Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-26 / 12. szám
1977. március 26. SZABAD FÖLDMÜVE?, IS Korszerű vadgazdálkodás 'A mai ember «lámára a vadászét nemcsak a lövést, a zsákmányszerzést jelenti, sokkal inkább a vadászatta) járó élményt, a szabad levegőt, a természetet, az erdő-mező, növény- és állatvilág ismeretét, a kikapcsolódást, a szórakozást. Ma a tudatosan irányított vadgazdálkodós környzetet óv. A vadász szaporítja, eteti a vadat, szabályozza a vadállományt, lehetővé teszi a veszélynek kitett állatok megmentését. A korszerű vadgazdálkodás az ember és a természet kapcsolatának legegészségesebb megnyilvánulása. A va-Ül dász mesterséges beavatkozással próbálja elérni azt, amit valaha a természet tartott egyensályban. Gondoskodik arról, hogy egy-egy területen csak annyi vad éljen, amennyit az el tud tartani. A beteg, satnya, továbbtenyésztésre alkalmatlan, rossz örökítőképességű egyedeket lelövik. Ugyanakkor gondoskodnak a vad etetéséről, búvóhelyéről. Természetesen, a vadásznak ezen túlmenően van más küldetése is. Őseink által folytatott vadűzésből, egyszerű zsákmányolásból ma mór sport lett; olyan nemes sport, amelyben a vadászember kikapcsolódást, üdülést talál. Ezek a gondolatok foglalkoztattak és ezekről, beszélgettem Fodor Lászlóval és Molnár Nándorral, a «alkat Jánošík Vadásztársaság vadászaival. A vadgazdálkodás szempontjából a vadászterület kedvező fekvésű. Az 1824 hektáros területet keletről nyolctfz kilométernyi távolságban (az Ipolyon tál Magyarország felől) a börzsönyi hegyek övezik., amelyekben számos nagyvad él. Nyugatról a Nagyjánosi erdő határolja. A terület állatvilága „tarka“; főleg szarvas, őz, vaddisznó, borz, hörcsög, nyúl, fácán található, de előfordul a nyest, a fogoly, a szalonka is, főképpen a lelédi ré szén, melynek kilövése nagy tapaszta latot igényel. A ragadozó madarakon kívül ezt a helyet kedveli a róka, a görény, a nyest, a vadmacska. Az utóbbiak nagyon elszaporodtak és nagy kárt tesznek a nyál, és a fiatal őzállományban. Hasznosságuk nem vitatható — mondta Fodor László, hiszen selejtező szerepükön kívül rengeteg mezei pockot fogyasztanak. Hangya Károly, a vadásztársaság elnöke az évzáró gyűlésen értékelte az elműlt év eredményeit. Rámutatott az előforduló hiányosságokra és kijelölte azt az utat, amelyen ebben az évben haladniuk kell. Az elnök szavai szerint a semmiből indultak, de az öszszefogás és a jó szervezés eredményeként évről évre gyarapodott vagyonuk. Három évig csak káros vadra vadásztak, üt év letelte után terítékre került az első vaddisznó, azután egyre többet lőttek. Hiszen csak Hangya Nándor tizenkét vaddisznóról húzta le a bőrt. A legnagyobb egy két mázsás kan volt. A káros vad kilövése terén főleg róka kilövésével is ő dicsekedhet a legjobb eredménnyel. A „ravasz kópé“ egy alkalommal elriasztott előle egy gyönyörű vadkant, míg egy másik alkalommal a már terítékre került rókakölköket az anya visszalopta, tgy bosszulta meg őt, amíg a további káros vadakra cserkészett. Színek Alfréd trófea-gyűjteményét gazdagítja egy aranyérmes őzbak agancs, amelyért a Szlovákia Vadászszövetség szakemberei 136,80 pontot adományoztak. Ezzel szerezte meg az aranyérmet. A jobboldali agancs 27,3 cm, a baloldali pedig 26,6 cm hosszú. A trófeákból kiállítást rendeztek. A szervezet fennállása óta évenként színvonalas „galamblövészetet“ is szervez. Az efsz és a vadásztársaság között nagyon jó az együttműködés. A szövetkezet járművel, szálas- és szemes