Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-09 / 14. szám

1Я77. április 9. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A lucernavetömag-hiány áthidalása nagy igényességet követel! A torimés takarmányok termelésé­­han döntő szerepet játszanak az évelő takarmányok, elsősorban a lucerna. Különösen nagy fehérjetartalmuk je­lentős, s a növények közül a legtöbb emészthető fehérjét adják. Köztudott tény, hogy a lucernát felhasználhat­juk akár zölden, akár szénára szárít­va, illetve forrálevegős berendezéssel lisztté szárítva. Az idén a mezőgazdasági üzemek vezetőinek nagy gondot okoz a lucer­­navetőmag-hiány. A másik ok pedig az, hogy a belterjes termesztés mel­lett a harmadik kaszálás után a lu­cerna vetésterületének mintegy felél ki kell szántani. Így a lucernát az állattenyésztés nemcsak az idén, de az elkövetkező évben is hiányolni fog­ja! Mivel nem rendelkezünk kellő mennyiségű vetőmaggal, a mezőgaz­dasági üzemek többségében kénytele­nek még egy évre meghagyni a lucer­nát. Az ilyen törekvés az állattenyész­tés takarmányellátása szempontjából ugyan indokolt, de a gyenge hozamok végett nem gazdaságos. A Dunajská Streda-i (dunaszerda­­helyi) járás élenjáró mezőgazdasági üzemeinek — a Trhové Mýto-i, a topof­­nikyi és a Lúč na Ostrove-i szövetke­zet — szakemberei bebizonyították, hogy a lucerna kétéves használatával elérhető a 10—12, hároméves hasz­nálatával pedig a 7—10 tonna széna­­hozam hektáronként. Ez annyit jelent, hogy ugyanazon területről kétéves használat esetén négy év alatt annyi lucernát termelhetünk, mint a három­éves használatnál hat év alatt! A lucernamagot — tapasztalatok szerint — a második kaszálásból cél- j szerű betakarítani. Ebből azonban a i folyó évben vetni már nem lehet. A helyzeten úgy segíthetünk, ha a lu- 1 cernamagot az első kaszálásból taka- i rítjuk be, s azt augusztusban védőnő- 1 vény nélkül elvetjük. Ha ezt megold- I juk, a jövő évi lucernatermelés zök- i kenőmentes lesz. 1 Ha az első kaszálásból számolunk i a magnyeréssel, e célra a legrégibb { telepítésű lucernát és a gyengébb mi- ! nőségű talajokat kell kiválasztani. E- i zeken ugyanis a növényzet már kissé I megritkult és lelassult a növekedési I folyamat. I A lucerna vetése előtt a talajt Ma- i cap 10-G vagy Furadan 75-WP készít­ménnyel fertőtlenítjük, amelyet boro- 2 nával azonnal a talajba dolgozunk. Ha s nyugalmi időszakban a talajt nem i gyomtalanítottuk, akkor a talajfertőt- s lenítés után Aretit készítménnyel 1 gyomtalaníthatunk. Ügyelni kell a 1 bimbógubacslégy elleni védekezésre \ gyomtalanitunk. Erre a célra az Are­tit készítmény (3 lit. 400 liter víz/ha) használható. A permetezést — könnyű traktorokkal — akkor végezzük, ami­kor a talaj felszíne száraz és a hő­mérséklet nem haladja meg a 22 fok Celziust. A következő év tavaszán — ahogy a talaj szerkezete megengedi — azon­nal elvégezzük az ápolási teendőket. Ha a fagy felszívta a talajt, egyme­­netben hengert és boronát alkalmaz­hatunk. Ezzel ugyanis elérjük azt, hogy az elszakadt fiatal gyökereket a hengerrel visszanyomjuk a talajba, a boronával pedig levegőztetjük a talajt. MIKOR ÉS MENNYIT ÖNTÖZZÜNK! A sokéves gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az öntözéssel nagymértékben fokozható a lucerna terméshozama. Ha a nyári vetés előtt a talajt nem tudjuk kellőképpen elő­készíteni a száraz időjárás miatt, szükséges a tenyészidő előtti öntözés is. Ezzel ugyanis elősegíthetjük a gyommagvak kelését, melyeket az­után kultivátorral megsemmisítünk. Tavasszal az öntözésnél nemcsak a talajnedvesség mértéke, hanem a hő­mérséklet is fontos szerepet játszik. Mivel a lucerna melegkedvelő növény, ügyelni kell arra, hogy az