Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-05-07 / 18. szám

1977. május 7. SZABAD FObDMOVES I Tudnak követelni HOST1CE (Gesztete) első pillantás­ra az ellentétetek faluja. A főutca régi házai, sokszemü ablakai; balol­dalt, a buszmegállónál szövetkezeti lakás; a kopott főutca után takaros új házak sora fogadja a volt malom felől érkező idegent. Nincs ebben semmi különös — talán a múlt él ki­csit erősebben a megszokottnál. Ezt igazolja az is, hogy még mindig na­ponta tartanak reggeli misét, persze inkább csak az idősebbeknek. Ezen túl, s ezzel együtt Gesztete alig kü­lönbözik a hasonló lélekszámú gömő­­ri faluktól. Az emberek panaszkodnak: a HNB keveset törődik a község fejlesztésé­vel. Félbemaradt az iskolai étkezde építése — mondják — ugyancsak ab­bamaradt a gyalogjáró építése, veze­tékes víz árkolása. Benézek az iskola jelenlegi étkez­déjébe. Az étterem valóban kicsi, tíz asztanál eszik a naponta itt megfor­duló száznegyven kisikolás s a taná­rok. Ennél már csak a konyha üli­­putibb méretű: az. alig tíz négyzetmé­ternyi területen három villanytűzhely és két hagyományos, fával fűtött tűz­hely látja el a „berendezés“ tisztjét. A raktár ezekután csak még kisebb lehet. Panaszkodnak a szakácsnők: vizes a fa, nehéz a vizesvödör. A pumpáskút az udvaron van, állításuk szerint büdös a vize, ihatatlan. A hi­giénikusok főzésre alkalmasnak mi­nősítik. A főutcán magas, beton-gyalogjárón járnak az emberek. Kicsivel odább már gödrök ásítanak, mellettük csö­vek — a vízvezeték csövei. Betonla­pok. Hadobász Ferdinand, a HNB elnöke mindezekről így nyilatkozik: — Kicsit furcsállom, hogy harminc éven keresztül nem panaszkodtak az emberek, csak éppen most. Hisz nem­rég volt falugyűlés, ott mindenki ki­beszélhette volna magát. Különben — nem védekezésül — de nincsen iga­zuk. Csak most, a téli hónapokban álltak le a munkák. Merem állítani, hogy nem lazsálunk. Anyaghiány, szakemberhiány miatt fordul elő csak késedelem az építkezéseknél. , De talán nézzünk utána, mi minden épült itt, Gesztetén és a közigazgatá­silag két idetartozó faluban: Détér­­ben és Jesztén. — A múlt választási programban Gesztetén átépítettük az eskető-ter­­met, tűzoltó szertárat építettünk, mintegy másfél kilométernyi gyalog­járót (aszfaltozottat), folyik a kultúr­­ház tatarozása. Ez utóbbi belülről már elkészült, már csak kívül kell befejezni. Épül az iskolakonyha is (tanteremmel együtt), s a vízvezeték mindhárom falunak. Jesztén, Geszte­tén már a faluig érnek a csövek. Minden utca portalanítva lett jesztén és Détérben. Jesztén ifjúsági klubot kaptak a fiatalok, Détérben 1975. má­jus 9-én adtunk át egy új kultúrhá­­zat, ami húsz (I) hónap alatt készült el. Korlátot emeltünk a patak egyik oldalára, óvoda épült konyhával, tan­teremmel, tataroztuk az iskolát,-itt is, Jesztén is. — Ez valóban sok munkát igényelt. — Senki sem állíthatja, hogy keve­set teszünk a faluért. Mikor például az autóközlekedési vállalat teherko­csijai kijöttek fuvarozni, a gépkocsi­­vezetők nem győztek csodálkozni: ennyi beruházást még a járási válla­lat sem valósít meg — mondták. E- zenkívül a JNB is örül, s mindig szí­vesen ad péazt beruházásokra. Tud­ják, hogy amit ide adnak, az nem marad kihasználatlanul. — A lakosság segít? — Természetesen. Mindig kiveszik a részüket a munkákból, legyenek bár szombaton vagy vasárnap. A víz­vezetéknek is mindenki kiássa a göd­röt a háza előtt, ha szükség lenne rá, talán még éjjel is megtennék. Az elnök most már mosolyogva be­szél, láthatóan nem bosszantja az a néhány panaszos megjegyzés. — Jó ez a néptől, ha tud követelni — fejezi be mondandóját. Kosec Ond­rej, a HNB titkára is meglepettnek látszik. — Lehet, hogy éppen azok panasz­kodnak, akik nem is veszik ki részü­ket a közös építőmunkából. Az isko­lai étkezde építése objektív okok miatt késik: nehéz az építőanyagot beszerezni. Az építkezési vállalat fel állította a panelleket, addig rendben ment minden. A nehézségek ezután következtek: nem tudtunk téglát be­szerezni, csak a napokban; kevés a szakmunkás. Maga az építkezés jól haladt, inkább a szerelőmunkákkal van fennakadás. — A fő hangsúly most a vízvezeté­ken van. Ezt az év végéig szeretnénk befejezni. Nehéz volt a szükséges csöveket beszerezni, s néhány ház is útban van — itt kitérőket kell csi­nálni, ami szintén nehezíti a munkát. De azért bízunk benne, hogy év vé­gére elkészül. A hetvenhetes év har­madik negyedévében — pontosabban szeptember elsejére szeretnénk befe­jezni az iskolai éttermet, s a torna­termet is. Hostice lakói valóban nem panasz­kodhatnak, hisz a múlt választási program alatt mintegv tizenkét mil­liós értékű létesítménnyel gazuago dot a falu, illetve a hozzá tartozó Jeszte és Détér. —iká— Vörös vándorzászló SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének helyettese, valamint Dr. Tibor Bohdanovský, az SZFSZ Szlovákiai Központi Bizottságá­nak ügyvezető alelnöke adott át azoknak a nagyszerű termelési eredmé­nyeknek, és gazdaságfejlesztési törekvéseknek elismerése jeléül, amelye­ket ei a szövetkezet a hatodik ötéves tervidőszak első évében elért. Kissé körülményes lenne a szövetkezet érdemeit bizonyító összes ered­ménymutatók felsorolása. A mezőgazdasági össztermelés 101,3, a munka­termelékenység 109,9, valamint a tervezed nyereség 103,1 százalékos tel­jesítése a termelési költségek 99,8 százalékos kimerítése mellett meggyő­zően bizonyltja, hogy ez a szövetkezet a kedvezőtlen időjárás közepette is jól gazdálkodott. Az ezetleges télreértézek elkerülése céljából megjegyzem, hogy a terv­­teljesítést, illetve túlteljesítést nem a terv lazasága vonta mega után. S hogy valóban igényes termelési tervet teljesített ez a kéiezernégyszézöt­­venkét hektáros szövetkezet azt többek között bizonyítja az is, hogy a miit esztenőben 783 vagon gabonát, 501 vagon cukorrépát, 1382 vagon évelő­takarmányt, 271 tonna marhahúst, 788 tonna sertéshúst, 58 tonna baromfi­húst 6s 1 millió 948 ezer liter tejet termelt, s a mezőgazdasági termelésé nek értéke meghaladta a 42 millió 850 ezer koronát. A szövetkezet termelésének növekedését a dolgozók kezdeményező kész­ségének széleskörű kibontakozása segítette elő. A kezdeményezésben ter­mészetesen élenjárnak a szocialista piunkabrigád címért versenyző kilenc munkaközösség tagjai: Többek között: Bartalos jános tehéngondozó cso­portja, amely tehenenként évi négyezer literes tejhozamot ért el, továbbá Tóth Sándor sertésgondozó csoportja, amely a hizlaldában napi 70 dkg-os súlygyarapodást írt el a gondjaira bízott sertések mindegyikénél. A vezető dolgozók rátermettségét, leleményességét, az üzemirányítás és a munkaszervezés magas színvonalút legjobban a termelési eredmények tükrözik. Tehát nem igényel aprólékos bizonyítást az, hogy ebben a szö­vetkezetben a vezető dolgozók kezdeményező készsége is dicséretre méltó. Van azonban néhány olyan jelenség, amely mint követésre méltó, jó példa nem hallgatható el. Főleg a jó minőségű lakarmányalap megteremtésében jeleskedtek. A négyszázötven hektár lucerna terméséből százhetven vagon lucernalisztet készítettek, míg a szarvasmarhákat — a hízókat és a tehe­neket egyaránt — jó minőségű takarmánypogócsával etetik, melyből a múlt esztendőben háromezer tonnát készítettek. Például a hízók részére készített takarmánypogácsa 40 ssázalékát szalma, 15 százalékát koncentrá­­tumok, 30 százalékát lucerna- és kukoricaliszt, míg a további részét mész, ioszfor, melasz és takarmánysó képezi. As utóbbi időben kísérleteznek a tyúktrégya gazdaságos falhasználásával la, vagyis a hízómarhák takarmá­nyába 5—15 százalék tyóktrágyát is kevernek. A tápanyagdús takarmány­alap bizonyítja természetesen azt is, hogy a takarmánypogácsázó berende­zést, valamint a BS—8-os lakarmányszérítót optimálisan kihasználják. A takarmányszárítóval a múlt e8itendőben 280 vagon lucerna- és egyéb ta­karmánylisztet készítettek s így a takarminyszárítók országos versenyé­ben a ranglista élére kerültek. A vándorzéssló birtoklása tehát éppen ágy becsületes helytállást tükröz, mint az a kitüntetés, amit Nagy István elnök, juhos Dezső agronómus, Ju­hos Arpád alelnök és Erdályi Vilmos gépesítő az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterétől kapott. PATHÖ KAROLY Vizsgálgatfuk egymást. Szemé­ben szinte gyermeki ártatlan­ságként ható nyíltság, őszinteség. Találkozásunkra, beszélgetésünkre pontosan ez az őszinteség jellemző. Laci. Ha akarom jellemét szinte uniformizálhatom a mai fiatalok több­ségére: becsületesek, álmodozók, ám az álmokban, vágyakban már kirajzo­lódik a céltudat. A célratörés, mely embert formál a világ felfedezésére, az önmegismerésre ösztönöz. Társa­dalmunk jelenben szilárduló tartópil léret az ilyen fiatalok Púchovszky Lász­ló, fa képen) a Zo bor tövéből, Gímes röl került jó pái éve a Suranyi Köz gazdasági Közép iskolába. Tanulmá nyalt magyar nyel ven végezte. Érett ségi után rövid ideig egy nitrai vállalatnál dolgo­zott, az utazással együtt naponta ti lenhárom-tizennégy órát volt távol otthonától. Emiatt mondott búcsút a járási székhelynek. Az Összetartás Efsz glmesi részlegére került. Akkoriban kezdtek itt szőlőt telepíteni. Megpróbálta. Mivel Igyek­vőnek bizonyult — a szó pozitív ér­telmében — és érettségije Is volt, megtették őt szőlésznek. Eleinte ne héz volt a munka. Egy szomszéd falusi mezőgazdasági mérnökkel napjában többször beszélgettek. Laci tanult. Az előjelek szerint eredményesen. Mi­előtt azonban kézzel fogható bizonyí­tékok igazolták volna munkáját, megkapta a behívót. A katonai szol­gálat letöltése után visszatért ä szö­vetkezetbe. Két héttel visszatérte után találkoztunk. Míg gondolatban a kérdést forga­tom, 6 szólal meg mosolyogva: — Honnét ts lőttél? —Megmondom — tovább kérdez. — Érdekes a munkátok ugye? Mi­lyen sulit végeztél? Mielőtt válaszolnék munkaruhás, magas, szőke, középkorú férfi lép a helyiségbe. — Hé, apád hol van? — kérdezi a jövevény. — Mert a traktorra kellene nekem belső és egy külső gumi. — Jó helyen jársz — szól Laci — apám helyett most én volnék a me­­chanizátor. Tíz perc múltán elintézett a tjumi- Ugy. A traktoros elégedett. — A közgazdász, a szőlész, meg a Laci gépesítő nem éppen rokonszakmák — morfondírozok félhangosan. — Így van, de szerintem akarat kérdése az egész, tanulni, dolgozat kell s végül hozzánk Idomul a mun ka. A főnökeim megígérték, hogy rö­videsen a rekultivációhoz kerülök, va­lami „főnöknek“. Nem lesz könnyű, tudom. Ojból tanulnom kell majd s talán egy hónap alatt többet is, mint az iskolában egy év alatt. Meg­próbálom. S ha elkezdem, akkor már kötelez a vállalás, a saját becsületem meg az édesapámé, aki a megalaku­lástól kezdve szövetkezeti tag. Hosi­­szú évek során, szinte lépésről lépés re került vezető beosztásba. — Szerinted milyen a jó vezető? — föl Tehát nyílt, segítőkész, kö­zösségben gondolkodik, amt azt je­lenti, hogy az egyéni érdekeket félre téve, a többség érdeke és az ésszerű­ség határozza meg tetteit. S persze nem szabad megalkuvónak lennie. A szakmai tudás, meg az általános mű­veltség kellő foka Is elengedhetetlen, — Terveid? — Őszintén szólva, szinte ébrede­zem. Kétévi katonai szolgálat után visszakerültem egy közösségbe, ame­lyet függetlenül attól, hogy jól ismer­tem, ismét fel kell fedeznem. Vissza kell zökkennem a régi kerékvágásba. Ilyen helyzetben aztán az ember né­ha több időt fordít a lányokra. Minden esetre szeretnék tovább tanul­ni. Vagy a közgazdasági főiskolára vagy pedig a színművészetire — Elég szokatlan párosítás. — Tudom, de ez a rögeszmém már évek óta. A CSEMAĽOK színjátszó csoportjának is tagja voltam bevonu­lás előtt. Ügy érzem elég jól ment, meg aztán többen is bíztattak már. Persze a főiskolai jelentkezés csak olyan rejtett gondolat. Már bánom is, hogy kimondtam. — Most már nem is kérdezem mit csinálsz a szabad idődben? —Hát azelőtt fociztam is, a zenéi is nagyon szeretem, a beat zeneka­runkban szólóénekes voltam. Rend­szeresen látogatom a könyvtárat, na­gyon szeretek olvasni. Ml CSEMA­­DOK-tagok, többnyire SZISZ-esek is, nagyon sokat voltunk együtt azelőtt. Remélem így lesz ez a továbbiakban is. — Egy év múlva találkozunk itt é szövetkezetben? Tudja, hogy ugratni akarom, moso­lyog és az asztal sarkára vág: — A szüleim, sőt a rokonságom nagy része is, mind itt dolgozik, fzlg­­vérig otthon érzem magam ebben a faluban, nagyon sok a barátom. Mt­ért mennék el Innét? Berak László Szereti a szakmáját Ha valaki belép á Hronovce-i (lévai Járás) hentesüz­letbe, ízlésesen, higiénikusan tárolt, bő választékú hús­félék, konzervek és félkész áruk látványa fogadja. A pult mögött már a középkorosztályon túli eladó kezében fürgén mozog a kés, szinte grammnyi pontossággal kerül mázsára az áru. Amikor elcsendesedett a bolt forgalma szóba elegyed­tünk az üzlet vezetőjével Szász Jánossal, aki már 45 éve dolgozik a szakmában. E hosszú idő alatt a jelen­legi a harmadik üzlet, ahol dolgozik. Itt már 10 éve tevékenykedik a vásárlók legnagyobb megelégedésére. Beszélgetésünk folyamán megtudtuk, hogy amikor ide került, a havi forgalom 25—30 ezer korona volt, ma már közel 200 ezernél tart. Hogy sikerült ezt elérni? — Első teendőm az volt, hogy megismerkedtem a ve­vőkkel és felmértem az igényeiket. Igyekeztem besze­rezni a keresett árucikkeket és bővítettem a választé­kot. Mindig szolgáltam valami újdonsággal. Nemcsak a község lakosai, hanem a környékről is többen jártak ide vásárolni. Hónapról hónapra növekedett a forgalom. A forgalom emelkedése mellett üzletünknek további komoly felada­tot jelent a szövetkezetek társulása után az Üzemi kony­ha ellátása. Csűcsmunkák idején naponta mintegy 5Ó0 ebédet készítenek s mi látjuk el nyersanyaggal. Ezenkí­vül még egy kisebb étterem is üzemel az ideggyőgyin* tézetben s ők is innen vásárolnak. Félreértés elkerülése végett az üzemi konyhák megnyitásával természetesen emelkedett a pénzügyi tervünk, de ezen intézmények nél* kül is 120—130 ezer korona volt a forgalmunk. A beszélgetésünkbe bekapcsolódott Michlo István, a Jednota ellenőre, aki a következőket mondotta: — Szász János vérbeli kereskedő, többször megfigyel* tem, hogy a kiszolgálás közben mindenkihez van né­hány kedves szava, sőt a vásárolt áru mellé a kezdő háziasszonyokat ellátja megfelelő recepttel, tehát az el* készítés módját elmondja. Örvendetes tény, hogy az üz­letben egyre nagyobb Igény mutatkozik a baromfi- és a marhahús iránt. A boltvezető tehát rávezette a vásárló­kat az egészséges hús fogyasztására. Jó munáját fel* sőbb szerveink számos elismerő oklevéllel jutalmazták és a hozzám tartozó 51 üzlet közül ez a legjobbak közé tartozik. A tervet mely igényes, hiszen minden évben magasabb, mindig teljesítette. A panaszkönyvben még bejegyzést soha nem nem találtunk. Igen, nemcsak a vásárlók, hanem a munkaadó is elé* gedett a munkájával. Nemsokára nyugalomba vonul, de ahogy vallja szereti a szakmát és amíg egészsége bírja, tovább akar dolgozni. PÁL ELEMÉR 4 I 5 I s I N * S I 4 * s I \ I 4 I s I N I N I 4 I V I s I s I 4 I N I s I 4 I 1 í Hogyan születik meg egy el­határozás az emberekben, hogy többet tesznek a cél érdekében? Ezt kérdezem Ján Múdry mérnöktől, a čeľovcei szö­vetkezet elnökétől, aki így véla­­szplt: A Germek István vezette tíztagú szocia­lista brigád, a fejőgulyások vállaltak ná­lunk először ilyen többletet, majd példájukat követték más brigádok, és e­­zek összesítéséből született meg gazdaságunk felajánlása a NOSZF 80. évfordulója tiszteletére, amely szövetkezetünk méretében 823 ezer 886 koronát jelent. HA AZ EMBEREK GONDOLKODNAK... ' Mi érlelte meg az emberek elha­tározását? A versenyvállalás tör­ténetét talán legpontosabban, leg­világosabban rajzolja meg Ger­­mek István brigédvezető, így be­szél erről: — A szövetkezet vezetősége egy liter tej kitermelésére 0,25 kilé abraktakarmány felhasználását irá­nyozta elő, ha az előirányzott nor­mát egy dekával csökkentjük, ak­kor a 410 ezer liter tej kitermelé­se mellett ez 41 mázsa abrakta­­karmány megtakarítását jelenti, aminek az értéke 0970 korona. Vállalásaink között szerepel továb­bá, hogy a tervezett 3040 literes évi tejési átlagot egyedenként t яш<к mm гят мттт:вттшктяш:тат*. hatvan literrel túllépjük, ami 130 hizlaldában, jól megértjük egy­­fejőstehén esetében 7800 liter mást. többlettermelést jelent. Ennek pénzértéke 1B 720 korona. TÖBBET OLCSÓBBAN — Kérem, ha az emberek gon­dolkodnak, sok minden essükba — Szövetkezetünkben három Az évforduló tiszteletére jut. Így vagyunk ezzel mi a ser­téshizlaldában — veszi át a szót Germek Mária a sertéshizlalda szocialista munkabrigád vezetője. — Egy kilé hús előállítására 4,2 kilő abraktakarmányt irányoztak elő, de mi vállaltuk, hogy a hús­nak kilóját négy kiló abrakból elő­állítjuk, ami 3051 mázsa hás ki­termelése esetében 810 mázsa ab­raktakarmány megtakarítását je­lenti. Ugyanakkor vállaltuk, hogy az előhizlaldában a tervezett 0,40 kilós napi súlygyarapodás helyett 0,45 kilós súlygyarapodást írünk el, így 172,5 mázsa sertéshússal túlteljesítjük az előirányzott ter­vünket. — Kérem, mi nem vagyunk szó­nokok nem tudunk szépeket mon­dani, de azért látjuk mi, hogy mi történik körülöttünk — kapcsoló­dik be a vitába Koleszir György. —■ jól érzem magam a brigádban, ezért szavaltam a felajánlás mel­lett, és ezért szoktam a gazdaság­ban társadalmi munkát is vállal­ni. Nyolcán dolgozunk a sertés m-rmmааваа—гаг rsriiarn szocialista brigád működik ás az állattenyésztésben egy komplex racionálá brigád — tájékoztat a szövetkezet elnöke. — A brigádok között szocialista munkaverseny alakult ki. £s a brigádok feladata nemcsak az, hogy többet, hanem az is, hogy olcsóbban termeljenek. A versenyfeltételek között az is szerepel, hogy a nyereségtervet szintén túl kell teljesíteni. Az ab­raktakarmány megtakarítása 110 ezer 870 koronát, a termelékeny­ség fokozása 408 ezer 218 koro­nát, az állatok elhullásának csök­kentése 40 ezer 300 koronát és a társadalmi munka értéke 0500 ko­ronát képvisel. Ennyi többletválla­lás igen tiszteletre méltó elhatáro­zás. A siker zálogaként említsük meg még azt is, hogy két brigád már elnyerte a megtisztelő címet és minden feltétel adva van ahhoz, hogy az őtvennyolctagü komplex vaclonáló brigád Is elnyerje a megtisztelő cím bronz fokozatát. I. B. /

Next

/
Thumbnails
Contents