Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-16 / 15. szám

1977. április 16.

SZABAD FÖLDMŰVES

3

Már a nyári termésbetakarításra készülődnek

Emberek - gépjavítók

E

Kisebb falu elférne azon a területen, amelyen a bečejovcei (csécsi) szövetkezet gazdasági épületei emelkednek. Aki először járja végig, könynyen eltévedhet. A géppark egymagában is hatalmas, zúgó labirintus — gépek és emberek egyetlen, nagy szövetsége.

A javítóműhely környékén mintegy ttz-tizenkét traktor forgolódik: a traktorosok sorra tankolnak és indulnak is a határba. Mi meg a gépműhelyben nézünk körül. Abban a gépműhelyben, amelyben egy DT—75-ös lánctalpas traktort javítgatnak, négyen. Nem valami jó hangulatban találjuk őket. Szidják azokat a szövetkezetalapltókat, akik nagyüzemi gazdálkodás megalapozásakor nem gondoltak a továbbfejlesztésre: a műhely olyan szűk, hogy alig lehet benne mozogni.

— Könnyű utólag bírálni — mondja kísérőm, Kelemen Sándor főmérnök. — Akkor, az 1949-es évnek egyik estjén elhatározták elődeink, hogy márpedig gépjavítóműhelyre nagy szükség lesz, s másnap már az épületalapozó földmunkákat végezték. Nagy igyekezetükben, vajon kinek jutott volna az eszébe, hogy nagyobb, tágasabb javítóműhelyt is építhetnének.

K ó c s á r Béla, aki 1952-től gépjavító a szövetkezetben, ugyancsak hozzáfűzi a főmérnökéhez a saját szavait:

— A közös gazdálkodás indulásakor megfeleltek ezek az épületek, hiszen alig volt néhány traktorunk. Tizenöten dolgoztunk a gépesítés szakaszán. Most meg? Van negyvenkét traktorunk, hét gabonakombájnunk, nyolc vetőgápünk, s tizenöt tehergépkocsink. A géppark, illetve a szövetkezet ma meg már nyolcvanhét műszaki dolgozót foglalkuztat, sőt még ennél is többet, ha a gépjavítókat (30 fő) is hozzászámítjuk. Ezek közül került ki az öttagú, külön kombájnjavító brigád.

Kelemen főmérnök vallja büszkén, s elégedettséggel:

— Azt, hogy traktoraink, s kombájnjaink rendszerint üzemképesek, olyan szorgalmas és hozzáértő szakembereknek köszönhetjük, mint Mistylk László, Kócsár Béla, Pelegrin Gyula és Zsóka Bertalan gépjavítók.

Megfellebbezem a mondottakat: igenám, csakhogy tavaly a gépjavítók 237 ezer korona értékű alkatrésszel többet használtak fel, mint amennyit a szövetkezet tervezett.

— Ez valóban így igaz — ismeri be Mistyik elvtárs, a gépjavító szocialista brigád vezetője. — Dehát, tehetünk mi erről?!

— Hát akkor ki tehet róla?

— Szerintem a traktorosok — tisztelet a kivételnek! —, akiknek a keze alatt gyakran meghibásodik a gép. Itt van például ez a lánctalpas, nem győzzük javítani. Már vagy két hónapja itt áll a műhelyben, fogaskerék híján ... Pedig most lenne rá nagy szükség erre a nagy teljesítményű gépre — ágál Kócsár Béla.

Ezt aztán a brigádvezető sem hagyja szó nélkül:

— Brigádgyűléseinken gyakorta szerepel a pótalkatrészfelhasználás kérdése. A vezetőség dorgál is minket, amiért a meghibásodott alkatrész helyett újat használunk. Hát miért nem a felelőtlen traktorosokat büntetik, akik sokkal gondosabban is bánhatnának a rájuk bízott géppel... A gépet, akár tetszik, akár nem, szeretni kell! lómagam tavaly nyáron több mint kétszáz hektárnyi gabonát arattam — csépeltem — járva még a Dukla alatt is —, de a kombájnom mindig üzemképes volt, még egy rövid órát sem kellett üzemzavar miatt állnoin. A gépet a bumeránghoz hasonlítanám: ha elhanyagolják, nem törődnek a karbantartásával rendszeresen, hát az bizony visszaüt. Ennek aztán elsősorban a szövetkezet vallja kárát.

