Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-26 / 8. szám
Van egy régi közmondás, a- Biely eképpen sző): Sokai kall tanulni ahhoz, hogy rádöbbenjünk — milyen keveset tudunk. Aranyigazságot tartalmaznak a szavak, amelyek a kertészek számára Is nagyon megszívlelendők. Azért, mert évről évre új dolgokkal, új fogalmakkal, módszerekkel, termelési eljárásokkal találkozunk. Oj zöldség■ fajták, új növény védőszerek keriilnek a mindennapi gyakorlatba. Ezért kíván a zöldségtSrmesztés, a kertészet, a szőlészet mind nagyobb hozzáértést, szakértelmet. Szaktudásunk gyarapítására legjobban megfelelőek a téli napok, hetek. A tavasz beköszöntéig hátralevő időt tehát hasznosítsuk a lehető legjob-A „Példás kertbarát“ címért folyó versengésnek már szinte hagyománya van, nemcsak Ra jecké Teplicében, hanem másolt is, Szlovákiában. Felvéts Ifink: munka közben a jól ismert Itlrddvároska versenygyőztese. ban, legcélszerűbben. A rövidebb tanfolyamok rendezésére a Szlovákiai Kertészkedők és Gyümölcstermesztők Szövetsége hivatott Persze, Bz nem jelenti, hogy a kiskertészkedők kezdeményezése tiltott. Sőt, úgy helyénvaló, ha a helyi szervezet a szövetség járási vezetőségének közreműködésével igyekszik kitűzött tervét — a szaktanfolyamot, vagy szakelőadássorozatot — valóra váltani. Az elműlt évek tapasztalatait figyelembe véve, az a helyzet, hogy távolról sem élnek a kískertészkedők és gyümölcstermesztők a lehetőségekkel. Jobbá, tartalmasabbá lehetne tenni a tagok szakoktatását, tudásgyarapítását. Nem elég sablonosán kiadni az oktatási, illetőleg tanfolyamtervet a helyi szervezeteknek, kinevezni a központi előadókat, a többit meg rábízni a véletlenre, mondván: csinálják a helyi szervezetek úgy, ahogy tudják. Az llyén szervezésmód nem jár — és nem is járhat — sikerrel. Körültekintőbb, alaposabb előkészítő munkát kell végezni. Legtöbbször ott követik el a vaskos hibát, hogy az előadásokat illetőén a helyi szervezőA jó ke r k b a rá I holtig tanul! tek tagjainak érdeklődési körét, kertészeti tevékenységüket, a tudásszint-különbséget figyelmen kívül hagyják. Hát nem „baklövés“ például az, hogy a központi előadó — mielőtt az előadását megtartaná — nem érdeklődik a helyi, sajátos (termelési, értékesítési, stb.} adottságok iránt? Így azután a szervezet tagjai úgymond „légüres térben lógó“ előadást hallanak. Az ilyen szakelőadás nem köti le a tagok figyelmét, érdeklődési körüktől távol esik. Vagyis, nagyon csekély hasznát veszik. Mi a sokkal célravezetőbb megoldás? Ha az előadó iránti igény nem merül ki a hírnévben, hanem gyakorlati szaktanácsok nyújtása lesz a döntő. A gyakorlattól nagyon elvonatkoztatott, úgynevezett elméleti szakelőadás csak úgy töltheti be hivatását, ha ugyanazon napon, ugyanazon témáról gyakorlati szakelőadás követi. Vagy: az elméleti ismeretek gyakorlati bemutatóval társulnak. Manapság már mindén termelési körzetben rendelkeznek a szövetkezetek, állami gazdaságok kertészeti-gyümölcsészeti szakemberekkel. Ügy hiszem, ezek a gyakorlati szakemberek nem zárkóznak el egyes szakelőadások megtartása elől, ha arra felkérik őket. A helyi szervezetek vezetői legyenek annyira leleményesek, hogy a helyi szükségleteket kielégítő, tapasztalt, gyakorlati szakembereket biztosítsanak, a tagok érdeklődési körét, s a termelési irányzatot (fóliás, vagy szabadföldi zöldségtermesztés, szőlészet, gyümölcsészet) figyelembe véve. Ha a községben a kertészeti tevékenység többirányú, ajánlatos ennek megfelelően minden ágazatra megfelelő előadót toborozni, megnyerni. Helytelen például, ha egy Iskolázás 3—4 órájába mindent be akarunk sűríteni. Tehát, úgy tervezzük a szaktanfolyamokat, hogy a gyümölcstermesztési, a zöldségtermesztési, a virágkertészeti, szőlészeti, növényvédelmi témákra különrkülön időpontban kerüljön sor, megfelelő szakelőadókkal. Ha valamely ágazat Iránt kisebb az érdeklődés — szükség törvényt bont ala pon — egy előadás keretében több-szakot Is összevonhatunk. Mindig a tagok érdeklődése legyen a mérvadó az Iskolázások számának és időtartamának tervezését és lebonyolítását illetően. Nagyon rossz közönségszervezésre vall, ha a száz, vagy ennél is több tagú helyi szervezetben alig húsz-huszonöten vesznek részt az egyébként fontos ismereteket közlő szakelőadáson. A vezetőség feladata: megértetni a tagokkal, már jóval az előadás időpontja előtt, hogy az új termelési Irányzatok, termelési eljárások, módszerek ismertetésére hivatott szakelőadások az ő érdekeiket szolgálják. A szakavatottság, az ismeretgazdagítás nem csupán a szakmai műveltség magasabb szintjét jelzi, segíti elő, hanem a kertészkedők jövedelmezőbb termelését, anyagi jólétét is. Hiszen a jó minőségű áruért nagýobb pénzösszeg üti a termelő markát. Meg aztán büszkeség is, ha az egész község arról beszél, micsoda primőrzöldséget adott a piacra mondjuk Peterdi Péter, vagy Pálfy Pál. „Mily gyönyörű almája terem a szomszédnak, az enyém meg satnya, s fölöttébb férges, könnyen romlandó ...“ Tehát, olyan szervező-népszerűsítő tevékenységet fejtsen ki a vezetőség, hogy ne csak a helyi szervezet tagjait vonzzák a szakelőadások, hanem a község más lakosait is — a szervezeten kívülieket. A telt ház — figy-egy szakelőadást illetően — a vezetés jó népszerűsítő, felvilágosító munkáját dicséri. Egy-egy jó szakelőadás sokai adhat nemcsak a kezdő, hanem a gyakorlott kertész számára is. Például a zöldségféléket termesztő kistermelő könnyebben -eligazodik az új fajták megvá lasztásában, elsajátíthatja a tápkockás palántanevelés „mester fogásait“, a primőráruk üveg vagy fólia alatti termesztésé: sikeresen befolyásoló termelési öntözési, növényvédelmi tudni valókat. A terület gazdaságokihasználására vonatkozó ismereteket, stb. Vagy a gyümölcs termesztésnél: az egyes gyű mölcsfajtákhoz a legmegfelelőbb alany kiválasztását, a cse meték házi nevelését, а кого naformák kialakítását, az egyegytimölcsfajták metszési ige nyeit, az árutermelés és értékesítés alapvető követelményeit, a tápanyageliátás, a kártevők elleni védekezés ismereteit, stb. A szőlőnél: a fajtamegválasztás, az oltványelőállítás, támberendezés építése, metszési módok, zöldmunkák, szüret, csemegeszőlő tárolása, borfeldolgozás —, hogy csupán néhányat említsünk —, mind-mind termésbefolyásoló tényező. Aki ezzel nincs tisztában, úgymond, csak a szomszédnál látta, hogyan csinál egy-egy munkaműveletet, az ne csodálkozzék azon, ha nem kíséri szerencse próbálkozásait. Az ilyen kistermelő inkább árt a jő ügynek, mintsem használ. A sötétben botorkáló: matató emberhez hasonlítható. Vezessük a fényre, mutassuk meg neki a helyes utat. A ml kötelességünk, a szervezett kistermelőké. Tegyük ezt azért is: hogy minél kevesebb legyen községünk területén a fertőzési góc ... Hiszen köztudott, hányán vonakodnak például egyegy községben a szervezett gyümölcsfapermetezés költségeinek megtérítésétől (itt a szervezeten kívüliekről vau szói). S hány eset fordul elő: hogy X. Y. nem szervezett kistermelő gyümölcse gombafertőzött, vagy gyümölcsfái a hozzá-nem-értés következtében vegyszertől leperzseltek, vagy a lisztharmat, a peronoszpóra tette tönkre szőlőjét. Az elfuserált, rossz ízű, nehezen tisztuló, betegségekre hajlamos borokról nem is beszélve ... Előzzük meg az ilyen, nemcsak a kistermelőt, hanem a népgazdaságot is sújtó károkat. Minden eddiginél meggyőzőbb -felvilágosító munkával, szemléltető ismeretterjesztéssel. (Miért ne rendelkezhetne például a Szövetség helyi szervezete is faliújsággal, népszerűsítő táblával, a község valamely forgalmas terén, parkjában, vagy másutt?) És a község hangosbeszélő hálózata is igénybevehető ilyen közügyet érintő célra: a nyilvános dicséret és a segítő szándékú bírálat egész biztosan megteszi jótékony hatását. Ilyképpen is eredményesen küzdhetünk az itt-ott még gyakran megnyilvánuló közöny, érdektelenség éllen. A rövidebb A versenydíjkéut kapott permetező. szaktanfolyamokat ugyancsak népszerűsíthetjük a kor eme eszközein keresztül. Vagy már mindent tudunk?... Ojabb és újabb ismeretekre nincs szükségünk? A tények ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Módosítsuk így a régi közmondást: A jó kertbarát holtig tanul! VARGA JÖZSEF Jó példával jár az élen Psenák Menyhért, a Picšíanyl Növénytermesztési Kutató Intézet Hurbanovo—Sesíleš-i Zöldségtermesztési Kutató Állomásának dolgozója, hatvannyolc éves és Immár két évtizedé hű a vincellér szakmához. Szívveliélekkel végzi munkáját. Szabad Idejében pedig kertészkedik. Egyike azoknak a lelkes kertbarátoknak, akik Hurbanotoben 1958 ban életrehívták a Szlovákiai Gyümölcs- és Kiskertészek Szövetségének helyi szervezetét. Hogy helyes utat választottak, arról minden szónál ékesebben beszél az a tény: hogy a tizenöt úttörőnek időközben csaknem négy és félszáz követője akadt. Nemrég felkerestem Psenák elvtársat és 'elbeszélgettünk a fciskertészkedésben elért eredményeiről, alkalmazott módszereiről, valamint a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelésben szerzett sokéves tapasztalatairól. Vendéglátóm elmondotta, hogy mint kiskürtészkedő, szabad idejének jelentős hányadát szintén a szőlészetnek szenteli. A szőlőhegyen tizenöt ár fejmüvelésü ültetvénye van, csaknem kizárólag borszőlő-fajtákból telepítve. A tizennégy éves szőlő gazdagon terem, meg egyébként is meglátszik rajta, hogy hozzáértő gazda köze műveli. A múlt évben, a gyengébb évjárat ellenére is tizenöt mázsa szőlőt értékesített, azon kívül még hat hektó mustot is préselt. Konyhakertje tizenhárom áras. lit is van szőlő. Mintegy ötszáz négyzetméteren kizárólag csemegeszőlőt termel, összesen negyvenkét fajtát. A kiskert további nyolcszáz négyzetméternyi területén különféle zöldségeket, virágot és gyümölcsöt termel. A terület ésszerű hasznosítására törekedve köt darab, összesen kétszáz négyzetméter alapterületű fóliaházat Is épített a kertben. Bennük PCR csemegepaprikát termel, természetesen eladásra. A palántákat maga neveli ki, a bimbós vagy néha már virágzó palántákat általában május derekán ülteti ki a fóliaházakba. Nagy gondot fordít az öntözésre és a rendszeres szellőztetésre, amivel a megfelelőbb hő- és légnedvesség-viszonyokat igyekszik biztosítani a növények számára. Az első termés rendszerint május végén, június első napjaiban válik piacképessé. Tavaly több mint tizenhatezer koronát jövidelmezett számára a fólia alól kikerült paprika, de — mint beszélgető társam hangsúlyozta — volt már a tavalyinál „erősebb“ év is. Az egyéb zöldségnövények és a gyümölcsfélék tekintetében arra törekszik, hogy a lehető legmesszebbmenően fedezni tudja a család egész évi szükségletét. Később a növényvédelem kérdésé, problémái kerülték sorra. Menyhért bátyám mindjárt az elején nyomatékosan hangsúlyozta, sok kiskertészkedő panaszkodik, hogy rossz a vegyszerekkel való ellátás, gyenge hatásúak a készítmények stb. Majd azzal folytatta, hogy véleménye szerint a hibát sok esétben a helytelen felhasználásban kell keresni. — Név szerint is említhetnék akár két tucat kiskertészkedőt Is — mondotta —, akik sohasem a legmBgfelélőbb időben permeteznek, s bizony gyakran az alkalmazott töménységgel Is baj van. Nem beszélve a keverékekről! Sokan olvasnak vagy fél füllel hallanak valamit, s már kapják Is a permetezőt, meg sem nézve, indokolt-e kertjükben az ajánlott hatóanyagok kijuttatása. Ez az oktalan pazarlás Is hozzájárul sajnos, a vegyszer-hiány növeléséhez. Mint mondotta, ő csak akkor permetezi a fákat és a szőlőt, ha a vegyszeres kezelésre valóban szükség van. S mindig időbén, hogy a szükséges hatásfokot biztosítani tudja. Helyteleníti azt a nézetet, mely szó rint az őszibarackot nem szabad Arborollal és Nitrosannal permetezni. Tavaly fakadás előtt négy-öt százalékos töménységű Arborollal és 1,5—2 százalékos töménységű Nitrosannal kezelte fáit Egész évben feléjük sem kellett néznie, égyetlen levéltetűt sem észlelt rajtuk, pedig az előző években ugyancsak fertőzöttek voltak. Almából Golden delicious 6s Starking fajtákat termel. Évente három-négy ízbén permetezi ókét, férges gyümölcsöt mégis csak elvétve talál, a betegség pedig ismeretlen a kertjében. A szőlőt május végén, június feléjén a PIrozin 75 В 0,30—0,35 százalékos, majd tíz nap múlva a Dithane 0,35—0,40 százalékos töménységű oldatával permetezi be. A harmadik permetezéshez ugyancsak Dithanet használ. A negyedik és ötödik ke>zelést rézmészlével végzi. Augusztus végén — a szürkepenész éllen védekezve — Topsínből készített 0,3—0,35 százalékos töménységű oldattal mosatja le a fürtöket. A darázskárok ellen fóliaborítással védelmezi a korai csemegeszőlőket. A megtermett zöldséget a télf hónapokban pincében, száraz homokba rétegézve tárolja. Aa alma a száraz, fagymentes kamrában kapott helyett. A rekeszeket a boroshordók alatt tartja, bennük legfeljebb három rétegben helyezkednek el a gyümölcsök. Egészségi álla* potukat rendszeresen ellenőrzi! s a ládákat takaró zsákanyagot hetente benedvesíti. Ügy mondja, még májusban is saját termelésű, egészséges, ízletes almát fogyaszt a családja. Psenák Menyhért szorgalma; hozzáértése mellett szól az a tény is, hogy az utóbbi években rendszerint elismerően érw tékelték különféle termékéit a körzeti és a járási zöldség- és gyümölcsklállításokon. Két évvel ezelőtt például két arany* érmet is nyert egyezerré egy rangos bemutatón, mégpedig csemegeszőlővel. Erénye, hogy a jó tanácsokkal sem fukarkodik. Kívánjuk, hogy még sokáig szolgálja erőben és egészség* ben a kertbarát-mozgalom ÍSjlődését, élvezz«? sokéves munkája gyümölcsét. (kádak) рЦ» JEEPEK A kislibáknak melegre, száraz alomra van szükségük! A lúdtenyésztőkre fontos faladat vár az elkövetkező napokban, hetekben — a kislibák felnevelése. Mint a címben is kiemeltük, a kislibáknak melegre és száraz alomra van szükségük a kedvező fejlődéshez. No meg a jó minőségű eledelre! A kislibák felnevelését szolgáló berendezési idejében takarítsuk ki, almozzunk be száraz, penészmentes szalmával, s jól kifűlött helyiséggel fogadjuk a kislibákat. Az italokat helyezzük bádog lemezre, hogy elejét vegyük az alom átnedvesedésének. Később, ahogy növekednek az állatok, mind magasabbra helyezhetjük az Hatókat. Az etetőket később szintén magasabbra helyezzük. Ügyeljünk rá, hogy az állatok minden oldalról jól hozzáférőnek az edényekhez. Az etető és itató edényeket megfelelő nagyságúra készítjük. Egy kislibára húsznapos korig öt cen timéter etető-, illetve három centiméter itatórészt számítunk. Később az etetőket úgy kell elhelyezni, hogy az állatok na szórják szét a takarmányt, de azért kényelmesen jóllakhassanak. Az Hatókat pedig rögzíteni kell, nehogy felborítsák az illatok. A kellő hőmérsékletet mú anya segítségével biztosítjuk. Tíznapos korig 28—26, tizenegytől húsznapos korig 25—24, majd harmincnapos korig 23— 18 fokos meleget igényelnek a kislibák. A hőmérsékletet a hőforrástól 30—50 centiméternyi távolságban, a padozattól mintegy nyolc centiméter magasság ban mérjük. A téli hónapokban nevelt kislibák életük első huszonnyolc napjában, a melegebb hónapokban neveltek pedig csak az első tíz napon igényelnek melegebb környezetet. Az eső és a szél azonban minden kor ártalmas, és az első napúk ban fürdetni sem ajánlatos a kislibákat. A meleg nevelőtérségben huszonnyolc napos korig négyzetméterenként hat-hét kislibát helyezhetünk el. A levegős fé szerben már csak 2—4 állatot számíthatunk négyzetméteren ként. A meleg nevelőhelyiséget rendszeresén szellőztetni kell. Háromhetes korig friss, langyos (15—18 fokos) vízzel itat juk a libákat A nevelőbe helyezett kislibákat azonnal etessük meg. Hatnyolchetes korig árpa- és zab darából, valamint búzakorpából készített, apróra vágott zöld herével, csalánnal, főtt burgonyával, reszelt sárgarépával, kenyér vagy péksütemény ma radvánnyal gazdagított keveré két adunk. A korai libanevelés kor hiányzó zöldet apróra vágott csíráztatott szemeleséggel. száraz csalánnal vagy lucernára) hel^eUe.sithetjük, de felhasználás előtt forró vízzel lé kell ókét forrázni. Nem szabad megfeledkezni az ásványi kiegészítőkről! Többéves tapasztalatom szerint nagyon jól beválik a keverék savanyú tejjel való nedvesítése. A kislibák hatvannapos korig igényelnek legtöbb fehérjét, vagyis amikor a leggyorsabban növekednek. A második hónaitól kezdve libáink' jól hasznosítják a legelőt, tehát fokozatosan csökkenthetjük é szemesek napi adagját. Féltévé persze, hogy van hol legeltetni az állatokat. A darabos keveréktakarmányt mindig frissen és nedvesítve etetjük a kislibákkal. Az egy kilogrammos élősúly eléréséhez körülbelül 1,8 kilogramm mageleségre van szüksége a libának, a további tápanyagokat é legelőn veszi fel. A fejlett lód naponta mintegy két kilogramm fiivet fogyaszt. (Zvcb)
