Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-23 / 16. szám
1977. április 23. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Ln !_____I------------------------U A forrólevegős szárítási eljárás szervezése a kukorica- és répatermelő körzetben A mezőgazdasági termelés kitűzött feladatainak eredményes teljesítése érdekében a figyelmet elsősorban a saját források és belső tartalékok maximális kihasználására kell fordí tani. Ezért a kellő takarmányalap megteremtése szempontjából minden igyekezetét a tömegtakarmányok termőképességének, hozamainak és minőségének növelésére, valamint a betakarítási, tárolási és tartósítási vesztaségek csökkentésére kell összpontosítani. E célok eléréséhez nagymértékben hozzájárulhat a takarmányok új, korszerű tartósítási módszereinek széleskörű bevezetése. Ezek közül az utóbbi években a forrólevegős szárítási eljárás hódított teret, amely a takarmányok pogácsázásával egybekötve a tömegtakarmányok biológiai értékének jelentős növelését és az etetés teljes mértékű gépesítését, automatizálását teszi lehetővé. ' A korszerű betakarítási és tartósítási eljárások a takarmányok tápanyag-összetételének — elsősorban a könnyen emészthető nitrogéntartalmú anyagainak — és energiai értékének a maximális megőrzésére irányulnak. Ezáltal ugyanis az alaptakarmányadagnak a termelékenységre gyakorolt hatásfoka jelentősen növelhető, ami végső soron a szarvasmarháknál abraktakarmány-csökkentéshez vezethet. * A FORRÖLEVEGÖS SZÁRÍTÁS ELŐNYEI A szárítási folyamat magas hőfokon, de rövid idő alatt megy végbe. Az eddigi eredmények alapján bebizonyosodott, hogy a rövid ideig tartó forrólevegős szárítás nem hat kedvezőtlenül a szárítmány emészthetőségére és táplálóértékére. Sőt ellenkezőleg, a szárazanyag és a tápanyagok vesztesége is minimális. A szárítmány szervesanyag-tartalmával és emészthetőségével az abraktakarmányokhoz hasonló. Például a lucernaliszt szárazanyag mennyisége 1,3 tonnával, továbbá keményítőértéke hatvan, az emészthető nitrogéntartalmú anyagok mennyisége pedig harminc százalékkal túlhaladja a földön szárított takarmány értékét. Megállapítható, hogy a forrólevegős szárítás technológiájának betartása esetén a nem fehérje eredetű nitrogéntartalmú anyagok vesztesége — szárazanyagban számítva — két százalék körüli. Ezenkívül a nitrogéntartalmú anyagok emészthetősége hat, a szerves anyagoké pedig két százalékkal csökken. A tápanyagokon kívül a vitaminoknak is fontos szerepűk van az állatok táplálkozásában. Ezeket legfőképpen a zöldtakarmányok biztosítják, mert a takarmányok tartósítása folyamán jelentős hányaduk szétbomlik. A forrólevegős szárítás további előnye, hogy a szárítmányban megmarad az A- vitamin és úgyszólván az egész B-vitamin csoport. Különösen a betakarotinnak van nagy jelentősége, mert specifikus hatása következtében alapvető fontosságú az állatok takarmányozásában. Ezen túlmenően a takarmányok ásványianyag-tartalmában sem keletkeznek jelentősebb veszteségek. E tényezők ismeretében a forrólevegős szárítási eljárást a takarmányok legmegfelelőbb tartósítási módszereihez sorolhatjuk. Az eredményes szárítás érdekében fokozott figyelmet kell fordítani a takarmányok megfelelő időpontban történő betakarítására, gyors beszállítására és a szárítási technológia maradéktalan betartására. A SZÁRÍTÁS SZERVEZESS Es gazdasAgossAga A forrólevegős szárítás gazdasági szempontból aránylag költséges. Ezért a szárítóberendezések Üzemeltetésének jövedelmezősége elsősorban a kapacitás maximális kihasználásától függ. Ezen túlmenően csak az olyan nyersanyag szárítása célszerű, amelyből megfelelő minőségű szárított takarmány nyerhető. A szárítóberendezések nem teljes mértékű kihasználásának gyakori oka a nyersanyaghiány. A mezőgazdasági üzemek többségében a szárításra leggyakrabban csak a pillangósokat hasznosítják, s figyelmen kívül hagyják vagy csak részben használják ki az egyéb — elsősorban szénhidrátos — takarmányokat. A szárítóberendezés kapacitásának hatékony kihasználása érdekében a takarmánytermesztést úgy kell megszervezni, hogy a tenyészidő alatt legalább 2500—3000 üzemeltetési óra biztosított legyen. Ezenkívül — a szárítandó nyersanyag folyamatos szállításával — gondoskodni kell a megszakítás nélküli üzemeltetésről. Ezért ki kell dolgozni a szárítóberendezés üzemeltetési időtervét. A kukorica- és A TUDOMÁNYOS-TECHNIKÁI TÁJÉKOZTATÓ INTÉZET KÖZLEMÉNYE répatermelő körzetben a forrólevegős szárításnál a következő takarmányok jöhetnek számításba: ■ lucerna, vöröshere és herefüves keverékek — ezekből fehérjékben és vitaminokban gazdag szárítmányok nyerhetők; ■ lóbab, zab, őszi rozs, leveles répafej, továbbá a hüvelyesek és a zab, vagy a kukorica és a lóbab keveréke — ezek nemcsak fehérjékben és vitaminokban, hanem szénhidrátokban is gazdag takarmányokat képeznek; ■ kukorica, cukorrépa, répaszelet, esetleg takarmány-murokrépa vagy selejt burgonya — ezek kizárólag szénhidrátos takarmánylisztek készítésére alkalmasak. A szárítást zöldtakarmányként termesztett őszi rozzsal célszerű kezdeni Erre a célra a kalászolás előtti, de legkésőbb a kalászolás kezdeti szakaszában levő növényzet a legalkalmasabb. Utána a lucerna első kaszálása következik, amelyet a 40 cm-es növénymagasság elérésekor kezdhetünk betakarítani. A betakarítási idény körülbelül harminc-harmincöt napig tart. Ezt követi a vöröshere első ka szólásából és a lucerna második kaszálásából nyert termés. A terméshozamoktól függően betakarításuk július elejéig is eltarthat. Tekintettel arra, hogy a lucerna terméshozama a második, valamint a további kaszálásoknál már kisebb, a betakarítási időszak is rövidebb. Ezért ezekben az A forrólevegős szárítóberendezés az őszt idényben jól hasznosítható a szemes kukorica szárítására is. (Foto: —blm-~) időszakokban a szárítás folyamatosságát a vöröshere második kaszálásával vagy a zab, esetleg a hüvelyesek és a zab keverékével kell biztosítani. Ezután a lucerna harmadik kaszálása és pótlásként a lóbab betakarítása következik. A lucerna negyedik kaszálásának időpontjáig a kukorica egész növényzete szárítható. A lucerna negyedik kaszálása után végül a cukorrépa, a leveles répafej, a répaszelet, a burgonya vagy a takarmány-murokrépa szárítására kerülhet sor. A kukorica- és répatermelő körzetben a forrólevegős szárításnak legjelentősebb nyersanyaga a lucerna. Magas fokú regenerálódó képességének következtében a tenyészidő alatt négyszer vagy ötször is kaszálható A vitaminokban gazdag fiatal növényállományból szárítással elsősorban vltamfnos lucarnaliszt készíthető, amely főként a beta-karotin gazdag forrása. Ezt jó) bizonyltja az a tény Is, hogy amíg agy kilogramm közepes minőségű lucernaszéna csak harmincöt, addig ugyanolyan mennyiségű, első minőségű lucernaliszt 170—200 mg batakarotint tartalmaz. Ezenkívül nagy ásvényianyag- és fehérjetartalmával, valamint az aminósavak kedvező öszszetételével felülmúlja a többi szárftmányt. A lucernaliszt beltartalmi értéke a zöldanyag betakarítási időpontjától függ. A kaszálást a zöldbimbózás előtti, de legkésőbb a zöldbimbózás időszakában kell elvégezni. Ebben a fejlődési stádiumban ugyanis a növényzet sok fehérjét és vitaminé tartalmaz. A lucernatermelésre alkalmatlan (burgonya- és hegyaljai) körzetekben a szárítás alapanyagaként