öntözés ne rontsa le a talaj hőenergiáját, mert ahogy tápanyag és víz nélkül nincs élet, ugyanúgy nincs élet napfény és hőenergia nélkül sem. Közismert tény, hugy régebben a lucerna négy-öt használati évet is ki­bírt, de akkoriban a baktériumos hervadást még nem tartottuk jelentős betegségnek. Ezt a betegséget csak olyan területeken vettük észre, ahol a víz elöntötte a lucernást. Ma a bak­tériumos hervadás az öntözött lucer­na legveszélyesebb betegsége, aminek következtében megritkul a növényzet. Ez azt jelenti, hogy a hazai szerzők Sltal ajánlott száz cm mélységig át­­ledvesített talajréteg nem megfelelő, kedvező viszont a harminc centimé­­erig átnedvesített talajréteg, mert ibben vannak a legaktívabb gyöke­rek. Azzal azonban számolnunk kell, togy az első kaszálásból a lucerna­­nagnyerés nem mindig sikerül. Ha te­­íát augusztusban nem vethetünk lu­­rernát, akkor az állattenyésztés takar­­nányszükségletét más úton kell meg­­eremteni. Mégpedig úgy, hogy szán­óföldi legelőt telepítünk. A fűfélék igyanis nagy termőképességűek és dlenállóbbak a betegségekkel szem­lén. Mivel a füfélékből jelenleg ele­lendő vetőmagmennyiség áll rendel­kezésre, bőven biztosíthatjuk az ál­­atállomány jó minőségű és olcsó ta­karmányozását. A legeltetéssel egyút­­al javíthatjuk az állatállomány egész­égi állapotát is. A szakszerű szántóföldi legelőgaz­­lálkodással állatállományunk részére záznyolcvan napra biztosíthatunk riss zöldtakarmányt, öntözési viszo­­lyok között elérhető a 80—100 tonna erméshozam is zöldanyagban hektá­­onként. A szántóföldi legelőket leg­­álszerübb nyáron telepíteni. Termé­­zetesen itt is be kell tartani az agro­­echnikát, így a tápanyagellátást, a yomtalanítást és az öntözést. Pél­­ául az öntözött fűnövényzetnek az :0,3:0,3 tápanyagarány felel meg a igjobban — 300 kg'ha-ig terjedő itrogéntrágya-adag esetén. SZUTTER PÄL, Dunajská Streda-i jmiagronómusa is. Erre a célra elsősorban a Meta­­tiun E-S0 készítményt használhatjuk. A lucerna augusztusi — védőnö­vény nélküli — vetésének előnye, hogy a hektáronkénti vetőmagmennyi­séget a korábbi 25—30 kilogrammról 18—20 kg-ra csökkenthetjük. Ugyanis ez a termesztési technológia maximá­lisan hozzájárulhat a lucerna fényigé­nyének a kielégítéséhez. Ezenkívül ki­küszöbölhetjük a gabonafélék betaka­rítási technikája okozta károkat is. Minden lucernatermelő már tapasztal­hatta, hogy.a kombájnos aratás és a szalmabetakarítás nagymértékben ká­rosította a kikelt növényzetet. Meg keli azonban jegyezni, hogy a lucerna nyári vetése csak akkor biztonságos, ha adottak az öntözési lehetőségék. A lucerna nyári vetésének alapfel­tételei a következők: A lucernát legcélszerűbb őszi repce vagy tavaszi árpa után termeszteni, melyek előveteménye istállótrágyá­zott cukorrépa volt. Az elővetemény betakarítása után elsőrendű feladat a foszfor- és káliumtrágyák szétszórá­sa. Általában 140 kg foszfort és 280 kg káliumot adagolunk tartaléktrá­gyaként — hatóanyagban — hektá­ronként. Ha kavicsos, vízáteresztő ta­lajról van szó, csak egy évre trágyáz­zunk. A műtrágyák kiszórása után 22 cm-es mélységű középszántás kö­vetkezik. A talajfelszínt azonnal si­­mítóval és boronával alaposan szét­dolgozzuk, majd nehéz hengert alkal­mazunk. Az így megmunkált talajt a vetés előtti talajelőkészítésig, tehát körülbelül két-három hétig ülepedni hagyjuk, amelynek a gyommagvak kicsírázása szempontjából is nagy je­lentősége van. Közvetlenül a vetés előtti talajelő­készítéskor 40 kg nitrogéntrágyát adagolunk hatóanyagban hektáron­ként. Ezzel lényegében elősegítjük a lucerna gyökérbaktériumainak kez­deti tevékenységét. Nitrogéntrágyát a későbbiek folytán már nem szükséges idagolni, mert a