Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-16 / 15. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1S77. április 16. 14 Előtérben a gondozók anyagi érdekeltsége Szakszerű borjúneveiés - ideális tejtermelés A tejtermelés fokozásának egyik alapfeltétele a megfelelő színvonalú borjúneveiés. Ellátogattam a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Járási Mezőgazdasági Igazgatóságra, ahol annak szarvasmarha-tenyésztési technikusával, Alföldy Imre mérnökkel beszélgettem. Tavaly a járás mezőgazdasági üzemeiben — száz tehénre számítva — 93,3 darab borjú elválasztásával számoltak, a valóság azonban 95,16 da rab volt! Viszonylag nagy különbség tapasztalható a szövetkezetek (98,82 darab) és az állami gazdaságok (91,50 darab) között, ami még további rejtett tartalékokra utal! örvendetes tényként kell kiemelni azt, hogy az 1975-ös évi valósághoz viszonyítva tavaly száz tehénre számítva 3,15 darabbal növekedett a borjúelválasztás! Csökkent viszont a borjúelhullás. Míg 1975-ben a borjúállomány 8,65 százaléka pusztult el, addig tavaly csak 6,09 százaléka. Az említettek alapján jó feltételek alakultak ki arra, hogy a járás mezőgazdasági üzemeiben 1980-ig elérjék a száz tehénre számított száz borjúelválasztást! A Dunajská Streda-i járásban már több mezőgazdasági üzem éri el ezt a színvonalat. Így többek között a múlj évben a lehnicei szövetkezetben 114,74 (a borjúelhullás 5,42 százalék volt), a holiceiben 108,52 (4,74 %), a csillizköziben 103,34 (4,34 %), a topoľníkyi szövetkezetben pedig 105,61 (7,38 %) borjút választottak el száz tehénre számítva! A járás néhány mezőgazdasági üzemében azonban kisebb a borjúelválasztás és nagyobb az elhullás. Nagyobb elhullást elsősorban a borjak légzőszervi betegségei "idéztek elő. Kedvezőtlenül hat az is, hogy az üzemek többségében nem ’rendelkeznek megfelelő borjűistállóval, így nehezen tudnak eleget tenni a tartástechnológiai és állategészségügyi követelményeknek! Pozitívumként lehet viszont kiemelni a járási állatorvosi szolgálat dolgozóinak tevékenységét. A járási szervek mellett működik egy „reprodukciós bizottság“ amely a jmi, a jász és a fajtanemesítő szolgálat szakembereiből áll, kiegészítve az illetékes mezőgazdasági üzemek állattenyésztőivel. Ha valamelyik üzemben nagyobb elhullás fordul elő, a bizottság tagjai azonnal felülvizsgálják a helyzetet és hathatós intézkedéseket dolgoznak ki az elhullás csökkentése érdekében. Az idén a járás szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban az első két hónapban több borjú született, mint tavaly. Ez egyik előfeltétele a tejtermelés fokozásának. Míg tavaly — az említett viszonylatban — a járás mezőgazdasági üzemeiben 2980 borjú született, addig az idén 3157 darab! Ez a színvonal-emelkedés megmutatkozott a tejtermelés szakaszán is. Az idén március 10-ig a járás mezőgazdasági üzemei 894 ezer liter tejjel többet értékesítettek, mint a múlt év azonos időszakában! A jmi állattenyésztői figyelemmel kísérik azokat az üzemeket, amelyekben az idén kevesebb tejet értékesítenek mint tavaly. A fő célkitűzés-L A TOJASHOZAM FOKOZÁSA A baromfitenyésztés jövedelmezősége jelentős mértékben emelkedett u legutóbbi évtizedekben a nemesítés és a takarmányozásra vonatkozó legújabb tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazása következtében. A fejlődés azonban továbbra is felfelé ível és amerikai szakemberek becslése szerint egy tyúk évi átlagos tojáshozama kedvező feltételek mellett 300—325 lesz a évszázad végén. Egyidejűleg javál a tojáshéj minősége is, azaz szilárdabb lesz. és ennek követ keztében a törött tojások aránya 2—4 százalékra csökken. A tojások nagyságát a piac igényei szerint határozzák meg. A tojók elhullása nem haladja meg a 3,5 százalékot. M. T. párhuzamot keresni a borjúszaporulat és a tejtermelés között. Ezek közé tartozik az Orechová Potôň-i szövetkezet, ahol év elejétől március 10-ig több mint 39 ezer liter tejjel maradtak adósak társadalmunknak! Az idén januárban és februárban csak hatvanhárom borjú született a múlt évi száztíz darabbal szemben! Hasonló a helyzet a čalovoi (tízezer literes tejlemaradás) és a Michal na Ostrove-i (több mint kétezer liter lemaradás) szövetkezetben. A borjúneveiés színvonalának emelésében döntő jelentőségű az állattenyésztési fegyelem megtartása, a gondozók becsületes munkája, hozzáállása és szaktudása, továbbá az állatok egészségvédelme és gyógyítása, a megfelelő tartástechnológia és a kellő színvonalú takarmányozás. Lényegében így jellemezhető a lehnicei (nagylégi) szövetkezet borjúnevelése. A borjúneveléssel kapcsolatos kérdésekről Varga Imre főállattenyésztővel beszélgettem. A szövetkezet szarvasmarha-tenyésztéséről példás dolgozók gondoskodnak. Nem is csoda, hiszen ennek már régi hagyományai vannak a községben. Az első szimmentáli szarvasmarha még 1928-ban került az akkori nagygazdákhoz. Szeretném megjegyezni, hogy régebben sok borjú pusztult el a szövetkezetben, mert akkoriban a gondozók a kifejt tej mennyisége alapján kapták bérüket. Ez természetesen azt eredményezte, hogy a gondozók keveset törődtek a borjakkal. Ezen a helyzeten úgy segítettek, hogy az anyagi érdekeltségnél figyelembe vették a borjúnevelést is. Az állatok ugyanis tizennégy napig vannak a tehenek alatt, s nem lehet mindegy, hogy ez idő alatt hogyan fejlődjenek. Hiszen alapjában véve ekkor Is dönthetünk a későbbi tejtermelés színvonaláról. Az anyagi ösztönzés lényegében abból áll, hogy a gondozó az elválasztáskor a borjú mindenegyes kilogrammjáért négy korona jutalmat kap. Ezenkívül év végén hűségpóllékot is fizetnek, minden ledolgozott évre száz korona összegben. Az anyagi érdekeltségnél figyelemmel kísérik az elhullást is. Ezt úgy oldják meg, hogy év végén a gondozó részesedéséből mindenegyes elpusztult borjúért ötven koronát vonnak le. Ha például egy gondozónál — saját hibájából — öt borjú pusztult el egy évben, akkor év végén kétszázötven koronát vonnak le tőle. Ezzel szemben ha a borjú elpusztult még a tehénistállóban, a gondozó nem kap érte semmit! Tehát alapos anyagi ösztönzésről van szó, amely meg is hozta a várt eredményt. Ha a lehniceiek példáját másutt is követnék, minden bizonnyal csökkenne a borjúelhullás és emelkedne a tejtermelés színvonala! A szövetkezetben a színvonalas borjúszaporulatot a tehenek és az üszők megfelelő fedeztetésének is köszönhetik. A technikus, Kisléghy László csak ebben a szövetkezetben végzi ezt a tevékenységet. Naponta általában kétszer jár a szövetkezetbe, maga is figyeli a teheneket, üszőket. Ezen nem kell különösen csodálkozni, hiszen csakis a megszületett borjak száma után kapja keresetét. A tehenek első termékenyítésére átlagosan az ellést követő ötvenötödik napon kerül sor. A vemhesülési százalék az első termékenyítésből a teheneknél ötvenhat, az üszőknél pedig hatvankettő volt. A technikus gyakran az eilésnél is jelen van, s szükség esetén segít. Kisléghy elvtárs nem foglalkozásnak véli tevékenységét, hanem hivatásnak érzi azt. Ahol az ilyen becsületes és áldozatkész emberek dől goznak, megfelelőek az eredmények is. ' A szövetkezetben nagy gondot fordítanak az elles szakszerű levezetésére is. Különösen a köldökzsinór alapos fertőtlenítésére ügyelnek. A tehénístállóban a borjakat szoptatás után közös ketrecekbe helyezik, gondolva a borjak épségére. Naponta háromszor szoptatnak, s ügyelnek az időtervek pontos betartására. A borjak tizennégynapos korban a neveidébe kerülnek, ahol már csak naponta kétszer szoptatnak. Jelenleg a ketrecek oldalfalára helyezhető műanyagvedrekből szoptatnak, amely leegyszerűsíti a technológiát és módot ad az alapos fertőtlenítésre. A neveidében régebben egy szoptatógépet is alkalmaztak, de ez nem felelt meg teljes mértékben, mert nem lehetett kellőképpen fertőtleníteni. Akkoriban hat borjút szállásoltak el egy ketrecbe. Jelenleg egyben kilenc darab van, így lehetőség nyílt a kapacitás bővítésére. Míg régebben százhatvan borjút tartotak a neveidében, addig manapság már kétszázhúsz-kétszázharminc darabot! A borjúneveidében ugyan kisebb fokú elhullás előfordul, de nem a gondozók hibájából. A borjakról Varga Teréz, Bindics Zoltánné, Engler Zoltánné és Lukacsovics Miklós gondoskodik. Tavaly a borjak átlagos napi súlygyarapodása 0,83 kg volt. A borjak általában hathónapos korig maradnak a neveidében. Az üszőborjakat már a'neveidébe kerüléskor különválogatják, s a továbbtenyésztésre szánt egyedekke) több tejet szoptatnak. A tejpótlókkai történő szoptatás körülbelül 2—2,5 hónapig tart. Néhány napig a Kolostrant adagolják, majd körülbelül egy hét leforgása alatt fokozatosan áttérnek a Laktavit tejpótló adagolására. Kezdetben a tejpótló nap! adagja hetven dekagramm, amit a szoptatás végére fokozatosan húsz dekagrammra csökkentének. A borjakat időközben rászoktatják a tápokra (TK—Š, TK—I, TK—II) és a jó minőségű lucernavagy rétiszénára, a későbbiek folytán pedig a silótakarmányra. A borjúszaporulat és a tejtermelés tekintetében döntő szerepet játszik az üszőnevelés. Lehnicén a tenyészüszőket befedezteséig intenzív, szántóföldi legelőn tartják. Tavaly tizennyolc hektáron kétszáz üszőt • tartottak. A legeltetés ideje alat az üszőktől teljes mértékben megvonják az abraktakarmányokat. Csakis a tömegtakarmányokra alapoznak. Az üszőket általában 15—16 hónapos korban fedeztetik, ami szintén az üszőnevelés magas színvonaláról tanúskodik. A háromhónapos vemhességi kivizsgálás után már nem sajnálják az állatoktól az abraktakarmányt, s egyedenként 2—2,5 kilogrammot adagolnak. Ezután az üszők az elsőborjas istállóba kerülnek, ahol a borjazást követő három hónapig vannak. Ugyanis ennyi idő feltétlenül szükséges ahhoz, hogy dönthessenek az állatok további sorsáról. Továbbtenyésztésre csakis a tik literes felüli fejési átlagú egyedeket hagyják meg, a gyengébb hasznúakat kiselejtezik. Az alapos egyedkiválasztást az is bizonyítja, hogy az elsőborjas tehenek mintegy negyedét kiselejtezik: Magas színvonalú a tehénállomány felújítása is. Száz tehénre számítva évente harmincnyolc üszőt csoportosítanak át a tehenek sorába. A szövetkezetben tavaly megtartották a tehénállomány év végére