Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-02-26 / 8. szám

1977. február 26. .SZABAD FÖLDMŰVÉ«1. 15 VÉDIK SZÉPSÉGEIT A természet óriási egységet alkot, amely a maga Íratlan törvényei sze­rint fejlődik. Az ember is a természet része, kezdetben mindazt nyújtotta számára, ami megélhetéséhez szüksé­ges volt. A fejlődés folyamán azonban az ember a természet uralkodójává vált. Ma, az atomkorszakban sok em­ber azt gondolja, hogy a természet övé, tehát őt szolgálja. Igenám, csak­hogy az ember bármennyire is uralja a természetet, mindig annak része marad, soha nem tud elszakadni tőle. Ezért tudomásul kell vennie, hogy a természet károsításával „maga alatt vágja a táti“ Efelett minden dolgozó­nak: iparban, mezőgazdaságban és a természet védelmezőinek, a vadászok­nak is el kell gondolkozniuk. Minden vadász elsőrendű kötelessége, hogy környezetét védje, a természet állatait ne csak lójje, hanem gondoskodjon Is azok szaporításáról, utánpótlásáról, védelméről. AKTIV EGYESÜLET Feladataik teljesítése érdekében ak­tív tevékenységet fejtenek ki a Vefké Koiihy-i (nagykeszii) Vadászegyesü­let tagjai: Kac Jenő, Údor István, Sa­nier Béla, Balogh Mihály, Balogh La­jos (vadászelnök), Varga Gyula (va dászgazda) és a többiek. Tevékenysé­gükről az alábbiak tanúskodnak. Okoliőná n/Ostrove és V. Kosihy ha­tárában mindig sok vad élt. Ma is a hazánkban élő apró és csülkös vad sokasága tartózkodik ezen a vidéken. Ez nem is csoda, mert olyan termé­szetadta helyek (nádas) vannak, ahol a mezei állatok szívesen megbújnak. Hogy továbbra is megmaradjanak és szaporodjanak, erről a vadászok gon­doskodnak. Vadászterületünkön (1650 hektár) tizenhárom etetőt építettek az apró és hármat a csülkös vad részére. A szabadban széthelyezett etetők nem állnak üresen, az állatok gazdái gon­doskodnak arról, hogy bennük ele­gendő eleség legyen. Ezzel két célt érnek el; egyrészt az állatok jó kon dlcióban vannak, másrészt annyira megszokják a jó környezetet, hogy még a szomszédos határból is idese reglenek a fácánok. A vadászok az eleséget nyáron szer­zik be. Minden évben a gabona tiszti tása után ötven mázsa hulladékmagot vásárolnak a Zlatná na/Ostrove-i fel vásárló üzemből, valamint a földmű vesszövetkezetből és állami gazdaság bői. Télvíz idején a magban dús takar­mányt, takarmányrépát, herét stb. ki hordják az etetőkbe, amit az állatok szívesen elfogyasztanak. VÉDETT TERÜLET A vadvédelem szempontjából nagy jelentősége van a nádasnak, mert az állatok búvóhelyéül szolgál. A hatvan­ötös árvíz után területéből elszántot­tak, lecsapoltak termőfölddé változ­tattak, ennek következtében a nádas területe kisebb lett. A vadászok fél­tették ezt a természetadta kincset, ezért a Műemlékvédő Hivatalban kér­vényezték, hogy a nádas bizonyos ré­sze maradjon meg. A múlt évben az ötvennyolc hektáros nádast — a va­dászok nagy örömére — védett terü­letté nyilvánították. Jelenleg Csallóköz legnagyobb nádasa, a Dunától a tanyi határig terjed. A nádas rengetegében sok vízi- és más hasznos madár él — nádi veréb, mocsári szalonka, szürke gém, vadka­csa, vízicsibe, körülötte tartózkodik a legtöbb fácán, de akad itt vaddisznó s róka is. Varga Gyula vadászgazda tapaszta­lata szerint még a mezei nyulak is jobban szeretnek a nádas közelében tartózkodni, mert ott a növényzet nincs túlpermetezve és vegyszerezve, a nyulak egészségesek és fejlettek. — Ha nem lenne nádasunk, akkor talán dunai szarvasunk meg őzikénk sem lenne. A szarvasok annyira sze­retik ezt a vidéket, hogy csak egy bizonyos időre hagyják el. Érdekes: ősszel átúsznak a Dunán, levándorol­nak a Bakonyba, de február végén, március elején visszatérnek. Szeren­csétlenségükre, mert egy szarvas vagy őz elejtése a vadász számára igazán szép élményt jelent. Évente három szarvas és tizenöt őz kilövése van engedélyezve. Élnek is az adott lehetőséggel. Itt-ott sikerül lőni többagancsú példányt is. Két