gyökérgümőkben llő baktériumok évente mintegy száz kilogramm nitrogénhatóanyagot köt­lek meg hektáronként. Vetés előtt a talajt sekélyen fellazítjuk és kultivá­­orozással megsemmisítjük a kikelt gyomnövényeket. Utána a hengerezés, najd a vetés következik. A hektáronkénti vetőmagmennyiség !0 kg, százszázalékos csírázóképes­­iég melett. A tökéletesen előkészített nagágyba a vetőmagot 2,5, maximáli­­:an 3 cm mélységre vetjük. Tehát nem .,5 cm mélyre, mint ahogy azt a szak tönyvek ajánlják. Amikor a kikelt nö­­rénynek két-három valódi levele van. A TUDOMÁMY ViLifa Műtrágya „batyuban“ Burokba csomagolt műtrágya próbagyártását kezdték meg Szmo- Ievicsoben (Belorusz SZSZK). A belorusz kutatók által készített új műtrágya 10—15 mm átmérőjű szemcséit tőzegburokkal vették körül, mely csomagolóanyag —• elbomlása után — maga is hasznos növé­nyi táplálék. Elsődleges szerepe azonban más. A növények nem folyamatosan és nem egyenletesen veszik fel a műtrágyában levő tápsókat. Az adagot a mezőgazdasági szakembe­reknek a maximális fogyasztáshoz kell méretezniük. A maradék — zömmel vízben oldódó többféle só — kimosódik a talajból, vagy fe­leslegesen „terheli“ a talajt. A tözeg-„batyu“ lehetővé teszi, hogy a növények bármikor felvegyék a szükséges mennyiséget, ugyanakkor a maradék nem mosódik ki, és növényi eredetű „csomagolásával“ jól illeszkedik a talaj természetes biológiai, kémiai rendszerébe. A szemcsék oldódása lassú, és a trágya 40 százalékkal jobban hasz­nosul. (£• T.) Elve minden lehetőséggel Hazánknak több olyan vidéke van, ahol gyenge a föld termőképessége. A kavicsos és szikes földeken kiala­kult szövetkezeti nagyüzemek mosto­ha természeti adottságok, szűkös természeti erőforrások közepette gaz­dálkodnak. Fontos gazdasági és társa­dalom-politikai feladat, hogy ezek a gazdaságok is gyors ütemben fejlőd­jenek. s az ott élő lakosság életkörül­ményei az országos átlaggal párhuza­mosan javuljanak. Ennek kapcsán ön­kéntelenül vetődik fel a kérdés: en­nek érdekében mit lehet tenni? Ho­gyan lehet elérni a gazdaságos terme­lési szerkezet kialakítását, s a célok­nak megfelelően a mezőgazdasági ter­melés fejlesztését? Ezekre a mierovói (Béke] szövetke­zet agronómusátöl Veszprémi Imre mérnöktől kaptunk választ. — Szövetkezetünk 900 hektár szán­tóterületen gazdálkodik, s a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás kis­számú szövetkezetei közé tartozik, melyek a — a rossz talajviszonyok­ból eredően — mostoha természeti körülmények között gazdálkodnak. A vázolt problémákból kiindulva, nép­gazdaságunk igényeit méltányolva, a szújatermelés mellett az 1976-os gaz­dasági évben megkezdtük a hagyma termelését is, azonban itt számításba vettük saját természeti adottságain­kat, a rendelkezésre álló eszközki­használást és foglalkoztatottságot, s nem utolsósorban a gazdaságos ter­melés lehetőségeit. Bár a piacon is nagyon keresett hagyma termelésével csak második éve foglalkozunk — en­nek ellenére ma már olyan termelési tapasztalatokkal rendelkezünk, me­lyek reálissá teszik a tervezett 20 tonnás hektárhozam elérését, mely körülményeink között megfelelő ter­méseredménynek számít. Szövetkezetünkben a hazai Vietat­­ská és Alice fajtákat magról vetjük. A hagymatermelésre kijelölt szántó­­földterületet ősszel szuperfoszfáttal, kálisóval és 21 százalékos kénsavas ammóniával műtrágyázzuk. Az őszi műtrágyázás egyébként azért fontos, mert a kálisó klórtartalma káros a hagymára, s éppen ezért a cél az, hogy éppen a klórtartalom tavaszig kilúgozódjon a termőrétegből, s ezál­tal ne lépjen fel terméscsökkentő hatással. Az agrotechnikai eljárások közül ősszel elvégeztük a talajsimí­tást, amely azért fontos, hogy kora­­tavasszal az agrotechnikai beavatko­zások számát csökkentsük, s minél nagyobb mennyiségű nedvességet tart­sunk meg a talajban, s természetesen az sem közömbös, hogy olyan talaj­szerkezetet kapjunk, amely a vetés­nek legjobban megfelel. i, A vetést egyébként Saxónia vető- I. géppel végezzük, egy hektár termőte­- rüietre nyolc-kilenc kg vetőmagot- számítunk, amely az egyedszám szem­­s pontjából szükséges. Ennél a művelet­- nél elengedhetetlen a 25 cm-es sortá­- volság és a 2 cm-es vetésmélység. Az э eredményes hagymatermelés feltétele- a korai vetés. Ezt egyébként a hagy­- ma biológiája kívánja meg, mivel fej­- lődésének első stádiumában kedveli a- rövid időtartalmú napsütést, s csírá­- záshoz nagy mennyiségű nedvességet- igényel, mely egyébként az egyenletes- kelés alapfeltétele is. Az egyenletes kelés további feltéte­le a szakszerű gyomirtás. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a- legnagyobb problémát éppen a gyom­­'■ irtás jelenti. Legtöbb helyen a hagy­mát kénytelenek kapálni, mivel erre- a műveletre nincs kidolgozva megfe- i lelő eljárás. A gyomirtás problemati­­. kája azután magával hozza a gépi be­takarítás nehézségeit. Ugyanis ahol a . gépi betakarításra megvannak az esz- I közök, ott a gyoinosodás következté- I ben ez a művelet lehetetlenné válik. Mivel szövetkezetünk munkaerőben 1 nem bővelkedik, ezért a kapálást el­hagyjuk. A gyomirtást gyomirtókkal 1 oldjuk meg. Közvetlenül a vetést kö- 1 vetően prevenol-ramród kombinációt permetezünk ki, melynek hatása a nedvességhez van kötve. Gyomirtás- után legalább két hónapig semmiféle agrotechnikai beavatkozást nem vég­zünk, mivel a jelzett kombináció film­szerű védőréteget hoz létre a talaj felszínén, s ezáltal „blokkolja“ a gyommagvak csírázását (az esetleges agrotechnikai beavatkozás ezt a fo­lyamatot megbontaná). A további, gyomirtást 2—3 hőnap múlva végezzük, az időjárástól füg­gően. Lényegében ennek a gyomir­tásnak a sikeressége biztosítja a hagyma gépi betakarításának feltété­teleit. A gyomirtásnak ezt a folyama­tát prezoranillal, vagy probeherbici­­dekkel végezzük. Ha a gyom olyan stádiumban kel, hogy az említett vegyszerek nem hatnak, ramród-teno­­ran kombinációt alkalmazunk, amely jól bevált. Hátránya az, hogy a levél végét bizonyos mértékben megper­zseli, de a terméshozamra nincs nega­tív hatással. A sikeres hagymatermesztésben a hagyma-peronoszpóra és a hagyma­aknázó légy is nagy károkat okozhat, ezért védekezni kell ellenük. Az első permetezésre ditran fungícídet, a töb­bi permetezésre pedig perozint és kuprikolt használunk. A hagyma­aknázó légy ellen legtökéletesebb vé­delmet a birlane 24 ЕС, vagy a meta­­tion E—50 rovarölő szerek biztosíta­nak. A vízellátást az időjárásnak megfe­lelően számos berendezéssel végezzük. A betakarítást átalakított burgonya­­kiszántőgéppel végezzük, mivel erre a célra tipizált kombájnunk nincs. Az átalakított burgonyakiszántógéppel egyszerre öt sort szedhetünk fel és a hagymát a gép egysorba összerakja. A kiszárítást és a tisztítást követően az osztályozást már géppel végezzük. A kész terményt a Zelenina n. v. ve­szi át. Az elmondottak után levonhatjuk azt a következtetést, hogy „sokszínű“ mezőgazdaságunk minden területén tökéletesíthető a munka, minden ága­zatban javulhat a gazdaságosság, min­den terület hozzájárulhat, s hozzá is kell, hogy járuljon a termelésfejlesz­tési terv egészének valóraváltásáhozA Ennek eredményessége a természeti szempontokból hátrányosabb szövet­kezeti nagyüzemekben még hatvonyo­­zottabban érvényes. (a—6) Új gyomirtószer cukorrépába Az utóbbi hét évben széleskörű fel­­használásra került az igen hatásos, hazai gyártmányú gyomirtószer, ame­lyet a cukorrépatermelök BUREX ke­reskedelmi védjegy alatt ismernek. E hatásos és bevált szer mellett azon­ban még mindig szükség van az im­port gyomirtószerek felhasználására, mivel a gyártási kapacitás nem fedi a szükségletet. A múlt esztendő má­sodik felében a. Bratislava! Juraj Di­mitrov Vegyiművek a Burex gyártás­ban széleskörű korszerűsítést, felújí­tást végeztek. Ennek alapján a Burex gyomirtószer termelését már az idén a kétszeresére növelik. E változáson kívül az Agrokémiai Kutató Intézet és a Juraj Dimitrov Vegyiművek kölcsö­nös együttműködése eredményeként az idén egy új gyomirtsószer került forgalomba BUREX SPECIAL kereske­delmi védjegy alatt. A Burex Spéciéi kombinált gyomir­tószer. Hatóanyaga a gyomnövények­re erős fotoszlntézis-gátlószerként hat. A gyomnövényekbe a gyökereken ke­resztül hatol be, s lényegében a nö­vény minden részébe eljut. Ha a gyo­mok kelése előtt alkalmazzuk, a gyo­mok ugyan kikelnek, azonban aminl asszimilálni kezdenek, tehát amint valódi leveleiket „használják“, már észlelhetők az élettani károsodások, s a gyomnövények lassan elhalnak. A Burex Spéciéi irtja a legtöbb két szíkű gyomnövényt. így a mezei tik szemet, a szőrös disznóparéjt, a tere­bélyes labodát, a szülék keserűfüvet, a pásztortáskát, a libatopféléket, a sebforrasztó zsombort, az orvosi füs­tikét, a tarka kenderfüvet, az árva-NOVtNYVEDÍLÍM csalánt, az orvosi székfüvet, a pipitér­­féléket, a parlagi nefelejcset, a pipa­csot, a fekete csucsort, a csibe- és tyúkhúrt, a veronikaféléket, a porcsin keseröfüvet stb. Hatástalan viszont a hélazabra, a folyondár szulákra és az évelő, mé­lyen gyökerező gyomnövényekre, pél­dául a mezei aszatra és a tarackbú­zára. A Burex Speciál gyomirtószert a ve­tés után következő három napon be­lül permetezzük ki. Az adagolás a fel­színtérség permetezésére 3,75, a sáv­permetezésre (a sávszélesség 16—18 cm) pedig 1,3—1,5 kg/ha 200—300 li­ter vízben feloldva. Szárazabb vidé­ken és könnyű talajon célszerű be­dolgozni a talajba. (va) Hibakereső berendezés A traktnrkezeioknek sok Donyonai­­mat okozott és okoz a pótkocsi elekt­romos vezetékeinek ellenőrzése és ez­által a hiba elhárítása. Köztudott, hogy az érvényben levő törvények alapján csakis a minden tekintetben megfelelő pótkocsi használható a köz­úti forgalomban.------ 30 ÖTLET — HASZNOS ÚJÍTÁS Ezeknek a problémáknak az elhárí­tása érdekében Stefanovics János, a Óul óv Dvori (Gyulamajori) Állami Gazdaság villanyszerelője egy hibake­reső berendezést szerkesztett. Az újí­tás lényege abból áll, hogy a traktort nem szükséges a pótkocsi elé állítani, mert a felvételünkön is látható beren­dezéssel bárhol elvégezhető a pótko­csik elektromos vezetékeinek az el­lenőrzése. A hordozható, mintegy 3,5 kilo­gramm súlyú berendezés aljába egy tizenkét voltos battériát helyeztek el. Felső részén van a kapcsolóhüvely és az irányjelző átkapcsoló, valamint ugyanitt találhatók az ellenőrző lám­pák is. Előnynek számít az is, hogy a battéria a készülékkel együtt feltölt­hető, nem szükséges kiemelni sem. Míg az állami gazdaságban régeb­ben a pótkocsik elektromos vezetékei­nek ellenőrzésére évente 22 ezer ko­ronát fordítottak, addig az újítás gya­korlati alkalmazása révén ez a tevé­kenység mindössze 3700 koronát igé­nyel! Az újftás megvalósításának a költsége alig érte el a négyszáz kot nátl Az újítás jelentőségéről átfogóbb képet kapunk, ha figyelembe vesszük a traktorok és pótkocsik számát. Je­lenleg az állami gazdaságban ugyanis a kerekes traktorok száma eléri a hat­vanötöt, a pótkocsiké pedig az ötve­­net! (bara) A hibakereső berendezéssel bárhol elvégezhető a pótkocsi elektromos vezetékének az ellenőrzése.

Next

/
Thumbnails
Contents