Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-16 / 15. szám
i 1977. április 18. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 A fogoly és fácán fészekaljak védelme Ha már etetőinkben kiteleltettük foglyainkat, közvetlen feladatunk, hogy számukra jó fészkelési helyekről is gondoskodjunk. Ezen munkáknál mindenekelőtt mezőgazdasági dolgozóinkat kell meggyőznünk arról, hogy a fogoly és a fácán szaporítása nemcsak a vadászok kötelessége. Kutatóintézeteink és szakembereink megállapították, s szakkiadványaikban foglalkoztak a fogoly szerepével a mezőgazdaságban. Egyetlen fogoly — a gyomortartalom vizsgálata szerint — három kg gyommagot és még több állati kártevőt pusztít el évenként, ami többezres fogolyállománynál már nagy jelentőségű. A fácán hasznossága hasonló a fogolyéhoz. Ahol sűrű a fácán- és a fogolyállomány, ott jóval kisebb az állati és növényi kártevők pusztftása, tehát ezen állatfajok elszaporitása mezőgazdászaink elsőrendű érdeke. Ha az állami gazdaságok dolgozóit és az efsz-ek irányítóit meggyőztük a fenti állítások igazáról és a nagytáblás gazdaságok vetési és ültetési tervénél tekintetbe veszik kívánságunkat, a jó fogoly- és fácán fészkelőhelyek létesítését illetőleg, nyert ügyünk van. A nagykiterjedésű répa, kukorica és burgonya ültetvények nem alkalmasak a fészkelésre. Itt tehát azt kell elérni, hogy a földeken körülbelül 20— 25 méter rozssávot vessenek. Ez kitűnő fészkelőhelye lesz a fogolynak. A rozsot, tekintettel az idő előrehaladott voltára, tavaszi gabonafélékkel is lehet helyettesíteni. A nagytáblás gazdaságokban kérésünk teljesítése után, továbbá azokon a területeken, ahol a gazdálkodás még keskenyebb parcellákon folyik, ott a vadász és a vadászgazda feladata a további gondozás. A feladat teljesítésénél elsősorban és főleg engedelmes, nyugodt vizslára van szükségünk, mely sípjelre azonnal és feltétel nélkül engedelmeskedik. Ilyen vizslával bejárjuk a fészkelésre vetett gabonasávot, megállapítjuk hol tartózkodnak a páros foglyok, vagyis hol szándékozik tyúk fészket készíteni. Az ilyen helytől 5—10 méter távolságban — mondjuk déli irányban — gallyat szúrunk a földbe, hogy a fészket és lakóit később keresés nélkül megfigyelhessük. Keskenyebb parcelláknál igyekszünk meggátolni, hogy a fogoly a lucernába rakjon fészket. Ezért még a kelési idő beállta előtt vizslával nyugtalanítjuk a páros foglyokat a lucernásban, azért, hogy azok a gabonába kényszerüljenek. Az ok az, hogy lucernát még a fészkelési idő alatt lekaszálják, s így a fogolyfészket is elpusztítják. Ha csökönyös a fogolytyúk és fészkét mégis a lucernásba rakja, ezt a helyet a földbeszúrt gallyal jelöljük meg, s megkérjük a gazdát, hogy a fészek körül 10—15 négyzetméter terjedelemben hagyja kaszálatlanul a lucernát. A huszonnégy napi költés ideje alatt fenyegeti a fogolycsaládot a legtöbb veszély. Ezért feltétlenül szükséges — és ez a legkevesebb, amit a vadász foglyai érdekében megtehet, hogy a fészket naponként megvizsgálja. A szarka, csóka és varjú nagyon tanulékony és hamarosan rájön, hogy az ilyen lucernafoltok legkedvesebb csemegéjét, a fogolytojást rejtik. Es ha egyszer már rájött, ő is naponként ellenőrzi, tojt-e valamit a foglya. S erről a rossz szokásáról csak söréttel lehet leszoktatni. A sündisznó, menyét, hörcsög és az ürge mind-mind ellenségei a fészeknek. A védekezés nehéz, s csak a gyakori szemle hozhat eredményt. Nagyobb ragadozó, kutya, macska ellen a fogolykakas úgy védekezik, illetve úgy védi a fészkét, hogy a ragadozó orra előtt a földhöz vágja magát, mintha törött szárnya volna. A ragadozó könnyű zsákmányt sejtve utána kap, de a kakas elugrik. Így vezeti el az „orránál“ fogva száz, kétszáz lépésre, aztán nagy fvben felrepül. Ezzel kapcsolatban egy érdekes jelenet kívánkozik toliamra, amit magaslesről — őzbakot várva — figyeltem meg. A sűrűből nyúlcsapáson hatalmas, öreg fácánkakas sétált ki a tisztásra, mögötte kurta lépésre egy barnamenyét. Nyilvánvalóan hátulról akart a nyakának ugrani. A tisztáson a kakas szembefordnlt a menyéttel, mire az is visszafordult, s azon az úton, amelyen jött, visszament a sűrűbe. A kakas kísérte. Ez a jelenet vagy ötször ismétlődött. A ragadozókon kívül a tavaszi záporesők okoznak nagy károkat, különösen a barázdákban fészkelők ellen, mivel a víz elsodorja a fészket. Itt is csak az a védekezés marad, hogy fogolytyúkot megkíséreljük a gabonaföld közepére hajtani. A veszély kisebb a homokos vagy homokos jellegű talajon, mert itt a víz gyorsabban szivárog be a földbe. A legideálisabb tenyésztés az, ha a fogolytojásokat összeszedjük, azokat törpetyúkok alatt vagy keltetőgéppel keltetjük ki s már csak a megerősödött csibéket bocsájtjuk ki a terület alkalmes helyén. A tácánfészek gondozása majdnem egyezik a fogolyéval, de itt nagyobb mértékben érvényesül a mesterséges keltetés, mert nagyobb számú fácánállományt főleg mesterséges tenyésztéssel érhetünk el. A tenyésztés legegyszerűbb és legolcsóbb módját, a tojások összeszedését és házi keltetését ismertetjük. Az összeszedett tojásokat legcélszerűbben parlagi tyúkokkal keltetjük, de ma már jobb eredményeket érnek el a keltetőgépekkel. A kelési idő 24—28 nap. A kikelt fácáncsibék már a kikelés után egy-két órával igen fürgék, életrevalók, azonban 38—48 óráig sem vizet, sem takarmányt nem szabad nekik adni. A nevelés körülbelül egy 60 cm széles és magas ládában, az úgynevezett „nevelőládákban“ történik, melynek első falát farács képezi, hogy a csirkék kibújhassanak, de a kotló nem. A takarmány az első két napon hangyatojással kevert, áttört kemény tyúktojásból álljon, melybe a harmadik napon árpalisztet, a hetedikben pedig áztatott kenyérbelet keverhetünk. Később főleg hántolt köles legyen a főtakarmány. Az etetődeszkák mellett apróra szitált folyami homokat kell lehinteni. Itatásra friss kútvizet használunk, melyet minden itatás után kicserélünk. Nagy általánosságban ezek az elvek, melyek végrehajtásával vadállományunkat fenntartani és szaporítani tudjuk. A szabály, hogy a tapasztalat teszi a mestert és a tanulatlan „mester“ kész hóhér. Elő állatokról van szó, amelyek életfeltételei vidékenként változnak és sajnos sem a fogoly, sem pedig a fácán nem tudja megmondani a vadászgazdának, hogy mire van szüksége. (M. t.| Alapokban felkerestem a fenti ** vadásztársaság vadászgazdáját Káros Istvánt, hogy érdeklődjek a tagság élete felől. — Mióta vadászik és mióta vadászgazdája a társaságnak? — A vadászvizsgát 1958-ban tettem le s azóta vadászom. Először a helyi földművesszövetkezet mellett működő vadásztársaságnak lettem tagja, majd 1962-ben átléptem a Duna vadásztársasághoz, ahol 1964 óta vagyok vadászgazda. — Mekkora a vadászterületük? — Ezerháromszázötven hektár erdő, kisebb-nagyobb rétekkel, mely a Duna ágvizeivel jócskán tűzdelt. Délen a Duna, északon a szövetkezet mezőgazdasági területe, keleti és nyugati széleit pedig egy-egy vadásztársaság erdeje határolja. Artéri területen fekszik és bizony nem kts gondot okoz — ha megárad a Duna, menteni kell az állatokat. Bemutatjuk a „Duna" vadásztársaságot — Gyakori az árvíz? — Az első nagy árvíznél 1954-ben nem voltam jelen. Az idősebbek emlékezése szerint: háromszáz nagyvad pusztult el. Legutóbb — mint ismeretes — 1965-ben volt egy hasonló árvíz, de akkor kevesebb vad esett áldozatul. Azóta is volt már klsebb-nagyobb áradás, de most már nem tesz olyan nagy kárt a vadban, mert ké szítettünk úgynevezett „vadmentő" magaslatokat a terület különböző pontjain, ahol a vad meghúzódhat. Természetesen ezek töltve vannak eleséggel, így a vad könnyebbenü vészeli át az áradást. — Hány tagja van a vadásztársaságnak? — Vadásztársaságunk tizenhét ta gú. Nyugdíjasok, fiatalok képviselik a szervezetet. Hatan vagyunk helybeliek, a többiek Bratislavából járnak ide. — Milyen a vadásztársaság kollektívája? — Szerintem jónak mondható, habár nem egyformán veszik ki részüket a munkából. Ez szinte lehetetlen is, hiszen a hem helybeliek elszórtan laknak és olyan beosztásban dolgoznak, hogy néha csaknem elérhetetlenek, de ha idejük engedi ők is bekapcsolódnak a közös munkába, ami azt fejezi ki, hogy az egyesületben a barátság, a megértés és jóhangulat uralkodik. — Milyen a vadállomány összetétele? — Mint általában a dunamenti ártéri erdőkben, a fő vad a szarvas és az őz, de 1954 óta a vaddisznó Is a törzsállományba tartozik. Továbbá róka, borz, nyuszt, mókus, fácán, nyúl, vadkacsa és átvonuláskor a vadliba, de szalonka is előfordul. Sajnos, az utóbbiak állománya csökken. Fővadunk a szarvas, mert ezt nem tizedeli meg úgy az árvíz, mint az őzállományt. Ebből kifolyólag a múlt évben nem terveztünk őzlelövőst, hogy így is elősegítsük elszaporodását. Jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy ebben az évben lehetőség adódik egy-két selejt lelövésére. — Hogyan teljesítették a múlt év Ielövési tervét? — Tervünk húsz szarvas lelövését írta aló, ebből tizenegy volt a bika, hat tehén és három borjú, továbbá hat vaddisznó. A tervet az előírásoknak megfelelően időben teljesítettük. Mivel Jó állományunk volt, a jnb-tól három pótlelövést kértünk, így lelövésl tervünket teljesítettük. A szerződésben vállalt nyolcszázhuszonnégy kg helyett ezerháromszázhuszonhárom kg-ot adtunk le, vagyis négyszázkilencvenkilenc kg vadhússal adtunk többet népgazdaságunknak, mint ahogyan azt eredetileg terveztük. — Minek köszönhető a vadbőség? — Elsősorban talán annak, hogy egyesületünkben rend és fegyelem van. Rendszeresen ellenőrizzük a naplót, amibe a vadászok mindent beírnak, tehát hogy mikor, mettől meddig tartózkodnak az általuk megjelölt helyen (magaslesen), így balesetek sem fordulnak elő. Továbbá én csaknem minden nap kint vagyok a területen, így a legkisebb rendellenességet is azonnal észreveszem. Ugyanezt teszi a három vadőr is, akik különböző szakaszokat ellenőriznek. Megfelelő számú sózó és etető ájl a vadak rendelkezésére, melyek mindig tele vannak eleséggel, fgy a vadak nem vándorolnak el, hanem idejönnek a szomszédos területekről is. Van rá példa, hogy itt is maradnak. Sajnos, mindezt nem mondhatjuk el az őzekről, mert amiért évekig fáradozunk, azt egy árvíz órák, napok alatt tönkreteheti. Még az a Jobbik eset, ha kimenekülnek a szomszédos mezőgazdasági területekre. — Milyen a viszonyuk a szomszédos vadásztársaságokkal? — Aitaiaban jő viszonyban vagyunk. Volt ugyan egy területi vitánk, de mivel senki sem lehet saját bírája, közösen kihívtuk a Jnb illetékes dolgozóját, aki pontot tett a vita végére. Vadászterületünket az állami erdészettől béreljük, és mivel az erdészek hivatásuknál fogva sokat tartózkodnak a területen, részükre engedélyezzük a kacsa, liba és a szalonka vadászatát, valamint a dúvadat. — További terveik? — Sajnos, nagy terveket nem szőhetünk, mert a terület beleesik a Nagymaros—Bősi Vízierőmü építésébe. Ezért mér csak tarvágás folyik az erdőkben, ültetés nem. Ennek ellenére úgy gazdálkodunk, mintha ez igaz sem lenne. Építünk etetőket, magasleseket, készítünk sózókat, amint azt eddig is tettük. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy nemrégen vásároltak egy szép törzskönyvezett kutyát, holott a tagoknak ezenkívül még öt kutyájuk van. Káros István vadászgazda mindenütt ott van és irányit. Erdőjárása közben sokszor napokig, sőt hetekig sem süti el a puskáját. Képes hajnalokon, az éjsazkába nyúló holdvilágos estéken elüldögélni a magaslesen, hogy bizonyságot szerezzen egy-egy vadról, egészségi állapotáról. Ugyanezt elvárja vadásztársaítől Is, hogy megismerjék a vadat, annak járásait, szokásait és mindazt amire egy igazi vadásznak szüksége van. Káros Istvánt példaképül merem állítani a vadászoknak. Mert szerintem jó vadász. Mert nem azok közé való, akik csak a taglétszámot szaporítják vagy csak puskatulajdonosok, a közös munkától pedig húzódoznak. Safarit József Csökkentsük a kártevőket Beköszöntött a nyugalmi Időszak, a hasznos vad vadászatának tilalmi ideje. A dúvadat, a nem védett szőrmés és szárnyas kártevőket azonban továbbra is rendszeresen kell vadászni, mert éppen tavasszal tehetnek Jelentős károkat hasznos vadjainkban, különösen azok fészekaljaiban, zsenge szaporulataiban. A kártevők számát nemcsak fegyverrel apaszthatjuk, hanem csapdázésáal és mérgezéssel is. A szőrmés és szárnyas kártevők apasztásánál mérgezett tojásokkal érhetünk el Jő eredményt. A mérgezések során tegyünk pontosan eleget a törvényileg előírt biztonsági rendelkezéseknek. A mérgezési időszak végeztével a kint maradt, felhasználatlan méreganyagot a helyszínen meg kell semmisíteni. A vadásztársaságok szoros kapcsolatot tartsanak fenn a mezőgazdasági üzemekkel. Szerezzenek tudomást a takarmánynövények gépi kaszálásának időpontjáról és gondoskodjanak az apróvad védelméről. A veszélyeztetett helyekről zavarással riasszák el a fészkelni, fiasítaní akaró aprővadat. A fogoly, fácán stb. fészekaljait vizslával vagy a közismert „zsinórhúzással“ keressék meg; szedjék fel a tojásokat és a már előkészített házikotlóval keltetőgéppel keltessék ki, majd a csibék gondos nevelésével mentsék meg a veszélyeztetett fészekaljakat hasznos szárnyasvad-állományunk eredményes gyarapítására. Nagyon fontos a termelőkkel való közös megbeszélés, a vadmentő eszközök felszerelése a mezőgazdasági gépekre. Kölcsönös értesülések alapján megtudhatjuk hol vannak a kárveszélyes helyek, amelyekben a nagyvad (vaddisznó, szarvas) már fejlődésük időszakában Is jelentős károkat okozhatnak. Ezért még a károsítás előtt beszéljék meg a termelővel a kár megelőzésének mikéntjét. Közösen mérjék fel azt Is, hogy eme teendő végrehajtásánál milyen vadkárral lehet számolni. A termelő részéről vállalt vad kárelhárítási teendő anyagi oldalának figyelembevételével a vadászok előre állapodjanak meg a kártérítést összegben, melyet a megállapodás után azonnal fizessenek ki. Ezzel megkönnyítik a termelő részére a vadkárelhárítási közreműködést és a hozzáállást Is kedvezőbbé teszik. Már a tavaszi hónapokban a vadásztársaságok tagjai szigorú és állandó felügyeletet tartsanak a vadászterületeken. Számos adat bizonyítja, hogy népgazdaságunk szempontjából jelentős „értéket“ képvisel a vadállomány. A közvetlen haszonnal azonban sokkal nagyobb az egyes vadfajok, elsősorban a fogoly és a fácán közvetett haszna a növényvédelemben. Ezt az „értéket“ óvni, ápolni, gondozni kell. Aki ezt nem teszi, nem igazi vadász és még kevésbé természetbarát. J. M. H, Céljuk a mezei állatok szaporítása és védelme A Veiké KapuSany-i (nagykaposi) körletben két vadászegyasttlet működik. Bgyik székhelye Veiké Slemencen (Nagyszelmencen), e máeik pedig Ptrukián (Szirénfalván) van. A társulat kétezerhétszázhúsz hektár vadászterülettel rendelkezik. Nagyobb része első osztályú. A vadászterület mezőgazdasági jellegű: ezántá, rét ás legelő, de háromszázhetven hektár erdőterületük ia van, amely ■ nagykaposi erdészethez tartozik. Itt nemcsak nyúl és fácán, hanem őz áa vaddisznó is található. A közelmúltban megtartott ávsárá taggyűlés alkalmával értékelték az elmúlt évet. A tervezett száz nyalat és százötven fácánt csoportos vadászat alkalmával ejtették el. Egyharmádét átadták közellátásra, ugyanakkor mellőzték a fogoly lövését, mivel az utóbbi időben azok majdnem kipusztultak. A taggyűlésen a társaság vezetői sorrendben beszámoltak működésükről, illetve tevékenységűkről. Varga Eduard mérnök ismertette az ez évi feladatokat a vadak gondozása, etetők kiépítése terén, valamint a vadászkutyák fajtatiszta tenyésztéséről. A tervek szerint minden vadásznak legalább egy etetőt kell felépítenie а fácánok etetésére, ugyanakkor gondoskodnak az állatok eleságáről is. Tóth elvtárs és Knikk László a vitában hangsúlyozták: a vadvédelem szempontjábál nagyobb, illetve szorosabb együttműködést kell kialakftani a földművesszövetkezetekkel. Ugyanié nagy károkat okoznak a vadállományban a mezőgazdasági üzemek dolgoiűl azzal, hogy a pillangósok kaszálásakor sok nyulat, fácánt ás foglyot elpusztítanak. Sőt egyes traktoristák ilyenkor légpuskát is hordanak magukkal a megsebzett vad elejtésére. Azok, akik hasznos madarakat pusztítanak el, nem kímélik a vadkacsát sem, amelynek több fajtája él környékünkön. Irtják a gémeket, vizityúkot, erdei és mezei szalonkát. Ezért a vadásztársaság minden egyes tagja kötelezettséget vállalt: a vadak védelmét elsőrendű kötelességének tartja. Az egyesületen keresztül szigorú intézkedéseket foganatosítanak azok ellen, akik a vadállomány pusztítására szánják magokat. Jakab Sándor Madárvonulás A szokatlanul enyhe tél tulajdonképpen januárban véget is ért. A februári időjárás úgy hatott, mintha márciusban járnánk. Az északi szél lassacskán enyhére szelídült, majd teljesen elállt. A téli nap a zöldeskék égboltról vidámabban mosolygott alá. Ez a kellemes változás hozta magával, hogy rendkívül hamar érkeztek meg vándormadaraink. Február nyolcadikén Lieskovec község határában láttam egy csapat kékgalambot Ugyanaznap varjak társaságában nagy csapat seregélyt észleltem, majd bíbicek szelték ét a kék égboltot. Március elején Zvolen környékén megjelentek a szürke és sárga barázdabillegetők is. Minden vadász tndja, amikor ezek a vándorok megérkeznek, velük egyidőben vonalnak az erdei szalonkák is. Március közepe táján már pacsirták is énekeltek Dobrá Niva mezői felett; gólyák sétáltak a túrőci patak partján, bizonyára békákat kémlelve. Hetekkel azelőtt még valahol Afrika északi partjain készültek a nagy útra a tavasz kedves hírnökei. Ösztöneik, a nagy és mély érzés fűtötte-e a kicsiny madárszíveket a nagy elhatározásra? Ki oltotta beléjük az erőt, a rejtelmes csírát, hogy megérezzák a tavaszt, az életet? A vadász agyát már régéta foglalkoztatja ez a csodálatos vándorlás. Ornitológusok, biológusok a természettudomány búvárai tanulmányozzák, kutatják madaraink tavaszi és őszi vonulását. A tudomány egyszer erre is megbízható választ ad. J. M. H.