év­ve! ezelőtt Markovics László tizenhat agancsú szarvast lőtt, Varga Gyula ugyanebben az évben hatos agancsú őzet ejtett el a nádas közelében. A trófeával részt vett a múlt évben megrendezett Ceské Budéjovice-i nem­zetközi kiállításon, ahol 137 ponttal trófeája aranyérmet nyert. A múlt évben hatízben — vasárna­ponként — rendeztek közös' vadásza­tot. A nádasban — ha jó vadász év van — kétszáz fácánt is fognak és nyolcszázat lőnek. Szép és gazdag ez a földdarab, de levadászása fáradságos. Jól idomított vadászkutyák nélkül szinte lehetetlen. Mert még ha lelövik is a vadat, alig­ha akad ember, aki kihozza a mocsa­ras nádrengetegből. Ez volt az oka annnak is, hogy a tervezett élőfácán­fogást nem tudták teljesíteni, ellenben nyúieladási tervüket százötven száza­lékra teljesítették s ez szép ered­mény. Sok vadkacsa és vadliba él a Dunán. Van itt egy határmenti probléma, ami­vel az illetékes szerveknek foglalkoz­ni kellene. Nálunk a vadászidény de­cember 31-vel véget ér, míg a szom­szédos Magyarországon csak február végén. Nos még mi védjük madarain­kat, addig a szomszédos vadászok sor­ra pufogatják őket. Ebből kifolyólag a vadászás lehetőségeit — legalább a határmenti területeken — egységesen kellene megszabni. Észrevételeik szerint még mindig sok vad elpusztul és tojás megy tönk­re a gépek károsítása következtében. Ezen a fájó ponton csak úgy lehet segíteni, hogyha a földművesszövetke­zet dolgozói ezt figyelembe veszik s ellátják a gépeket riasztó eszkö­zökkel, hogy a kis állat időben elme­nekülhessen. SZERVEZETI ÉLET A nagykeszii vadászegyesület tagjai­nak közös munkája a környezetük szépítésében is megmutatkozik. A kö­zelmúltban társadalmi munkával a nádas mellett fölépítették a vadász­házat, amely nádfedelével szépen be­illeszkedik a környezetbe. A vadász­ház körül gyorsan növő kanadai to­polyfákat ültettek, s az állami erdé­szettől száz borókát rendeltek, amit szintén a vadászház környékén ültet­nek ki. A nagykeszi vadászterületen nem­csak lövések hangzanak el, hanem in­tenzív munka is folyik. Az a vélemé­nyük hogyha az állatokat jó kondíció­ban tartják, annak az eredménye meg­mutatkozik. Nagy Teréz Balog Lajos vadászelnök, Vaiga Gyula vadászgazda, Kovács István és Balogh Mihály. Ne topogjunk egyhelyben Elmondok egy olyan esetet, amit egy Járási méretben rendezett vadásza­ton figyeltem meg. Szép, télt nap volt, az erdőt hó borította. A vadászat előtt a vadászgazda kiadta a parancsot: ki hol tartózkodhat, mire lőhet stb., egyszóval aprólé­kosan tájékoztatta a jelenlevőket. A vadászok már türelmetlenkedtek — mondván — minek kell annyit beszélni természetes dolgokról. Igaz, hogy sokat beszélt, valamiről mégis megfeledkezett. A vadászaton nem történt semmi különös, csak annyi, hogy az egyik va­dász az elejtett rókát puszta kézben vitte. A szétlőtt bunda miatt egy kicsit aggódott, hóval tisztította a vértől. Miután a többi példány mellé tette a zsákmányt, táskájából előszedte az ennivalót, kicsomagolta és evett. Tördelt a kenyérből, azután beleharapott a kolbászba. ízlett neki az étel. * Már többször írtunk a veszettség veszélyéről, s ebből már az is kitűnik miről van szó. Felvetődik a kérdés: minek annyit írni, figyelmeztetni, ha még ennek ellenére is akadnak egyének, akiknek a Jó tanács sem segít. A vadászoknak illenék tudni legalább az alapvető követelményeket. Lehet, hogy az elejtett róka nem volt fertőző, de ugyanúgy a veszettséget is ma­gában hordozhatta volna. Ez annál is inkább feltételezhető, mert a vadászat olyan járásban zajlott le, ahol veszettséget észleltek. Éppen ezért a vadá­szat előtt a vadászgazdának is többet kellett volna mondania az elejtett zsákmány szállításáról, az egészségügyi dolgokról stb. A fenti példából is láthatjuk, hogy milyen könnyen megfeledkezünk az óvatosságról. Ez nemcsak akkor fordul elő, amikor biztonságunkról van szó, hanem más szempontból is. Sokszor