Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-09 / 14. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. április 9. ,SZI itépszokÄsOk CSALLÓKÖZBEN A tavasz a természet újjászületésének, az élet megújulásénak évszaka. Vallási vonatkozásban pedig a húsvéti ünnepkört szimbolizáló feltámadás. Az újra kizöldülő mezók, vetések, a virágba boruló fák, ardók, a február végén március elején megjelenő, tavaszt hirdető madarak mind valami sejtelmes, titokzatos ébredésről beszélnek. Az ébredő természet gazdagságot ígér, s ezt a gazdag Ígéretet akarta népünk, a Csallóközben is különböző varázslatos, vagy csak egyszerűen szokásnak nevezett, szertartásszerű cselekedettel a maga hasznára fordítani. Ezt a célt szolgálták a munkás, dolgos hétköznapok éppúgy, mint a pihenést jelentő ünnepek. Ebbe a mágikus körbe illeszkedett be a maga gazdag hagyományvilágával a húsvét, illetve az ünnepet megelőző és követő tavaszi időszak. A kora tavasztól késő őszig tárté nehéz paraszti munka után a tél a jól megérdemelt pihenés ideje volt. O r t ut а у Gyula szerint olyan volt ez a néhány hónap, mint valami nehéz lassú lélegzés, a szabadság, az ernyedés néhány álmositó és részegítő pillanata. Ezt a pillanatot szakította meg a tavasz, a munkára, az élet megújítására serkentő jó idő. Már Balassi is „Hosszú úton járókat könnyebbítő szélinek nevezi ezt a megújulást, s ez a „szól“ rózsákat illatozásra, néma fülemilét kiáltozásra késztet. Az első, tavaszt jelző énekes madarunk, a pacsirta, vagy ahogyan nálunk, a Csallóközben nevezzük a „süsítek“ mindjárt hiedelmet is hozott, mert azt tartották felőle, ha Zsuzsanna napján, azaz február 19-én megszólalt, biztosan befellegzett a télnek. A pacsirtát éppúgy. mint a“ másik kedves hírnököt, a fecskét isten madarának tartották. Fészküket megbolygatni halálos bűnnek számított, s aki ezt mégis megtette, tehene véres tejet adott. A svédek például háromszoros örőmkiáltassa) üdvözölték az első fecskét, a görögöknél pedig a gyermekek fából faragott fecske képével járták énekelve az utcákat. A mi gyermekvilágunk is ismeri a fecskét, az első fecske láttán főként a kislányok szokták kiáltani: Fecskét látok, szépiát hányok, selymet gombolyítok ... Parasztságunk már kora tavasszal vizsgálgatta az időt, kémlelte az eget, vajon mi van a felhőkben: fagy, hó vagy esetleg időt lágyító eső. így vált kicsit csillagásszá, meg természettudóssá is, mert sok évszázados alapos megfigyeléseihez méltán, joggal igazodott. Azt tartotta, ha napos a Vince, tele lesz a pince, az Üszögös szent Péter napján jelentkező hideg még negyvennapi telet hoz, Mátyás, ha nem talál jeget, akkor csinál, vagy az esős feketevasárnap szűk esztendő hírnöke. A tavaszi mezei munkák előkészítése ugyancsak visszanyúlt a tél dermesztő hidegébe. Már az előkészítésnek, a szerszámok ellenőrzésének, az ekék, a szekerek megjavításának, az állatok szoktatásának is megvoltak a pontosan megszabott és előírt normái, magát a tavaszi munkát: a trágyázást, a szántást, a vetést és ültetést pedig A Csallóközben még azt is hitték, hogy a szent György nap előtt megzördülő ég éppúgy jó termést ígér, mint a vetésben már ekkor elbújni tudó varjú. Hasonlóan pogány római kultusz maradványa a búzaszentelés napja, szent Márk ünnepe. A többi szokáshoz hasonlóan, az is a földművelés érdekeit szolgálta. A szentelt búzát betegség, égiháború, jószágvési idején használták. Ügy tartották, varázsereje van. A hosszú böjt megszűnését s húsvét ünnepe hozta. Nevében is benne van: a sokáig tartó böjtölés után ezen napon fogyasztottak először húsételt. Sonka, tojás, kalács és bor került az asztalra, amelyeket előbb már az egyház is megszentelt. A csallóköziek mindig ebéd előtt ettek belőle, mert azt tartatták, ha nem vesznek magukhoz szentelt ételt, csont nő a torkukban. Emellett ezeknek az ételeknek a fogyasztásával gonoszűző ténykedést is végeztek, orvosság volt betegségben, s hulladéka mind a jószágnak, mind a földnek javára vált, akár a karácsonyi asztalról lehullott morzsák. A húsvét ünnepi hangulatához szorosan hozzátartozott a piros tojás is. Még ma is megtaláljuk húsvét napján minden csallóközi háznál, de tulajdonképpen mágikus szerepét, jelentőségét már régen elveszítette. A tojás már a legrégibb időkben minden népnél Igen nagy szerepet játszott. A monda szerint, az egész világegyetem a „világtojásból' keletkezett. Misztikus jolentősége van a tojásnak a hinduk szent könyvében, a V é d á k b a n is. Az ókori népek szimbólumként használták sírjaikon, zsinagógáikon, mecseteken és egyéb épületeken is. Sok régi sírban is találtak tojást, ami azt látszik bizonyítani, hogy már a pogány népek is az élet keletkezésének csíráját látták benne. A keresztény egyház a megváltás jelképévé tette. A népi hiedelem azonban inkább a pogány szokáshoz ragaszkodott, a piros színben bajelháritó adottságot vélt felfedezni, elfogyasztásával pedig a termékenység fokozására gondolt. Mint ahogy a húsvéthétfőjén dívott s még ma is szokásban levő locsolkodás — a Csallóközben öntözés —, azaz a lányok és menyecskék megöntözése eredeti célzata szerint, az asszonyi termékenység elővarázsolására irányult. MARCZELL BÉLA JUHÁSZ GYULA: ApRiLiS BOlQNnJA Köszönt e vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon, Mezők smaragdja, nap ttlzében égő, Te zsendülő és zendíllő pagonyi Köszönt e vers, élet, örökkön élő, Fogadd könnyektől harmatos dalom: Szívem már a gyász is röpke álom S az élet: győzelem az elmúláson. Húsvét, örök legenda, drága zálog, Hadd ringatózzam a tavasz-zenén, Öröm: neked ma ablakom kitárom, Öreg Fausztod rád vár, jer, remény! Virágot áraszt a vérverte árok, Fanyar tavasz, hadd énekellek én, Hisz annyi elmulasztott tavaszom van Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban! Egy régi húsvét fényénél borongott S vigasztalódott sok tűnt nemzedék, £n dalt jövendő húsvétjára zsongok És neki szánok lombot és zenét. E zene túlzeng majd minden harangot S betölt e Húsvét majd minden reményt. Addig zöld ágban és piros virágban Hirdesd világ, hogy új föltámadás van! Benned születtem, édesbús, szeszélyes • Tavaszi hónap, felleges derűs, Mikor a rétek lelke már fölérez S brekeg a vízben száz bús hegedűs. A Tisza partján ringatott a bölcsőm Holdtölte volt — tavaszi anda hold — S a szőke fényben az éjét betöltőn A vizek népe mind nászdalt dalolt. Én hallgattam e furcsán bánatos dalt, Mely egyhangúan szép és gyönyörbe olvad És sírvavigad, mint a honi ének. Mások világgá zengő zongoráját Én nem irigylem. A magad cigányát Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek! ’ Negyven évvel ezelőtt, 1937. április B án halt meg juhász Gyula költő, tanár, újságíró. Tavasz van, virágba borul a természet. Foto: —tt— szigorú szertartások kísérték, megj,intvén »ízzel a földet, i amelyekkel kedvező időjárást, barmokat és az ekét Is. A víi bő termést akartak előidézni, termékenyítő, óidé erejébei A trágyázást — vagy ahogyan erősen hittek, s nem is ok nél a Csallóközben mondták — а кщ Ezzel áldoztak Földanyának ganázást sajátos babonák kö- akltől az élet függött. A vetél zött végezték. A trágya fokozza a föld termékenységét, s hogy megkezdésekor tilos volt be széini, hátrafelé tekingetni, kö a gonosz szellem a trágyát adó Szönni, hogy ezzel is biztosít állatokat ne ronthassa meg s így a trágya ne veszítse el életet adó, életet serkentő erejét, alkonyat után nem trágyáztak, mert a sötétség az ártalhassák magukat a gonosz oda férkőzéss ellen. Mert a gonos; mindig és mindenütt jelen volt hogy megrontsa a nem eléggi elővigyázatos embert. A Cselló mák ideje volt. Hasonlóképpen kjjzben vetás napján nem sütőt sem kedden, sem pénteken nem tek kenyeret, nem készítettet végeztek ilyen munkát, mert a tésztaféléket sem, nehogy árt gonosz szellemek e napokon is sanak az elvetett magnak. A nagyobb hatalommal bírtak. Oj- ]epel|6 „égy sarkába — amely hold idején sem volt szabad ki- Ьц| a magot kézzel szórták — hordani a trágyát, valamint ab- két krajcárost kötöttek, s ezt s ban a hónapban sBm, amikor a VBtés befejezése utón az első holdújulás pénteki napra esett. koidúsnak ajándékozták, hogy Ha e tilalmak ellenére mégis „2ze, ig elnyerjék a felsőbb ha dolgoztak, az így kihordott trá- ta|mak kegyét. A holdújság gya ereje megromlott, és a fér- ke(ivezőtlen volt a trágyázásra gek ellepték a földet. A der- a holdfogyatkozás pedig a vécéik a i parasztok meggyőző- téjre az ültetésre. A holdtölte déssel vallották, hogy a trágyá- vjszont a legjobb időpont volt, val megrakott kocsival csak ко rán reggel lehet kijárni az udvarról, nehogy valakivel is — főként nőszeméllyel — találkozzanak, mert ez esetben is elve mert kedvezően befolyásolta a termés alakulását. Bősön Ilona napkor nem ültettek káposztát, mert az e napon elültetett növény mind férgessé vált. szett a földbe szántott trágya üszögös szent Péter ereje. Véletlen találkozás ese- napjón egyáltalán nem vetettén sem folytatták a munkát, tek mert e szent már a nevéinkább visszafordultak, s csak másnap indultak újra. A szántáshoz hasonló babonás hiedelmek fűződtek. Az alkalmatlan és dologtiltó napokon szönetelt ez a tevékenység is, így például pénteken és a ben is hordja a növények legnagyobb ártalmát. Különösen gazdag hagyományban szent György napja. A leghíresebb magyar jeles napok közé tartozik. A néphit e naptól számította a jóidő álhúsvét vasárnapját megelőző landósulását, az igazi tavaszhéten, elsősorban nagypénteken és nagyszombaton, valamint űrnapján is, mert az e napokon szántást végző férfiakat vagy a szépasszonyok rontották meg, vagy pedig igás állataikkal együtt a földbe süllyedtek. Nem szabták meg a szántás megkezdésének időpontját. Általában azonban a pacsirta megszólalása utáni tizenegyedik napon szokták elkezdeni s mindig napkelte előtt, mert úgy hitték, ekkor a legkisebb az árkezdetet. A csallóközi gyermekek is ezt énekelték: Süss föl nap, Szent György nap, Kert alatt a kislibáim megfagynak, Terítsd le a köpönyeged, Adjon Isten jó melegetI Valamikor ezen a napon sze gődtek el a pásztorok, béresed új helyre, s most hajtották ki tó hatalmak ereje. Egyébként a küiönös szertartások között в szántás szigorúan férfimunka jószágot is először a mezőre volt, asszonyok legfeljebb csak Az e naph0z fűződő mágikus hiedelmek, szokások mind аз emberi egészség megóváséra, я a kertben dolgozhattak. A szántással kapcsolatos bonás cselekedetek baelsősorban természet kegyének elnyerésére állatra és az ekére vonatkoztak. A vas- és minden fém — a munkát végzőre, az igavonó irányultak. Az ünnep már ai európai pogány korban is virágzott, fűként a rómaiaknál, boszorkányerővel bíró csodás ahol P a 1 i 11 a pásztoristen elem. ettől való félelmében né- tiszteletére elsősorban a pász pünk sokáig nem szívesen vagy torok ülték meg. A pogány szóegyáltalán nem használta a vas- kást az egyház sem tudta sikerekét. Inkább a régi megszokott rel ellensúlyozni, pedig erre я faekével szántottak. Azt tartót- napra helyezte Sárkányölé ták, a vasekével szántott föld csak gyér termést hoz, mert a vas — noha gyógyító erejéről is tudtak — kiszívja, megrontja elpuszította. szent György ünnepét, mert a szent a hiedelem szerint a sárkánnyal együt a tél démonját is a földet. A föld megmunkálásának utol-Az állattartó gazda, szent György éjszakáján kétszeres fisó mozzanata a vetés. Mint az gyelemmel vigyázta a jószágát, előző munkafolyamatok, a vetés nehogy a gonosz a közelébe is szigorú rendben történt. Már férkőzhessen. Ez az éjszako a vetőmag elkészítését is va- ugyanis a bűbájosok éjszakája rázslással végezték. Megfüstöl- volt, amikor azok harmatsze ték, hogy ezzel is elriasszák a gonosz szellemeket, szenteltvízzel, szentelt borral öntözték, hogy minden rontástól, gaztól megtisztuljon. Voltak napok, amikor kitették a szabad ég alá, hogy termékenységet adó hardéssel más tehenének hasznát, földjének zsírját is elszedték. Fehér lepedőjükkel más földjén végighúzták a harmatot, majd a lepedőt otthon kicsavarva a levet saját tehenükkel itatták meg vagy a kenyérdamat érje. Ez volt a célja az gosztásnál használták fel. Ilyenanyatejjel való megöntözésnek *cor szoktak a boszorkányok is. Szigorúan megszabott volt pontban éjfélkor e téren is az asszony és a férfi temető árkában, szerepe. Az asszonyok inkább gyógyfüveket szedve, csak a konyhakerti növénymag- énekeljenek: vakat, hüvelyes veteményeket (bab, borsó, lencse), tehát a méhben termő növényeket vethették, míg a gabonafélék, a tök a haláltól mi ment meg, és a sárgarépa vetése a férfi- Kakukkja és ezerjója, ember dolga volt. Maga a vetés . :« и uizius szgreK, megjelenni a hogy ott táncolva Ha tudnák az emberek, is kultikus szertartások kíséretében történt. Mindig a gazda maga indította el a munkát, Hogyha ők ezt mind tudnák, A halált csak kacagnákI
