Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-30 / 17. szám
SZABAD FÖT.DMÜVES 1877. április 30. Gépesítés és pótalkatrészellátás magas színvonalon Nagyteljesítményű gépeket kap a mezőgazdaság Központi alapot létesítenek pótalkatrészekből ♦ Kötelező feladat: százötvennégy pótalkatrész-fajta felújítása ♦ Megoldásra vár az állattartó telepek szennyvíz tisztítása ♦ Hátrányos helyzet a tej árutermelésében ♦ A kukorica program komplex gépsort követel ♦ A Zbrojovka, a Motokov, az Agrozet, az Ágra PrelouC, valamint az Agrotechnika vállalatok vezető dolgozói a napokban értekezleten tájékoztatták a sajté képviselőit, milyen javulás várható ebben az évben a mezőgépek és pótalkatrészek hazai gyártása és külföldi behozatala tekintetében. Aladár Minárik mérnök CsC, a Zbrojovka termelési-gazdasági egység kereskedelmi igazgatójának a helyettese elmondta, hogy idén a mezőgépgyártás az 1976-os évi valósághoz képest tervszerlnt 10,5 százalékkal javul. Sorra kerül több űj gyártmány forgalombahozatala is. Ezek közt van több mint százötven darab 4 Sa 75-ös, hidrolikára működő négysoros burgonyaültetőgép is, amelyet a Pfostéjovi Agrostroj komáromi gyáregysége hoz forgalomba. Kísérletképpen kiadják a 6 Sa 75-ös burgonyaültetőt, továbbá tizenöt darab nagyteljesítményű Zetor-Crystál 1605-ös erőgépet is kap a mezőgazdaság! Szintén újdonságnak számítanak az első unifikációs sorozathoz tartozó korszerűsített Zetor motorok is, egyebekközt a Z—4911 és a Z—-6911 traktorok és más nagyobb teijesítményre átalakított berendezések is. Az erőgépek és eszközök szállítmányainak az értéke ebben az évben eléri a 3751 milliárd koronát, vagyis az elmúlt év valóságához mérten a kilenc százalékos emelkedést. Ebből a külföldi behozatal, több mint 1585 millió korona értékű gép lesz. A gyártott mennyiségből a többséget hazánk mezőgazdasága kapja. Az NDK-búl több mint ezer E— 512-es és néhány E—516-os, a Szovjetunióból pedig nyolcszáz SZK—5 és SZK—6-os arató-cséplőgép érkezik, ugyanakkor többszáz hazai és külföldi magajáró takarmánybetakarító és sok más berendezés is forgalomba kerül. Az elmúlt évekhez viszonyítva kedvezőbb helyzet ígérkezik a pótalkatrész szükséglet kielégítésében isi Tagadhatatlan azonban, hogy egyes traktor típusokhoz nem áll rendelkezésünkre korlátlan mennyiségű pótalkatrész. Az illetékesek azt Igénk, hogy ebben az ügyben tárgyalást folytatnak a gyártókkal és a külföldi szállítókkal, s feltételezhetően kedvezőbb lesz a készlet. Ebben az évben mintegy 2,9 milliárd korona értékű pótalkatrészt kap a csehszlovák mezőgazdaság! Iván Funk, a zvolení Agrotechnika kereskedelmi igazgatójának a helyettese elmondta, hogy az elmúlt évben a vállalat több mint 987 millió korona értékű pótalkatrészt szerzett be Szlovákia mezőgazdasága részére, vagyis 21 millióval nagyobb mennyiséget mint 1975-ben! Ebben az az örvendetes, hogy az elmúlt év végén jelentős pótalkatrész-szállítmányok érkeztek. Idén ezért minden eddiginél kedvezőbb a helyzet, mert mód nyílott a meghibásodott gépek nagy többségének időben való elkészítésére. Elsősorban is a terménybetakarító gépekhez kaptunk elegendő pótalkatrészt. A külföldi partner például az E— 512-es arató-cséplőgépekhez 12 százalékkal több pótalkatrész szállítását vállalta, mint 1976-ban! Feltételezhető, hogy a hazai gyártó és a külföldi szállító vállalatokkal való tárgyalások, az erőgépekhez szükséges pótalkatrészek szállításában is pozitív eredménnyel járnak. Manapság eléggé gyakori a pótalkatrészhiány az ŰRT II, a K—700, az S— 180/T—100, valamint a DT—54/55 erőgépekhez. A többiekhez szinte ugyanennyi pótalkatrészt kapunk, mint tavaly. Esetenként azonban a választékban