Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-19 / 11. szám
1977. március 19. SZABAD FÖLDMŰVES 13 AZ 1B79-OS EV az eredmények tükrében Az állami gazdaság a múlt évben 4584 hektár mezőgazdasági, Illetve 3863 hektár szántóterületen gazdálkodott. A növénytermelésben elsősorban a szemesek domináltak, melyeket a szántóterületnek közel hatvan százalékán termesztettek, főként az őszi házát (1140 hektáron] és a szemes kukoricát (ezer hektáron). A további növényi kultúrák közül a cukorrépát a szántóterület 7,2, a technikai növényeket 12,7, az olajosokat 5,1, a zöldségféléket pedig 0,4 százalékán termelték. Viszonylag megfelelő arányban — a szántóterület 27,8 százalékán — termesztették a takarmánynövényeket. Közülük az évelő takarmányok területe 430, a silókukoricáé 453, az egyéb takarmányoké (belértve az intenzív szántóföldi legelőgazdálkodást is), pedig 192 hektár volt. Az évelő takarmányok közül elsősorban a lucernát, kisebb mértékben a vörösherét termesztették. A silókészítés tekintetében kedvezően hatott az, hogy százhúsz hektár kései kukoricát lesilöztak, de még ennek árán sem sikerült a máit évi kedvezőtlen időjárási viszonyok következtében elegendő mennyiségű kukoricasilót készíteni. Tavaly csak őszi búzából, tavaszi árpából, zabból és repcéből sikerült teljesíteni a tervezett feladatokat. Kisebb-nagyobb lemaradás volt a szemes kukoricából, szójából, cukorrépából és a silókukoricából, valamint zöldség- és gyümölcsfélékből. Ennek következtében a brutto növénytermelést csak 92,03 százalékra teljesítették! Ezzel szemben az árutermelést 1 millió 148 ezer koronával túlteljesítették! Az állami alapba a felvásárlást a repce, a cukorrépa és a dohány kivételével minden további növényi kultúra esetében teljesítették. Tavaly az 1973-ös évi valósághoz viszonyítva ugyan gabonafélékből 39, repcéből pedig 117,3 tonna mennyiséggel többet termeltek, ugyanakkor cukorrépából több mint háromezer, dohányból pedig közel nyolc tonna mennyiséggel kevesebbet! Az állattenyésztésben a hús- és tejtermelés dominál. Múlt év végével 3433 szarvasmarhát, Illetve 1234 tehenet tartottak. Mindkét esetben túlszárnyalták a tervezett állományt. A tejtermelés tervezett feladatát közel 19 ezer literrel, a marhahústermelést pedig közel 3B tonna mennyiséggel szárnyalták túl! A tehenek napi fejési átlaga 9,76 liter, a hízómarhák átlagos napi súlygyarapodása pedig 1,03 kg volt. Az állami gazdaságban a múlt évben Is pozitív fejlődés volt tapasztalható: az 1973-ös évi valósághoz viszonyítva tavaly több mint 123 ezer liter tejfel és több mint 15 tonna marhahússal termeltek többet! Ez nagymértékben hozzájárult az értékesítési feladatok teljesítéséhez is. Tejből 3 millió 710 ezer liter értékesítésével számoltak, amit közel 27 ezer literrel túlszárnyaltak. Hasonló volt a helyzet a marhahús értékesítésében is, ahol a többlet közel tizenöt tonna mennyiséget képviselt. Elmondhatjuk, hogy az állattenyésztés tervezett brutto termelést 1 millió 434 ezer (e brutto mezőgazdasági termelés 48,2 százaléka), az árutermelést pedig 1 millió 113 ezer koronával szárnyalta túl! Megfelelő takarmányalap - ideális tejtermelés Szerkesztőségünk február második felében kerekasztalbeszélgetést rendezett a GabCíkovoi (bőst) Állami Gazdaságban, melyen annak főmérnöke, Mandák József elvtárs, főagronómusa Hupka Gabriel mérnök, főállattsnyésztöje Kováts Gyula mérnö’.