tervezett (475 db) létszámát. A tehenészetben egy dolgozóra általában tizenöt-tizenhét állat gondozása jut. Tavaly voltak olyan gondozók is, akiknél az egész év folyamán egy borjú sem pusztult el. Ezek a következők: Szabó István, Varga László, Xutlík József, Pipa Dezső és Mészáros Teréz. Ehhez azt hiszem nem kell különösebb kommentár! Voltak azonban olyan gondozók is, akik hibájából több borjú hullott el. Közülük csak Horváth Istvánt és Képesi Mihályt említeném. Az előbbi lelkén öt, az utóbbién háröTh borjú elpusztulása szárad. Mivel magyarázható a gondozók közötti különbség, amely további termelés-fejlesztési lehetőségekre utal? Elsősorban azzal, hogy a „hátul kullogók“ elmulasztják a munkaidő pontos betartását, nem fordítanak kellő figyelmet a tőgy alapos tisztítására és fertőtlenítésére szoptatás előtt, valamint nem adnak elegendő mennyiségű tejet a borjának. Az elmondottakból arra következtetheiünK, hogy a borjúszaporulat, a borjúnevelés, az üszőnevelés és a tejtermelés szempontjából nélkülözhetetlen az állatgondozók becsületes és áldozatkész munkája, valamint megfelelő színvonalú szaktudása. Természetesen, döntő jelentőségű a dolgozók anyugi érdekeltségének megfelelő kidolgozása, amelynek minden esetben a termelés hatékonyságának és gazdaságosságának a fokozását kell tükröznie. A lehniceiek példája is bizonyítja, hogy a Dunajská Streda-i járásban nagy gondot fordítanak a borjúnevelésre. Nem is csoda tehát, hogy a múlt évre tervezett 57 millió 500 ezer liter tejértékesítési kötelezettséget a járás mezőgazdasági üzemei 1 millió 130 ezer literrel túlszárnyalták! Az idei évre szóló feladatok teljesítéséhez szintén adottak az előfeltételek. Ezt bizonyítja az is, hogy március 20-ig a járás mezőgazdasági üzemei 103 százalékra teljesítették a tervezett tejfelvásárlást! BARA LÁSZLÓ Az új technika napja A Nitra—Párovské Háje-i Közös Mezőgazdasági Baromfikeltető Vállalatban nemrégiben tartották az új technika napját, amelyen részívettek Szlovákia baromfitermelő és keltető üzemeinek, az Ivanka pri Dunaji Baromfitenyésztési és Nemesítési Kutató Intézet és a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola képviselői, valamint egy küldöttség a szomszédos Magyarországról. A vállalat igazgatója, Benőik elvtárs az eddigi eredményekről, Grom professzor pedig a baromfitenyésztés és nemesítés újdonságairól tartott előadást, majd több korreferátum hangzott el. Ezután a résztvevők megtekintették a vállalat új tartástechnológiáját. A Lukov Dvori szaporító tenyészetben megtekintették az NDK- gyártmányú kétszintes ketreces tojóházat, amely lényegében az első ilyen tartástechnológia hazánkban. Az új technológia bevezetésével, — amely teljes mértékben automatizált — a kapacitás megkétszereződött. Az idén 4 millió 200 ezer — ivarilag kiválogatott — napos csirke értékesítésével számolnak, amely a múlt évi valósághoz viszonyítva több mint 300 ezerrel több. A napos csirkék ivari kiválogatását japán szakemberek végzik. t A Közös Mezőgazdasági Baromfikeltető Vállalat teljesítette a hatodik ötéves tervidőszak első évének tervezett feladatait. Túlteljesítették többek közöt a napos csirkék szállítását és a tojásértékesítést. P. Matis M. Latccková a napos csirkék ellenőrzése közben. A napos csirkék ivari kiválogatását japán szakemberek végzik. Készlet a kétszintes ketreces tojóházból. (A szerző felvételei)