a vöröshere és a harefüves keverékek hasznosíthatók. Számításba jöhetnek azonban a gabona-hüvelyes keverékek (például a zab és a lóbab) is. A szárítandó zöldanyag betakarításának legmegfelelőbb időpontja vörősherénél a virágzás kezdeti, lóbabnál a viaszérés, gabona-hüvelyes keveréknél pedig a tejesérés időszakára esik. A forrólevegős szárításnál nagyon jól hasznosíthatók a kukorica és a lóbab keverékei is. Ezeket célszerű a viaszérés időszakában betakarítani. Hasznosíthatók az őszi rozs nagyon korai fajtái is. Betakarításuk szérbainduláetól kalászolás kezdetéig tarthat. A forrólevegős szárítás további fontos nyersanyaga a leveles répafej. Szárítással ugyanis majdnem veszteségmentesen tartósítható. A szárított répafej biológiai értéke lényegesen nagyobb, mint a szilázsé, s a legértékesebb takarmányok közé sorolható. A belőlük készített liszt értékes fehérjéken kivttl könnyen emészthető szénhidrátokat is tartalmaz, s megfelelő mennyiségben jól kiegészítheti a szarvasmarhák és sertések takarmányadagját. Szárítás szempontjából nagyon értékes takarmánynövény a kukorica is. Erre a célra a korai hibridek a legalkalmasabbak. A betakarítást célszerű a tenyészidő későbbi időszakában — a viaszérés kezdetén — elvégezni. A szárított kukoricaliszt valamennyi gazdasági állat takarmányozásában felhasználható. Legjobban érvényesül azonban a szarvasmarhahizlalásnál, a teljes értékű takarmánypogácsák egyik komponenseként. A kukorica- és répatermelő körzet ben a cukorrépa a legnagyobb termőképességű növények közé sorolható. A könnyen emészthető tápanyagok nagy hozamával és kis mennyiségű rosttartalmával fontos szerepe van я kellő takarmányalap megteremtésében. A forrólevegős szárítással jóformán veszteségmentesen tartósítható. A szárított cukorrépa abraktakarmányként érvényesül a legjobban. A takarmánykeverékek készítésénél a gabonafélék harminc százalékát Is alkothatja. Ezenkívül növeli a takarmányadag ízletességét. A szárítóberendezések jobb kihasználása érdekében a takarmány-murokrépa, esetleg a selejt apró burgonya is hasznosítható, de gazdasági szempontból csak korlátozott mértékben. (K. M.) A galantai járás kukoricatermesztési tapasztalatai Köztudott, hogy mezőgazdasági üzemeinkben tavaly nem érték el a tervezett kukoricatermést. Az ezt befolyásoló általános objektív és szubjektív tényezőkről, okokról lapunk egyik korábbi számában már beszámoltunk. A múlt évben — az 1375-ös évi valósághoz viszonyítva — különösen a galantai járásban volt nagy lemaradás. Ennek okairól, a pozitív és negatív eredményekről, valamint az elkövetkező időszak célkitűzéseiről a nemrégiben megtartott járási kukorica- és répatermesztési értekezleten is meggyőződhettünk. Tavaly a járásban 12 ezer 824 hektárról takarították be a szemes kukoricát, s a» átlagos terméshozam csak 3.89 tonna volt hektáronkénti Tekintettel arra, hogy sok parcellán a kukorica beérése veszélyben forgott, ezerhatszáznégy hektár területről egész növényzetét leszáritották és mintegy 9119 tonna mennyiségű szárftmányt készítettek. Ez hektáronként 5,68 tonna termésnek felelt meg. E tekintetben a legjobb eredményt a trsticei szövetkezetben érték el — egy hektár területről 12,71 tonna szá rítmányt készítettek. Pozitívumként kell kiemelni azt, hogy még a kedvezőtlen Időjárási viszonyok ellenére is voltak a járásban olyan mezőgazdasági üzemek, ahol kimagasló eredményeket értek el. Ezek közé elsősorban a áoporóai „Győzedelmes Február“ szövetkezet tartozott, ahol a múlt évben négyszáztlzenőt hektárról takarították be a szemes kukoricát. Az átlagos terméshozam 8.888 tonna volt hektáronkénti Ezen kívül hetvenkét hektárról a kukorica egész növényzetét leszárították, s hektáronként 8,80 tonna szárítmányt készítettek. Ugyancsak kedvező eredményeket értek el a selicei (8,120 t/ha), a teíedikovoi (8,010 t/ha), a žiharec) (5,800 t/ha) és a íafai (5,378 t/ha) szövetkezetben is. Ezzel szemben a „hátul kullogék“ közé a Trnovec nad Váhom-i Állami Gazdaság (csak 2,750 t/ha), a vlCanyl (2,810 t'ha), a galantai (2.855 t/ha) és a Vefký Groh-i (3,058 t/ha) szövetkezet, valamint a Galantai Állami Gaz daság (3,070 t/ha) tartozott. A járási átlag alakulását lányegáben ezek a gyengébb eredmények folyásolták be, hiszen például a vlöanyl szövetkezetben ezerkétszáztlzenöt, a galantaiban nyolcszázharmincnyolc, a galantai AG-ban pedig kllencszáztízenöt hektárról takarították be a szemes kukoricát! Vajon mivel magyarázhatók ezek a közel két és félszeres terméskülönbségek? Ennek bizonyítására a jobbak közül a šoporňal, a gyengélkedők közül pedig a galantai szövetkezetben meghonosult agrotechnikát választottuk. Itt csak egy problémát említenénk: Tavaly a járás mezőgazdasági üzemeiben összesen harminc fajtát ás hibridet termesztettek, ami az agrotechnikai intézkedásek betartása szempontjából egy kicsit több a kelleténél! Volt olyan mezőgazdasági üzem is, amelyben tizenegy fajtát, hibridet termesztettek. Frantiáek Kolesár mérnök, a šoporňai szövetkezet főagronómusa elmondotta, hogy sokat köszönhetnek a szemes kukorica kísérlett parcellákon velő termesztésének. A kísérletek folyamán nemcsak a fajták és hibridek termőképességét vizsgálták, hanem figyelemmel kísérték a talajelőkészítést, a tápanyagellátást, a gyomtalanítást és a vetést, tehát szinte az egész agrotechnikát. A szövetkezet ezen kívül kapcsolatot tart a Trnavai Kukoricatermesztési Kutatóintézettel és a Bratislava! Üntözőgazdasági Kutatóintézettel. Míg az előbbi Intézmény szakemberei a parcellák szerinti fajtaösszetétel megválasztásánál, a tápanyagellétás kidolgozásánál és a vegyszeres eljárások alkalmazásánál, addig az utóbbi Intézmény szakemberei az öntözési Időtervek kidolgozásánál nyújtottak hathatós segítséget. Lényegében ennek köszönheti a szövetkezet azt, hogy felverekedte magái az élenjáró mezőgazdasági Üzemek közé. Természetesen, hogy ebből a szövetkezet dolgozói és vezetői Is nagy részt vállaltak. Cgyszőlván a talajelőkászítéstől egészen a betakarításig fő célkitűzés: az alaposság és az agrotechnikai határidők pontos betartása. Ez megmutatkozott a múlt évi és méginkább az egy évvel korábbi (9,55 t/ha) terméshozam színvonalában is. Tavasszal a szemes kukorica agrotechnikája simítézással, majd a Zeazín gyomirtószer alkalmazásával kezdődik. Tavaly a könnyű talajokon megfelelő magágyat alakítottak ki. Nem sikerült viszont mindezt elérni a közepesen nehéz és a nehéz talajok esetében. A tápanyagellátás tekintetében minden évben a talaj tápanyagkészleteinek a meghatározóból Indulnak kt. A múlt évben például kétsziz kilogramm nitrogént, százharminc kilogramm foszfort és szúzhetvan kilogramm káliumot adagoltak hatóanyagban hektáronként. Egy kilogramm NPK hatóanyagból 13,37 kilé szemtermést termeltekl A műtrágyák közül a cseppfolyós, DAM—390-es trágyát Is alkalmazták, százötven-kétszáz kilogrammos adagban hektáronként. Ez a trágya tonnánként 0,585—0,975 tonna nitrogént tartalmazottl A szemes kukorica gyomtalanítását szintén fontos lntenzlfikáclős tényezőként tartják. Viszonylag jé eredményeket értek el a Zeazínnak más készítményekkel valé kombinálásával. Vetés előtt a Zeazín, és az Erodícan, vetés után pedig a Zeazín és a Gesagard 50, vagy a Zeazín és a Prím extra készítmények kombinációját használták, s elmondhatjuk, sikerrel. A šoporňai szövetkezetben a fajtaösszetétel megválasztására szintén nagy gondot fordítanak. Tavaly például я BCSC—RR25-ÖS hibriddel érték el a legnagyobb terméshozamot — 7,485 tonnát hektáronként. Ugyancsak jó termést adott az OSSK—440 es (7,005 t/ha) hibrid is. A szemes kukorica termesztésében fontos szerep jut az öntözésre Is. Ennek bizonyítására a francia LG—11-es fajtát választottuk, amely öntözött területről 8,179, öntözetlenről pedig csak 5,405 tonna terméshozamot adott hektáronként. Különösen a magasított sávos öntözőberendezések használatával értek el kedvező eredményeket. Az idén százötven-százhatvanöt hektáron a „FREGATT“ típusú, széles hatósugarú öntözőberendezést is kipróbálják. Egyébként az idén hétszáznegyven hektáron termelik a kukoricát, melynek mintegy fele lesz öntözhető! A fajták és hibridek 14,7 százaléka korai, 17,8 százaléka közepesen késel, 67,5 százaléka pedig kései. A szövetkezetben már több éve a kései fajták vannak télsélyban, s a jövőben is ezek termesztésével számolnak! Frantiíek Mizerlk mérnök, a galantai szövetkezet főagronómusa elmondotta, hogy a múlt évben 928 hektáron termelték a szemes kukoricát. Ebből húsz hektárról lesilózták, hetven hektár területről pedig leszárították a kukorica egész növényzetét. Átlagosan csak 2,855 tonna terméshozamot értek el hektáronként. A gyenge termés egyik oka a nem megfelelő vetésforgó volt. Ugyanis a kukorica agyharmada nem megfelelő talajba került. Erről a területről egyébként csak 1,90 tonna termést takarítottak be hektáronként! Hátránynak számított az is, hogy a kukoricát tizenhat parcellán termesztették, melyek átlagos nagysága csak ötvenkét hektár volt! A szemes kukorica 65,6 százalékát monokultúrában, a többit gabonaféle után termesztették. Komolyabb fogyatékosságok vetéskor fordultak elő. Ugyanis megfelelő határidőben csak a kukorica 20,7 százalékát vetették el. Erről a területről 3,613 tonna termést takarítotek be hektáronként. A későbbi időszakban bevetett területről csak 2,739, illteve csak 1,802 t/ha termést takarítottak bel A tápanyagellátás sokkal kisebb fokú volt, mint a šoporňai szövetkezetben. Hektáronként ugyanis csak 152 kg nitrogént, 92 kg foszfort és 150 kg káliumot adagoltak hatóanyagban. Egy kilogramm NPK hatóanyagból csak 7,24 kg kukoricát termeltek! A szemes kukorica gyomtalanítása is sok probléval járt. Ezt bizonyítja az is, hogy a terület 66,2 százalékán csak a Zeazínt, 8,2 százalékán a Zeazín és a Gesagard 50, 25,6 százalékán pedig a Zeazín és az Igran 50 készítmények kombinációját alkalmazták. Hiányosságok az optimális hektáronkénti egyedszám megtartása tekintetében is előfordultak. A legjobb termést a BCSC—418-as hibrid adta, 4,575 tonna terméshozammal hektáronként. A hektáronkénti egyedszám ötvenezer volt. Ezzel szemben a legkisebb termést a ZPDC—370-es hibriddel érték el, amely csak 1,789 tonna termés adott hektáronként, 23 ezer 800 ha-onkénti egyedszám melletti Az Idén nyolcszázhuszonöt hektáron vetették el a szemes kukoricát, s 5,65 tonna terméshozammal számolnak hektáronként. Az említettekből arra következtethetünk, hogy a múlt évt kukoricatermelést nemcsak objektív, hanem szubjektív tényezők, okok Is befolyásolták. Reméljük, hogy a múlt évi fogyatékosságokból okulva a galantai járás mezőgazdasági üzemeinek dolgozói és vezetői az idén minden tőlük telhetőt elkövetnek e fontos növényi kultúra termesztése érdekében. Erre nagy szükség Is lesz, hiszen 1980-lg 23 ezer hektárra szélesítik ki a sze mes kukorica vetésterületét, s a hatodik ötéves tervidőszak végén évi 147 ezer 200 tonna kukoricaterméssel számolnak! BARA LÄSZL0
