Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-16 / 15. szám

Időszerű tennivalók A gyümölcsösben: A fakadó almafákat még virágzás előtt permetezzük be 0,2 %-os Arafosfotionna). Elérkezett a gyü­mölcsfák átállásának ideje. A legnagyobb nedvkeringés ide­jén végzett tavaszi fás oltás jár legnagyobb sikerrel. A ker­tésztársaktól kapott oltóvesszőkkel esetleg betegségeket vagy kártevőket hurcolhatunk be gyümölcsösünkbe, ezért az oltó­vesszőket ajánlatos fölhasználás előtt 1 %-os Nitrosan oldatba mártani. Rövidesen virágozni kezd a szamóca. A fiatal leveleken néha atkákat találunk. A fertőzött növényeket szedjük föl és égessük el, az egészséges ültetvényt virágzás előtt 0,2 %-os Arafosfotionnal kezeljük, nitrogénnel fejtrágyázzuk, majd a várható érés előtt két héttel utoljára jól bekapáljuk és a gyümölcsöket aláágyazzuk. Az újonnan telepített szamócát gyakran locsoljuk, hogy jól begyökerezzen. Április második felében fejtrágyázznk a ribiszkét, a kösz­métét és a málnát, közben előkészítjük a tavaszi talajmenti fagyok elleni védekezést szolgáló füstöléshez szükséges kellé­keket. A zöldségeskertben: A fiatal palántákat (paradicsom, tojás­gyümölcs) áttűzdeljük, hadd fejlődjön a gyökérzetük. Most ültetjük az elöcsiráztatott korai burgonyát, a karfiolt és a karalábét. Tíznaponként újravetjük a retket, s palántanevelés­hez elvetjük a pórét, a snidlinget. Trágyázzuk és előkészít­jük a melegkedvelő zöldségfélék ágyasait. Ide kerül majd az uborka, a paradicsom, a tojásgyümölcs, a bab és a borső. Az őszi vetésű spenótot már fogyaszthatjuk. A szépen soroló zöldségvetéseket óvatosan kigyomláljuk, földjüket sekélyen bekapáljuk. A betakarított korai saláta helyére kiültetjük a melegágyakba a tápkockás tojásgyümölcs- és uborkapalántákat, egy melegágyi ablak alá két-három pa­lántát. A fokhagymát és a vöröshagymát gyakran kapáljuk, védjük az elgyomosodástól. A szőlőben: Fagyveszély esetén fölkészülünk a szőlő vé­delmére. A füstölés csak akkor nyújt védelmet, ha minden kiskertészkedö munkához lát. A speciális füstfejlesztőkön kívül jól hasznosíthatjuk például a metszéskor nyert szőlő­­vesszőket. A fáradtolajjal vagy naftával meglocsolt vesszők sok füstöt adva égnek. -, Ha nem permeteztünk levélfodrásodás eilen, akkor a beteg­séget előidéző atkákat most az Arafosfotion vagy az Akarition 0,3 %-os töménységű oldatával pusztíthatjuk. A virágoskertben: Az idén a korai melegek idő előtt kí­­csalogatták a hagymás virágokat, kárt is tett bennük a már­ciusvégi zord időjárás. A nárciszok, a jácintok és a tulipánok már elnyíltak, kitörjük a virágszálakat, hogy a magképzés helyett inkább a hagymákat fejlesszék a növények. Állandó helyre vethetjük az egyéves és némely évelő virá­gokat. Elvetjük a napraforgót (Helianthus) is, de ne feled­jük, hogy sok tápanyagot és nagyobb helyet igényel. A meleg­ágyban áttűzdeljük a paprikavirágot (Salvia splendens), hadd erősödjenek a palánták. Elvetjük a szagos bükkönyt (Lathy­­rus odoratus], de előbb huszonnégy órán át áztatjuk a magot, hogy biztosabb legyen a kelés. Az augusztusban virágzó li­liom hagymáit is most ültetjük, mégpedig érett komposzttal trágyázott földbe, tizenöt-húsz centiméter mélyre. A kard­virág méteres virágfürtjei június közepén kezdenek pompázni A száraz héjtól megtisztogatott hagymagumókat most kell földbe tenni. J)lyan helyre ültessük, ahol tavaly nem volt kardvirág. Tizennégynaponkénti szakaszos ültetéssel lényege­sen meghosszabbíthatjuk a virágzást. Utoljára június végén ültethetjük, ezek Mihály napjára borulnak virágba. Ne feledkezzünk meg a szobanövényekről