A gép szeretetéről beszél a harmincéves Pelegrin Gyula is, aki Medzeven (Mecenzéfen) tanulta a szakmát:

— Az iskolában azt mondták; aki a traktorosszakmát választja, annak nemcsak a gépet, a földet is kell szeretnie, amin nap mint nap dolgozik. Ezzel ellentétben, van olyan ember is, aki csak azért ül a traktorra, mert nem kap más munkakört.

— £s Ön miért lett gépjavító?

— Miért lettem én ennek a szakmának a szerelmese? Mert nagyon szeretem a gépeket.

— Ügy tudom, egyszer már itthagyta a szövetkezeet?

— Valóban itthagytam. De visszajöttem. Rádöbbentem: nem tudok gépek nélkül élni.

— Ha a gyárba járna, délutánonként otthon lehetne.

— Ez igaz! Csakhogy a gyárban

nincs föld... Az iskolában traktoros és kombájnvezetői jogosítványt szereztem. Ezt a szaktudást csakis a szövetkezetben hasznosíthatom. Télen gépeket javítok, nyáron meg kombájnra ülök, s ha kell, traktort vezetek.

— Bár még csak áprilist mutat a naptár, mégis arra lennék kíváncsi, hogyan készülődnek az aratásra?

— Mint már az előbb hallotta, külön komhájnjavító csoport tevékenykedik. Jórészt ennek a szervezésmódnak, s a gépjavítók szorgalmának, derekas helytállásának köszönhető, hogy a kombájnok kétharmada már üzemképes. Alaposan fel kell készülnünk, hogy az 1847 hektárnyi aratnivaló idejében elvégződjék, nagyobb üzemzavarok nélkül kerüljön fedél alá a gabonatermés. Ötven hektárnyi a babunk, amit ugyancsak kombájnal akarunk betakarítani. Ezt rövid szünet követi, majd újabb erőpróbára tesz mindnyájunkat a több mint félezer hektárnyi kukorica betakarítása.

Az üzem. illetve mühelylátogatás alkalmával az sem kerülte el a figyelmemet, mit tesznek ebben a szövetkezetben a géppark, illetve a javítóműhely dolgozói jobb munkakörnyezetének kialakítása, szociális gondoskodása érdekében. Megtudtam: a javítóműhelyek korszerűsítésével szá mól a vezetőség. Még szocális helyiségekre is nagy szükség van, hogy a dolgozók munkavégeztével rendszeresen tisztálkodhassanak, átöltözhessenek. A gazdasági udvar díszfásítá sát, zöldsávosítását tervezik. Jelentéktelennek tűnő dolgok ezek, mindamellett fontosak, hiszen otthonosabbá teszik a munkahelyet. Hasonlóképp fontosak, mint a szövetkezet étkezdéje, bölcsődéje-óvodá ja, ifjúsági klubja. Hozzátartoznak egy korszerű mezőgazdasági nagyüzem életéhez, s a jobb eredmények elérésében is megvan a sajátos szerepük.

Illés Bertalan

Szívesen tanulnak mindenkitől

A tompaiak „titka“

jönnek a diákok, az ipari munkások, de a katonaság is. Természetesen, munkájukért bért fizetünk. Sok hasznos példát tudok még felsorolni... Alapító tagjai vagyunk a soroksári Paradicsom termesztési Rendszernek. 1972-ben szociaiista együttműködéssé vált a közel egy évtizede fennálló szakmai kapcsolatunk a Zöldségtermesztés! Kutató Intézettel.

(Magyarországi tudósítónk írja)

KAPNAK ÉS ADNAK...

Balaskö Ferenc, kiváló dolgozó.

Bemutatjuk:

Nemzedékek

nevelője

Keserves inaséveit a komárnoi, hajdanvolt Ipovitz-testvérek mezőgazdasági gépgyárában, 8 javítóműhelyében töltötte Báláiké Ferenc, aki nem szívesen emlékszik vissza erre az időre. Meg arra a nyolc-tíz esztendőre se, amit ebben a gyárban töltött el, a kizsákmányolok „karmai" között. Hiszen a javítóműhely csupán egy nagyobb fabódé volt. Télen a fogcsikorgató hideg, nyáron meg a tűrhetetlen meleg miatt szenvedtek. Szociális gondoskodás? Egyetlen pléhteknőben mosakodtak mindannyian. A vizet tüzesvassal melegítették, Iangyították ...

A cégtábla harminckét évvel ezelőtt — a fasizmus alóli felszaba-A gazdaságok vezetőinek egy része arról panaszkodik, hogy a zöldségter1 mesztő ágazat veszteséges. Vannak azonban olyan üzemek is, ahol a régi közgazdasági szabályozók, a termelési költségek állandó növekedése mellett sem mondtak le a zöldségtermesztésről. Ezek közül való a „Termeljünk több zöldséget" elindító mozgalmáról immár országosan ismert tompái Kossuth Termelőszövetkezet. A Bács—Kiskun megyében levő gazdaság megalakulása óta foglalkozik kónyhakerti növények termesztésével. Azóta mindig nyereséget hozott az ágazat a szövetkezetnek. Még a kritikus 1974-es,

1975-ös esztendőben, amikor jelentős elemi kár érte a gazdaságot, se vált veszteségessé a zöldségtermesztés. Fazekas Bálint elnök az újabb kormányintézkedések után méginkább bizakodik.

— Ha nincs központi intézkedés,

akkor igyekezetünk ellenére sem nö- Az országban már sok helyen alkalveliietnénk több mint ötven hektárral mázzák a tompái Kossuth Tsz-ben a zöldségtermő területet az idén. A 19G3-ban kialakított kilencsoros pa régi közgazdasági szabályzók, a tér lántázógépet, amely a barázdanyitamelésí költségek növekedése mellett son kívül elvégzi a növények beiszaaz utóbbi években egyre csökkent a polását is. Ezenkívül több olyan eszjövedelmezöség. Márpedig, ha az ága- közt készítettek, ami szintén saját zat nem éri el bármely más kultúra munkájukat könnyíti. A hagyományos átlagos jövedelmét, akkor az üzemek és korszerű eljárásokat együtt alkallemondanak a konyhakerti növények mázzák. Ez adja a termelés biztonsátermesztéséről. gát, és az, hogy a gazdaság 80—90

százalékban használ elit vetőmagot a

KIEMELKEDŐ TERMÉSÁTLAGOK palánták előállításához.

A zöldségtermesztési ágazat specfá

Sokan mondják, könnyű a tom- lis üzemszervezést igényel. Gondolpaiaknak Miért? Mert odafigyelnek junk csak a betakarítás időszakára, arra, amit csinálnak? Hallottam 150 amikor nagy tömegű, romlandó árul —200 mázsás paradicsom-, 50—100 kell gyorsan biztonsága helyezni. Ha mázsás paprika-termésátlagokról. Néz- a leszedett termés egyetlen napig is zük, hogyan alakultak' ezek a Kos- kint marad a táblán, az apadás mát suth Termelőszövetkezetben? Paradi- négy-hat százalék veszteséget okoz az csőmből hét év átlagában 450, élke- üzemnek. Ki lehet számítani, hogy zést paprikából öt év átlagában 220, 400—500 mázsás hektáronkénti tér fűszerpaprikából nyolc év átlagában méshozam esetén mit jelent ez. A 150, sárgarépából 410, petrezselyem- szövetkezet immár egy évtizede olyan bői 170 mázsa termést takarítottak be rendszerét alakította ki a zöldségbehektáronkénl négy év átlagában, ón- takarításnak, hogy a délelőtt lesze tözés nélkül. dett termést még aznap elszállítják.