némi hiány mutatkozik. Ez persze nem jelenti azt, hogy valamelyik mezőgazdasági üzem raktárában nincs pótalkatrész fölösleg. Ha ugyanis a központi raktárak kapnak bizonyos mennyiségű keresett pótalkatrészt, a szemfüles bevásárlók addig könyörögnek — szükség van rá vagy nincs — amíg meg nem szerzik, így aztán á hiányt bizonyos fenntartással kell vennünk. Nagyon helyes, hogy a jövőben a legkeresettebb pótalkatrészekből központi alapot létesítenek. Ezeknek a kiadására a takarmányok, a gabonafélék, a kukorica és a cukorrépa begyűjtése idején — a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékes bizottsága — jóváhagyásával kerülhet sor! Ez azonban azt is szükségessé teszi, hogy jövőben jobban törekedjünk a meghibásodott, nagyon keresett pótalkatrészek idejében való felújítására. A Zbrojovka és a gépállomások vezérigazgatósága közt 1975-ben kölcsönös egyezményt kötöttek a meghibásodott pótalkatrészek felújítására. Az elmúlt évben ebbe a csoportba 216 pótalkatrész fajta tartozott. A kölcsönös felmérés alkalmával azonban a felek jelentős fogyatékosságokat fedeztek fel egymás munkájában. Az Agrotechnika kereskedelmi vállalat pótalkatrész gyűjtőhelyei dolgozóinak állítólag sok akadályt kellett leküzdeniük a meghibásodott pótalkatrészek összegyűjtésében, s a felújításai foglalkozó gépállomásokra való eljuttatásában. A mezőgazdasági Szemek részéről a felújításra szoruló traktor és más keresett pótalkatrészeknek újak vásárlása alkalmával való átadásakor elutasító magatartásra figyeltek fel. Erre feltehetően azért került sor, mert a mezőgazdasági üzemektől átvett és a gépállomásoknak felújításra átadott pótalkatrészek kijavítás után nem kerültek vissza ai Agrotechnika vállalathoz, hanem a gépállomások felhasználták azokat saját javítóműhelyeikben. Ezért az 1977-re szóló együttműködési szerződés felújításánál átértékelték az eddigi tevékenységet, s olyan intézkedést tettek, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak el6. A beszámolókat követő felszólalók többen kifogásolták, hogy fejlődő mezőgazdaságunk állattenyésztésének a gépesítése nincs arányban a közgazdasági ösztönzőkben mezőgazdaságunkkal szemben támasztott minőségi követelményekkel. A tej felvásárlási ára például nagyban függ a termelőhelyen való kezeléstől, vagyis hűtéstől stb. Ezzel szemben még mindig sok gazdaság nem rendelkezik kor szerű tejhűtö berendezésekkel, s ha helyenként van ilyen és elromlik a hűtőkészülék, csak nagy utánjárás árán javítják azt meg! Az értekezlet .értelmiszerzői felhívták figyelmünket arra, hogy a tejhűtőberendezések javítása és az istállók gépeinek a karbantartása, a gépállomások feladata. Sajnos azonban, az értekezletre nem hívták meg a gépállomások képviselőit, így ez a fontos kérdés megválaszolatlanul maradt. Fersze arra sem kaptunk végleges választ, hogyan oldódik meg belátható időn belül a korszerű állattartó telepek szennyvizének a tisztítása. Tény, hogy a Zbrojovka erre napjainkig több millió koronát áldozott ku tatásokra és szeretné ezt gyümölcsözően kamatoztatni. Ez azonban nem elégíti ki azokat, akik a környezet, s főleg a talaj és folyóvizek szennye zettségének csökkentését joggal elvárják. A szennyvizek tisztítása sajnos, még napjainkban is „gyerekcipőben“ jár — nemcsak nálunk, hanem a világ más országaiban is. Feltételezhető azonban, hogy az állattartó telepek korszerű szennyvíztisztító berendezésekkel való felszerelése mindamellett belátható időn belül megoldódik. Össztársadalmi szempontból a kukorica-programhoz szükséges gépek beszerzése is fontos feladati Persze már rendelkezünk jő néhány gépegységgel ehhez, azonban komplettizált gépsorokra van