sem. Legtöbbjü­ket most lehet dugványozással legérdemesebben szaporítani. A klivia már elvirágzott, tehát átültethető. Az üres gyökere­ket ajánlatos eltávolítani. Kiültetjük a Chabaud szegfűt ki­adósán locsoljuk a rododendronokat. A vágott virág sokáig szép lesz a vázában, ha vágás után azonnal friss vízbe állítjuk. A vázában úgy legjobb vizet cse­rélni, hogy addig csurgatjuk a vizet a vázába, amíg a régi víz teljesen ki nem cserélődik tisztára. így a virágok szárvége nem érintkezik a levegővel, virágaink tovább kibírják a vá­zában. Ha literenként 0,6 ml alfanaftylecetsavat teszünk a váza vizébe, virágaink akár három hétig is díszíthetik ottho­nunkat (Cva) A nutria a szőrmeérettség bekövetkezése után gya­­kurlatilag az év bármely szaká­ban leölhető. A tapasztalt te­nyésztők úgy irányítják a te­­nyészmnnkát, hogy a lehető leg­jobban kihasználhassák a zöld­takarmányozás nyújtotta elő­nyöket. Pontosabban: október­ben és novemberben pároztat­­nak, s a márciusi vagy az ápri­lisi fiókákat nyáron, olcsó és általában könnyen beszerezhető zöldeleségen nevelik föl szőr­­meérettségig, majd télen ölik le az állatokat, amikor ismét költ­ségessé kezd válni a takarmá­nyozás. Tehát föltételezhető, hogy a hónap folyamán megszaporodik a nutriatenyésztők állatállomá­nya és tennivalója is. Kezdetét veszi a téliről a tavaszi, illetve nyári takarmányozásra való át-Használjuk ki a zöldtakar­mányozás előnyeit térés. Ennek folyamatosnak kell lennie (hét-tíz nap), hogy az állatok megszokják a zöldtakar­mányt. Csakis így előzhetők meg az emésztési zavarok és inás megbetegedések, esetleg elhullások. A zöldtakarmányo­zást általában gyermekláncfű, lucerna vagy őszi keverékek etetésével kezdjük, naponta nö velve az adagot. Az első zöldet legjobb akkor az állatok elé tenni, amikor már részben jól­laktak egyéb takarmányokkal (szemeleség, széna). ideje kitisztogatni és föltölte­ni vízzel a medencét, s az ólak­ban bealmozni az állatoknak, hogy a frissítő fürdő után me­legre húzódhassanak. A kései fagyok idején ismét ki kell ürí­teni a vízmedencét. így nem­csak a fontos berendezést óv­juk meg a károsodástól, hanem magunkat is. Gyakori ugyanis, hogy a fiatal állatok megfáznak va8y — a jégpáncél alá kerülve — megfulladnak a hideg víz­ben A nutriatenyésztők közül töb­ben kora tavasszal állítják ösz­­sze az új törzsállományt. Ne fe­ledjék, hogy továbbtartásra csak a legnagyobb hasznossá­got fülmutatő szőlőktől szárma­zó, egészséges, jó eredménnyel kecsegtető állatok valók. A nős­tények egy apától (testvérek és féltestvérek), vagy legalább egy ketrecből származók legyenek. Alapkövetelmény a nyugodt vérmérséklet, mert így kisebb a kölcsönös marakodás, vere­kedés veszélye és sokkal keve­sebb utód pusztul el. A tenyész­tői berendezéseket nem szabad túlzsúfolni, mert ez kedvezőtle­nül befolyásolja a tenyésztés eredményességét. A továbbtar­tásra meghagyott bak a nősté­nyektől körülbelül két hónap­pal idősebb, kitűnő tenyészkon­­díciója, hosszútörzsü, egészsé­ges és jó haszontulajdonságú legyen. A tenyészállatokat ki­adósán etetjük, de nem táplál­juk túl, mert az elhízott agye­­dek lusták, nemileg kevésbé te­vékenyek, nehezen termékenyül­­iiek meg, kevesebb utódot ne­velnek és gyakori nálnk az el­lesi komplikáció. A nutria növényevő, a takar­mányokkal szemben igénytelen állat. A konyhai és a kerti zöldséghuliadékokat, vagy a ke­vésbé értékes takarmányokat is jól hasznosítja. Egy fejlett állat nyáron naponta hatvan-hetven deka élelmet kíván. Magától ér­tetődő, hogy nyáron a zöldta­karmányokra építünk: lucerna, fűfélék, csicsóka, borsó, gyom­növények, zöldséghulladék, fe­jes saláta, spenót, káposzta, uborka, paradicsom, tök, kukn­­ricakóró, leveles sárgarépa, hul­lott gyümölcs. Petrezselyemmel ne kínálgassuk. mert emésztési zavarokat idéz elő a nntriánál. Abrakot nyáron is adunk, mint­egy tíz dekagramm mennyiség­ben; főleg árpát, kukoricát, za­bot, valamilyen hüvelyest, főit burgonyával kevert korpát vagy gabonadarát. Az abrak egy há­nyadát száraz kenyérrel pótol­hatjuk. Igen jó hatású és elő­nyős vegyszerekkel nem kezelt gyümölcsfák, tölgy, bükk, tűz, nyárfa, juhar, akác leveles fia­tal hajtásait etetni. Kiegészítő­ként élesztő, csíráztatott gabo­na, lucernaliszt, szárított cukor­gyári répaszelet, olajosnövé­­nyek, ásványi készítmények ad­hatók. A vemhes és szoptatós nőstényeknek sok fehérjét tar­talmazó takarmányokat adjunk és olyan mennyiségben, hogy az önálló táplálkozást kezdő fió­kák is jóllakhassanak. (k) Vessünk borsót! A borsó igénytelen, hidegtűrö zöldségnövény. Akár március­ban is vethető, 20—40 cm sortávolságra. A kúszóborsó mellé karót teszünk vagy támvezetéket építünk. Kifizetődő a kelés utáni fejtrágyázás (1 kg mészsalétrom áranként), és a bok­rok feltöltése. Ha júnins végéig folyamatosan vetjük, mindig lesz friss borsónk. Fajtaválaszték: az NDK-ból származó GLORIOSA igen korai; közepesen korai és igen bőtermő a LANCET; a KELVEDON CSODÁJA korai, a PALAS, a JUNIOR és a LUMlR félkései; az igen magasra növő SZENÁTOR is félkései; a ŽIDOVICEI EDEL­­PERLE félmagas növésű, inkább kései, de bőtermő. A velő- f% magot ajánlatos mindig Hermái L-50 készítménnyel csávázni. / . 1*1 Uj csemegeszőlő-fajták Nagyüzemi szőlészeteinkben a csemegeszőlő termesztése nem számottevői s a fajtavá­laszték is jobbára csak a sasz­­la-félékre, a Csabagyöngyére, valamint néhány újabb fajtára 1 Pannónia kincse) korlátozódik. Ez az oka annak, hogy a jó mi­nőségű csemegeszőlő hiánycikk a piacokon; s ugyanakkor a be­hozatal sem rendszeres, főleg a korán éró fajtákból. A helyzet kedvezőbbre fordu­lása érdekében az utóbbi idő­ben vajmi keveset tettünk. De fékezte ennek a rendkívül ízle­tes, vitaminokban és savakban dús csemegeszőlőnek a ter­mesztését a kedvezőtlen árpoli­tika is, hiszen ennek az ára jó­val alacsonyabb volt, mint a kö­zepes borszőlőké. Remélhető, hogy az új árrendezés figye­lembe veszi ezt a hiányosságot. Valamivel kedvezőbbek a kö­rülmények a kistermelők köré­ben: a háztáji, vagy a hétvégi kertekben egyre több a cseme­geszőlő. Ez azonban csak a család szükségletét látja el, piacra vajmi kevés kerül belő­le. Az egyre szélesedő kertba­rát-mozgalom nálunk is közvet­ve segíti a közellátást; egyre több család válik önellátóvá, zöldségből, gyümölcsből, cseme­geszőlőből. A kertbarátok gondjain igyek­szünk könnyíteni azáltal is, hogy Ismertetjük az új cseme­geszőlő-fajtákat. # Julszki biszer. Ez bolgár fajta. Korai. A Csabagyöngye után egy héttel, vagyis augusz­tus elején érik. Közepes termő­képességű. Hosszúcsapos, vagy szálvesszős metszést igényel. Fürtjei közepes nagyságúak, a bogyók teljesérésben aranysár­gák. A rothadásnak eléggé el­lenálló. Száz bogyó átlagsúlya 237 gramm, aránylag kevés maggal. Szüretelési ideje rövid, a fürtök hosszabb ideig tőkén­­hagyása következtében a bogyók veszítenek ízükből, zamatukból. Ez a csemegeszőlő-fajta 1973-as évtől elismert, s szaporítása engedélyezett. • Anna-Mária. Új olasz fajta. Koraisága miatt kedvelt. A Csa­bagyöngye után néhány nappal érik. Fürtjei mutatósok, egyen­­lőek, s közepes nagyságúak. A száz bogyó súlya 277 gramm. A bogyók nagyok, oválisak, aranysárga színűek. Izük kelle­mesen muskotályos. Eléggé bő­termő fajta. ф Dunavszki miszket. Nagyon termékeny, új bolgár fajta. Fürtjei egyenlően tömöttek. Bo­gyói kékszínűek, gömbölyűek, kellemes aromatikus ízzel. A bogyók eléggé rothadás-ellen­­állóak, nem repedeznek, sokáig megtartják jő ízüket. A fürtök az érési idő alatt jól megtartják fajtajellegüket, jól bírják a szál­lítást, manipulálást. Nálunk nem elismert fajta, éppen a mo­zaikbetegségekre hajlamossága, érzékenysége miatt. # Periette. Kaliforniában előállított fajta. Rövid csapon rendszertelenül, szálvesszőzve elég jól terem. Fürtjei mutató­sak, a bogyók magnélküliek, ezért is értékes fajta. A csoko­ládé- és konzervgyárak legke­resettebb fajtája, mert desser­­tekhez, valamint kompótkészí­­tésre nagyon megfelelő. Fürtjei nagyok, hosszúkásak, vállasak és eléggé tömöttek. A bogyók közepes nagyságúak, vékony héjúak, kellemes muskotály­­ízűek, s nagyon Ízletesek. A száz bogyó átlagsúlya 163 gramm. Rothadásra kevésbé hajlamos fajta. ф Favorit. A Victoria White és a Szőlőskertek királynője muskotály keresztezésével Ma­gyarországon előállított fajta. Fürtjei nagyok, vagy közepe­sek, hengeresek, s közepesen tömöttek. A fürtnyél és a ko­­esányzat zöld. A bogyók sárgás­fehérek, vékonyhéjúak, kissé olvadékony húsűak, kitűnő ízűek. Augusztus első fele az érési ideje. Mutatós fürttelepí­tése, bogyónagysága és finom íz miatt igjr közkedvelt fajta. Jó termőképésségű. Más fajták­hoz viszonyítja kevésbé rothad. Magyarország egyik legértéke­sebb csemegeszőlő-fajtája. Ná­lunk ellenőrzés alatt áll. KÉSŐBB ÉRŐ FAJTÁK Щ Rekord. A Schiradzouli és a Rezső fajta keresztezéséből Magyarországon előállított faj­ta. Tőkéje erőteljes fejlődéső, vesszői hosszú ízközűek. Fürtje nagy, ágas, vállas, eléggé laza. A fürt kocsánya könnyen törő. Bogyói nagyok, átlagosan 25 X 22 mm méretűek, zöldesfehér színűek, gömbölyűek. ízük kel­lemes. A héj vastag, de nem rá­gós, Szeptember közepén érik. Termőképessége kiváló. Hosz­­szabb metszést igényel. Kissé rothadás-érzékeny, ezért szellő­sebb tőkeformát, s kedvező fek­vésű talajt igényel. # V—8, magnélküli hibrid. Oj bolgár szőlő. Magnélküli. Októberben érő. Jó termőképes­ségű. Fürtjei nagyok, lazák, zöldessárga, lilásan árnyalt, nagy ovális bogyókkal. A bo­gyók húsa lédús, ízletes. A szál­lítást jól bírja. Sokáig eltart­ható. О Guzalj-kara. Üzbégisztán­an előállított fajta. Nálunk esőn érik. Buja növésű, sötét­zöld, egészséges a levélzete. Nagyon bőtermő. Fürtjei na­gyok, vállasak, nemritkán el­érik az egy-másfél kilós súlyt. A bogyók húsosak, kevés mag­gal, kék színűek. A 100 bogyó átlagsúlya 545 gramm. Ez a na­gyon kellemes ízű csemegesző­lő-fajta jól bírja a szállítást, tárolást, s kiválóan alkalmas hűtőházi téli tárolásra, kompót­­készítésre. Állami fajtaellenőr­­zésre bejelentett fajta. Az itt ismertetett néhány faj­tán kívül még számos van ki­nemesítés alatt, s ellenőrizve. A szomszédos szőlőtermelő or­szágokhoz hasonlóan nálunk is egyre intenzívebb a szőlőneme­­sítés, az új fajták előállítása hibridizáció útján, vagy keresz­tezéssel. Várható, hogy a közel­jövőben hazai nemesítésü új bor- és csemegeszőlő-fajtákkal találkozhatnak majd terme­lőink. Addig is ajánlatos, hogy a csemegeszőlő kiválasztásánál ne hagyjuk figyelmen kívül a régebbi, jól bevált, kettőshasz­­nosítású csemegeszőlő-fajtákat sem, mint például az Irsai Oli­vér, a Kocsis Irma, a Kecske­mét virága, a Saszlafélék, s ha­sonló, más bőtermő fajták. Telepítéskor mindig tartsuk szem előtt a helyi adottságokat és azt, hogy milyen célból (a család szükségleteire, vagy ér­tékesítési