úgy tűnik, mintha megelégedtünk volna azzal amit eddig elértünk. Igaz, vannak bő vadállománnyal rendel­kező vadászterületeink, kineveltünk olyan fajtákat is, amelyekről két-három évtizeddel ezelőtt azt hittük, hogy kipuszulnak. Itt-ott sikerült elejteni szép példányokat is. De elkényelmesedttünk. Alig teszünk valamit a vadállomány továbbfejlesztése érdekében, pedig a vadásznak nem szabad egyhelyben topognia, megelégednie azzal, amit elért, mert az élet megy tovább, minden változik, fejlődik, minek következtében új problémák is adódnak. A CSKP XV. kongresszusának határozata megszabja a minőség javítását a termelés minden szakaszán, így a vadászatban is. Nem lehetünk elége­dettek azokkal az eredményekkel, amelyek tegnap kitűnőek voltak s ma már csak átlagosak. Mit mondjunk azokról a károkról, amelyek ezen a szakaszon előfordul­nak? Tudjuk-e egyáltalán milyenek ezek a károk? Tudunk-e erre pontos feleletet adni? Milyen módon lehet javítani a helyzeten? Ezek igen fontos kérdések, amelyek megoldásra várnak. Választ adni a kérdésekre csakis azok a vérbeli vadászok tudnak, akik a vadászati tevékenységet, a vadakról való gondoskodást komolyan veszik, aki a vadgazdálkodás igazi gazdáinak érzik magukat. Nap mint nap szemtanúi lehetünk annak, hogy az alaptudás a vadászat­ban sem elegendő, ezért többet kell gondolnunk a jövőre, felkészülni rá, keresni az új lehetőségeket, tovább kell fejleszteni a tapasztalatokat a mi­nőségi munka figyelembevételével. A rendszeres önképzéssel, új Ismeretek elsajátításával sokat tehetünk a vadvédelem érdekében s merjük remélni, hogy a fenti és ehhez hasonló esetek egyre ritkábban fordulnak majd elő. —P— Irtsuk a rókát A múlt év őszén öt helyen fedeztek fel rókaveszettséget a zvolení járás­ban. A jnb e vírusos megbetegedések korlátozására intézkedéseket hozott. Az állami erdészet, valamint a vadásztársaságok háromezer hektár kitérje­­désíí területén hat, illetve tíz róka lelövését rendelte el. Köztudott, a róka a veszettséget túlélheti és a fertőzés hordozójává vál­hat. Ezért azonnal lelövés után igelit zsákba csomagolva vizsgálat és el­égetés céljából rendeltetési helyére kell szólítani. • J. M. H. A vadászok iskolázása Előtérben a szárnyas apróvadak tenyésztése Szlovákiában a vadásztársaságok komoly munkát végeznek a szárnyas apróvadak létszámának megtartása és további szaporítása érdekében. A fá­cánok és vadkacsák esetében különö­sen nagy jelentősége van a Nyugat­szlovákiai Állami Erdők palárlkovoi üzemében levő keltetőnek és nevei­dének. Történelmi adatok bizonyítják, hogy ez a fácános egyedülálló volt egész Európában. A források az 1752-es évet említik először. A fácá­nos a felszabadulásig Károlyi Lajos gróf és családja birtokában volt. Ak­koriban területe 169, övezeti területe pedig 18 ezer hektár volt. A fácánok mesterséges keltetését és nevelését lényegében 1965-ben kezdték. Akkoriban elsősorban gyűj­tött (főleg lucernásokból) tojásokat keltettek. Hogy a keltetés és nevelés fejlődéséről megfelelő képet kapjunk, kindulópontként az 1968-as évet vá­lasztottuk. (Erről az évről maradi meg az első pontos nyilvántartás — a szerk. megjegyzései) Abban az évben nyolcázázhűsz tojós és száznyolcvan kakast tartottak számon. A tojóktól 24 ezer 600 tojást nyertek, gyűjtésből pedig további 1900-at. összesen 19 ezer 300 fácáncsibét keltettek ki, me­lyekből 12 ezer 600-at neveltek fel. Ebből ötezerháromszázat a vadászte­rület állományának feltöltésére hasz­náltak, a fennmaradó részt pedig el­adták a többi vadásztársaságoknak. Az utóbbi tíz évben komoly fejlődés volt tapasztalható a fácánok kelteté­sében és nevelésében A múlt évben a tenyészőllomány ezerháromszázhét to­jóból és kétszázharminc kakasból állt. A tojóktól több mint 61 ezer tojást nyertek, melyekből több mint 37 ezret keltettek ki. összesen 32 ezer 779 fá­cáncsibét neveltek fel, melyekből mint­egy háromezret a tenyészállomány felújítására használtak, 8 ezer 850-et eladtak, a többit pedig az erdőgazda­sághoz tartozó vadászterületekre he­lyezték ki. A tyúkok általában a már­ciusi—júniusi, de elsősorban az ápri­lisi-májusi hónapokban tojnak. Min­den 5—6 tojóra jut egy voliér. A tojá­sokat az összegyűjtés után kiválogat­ják, megtisztítják és fertőtlenítik, majd a keltetőbe helyezik. A fácánoknál a Victoria keltetőt használják, amelynek egyszerf kapacitása 9 ezer darab to­jás. A múlt évben tizennégy keltetést végeztek. A keltetés ideje alatt is állandóan figyelik a tojásokat, s az átvilágítás után a nem megfelelőket kiselejtezik. A napos fácáncsibéket egyhetes idő­szakra a battériás neveldékbe helye­zik, innen pedig a kifutóval ellátott neveldékbe kerülnek, ahol felnevelé­sük 6—8 hétig tart. Etetésükre egé­szen a Lysá nad Labem-í abrakkeverő üzem termékét, a BŽ—I-es, illetv'ö И-es tápokat használják. Az utóbbi években a fácánok mel­lett a vadkacsák keltetése és nevelése is előtérbe kerül, amely lényegében 1968-ban kezdődött. Abban az évben a tenyészállomány százötven tojóból és ötven gácsérból állt. A tojóktól összesen négy és félezer tojást nyer­tek, melyekből 3600-at keltettek ki és 2950 kacsát neveltek fel. A kacsákat csakis az erdőgazdasághoz tartozó vadászterületek állományainak feltöl­tésére használták, Tavaly már 643 tojóval és 187 gá­csérral rendelkeztek, ami kedvező állományfejlesztésről tanúskodik, ösz­­szesen több mint 21 ezer 500 tojást nyertek, melyekből több mint 16 ezret keltettek ki és 14 ezer 886 kacsát ne­veltek fel. Ebből 1264-et a tenyész­állomány felújítására, a többi pedig a vadászterületek vadkacsa-állomá­­nyának bővítésre használták. A tojá­sokat egyébként BIOS típusú géppel keltetik, a kacsák nevelésére fedett, vándoroltató kocsikat használnak. A felnevelés ideje alatt a kacsákat szab­­ványozott tápokkal etetik. Az elmondottakból arra következtet­hetünk, hogy manapság, — amikor a táblásítás, a vegyszeres gyomirtás, a cserjék megsemmisítése stb. lényegé ben rontja a szárnyas aprővadak élet körülményeit —, különösen nagy je lentősége van az állomány mestersé ges utánpótlásának. Ennek egy jó pél dájával találkoztunk a Nyugat-szlo vákiai Állami Erdők palárlkovoi üze mében, ahol már gondolnák a Jövőre is, hiszen jelenleg a tojások keltetése, a fácáncsibék és a kiskacsák nevelése provizórikus körülmények között tör­ténik. Elképzeléseik vannak egy új keltető és nevelde felépítésért. Á te­rületet ugyan már kijelölték, de a többi dolog egyenlőre még nem isme­retes. Reméljük, hogy az illetékes szemé­lyek és szervek a közeljövőben min­dent elkövetnek a palárlkovoi erdő­­gazdaságban levő keltető és nevelde felújítása érdekében! Hiszen ezzel mód nyílna a kapacitás bővítésére, szárnyas apróvadtenyésztés belterje­­sítésére, a fácán- és vadkacsa-állo­­mány növekedésére. (blm) A vadászat napjainkban is a leg­egészségesebb sportok közé tartozik, ha úgy tetszik legártalmatlabb szen­vedély és egyben az állatvédelem te­rén humánus cselekedet is. Vadá­szaink tevékenysége nem hasonlítható a volt burzsoá rendszer főurainak „állatirtó“ duhajkodásaihoz. Ahhoz, hogy valaki vadász lehessen, le kell tennie a vadászvizsgát, ismer­nie kell a vadásztörvényeket, a vad­védelemre vonatkozó összes rendel­­kezéseket.Mindezeket szem előtt tart­va a Salkai Jánošík Vadászegyesület tagjai két estén iskolázáson vettek részt. Színek Alfréd vadászgazda a vadvédelemről, a vadak téli etetésé­ről, az őz, szarvas nemének és élet­korának felismeréséről tartott elő­adást. Szabó György a vadásztörvé­nyeket Ismertette vadásztársaival. A Jánošík vadászegyesület tagjai eddig is nagy súlyt fektettek a vadvédelem­re, vadnevelésre, ezáltal az egyes kör­vadászatokon van mit selejtezniük. Majerszky Márton A téli hónapokban rendszeresen gondoskodjunk a vadállomány etetéséről.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents