Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-19 / 11. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1S77. március 18 12 A maglucerna vegyszeres védelme poloskák ellen 'A jelenlegi helyzetet mérlegelve megállapíthatjuk, hogy a maglucerna termesztésében elért eredmények még korántsem kielégítők és kockázatmentesek. Gyakran még a legkorszerűbb agrotechnikai eljárások alkalmazásakor is elmarad a várt eredmény. A gyenge és bizonytalan terméshozamok alakulását többféle tényező idézheti elé. Ide sorolhatjuk a kártevő rovarok okozta károkat is. Maglucernásokban a legjelentősebb veszteségeket elsősorban a bimbót, a virágot és a csigát károsító rovarok okozzák. Ezek közül legveszélyesebbek a poloskafajok (Heteroptera spp.j. A poloskák elleni védelemben a vegyszerek alkalmazása a leghatásosabb, bár gyakran negatív hatással — mint például a maglucerna megtermékenyítésénél fontos szerepet játszó vad- és háziméhek pusztításával — jár együtt. A külföldi szakirodalomban számos közlemény szól olyan védekezési módszerekről, melyek elősegítik a vegyszerek nélkülözését vagy csökkent mértékű alkalmazását. Ezek elsősorban a mechanikus védekezési eljárásokon alapulnak, de hatékonyságuk egyelőre kismértékű. Közülük különös figyelmet érdemel egy újszerű, Magyarországon kifejlesztett módszer, amelynek az a lényege, hogy a maglucerna első kaszálásakor szűk „fogó“-sávokat hagynak. Ezeken a zöldlucerna betakarítása után a tarlón megmaradt kártevők gyülekeznek és ezután mechanikailag megsemmlsítbetők, vagy a gyorsan lekaszált és betakarított sávokban levő lucerna silózásával eltávolíthatók. Ez a módszer lehetővé teszi a vegyszerek korlátozását és ezáltal a méhek és egyéb hasznos rovarok megkfmélését. Egyébként a poloskák elleni védelemben az általában ajánlott agrotechnikai védekezési módszerek sem bizonyultak hatásosnak, mint például az új vetéseknek a többéves növényzetekből legalább 0,5—1,5 km-es távolsága, mert a poloskák — főként a mezei fajok — még ennél is nagyobb távolságokról képesek átvándorolni. A lucerna első kaszálásakor a poloskák lárvái sem pusztulnak el olyan mértékben, hogy egyedszámuk a kritikus érték alatt maradjon. A maglucornásokban végzett felmérések eredményei arra utalnak, hogy az egyes poloskafajok közül a legnagyobb számban — elsősorban a déli övezetekben — a lucernapoloska nemzendéke fordul elő. E kártevők lárvája és imágója egyaránt súlyos károkat okozhat, különösen a negyedik és ötödik lárvaalakban. Ugyancsak nagy károkat okozhatna к a fiatal imágók is. A lucerna különböző generatív szerveit elsősorban mechanikailag, a szúrás következtében, másodsorban pedig — a szivogatás közben toxikus anyagok kiválasztódásával — fitotoxikusan károsítja. Szivogatás következtében a megtámadott szervek fejlődése lelassul, a bimbók és a virágok rendszerint elhervadnak és leszáradnak, ami a kisebb magtermésben jelentkezik. A lucernapoloska okozta károk következtében nemcsak a hozamok csökkennek, hanem romlik a termés minősége is, ami elsősorban a magvak csírázó képességének és ezermagsúlyának csökkenésében nyilvánul meg. A gazdasági károk mértéke a lucernapoloska egyedszámától függ. A második, nem kevésbé veszélyes csoportot a mezei poloskák képezik. Kártételük a lucernapoloskáéhoz hasonló. A maglucernásokba rendszerint a szomszédos növénykultúrák betakarítása után telepednek át és főleg a zöld és sárga csigákat károsítják. További gyakori és nagy számban előforduló faj az ugrópoloska, amely a lucernásokban június második felétől augusztus elejéig tartózkodik. Elszaporodása esetén ez a faj Is jelentős károkat okozhat. A KARTÉTEL FELMÉRÉSE ÉS AZ ELŐRE JELZÉS Mivel a poloskák okozta károk nagysága elszaporodásoktól függ, ismerni kell kártételük gazdasági határát, tehát azt az értéket, amelynél a vegyszeres védekezés már gazdaságos. A gazdasági károk felmérése során tekintetbe kell venni a kártevő és a védekezési technika által okozott veszteségeket, valamint a feltételezett növényvédelmi költségeket. Tehát a kártétel gazdasági határának megállapításához fontos tudni a kártevő popolációk sűrűségét, ezért minden vegyszerezés előtt — előrejelzés segítségével — felmérést kell végezni. A poloskák létszámvizsgálatához a fűhálós módszer alkalmas. Egy-egy mintavételhez legalább száz — minimálisan ötven — hálócsapás háromszori ismétlésben szükséges. A hálócsapás anyagát vászonzacskóba gyűjtjük, majd a rovarok elpusztítása és összeszámlálása után kiszámíthatjuk az egy-egy hálócsapás átlagértékét. A poloskák kártételének megállapítása érdekében számos megfigyelést és kísérletet folytattak. Ezekből kidé-A TUDOMÁNYOS-TECHNIKÁI TÁJÉKOZTATÓ INTÉZET KÖZLEMÉNYE rül, hogy egy-egy lucernapoloska huszonnégy óra alatt egy bimbót vagy egy virágot képes elpusztítani, ami a virágzás időszaka alatt huszonegy virág, megfelelő termékenyítés esetén pedig nyolcvan-kilencven mag károsítását jelenti. Ennek alapján és a száz hálócsapásra jutó poloskák darabszámának ismerete mellett kiszámíthatjuk a hektáronkénti magvesztéséget és a poloskák egyedszámának azt a határértékét, amelynél már olyan gazdasági károk lépnek fel, amikor a vegyszeres beavatkozás elkerülhetetlenné válik. Ezenkívül a földi növényvédő gépek alkalmazása esetén tekintetbe kell venni a haladási nyomok okozta károkat is, melyek hektáronként hozzávetőlegesen 2,6 kg-os magvesztéség körüliek. Az eddigi kísérletek felmérésének értékelése során arra az eredményre jutottak, hogy a poloskák okozta károk gazdasági határértéke — tehát az az egyedszám, amelynél már a vegyszerezés gazdaságos — a teljes zöldbimbózáskor (száz hálócsapás anyagát értékelve) hozzávetőlegesen 150, virágzás után pedig 250 egyed körül alakult. Az utóbbi esetben feltüntetett érték az első vegyszeres kezelésre vonatkozik. A második kezelésnél, — amikor a növényvédő gép az előző nyomokban halad, — a taposási károk kihagyhatok és ezáltal a kártétel gazdasági határa körülbelül száz egyedre csökkenthető. A repülőgépes vegyszerezésnél a kezelés már kisebb egyedszámnál Is gazdaságos lehet. Igaz, hogy a kártétel gazdasági határának értéke aránylag változó és számos tényezőtől függ. Közülük elsősorban az időjárási viszonyok, a talajtípus, a trágyázás és a növényzet fejlődési állapota döntő jelentőségű. Annak ellenére, hogy ez az érték csak tájékoztató jellegű, mégis célszerű a felmérése, mert bizonyos mértékben kiküszöbölhetővé teszi a vegyszereknek gyakran felesleges és indokolatlan alkalmazását, s ezáltal a biocönózis egyensúlyának megbontását. Az előrejelzést a tenyészidő folyamán általában kétszer kell elvégezni. Az első időpontja zöldbimbózás kezdetétől teljes zöldbimbózásig, tehát körülbelül június végétől július elejéig tart. Ebben az esetben a vegyszeres védekezést legkésőbb a virágzás kezdetéig kell elvégezni. A második előrejelzés virágzáskor történik, amikor már a poloskák más növénykultúráktól áttelepedtek. Ebben az esetben a vegyszerezésre akkor kerülhet sor, amikor a lucerna már nagyjából elivrltott és megjelentek az első zöld csigák. nek pedig mérgező hatása van. A Thiodan-os kezelés a lucerna- és az ugrópoloska ellen hatásosnak bizonyult, de emellett a hasznos fátyolka- és katicabogár fajokat csak kisebb mértékben károsította. Kisebb — 0,2 százalékos — töménységben a lucernapoloskát 88—100, az ugrópoloskát pedig 88—98 százalékban pusztította. Nagyobb — 0,3 százalékos — töménységben ugyan száz százalékban irtotta a lucernapoloskát, de a katicabogár fajokra is nagyobb mértékű káros hatást gyakorolt. A Thiodan kisebb töménységben a mezei poloskafajokkal szemben már kevésbé hatásos. A Soldep hatása valamennyi poloskafaj ellen megfelelőnek bizonyult. A hatásfoka — az évjárattól és a termőhelytől függően — lucernapoloskánál 80—1U0, a mezei poloskafajnál 80— 100, a mezei poloskafajnál 80—96, az ugrópoloskánál pedig 96—98 százalék között váltakozott. A levont következtetések alapján az első permetezésnél célszerű a Thiodan-t 1—1,5 literes adagban és 500— 600 liter vízben hígítva alkalmazni hektáronként. Nagyobb adagban csak akkor célszerű használni, ha a lucernásokban a hasznos rovarok csak kis számban fordulnak elő. Ha a vegyszerezés megfelelő időpontban nem végezhető el, szükség esetén virágzás idején is végrehajtható, de természetesen a méhekre való tekintettel csak a reggeli és esti órákban. Ha a maglucernásokban a poloskákon kívül lucernalevél-gubancslégy is előfordul, akkor célszerű a Soldep készítményt 0,8 literes adagban alkalmazni hektáronként. A maglucernásokban rendszerint a második védekezés is szükséges, mert az egyes poloskafajok gyakran a szomszédos kultúrák betakarítása után átvándorolnak, s újból benépesítik a lucernást. Ezért a virágzás után gyakran nagyobb számban fordulnak elő, mint a zöldbimbózás idején. A vegyszeres védekezés időpontját úgy kell mgeválasztani, hogy megelőzhető legyen a zöld és sárga csigák károsítása. Abbban az esetben, ha a második kezelés időpontjában a lucerna poloska tömegesen előfordul, a Thiodan-nal történő permetezés 1,5 literes adagban hatásosnak bizonyulhat hektáronként. Ha viszont a mezei poloska fajok vannak túlsúlyban elszaporodva, akkor a lucerna teljes elvirágzása után Fosfotion (1 liter/ha) vagy Ultracid 40 ЕС (0.8 liter/ha) készítménnyel kell permetezni. Dús maglucernásokban, melyekben a virágzás jóformán a tenyészidő végéig is eltart, ez ideig még nyitott kérdés a vegyszerezés megfelelő időpontjának a meghatározása és az olyan vegyszernek a kiválasztása, amely kellő mértékben hatásos lenne a mezei poloskafajok ellen, de egyben a méhekct sem károsítaná. (К. M.) VEGYSZERES VÉDEKEZÉS Az első — zöldbimbózás idején végzendő — vegyszeres kezelés (a tojásrakás időszakában) a lucernapoloska első nemzedékének pusztítására irányul. Ezáltal ugyanis megakadályozható a második nemzedék megalapítása, amely lényegesen nagyobb számban fordul elő, mint az előző, s a maglucerna károsítása szempontjából a legveszélyesebb. A mezei poloskafajokat és az ugrópoloskákat ebben az időpontban végzett vegyszerezés a lárva és az imágó tömeges előfordulási szakaszában éri. A vegyszeres védekezés kidolgozása érdekében laboratóriumi és üzemi kísérletek közepette megvizsgálták a Thiodan ЕС és a Soldep készítmények rovarölő hatását. A méhekre vonatkozóan a Thiodan>nak káros, a Soldep-Számítógép a míítrágyázási programok kidolgozásában A bolgár mezőgazdaságban Is fokozzák a különféle műtrágyák használatát: az 199S. évi 8 kilogramm hatóanyaggal szemben 1975-ben 150 kg-ra nőtt. 1980-ig a tervek szerint 250 kg lesz a hektáronkénti műtrágyafelhasználás. A nagy területen gazdálkodó termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban rendkívül bonyolult feladatot jelent a műtrágyázást program kidolgozása. A terméshozam növelésének problémáival foglalkozó „Puškárov Intézet“ ezért új agrokémiai szolgáltatást vezetett be. A mezőgazdasági üzemek által benyújtott adatok alap ján az intézet szakemberei elektronikus számítógép segítségével 7— 8 perc alatt kidolgozzák egy-egy mezőgazdasági vállalat műtrágyázási programját. A módszer lehetővé teszi, hogy egy egész megyére vonatkozó programot 2—3 óra alatt megoldjanak! A terméshozamot befolyásoló tényezők évenkénti változásának megfelelően különösebb nehézség nélkül minden évben új programot lehet kidolgozni az ország egész termőterületének műtrágyázására. A programozást 1978 végéig 135 mezőgazdasági vállalatra terjesztették ki, ami azt jelenti, hogy az ország egész termőterületének 80 százalékán „számítógépes műtrágyázást“ végeznek! (M. T.) Illlllllil Tapasztalatok az istállótrágya hasznosításában Ne hagyjuk tönkremenni Az istállótrágya gazdasági haszna minden földművelő és mezőgazdász előtt ismeretes. Tárolására, kezelésére és felhasználására sok helyütt mégsem fordítanak kellő figyelmet. A hiányzó istállótrágyát műtrágyákkal szeretnék pótolni, holott köztudott, bogy a kettő egymást kölcsönösön kiegészíti. Persze nem „szalmát“, helytelenül tárolt, rossz minőség szervestrágyát kell juttatni a talajba, hanem érettet, tápanyagban dúsát, ami nemcsak a talaj szerkezetét javítja, hanem a talaj parány szervezeteinek működésére is kedvező hatással van. Istállótrágyázással tehát a műtrágyák haszna is jobb. Ha ősszel jó istállótrágyát szántunk a talajba, a növényzetet tenyészidőben ellátja tápanyagokkal, s olyan kedvező fizikai, vegyi és biológiai tulajdonságokat vált ktr amilyenre a növénynek szüksége van. A tavasszal beszántott lstállőtrágya hatása kedvezőtlenebb, mivel a talaj kiszáradását és szerkezetének leromlását okozhatja. A szalmástrágya nem növeli, hanem csökkenti a hozamot. Tehát nem elegendő csak Istállőtrágyázni vagy egyőltalán nem trágyázni. Ennek is megvan a maga agrótechntkei határideje akárcsak minden más munkának a mezőgazdaságban. Jó Ideje már annak, amikor egy szövetkezetei meglátogattam. Állattartó telepét „trágyadombok“ vették körül. A trágyalé befolyt az istállóba, s az állatok egészségét veszélyeztette. Amikor az elnöktől megkérdeztem mikor trágyáztak utoljára, nem emlékezett rá. Csoda-e hát ha átlagon aluli terméseredményeket értek el, s járásuk szövetkezetei között az utolsó helyen kullogtak. Ez egy kivételes eset, de napjainkban is előfordul a gondatlanság, hanyagság következtében. Vannak jó példák is persze, ahol gondosan kezelik és hasznosítják az istállótrégyét, s a készlet kevésnek bizonyul, Ilyen gazdaságok közé tartozik a gbelcei (köbölkút!) szövetkezet is. „Ezen a vidéken könnyű a talaj. Humusztartalma 1—1,5 százalék körüli, ezért megkívánja a bő istállótrágyázást“ — mondotta Rozsnyói László főagronómus. Szántóterületükből évente négyszáz hektárt trágyáznak, így öt év leforgása alatt a 2400 hektár kaphat szervesanyagot. A trágya kihordását alkalmas Időben végzik. Nehézségbe ütközik annak szállítása, főleg esős időben, mert a hozzávezető út nincs megfelelően kiépítve, így jármüvei szinte lehetetlen megközelíteni. A trágyát a föld szélén rakványozzák, majd az őszi munkák befejezése után trágyaszőrőkhal széjjelteregetik. A szőlőben a sorok közé Ötszáz-hatszá2 mázsát szórnak a föld hektárjára, a többi növények alá (cukorrépa, korai burgonya, szemes kukorica) négyszáznégyszázötvenet. Mivel sok trágyát felhasználnak a szőlészetben és természetesen más növények alá is, Így a kukorica területének csak a felét bírják megtrágyázni évente, mért a többire nem futja. Ezen munka elvégzésére a szövetkezetnek nincs külön trágyázó csoportja. Ezért főleg esős időben azok az emberek végzik, akik más munkákból felszabadultak. Mivel kevés gépieszközük van, ezért az idén ötven hektáron robbantásos módszert vezetnek be, habár a szétszőrásos módszer előnyöseb, precízebb, nem igényel annyi munkaerőt és jobb a minőség is, mint az előbbinél, de kénytelenek ezt a módszert választani, mert kézi erővel a munka elvégzése költséges. A rendszeres istállótrágyázás mellett műtrágyát is használnak. A szőlőben 500—800 kg hatóanyagot juttatnék a talajba hektáronként, egyéb növényeknél pedig 320 kilogrammot. Ennek következtében az istálló trágyázással növelik a könnyű talaj humusztartalmát, műtrágyázással biztosítják a tápanyagellátást. Az istállóóz a műtrágya kölcsönös hatása a gazdasági eredményekben megmutatkozik. Szülőből a múlt évben százharminc mázsa termett hektáronként. A szemes kukorica termesztésében a mólt éven is jók voltak (43,1 mázsa), korábban azonban májusi morzsolthan elértek hetven-hetvenkét mázsát is hektáronként. A ĽUBÄI (Libádi) Egyetértés Efsz 2500 hektár mezőgazdasági földterületlel rendelkezik. Az istállőtrágyát a trágyázást igénylő parcella szélére a téli időszakban szállítják ki és rakványozzák. Ezeken a parcellákon Ipari növényeket (cukorrépát, repedt) termesztenek. Az aratás utáni időszakban (augusztusban) a trágyát széjjelszórják a cukorrépa és a repce területére, illetve oda, ahova ezek kerülnek. A repcét főleg árpa után termesztik. A cukorrépa legjobb elővetemőnye a búza. Learatása után minden évben háromszáz mázsa istállőtrágyát használnak fel az adott területre. Az évi tervük 430 hektár szántóterület megtrágyázását írja elő. Túlsúlyban (280 hektár) a cukorépa és a repce területét trágyázzák. A fennmaradt rész a siló- és szemes kukoricáé. Persze előfordul olyan eset is, hogy télen is trágyáznak. Például a múlt évben az űsziek betakarítása elhúzódott, Így ötven hektár trágyázására csak januárban került sor. A földeket igyekeznek novemberben ús decemberben megtrágyázni, hogy a szervesanyag a talajban jól elbomolhasson. A tavaszi trágyázás hátránya abban is megmutatkozik, hogy a talajt újra kell azántani. Ennek következtében csökken nedvességtartalma. Viszont figyelembe kell venni azt is, hogy a szövetkezet dimbes-dombos területen gazdálkodik, ezért a föld megművelése nem könnyű. Korai istéllótrágyázás esetén előfordulhat, hogy a parcella nagyon elgyomosodik, a talaj minősége romlik, nem bírja megtartani a nedvességet. Tapasztalat szerint legjobban bevált a januári trágyázás azonnali beszántással. Nyolcvan hektár a szövetkezet szőlészete. A téli időszakban Istállótrágyából 400—450 mázsát adagolnak hektáronként. A rét és a legelő területen ötveh hektárnyi. Sajnos, amíg a lecsapolás meg nem oldódik — hasznavehetetlen. Felhasználnak belőle valamennyit a juhok legeltetésére, tíz hektárról némi zöldanyagot Is nyernek, de a többi hasznavehetetlen. E- zért nem pazarolják rá a gazdasági trágyát, hanem inkább ott hasznosítják, ahol meghozza az eredményt. Háromszáz hektáron lucernát termesztenek — tiszta kultúrában. Ennek trágyázására hígított állapotban a sertéstrágyát használják. S az erdemény? A múlt évben hatvanhárom mázsa szénát nyertek minden hektárról. Erre az évre hetvenöt mázsát terveztek, tehát mégegyszer annyit mint öt évvel ezelőtt. Az lstállőtrágya körüli munkálatokat külön csoport végzi. Két rakodót akkor használnak ha rakományból trágyáznak. Ha azonban a trágyát a telepről hordják, akkor a csoporthoz rendszerint még egy rakodót, 3—4 traktort, pótkocsit osztanak be. Dicséretet érdemelnek a trágyázási csoport dolgozói, mert naponta tizenkét-tizenöt hektárt is meglrágyáznak. Az így szervezett trágyázás olcsóbb, mint a lobbantflsos módszer, ahol a díjszabás eléggé hagy, másrészt robbantással a trágya veszteségnek van kitéve. „Természetesen jó trágyát csak szakszerű kezeléssel nyerhetünk — tájékoztatott Vojtek Károly főagronómus — tehát 120—130 ezer mázsa az évi trágyamennyiségünk. Ez a szántóterület tizennyolc százalékára elegendő.“ — Sok ez vagy kevés? — Lehetne, több is, mert középkötött, dályogos talajaink vannak, ezért nélkülözhetetlen az istálló és műtrágya tökéletes kihasználása. Nem áll módunkban takarékoskodni a műtrágyákkal, mert nincs belőle fölösleg, de a hiányzó mennyiséget sok esetben pótolja az istállótrágya, mert benne minden megtalálható. A föld jó és rendszeres tápanyagpótlása révén a terméseredmény kielégítő. A jó istállótrágyázás és szakszerű kezelés eredménye, hogy tíz év alatt ötszáz mázsán aluli cukorrépa termésünk nem volt, de voltak olyan évek (1964—1965) amikor elértünk 640 mázsás hozamot is, s ezzel az első helyre kerültünk Szlovákiában. Akkor várhatunk jó eredményt, ha a gazdasági trágyákat megfelelően kiegészítjük műtrágyákkal, de semmi esetre sem hagyjuk az istállőtrágyát tönkremenni a telepen vagy kint a földeken. Nagy Toré*