Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-09 / 14. szám

Hazánkban a föld Intenzív növelése következtében a valonban élő prémesállatok szána vészesen csökken. Tenyésztésük ezért leginkább mesteréges körülmények között, tárnokon történik. Az utóbbi időién főleg nyérc és kékróka teíyésztésével több kisállattenyésztő eredményesen próbálkozik. Hogy miért? Részben kedvtelésből, másrészt meg azért, mert a KARA nemzeti vállalat eléggé magas áron vásárolja fel a gereznákat.

Csallóközben Lelkes György, LúC na Ostrove-t (lúcsl) kisállattenyésztő nyérc- és kékrókaállományát tekintettük meg. A házigazdát előszörls a tenyésztést megelőző indító okok és tenyészcélok felől kérdezgettük.

— Hát ami a jelzett prémesállatok tenyésztését illeti, személyesen nem nevezném kedvtelésnek — nagyon Is költséges volna. Ugyanakkor az esetleges bevételekre sem alapozhatom, mivel alapos szakismeretet, gondos tenyésztői munkát, körültekintést igényel. Tenyésztői munkámhoz annyit: végtelenül kedvelem a természetben vadon élő állatokat, s ugyanakkor számomra lesújtó a civilizáció azon negatív hatása, amely ezeket a kecses állatokat éri. Úgy gondolom, nem hat nagyképűségnek, hogy éppen ezeknek a ritka, az ember számára eléggé ismeretlen állatoknak a tenyésztésével sikerült elérnem, hogy a község lakói közül egyre többen fognak hozzá — a baromfin kívül — az egyéb apróállatok: nyúl, galamb, stb tenyésztéséhez. E- zen a téren ma már ott tartunk, hogy sikerül létrehozni a kisállattenyésztök helyi szervezetét.

Nyérc- és kékrókatenyésztő

Az agilis kisállattenyésztőtől a továbbiakban megtudtuk, hogy a nyérc menyétféle ragadozó, s Észak-Ameríkából származik.

A hím engedélyezett súlya (eladáskor) 1,4 kiló, a nőstényé 0,7 kiló. A hím törzse 75 centi, a nőstényé 50 centi hoszszú. A test hosszát az orrhegytől a farok végéig mérik. Tenyészmunkába csak az egy-három éves nyércek foghatók. Az ivarzásuk márciusban kezdődik, s tíz-tizennégy napig tart. A nőstény 42—56 napig vemhes, s elléskor három-hat kölyköt vet, melyeket két hónap múltával lehet elválasztani. Az elválasztott állatokat ivar szerint osztályozzuk, s kettesével-hármasával, fertőtlenített, száraz fészekre alkalmas ketrecekbe helyezzük. Takarmányozásuk főképpen húsfélékből tevődik öszsze (ezt a vágóhídon szerezhetjük be), amelyet tejjel, sárgarépával és gabonadarával egészíthetünk ki. A nyércnek kedvenc eledele egyébként a halhús, amelyből azonban, ha nem áll elegendő rendelkezésünkre, akkor ezt pótolhatjuk húsfélékkel halzsír hozzáadásával. A nyércet fa-, vagy fémvázú dróthálós ketrecben tartjuk.

Nyáridőben a takarmányozás bonyodalmas, mivel a hús könynyen romlik, ezért az etetés után megmaradt mennyiséget tegyük vissza a hűtőbe. Ugyanebben az évszakban gondoskodjunk a nyércek fürdési lehetőségéről is.

A kékróka poligám módszerrel tenyészthető, ami annyit jelent, hogy egy hímhez több nőstényt osztanak be. Ivarzásuk jellegzetes ugatásban nyilvánul meg — január 20-a és március húszadika között. A vemhességtik 51—53 napig tart, s elteltével négyöt kölyköt

wm л 1 * ■ * \

Ketrec és ól a kékróka tenyésztésére.

vetnek. A kölyköket kéthónapos korban válasszuk el, s teszszük nevelőketrecbe. A tenyészrókákat naponta csak egyszer — este — etetjük, (hús, csont, tej, tojás, gyümölcs, főtt szemes, hüvelyes, gabonadara, burgonya, stb.). Viszont a kölyköket naponta háromszor etetjük, sőt négyszer is. A már fejlett rókák napi átlagos takarmányadagja 420—500 gramm, szoptatási időszakban ezt az adagot azonban 550 grammról 750 grammra emeljük.

A fiatal rókáknak két és fél hónap után egyre nagyobb takarmányadagot adunk, mely féléves korban a 600 grammot is kiteheti.

A tenyészketreceket (fa, vagy vasvázból készítjük], dróthálóval vonjuk be. Hozzájuk tartozik az ól, bódé is, melytől gyakran a tenyésztés sikere függ. Az ól legyen meleg és huzatmentes. Az ólnak folyosója, előtere és fészke (vacka) van. Ajánlatos kifutókat is létesíteni, ahová a párzás után (január) először a hímeket engedjük ki, utána a nőstényeket, amelyektől már a kölyköket elválasztottuk. Végül pedig azokat a kölyköket, amelyeket három hónappal előtte választottunk el. Október elején valamennyi legyen a ketrecekben.

A rókát és nyércet leölés után azonnal lenyúzzuk, gereznájukat normalizált feszítőre húzzuk, majd mérsékelten meleg, levegős helyiségben száradni hagyjuk.

Lelkes György személyében olyan kisállattenyésztőt ismertünk meg, aki bátor kezdeményezőkészségét, mások népgazdasági fontosságú tevékenységének a kibontakoztatására is kamatoztatja. ' (aó)

Védekezzünk a talajmenti fagyok ellen

A tavaszi talajmenti fagyok csaknem minden évben jelentős kárt tesznek a zöldségfélékben, károsítják a gyümölcsfákat és a szőlőt. Legtöbbet a melegkedvelő növények (szőlő, dió, virágzó gyümölcsfák, bokrok, szamóca) szenvednek. A zöldségnövények közül a bab, az uborka, a tök, dinnye, patizón, paradicsom, tojásgyümölcs és a paprika a legérzékenyebb a hidegre. Más zöldségfélék ugyan nem fagynak el, de a hideg hatására korán virágszárat fejlesztenek (pl. karalábé, dughagyma stb.).

A fagyzugos helyeken a tapasztalatoknak megfelelően kell eljárni az ültetéskor. A gyümölcstermő fák és bokrok telepítésekor olyan fajtákat válasszunk, amelyek virágzáskor jól tűrik a —3, esetleg —5 °C hőmérsékletet is. Szőlőből pl. a Müller Thurgau vagy hasonló fajtát válasszuk, mert fagykár esetén is hoznak némi termést. A tavaszi fagyokra legérzékenyebb az Ottonel muskotály és a Furmint. A fagyzugos helyeken magasvezetékes művelési módot kell alkalmazni.

A hidegeknek kevésbé ellenálló zöldségféléket — ha nem tudjuk megvédeni őket a fagyoktól — inkább a veszélyes időszak elmúltával vessük vagy ültessük.

A tavaszi talajmenti fagyok kártételére általában május elején lehet számítani, amikor az esőzések után lehűl a levegő, kiderül az ég és elcsendesedik a szél. Ebben az időszakban ajánlatos figyelemmel kísérni a meteorológiai előrejelzést.

A tavaszi talajmenti fagyok elleni védekezésnek több módját ismerjük. Az egy-kétéves szőlőoltványokat szalma- vagy papírcsákóval takarjuk, az idősebb tőkéket szalmából vagy sásból font gyékénnyel takarhatjuk. Ha a szőlőt hosszabbra metszők, a fagyok beállta előtt kifakadó csúcsrügyek a hidegben elfagynak, de az alsó rügyek nem károsodnak meg a függőlegesen kikötözött vesszőkön. A fagyok elmúltával azután az egészséges rügyekig bekurtítjuk a vesszőket, s vízszintesen lekötözzük őket. Fagyveszélyes időben ne kapáljuk a szőlőt, mert a fellazított talaj sok bőt veszít.

A falak mentén ültetett szőlőt és gyümölcsfákat gyékénnyel vagy zsákanyaggal takarva óvjuk a károsodástól. A fészkes ültetésű zöldséget papírsüveggel, a vetéseket hullámos papírból készített V-alakú borítással védjük a hidegtől. A takaró középütt mintegy 30 cm-re legyen a föld felszínétől, s csak akkor távolítsuk el, ha már 10 °C fölé emelkedett a hőmérséklet. Majd éjszakára ismét letakarjuk a növényeket, amíg a fagyveszély fennáll.

A füstölés általában a terjedelmesebb ültetvények védelmére használatos, persze csak akkor hatásos, ha szélcsend van. Mindig sok füstöt adó anyagokat (vizes szalma, moha, nedves pelyva, falomb, fűrészpor, gumiabroncs stb.) égetünk, esetleg speciális füstfejlesztőket használunk. Hajnalban kezdünk füstölni, amikor a hőmérséklet már csak 2 "Celzius és tovább csökken. Azon legyünk, hogy mire felkel a Nap, összefüggő füstfelhő takarja a gyümölcsöst vagy a szőlőültetvényt, s csak lassan melegedjenek fel a növények. Ha a felmelegedés gyorsan megy végbe, a növények elfagynak.

Ezzel kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy a kiskertészkedőknek közösen kell felvenniük a harcot, mert egy kiskertet nehéz füstöléssel megvédeni a hidegtől.

A gyümölcsfákat és a szőlőt esöztető öntözéssel is megvédhetjük a fagykártól. Akkor kezdünk öntözni vagy permetezni, amikor vészesen fagypont felé csökken a hőmérséklet. Ilyenkor a leveleken vékony jégréteg képződik, majd a hőmérséklet 2 "Celziusra emelkedéséig folytatott öntözés következtében lassan elolvad, védve a növényt a gyors fölmelegedéstől és a károsodástól.

Nem árt tudni, hogy a nitrogén-túltrágyázás csökkenti, a helyes kálium-trágyázás pedig növeli a növények fagytűrő képességét. (KŠ)

Milyen termékeket árusíthatnak szabadon a kiskertészkedök?

1

Mindenekelőtt hangsúlyozni keli, hogy polgáraink csakis a saját munkájukkal és családjuk segítségével a konyhakertben vagy a használatukban levő mezőgazdasági földön kitermelt termékeket árusíthatják szabadon. )ngi előírásaink elvből tiltják, hogy polgáraink mástól vásárolt mezőgazdasági termékeket árusítsanak. Ez még akkor is büntetendő cselekmény, ha az illető történetesen felár nélkül, vagyis ugyanolyan áron értékesítené a termékeket, amilyenen hozzájutott.

A használatra átengedett mezőgazdasági földön saját munkával kiprodukált termékek szabad árusítását a 13/68 Zb. számú hirdetmény 6. §-ának rendelkezései szabályozzák. Idézzük:

1. Amennyiben egyéb előírások nem rendelkeznek másként, úgy a polgárok szabadon értékesíthetik saját növénytermesztésből és állattenyésztési termelésből eredő mezőgazdasági termékeiket, valamint az erdei gyümölcsöket.

2. A házi készítésű vagy megmunkált árut polgáraink a helyi (városi) nemzeti bizottság engedélye alapján értékesíthetik, amely engedély meghatározza az árusítás feltételeit és terjedelmét. Ez az engedély természetesen csak az illetékes helyi (városi) nemzeti bizottság területi körzetében érvényes.

3. Viszonteladás és ehhez hasonló üzletelés tilos.

Az idézett törvényrendeletekből kitűnik, hogy a polgárok szabadon, korlátozás nélkül és a nb külön engedélye nélkül árusíthatják saját termelésből származó növényi termékeiket akár otthon, vagy a falu, illetve a város valamely részében, akár a szomszéd községben stb. A helyi (városi) nemzeti bizottság nem korlátozhatja a többlettermékek polgárok általi, kertben vagy saját házban történő forgalmazását, ellenben jogában áll a piaci értékesítés céljaira egy adott helyet kijelölni a faluban vagy a városban, s itt piaci előírásokkal szabályozni az árusítás feltételeit. Ezek a piaci rendelkezések főleg higiéniai és közrendészeti jellegűek.

Azonban, ha a polgárok például almamustot, szilvalekvárt vagy hasonló termékeket akarnak árusítani, amit valamilyen mezőgazdasági termékből maguk állítottak elő, akkor az idézett hirdetmény 6. §-a 2. bekezdésének értelmében kötelesek kikérni az illetékes helyi (városi) nemzeti bizottság engedélyét.

A 13/68 Zb. számú hirdetmény 6. §-ának első bekezdéséhez a megjegyzésekben rövid kiegészítést fűztek. Itt sorolják fel vonal alatt azokat az egyéb előírásokat, amelyek korlátozzák egyes mezőgazdasági termékek árusítását. Ezek a következők: a 61/64. Zb. számú törvény a növénytermesztés fejlesztéséről, valamint ezen

törvény 62/64 Zb. számú végrehajtó hirdetménye; az emberek egészségéről való gondoskodásról szóló 20/66 Zb. számú törvény; az egészséges életfeltételek megteremtéséről és védelméről szóló 45/66 Zb. számú hirdetmény.

A növénytermesztés fejlesztéséről szóló 61/64 Zb. számú törvény 13. §-ának 1. bekezdése kimondja, hogy vetőmagot, ültetőanyagokat és faiskolai termékeket csakis akkor szabad forgalomba hozni, ha a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Fajtavizsgálő Intézet elismerte őket. Ezek az anyagok ugyanis állami fajtaelismerési folyamatnak vannak alávetve, s ezért forgalomba hozataluk előtt el kell őket látni a nevezett intézet (GKSOP) elismerő lapjával. Az elismerési folyamaton minden faiskolai anyagnak és szamócapalántának át kell esni. S mivel az ÜKSŰP csakis a kijelölt szocialista szervezeteknél végez fajtaelismerő munkát, polgáraink nem szerezhetik be faiskolai és egyéb ültetőanyagaik számára a szükséges fajtaelismerő, minősítő lapokat. Ebből következik, hogy a kijelölt szocialista vállalatokon kívül minden termelőnek tilos faiskolai csemetéket és szamócapalántákat árusítani.

A dísznövények, díszfák és cserjék, rododendronok stb. forgalmazása előtt nem kerül sor minősítő eljárásra, ezért ezen növények szaporítóanyagát, csemetéit szabadon árusíthatják polgáraink.

A korábban említett egészségügyi intézkedések értelmében a kiskertészkedök nem árusíthatnak olyan növényféleségeket, amelyek drogot vagy egyéb, az emberi szervezetre esetleg károsan ható anyagokat tartalmaznak.

Az árakkal kapcsolatban annyit, szabad árusítás esetén mindenki maga szabhatja meg az árat, mivel a kistermelők általi árképzés nincs előírásokhoz kötve. Viszont feltétlenül be kell tartani a polgárjogi törvénykönyv 256. és 244. §-ának rendelkezését, amely kimondja, hogy az értékesített árunak minden esetben meg kell felelni a minőségi, mennyiségi és egyéb (nagyság, súly) követelményeknek.

Szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a saját termelésből származó termékek árusításakor be kell tartani a mezőgazdasági adóról szóló rendelkezéseket. Azok a polgárok, akik nem tesznek eleget adóbevallási kötelezettségüknek, blróságilag felelősségre vonhatók.

A kiskertészkedök akkor tesznek legokosabban, ha az SZGYKSZ Kertészeti Szolgáltatások vállalatán keresztül, szerződések alapján igyekeznek értékesíteni többlettermékeiket. (Spravodaj SÓZZ)