í, főgépesítöje Sóki János, a vrakuni gazdaság vezetője Jandura Tibor és a Cierný Les-i gazdaság vezetője Béli Ferenc elvtársak vettek részt. Szerkesztőségünket Bara László mérnök, a Korszerű Termelés című rovat vezetője képviselte. A kerekasztalbeszélgetés a növénytermesztés és az állattenyésztés kölcsönös kapcsolatának a kialakítását, így a takarmánytermelés és tartósítás időszerű kérdéseit, a legelőgazdálkodás előnyeit, a szarvasmarha-állomány tervszerű fejlesztésének problémáit, valamint a tej termelés növekedését elősegítő tényezőket tartalmazta, tehát azt is, hogyan hasznosítja az állattenyésztés a takarmányokat. TAKARMÄNYTERMESZTÉSI TAPASZTALATOK Köftudott, hogy az állattenyésztési termelés csak a megfelelő takarmányalap megteremtésével lehet magas színvonalú. E tekintetben a GabCfkovol Állami Gazdaságban komoly előrehaladás tapasztalható. Az állattenyésztés évente átlagosan — felhasználható és tiszta értékben — IS ezer 200 tonna mennyiségű silótakarmányt, 1700 tonna mennyiségű lucernaszénát, kétezer tonna mennyiségű lucernallsztet és préselt takarmányt, valamint nyolcezerszáz tonna mennyiségű szémes takarmányt igényel. Az állami gazdaságban — hasonlóképpen, mint a járás mezőgazdasági üzemelnek többségében — jé kapcsolat alakult ki a két fő termelési részleg, a növénytermesztés és az állattenyésztés között. A kölcsönös kapcsolat értelmében minden esetben a növénytermesztés igazodik az állattenyésztés követelményeihez és nem fordítva. E kapcsolat kedvező gazdasági és ökonómiai jelentőségét az is bizonyltja. hogy az állattenyésztés takarmányszükésglete az Iáén Is minden összetevő esetében teljes mértékben fedve van. A főájlattenyésztő említést tett arról is, hogy elégedett a kél termelési részleg közötti együttműködéssel. Pozitívumként kell kiemelni, hogy a mennyiség elérése mellett je lentős feladatnak tartják a takar mányfélék minőségének javítását is. E tekintetben szintén nincsenek problémáik. Különösen az utóbbi két évben állt be minőségi változás a takarmányok termelése, betakarítása, tartósítása, tárolása és felhasználása tekintetében. Ezt részben úgy érték el, hogy ezeknél a munkálatoknál mindig Jelen van a gazdaságvezető és az állattenyésztő. így Jobban ügyelhetnek a minőségi munka végzésére. Az állami gazdaságban a mennyiségi és minőségi takarmánytermelés szakaszán olyan technológiát alkalmaznak, hogy a takarmánynövények vetését szakaszosan, fokozatosan végzik. Ezáltal ugyanis lehetőség nyílik a takarmánynövények legmegfelelőbb időszakban (érési állapotban) történő betakarítására és a gépeknek egy gazdaságba való összpontosítására. Ez amint tudjuk, elengedhetetlen feltétele a minőség elérésének, s lehetővé teszt azt, hogy egy sllőgödröt maximálisan 3—4 nap alatt megtöltsenek! A silókukoricánál figyelmet fordítanak a helyes fajtaösszetétel megváT lasztására is. Általában három — korai, középkorai és kései — fajtát termesztenek. A betakarítást 28—30 százalék száraz anyagtartalom mellett kezdik. A silőtakarmányokat, elsősorban a silókukoricát kör alakú gödrökben tárolják. A múlt évben silókukoricából 43 tonna terméshozammal számoltak. A kedvezőtlen időjárási viszonyok (kevés csapadék) következtében csak 38,5 tonnát értek el, s öszszesen — brutto termelésben — 22 ezer tonna mennyiségű silótakarmányt készítettek. Egy számosállatra általában tiz tonna mennyiségű silótakarmánnyal számolnak, ami a teheneknél lehetővé teszi az egész évben történő etetését. A lucerna zömét leszárltják. Szénát csak a borjak és a növendékállatok részére készítenek. Tavaly lucernából — szénára átszámítva -t- 7,2 tonna termést takarítottak be hektáronként. A lucerna termőterületének mintegy harminc százalékát öntözték és 9,7 tonna terméshozamot értek el hektáronként! Lim. megmutatkozott az intenzifikáciös tényező pozitív hatásai Az öntözés szakaszán az állami gazdaságban még vannak termelés-fejlesztési lehetőségek, melyek kiaknázásával még tovább fokozhatö nemcsak a takarmánynövények, hanem a többi szántóföldi növények termelése is. Vörösherét a zöld fűtő szalag kiegészítése céljáből termesztik. Ha a nyári időszakban nem tudják zölden feletetni, szárításra használják. A múlt évben négy kaszálást, s szénára átszámítva 8,5 tonnás termést takarítottak be hektáronként. Mivel tavaly a tavaszi keverékek a kedvezőtlen Időjárási viszonyok