— Mi a jó eredmények titka Tom _ Állandóan ellenőrizzük, értékelpán? jük a gazdálkodásunkat — mondja

Erre Fazekas Bálint elnök adja meg az elnök. — A hatvanas évek elejére a választ. visszatekintve mintegy 25 fős brigád

— Elsősorban a termőhelyi adott- dal kezdtük meg a zöldségtermesz Ságokat, valamint a községben és kör- lést. Azóta önálló ágazattá fejlesztet nyékén levő emberek zöldségtermesz- lük, termelési értéke évente mégha tési tapasztalatait vettük figyelembe, ladja a 18—20 millió forintot. Ezt hét Felhasználtunk minden anvagi és szel szakvezető irányításával százhatvanlemi kapacitást, amely előbbre vitt a száznyolcvan dolgozó produkálja. A feladatok megvalósításában. Az ága- kétszáznegyven hektáros kertészetünk

— Ugyancsak szocialista együttműködésformájában ad szaktanácsokat a Kertészeti Egyetem és annak kecske méti főiskolai kara. Ml hallgatóikat fogadjuk a szövetkezetben a gyakorlati oktatás céljából. Jó a kapcsolatunk a Konzervipari Kutató-, a Mezőgépfejlesztő Intézettel, a szentesi kutatóállomással. Szívesen tanulunk mindenkitől, és amit tudunk, nem rejtjük véka alá mi sem.

A szövetkezetben az ország bármely részéből szívesen fogadnak vendegeket, szakembereik készségesen átadják tapasztalataikat az érdeklődőknek.

Bálint Gyula

Tavaszi munkák Gömörben

Március utolsó hetéig 8130 hektárnyi területen vetették el a tavasziakat a Rím. Sobotai (rimaszombati) járás mezőgazdasági üzemeiben. Ez lénye gében az agrotechnikai határidők betartásával egyenlő. Különösen jól haladt a dologtevés a múlt hónap utolsó napjaiban, amikor 25 fokot mutatott a hőmérő higanyszála. Elsőkként vetették el a cukorrépát Rím. Sečovcében (Rimaszécsen), Gemerben (Sajógömörön). Batkán (Bátkában), Safarikovoban (Tornaiján), Kráfon, stb. Az említett települések mezőgazdasági nagyüzemeiben nyújtott műszakban, sőt a hétvégi pihenőnapon és vasárnap is teljes lendülettel végezték a talajelőkészftést és a cukorrépa vetését. Idejében földbe került a len Šafarikovoban, és Hrnč. Zalužanyban, továbbá a hüvelyesek is.

A cukorrépavetéssel egyidőben végezték a burgonya ültetését is a járásban, 770 hektárnyi területen. Általában elég sok gondot okozott a vetőgumé-beszerzés, mivel Oravából és a Tátraaljáról nem érkezett meg az igényelt 11 300 mázsa, s a hazai termés más tájakon is jelentős károsodást szenvedett. A korai burgonya helyett tehát a félkorai Astrát, Gratát, Radkát és egyéb fajtákat részesítettek jobbára előnyben.

A járás legnagyobb burgonyatermesztő gazdaságai továbbra is a drienrany-i, a kraskovoi, a hrachovoi, a tisoveci és a klenoveci, amelyekben már elegendő tapasztalatra tettek szert, a nagyüzemi termesztésmódot illetően. S az elmúlt évek során a gépparkjukat is ennek megfelelően alakították ki.

A kertészetekben is nagy a mozgolódás, főleg Kráfon, Jesenskén (Feleden), Rim. Seiten (Rimaszécsen) és Rim. Janovcében (Rimajánosiban), ahol be duggatták a vörös- és fogyhagymát. Ez utóbbit Gemerské Jablonecen be duggattták a vörös- és fokhagymát. Ez utóbbit Gemerské Jablonecen (Gömöralmágyon) termesztik a járásban.

A talajelőkészités és a vetés közepette gondozzák a réteket és legelőket. Többhelyütt e munkálatok felett az ifjúsági szervezetek vállaltak védnökséget. Az ifi-brigádok igyekezetének köszönhető — nem utolsó sorban —, hogy mintegy háromezer hektár területen végezték el a rétek és legelők tisztítását, trágyázását, újrafüvesítését.

A nagy lendülettel folyó tavaszi munkát egy időre megszakította, illetve lassította a hirtelen csapadékosra, hűvösre fordult időjárás. A gömöri szövetkezeti gazdák azonban bíznak abban, hogy a kényszerpihenőt újabb lendület követi. H. A.

zat fejlesztésével kapcsolatban sokoldalú vizsgálatokat végeztünk. Így jutottunk arra a következtetésre, hogy talajaink, szerkezetük vízgazdálkodási adottságuk miatt nem alkalmasak egyes zöldségfélék helyre vetéses termesztésére. Korszerű palántanevelő telepet létesítettünk, öt hektáron. A főliaházakat légtérfűtéssel is elláttuk. Ezekben neveljük a szántóföldi termesztéshez szükséges palántát, de felhasználjuk zöldséghajtatásra is. A telep termelési értéke a folyamatos hasznosítás mellett évente eléri az ötmillió forintot. Ha kiszámítjuk, hogy ez hektáronként 700—800 ezer forint termelési költség ráfordítással érhető el, akkor kitűnik, mennyire oda kell figyelni a primőrök ütemezésére, a termelés szervezésére.

HAGYOMÁNYOS ÉS KORSZERŰ

annyi értéket ad, mint az 1300 hektáron termesztett szántóföldi növények. Ez tagjaink jó és lelkiismertes munkájának köszönhető. Nálunk ismeretlen a lógás; minden növény termesztésére kidolgoztuk a munkanormát. A tagság ezt elfogadta, és azt is, hogy már három nap igazolatlan mulasztásért prémiumeivonás jár, és eltolódik az egyébként ötévenként esedékes hűségjutalom kifizetése. Amikor a körülmények kívánják, főként a betakarítás időszakában, az irodai dolgozók — magamat is beleértve — kint dolgozunk a földeken.

— Sajnos, még így sem tudnánk betakarítani a töméntelen árut, ha nem volna társadalmi segítség. Hívásunkra

dulásnak, a szovjet katonáknak köszönhetően — kicserélődött.! Ma már az AGROSTROJ nemzeti vállalat neve díszeleg az épület homlokzatán.

Ki is hát ez a Balaskö Ferenc? Kiváló munkás. Kommunista. Munkásőr. Üjító.

Onnét kezdhetnénk, talán, hogy ez a nehézségektől soha meg nem rettenő, derék ember. Közvetlenül a második világháború után a Körzeti Műhely nevet viselő üzem mindenekelőtt az urasági és a papi birtokok üzemképtelen gőzekéinek javításához látott hozzá, hogy a földeket művelés alá foghassák, a mezőgazdasági dolgozók. A műhely dolgozói lenini módszerekhez folyamodtak: munkaversenyt szerveztek. A szóbanlevő dolgozó is egyike volt azoknak, akik a versenyt nemcsak magukévá tették, hanem népszerűsítették is azt. Négy gépjavító csoport létesült, 8—8 taggal. Az egyik csoport vezetésével éppen Balaskö Ferencet bízták meg, aki nemcsak dolgozni tudott, hanem szervezni, irányítani is.

Az élmunkásmozgalom úttörőjeként jeleskedett. Ügy, hogy a csoport irányításán kívül a legkényesebb, nagy szakértelmet és pontosságot kívánó munkát ő végezte a csoportban. Sosem rejti véka alá a tudását. Szünet nélkül tanítja, neveli a fiatalokat. Számos újítás, ésszerűsítés fűződik a nevéhez.

Áldozatkészségét, szorgalmát kellőképpen méltányolták felettesei, akik állami kitüntetésre javasolták. A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetés viselője.

Amellett, hogy a nemzeti vállalaton belül derekas munkát végez, 57 éves létére szorgalmasan résztvesz a munkásör-gyakorlatokon. Otthon sem tétlenkedik. Lakása körül valóságos virágoskertet, rózsailegetet varázsolt. Szereti a szépet, a jót. Ebben a barátságos, vonzó, szép környezetben, boldogan él kis családjával.

HOLCZER LASZLŰ, Komárno