Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-09 / 14. szám

1877. április 9. SZABAD FÖLDMŰVES, 9 T avaszi pezsdülés Üjra itt a szépséges, virágillatos ta­vasz. A rakoncátlan, szoknyalibegető szelek meghozták a melegebb leve­gőt. Az erdő, mező ismét zöldell, vi­­dul, zsong a határ. Az ég kéklik, mint a harangvirág, a föld szikkad, az arcok kipirosodnak, bámulnák. A kiskertekben és a nagy szövetkezetek­ben pezseg az élet, harsog a tavasz, önfeledten hallgattuk a madarak vi­dám énekét, összekacsintunk a fénylő napsugárral. Tágranyílt szemmel néz­zük a bimbózó, rügyező, virágzó fá­kat és elégedetten nyugtázzuk: az élet szép s szocialista hazánkban egy­re szebb lesz. Gyermekeink az Iskolában fokozó­dó izgalommal figyelik a napok per­­gését, de azért szorgalmasan tanul nak, hogy majd egykor ők is művelt, a közösségért, a társadalomért, a pártért mindenkor tennikész felnőt­tek legyenek. Különösen a gimnáziu­mok, a szakközépiskolák idén végző diákjai vésték az agyukba, szívlelték meg a tanácsot, hogy tanulni kell, mert csak a tudás, az alapos felké­szültség, a mindent átfogó tárgyi is­meret biztosíthat jó érettségi bizo­nyítványt és teremtheti meg a tovább­tanulás, a sikeres főiskolai felvételi lehetőségét. Igaz — vallják a gyerekek —, gond­talanul futkosni, labdázni, fogócskáz­­ni és focizni jobb lenne —, de hol? A modern lakótelepeken megfelelő hely híján a gyerekek nemritkán az útra szorulnak. A fűre lépni ugyanis mindenütt tilos. Erre féltőn vigyáznak (már ahol ilyenek vannak!) a piros karszalagos parkőrök és az a néhány idősebb felnőtt, akik ráérő idejüket — nagyon helyesen — sétálással töltik. A minap is egy kisebb gyerekcsapat a lakótelep pázsitján akarta kielégí­teni iskola utáni mozgásigényét, ami­kor egy idős nő haragosan rájuk ki­abált: — Mentek onnan el... I Nem szé­­gyenlitek magatokat? A parkosítás sok pénzébe kerül ám az államnak... A fűre mindenkinek vigyázni kell. Nahát! Nézze meg az ember... I A gyerekek a fegyelmezés, a figyel­meztetés után rögtön leültek az út­padkára. Megszeppenve nézték, hogy hova is mehetnének ezután játszani. Azt is látták, amint a haragos, idős mama elindult az otthona felé. Sietős lehetett a néni dolga, mert keresztül vágott az egyik négyszintes ház mel­lett, a zöldellő fűvön szélesre taposott gyalogjárón. Közben azonban arra még volt ideje, hogy a vázába néhány szálat letörjön az egyik dúsan virágzó díszbokorról. A tiszteskorú matróna arra már nem gondolt, hogy tettével felkorbácsolta a korábban megriasz­tott gyerekek bensőjét, lelkivilágát, Így ne cselekedjünk! Ilyenkor tavasszal több az utcán, a kapuban és a padokon beszélgető, sütkérező, nézelődő ember. Nemre és korra való tekintet nélkül, széles e hazában is zajlik a hagyományos „Ki, mit tud?“ A rossznyelvek szerint eb­ben az ősi műfajban a nők általában mindig megelőzik, lepipálják a férfia­kat. Ök tudják jobban, hogy kivel van jóba a főkertész, miből vett színes televíziót az agronómus, a hnb elnö­kének a gyerekei tegnap megint sült kacsát vacsoráztak, drága primőr­­uborkasalátával, persze, nem is lesz nekik soha hétvégi házuk a Tátrában, sem Opeljük ... Akaratlanul így tud­tam meg az egyik falusi üzlet előtt, két tűzrőlpattant fiatalasszonytól, CSALÁDI ■HŐS hogy a piperkőc Sipekiné képes ma­gát órákig süttetni a nappal, az erké­lyen, új, kétrészes fürdőruhájában. Neki — jegyezték meg — mindene a flanc, nem rest mutogatni telt bájait­­a járókelő férfiaknak, pedig már test­vérek között is megért már vagy öt­ven tavaszt. — össze-vissza hazudik is ... — mondta az egyik menyecske. — Egyetértek veled — helyeselt a másik—, soha nem mond igazat... Folytatták volna még az ismeret­­terjesztést, de egészen váratlanul oda­lépett hozzájuk a szóbanforgó Sipe­kiné és széles mosollyal köszöntötte őket: — Édeseim! Hát Ti, milyen szépek, csinosak vagytok ma! Hiába, minden­kinek jót tesz az éltető tavaszi levegő. Bizony, az éltető tavaszi levegő előtt kitárulnak az ablakok, s így megannyi család életének lehetünk szem-, illetve fültanúi. Arról is meg­győződhetünk, hogy nem tévedtek az újságok — köztük kedves lapunk sem! — nálunk ma már minden csa­ládnak van televíziója és rádiója. Soks nak mindegyikből kettő-három is! Ai egyik televíziókészüléken például a „Családi póstát“ nézi a szlovák nagy­mama, a másikon, a legújabb típu­sún Columbo hadnagy nyomozásának sikeréért izgul a serkenő bajuszú, nyakigláb unoka. Az egyik lemezjét­­szős, sztereorádióból a volt tanító nagypapa élvezi Beethoven IX. szim­fóniájának örökszép akkordjait, míg a másik szobában, magnóval is ellá­­ott tranzisztoros készülékből a kis­­unoka kedvence, Kovács Kati robog elő rockendroll rollerével, olyan hang­erővel, amely mellett a lánctalpas traktor zúgása csupán szelíd hegyi patak csobogása, majd a népszerű énekesnő azt is megsúgja a falunak, hogy mi lenne „ha a dobos megen­gedné“. Szívderítő, léleknemesítő ta­vaszi hangok ezek! Tavasszal azonban nemcsak csicser­gés, nyekergés, csevegés, tekergés, és zsingás van, hanem szerelem is. Ez a csodálatos emberi érzés, a köl­tők ihletője és múzsája ekkor tobzó­dik igazán, mert ekkor lehetséges a legjobban. Az ablakok mellett ugyan­is kinyílnak a szívek, a bokrok, az erdők is. A parkok esti, félhomályos padjai, mint mágnes a vasat, vonzzák, csalogatják a szerelmeseket falun­­városon. Ezeken az idillikus helyeken a fiatalok nyugodtan, senkitől sem zavartatva magukat, megbeszélhetik, egy-egy érzelmes csók között, hogy — mondjuk 2000-ben — milyen lesz szö­vetkezeteink munkaerőhelyzete? Mi­lyen segítséget kapnak majd a helyi szervektől a falura mind nagyobb számban visszatérő ifjú szakemberek a családalapításhoz, családtervezés­hez, szórakozási és kulturális igé­nyeik kielégítéséhez? Izgalmas, való­ban tavaszi téma ez is, valamennyi! A tavasz csalhatatlan jele azután az is, hogy a farmernadrágot, mell­tartót, kardigánt, pattogatott kukori­cát és fagylaltot árúsítók az utcán kínálják, kelletik árúikat. A jó idő beköszöntővel Kúrák Józsi barátunk is megjelent a luőeneci (losonci) Marx utcán, megszokott helyén. Szí­nes napernyője alatt tavasztól késő őszig, reggeltől délutánig kínálja a „zsákba-macskát“, a Csehszlovák Vö­röskereszt sorsjegyeit az arrajárók­­nak. jó színben s egészségben van. Meghallgatom a panaszát — amit a segíteni illetékes úgy tűnik, rendre elereszt a füle mellett —, mely sze­rint oly hosszú időn után, jobb lakást érdemelne az eddiginél. Elnézem a nyüzsgő kavalkádot, az utcai forgatagot, a jólöltözött, jobbára elégedett embereket, derűs arcukat. Pezseg tehát mindenütt az élet, mert béke van és nyugalom. Ezzel a tudattal teszek most pontot írásom végére is, mert tavasz van, szépséges, virágillatos tavasz. Kanizsa István Z ti ti t t то kelte nyugta kelte nyugt! ó. p. 6. p. ó. p. 6. p Április 11 Hétfő Húsvéthétfő LE0 — JÚLIUS 5.04 18.28 1.21 11.27 Április 12 Kedd GYULA ESTERA 5.02 18.29 1.59 12.25 Április 13 Szerda IDA ALES 5.00 18.30 2.32 13.31 íAprilis 14 Csütörtök TIBOR KVETOSLAV 4.58 18.32 3.02 15.38 Április 15 iPéntek ANASZTÁZIA FEDOR ; 4.56 18.33 3.29 15.42 Április 16 Szombat CSONGOR DANICA í 4.54 18.35 3.58 18.45 Április 17 Vasárnap RUDOLF RUDOLF 4.52 18.36 4.22 17.47 A pályaválasztásról Köztudott, hogy a pályaválasztás rendkívüli jelentőségű a fiatalok életé­ben. A helyesen megválasztott foglalkozás gyakran pozitív irányba terelhet egy-egy gyengébb tehetségű fiatalt is. így lesz a foglalkozásból hivatás. Az általános tapasztalat azt mutatja, hogy a pályaválasztási kérdésekben nem egészen tájékozottak diákjaink. Ezért sokan választanak „divatos“ szakmát. Hogy mi a divat mostanában? Talán a tévészerelés, óvónőképző és az egészségügyi szakiskola, középiskolai fokon. Persze a kilencéves alapiskola elvégzése után a mezőgazdasági (Dunajská Stredán, Sahybanj. építészeti (Luőenecen), könyvtárosi (Bratislavában), közgazdasági (Nové Zámky, Šurany, Šafárikovo), vendéglátóipari (Piešťany), gépipari (Košice, Komárno), elektrotechnikai (Bratislava, Košice), és egyéb szakiskolák várják az érdeklődők jelentkezését. Az említett középfokú iskolák négy­évesek és szakérettségivel zárulnak. Szakmát adnak a diákok kezébe. Gimnáziumi tanulmányokat javarészt egyetemre készülő diákok folytatnak. A felépítményi iskolák szintén a gimnáziumi érettségi után jöhetnek számításba, bár ezeket leginkább azok a tanulók veszik igénybe, akik a kilencéves alapiskola elvégzése után valami miatt nem jutottak be a kivá­lasztott négyéves szakiskolába. Szóljunk még az egyetemi és a főiskolai tanulási lehetőségekről Is. Szlovákiai szinten legrégibb felsőfokú intézményünk a bratislavai К o­­menský Egyetem, ahol természettudományi, orvosi, jogi, bölcsész­karon pedig nyelvi és egyéb humán irányzatú tanulmányokat (újságírás, filozófia, pszichológia, könyvtáros stb.) folytathatnak az érettségizett diá­kok. Ezenkívül zenei, képzőművészeti és testnevelési tanulmányokat kínál a Kumenský Egyetem egy-egy kara. A fiúk általában műegyetemi (Slovenská Vysoká Škola Technická) tanul­mányokat folytatnak. Fiúk, lányok vegyesen csaknem egyenrangú hallga­tói a közgazdasági egyetemnek. Az utóbbi épületében kapott helyet а Ко­­menský Egyetem gyógyszerészeti kara. Bratislaván kívül megkülönböztetett figyelem irányul Nitrára, a másik diákvárosra. Itt működik a mezőgazdasági főiskola és a pedagógiai tan­szék. Záreczky Erzsébet, tanár Egy kiváncsi kisnyuszi Vidám dal szállt szerte erdőtisz­tás szélén, sürgött-forgott a nép tapsifüleséknél. Nyúlmama festéket kevergetett tálban, tojást hord nyúlpapa a füles kosárban. Apóka pálcikát nyesett a fűzágról, szőrt kötött végükre nyuszifarkincából. A család aprói hűs bokor tövében anyókát figyelték hosszúra nyúlt képpel. Volt mit ugrándozni — s repdesni a szónak, hogy nyugvása legyen a sok nebulónak. Egy va­karcs például előáll nagy bátran: — Mondd csak, Nagyanyóka, mi van a tojásban? Meg azt is, hogy... — Miért nem segíthetünk néked? Sajnálod tán tőlünk a piros festé­ket? — Ej, te balga Muc-mucl Esze­det mi járja? Nagy tudomány ám ez! — felelt anyó rája. ^ De a kicsi nyuszi nem nyugo­dott ebben. Törte buksi fejét, az­tán ugrott, lebbent, uccu neki! — vágott nyúlpapa nyomába, ki csak imént indult tyúkanyó házába. Ott a tojásokat számolgatták éppen, mikor megérkeztek a fűzfaszekér­rel. — Jó napot! Megjöttünk újabb fordulóra! — köszöntek nyájasan Kot-kot Tyúkanyóra. — Kész már a szállítmány, biz egy sem hiányzik! Imént tojtam egyet, hogy ki legyen százig 1 Kot­­kot-kot kotkodács, friss ts vala­mennyi, — toldotta még hozzá — érdemes megvenni! Pici nyuszink közben kíváncsi merészen besurrant a házba egy szűk ajtórésen. Tágranyitott szem­mel szerte körülnézett, nem lát-e valahol tojással telt fészket. Mire csöppnyi eszét forgatta már régen, meglátta azt nyomban a fal szög­letében. Máris lendült egyet, hopp! Ugrott is rája!... S amit látott, attól tátva maradt a szája, hosszú füle megnyúlt a csodálkodástől: Sárgapihés „gömböc“ bújt ki egy tojásból! — Pity-pity! — szólt. — Hol va­gyok? Hát te ki vagy itten? Talán az anyukám? ... Nem ilyennek hit­lem! — csicsegett édesen cérna­vékony hangján, miközben kisnyu­­szink bámulta őt bambán. Aztán, mint akinek hátán vágtak ostort, szedte a lábait, vitte a nyúlbocs­­kort. Meg sem állt hazáig. Olyan gyorsan haladt, nyomában nyúlpa­pa messzire elmaradt. Otthon nem szólt semmit, rejtet­te magában, mily kaland érte őt Tyúkanyó házában ... Bárdos Ferenc Húsvéti szokások Ahány táj, vagy vidék, annyi féle szokás fűződik a húsvéthoz. Például a romániai Székelyföldön türkölnek a pirostojással, a magyarországi Nagy- Aiföldön koccintanak, Somogybán kó­­kányolnak, másutt cucliznak. Miből is áll ez a türkölés, vagy koc­cintás? Két fiú a markába szorítja a piros tojást, ki-ki a magáét. A tojás­nak csak az egyik vége látszik ki, s ezt összeütik. Akinek a tojása eb­ben az összeütközésben eltörik, a győztesnek átadja a magáét. Baracska Arpád, Štúrovo A szerk. megjegyzése: Árpi csak egy dologgal maradtál adós: azt is meg kellett volna írnod, milyen húsvéti szokások dívnak például Štúrovoban és környékén. Próza- és szavalóverseny A Vidrany-i (hodosi) alapiskola el­ső és második, illetőleg harmadik — negyedik évfolyamának tanulói ha­gyományos próza- és szavalóversenyt rendeztek. Prózában Hodossy Aranka, Mészá­ros Júlia, Balódi István, Szabó Ildikó, Kovács Anikó és Varga Margit ért el kiváló helyezést. Szavalásban Kázmér Miklós, Gállfi Erzsébet s Badak Ilona jutott — sor­rendben — az első, a második és a harmadik helyre. A győzteseknek a zsűri tagjai átad­ták a jutalmakat. Széllé Beáta, Vidrany VÍZSZINTES: 1. Az idézet első ré­sze. 10. A mélybe. 11. Elektromos töl­téssel rendelkező atom. 12. Nem ugyanaz. 13. Ének-I hang. 14. Dickensi Írói álneve. 15. Egy­behangzó verssor­végződés. 17. Égi­test. 19. Ünnepi la­koma. 20. Latin kö­tőszó. 21. Az egyik irány. 23. Asszony­név végződés. 24.1 Kötőszó. 25. Krono­méter. 26. Korunk hatalmas energia­­forrása. 28. Kézi­munkázik. 30. Ál­lam franciául. 32. Gázlótnadár. 33. Tu­dományos Ismeret­­terjesztő Társulat röv. 34. A romlott tojás jelzője. 35. Duhaj. 36. Földet túr. 38. Albán pénz­egység. 40. Szóvég­ződés. 42. Nyak né­metül. 44. A lég­nyomás egysége. 46. Város Ausztriában. 48. Lábrész. 49. Ad acta. 50. Késrész. 52. E napon. 53. Sporteszköz. 54. Illetőleg röv. 55. Gyümölcs. 57. Kemény tárgy. 59. öt­venhat római számmal. 60. Folyó a Szovjetunióban. 61. Papírmérték. 63. Pihenésre szolgál. 65. Lakoma. 66. Rangjelző szócska. 67. Idom. FÜGGŐLEGES: 1. India része. 2. Menet eleje. 3. Francia város i—y. 4. Megfontolt. 5. Ünnep kezdete. 6. Ame­ricium vegyjele. 7. Latyakos. 8. Fon­tos táplálék. 9. Azonosak. 16. Régi súlymérték. 18. Kenyeret süt. 19. Fo­gadási összeg. 20. Korszak. 22. Csüng. 25. Azon a helyen. 27. Ilyen hetek is vannak. 29. Felügyelő. 30. Holland város. 32. Gubós növény. 33. Kopasz. 37. Éhségsztrájk kezdete. 38. Vissza 1 2 5 3 4 5 10 11 J 14 В 16 17 n 21 22 23 26 27 28 _ ■ 32 в * В 54 В 38 42 43 44 в 48 491 H 53 54 J z 59 Щ 61 \ 62 63 бЛ > 0 29 39 6 L 7 8 C 9 G ■4 13 V B 15 F 20 25 r 30 33 L B * |35 B 40 41 B 45 46 47 50 51 52 B L 56 57 58 B 60 66 r 9 67 áll! 39. A bratislavai autók jelzése. 47. lratkapocs. 43. Török férfinév. 44. Irány. 45. Lyuk. 47. Házikó. 49. Bala­toni üdülőhely. 51. Édes mártás. 53. Az idézet második része. 54. Szláv férfinév. 56.........Ferenc, magyar író. 58. Tartós. 62. Egyforma betűk. 64. Kettős mássalhangzó (ford.). 65. Ä múlt idő jele. 66. Nagy növény. Beküldendő a vízszintes 1. és füg­gőleges 53. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 11. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: Tanulni sosem késő. Tanulj, hogy boldogulj! Könyvnyertesek: Madarász Gábor, Kava, Simon Sándor, Vyškovce (Ipoly­­visk), Komlós Éva, Šafárikovo (Tor­naija). i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents