagytak a kelleténél, s ez hozamcsökkenést idézett elő. Szükséges tehát, hogy az agronómusok a vetést ne az irodából irányítsák, hanem kint a mezőn tartózkodva állandóan ellenőrizzék a munkát, hogy kellő növénysűrűséget érjenek el, mely az ideális hektárhozam nagyon fontos előfeltétele. Tény, hogy azokat a jó tapasztalatokat, amelyeket az élenjáró járások és mezőgazdasági üzemek a kukoricatermesztésben szereztek, megfelelő módon közkinccsé kell tenni, hogy a lemaradozók okuljanak belőle! Mindenekelőtt nagyon fontos az agro technikai fegyelem minden mozzanatának pontos betartása, s ebben fel kell használni a kutatók eddigi ismereteit is, hiszen kimagasló eredmények csak közös összefogással születhetnek. JOZEF MUDROCH mérnök, EGYESÍTÉS után Javult a szervezés színvonala A koáicei járásban öt évvel ezelőtt kezdték meg a többezer hektáros szövetkezetek kialakítását. Az elmúlt esztendők sikerei igazolták, hogy a társult szövetkezetek jó úton járnak, mert a termelést már nagyüzemi szinten folytatják. Közös gazdaságba tömörült a csécsi, a pányi és a szőlőskei szövetkezet is, mely 3171 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik. A csécsi társult szövetkezet főmérnöke Kelemen Sándor elvtárs arról tájékoztatott, hogy sikeresen kialakították a növénytermesztés összpontosítását és szakosítását . — Az egyesítéssel megteremtettük a fejlődés, s a munka termelékenysége fokozásának feltételeit. Könnyebben alkalmazhatók a tudományosműszaki haladás vívmányai, megvalósulhat a termelés célszerű gépesítése, a gépek maximális kihasználása, s a társadalmi tevékenység is kibontakozhat, hatékonyabbá válhat. A szövetkezet főmérnöke elmondotta, hogy kezdetben a termelésnek csaknem minden szakaszán — a régi megszokásból eredően — nehézségekbe ütköztek. Ennek ellenére aránylag rövid időn belül sok problémát sikerült megoldaniuk. Lényegesen javult a szervezés színvonala is. Az első és egybe legfontosabb feladatuknak tekintették a nagy szövetkezet vezetőségének és tagságának aktivizálását. Ebben a tekintetben mindenekelőtt az üzemi pártszervezet tagjaira támaszkodtak. A régi fogyatékosságok elkerülése végett a vezető kádereket célszerűen elosztották. Az emberektől következetességet, szemé lyes felelősségérzetet, tudásuk, tehetségük maximális hasznosítását a munkaidő észerü kihasználását követelték. Napról-napra fokozottabb ellenőrzésre, s a munkafegyelem szilárdítására törekedtek. A szövetkezetben öt mérnök dolgozik s már középkáderekből sincs hiány. A vezetőség irányító, szervező munkája kiváltotta a tagság szorgalmát és serkentette azok munkakezdeményezését a tér melési feladatok teljesítésére. így közös erővel „ugrásszerűen“ fejlesz tették a termelést. A szövetkezet tag sága és vezetősége a közös gazdaság továbbfejlesztésének lehetőségét látta az egyesítésben. Többet, jobban és olcsóbban akartak termelni. Ahogyan a szövetkezet főmérnöke elmondotta, első feladat volt a növénytermesztés szakosítása. A 2719 hektár szántót búza, árpa, szemes kukorica, évelőtakarmányok, hüvelyesek termesztésére szakosították. — Elmondhatom, hogy a növénytermesztés szakosítását nem volt könnyű megoldanunk. Először is az optimális parcellanagyság kialakítását kellett elvégeznünk. Hátráltató té nyező volt, hogy a korábbi kis szövetkezetek elaprózva sokféle növény termesztésével foglalkoztak. Arról már nem is beszélve, hogy elavulf gépparkkal rendelkeztek és a kisebb bevétel következtében jóformán alig jutott anyagi eszköz a termelés kor szerűsítésére, a nagyteljesítményű gépek vásárlására. Elmondhatom, hogy ma negyvenkét traktorunk, tizenöt tehergépkocsink, hét gabonakombájnunk és milliókat kitevő egyéb gépieszközünk van. Így növénytermesztésünket százszázalékra gépesíthettük. A szövetkezet főmérnöke elmondotta még azt is, hogy tavaly a növénytermesztés szakaszán a tervteljesítést 98,4 százalékra sikerült megvalósítaniuk. Szemesekből 33,3 mázsás hektárhozamot értek el. Az idén 650 hektáron búzát termelnek. Túlsúlyban Mironovszká fajtát, gabonából 43,3 mázsás hektárhozamot akarnak elérni. Árpából 597 hektáron Ametyst fajtát vetettek és 40,7 mázsás hektárhozamot várnak. Szemes kukoricából 50 hektárt vetettek. Talaját gondosan előkészítették, a korai és félkorai fajtáktól 58 mázsás hektárhozamot várnak. Az „egy millió tonna gabonát az országnak“ kerületi felhíváshoz 6400 mázsával járulnak hozzá. Szemesekből összesen az idén 84 700 mázsát akarnak kitermelni. A termelési-értékesítési feladatok teljesítése és túlszárnyalása az egyesítés után az előirányzottnál jóval nagyobb jövedelemhez juttatta a szövetkezetei. Ilymódon a dolgozók jövedelme is kedvező. A béralap az elmúlt öt évben lényegesen növekedett. A szövetkezetben dolgozók havi jövedelme felülmúlja az ipari dolgozók keresetét. Annak ellenére, hogy az utolsó öt évben sokan mentek nyug díjba, a szövetkezet harminc dolgozóval gyarapodott, illetve ennyien jöttek más szakaszokról a szövetkezetbe. Megtudtam azt is, hogy az egyre jobb termelési eredményekre serkentőleg hatott a növénytermesztés összpontosításán és szakosításán kívül a kooperációs és integrációs viszony fejlesztése is. A kukoricát vetőmagra termesztik, tehát megkülönböztetett gondot fordítanak a termesztésére. Arról magam is meggyőződtem, hogy az üzemi pártszervezet egyre nagyobb mértékben érvényesíti vezető szerepét. A tagság politikai nevelését az egyes termelési szakaszokon alakult pártcsoportok végzik. A pártszervezet tagjai résztvesznek a harmadfokú pártiskolázáson, míg az. efsz tagsága szövetkezeti munkaiskolát látogatja, ahol a dolgozók megismerkednek az új termesztési eljárásokkal. Elmondhatjuk, hogy mind a három községben szorgalmas, dolgos nép lakik. Így az adottságok jók. A következetes irányító, vezető és ellenőrző munka megoldja a kooperációs és integrációs viszonyokban előforduló problémákat is. Illés Bertalan Szocialista jelenünk az évfordulók tükrében! Ebben a hónapban olyan jelentős történelmi évfordulókra emlékezünk, amelyek mélyen összefonódnak munkásosztályunkkal, kommunista pártunkkal. Jelentőségüket ebben az évben a NOSZF 80. évfordulója is növeli, melynek győzelme lehetővé tette a világ első szocialista államának kelet kezését és a kommunista pártok megalakulását. Ha nem lett volna NOSZF, akkor ma sem ünnepelhetnénk május elsejét, nem lenne kommunista pártunk évfordulója; annak a pártnak, amely minden küzdelem élén állt s mindvégig harcolt a boldog holnapért, a ma megteremtéséért. Ebben a jubiláló évben, a NOSZF 60. évfordulójának évében még jobban tudatosítjuk május 9-ike jelentőségét. Ezen a napon született meg nemzeteink igazi szabadsága. Szabadságunkért a NOSZF résztvevői az élvonalban harcoltak. Ezek a hősök ma is feledhetetlenek számunkra. Május első napjaiban szinte, filmként pereg előttünk a ma már történelmi eseménynek számító duklai harc és azók a harcok, amelyeket hazánk városainak és falvainak felszabadításáért vívtak a bős szovjet katonák. Élnek még emlékezetünkben az Ukrán Front harcai. Olyan kitűnő parancsnokok irányították a harcokat, mint J. Sz. Konyev, R. I. Malinovszkij mar sail, A. I. Jeremenko hadseregtábornok, L. I. Brezsnyev vezérőrnagy, az SZKP KB mostani első titkára stb. Szabadságunkért és a szocializmusért vívott harcokban kivették részüket a méhészszervezetek tagjai is. Közülük megemlékezünk Ľudovít P. Sykoráról és Rudolf Belavýról, akik megteremtették a szocialista méhészkedés alapjait. A szabadságban eltöltött győzelmes májusi napok után hazánk mennyiségi és minőségi változáson ment keresztül. A politikai harc 1948 február jáig tartott. A CSKP ebben az időszakban is egységes politikai-gazdasági harcot folytatott — támaszkodva a Szovjetunió tapasztalataira. A Szovjetunióval való gazdasági kapcsolataink döntő jelentőségűek voltak népgazdaságunk felújításában, átszervezésében. A kezdeti időszakban a szovjet nyersanyagok, élelmiszerek behozatala nagy gazdasági segítség volt részünkre. Rendkívüli jelentősége volt például a 600 ezer tonna gabona mennyiség behozatalának az 1947-es évben, amikor mezőgazdaságun kát kegyetlen szárazság érte. Ezt a helyzetet akarta kihasználni politikai céljainak megvalósítására a nemzetközi és belső reakció. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal kötött kölcsönös gazasági és együttműkö dési szerződés azonban megteremtette az alapfeltételeket népgazdaságunk stabilitásához. Köszönet ezért Csehszlovákia Kommunista Pártja tudomá nyos alapokra helyezett helyes politikájának, annak a pártnak, amely eh ben az évben emlékezik meg megalakulásának 56. évfordulójáról. Az eltelt időszak alatt realizálhattuk a CSKP kongresszusainak határo zatait, azokat a határozatokat, amelyek ma társadalmunk helyes gazdaság politikáját igazolják. Mindez amit eddig elértünk, munkásaink, szövetke zeti és értelmiségi dolgozóink munkájának eredménye. Különböző munka helyeken és különféleképpen, de közösen hoztunk létre egy nagy müvet, amely megfelel szocialista jelenünknek. Az „alkotásra“, amelyek több mint három évtized alatt születtek, büszkék lehetünk! Hazánk harminckét év alatt megváltozott. Száz és száz üzem, lakásegység, családi ház, iskola, üzlet, stb. stb. épült. Megváltozott a mezőgazdasági termelés is. Az efsz-ek létrejöttével, majd fokozatos összpontosításával annyi gabonát, kukoricát, cukorrépát, zöldséget stb. termelünk, amennyit soha azelőtt a szétaprózott földeken. Megváltozott az emberek gondolkodásmódja, tudata. Felnőtt egy nemzedék, mely magasabb szakképzettséggel rendelkezik, s többszörösen tudja biztosítani az élelmiszert a lakosság részére. Azok az eredmények, amelyeket a gabonatermesztésben elértünk, túlsúlyban szovjet kutatóknak köszönhetjük. A szocialista termelési viszonyok révén lehetővé vált nemcsak a többtermelés, hanem megnyílt az út a további fejlődéshez is. A méhészek között is akadtak olyanok, akik azt állították, hogy a méhészkedés nem kifizetődő. Meglepődtek amikor nemcsak a mezőgazdasági termelés növekedett, hanem általa a méhcsaládok száma is, és ezáltal a méztermelés is. Állami szerveink nagyra értékelik a méhek beporzási tevékenységét és ennek jelentőségét a termésnövekedésben, ezért anyagi támogatást nyújtanak a méhészkedéshez. Fokozatosan kiküszöböltük az árkérdés problémáit, a méz felvásárlását stb. Javult a tenyészmunka színvonala. Vannak nagy tapasztalattal rendelkező anyanevelőink, akik nemesített méhanyákat nevelnek. Ezzel javul a méhcsalád teljesítménye. Ez persze még nem jelenti azt, hogy minden problémát megoldottunk. A gazdaságos méhészet érdekében előnybe helyezzük a méhek vándoroltatását. Ezzel a méhészkedésl formával áthidaljuk a méhlegelő legnagyobb problémáit. Vándoroltatással méhészeink két hasznot valósítanak meg. Elősegítik a növények megporzását és értékes mézet termelnek. Igaz, vannak még kiküszöböletlen problémák, amelyekről már többször írtunk. Ez főleg a beporzási tevékenységet serkentő juttatás leértékelésében mutatkozik. Több évi probléma a méhészkellékek beszerzése, mivel Szlovákiában senki sem gyárt, illetve készít nagyüzemileg kaptárakat és más felszereléseket. Sok mezőgazdasági üzem nem tartja be azokat a szabályokat, rendelkezéseket, amelyek a méhek védelmére irányulnak. Ennek következtében nemcsak személyes, hanem népgazdasági károk is keletkeznék. Az említetteket a hatodik ötéves tervidőszakban meg kell oldanunk. Ezért megvalósítjuk az alapszervezetek évzáró gyűlésein kidolgozott és jóváhagyott intézkedéseket, együttműködünk a fogyasztási szövetkezettel, ahol reméljük megértésre találunk és közösen megoldjuk a problémákat. A NOSZF 60. évfordulójának évében bizonyítsuk be, hogy a méhészet is hozzájárul a növénytermesztés feladatainak a teljesítéséhez! JURAJ FERENCIK mérnök, a SZMSZ KB vezető titkára.