szükségünk, nemcsak kombájnokra és betakarító adapterekre, hanem egyebekre Is. A kukoricagépsor ugyanis akkor teljes, ha a vetéstől kezdve a talajművelésen, a begyűjtésen, a terményszárításon keresztül a raktári kezelésig minden munkaművelet a legnagyobb mértékben gépesített. Elérhetünk ugyanis rendkívül nagy hozamot kukoricából, — ami nagyon kívánatos és nem is lehetetlen, — ha azonban azt begyűjtés után a megengedettnél nagyobb hőfokon szárítjuk, akkor számottevő tápláló anyag veszteségünk keletkezik, s ennek következtében a nagy hozamból a minőség romlása végett esetleg csak közepes mennyiségű, vagy annál is kevesebb hasznosítható tápláló anyagunk marad! Erre begyűjtéskor mindenképpen gondolnunk kell, főleg ott, ahol terményszárítóval rendelkezünk. Nem ártana, ha a szárítóberendezés sek tulajdonosai tapasztalatszerzés végett ellátogatnának például a Bábolnai Állami Gazdaságba, ahol a kukorica termesztés komplex gépesítése teré^ sok éves tapasztalattal rendelkeznek. Hoksza István J Nagyobb fegyelmet a vízgazdasági építkezésben Hazánkban a hatodik ötéves tervidőszakban a vízgazdasági beruházásokra 4950 millió koronát irányoztak elő. vagyis mintegy ötven százalékkal nagyobb összeget, mini az előző öt esztendőben! Ebből jelentős összeget az új víztárolók építése és kompletizálása, a lakosság ivóvízzel való ellátására, továbbá egyes körzetekben az öntözőhálózat kiépítése és az ötödik ötéves tervidőszakban megkezdett vízgazdasági építkezések befejezésére fordít népgazdaságunk, s ezek közt van a Liptovská Mara-i és más döntő fontosságú vízrendszer is. A legfontosabb feladatok közé tartozik a Dunai Vízerőmű munkálatainak gondos előkészítése és megkezdése. Ez nemcsak hazánk, hanem a környező államok szempontjából is nagy jelentőséggel bír. Árvízvédelmi szempontból fontos munkálatok folynak я Garam, az Ipoly és a Slaná folyók szabályozásán. Ezen folyók egyes szakaszai már az előző öt esztendőben elkészültek. Ezzel összefüggésben azonban volna néhány megjegyzés. Örvendetes, hogy végre sor került egyebek közt az Ipoly árvízvédelmi munkálataira is. Ez a folyó ugyanis már annyi kárt okozott a partjaihoz közei gazdálkodók nak, s a társadalomnak, hogy ezt csak csillagászati számokban lehetne kifejezni, hiszen nem ritkán a kész termést vitte el, vagy pedig több éven keresztül lehetetlenné tette a minimális terméseredmény elérését is. Egy azonban bizonyos, soha azelőtt nem okozott annyi kárt, olyan veszteséget, mint az utóbbi években. Az elmúlt ev őszétől február végéig, március közepéig kilenc ízben öntötte el a környező mezőgazdasági üzemek földjeit, közte nagykiterjedésű őszi vetéseket is! Egyes területeken úgy elmocsarasodtak a korábban kiváló minőségű szálastakarmányt termő rétek, hogy azokon már csak sás terem. Felmerül a kérdés, miért önti el az Ipoly ilyen gyakran a mezőgazdasági üzemek földjeit, s nem ritkán a községek dolgozóinak lakóházait? A kérdésre nem nehéz megadni a választ. A szabályozást ugyanis nem a torkolatnál, . hanem az eredetnél kezdték, így ha nagyobb esőzés van, a víz hamar leszalad, azonban a kanyargó, hordalékkal teli meder már nem bírja elvezetni a töméntelen víztömeget, és elönti a réteket, szántókat, falvakat. Ha tehát a szabályozást a torkolatnál kezdték volna, akkor sem a mederhez közel gazdálkodó mezőgazdasági üzemek, sem pedig a társadalom nem károsodot volna olyan mértékben s olyan gyakran, mint jelenleg. Ámulatba ejtő, hogy erre a vízgazdaság szakemberei a munkálatok megkezdésénél nem gondoltak. Beszélni keli persze arról is, hogy a vizgazdasági beruházásokra előirányzott feladatot a hatodik ötéves tervidőszak első évében — mindamellett, hogy öt