szándékkal) törté­nik-e a telepítés. Varga József Hullámospapagáj A madártartók által közkedvelt hullámospapagáj a leg­kisebb testű és leggyakoribb laposfarkú papagáj. Ausztráliá­ból származik, a takarmányokkal szemben igénytelen mada­rak közé tartozik. Főleg fénymaggal, fehér és sárga kölessel, csnmizzal és hántolatlan zabbal etetjük. A tágas röpdében a magféléket külön etetőben tesszük a madarak elé, hogy kedvük, ízlésük szerint válogathassanak. A kalickában inkább keveréket etetünk. Persze csak akkor, ha sikerül beszerezni az említett magféleságeket. Mivel a beszerzés általában gon­dokkal jár, ráadásul a fénymag elég drága is, így a tenyész­tők többsége vörös kölessel és zabbal eteti papagájait. Néha, főleg költés idején, ajánlatos csíráztatva etetni a magvakat. Keveréket hetven százalék kölesből, húsz százalék zabból és tfz százalék fénymagból legjobb készíteni, de az utóbbi akár el is maradhat, úgyis csak mint kiegésztíö szerepel a papagá­jok eledelében. A hullámospapagáj szereti és igényli is a zöldeleséget. Számára legmegfelelőbb a tyúkhúr, saláta, spenót, kelkáposz­ta, de néha pásztortáskát és gyermeklénc füvet is adhatunk neki. Hetente egy alkalommal tojásos keverékkel, áztatott babapiskótával kedveskedhetünk madarunknak. A költőpárt legalább 80X40X40 centiméteres kalickában helyezzük el. Ennek falára kívülről 15X15X25 centiméteres költőfészket, ládikát függesztünk, amelynek rőpnyílésát négy­öt centi átmérőjűre készítjük. A sikeres utódnevelés érdeké­ben tanácsos legalább két köttőpárt tartani, s ezeket úgy elhelyezni, hogy — ha nem is látják — legalább hallják egy­mást. A hullámospapagájok három-négyliónapos korban vál­nak tenyészéretté, de csak nyolc-tfzhónapos korban ajánlatos költetni velük, mert így akár öt évig is meghagyhatok a törzsállományban. Az idősebb madarak már kevésbé termé­kenyek, gyengébb, fejletlenebb utódokat nevelnek. A ráncos viaszhártyájú tojókat nem tanácsos továbbtenyésztésre meg­hagyni. A meghatározott típusú papagájok kitenyésztése meg­követeli a rokontenyésztést. Ilyenkor arra kell törekedni, hogy a testvéreket még véletlenül se párosítsuk egymással. Az apát mindig a lányával, az anyát pedig a fiával párosít­juk. Az év bármely szakában köttethetünk, az őszi nemzedék azonban lassabban fejlődik, mint a tavaszi és a nyári. Ha túlságosan kihasználjak a szülőpárokat, sok, de fejletlen utó­dot nyerünk. A tojó átlagosan öt-hat tojást rak, kotlási ideje tizenhét-tizennyolc nap. A fiókák harmincöt napos korban — teljesen kitollasodva — hagyják el a fészket. A nevelő ma­daraknak sok szénhidrátot tartalmazó mageleségre és fehér­jékben gazdag élelemre van szükségük. A fehérjeszükségletet keményre főtt tojással fedezhetjük. Ezt tejben áztatott és ki­nyomott zsemlével 2:1 arányban elkeverve, morzsalékos ke­verék formájában is etethetjük. A madarak szívesen csipege­tik a tejesérésben lévő búzakalászt, kukoricát, esetleg némely gyomnövények magvát, sőt a gyümölcsöt is. A röpdéböl nem hiányozhat az ivóvíz, a tiszta folyami ho­mok, és az ásványi kiegészítőkről (pl. törött tojáshéj, vakolat­­törmelék stb.) is gondoskodnia kell a tenyésztenek. A fiókákat a fészekhagyás utáni tizedik napon választjuk el. Tollazatuk háromhónapos korban kezd színezödni, s hat­héthónapos korban már teljes díszben pompázik. A hfmnemfi szelíd madarak beszédre taníthatók. Az ilyen madarai a többi­től teljesen elszigetelve kell tartant Beszédre tanítása sok türelmet és időt igényel, de a siker mindenért kárpótolja a tenyésztőt. 'kr*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents