Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-02 / 13. szám

Ismét működik a növényvédelmi tanácsadó szolgálat ÍA Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetsége Köz­ponti Bizottságának és a Köz ponti Mezőgazdasági Ellenőrző és Kísérleti Intézet megegyezé­se értelmében az idén is mű­ködik a kiskertészeket tájékoz­tató növényvédelmi tanácsadó szolgálat. A nyugat-szlovákiai kerület­ben az SZGYKSZ bratislavai vá­rosi bizottságának épületében (Malinovského ni. 88.) tart ügyeletét dr. Vladimír Zacha, CSc., és Juraj Terén mérnök. Mégpedig áprilistól szeptember végéig minden hétfőn, október­től december végéig minden hónap első hétfőjén. Félfoga-­­'dóst mindig 14,00-től 18,00 óráig tartanak. A közép-szlovákiai kerület kiskertészkedőit tájékoztató szolgálat szakemberei az SZGYKSZ zvolení járási bizott­ságán (Baniková ul. 42) várják az érdeklődőkét, márciustól szeptember végéig minden szerdán, októbertől december végéig mindig a hónap első szerdáján, 14-től 18 óráig. A kelet szlovákiai kiskertész­­kedők Košicén (OKOR ÜKSCP, Švermova ni. 3.) érdeklődhet­nek a növényvédelmi tudniva­lók iránt. Jendželovský és OŠ­­Senda mérnökök szeptemberig hétfőnként, októbertől decem­berig minden hónap első hét­tőjén tartanak szolgálatot, 14- től 18 óráig. A távolabb lakó kiskertész­­kedők levélben is érdeklődhet­nek. A nyugat-szlovákiai kerü­let kiskertészkedői az SZGYKSZ KB címére (ŰV SÓZZ, Havlič ková 26, 809 37 Bratislava) ír­janak, s lehetőleg mellékeljék a kártevőket vagy a károsított növények ágát, néhány levelét is, hogy a szakemberek ponto­san megállapíthassák a bajt és jó tanácsot adhassanak. A mutatóba küldött kártevő­ket gyógyszeres fiolába, a friss növényi részeket pedig néhány réteg nedves újságpapírba, majd kartondobozba csomagolva kell póstára adni. Különféle mű­anyag zacskókat nem szabad a kártevők és beteg növényi ré­szek csomagolására használni! A kísérő, tanácskérő levélben fel kell tüntetni a saját meg­figyeléseket, valamint azt is, bogy a betegség vagy a kárte­vők milyen mértékben terjed­tek el és mivel védekeztünk el­lenük korábban. A fiatal cse­meték, bokrok vagy szőlőoltvá­nyok esetében azt is fel kell tüntetni, melyik ültetőanyag­­azaporító iskolából, telepről származnak a beteg vagy kár­tevők által megtámadott növé­nyek. Hornofová Daniela mérnök, a* SZKGYKSZ KB dolgozója Ä GYÜMÖLCSÖSEN. Április elejét írjuk, az őszibarack­­iákon már határozottan, meg­különböztethetők a virágrügyek, tehát elérkezett a metszés ide­je. A termőágakat legtöbb négy­hat virágrügyre bekurtítjuk, közben ügyelünk rá, hogy az utolsó csúcsrügy levélrüggyel legyen. Legjobb, ha hármas csúcsrügyre metszők az ága­kat. Az első hatjásokat két rügyre vágjuk vissza, hogy a következő évre erős termő­ágakká fejlődjenek és augusz­tusig vir ágrügyeket fejlessze­nek. Pirosbimbós állapot idején levélfodrosodás ellen a Polyba rit 3 %-os, a Kuprikol 2 %-os vagy a Sulka 5 %-os tömény­ségű oldatával kezeljük az őszi­barackot. Most kell kiültetni a kajszi és az őszibarack sztratifikált magvait. Az őszibarackmagot ajánlatos ültetés előtt feltörni. A fákon észlelt fagy foltokat éles késsel jól kivágjuk, kika­parjuk, majd a sebet bekenjük oltóviasszal. A fatörzseket ká­rosító férgek ellen 3 °/o-os Ar­­borollal kenjük be a törzset és a vastagabb ágakat. Az almafalisztharmat ellen már egérfüles állapotban kell védekezni (Polybarit, Sulka, Sulikol K, Fundazol, Karatha­­ne), varasodás ellen pedig Pe­­rozinnal permetezünk. Az elő­forduló levéltetvek elleni véde­kezés során a Fosfótion vagy a Metation 2 %-os oldatát hasz­nosítjuk. A szőlőt metszés után és fa­­kadás előtt a Polybarit 3 %-os töménységű oldatával kezeljük. Elültetjük a facsemetéket és a szölőoltványokat, majd jól be­öntözzük őket. Az átoltott és a termő gyü­mölcsfákat könnyen oldódó nitrogéntrágyákkal trágyázzuk. Egy árra négy-öt kilogramm kell belőlük. Karbamidból csak 1,5—2 kg adhatő száz négyzet­méterre. A csonthéjasok esetében nem ritkaság a mézgásodás. Mézga­­folyás esetén jól kivágjuk a se­bet egészen az élő részig, majd vízzel fele töménységűre hígí­tott ecetes borogatással bebo-A kiskertészkedők többségé­nek — főleg a kiskerttelepe­­ken — csak néhány almafája vagy egyéb gyümölcsfája, két­­három bokor ribiszkéje, kösz­météje, darabka szamócása stb. van, s ezek vegyszeres kezelé­séhez csupán tíz-hüsz liternyi permetlét kell készíteni. Ta­pasztalatból vagy különféle forrásoktól általában mindenki tudja, hogy adott Időben milyen vegyszerrel és milyen tömény­ségű oldattál kell permetezni a növényzetet kár ősit ó-vagy fe­nyegető betegségek és kártevők eilen. S most jön a neheze — rítjuk és bekötözzük a sebet. A kötést kéthetenként kétszer­­háromszor cseréljük. A szamócásról sem szabad megfeledkezni: az öreg, száraz leveleket távolítsuk el és tüzel­jük el (nem komposztáljuk), majd a területet Fragarinnal (a használati utasítás szerint), esetleg Cererittel (áranként 2 —3 kg) fejtrágyázzuk. Egy hét­tel később Mikrolából készített egy ezrelékes oldattal beöntöz­zük a növényeket. A gyümölcsfák talaját aján­latos mulcsolni, takarni. A ta­lajtakaró növényzet alatt ked­vezőbb a vízgazdálkodás, job­ban fejlődnek a gyökerek, na­gyobb lehet a hozam. Időszerű tennivalók A ZÖLDSÉGESBEN. Előkészít­jük az ágyásokat a korai és a melegkedvelő zöldségnövények számára, a kijuttatott Cereritet gereblyével dolgozzuk be a földbe. Elvetjük a pórét, salá­tát, kaprot, borsót, céklát, me­­télőhagyinát, kéthetes időkö­zönként a folyamatos szedést biztosító retket, s ha korábban nem volt rá időnk, most már tényleg muszáj elvetni a gyö­kérzöldséget. A bevetett vagy beültetett ágyásokat gyomlál­juk, s kelés után porhanyttjuk is. A melegágyból folyamatosan szedjük a hajtatott salátát, s helyébe tűzdelt uborkát, pap­rikát vagy tojásgyümölcsöt ül­tetünk. A VIRÄGOSKERTBEN. A már kitakart rőzsabckrokat most metszők. Előbb az öreg (4—5 éves) vagy száraz vesszőket tá­volijuk el, majd az erősebb hajtásokat négy-hat szemre, a gyengébbeket két-három rügy­re bekurtítjuk. A rózsafát rit­kítjuk, majd 20 centiméterre bekurtítjuk a hajtásokat (kb. 6 rügyre). Már fakad a Clema­tis, a száraz ágvégeket lecsíp­mivel mérjük ki pontosan, vagy legalább megközelítő pontos­sággal a tíz-húsz liternyi víz­hez szükséges néhány deká­nyi, esetleg grammnyi vegy­szert? A jól felszerelt vagy már né­hányszor póruljárt háztáji ter­melők és kiskertészkedők igye­keznek beszerezni valami pa­tikai mérleget meg mérőedényt Mások megkérik a gyógysze­rész ismerősüket, készítsen szá­mukra egy mércézett mérő­edényt valami orvosságos fio­lából. Megint mások ügy talá­lomra öntenek vagy szórnak a hetjük. Csak a kettős rügyet mutató hajtásokat érdemes meghagyni. Az évelő növényeket tőosz­­tással szaporítjuk. Ajánlatos nagy földlabdával fölszedni a virágokat, nehogy megsértsük a gyökereket. A bazsarózsát most ne bántsuk, mert elmarad a virágzás. A földlabdás tűle­velűek még telepíthetők vagy átültethetők. Kaszáljuk le a gyepet, néha locsoljuk meg, s Időnként fejtrágyázni sem árt. A kúszónövényeket kötözni kell. Most vetjük az egyéves virágokat, az évelőket pedig száz négyzetméterenként három kilő Cererittel fejtrágyázzuk. A kitisztogatott sziklakertet egy-másfél kiló Cererittel trá­gyázzuk. A szobanövényeket — a tavasszal nyílókon kívül — most kell átültetni. Ajánlatos lemosni levelükről a port, vagy csendes eső alkalmával meg­fürdetni őket. A gumós és hagymás virágok (tulipán, jácint, nárcisz stb.) virágzatát elnyílás után kitör­jük, hogy mag helyett a gumók (hagymák) fejlődjenek. A SZŐLŐBEN. Ha a termő­szőlőt ősszel nem trágyáztuk, most száz négyzetméterre hat­nyolc kiló Cereritet juttatunk. Ha ősszel kikerült ez a trágya­féleség, akkor most áranként négy kiló mészammonsalét ro­mot adunk, felét rügyfakadás előtt, felét pedig virágzáskor. Jó tapasztalatokat szereztünk a gyengébb töménységű tápoldat­tal végzett gyakori fejtrágyá­zással (beőntözés). Ezt azonban június dereka után már nem szabad végezni, mert nem érik be a vessző. Egy alkalommal egy ezrelékes töménységű Mik­­rolával ajánlatos öntözni. Az első vegyszeres kezelésre rügyfakadás előtt kentünk sort. Levélfodrosodás és atkafertőzés ellen védekezve a Polybarit 4— 5 %-os, vagy a Sulka 5 %-os töménységű oldatával perme­tezzük le a szőlőt. Akkor aján­latos permetezni, amikor a leg­nagyobb kárt tehetjük az at­kákban is: napsütéses, meleg nap után, úgy estefelé legjobb Kézbe venni a permetezőt. (Cva) vízbe a szerből, és reszketve várják a hatást. Mit tegyünk hát, hogy ne kelljen az egész tenyészidőben bizonytalankodva dolgoznunk, a gyakori permetezések után félelemmel várni a holnapot, hátha sokat adtunk a vegyszer­ből, s oda a termés, esetleg a növényzet Is? Ha nincs megfe­lelő mérlegünk, méröedényünk, a kívánt szeradag kiméréséhez használjunk kávés- vagy leve­­seskanalat, poharat, kést. A „házi“ mértékegységek a következők: a késhegyni por 0,5—1 grammot nyom; egy ká­véskanálba 5 ml vagy 5 g fér; az evőkanállal egyszerre 15 ml vagy 15 g meríthető; a boros­pohár egyúecis, tehát 100 ml vagy 100 g vegyszer fér bele. (ká) ÖRÖK PROBLÉMA — A VEGYSZEREK ADAGOLÄSA Házi mértékegységek Április a kisállattenyésztésben Lassan állandósul a tavaszi, meleg időjárás, napfényre, ki­futóba engedjük a tyúkokat. Teljes intenzitással folyik a to­jásrakás, kiadósán kell etetni az állatokat. Ne feledkezzünk meg a zöldtakarmányok fontos­ságáról! A kifutókat rendszere­sen tisztogatjuk és fertőtlenít­jük. Hamarosan felcseperednek az első keltetésből származó csirkék, készüljünk fel tehát a válogatásra. A kakasokat elkü­lönítve neveljük. A kiskacsák főleg az első két hétben igényelnek körültekintő gondozást. Ha megfáznak, kész a baj. Azt se feledjük, hogy a gyors és egészséges növekedés előfeltétele a kiadós táplálás. Áprilisban megjelennek az udvarokon a kislibák is. Kéthe­tes korig lehetőleg ne enged­jük ki őket a vízre, mert köny­­nyen megfáznak és elhullanak. Meleg, száraz nevelő helyisé­get biztosítunk számukra. A galambászok áprilisban gyönyörködve szemlélik a mind népesebbé váló galambházat, a tollasodó, kirepüléshez készü­lődő fiatal galambok ügyeskedő mozdulatait. A hozzáértő te­nyésztő csak a fajták szerinti követelményeknek megfelelő utódokat engedik kiröpülni. A követelményeknek meg nem fe­lelő egyedeket legjobb még ki­repülés előtt kiselejtezni az állományból. A fészekhagyő és már önállóan táplálkozó fiatal tenyészgalambokat legjobb el­különíteni a költő tenyészállo­­mánytól. Ennek több előnye is van: a fiatalok nem zavarják a költő párokat; a fiatal galam­bok nem szenvednek a vereke­dő természetű hímektől; az igé­nyeknek legjobban megfelelő módon takarmányozhatjuk a fészekhagyó galambokat. Napi eleségük fele kukorica és ga­­bonamag, fele pedig valamilyen hüvelyesmag légyen. Kevésbé csökken a választás után a fia­tal galambok súlya, kedvezőbb lesz a fejlődésük és ellenállób­bak lesznek a betegségeknek, ha ivóvizükbe legalább hétna­ponként A- és D3-vitamint tar­talmazó készítményt teszünk. Az egzotikns madarakat las­san átköltöztetjük a kerti ma­dárházba vagy röpdébé. E be­rendezéseket előbb alaposan ki kell takarítani és fertőtleníteni. A fészeképítéshez biztosítsunk elegendő száraz, puha szálú füvet. A papagájtartók ne tele­pítsenek élő fákat vagy bokro­kat a röpdébé, mert a madarak rövid időn belül tönkreteszik azokat. A kanáritenyésztésben most csúcsosodik ki a tenyészidény. Némely fiókák már elhagyták a fészket, de a költőpárok Is­mét fészekrakáshoz készülőd­nek. Aki énekversenyre készül, Idejében permetezzünk! A Taphrina deformans gomba okozta levélfodrosodás ősziba­rackfáink legtöbb kárt okozó betegsége. Két éve sok csapa­dék hullott az őszibarack rügy­­pattanásakor, s ez kedvező fel­tételeket biztosított a rügyekben áttelelt spóráknak a fertőzés­hez és a rohamos terjedéshez. A fák májusban—júniusban ka­tasztrofálisan néztek ki, a ter­melők mégsem tehettek sem­mit, mert legtöbben elmulasz­tották a megelőző permetezést. Csakis a kedvező Időjárásnak, főleg a nyár elején lehullott sok csapadéknak és a helyen­ként alkalmazott kiadós öntö­zésnek volt köszönhető, hogy a lehullott beteg levelek he­lyett újak fejlődtek és a fák valahogy átvészelték a tenyész­­idő végéig hátralevő heteket. Az elmondottakból követke­zik, hogy a bajt jobb megelőz­ni, mert a gyógyítás szinte le­hetetlen. Vannak e célra meg­felelő vegyi készítményeink, csak a permetezés legalkalma­sabb időpontját nem szabad elmulasztani. A téli vagy kora tavaszi lemosó permetezés (Nit­rosen) nem nyújt védelmét, mert a zárt rügyekben telelő spórákat nem károsítja. Rügy­­pattanás után, pirosbimbós fej­lettség idején kell kézbe venni a permetezőt, amikor a felnyílt rügyek csúcsán 'elhelyezkedő spórákat közvetlenül károsít­hatjuk. Legjobb a Polybarit 3—5 %-os, vagy a Sulka ugyan­ilyen töménységű oldatával ke­zelni a fákat. A nagyüzemek­ben az 1 %-os Venturol vagy a 0,3 %-os Ditbane M 45 Is hasznosítható. Jó eredményt biztosít az 1 %-os töménység­ben kijuttatott Kuprikol 50 vagy a 2 %-os bordóilé is. A tenyészidőben később azonban már nőm szabad réztartalmó készítménnyel kezelni az őszi­barackot, mert elhullajtja a le­veleit. , Nem árt tudni, hogy az El­­berta, a Kardinál, a Halehaven, Admiral Dewey és a SÜnrise fajták a leghajlamosabbak e betegségre. Az elterjedten ter­melt Red Haven közepesen, a Mayflower pedig kevésbé szen­ved a levélfodrosodástól. (ká) Az utóbbi időben fokozódik a díszhal tenyésztés, az akva­risztika iránti érdeklődés. S a­­mi külön említésre méltó, nem­csak városon, hanem a falva­kon is. Az új útra lépők azon­ban gyakran tanácstalanok, nem tudják hogyan fogjanak hozzá a munkához. Az első problémát mindjárt a víztartály nagyságá­nak megválasztása okozza. Itt mindig figyelembe kell venni, mekkora a lakásunk, mekkora hely áll rendelkezésünkre és hogyan tervezzük elhelyezni az akváriumot. Ha például virágállványra szeretnénk tenni az akváriumot, akkor tíz-húsz literes víztar­tályt válasszunk. Kisasztalra már valamivel nagyobb tartályt is tehetünk, ütven-száz literes akváriumot is elhelyezhetünk egy nem túlmagas asztalkán vagy a szilárdan megépített vi­rágfal polcán. A megfelelő víz­tartályt az akvarisztíkai kellé­kek és élő díszhalak forgalma­zásával foglalkozó szakboltok-Sóska A sóska évelő, lágy szárú le­vélzöldség. Száz grammnyi sós­kalevél 23 kcal kalóriát, Я gramm fehérjét, ugyanennyi szénhidrátot, 113 mg meszet, 70 mg foszfort, 13 mg vasat és ami igén fontos, 40 mg C-vita­­mint tartalmaz. Három-négy évenként kell új­ra telepíteni. Ősszel és tavasz­­szal egyaránt vethető. A szep­temberi vetés előnye, hogy a termést kora tavasszal haszno­síthatjuk, amikor egyéb főze­lékfélékből még szerény a vá­laszték. Gyorsan melegedő, la­za, de tápanyagokban gazdag talajokat szeret. Aránylag víz­­igényes, ezért a kert nedvesebb fekvésű részébe vetjük. Alap­trágyaként 2,5—2,5 dkg pétisót és kálisót, meg 3 dkg szuper­ben szerezhetjük be, közben až elárusítóktól hasznos tanácso­kat is kérhetünk. Ezután az akvárium megvilá­gításáról kell gondoskodni. Fémlemezből házilag tepsihez hasonló kelléket készítünk, eb­be egy vagy két villanyégő, esetleg neoncső foglalatot erő­sítünk. A megvilágítást mindig úgy készítjük, hogy az égők vaujának összessége ne legyen nagyobb, mint a víztartály tar­talmának fele. Vagyis, egy százliteres tartályt legfeljebb ötvenvattos égővel lehet meg­világítani, különben az erős fénytől és hőtől a víz hamar zavarossá válik. Gondosan válasszuk meg a víztartály helyét, mert a bete­lepített medencét nem éppen könnyű egyik helyről máshova áthelyezni. Nem beszélve róla, hogy cipekedés közben köny­­nyen összetörhetjük a drága be­rendezést. Chvíla Fürén č« (Nové Zámky) foszfátot adunk négyzetméte­renként. Finom, rögmentesre gereblyézett földbe, egyenletes mélységre (3—4 cm), 25—30 cm sortávolságra vetjük, lehe­tőleg jelzőnövénnyel (saláta, mák), hogy a korábban kelő gyomokat idejében elpusztít­hassuk. Száraz időben kiadósán lo­csoljuk, a szedéskor letaposott földet rendszeresen lazítjuk. A magszárakat mindig törjük ki, né szívják feleslegesen a talaj­ból a tápanyagokat. Az áttelelt sóskát négyzetmé­terenként három deka pétisóval fejtrágyázzuk. Az idősebb nö­vényzetet ősszel a fagyok be­állta előtt melegágyi kerettel vesszük körül és ablakokkal letakarjuk. Az így hajtatott nö­vényzet még december végén is élvezhető leveleket nyújt. —bor—i Mekkora legyen? vezessen pontos nyilvántartást a keltetésről. A korai születésű nyuszikat már elválaszthatjuk. A növen­dékeket legjobb azonnal nemek szerint különválasztva elhe­lyezni. Ne feledkezzünk meg a fajtatiszta szülőktől származó utódok tetoválásáról. Már van elég zöld, fokozatosan áttérhe­tünk az etetésére. A téliről a nyári takarmányozásra való fo­lyamatos áttérés sok gondtól és bosszúságtól óvhat meg ben­nünket. Vigyázzunk a mérgező növényekre és rendszeresen permetezett gyümölcsfák alól származó füvet vagy más zöl­det se etessünk nyulainkkal! A szénazsebből soha ne hiányoz­zon a jó minőségű széna, és ne hanyagoljuk el az itatást sem. Persze ne a zöldtakarmányok­kal együtt tegyük a nyulak elé a vizet, mert ez könnyen felfú­vódást okoz. Ha van önitatónk; az egészen más, mert a nyulak megszokják, hogy nem kell sietniük az Ivással, bármikor rendelkezésükre áll a víz. Leg­helyesebb itatással kezdeni a napot, utána szemet vagy tápot adni, s két óra múlva felszol­gálni a zöldet. Délután lágyele­­ség, ennek élfogyasztása után ismét zöld kerülhet a nyíllak elé. A lágyeleség durvára őrölt szemesekből, reszelt répafélék­ből és párolt burgonyából áll­hat A keveréket kevés vízzel nedvesítve etetjük. A hónap végén már általában van jó legelő, kihajtjük a kecs­kéket. A vásárra szánt tenyész­állatokat kiadósabban etetjük; A körültekintő gondozás itt is kifizetődik. (kr)"

Next

/
Thumbnails
Contents