éves távlatban legkisebb feladatot irányozták elő arra az évre — a vállalatok csak 99,5 százalékra teljesítették. Igaz ugyan, hogy a korábbi évekhez képest ez jobb eredménynek számit, ami azonban nem elégíthet ki bennünket. A lemaradás ugyanis túlsúlyban az államilag ellenőrzött vizgazdasági építkezéseken fordult elől Az elmúlt években ugyanis a megkezdett hetvenöt építkezés közül húszon módosítani kellett — késés végett — az átadás idejét, s az elmúlt évben átadásra tervezett huszonkilenc építményből csak huszonnégyet adtak át időre, mégpedig a kivitelező vállalatok hibájából. Nem ritkán az adás-vételi kapcsolatok felületességéből is, hiszen sokszor a kivitelezők anyaghiány végett nem dolgozhattak, de előfordultak olyan esetek is, bogy a technológiai berendezés hiánya végett nem komplettizálhatták az építményt, esetleg projekciös hiba végett történt a mulasztás stb. Az eddigi tapsztalat azt mutatja, hogy a vízgazdasági építkezéseken nagyobb fegyelemre van szükség, hiszen ebben az évben kereken hetven millió korona értékkel nagyabb feladatot kell elvégezni, mint az elmúlt esztendőben. ) — hai— Fehérjében gazdag takarmányt! Igen, minél többet, főleg azokból a takarmányokból, amelyeket magunk is tudunk termeszteni, mert ezáltal csökkentjük a fehérjéket tartalmazó adalékok behozatalát. Ez az egyik legfontosabb megoldásra váró probléma. Saját forrásainkból teremtsük elő a szükséges fehérjemennyiséget; mert közismert, hogy gazdasági állataink takarmányozásában fontos szerepet tölt be a hasznosítható fehérje, melynek biológiai értéke aránylag nagy. Már általánosan ismeretes, hogy a terimés takarmányok közül fehérjetartalmával kiemelkedő helyet foglal el a lucerna és a vöröshere termesztése, s ennek korszerű módszerekkel való tartósítása. A Salai (vágsellyei) Barátság Efsz vezetői és dolgozói évek óta nagy figyelmet szentelnek eme takarmánynövények termesztésének, tárolásának. Elsősorban ennek köszönhető, hogy az állattenyésztés ben jó eredményeket érnek el olyannyira, hogy már úgy tűnik, я szövetkezet fő jövedelemforrása az állattenyésztés eredményeiből fakad. Vegyük szemügyre az elmúlt gazdasági évet, ami e tekintetben nem tartozott a legjobb évek közé. A szövetkezet dolgozói is érdeklődéssel várták, hogy évi munkájuknak milyen lesz az eredménye. Habár korszerű, nagyüzemi formában, eredményesen folyik itt я termelés, a tavalyi szeszélyes időjárás olykor-olykor őket is megtréfálta. A növénytermesztés dolgozói derekas munkát végeztek, de a takarmánynövények termesztésében — a gondos szervezés és az igyekvő munka ellenére — hiányosságok mutatkoztak s a tervezett takarmánykészletet a szarvasmarhák részére nem sikerült biztosítani. Valóság/mázsában Terv/mázsában Takarmány Lucernaszéna 7 200 • 2190 Lucernaliszt 10 000 10 605 Szenázs 16 000 10 650 Silókukorica 64 000 43 486 Lucerna zölden 60 000 36 645 Kukorica zölden 16 800 19 467 A fenti táblázatból világosan kitűnik, hogy a takarmánykészlct terén a szövetkezetnek voltak problémái. Az állattenyésztés eredmé - nyei mégsem lebecsülendők, hiszen tervfeladataikat a tej s a marha hús eladásában túlteljesítették. Dehát hogyan? — tehetnénk fel a kérdést. A megtermett takarmányok szakszerű tartósítása és tárolása eredményezte azt, hogy kedvezően alakult a helyzet. A megtermett takarmánymennyiségből lucernalisztet, jó minőségű szenázst, kukorica silót, valamint répa karéj-silót (felszíni silózással) készítettek. A laboratóriumi vizsgálatok alapján a szenázst első osztályba sorolták. A kukoricasiló szintén jő minőségű volt, habár kevesebb szárazanyagot tartalmazott az előírt normánál. A répakaraj lesilőzása már gyöngébben sikerült, mert a répa betakarításánál és silózásánál esett az eső — a répa! sáros volt. Azonban jelentős mértékben ellensúlyozta a veszteségeket a préselt takarmány gyártása. A szövetkezet szakemberei már előre látták a kedvezőtlen helyzetet, ezért 3600 tonna préselt takarmányt gyártottak, melynek 40 százaléka szalma, 10—20 százaléka koncentrált anyag, 15—20 százaléka takarmányliszt és másodosztályú szemes volt. A meglevő takarmánykészletből olyan adagot állítottak össze, hogy az állatok ne szenvedjenek fehérjehiányban. A préselt takarmány etetésével stabilizálták a fehérjeszükségletet, s a takarmányváltoztatást. Annak ellenére, hogy a tervezett mennyiséget nem tudták biztosítani, a Tielyesen tárolt préselt takarmánv fogyasztása elegendőnek bizonyult. Jelenleg is annyi készlettel rendelkeznek, hogy zöldtakarmányozásig kibírják és fedezni tudják az átmnetet a téli takarmányozásról a nyáriba. A préselt takarmány hasznosítása lehetővé tette a szemesekkel való takarékosságot. Kedvezően alakult az Idei első negyedév is. Különösen jó eredmé nyék születtek a tejtermelésben, januárban, februárban és márciusban 8,5 liter tejet fejtek naponta egy tehéntől, ezáltal mintegy nyolcezer liter tejjel többet adtak el a tervezett mennyiségnél. A helyesen megszabott napi és egyedenkénti takarmányadag mellett csak huszonnyolc deka szemestakarmányt adagoltak az állatoknak, természetesen hasznosság szerint. Érdekes és elgondolkoztató azonban, hogy egy liter tejnek a termelése 3,50 koronába került. Ezt az Illetékes szakemberek azzal magyarázták, hogy az istállók korszerűtlenek, ezért a munkatermelékenység alacsony. Elsőrendű feladatnak tartják tehát az állatok összpontosítását és szakosítását. A még gazdaságosabb termelés érdekében ezer férőhelyes tehénistállót építe nek, amelyben a munka korszerű technológiával folyik majd: egy gondozó és egy fejő húsz darab fejős helyett hatvan darabot gondozhat és fejhet. A szóbanforgó 3257 hektáron gazdálkodó szövetkezet vezetői és dolgozói ebben az évben is körültekintően tervezték meg a takarmányféleségek termesztését. Szántóterületük huszonöt százalékát egy és többéves takarmányok termesztésére fordítják. A takarmányok közül elsősorban a lucerna és a vöröshere, valamint a silókukorica dominál. Az előbbieket 458, az utóbbi pedig 158 hektáron termesztik. Termesztésüknél felhasználják a tudomány legújabb módszereit és termelési tapasztalataikat. A szövetkezet 3098 hektáros szántóterületéből 1880 hektár öntözhető a Sala—Kolárovo! öntözőberendezés által. A takarmánynövények jelentős részét ezeken a területeken termesztik, így az öntöző berendezést szükség esetén jól kihasználják a lucerna, a silókukorica és a cukorrépa termesztésénél. Terveik, elképzeléseik szépek. Korszerű módszerekkel termeszte nek. Nagy hektárhozammal számolnak ebben az évben. Amennyiben sikerül elérniük a hozamokat, egyéves takarmányokból — megfelelő tartósítással — 6320 tonna silót készítenek, 2500 tonnányit pedig zöl den etetnek meg az állatokkal. A többéves takarmányokból pedig 336 tonna szénát, 224 tonna szenázst és ezer tonna lisztet gyártanak, 2624 tonna szemmennyiséget pedig zölden etetnek meg az állatokkal] A fent említett takarmányokat a már bevált és említett módszerekkel tartósítják. Mivel olyan tapasztalataik vannak, hogy a széna készítésénél bármilyen módszert Is alkalmazzanak nagyok a veszteségek, ezért csak annyit készítenek belőle amennyire a növendékállatoknak szükségük van. Tehát a legújabb, igen ésszerű szükségleteket figyelembevéve dús fehérjetartalommal rendelkező növényekből, Illetve takarmányféleségekből tápanyagban gazdag takarmánykészletet hoznak létre. NAGY TERÉT:
