Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-26 / 12. szám
A gyümölcstermelés növelése össztársadalmi feladat Szlovákiában a gyümölcstermelésnek nagy hagyományai vannak. Jelenleg több mint 24 ezer hektár gyümölcsösünk van, amelynek azonban csak a fele hasznosítható intenzív körülmények között. Fogyatékosságnak számít, hogy a nagyüzemi gyümölcstermelés fejlesztését serkentő határozatokat nem teljesítették! A friss gyümölcsfélék szükséglete világviszonylatban növekvő tendenciát mutat. Hazánkban egy lakosra számítva évente 76 kg gyümölcs fogyasztásával számolunk. Ennek megteremtése érdekében Szlovákiában összpontosított nagyüzemi gyümölcsösöket kell kialakítani. Az intenzív gyümölcstermelésre ökológiai szempontból az i. termelőkörzet a legmegfelelőbb, amely 200—500 méter tengerszint feletti magassággal, 7—10 fok Celzius évi átlagos hőmérséklettel, és 500—800 mm átlagos évi csapadékmennyiséggel jellemezhető. A II. termelőkörzetben már jóval kedvezőtlenebb feltételek vannak a belterjes gyümölcstermelésre. Szlovákiában az intenzív gyümölcsösök létesítésére és fejlesztésére kerületek és termelőkörzetek szerint prognózist készítettek, amelynek kidolgozásánál figyelembe vették az ökológiai feltételek mellett az ökonómiai szempontokat is. így többek között az ipari központok friss gyümölccsel való ellátását, a gyümölcsfélék gyors elszállítását a feldolgozó üzembe stb. A gyümölcstermelésre kétségkívül a nyugat-szlovákiai kerületben vannak a legjobb feltételek, ahol a gyümölcsösök részaránya — szlovákiai viszonylatban — 45 százalékot képvisel. Az ökológiai és ökonómiai feltételek figyelembevételével a következő járásokban kerül sor a gyümölcstermelés további fejlesztésére: Komárno (előreláthatólag 2400 hektáron), Bratislava-vidéke (2200 ha), Senica és Levice (1600— 1600 ha), Dunajská Streda, Nové Zámky és Trenčín (1500— 1500 hektár). A 300— 500 hektáros gyümölcsösök telepítését már többek között megkezdték a rusovcei, stupavai, šuranyi, smolenicei, topolníkyi stb. szövetkezetben. A kelet-szlovákiai kerületben (a részarány 31 százalék) szintén adottak a feltételek az intenzív gyümölcstermelésre, de csak bizonyos körzetekben. így elsősorban a košicei és a trebišovi (előreláthatólag 2000— 2000 hektáron), valamint a michalovcei (1800 ha) és a prešov! (1600 hektár) járásokban. A mikrokörzetek közé többek között Sabinov, Vranov, Svidník, Levoča és Michalovce tartozik. A gyümölcsfélék termelésére a közép-szlovákiai kerület (24 százalék) melegebb vidékei is megfelelőek, elsősorban a prievidzai (előreláthatólag kétezer hektáron), a Rimavská Sobota-i és a zvoíeni (1500—1500 ha), valamint a luceneci (ezer hektár) járásokban. A mikrokörzetek közé többek között a šuricei, a Hontianske Nemce-i, a hodejovi, a plášťovcei és a blhovcei szövetkezet tartozik. A gyümölcstermelés a jelenlegi időszakban főként a kézi munkaerő függvénye, mert a régebbi gyümölcsösökben nem használhatók ki teljes mértékben a gépesítés adta lehetőségek. A másik oldalon azonban nem megfelelő a gyümölcsösök gépi ellátottsága sem. A szakosított gyümölcsösök gépesítési problémáinak a megoldására — a KGST keretében — létesítették az AGROMAS szervezetet,' amelynek hazánk sajnos, nem tagja. A legutóbbi 15 évben a gyümölcsfélék fajtaösszetételé is lényegesen megváltozott: a régebbi gyengén termő fajtákat új, bőtermőkkel helyettesítették. Jelenleg 35 alma-, 14 körte-, 1 cseresznye-, 5 meggy-, 6 sárgabarack-, 11 őszibarack-, 11 szilva-, 10 ribizli-, 8 egres, 3 málna- és 3 szamócafajta termesztése engedélyezett. A fajtaösszetétel azonban nem minden gyümölcsfélénél megfelelő. Például a piros termésű almafajták közül csak a Starkrimson szerepel, amely viszont igen érzékeny a kései tavaszi fagyokra. A sárgabarack fajták többsége gyenge fagyállősággal rendelkezik, amelyről az 1971— 1975-ös években is meggyőződhettünk. A legbőtermőbb almafajtát — a Golden Delicioust — már olyan nagy területen termesztik, hogy a fogyasztó nem érez különösebb vonzalmat iránta. Hasonló példák egész sorát említhetnénk, amelyek károsan befolyásolták a gyümölcstermelést. Az 5. ötéves tervidőszak éveiben 3500 hektár intenzív gyümölcsös telepítésével számoltunk. Különböző objektív és szubjektív okok végett azonban csak 950 hektáron valósítottuk meg! Ez az elkövetkező években kedvezőtlenül hat a gyümölcsfélék hozamára és a lakosság ellátására. Különösen nagy lemaradás volt tapasztalható a nyugat- és kelet-szlovákiai kerületben, elsősorban a komárnoi, senicai, levicei, Bratislava-vidéki, košicei és a trébišovi járásokban! Az intenzív gyümölcsösök telepítésének problémáit sokhelyütt a szervezési előkészületek hiányával magyarázzák. További fogyatékosság, hogy sok időt vesz igénybe a tervdokumentációk elkészítése, valamint a beavatottak elmulasztják a telepítés időtervének betartását! Kedvezőtlen hatással van az is, hogy az extenzív gyümölcsösök felszámolása és belterjesekkel való helyettesítése lassú ütemű és tervszerűtlen. További szervezési fogyatékosásgként szerepel az is, hogy az intenzív gyümölcsösök termőterülete kicsi. Ez ugyanis gátolja a nagyüzemi technológia alkalmazását és ezzel a munkatermelékenység fokozását is. Erről elsősorban a gyenge hozamok és a termelés nem megfelelő színvonalú gazdaságossága tanúskodik. Problémát okoz az is, hogy sokhelyütt az intenzív gyümölcsösöket nem megfelelő ökológiai feltételek közepette létesítették. Szlovákiában a legjelentősebb belterjes gyümölcsösök többségét 15 évvel ezelőtt telepítették. Termőterületük további kiszélesítése az utóbbi években pangási állapotban volt, amit még az is hátrányosan befolyásolt, hogy a kipusztult fák helyére nem telepítettek újakat, főleg a sárga- és őszibarack esetében! Ez a kiesés évente körülbelül 5 százalékot jelent! A gyümölcstermelés belterjesítése szempontjából ugyancsak hátrányosan hat, hogy nem rendlekezünk kellő mennyiségű és minőségű raktárral, s a gyümölcsfélék feldolgozása sem problémamentes. Ezt tapasztalhattuk tavaly is. Jelenleg Szlovákiában 16 ezer 300 tonna kapacitású' raktárral rendelkezünk, ami nagyon kevés. Hiszen l§85-ben már 67 ezer 280 tonna befogadóképességre volna szükségl A jelenlegi ötéves tervidőszakban 15 ezer 370, az elkövetkezőben pedig 14 ezer 140 tonna kapacitású raktárakat építünk. Ezáltal 1985-ben lehetőség nyílna a csonthéjas gyümölcsfélék hatvan százalékának tárolására. Tanácsos volna, ha a felvásárló vállalatok ezeket a raktárakat saját maguk vagy a mezőgazdasági üzemekkel kooperációs vagy üzemközi vállalkozás keretében építenék Az elmondottakból megállapíthatjuk, hogy 1970 óta nem változott különösképpen a gyümölcsfélék termesztése, sem mennyiségi, sem minőségi tekintetben. Komolyabb hiányosságok azonban az irányító szervek oldaláról is előfordultak. Lényegében ezekkel a problémákkal jellemezhető Szlovákia jelenlegi gyümölcstermelési úzínvonala. A gyümölcstermelés egyik legalapvetőbb intenzifikációs tényezője a vegyszeres védekezés. A nagyüzemi gyümölcsösök bel teljesítésével megnövekedtek az igények a hathatós védekezési eljárásokkal szemben. Egyre újabb és újabb -készítmények kerültek alkalmazásra, s növekudett a vegyszerek száma is. Meg kell azonban jegyezni, hogy sokhelyütt még ennek árán sem érték el a védekezés megfelelő színvonalát. Ez elsősorban a helytelen időben végzett permetezéssel magyarázható, ami még rengeteg termelésfejlesztési lehetőségre utal. A vegyszeres védekezés színvonalasabbá tételének tekintetében nagy jelentőségű az előrejelző- és tanácsadó növényvédelmi szolgálat tevékenysége, amit az elkövetkező időszakban tovább kell fejleszteni. A komplex vegyszerezés szempontjából minőségi javulás várható az agrokémiai vállalatok működésével. Az elfogadott koncepció alapján 1985-ben egy mezőgazdasági üzemben legalább száz hektáros gyümölcstermesztéssel számoltak. A nagyüzemi gyümölcstermelés fejlesztéséből, a lakosság szükségletének fedezéséből és néhány szocialista ország (Magyarország, Bulgária,Szovjetunió) tapasztalataiból kiindulva azonban feltétlenül szükséges változtatni ezeken a célkitűzéseken. Komolyabb előrehaladást csak akkor érhetünk el, ha 1985-ig SCO—700, az elkövetkező időszakban pedig 700— 2009 hektáros gyümölcsösöket telepítünk és művelünk, elsősorban kooperációs viszony keretében! ilyen rendszert alkalmaznak pékiául Magyarországon, ahol 5000—6000 hektáros gyümölcsösöket művelnek kooperációs keretek között: Dánszentmiklóson almát és sárgabarackot, Hosszúhegyen és Mátészalkán almát stb. Kooperációs csoportoulások már nálunk is vannak, így a Dunajská Streda-i Agrofrigor és a Prievidzai Polnoprodukt vállalat. A gyümölcstermelés növelését Szlovákiában elsősorban a nagyobb terméshozamok elérésével biztosíthatjuk, s ez a jelenlegi ötéves tervidőszak egyik fontos feladata is. A nagyüzemi gyümölcstermelésben szerzett ismeretek és a külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy minőségi változást csak e következő alapfeltételek betartásával érhetünk el: ■ megvalósítani hazánk tagfelvételét az AGROMAS szervezetbe; ■ kialakítani a megfelelő kutató és fejlesztő bázist; ■ megoldani az adás-vételi kapcsolatokat, beleértve a tárolást és feldolgozást; ■ megismerkedni a külföldi tapasztaltokkal és technológiákkal; ■ elmélyíteni a dolgozók és üzemek versenymozgalmát; ■ intenzív gyümölcsösöket megfelelő ökológiai feltételek között kell létesíteni stb. BARA LÄSZLÖ Az őszibarack mézgásodásának okai Szamócát minden kiskertbe! A szamóca a legkorábban érő gyümölcsféleségek közé tartozik. Béltartalom szempontjából a legértékesebb gyümölcseink egyike. Közvetlen fogyasztásra és házi tartósításra (kompót, dzsem) egyaránt alkalmas. A gyümölcs 87—90 százalék vizet, 6,3—6,5 százalék cukrot, 1,35 százalék savat (ebből 90 százalék citrom- és 10 százalék almasavat) tartalmaz. A gyümölcslé 60 mg A-, 30 mg Bl-, 70 mg B2- és 30—90 mg C-vitamint, továbbá PP-vitamint és ásványi anyagokat tartalmaz. Az egy termést adó szamócát általában nyáron, augusztusban ültetjük, de tavasszal, áprilisban is ültethető. Ennek előnye, hogy kevesebb palántára van szükségünk, és az ültetés nem függ az elővetemény tenyészidejének tartamától. S ha elég nedves a talaj, öntözni sem kell! A tavaszi palánták fejlettebbek, könnyebben beszerezhetők, s a sorközöket jól hasznosíthatjuk más zöldségfélékkel. A tavaszi telepítés hátránya, hogy termésre csak egy év múlva számíthatunk. Más a helyzet az évente kétszer vagy többször termő (remontáns) fajtákkal. Ezeket mindig tavasszal ültetjük, mert az őszi telepítéskor még gyümölcs van a fiatal növénykéken. Telepítés: 50X50 cm-es térállásban, az ágyások 2,5 méter szélesek legyenek. A növényeknek csak a két középső levelüket hagyjuk meg. A remontáns fajták legfeljebb két évig hagyhatók egy helyen. A kiskertbe ajánlható egyszer termő fajták: Surprise des Halles, Senga-Sengana, Roxana, Senga Precosa, Redgauntlet. Ezekkel majd a nyári ültetést megelőző időben foglalkozunk bővebben. A remontáns fajták közül kettőt ismertetünk. Hummi Gcnto: középerős növekedésű, sok ostorindát fejlesztő, kétivarú virágokat hozó német fajta; utolsó gyümölcseit a kései fagyok idején érleli be. Többnyire hosszúkás, középnagy vagy nagy gyümölcsei éiénkpiros színűek, kellemesen édeskés ízűek, aromásak. A hozzáférhető folytontermő fajták közül ez az egyik legjobb gyümölcsöt nyújtó, bőtermő fajta. Tápanyagokkal jól ellátott, nedves talajt igényel. Gyümölcse főleg közvetlen fogyasztásra alkalmas. Rena: újonnan engedélyezett, hazai nemesítésű fajta. A Red Rich és a Senga-Sengana fajták keresztezésével hozták létrg a bojnicei Nemesítő Állomáson. Középerős növekedésű, elegendő ostorindát fejlesztő és az ostorindákon még az első fagyok idején is gyümölcsöt kínáló folytontermő fajta. Gömbölyded vagy szívalakú gyümölcsei sötétpirosak, aromásak és ízletesek, mért sav- és cukoitartalmuk harmonikus. Közvetlen fogyasztásra és tartósításra (kompót, dzsem) egyaránt megfelelő. Humuszban, tápanyagokban gazdag, jó vízellátottságú talajt igényel. Jó minőségű, egészséges palántákat a bojnicei Gyümölcstermesztési Nemesítő Állomáson (prievidzai járás) lehet beszerezni. Krampl Stefan A betegséget különféle okok válthatják ki. Ezek: egyoldalú nitrogén-túltrágyázás, helytelen metszés, a gombabetegségek által megtámadott fa legyengü- Jése, Leucostoma cincta és L. persoonii gombabetegségek kártétele. A nitrogénnel egyoldalúan túltrágyázott fák későn fejezik bo a tenyészidőt és az erősebb fagyok kárt tesznek az éves hajtásokban. A fagysebeket megtámadják a leucostomák. Ügyeljünk rá tehát, hogy a fákat kellő arányban lássuk él a számukra szükséges tápanya gokkal, nitrogénnel, foszforral, káliummal, mésszel, magnó ziummal és nyomelemekkel. A helytelenül végzett metszés szintén előidézheti e betegséget. Kora tavasszal csak az éves hajtásokat lenne szabad metszeni, az idősebb ágak kurtítását vagy eltávolítását szeptemberre hagyjuk. A keletkezett vágási felületeket mindig alaposan be kell kenni oltóviasszal vagy fehér latex-festékkel, hogy lezárjuk az utat a kártevők és a betegségek előtt. A levélfodrosodás által legyengített őszibarackfák keveset teremnék és kevésbé ellenállók a leucostomáknak. Ezért a fákat rendszeresen kell permetezni a levélfodrosodás ellen. Decemberben a Nitrosan 25 kétszázalékos, vagy a Nitrosan 50 1 °/o-os töménységű oldatával kell jól lemosatni. Kora tavasszal rügyfakadás előtt a Kuprikol 50 20 °/o-os oldatával kezeljük a fákat. Akinek van Polybaritja, négy-öt százalékos töménységű oldatot használjon (40—50 dkg szer 10 liter vízben kijuttatva). Ezzel a kezeléssel egyúttal a levéllikasztó betegség ellen is védjük fáinkat. Nyáron a levéllikasztó betegség ellen óvjuk a fákat. A fertőzés tünetei a leveleken, gyümölcsökön és az éves hajtásokon észlelhetők. Kezelés; nyáron 0,2 °/o-os Dithane M 45. Ősszel a lombhullás után Kuprikol 50-ből készített 2 Vo-os oldattal permetezünk, a leveleket összegereblyézzük és elégetjük. Az őszibarackfák mézgásodását, az ágak és a fák pusztulását a Leucostoma cincta és a L. persoonii gombabetegségek okozzák. Főleg a betegségek, a hidegek, a nagy szárazság és a helytelen tápanyagpótlás által károsított fákat támadják meg. A gyümölcsfán levő sebek (metszés, fagyfolt, nyúlkár stb.) a fertőzés bemeneti kapui. A fertőzött sebekből mézga folyik, az ágak é„ a fa is idővel kiszárad. A betegséget jobb megelőzni, de ha már fertőződöt a fa, legalább igyekezzünk kikezelni. A beteg ágakat vágjuk le és égessük el, a mézgás gócokat vágjuk és kaparjuk ki az egészséges részig, majd kenjük be 1 %-os sóskasavas oldattal. Ez elősegíti a sebek gyors gyógyulását. (Ki) Kettős cél érdekében Ezekben a napokban, hetekben nagyon sok kisállattenyésztő fontolgatja, tervezgeti állatállománya gyarapításának, fejlesztésének módját. Azok terveznek helyesen, akik saját érdeküknek és a népgazdaság céljainak megfelelően, eddigi tevékenységük folytatására, illetve fejlesztésére törekednek. A kisállattenyésztők ezen népes családjába tartozik Husvéth Lajos nyugdíjas pedagógus, a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége šamoríni alapszervezetének vezetőségi tagja, a helyi pionír-otthon mellett működő kisállattenyésztő szakkör vezetője is. A tapasztalt tenyésztőt abból a célból kerestük fel, hogy tájékoztasson bennünket a tulajdonképpen kettős célt szolgáló tevékenységéről. — A pionírotthon mellett működő szakkörnek valójában kettős feladata van, melyek a gyakorlatban a népgazdaságunk igényeinek megfeleő termelésben, illetve a szakkör tagjaira való pedagógiai ráhatásban érvényesülnek. Főleg az utóbbi gyakorlati jelentősége értékes, mivel a mezőgazdaság megszerettetését szolgálja. A természet, valamint a mezőgazdaság tanulmányozását a tantervek előírják, de ennek realizálására az iskola keretén belül — elsősorban az állattenyésztés szakaszán — nincs gyakorlati lehetőség. Ebből a szempontból kell értékelnünk ezen szakköri foglalkoztatás jelentőségét, melyen a tanulók közvetlenül, természetes Jtörnyezetükben figyelhetik meg és tanulmányozhatják az aprőállatok — nyulak, galambok, baromfiak — életfolyamatait. A szakszerű magyarázattal kísért gyakorlati munka abban is segíti a fiatalokat, hogy alaposan megértsék az állatok gondozásának jelentőségét a minőségi javítás és a nemesítés terén, ugyanakkor érdeklődésük is fokozódik a mezőgazdasági termelés iránt. Annak ellenére, hogy baromfi- és galambtenyésztéssel is foglalkozunk, szakköri munkánk a nyúltenyésztésre épül. A szakkör fiatal tagjai, a tenyésztői munkájukon keresztül tanulmányozzák az állatok életfolyamatait, összehasonlításokat végeznek, s megfigyeléseikből önálló következtetéseket vonnak le. Hogy ezek a következtetések ne legyenek Irreálisak, ezért nagy gondot fordítanak a fajták kiválasztására. az elhelyezésre és a tenyésztés technológiájára. Nyúlállományunk 'egyébként új-zélandi és bécsi fehér fajtákból tevődik össze. A CSSZK-ból rendelt és rövidesen megérkező nemes hús-* típusú fajták a szakkör és a város kisállattenyésztői nyúl-* állományának vérfrissítését, valamint a fajtaválaszték gazdagítását szolgálják majd. , (aőí Katka - bőtermó bokorbab fajta Április derekán védett termőterületeken elvethetjük a babot. A karósbab hosszabb ideig és többet terem, viszont igényesebb^ mint a bokorbab, ezért jól el kell látni tápanyaggal. Középkötött talajon három-négy, laza földben öt-hat centiméter mélyre tegyük a magot. Virágzás előtt, közben és után kiadósán locsoljuk meg (25—30 mm), hogy gazdagon teremjen. Aki nem tudja biztosítani a rendszeres öntözést, az inkább bokorbabot válasszon. Legjobb a hazai fajtaválasztékba 1975-ben besorolt Katka bokorbab fajta. Közepesen sűrű levélzetű, 45—48 cm magas, csak enyhén megdőlő bokrot fejleszt, középhosszű (12—15 cm) zöld hüvelyt, közepesen nagy fehér magvakat terem. Az eddig legelterjedtebben termelt Šárka és Slávia fajtáknál bőtermőbb, jobban ellenáll a betegségeknek, s mivel hüvelyei legkevesebb hat-hét centiméterrel a gyökérnyak fölött helyezkednek él, a gépi betakarításra is alkalmasabb. Tenyészideje nyolcvan nap, ezermagsúlya 330—360 gramm. Konzervipari célokra megfelelő.