takarmánnyal segíti az egyesületet, míg ők a szövetkezet sürgős munkáiban segítenek. A vegyszeres SZABÓ LŐRINC: gyomirtás, műtrágyázás, de főleg a tavaszi hengerezés sok fácántojást és kisnyulat betakar. Ezen a téren van még javítanivaló. A vadvédelem érdekében riasztó eszközöket szerelnek fel a vontató jármüvekre. Továbbá szükséges lesz, hogy a fácántojásokat nsszegyűjtsék és mesterségesen keltessék ki. Ezenkívül részt vesznek a községszépftési akciókban is. Legsürgősebb feladatuknak tartják az etetők, magaslesek készítését, tető alá hozni a vadászházat, melynek padlását takarmány tárolására fogják felhasználni. Mindent egybevetve jó úton halad a salkai vadászegyesület. Majerszky Márton Nyitnikék Alszik a hóban a hegy, a völgy; hallgat az erdő, hallgat a föld. Nyitni kék, fütyült, nyitni kék, szívnek és tavasznak nyílni kékl Mikor legutóbb jártam itt, nyár nyitogatta pipacsait, Nyitni, de — nyitni; de — nyitni kék! Fütyülöm én is énekét. a nyár nyitogatta, temette az ősz; és volt, aki vesztett, és nincs, aki győz. Nyitni kékl — fütyülök utána s nézek az eltűnő madárra. Lombnak, virágnak nyoma sehol, fekete csontváz a fa, a bokor, Nyitni kék, fütyülöm, nyitni kék, hinni és bízni kellenék, s halotti csipke a díszük is, az a törékeny tündéri dísz, mint az a fázó kis madár, aki sírja, de bírja, ami fáj, mit rájuk aggat éjszaka fehér kezével a zúzmara. akinek tele rosszabb, mint az enyém, és aki mégis csupa remény. Alszik a hóban a hegy, a völgy; hallgat az erdő, hallgat a föld. Nyitni kék, indulok, nyitni kék, fog az én szívem Is nyitni még. Egyszerre mégis rezzen a táj: hármat fütyül egy kis madár. Nyitni kék! Ébred a hegy, a völgy, tudom mire gondol a néma föld. Háromszor hármat lüktet a dala, vígan, szaporán, mint éles fuvola. ö volt a szája, a Nyitnikék, elmondta a holnap üzenetét: Az a fuvolás a Nyitnikék! Már kezdi is újra az énekét: a hitet, a vágyat fütyülte szét, kinyitotta a föld őrök szívét: két füttyre mindig kvart lefelé: nem sok, de örülni ez is elég. fütty-fütty-fütty- nyitni kék, nyitni kék — Nyisd ki, te, versem, az emberekét! Olt If. Sok még a tennivaló ahhoz, hogy a méhészeti farm nagyüzemi alapokra helyezve tevékenykedjen. Tény, hogy a cél elérése érdekében eddig is komoly munkát végeztek. A méhek téli szállása, valamint a raktárhelyiség körül szabadon mozoghatnak az autók, targoncák, motorkerékpárok. Lehetővé vált a méhek vándoroltatásának gépesítése, a kaptárak rakodása, szállítása stb. A méhészek az utóbbi öt évben sikerrel használják a nagy teljesítményű viaszolvasztókat, a hordáshoz szükséges kellékeket, a létrákat, a méhészkocsikat, a villamos üzemelésű fúrót. Az utóbbi, óránkénti teljesítménye hatvan keretráma átlyukasztása. Az elmúlt évek telén pótkocsik építéséhez fogtak. Ilyen két pótkocsi nyolcvan méhcsalád részére már elkészült, amit sikerrel használhatnak. Ezzel az év folyamán nemcsak a többszöri vándoroltatással járó munkákat könnyítették meg, hanem a munkatermelékenység növelésében is jelentős szerepe van. A hordás Időszakában kis traktorral szállítják a méhcsaládokat a beporzásra váró növényi kultúrákra, s gyorsan eltávolítják azokból a veszélyeztetett övezetekből, ahol mérgező anyagokat fedeztek fel. A méhcsaládokat a téli állandó szálláshelyükön helyezik el. A pótkocsis méhtenyésztés esetén előfordul, hogy nincs szükség rakodókra, külön kocsikra stb. A méhészek abban egyeztek meg. hogy fölépítenek egy helyiséget a mézpergetésre. Ezt a fedelezés eltávolításra alkalmas berendezéssel és elektromos mézpergetővei szerelik fel. A kolhoz vezetősége teljes mértékben támogatja a méhészek munkáját, s elősegíti a méhészeti farm munkálatainak gépesítését. A farm méhészei különös figyelmet szentelnek az alapfokú tenyésztői munkának. A gyakorlatban tapasztalták, hogy milyen nagy jelentősége van a méhcsaládok minőségi javításának, ami a termelékenység növelésének fontos tartozéka. A méhcsaládok minőségi osztályozását az őszi és a tavaszi nyilvántartás alapján végzik. Minden évben három csoportban gyűjtik össze a minőségre vonatkozó adatokat. Erről kimutatást készítenek. Az első csoportba azokat a méhcsaládokat sorolják, amelyek rendszeresen a legnagyobb mézhozamot nyújtják. Hogy a jó családok öröklődő tulajdonságait megőrizzék, minden harmadik évben felújítják a nagy mézhozamot nyújtó méhcsaládokat, azok anyáit. A második csoport a legszámottevőbb. Termelékenysége kisebb mint az első csoporté. A harmadik csoportba a gyenge, kevés mézhozamot nyújtó családok tartoznak. G. V. Gajdin és I. T. Goncsarov jól tudják, milyen óriási jelentősége van a fiatal, termékeny anyáknak. Ezért nagy figyelmet szentelnek kinevelésükre. Ezt a munkát tavasz kezdetén végzik, amikor nyiladozni kezdenek a mézelő növények, amelyek virágport és nektárt nyújtanak a családoknak. Az anyanevelést sohasem a főhordási időszakban végzik, mert akkor sikertelenséghez vezetne. A két méhész háromszáz méhcsaládot gondoz, tehát nem engedheti meg magának azt, hogy főhordás idején a méhek anyákat neveljenek. Ilyenkor már nem cserélik ki az öreg, rossz anyákat, a kis termelékenységű méhcsaládokat. Az anyákat álcaátvivés nélkül nevelik. A méhészek komoly sikereket érnek el az anyák kicserélésében. Olyan méhcsaládban, ahol az anyát ki kel) cserélni, a szélső keret közé (második vagy harmadik) érett anyabölcsőt helyeznek. A következő napok után észrevehető, hogy az anya az anyabölcsőből kijött-e vagy a méhek szétmarták. Ha az anya él, úgy a méhcsalád befogadta azt, ha azonban elpusztult ismét anyabölcsőt adnak be a családoknak. Szerintük ez a módszer a legjobban bevált, mert egyszerű és eredményes, de főképpen azért mert alkalmazásával normális élet folyik a méhcsaládokban és nincsenek zavarva. Az öreg anyánál gyakran előfordul, hogy a peterakás elhúzódik. A méhész semmiféle változást nem vesz észre ez alatt az idő alatt, de olyan eset is adódhat, hogy a fiatal anya nem párzik és nem kezd petézni. A méheket kilenc ember helyett kettő látja el. Megközelítőleg kétszer kevesebb a dolgozók száma, emellett igényes feladatokat teljesítenek. Ezek megkönnyítették a méhészeti munkálatokat és kedvező feltételeket teremtettek a nagyobb méhcsaládok kialakítására. Míg évekkel ezelőtt a farmon a méhcsaládok szállítására húsz autóra volt szükség, jelenleg csak hétre. Összehasonlítás végett vegyük i960—1965-ös éveket. Az öt év alatt az átlagméztermelés megközelítőleg mind a három méhesben huszonnégy kg-ot tett ki méhcsaládonként évente Egy méhészre kétszáz kg termelése jutott. A méhészet fenntartásának költsége tizenegyezer rubel volt egy évben. a viasztérmelés 0,4 kg-ot tett ki. Egy dolgozóra ebben az időszakban 1400 kg átlagos méztermelés jutott, miközben a költségeket hat-hét ezer rubelre csökkentették. Egy mázsa méz kitermelése 150 rubelba került. A méhészek jövedelme a méztermelés eredményétől függ. A szomszédos kis méhészetekben ugyanebben az időszakban egy méhész száz méhcsaládot gondozott. Termelésük 26 kg brutto méztermelést tett ki évente és 0,25 kg viaszt méhcsaládonként. A méhészfarmon minden évben területi, járási konferenciákat tartanak, amelyeken részt vesznek az agronómusok, állategészségügyi dolgozók é* az ellenőrző bizottság képviselői. Azok az eredmények és tapasztalatok, amelyekre a Bolsevik kolhoz nagyüzemi méhészei és vezetői szert tettek, azt igazolják, hogy a belüzemi összpontosításnak igen nagy előnye van a kis méhészetekkel szemben. Csakis szakosítással, nagy méhészfarmok létrehozásával lehet fokozni a méztermelést, alkalmazni az új technológia módszereit, kiválasztani a szakképzett embereket, mert ez az út vezet a jövedelmezőség felé. Szovjet forrásanyagok alapján írta: J. Ferenöfk HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 15. oldalán (5. szám) megjelent „A vadászok tevékenysége és feladatai“ című cikk 3. bekezdésében hiba csúszott. A mondat helyesen így hangzik: „A csülkös vad ezer hektár vadászterületre... stb., stb. Kérjük olvasóink szives elnézését. A méhek szerepe a termésnövekedésben A méhészeknek közvetlenül az ősz szehasonlítás után nem sikerült kima gasló eredményeket elérni, de a ké sőbbiek során elhatározták, hogy nö vélik és olcsóbbá teszik a termelést Ez mennyiben sikerült? Ezt az utóbbi öt év eredményei mutatják. 1970— 1975-ig a brutto méztermelés 32 kg-ot, Már szóltunk a méhek beporzó, megtermékenyítő tevékenységéről, mely még a méztermelésnél is többszörös hasznot jelent, mégis kevesebbre értékeljük. Néhány érdekes kísérleti eredmény talán jobban meggyőz mindenkit arról, hogy a méhészkedés nemcsak a méhészeknek, hanem a kertészeknek, mezőgazdáknak is milyen hasznos. Szovjetunióban a méheket üvegházi uborka megporzására használták fel. Az uborka idegen megporzással terméknyülő növény, termesztésében a méhek beporzó munkája nélkülözhetetlen, illetve körülményes, kézi munkával kell pótolni. Az üvegházi termesztésben a méhek nemcsak helyettesítették a kézi munkát, hanem a minőséget is javították. A kézzel porzott virágok 55 százaléka, a méhporozta virágok 74 százaléka termékenyült meg. Franciaországi kísérletek eredménye a szántóföldi kultúrák termésnövekedésében szintén elgondolkoztató. A méhek jelenléte: 44 százalékos 50 százalékos 89 százalékos 77 százalékos termésnövekedést eredményezett. az ilyen irányú szovjet kísérletek és megfigyelések, melyekről az egyik méhészlap tudósított. A méhek számának ismeretében a várható termést ki lehet számítani, ■^illetve a méhek számának fokozásával tudatosan, célszerűen növelni. Néhány szemelvény az érdekes kísérletből: Napraforgónál, ha száz m2-re számítva 25 méh jut, a várható termés tíz mázsa mag; ha száz méh jut, a várható termés 21—25 mázsa mag. Vörösherénél, ha száz m2-re 5—7 méh jut, a várható termés 0,2— 0,3 mázsa mag; ha 50—58 méh jut, a várható termés 4,6—5 mázsa mag hektáronként. Meggynél, ha ezer virágra egy méh jut, a várható termés 3—4 kg* ha pedig 5—10 méh jut, a várható termés 15—18 kg meggy. Almánál, ha száz virágra 1—2 méh jut, a várható termés 27—29 kg alma; ha 11—13 méh jut, a várható termés 72—94 kg aima termőfaegységenként. Érdemes lenne nálunk is ilyén megfigyeléseket, számításokat végezni. Mindenesetre a méhek munkájának nagyobb szerepet kell tulajdonítani a termelés növelésében, mert minden technológiai fejlesztés bizonyos tekintetben csak korlátozott eredményt fog adni, ha erről a fontos biológiai tényezőről megfeledkezünk. Szegő Lajos vörösherénél lennél takarmánybabnál csillagfürtnél Még érdekesebbek
