Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-30 / 17. szám
1977. április 30. SZABAD FÖLDMŰVES KOLBÁSZ A KULACSBAN A fenti címmel már találkozhattak olvasóink lapunk március 19-i számában. Feltételezzük, hogy felkeltette olvasóink figyelmét márcsak azért is, mert az említett esetben a címben szereplő kolbász „koolbásszá“ torzult, míg a cím alatti szöveg, vagyis az újságcikk a Dunajská Streda-i Kulacs Borozó hanyatlásáról, az ételek és a kiszolgálás minőségi színvonalának csökkenéséről adott számot, valamint egy adag kolbászban felfedezett szemcsésre darált mócsing és porc miatt kilátásba helyezte azt is. hogy a kolbászkészítő „boszorkánykonyhában dolgozó „Tolvaj Ür“ bizonytalan időre rács mögé kerül. Nyilván senki sem csodálkozik azon, hogy az említett tudósítás a mi fantáziánkat is működésbe hozta és nem kellett sok, csak egy kis külső ösztönzés ahhoz, hogy útrakeljünk tolvajfogás céljából. Persze tanúkat is vittünk magunkkal. Nem akárkiket, hanem a JEDNOTA járási elnökségének illetékes dolgozóit, névszerint Sekáč Jozefet, a vendéglátóipari részleg vezetőjét és Raj) Ferenc szakelőadót. Condoltuk: nem árt, ha a nagy leleplezésnek az illetékesek is szemtanúi lesznek. AZ ELSŐ MEGLEPETÉS a Kulacs Borozóban ért bennünket. Ebédidő volt. S a Kulacsban minden hely foglalt! Persze jónéhányan az udvaron is őgyölögtek, várva az asztalfoglalás lehetőségét. Mindezt látva egy pillanatra felötlött bennünk a gondolat, togy a Kulacs hanyatlását nem a zsúfoltság, hanem az ürességtől kongó termek bizonyítanák. A látszat azonban eléggé gyakran csal — gondoltuk magunkban — s hogy a dolgoknak a mélyére nézhessünk felkértük Katona Árpádot, a borozó vezetőjét, valamint Marták Lászlót, a helyettesét mutassák meg a Kulacs forgalmát tükröző kimutatásokat. Meglepetésünkre a telt ház mellett a kimutatások is azt bizonyították, hogy nem kell félteni a Kulacs Borozó jó hírnevét. Forgalma nem csökkent, hanem az utóbbi időben lényegesen növekedett. S ez a vendéglátó üzem ez év első negyedében is a Dunajská Streda-i járás legnagyobb forgalmú éttermének, illetve borozójának bizonyult. Az itt étkezők száma naponta meghaladja a kétszázharmincat és sok azoknak a száma is, akik egy pohár borra és bortkísérő harapnivalóra tartanak csupán igényt. A bableves még mindig Kulacscsemegének számít. Száznyolcvan-kétszáz porció fogy el naponta. Valamikor sem fogyott el több! A szakképzett szakácsok jóvoltából azonban ma már, mint sajátos, tehát speciális étel nemcsak a bableves „uralkodik“, hanem versenytársként jelentkezett a ..kulacstitok“, a „szalontüdő“, a tejfeles-túrós csusza, s eléggé gyakran a halételek széles választéka. A panaszkönyvet is megnéztük. Ogytúnt, hogy eléggé gyakran volt forgatva, de panaszt ezerkilencszázhetvenöttől csak egyet találtunk. Egy részeg ember panaszkodott, hogy nem akarták itallal kiszolgálni. Dicsérő szóban azonban nincs hiány. Sokan mondtak köszönetét az ízletes ételekért és az udvarias kiszolgálásért. A helyzet ismeretében nem kételkedtünk, illetve nem vonjuk kétségbe a vezető dolgozók állításának helyességét sem. Tehát egyetértünk azzal, hogy a Kulacs Borozó jó hírnevét azért tudták öregbíteni, mert az állami minőségi normákhoz való kötelező alkalmazkodás mellett is mindenkor megtalálják a módját annak, hogy a vendégek Igényeit a lehető legjobban kielégítsék. A MÁSODIK meglepetés Kostolné Kračanyban ért bennünket. Ez volt ütünk fő célja, az úgynevezett boszorkánykonyha, Ogy véltük, hogy itt majd tolvajt is foghatunk. Egy egyszerű falusi ház előtt álltunk meg, amely csak abban különbözik a többitől, hogy a külseje a szegénység ismert nyomait viseli. Mégcsák feltételezni sem mertük volna, hogy ennek az épületnek a falai között tíz dolgozó évente négymillió korona értékű árut termel. Egyelőre bizony eléggé mostoha körülmények között működik a JEDNOTA hidegételeket készítő konyhája. Persze bíztató, hogy 1980-ig elkészül Dunajská Stredán az új épület, melyből nem hiányoznak majd a korszerű gépek és egyéb berendezések sem, s mely lehetővé teszi a hideg- és félkész ételek választékának lényeges bővítését is. A konyha vezetője Vangel Béla elvtárs. Személyileg ő felel a termelési terv teljesítéséért és az áru minőségéért is. A JEDNOTA járási elnökségén megtudtuk, hogy nem véletlenül került erre a felelősségteljes posztra. Már 1956 óta a fogyasztási szövetkezetek berkeiben dolgozik. A különböző posztokon, lelkiismeretes munkát végző, becsületes és kezdeményező készségben Is jeleskedő dolgozónak bizonyult. Munkatársai mindannyian asszonyok. S bár a járás különböző községeiből verbuválódnak, ennek ellenére egy valóban összeforrott munkaközösséget alkotnak. S elismert mesterei a sokfajta saláta és az ízletes szövetkezeti kolbász készítésének. Száznegyvenhárom vendéglőt és százhúsz élelmiszerboltot látnak el naponta friss termékeikkel. S mivel a termelési tervet évről-évre túlteljesítették és termékeikben eddig még a legszigorúbb minőségi ellenőrzés sem talált hibát, joggal viselik már 1974-től a szocialista munkabrígád büszke címet, illetve az érem bronz és ezüst fokozatát, de jogosan büszkélkedhetnek azzal az elismerő oklevélleU- is, ami hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának harmincadik évfordulója alkalmából a szövetségi kormánytól és a Szakszervezetek Központi Tanácsától kaptak. Karcsán tehát kellemes meglepetés ért bennünket, mert ott nem „boszorkánykonyhában“ ügyeskedő „tolvajokat“, hanem becsületes és szorgalmas dolgozókat találtunk, akik az eléggé primitív és így nehéz fizikai munkát igénylő termelési feltételek között is teljesítik feladataikat. S akik példás helytállásukért joggal élvezik a vásárló közönség és az egész társadalom elismerését. A járási vezetőktől megtudtuk azt Is, hogy a kolbász minőségi kivitelezésével nem lehet hazardírozni. Az állami minőségi norma betartása kötelező s ezt rendszeresen ellenőrzik egyrészt a JEDNOTA járási elnökségének illetékes dolgozói, másrészt az állami minőségellenőrzbö bizottság, de a minőséget figyeli a vásárló közönség is. A részlegnek persze a sajátos érdeke is megköveteli, hogy a kolbász minősége kívánt színvonalon legyen. Ugyanis időközönként az állami minőségellenőrző bizottság öt mintadaraj bot ellenőriz s amenyiben abból három minta nem felel meg a minőség előírt követelményeinek, úgy a kitermelt összes kolbász teljes értékének öt százalékát büntetésként be kell fizetni az állami költségvetés javára. Vangel elvtárs, a konyha vezetője persze nem zárja ki annak lehetősé gét sem, hogy a minőségi követelmények legszigorúbb betartása mellett is előfordulhatnak olyan esetek, hogy a kolbászba elvétve gyengébb őrölt porc, esetleg mócsingos hús is bele kerül. Azt azonban, hogy ilyen eset valóban csak elvétve fordult elő, legjobban bizonyítja talán az, hogy az általuk készített kolbász a járásban közkedvelt és panaszosok eddig még nem jelentkeztek. A HARMADIK MEGLEPETÉS a JEDNOTA járási elnökségén fogadott bennünket. Itt tudtuk meg, hogy ez a szervezet, amelynek két üzemegységét lapunkban lényegében alaptalan bírálat érte, április 29-én veszi át a szövetségi kormány, a Szakszervezetek Központi Tanácsa és a Szövetkezetek Központi Tanácsának Vörös Vándorzászlaját az 1976-os évben a munkakezdeményezés és a szocialista munkaverseny fejlesztésében elért rendkívüli eredményeiért. Illetve azért, hogy a múlt évi kiskereskedelmi tervét 102,4, a mezőgazdasági termékek felvásárlási tervét 117,8, míg az élelmiszerek termelési tervét 104 százalékra teljesítette. Házi Árpád elvtárs, a JEDNOTA, járási elnöke, továbbá Nagy Arpád alelnök és Ürögi László az üzemi pártszervezet elnöke a tervfeladatok túlteljesítését a dolgozók kezdeményező készségének széleskörű kibontakozásával magyarázza. A kezdeményező készség kibontakozása pedig a véleményük szerint azért öltött széles méreteket, mert a CSKP XV. kongresszusának határozatával összhangban és az SZLKP járási konferenciájának határozata alapján a Fogyasztási Szövetkezetek járási szervezete igényes, de reális feladatokat tűzött maga elé s e feladatok teljesítése céljából céltudatos tömegpolitikai munkát folytatott. A JEDNOTA járási szervezetének tömegpolitikai munkája főleg a választási agitációs kampány idején bontakozott ki. Ebben az időszakban szinte a járás minden községében érdemben foglalkoztak az árualap, fejlesztésének szükségességével, a kereskedelmi hálózat fejlesztésének időszerű kérdéseivel, a kiszolgálás színvonalának emelésével stb. A szükségletek és a lehetőségek reális felmérése és a széleskörű politikai fevilágosító munka vezetett oda. hogy a múlt esztendőben — járási méretben — tíz új üzlethelyiség, illetve vendéglő épült, míg tizenöt régi üzletet felújítottak és korszerűsítettek. Természetesen mindezt a „Z“akció keretein belül, a lakosság önkéntes társadalmi munkájával. Az említett építkezések beruházási értéke körülbelül tízmillió korona, melynek 30 százalékát önkéntes társadalmi munkával hozták létre. A JEDNOTA dolgozóinak példás kezdeményező készségét domborítja ki továbbá az is, hogy a dolgozók 82 százaléka bekapcsolódott az áruválaszték javítását és a kiszolgálás színvonalának emelkedését szolgáló szocialista munkaversenybe, melynek keretében példát helytállást tanúsít a három ezüstérmes, a hat bronzérmes szocialista munkabrigád, valamint az a harmincegy munkakollektíva, amely a szocialista munkabrigád cím elnyerését célként tűzte maga elé. A szocialista munkabrigádok, valamint e címért versenyző munkaközösségek legfőbb feladatuknak tartják az áruértékesítési tervek teljesítését, a kiszolgálás kulturális színvonalának emelését, a becsületesség és a szocialista erkölcs további normáinak következetes betartását, a szocialista tulajdon védelmezését, a szakmai látókörük fejlesztését, a tömegpolltikai és kulturális munka kibontakoztatását, valamint a szocialista életmód elemeinek meghonosítását. Az persze természetes, hogy a szocialista brigádok említett törekvéseinek eredményességét következetesen szolgálja a JEDNOTA járási elnökségének céltudatos munkája, amely egyebek mellett szakmai tanulmányutak, tapasztalatcserét szolgáló rendezvények gyakori szervezésében is kifejezést nyer. A Fogyasztási Szövetkezetek járási szervezetének kimagasló eredményei persze azzal is magyarázhatók, hogy a helyi felügyelő bizottságok — az ellenőrző munkájuk szüntelen tökéletesítése mellett — aktív szerepet vállalnak a tömegpolitikai munkában és a különböző akciók szervezésében is. A Dunajská Streda-i járás közellátásának biztosításában a Fogyasztási Szövetkezeteknek döntő szerepük van. Ebből a felelősségteljes feladatból körülbelül hetven százalékban részesednek. Ez a körülmény csak növeli azoknak az érdemeknek jelentőségét, amelyek nyomán a Vörös Vándorzászló birtokukba kerül. PATH0 KAROLY Egy szövetkezet utoléri önmagát Tisztújítás után, fellendülés előtt Tucatnyi év röppent el azóta, hogy — az utóbbit megelőzően — Zelovcé ben (Zsélyben) jártam. Ritka eset, de megesett. Annak ellenére, hogy nem? holmi eldugott, félreeső településről van sző. E falun át vezet az ét Vefký Krtíü-re (Nagykürtösre), vagyis a még fiatal járási székhelyre. Azidőtájt nagyon szegényes, bajok egész sorával küszködő szövetkezetei találtam itt. Ezt nem azért mondom, mintha most már az élenjárók közé tartozna. Afféle, lassan magára találó, a saját lábára álló, fejlődésnek in dúló közös gazdaságnak nevezhető. Mert, volt itt hajcihő, míg új kormá nyos nem került a szövetkezet élére... Olyan, aki törődik a közösség ügyeivel, gondjával-bajával, a szakvezetőkkel karöltve. Amint K r i ž a n mérnök, a foagronómus elmondta, közös erőfeszítéseik jelentős részét a bőséges és jó minőségű takarményalap megteremtésére fordítják. Lapunk előző számának vezércikkében már utaltunk rá, hogy nagyon helyesen felfedik, s célszerűen hasznosítják a tartalékokat. Járási méretben ők kezdeményezték elsőként a szőlőtörköly hasznosítását, amit a Vefky Krtíi-i Bőrfeldolgozóból szereznek be, vagnnszámra, ahol nem tudtak vele mit kezdeni... — A pelletgyáríáshoz kitűnően felhasználható, mint kiegészítő — újságolták. — Az MGF—OB jelű, magyar gyártmányú terményszárítóba jut először, ahol megfelelő hőfokon szárítjuk, majd lisztté őröljük. A hazai gyártmányú, XL—600-as pelletgyártó vonal aranynál is többetérő. Jelenleg három féle tápot állítunk elő, mégpedig a tehenek, a liízómarhák és a növendékállatok részére. Mit használunk fel a szőlőtörkölyön kívül a pelletgyártáshoz? Hát a szalmát, a száraz répaszeletet, a melaszt, némi abrakot, no meg a szükséges ásványi anyagokat, mikroelemeket. A terményszárítójuk kapacitása évente mintegy 220 vagonnyi. Két, lfárom műszakban üzemel, attól függően, mennyire ellátott szárítanivaló nyersanyaggal. Erről nemcsak az illető szövetkezet gondoskodik. Ugyanis, együttműködési szerződést kötöttek egy közeli állami gazdasággal és a sklabiňai szövetkezettel. A foagronómus még utólag megjegyzi, hogy az időjárás náluk is mostoha: „A fagyok csupán a barackosban tettek kárt, mintegy tíz hektárnyi területen.“ — S távozik, szólítja őt a kötelesség. K o p c s i к László mechanizátor — egyben a részleg pártcsnportveze lője — veszi át a szét. — Ha megengedi, kiegészíteném a foagronómusunk tájékoztatésát. Való ban az a helyzet, hogy a takarmányalap gazdagítását elősegítő valamenynyi lehetőséget kiaknázzuk. Bár nem szűkölködünk szálastakarmányban, mégis, amikor elérkezik az ideje, nem hagyjuk kárbaveszni a patakpart, a csatornák és az utak menti fűtermést. Húsz-huszonöt főnyi nyugdíjasunk lekaszálja fáz állami utak mentéről is!) ... Ezért dicséret és elismerés illeti mind a szövetkezetét, mind a derék, segítőkész nyugdíjasokat. Bár e pél damutatásuk másutt is követőkre találna...! Kopcsík elvtárs, a takarmánytémát lezárva, a „saját vizére evez“, s ez érthető is. Többek között megemlíti, hogy a gépjavítás elég jő ütemben haladt, s halad most is, hiszen az öt kombájnjuk már csaknem teljesen üzemképes. — Lazsálásról ezen a téren aligha lehet szó, mert a járási főmechanizátor nagyon is törődik azzal, hogy a szezonmunkák után azonnal hozzálássunk a gépek javításához. Meg aztán, ez főleg a mi közös ügyünk, hogy üzemképes gépek álljanak a rendelkezésünkre. Meg az is, hogy a gépeket a lehető legjobban kihasználjuk. Ez így is van rendjén! No meg az is, hogy példásan gondoskodnak a műszaki dolgozókról, s munkakörnyezetük javításáról. A gépi részleg, a gépjavítókat is beleértve 67 főt számlál, ebből 37 kommunista. — Műhelyeink korszerűek, központi-fűtésesek lesznek rövidesen, mos» van folyamatban a beszerelés. Megemlíthetem még: a géppark dolgozói szociális helyiséggel és étkezdével rendelkeznek. Évente munkaruhát kapnak ingyenesen. Erre, s a védőeszközök beszerzésére nem kevesebb mint 56 ezer koronát fordítunk évente. Némi büszkeséggel a hangjában, közölte a mechanizátor, milyen náluk az üzemegészségügy. — Ami a kötelező évi orvosi vizsgálatot illeti, ezt a körorvnsunk végzi, nagyon becsületesen, s lelkiismertesen. Újév napjátől Szilveszternapig mindenkire sor kerül. Ha kötelező oltás van folyamatban, ugyancsak ő hívja dolgozóinkat, megjelölve az az időpnntot. Mindezekről nyilvántartást vezet, amit Cesnak elvtárs, a munkavédelmi technikusunk rendszeresen és következetesen ellenőriz. Táppénz-csalás? Ilyesmi nálunk nemigen fordulhat elő . . Komolyabb munkabaleset már évek éta nem történt. ❖❖❖❖❖ Végszóként annyit: nemcsak a szövetkezetben tapasztalható bizakodó haogulat, hanem a falu lakosainak körében is. Mi ennek a kiváltója? Hát az, hogy végre eltűnik a színtérről a falu arculatát csúfító, ütött kopott, régi füstös kocsma, a hentesüzlet, amely ugyancsak jócskán elhanyagolt külsejű. És ha jói köriiloézünk, más is. Épülőfélben már a többcélú épületkolosszus, amelyre 13 millió koronát fordítanak. S helyet kap benne a nemzeti bizottság, a szövetkezet, a pásta, a Jednota (250 férőhelyes, korszerű étterem és vendéglátó, valamint hús- és tejbolt). Ugyanakkor, előreláthatólag már az ősz folyamán átadják rendeltetésének a korszerű egészségügyi központot. A falu és a környező települések lakóinak egészségvédelméről hat orvos gondoskodik majd. Kézenfekvő tehát, miért a nagy öröm, a bizakodó hangulat, az aránylag jó közszellem, a kisebb bosszantó körülményeket leszámítva. Mert azért ilyen is 8ka«l... N. KOVÁCS ISTVÁN Kopcsík László, mechanizátor (A szerző felv.) / Križan mérnök, foagronómus