következtében nem váltak be kellőképpen, ötven hektáron — az őszt repce után — tarlőveteményeket — elsősorban a kukorica és a napraforgó keverékét — termesztették, ami Igen jól sikerült, s nagy mértékben hozzájárult a minőségi takarmányalap megteremtéséhez. TÉRT HÓDIT A legelOgazdAlkodAs A szántóföldi, intenzív legelőgazdálkodás egyre nagyobb tért hődít az állami gazdaságban. Jelenleg 97 hektár intenzív legelővel rendelkeznek, amelynek telepítését nyolc évvel ezelőtt kezdték. Nagy figyelmet fordítanak a legelő növényzetének felújítására is. Ezt a tevékenységet mintegy harminc hektáron három-négyévenként végzik el. A tehenészeten kívül különösen az Uszőnevelésben mutatkozott meg a legelőgazdálkodás előnye. Míg korábban a 8—10 literes napi fejési átlagú üszőket már jóknak nevezték, addig manapság a tizenöt literes napi fejési átlag már nem elegendő! Az állami gazdaságban nagy Számban vannak olyan üszők is, amelyek megadják a huszonhat-harminc llteree napi átlagot is! Ez a tehenészet szempontjából döntő Jelentőségű, mert megfelelő tenyészanyaggal történhet a tehénállomány felújítása. Az állami gazdaságnak már régebben is voltak legelői, de azokat extenzfv körülmények között hasznosították. Tapasztalatokat részben a Nový Trh-i Állami Gazdaságból szereztek, részben pedig a Bratislava! űntözőgazdálkodási Kutatóintézet szakemberei által. A legelőgazdálkodás agrotechnikáját Michal Santa mérnök és Ján Ivaniííka mérnök, a tudományok kandidátusa, az említett kutatóintézet szakemberei dolgozták ki. A szántóföldi legelő alapnövényzeteként kilenc here- és fűfélét termesztenek, melyek közül a réti csenkesz, a csomós ebír, az angol perje és a fehér (korcs) here van túlsúlyban. A legelő alapmütrágyázását a téli időszakban végzik, melynek során száz kilogramm foszfort és kétszáz kilogramm káliumot juttatnak — hatóanyagban — a talajba hektáronként. Kora tavasszal elvégzik a mechanikai növényápolást, amely a régebbi telepítésű legelők esetében boronálásből, az újaknál hengerezésből áll, A növényi maradványok eltávolítása után a nitrogéntrágyákat az egyes legeltetési időszakok után elosztva adagolják. Evenként általában 430 kg nitrogént alaklmaznak hatóanyagban hektáronként. Ha szükséges, á növények 8—9 cm-es magassága esetén gyomirtóznak. Erre a célra az Aniten kombi (3 kg /300—400 liter víz), az Aml- ПВХ (2,5 Kg/300—400 liter vfj vagy az Aretlt |4-kg/500 liter vízi készítményeket használják. A legelőgazdálkodásnál, elsősorban a nagyobb hozamok elérése érdekében kihasználják az öntözés adta lehetőségeket is. Szükség szerint öntöznek, s egyszerre általában 30—40 mm-es adagot juttatnak a talajba. Az öntözésről, a növényápolásról, a trágyázásról és a legeltetésről egy állandó termelőcsoport tagjai gondoskodnak. A továbbtányésztésre szánt üszők fedeztetés előtt kerülnek a legelőre, я ott vannak általában egészen az öthónapos vemhességig. Evenként általában 3U0—400 üszőt legeltetnek, ainelynek különösen nagy jelentősége van abból a szempontból, hogy az üszők a logelést már fiatal korukban megszokják és egészséges körülmények között nevelkedhetnek. Jelenleg a tehenek két (600—600 darab) farmon vannak. A legeltetés azonban csak az egyik farmon lehetséges, a másikon nyárt időszakban zöldtakarmányt, s az egész év folyamán kukoricastlöt etetnek. A tehenek legeltetése április végétöl október közepéig tart. Hátránynak csak az számft, hogy némelyik legelő egy kicsit távol van az istállőktől, kifutóktól, így az oda- és visszavezető út felesleges energiapazarlással járl A helyzeten ügy segítenek, hogy közelebb létesítenek legelőket. Kora tavasszal és későb ősszel általában reggel és délután fejés előtt, nyáron pedig reggel és délután fejés után legeltetnek. A legeltetés idején azonban kiegészítő takarmányozást is alkalmaznak. Az állami gazdaság viszonylatában Jól bevált a szakaszos, vlllanypásztoros legeltetés. A vllianypásztort általában a délutáni legeltetésnél helyezik át s amit az állatok esetleg ott hagynak a fűből, azt reggel könnyen felszedhetik. A szántóföldi legelő trágyázásával szakszerű növényápolásával, hathatós öntözésével és Intenzív legeltetésével elérték — zöld anyagban számítva — a hektáronkénti száz tonnás terméshozamot is! rított és préselt takarmányt készítettek. Ebből hatszáz tonna mennyiséget a vrakuni szövetkezetnek szárítottak kooperációs viszony keretében, kétszáz tonna mennyiséget a termény felvásárló- és ellátó vállalatnál értékesítettek, a többit az állattenyésztésben hasznosítják. Szárításra és a préselt takarmányok készítésére elsősorban a lucernát, továbbá a füves keverékeket, az árpás-lucernás keveréket és a silókukorica egész növényzetét használták. A szárítóberendezés kihasználásával javítottak a takarmányok fehérjetartalmán is. Míg azelőtt a takarmányok zöme* ezt az értékes tápanyagot 7—8 százalékban tartalmazta, addig a szárítós után 12—14 százalékban. Köztudott, hogy szárításra a szója egész növényzete is észszerűen felhasználható. Mivel a járásban ezt már többhelyütt sikerrel alkalmazzák, az idén az állami gazdaságban is kipróbálják. A FÉRŐHELYEK KIALAKÍTÁSA ELENGEDHETETLEN FELTÉTELE AZ ALLOMÄNYFEJLESZTÉSNEK Az állattenyésztési termelés összpontosítása és a gazdasúgok, farmok szakosítása megköveteli megfelelő istállőtérségek kialakítását. Az állami gazdaságokban erre a célra előreláthatólag 26 millió koronát költenek. A gazdaság egyrészt új istállókat épít, másrészt felújítja korszerűsíti a régieket. Jelenleg folyamatban van két Új 200-as Istálló kivitelezése. Ezenkívül négy К—90-ois istállót kétszázasra, egyet százasra alakítanak át, s egy új szociális épületet is építenek tejházzal együtt. Az új istállók felépítését és a régiek felújítását előreláthatólag az I960—81-es években fejezik be. s utána lényegében csak a hősi gazdaságban less tehenészet. A beruházások kivitelezése több célt szolgál. Így többek közöt lehetőség nyílik a munkatermelékenység fokozásra és a munkaerőtakarékosságra. Mfg jelenleg egy gondozóra, fejőre hetvenezer liter tej termelése jut, addig az új farmon ez százhúszezer literre növekszik! A tehénúlloiriónyt az Istállótérségeknek megfelelően 1981-lg 1300-ra szaporítják. A közeljövőben sor kerül a hizömarhäk, a borjak, az üszők és a sertések összpontosítására is. A szarvasmarha-állomány tervszerű fejlesztése Igényes feladat. A legutóbbi három évben például háromszáz darabbal gyarapították a szarvasmarha- és száz darabbal a tehénállományt. Míg 1967-ben száz hektár mezőgazdasági területre számítva 58,3 szarvasmarha, illetve 19,9 tehén ju* tott, addig 1971-ben már 63,7, illetve 23 darab, 1976-ban pedig már . 74,83 szarvasmarha, ebből 27,35 tehén. Az említett évek viszonylatában pozitívan növekedett a tehenek napi fejési átlaga is. Míg 1967-ben ez 7,90 és 1971- ben 9,13 liter volt, addig tavaly elérte a 9,76 litert! Pozitív fejlődés volt tapasztalható a brutto állattenyésztési termelés tekintetében is, amely 21,8 millió koronáról 1971-ben 25,2, 1976- ban pedig 32,7 millió koronára növekedett! ELŐTÉRBEN A KERESZTEZÉSI PROGRAM MEGVALÔSÍTÄSA rel kevesebbért értékesítették a marhahús kilogrammját! A keresztezés a Jelenlegi stádiumban körülbelül a tehénállomány hatvan és az üszőállornány kilencven százalékát érinti. A minőségi ellenőrzések megmutatták, hogy a fajtaátalakító keresztezés egyedenként háromszáz-négyszáz liter haszontöbbletet jelentett! AZ ALAPOZÁS A BORJÚNEVELÉSSEL KEZDŐDIK A borjúnevelés a későbbi tejtermelés szempontjából alapvető fontosságú. A teheneket a vemhesség hetedik hónapjában áthelyezik az ellető Istállóba, ahol — az üszők előhasi istállójához hasonlóan — a legjobb gondozók tevékenykednek. A borjak a tehenek alatt tíz napig vannak, majd a két, eltérő tartástechnolőgiájú borjúneveidébe kerülnek, itt két hétig Kolosztran, utána egy hétig Laktavlt, az elválasztásig pedig Laktosen tejpótlót kapnak. Közben a borjakat rászoktatják széna és az abraktakarmány fogyasztására. A hősi neveidében a borjakat először egyedi boxokban szállásolják el, majd utána kerülnek tizenkettes csoportokban a közös rekeszekbe. A borjak szoptatására hazai gyártmányú gépeket használnak, melyek segítségével szabályozható a te] hőmérséklete Is. jelenleg a borjúneveldékben magas színvonalú a munkatermelékenység, amit az is bizonyít, hogy egy dolgozóra száz állat gondozása jut. ÉSSZERŰEN HASZNOSÍTJÁK A SZÁRÍTOTT TAKARMÁNYOKAT Az állami gazdaságban racionálisan kihasználják az MGF-OB típusú, forrólevegös szárítóberendezést is. Tavaly összesen 3200 tonna mennyiségű szá Az állami gazdaságban már hat éve elkezdődött a fekete tarka lapály marhával történő fajtaátalakító keresztezés. Végtermékként az idegen fajta 65 százalékos bérarányával számolnak. A főállattenyésztő szerint a keresztezés némi problémát idézett elő. elsősorban a marhahús értékesítése tekintetében! Egyrészt gyengébb az állatok falhfzása, másrészt kedvezőtlenebb a minőségi osztályokba való besorolásuk. Tavaly például az 1973-ös évh’i viszonyítva húsz fillér-JAVULT a takarmAnykihasznAläs Pozitívumként kell kiemelni azt is, hogy az állami gazdaság a múlt évben a tervezett takarmányfogyasztási csak 98,84 százalékra merítette ki, ami egyik előfeltétele a gazdaságos termelésnek! A múlt évben egyébként egy liter tej termelésére 0,37 kg abraktakarmányt terveztek, a valóságban azonban csak 0,33 kg-ot fogyasztottak. Ezenkívül a marhahústermélésben kilogrammjaként 0,51 kg abraktakarmányt takarították meg, ami mindkét esetben ésszerű kihasználásról tanúskodik! A főállattenyésztő elmondotta azt is, hogy elégedett volt a szállított tápok minőségével. Az állami gazdaságban nagy figyelmet fordítanak a tervfeladatok — intézőségekre, farmokra, istállókra és mindenegyes dolgozóra valő — lebontására is. A feladatok teljesítését ne gyedévenként értékelik, s a legjobb eredményt elérő gondozókat megjutalmazzák. Egyre nagyobb teret hódit a szocialista versenymozgalom kibonlakozása mind a farmok és istállók, mind a dolgozók között. Az idén elsősorban az abraktakarékosságra fordítanak kellő figyelmet. A tej esetében 0,30, a marhaiistnrmelésberi pedig 2,40 kg alá csökkentik az abraktakarmányok fogyasztását! IGÉNYES, DE TELJESÍTHETŐ FELADATOK ELŐTT Az idén az állattenyésztési tervfeladatok lényegében a múlt évi valóság színvonalán maradnak. Az állami gazdaság dolgozói és vezetői azonban javulást várnak. Hiszen januárban például 55 ezer liter tejjel többet értékesítettek, mint az elmúlt év ugyanezen időszakában! Jelenleg naponta tíz liter tejet fejnek, az eladási színvonal pedig 9,3 liter körüli. Ezzel az eredménnyé! a járás legjobb üzemei közé tartoznak] Az idén 3 millió 920 ezer liter tejet értékesítenek, ami a múlt évi valósághoz viszonyítva 190 ,öbb- A marhahús értészámmnak" UZ ‘°ППЙЗ nÖvekedésseI A takarmánytermelésben szintén minőségi javulás várható. Az idén a *HYSn h,rhm*"tlk barminc hektáron a HISO hibrid szudéni füvet, amelynek termesztésével a járás mezőgazdaság, üzemeinek gazdag tapasztalatai vannak. A lucerna és az intenzív szantofoUi legelő esetében az idén az 1976-os evre tervezett hozamhoz viszonyítva 0,5 tonnás növekedéssel számolnák. Ugyancsak nagyobb körű) tekintess«! választják meg a silőku a°HTM fajtaösszetételét, s elsősorban termesz,fk. “ ZPDC-49B -Az elmondottakból arra következteítÜ uhogy a Gab«kovoi Állami Gazasagban a kedvező szarvasmarhatenyésztési, Elsősorban a tejtermelési eredményeket nemcsak a mennyiségi fanom ta,íarmí*ny termesztésnek, é*szerfl kihasználásának vönuf lk' Ez VégsíS soron a növénytermesztés és az állattenyésztés megfelelő és kölcsönös kapcsolatának a kialakításáról tanúskodik.
