Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-02-26 / 8. szám

Készüljünk föl a csibenevelésre A keltetéssel foglalkozó nagy­üzemekben már teljes kapaci­­tással üzemelnek a keltetőgé­pek. Sokhelyütt már a kisállat­tenyésztők is üzembe helyezték keltetőiket, tehát rövidesen megjelennek a megrendelt na­poscsibék. Fogadásukra kellően föl kell készülniük a kisállatte­nyésztőknek, Mert, bármily el­csépeltnek is tűnik, mégis igaz a mondás: a baromfitenyésztés sikerét a csibeneveléssel kell megalapoz':' Vagyis, a idviuesen megjele­nő pihés apróságok nemcsak örömöt, hanem gondot is jelen­tenek számunkra. A legfonto­sabb tennivalók egyike, a meg­felelő állatszállás előkészítése. A csibenevelőt föltétlenül el kell látni valamilyen hőforrással, hogy kezdettől fogva biztosítani tudjuk állataink számára a leg­megfelelőbb hőmérsékletet. Hét­napos korig harminckét, de legkevesebb harminc fok mele­get igényelnek a csibék a hő­forrás közelében. Később heten­ként két fokkal csökkenthetjük a hőmérsékletet. Egyébként magunk is megállapíthatjuk, kedvez В a hőmérséklet a csi-Ä Szlovákiai Kisállattenyész­tők Szövetségének Calovol (nagymegyeri) helyi szervezete 1952-ben alakult, jelenleg 216 tagja van. örvendetes tény, hogy a szervezeti élet a fiata­lokat Is egyre inkább vonzza. Ezt bizonyítja az is, hogy ma­napság 59 fiatal tagja van a szervezetnek. A szervezeten be­lül négy szakosztály tevékeny­kedik: a baromfitenyésztők, a nyúltenyésztők, a juhtenyésztők és az egzotikus madarakat és galambokat tenyésztők szakosz­tálya. Mindegyik élén vezető személy van, aki Irányítja és szervezi a tagok tevékenységét. A szervezet a múlt évi célki­tűzésekből nem tudott mindent megvalósítani, mind objektív, mind szubjektív • okok végett, így többek között nem sikerült kialakítaniuk a baromfiak sza­porító tenyészetét sem. Az el­képzelések ugyan reálisak vol­tak, de sajnos, nem megfelelő tenyészanyagot (napos csibé­ket) vásároltak. Minden negye­dik-ötödik csibe elpusztultl A másik oldalon a tagok sem fej­tenek ki különösebb érdeklő­dést, az А-tenyészet kialakítása érdekében. A tagok többsége ugyanis a kaparóbaromfiak mellett kacsákat Is tenyészt, s Ezek, amint tudjuk, hordozói a betegségeknek. Az idén már jóval megfontol­tabban szervezték a napos csi­bék vásárlását. A morvaországi MORAVOCHOV vállalattól más­félezer csibét rendeltek. Az idén alapvető célkitűzésként tartják számon azt, hogy leg­alább 10—15 tenyésztőnél kiala­kítsák a szaporító tenyészetet. A szakosztályok közül a múlt évben elsősorban a nyúlté­­nyésztők fejtettek ki alapos te­vékenységet. Jelenleg körülbe­lül száztíz tag, ebből mintegy harmincöt fiatal, foglalkozik a nyulak tenyésztésével. A tagok kétharmada a nagy csincsillát, egyharmada pedig az új-zélan­­dl fehér, a bécsi kékszemű, a beknek. Ha a hőforrás alá vagy köré csoportosulva összebújnak, akkor fáznak, ha viszont szét­szélednek a nevelőben és für­gén szaladgálnak, akkor nyu godtak lehetünk, mert jól érzik magukat. Igen nagy fontossággal bír a takarmányozás. Legjobb ered­mény a szakszerűen összeállí­tott csibenevető táppal érhető el, de ebből az ellátás koránt­sem mondható jónak. Persze, nem voltak mindig tápok, még­is neveltek eliink is csibét. A tenyésztők többsége ma is ma­ga készíti a csibeneveléshez használt keveréket, saját ta­pasztalata vagy a szakirodalom­ból nyert ismerete szerint. Min­dig abból az alapelvből kell ki­indulni, hogy a napi adag vál­tozatos, megfeleled tápértékű legyen, s minden fontos táp­anyagot megadjon a fejlődő szervezet számára. A keverék alapanyagául mindig a gabona­darák szolgáljanak. Ha egy mód van rá, búzadarából adjunk a legtöbbet, mintegy hetven szá­zalékot. Az állati eredetű fe­hérjéket házilag keményre főtt tojással, tejjel, túróval vagy egyéb tejtermékkel pótolhatjuk. A negyven darab néhány napos csirkének egy keményre főtt tojást kell bedolgozni a keve­rékbe. Nagyon okosan teszik, akik legalább időnként apróra vágott, csíráztatott gabonafélé­ket, finomra reszelt sárgarépát vagy valami zöldet is etetnek csibéikkel. Ne feledkezzünk meg a Konvit és a Plastin nevű takarmánykiegészltőkről! A cso­magoláson feltüntetett haszná­lati utasítás szerint adagoljuk. A keveréktakarmányba tegyünk még némi halolajat (negyven csibének egy leveseskanálnyit), körülbelül egy százaléknyi fa­szenet és ne feledjük ki a sót. Csak gyengén sózzunk, mert az erős sózás inkább árt, mint használ. A csikék előtt mindig legyen innivaló. Lehet az friss, langyos víz, savanyú tej. Az utóbbi nem­csak szomjúság-csillapításra jó, hanem teljes értékű fehérjéket is szolgáltat és béltisztftó ha­tású. A csibenevelőben mindig tartsunk némi tiszta, finom fo­lyami humukot. hogy a csirkék felvehessék a kedvező emész­téshez szükséges mennyiséget. Alapelv, hogy a csibéket nem szabad együtt tartani a tyúkok­kal, mert könnyén megfertő­ződhetnek az idősebb állatok­tól, elkaphatják a betegségeket, megtámadhatják őket az élős­ködők. Legnagyobb vesztesége­ket általában a véglények által előidézett kokcidiózis okoz. A fertőzött csibék étvágytalanok, szárnylógatva gubbasztanak a legmelegebb zugban, ürülékük barna, sőt néha egész vörös a bélben keletkezett vérzésektől. Ha már megtörtént a baj, hív­junk állatorvost és tanácsa sze­rint kezeljük a beteg csibéket. (kr| Tevékeny nyúltenyésztők kaliforniai és a cseh tarka nyu­­lakat tenyészti. A nyulászok jó tevékenységét mi sem bizonyít­ja jobban, mint az értékesített nyulak száma, vagy pénzbeli értéke. A szakosztály gyümöl­csöző kapcsolatot tart fenn mind a BRANKO, mind a VELAS felvásárló vállalattal. 1975-ben a BRANKO vállalat keretében országos viszonylatban első he­lyezést értek el, és több mint 185 ezer korona értékben érté­kesítettek nyulakatl A múlt év­ben szintén siker koronázta a tagok szorgalmas munkáját, összesen több mint négyezer nyulat adtak el a BRANKO fel­vásárló vállalatnak, körülbelül 200 ezer korona értékben. Sikerült megteremteniük az elmélyültebb kapcsolatot a pra­­hai VELAS felvásárló vállalat­tal is, amely kísérleti célokra csakis a nagy csincsillát vásá­rolja feL A múlt év első felé­ben rendszeresen látogatták a tagokat, s ennek keretében több mint hétszáz csincsillát vásároltak fül. A második fél­évben sajnos már egyszer sem voltak a nyulakért. Állítólag a szállítás tekintetében fordultak elő hiányosságok. A vállalat egyébként 20 koronát fizet egy kilogramm húsért, ha azonban a tenyésztő a nyulakat beoltot­ta mixomatózis ellen, akkor 22 koronát! Abban az esetben, ha a bak élősúlya meghaladja a három kg-ot, a vállalat további 6 korona pótlékot fizet. Meg kell azonban jegyezni, hogy a felvásárló vállalat dolgozói sok­kal alaposabb válogatást végez­nek, elsősében az egészségi állapot tekintetében. A BRANKO vállalattal is sze­mélyes kapcsolatot tartanak fenn. A nyulak felvásárlását azonban az SZKSZ Járási veze­tőségével karöltve) szervezi. A járás minden szervezete folyó hó ötödikéig bejelenti az el­adásra kínált nyulak számát. A járáson ezt összegezik, s a felvásárló vállalattal közösén kidolgozzák a havi . időtervet Ez tartalmazza azt is, hogy me­lyik napon hány órától meddig történik a felvásárlás egy bizo­nyos községben. Így a tagok ás pontosan tájékozódhatnak a felvásárlás időpontjáról. Az ed­digi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a felvásárlási módszer jól bevált, s a tagok többsége elégedett ennek szervezésével és irányításával. Januárban már kétszer volt felvásárlás a helyi szervezetben. Először 240, má­sodszor pedig kétszáz nyulat adtak el a felvásárló vállalat­nak. Reméljük, hogy az SZKSZ többi járási vezetőségé is ha­sonlóképpen szervezi meg a nyulak tervszerű felvásárlását, hozzájárulva ezzel a tagság zö­mének elégedettségéhez. A nyúltenyésztők táborában is van még bőven tennivaló. Ugyan néhány tenyésztő már rendelke­zik fajtatiszta, törzskönyvezett és tetovált állománnyal, de ez még mindig elenyésző mennyi­ség. A múlt évtől kezdve új ember végzi a nyulak tetoválá­sát, nyilvántartását, s az idén remélhetőleg javulás áll be e téren is. A tagok többsége rendszeresen alkalmazza a vér­­felfrissítést. Tavaly a tagok többségének bevonásával kiállí­tásokat is megtekintettek. így megtekintették a Dunajská Stré­­da-1 (dunaszerdahglyi) járási és a bin u t országos kiállítást, hogy a tagok saját maguk meggyő­ződhessenek a kisállattenyész­tés szeretetéről, eredményeiről és sikereiről. A takarmánykiutalás tekinte­tében is vannak problémák. Régebben egy kilogramm nyúl­­húsra a tagok egy kg tápot kaptak, a múlt évtől viszont egy darab nyúlra számítva csak 2,5 kg-ot. Problémát okoz az is,­­hogy a tagok nem kapják meg időben & kiutalt táp egész mgnnyiségét. így például a hroboűovol (alistáli) abrakke­verő üzem még 0,75 tonna mennyiségű táppal adós a szer­vezetnek, amit még a múlt év októberében kellett volna meg­kapniuk! Nagy szükség volna zabra is, de a környéken nem tudnak szerezni. Taggyűléseket a szervezet rendszeresen, a szükséglet sze­rint szervezi. Komoly gondot fordítanak nemcsak a nyúlte­nyésztők, de a többi szakosz­tály tagjainak téli iskolázására is. A helyi állatorvos közremű­ködésével előadásokat tartottak és tartanak a kaparóbaromfiak; a nyulak és a galambok beteg­ségeiről, a betegségek megelő­zéséről és gyógyításáról. Nagy szükség volna az állatorvosok hathatósabb együttműködésére* mert így könnyebben kialakít­ható lenne például a baromfiak А-tenyészete, a fajtatiszta állo­mány, s hathatósabban elvégez­hetnék az állatok gyógyítását, oltását. A nyúltenyésztők táborából szép sikereket érnek el Földes Imre, Varga Imre, Ládi Vendel, ^pndrej Zeleniansky, Németh Vince, Blahut István, Morva Jó­zsef és Kosár Vilmos, a fiata­lok közül pedig Varga Frigyes* Pajor László és Győri Tibor kis­állattenyésztők. Reméljük, hogy a Calovol nyúltenyésztők példás tevékeny­ségét mások is követik! (BARA) Aki a virágot Sándor bácsi már túl van a hetvenen, de még mindig egye­nes tartasú férfi s úgy tekeri a kerékpárját, mint bármelyik fiatal. Pedig nem volt könnyű az élele. A „gömörországi“ nyo­mor miatt, mint sokan mások, a tengeren túl kereste a boldo­gulását. A legnehezebbet, a bá­nyászatot választotta, vagyis éppen ahol akadt munkaalka­lom. Keményen és szorgalma­san dolgozott s ezért mindenütt megbecsülték. Sándor bácsi a rózsái között. György Sándor nem élt rosszul az Egyesült Államok­ban, mégis visszavágyott falu­jába, Chanavára (llanvára). Nemcsak ő, hanem az apja iz „amerikás ember“ volt. A ket­tőjük összekuporgatott kerese­téből itthon földet vásároltak, s azon eredményesen gazdál­kodtak. Ettől eltekintve a szé­les látókörű gazda — az új társadalmi rendben — nem idegenkedett a szövetkezeti gondolattól, s mivel jórészt rajta múlott a szövetkezet meg­alakulása, aláírta a belépési nyilatkozatot. Két esztendővel később a szövetkezet elnökévé választották, s tíz évig gyako­rolta ezt a funkcióját. Később egészségügyi szempontból más beosztást kellett választania. Mi mást választhatott, mint a gyümölcsös kezelését, amelyet az ő elgondolása szerint, a rit­ka rozsot termő domboldalon telepítettek. Valójában a ker­tészkedés mindig hobbija volt. Büszke volt a kertjére és sok mindent termeit benne. Az efsz gyümölcsösét nagy gonddal kezelte és kiváló ter­melési eredményeket ért el. A fák, a levélzet ellenségeinek hadat üzent és nem sajnálta a permetanyagot. A gyümölcsös­ben nem törté a giz gazt. Per­sze még másra is tellett az ide jéből. A gyümölcsös melletti földterületen dinnyetermesztés sei foglalkozott. Kitűnő zamatú görgdinnye termett a déli fék véső domboldalon. — Üröm volt nézni a hatal­mas „tököket“ — emlékezik vissza Sándor bácsi. — Nem nagyitok, de közel linszkilósak is voltak közöttük. Dinnyeter illesztéssel most is foglalkozom a kertemben. A jó komposztos földben kiváló zamatú görög­ös sárgadinnye terein. A közös gyümölcsösében ma­gas koronájú fák vannak, de Sándor bácsi a kertjében már sövényes telepítési módszerrel termeszti a Jonathánt, a Golden delicioust és a további fajtákat. — Hatméteres sortávolságra ültetem a fákat, hogy a traktor kényelmesen dolgozhasson a sorok között. Tisztán kell ám tartani a földet, nehogy a gyom élje fel a tápanyagot és a csa­padékot. A kiskertészkedő szőlő ter­mesztésével és még sok más mindennel foglalkozik. De ami a legjobban érdekli, a csodála­tos színekben pompázó rózsák világa. Jó részben az ameriká­­nus Sándor bácsinak köszönhe­tő, hogy Hanván olyan sok ■ rózsa. Sokan megtanulták tőle miként, mikor kell a rózsát szemezni, gondosan kezelni, Sándor bácsi nagyon szereti a pontosságot. Jó ideig például azon bosszankodott, hogy nem tudott patikai mérleget venni. Végül a Szovjetunióból hoztak neki egyet. *— A rózsa permetezésénél elkerülhetetlenül fontos a vegy­szerek pontos adagolása — ál­lítja határozottan. — Aztán jövedelmez valamit a rózsatermesztés? — Vajmi keveset — hangzik az őszinte válasz. — De nem is azért csinálom, inkább szórako­zásból. A falóban azt mondják, ez a mániám. Nincs nagy nyug­dijam, de a szövetkezet kiegé­szíti, és még mindig dolgozok mint őr az állatfarmou. Egyszó­val van mibői élnünk. Sándor bácsi rózsái tavasztól őszig sokhelyütt virítanak. A múlt század nagy költőjének, Tompa Mihálynak — aki tizen­hat évig élt Hanván — a szob­ra elé 105 rózsatövet ültetett Sándor bácsi. De nemcsak ki­ültette, hanem öntözi és gon­dozza is nagy szeretettel. A volt szövetkezeti székház előtti parkban, a gazdasági ud­varon szintén Sándor bácsi ke­zét dicsérik a sok színben pom­pázó rózsák. Tanulj, bogy boldoguljl Ez Sándor bácsi jelszava. Haladott kora ellenére nem restéit el­utazni Olomoucba és megnézni a virágkiállítást. Tőlem is az­iránt érdeklődött, hol foglab koznak Szlovákiában nagyüze­mi rózsatermesztéssel, azt is szeretné megnézni. Még azzal a gondolattal kacérkodik, hogy el kellene utaznia Bulgáriába, a rózsák völgyébe. Csakhát ott nem igen tudnak magyarul, s talán angolul sem. Az idő* férfi nagy gondot fordft szak­­könyvtárának bővítésére is. — A szakkönyvekből sokai tanultam. Ismereteimet a gya­korlatban szerzett tapasztala­tokkal egészítem ki. Csak fgy lehet eredményesen kertész­kedni, szép virágokat nevelni — állítja a köztiszteletben éllé férfi. Mindig szerette a szépet, de a rózsák hamvas, sokszínű virágainál nem ismer csodála­tosabbat. TÓTH DEZSŐ TISZAFA Euráziában honos, 5—10 mé­ter magas, tőből elágazó, szé­les, változékony koronájú örök­zöld cserje vagy fa. Ma már többnyire csak a parkokban és a kertekben látható. Kedvelt, kertjeinkben gyakori, árnyéktű­rő, sőt árnyékkedvelő dísznö­vény. Lassan nő, de kedvező Tiszaíaág terméssel. feltételek közepette többszáz évig is elél. Gallyai szabályta­lanul fejlődnek, az idősebb fák kérge vöröses pikkelyes. Tűle­vele lapos, felül sötétzöld, fo­nákján világoszöld. Páratelt le­vegőjű helyen, középkötött nyirkos talajban tenyészik leg­jobban. A metszést jól bírja, td­­bát élősövénynek is nagyon al­kalmas. Vörösesbarna színű fá­ja nagyon értékes, műbútor­gyártás céljára és fafaragvá­­nyok készítésére igen keresett A fa minden része nagyon mér­gező, piros termése azonban ehető. Azt persze sohasem le­het telepítéskor előre tudni, melyik tiszafa hoz majd ter­mést. A tiszafa ugyanis kétlaki, tehát az egyik fán csupa por­­zós virág, a másikon csupa ter­­mős virág fejlődik. A tiszafa minden részecskéje veszedelmes, mérgező anyago­kat (taxin, taxinin, taxikantín, milosfn) tartalmaz. Például a kutyák és a tyúkok már 30 grammnyi tűlevél elfogyasztása következtében is elpusztulhat­nak. A nagyobb gazdasági álla­tok valamivel ellenállóbbak é mérgekkel szemben, de na­gyobb mennyiségű mérgező anyag felvétele, esetükben is pusztuláshoz vezet. Nem árt tudni, hogy a-sertés körülbelül 75 gramm, a 16 100 gramm, a szarvasmarha pedig mintegy 500 gramm levél vagy egyéb növényi rész elfogyasztása után kerül életveszélybe. Ha azon­ban mindig csak keveset esz­nek a tiszafa leveléből vagy ágaiból ezek az ál latok, akkor szervezetük fokozatosan meg­szokja a mérgező anyagok je­lenlétét, s később már nagyobb adag méreg sem lesz káros ha­tással állatainkra. Ez főleg a tehenekre vonatkozik. A kis­­áliatteuyésztőknek nem árt tud­ni, hogy a nyulak és a kecskék bármennyit fogyaszthatnak a ttezafa lombjából, hajtásaiból, náluk nem jelentkezik a mér­gezés. A tiszafában található mér­gező anyagok természetesen az emberi szervezetre is károsan hatnak, nagyobb mennyiségijén fogyasztva halált is okozhat­nak. A növényből nyert kivona­tokat korábban a népgyógyá­­szaban és az általános orvosi gyakorlatban is felhasználták, de mérgező hatásukra való te­kintettel az ilyen gyógyszereket ma már nem használják. A nép­gyógyászat azonban még ma is számon tartja és olykor-olykor fel is használja a tiszafából nyert kivonatokat. Egy 28 éves nő például két napig fogyasz­totta a tiszafa leveléből készí­tett teát. Egy húszéves fiatal­asszony ugyancsak teát főzött a levelekből, sőt még a levele­ket la elfogyasztotta. Mindket­ten életükkel fizettek meggon­dolatlanságukért. A tiszafa levelét vagy hajtá­sát rágcsáló, esetleg főzetét fo­gyasztó egyéneknél a mérgezés első tüneteiként általános gyo­mor- és hátbántalmak jelent­keznek, később hányinger, has­menés és erős gyomorgörcsök lépnek fel. A további tünetek már azt jelzik, hogy a méreg felszívódott a vérbe és eljutott valamely élettanilag fontos szervbg. A taxin nevű méreg vesékre gyakorolt káros hatása például véres vizeletet eredmé­nyez. A görcsös fájdalmak, a rendszertelen érverés és a vér­nyomás csökkenésé együttesen idézik elő az eszméletlenséget Végül megszűnik a lélegzés és bekövetkezik a halál. Figyelmeztessük tehát gyer­mekeinket a fenyegető veszély­re és magunk is óvakodjunk a tiszafa levelének, hajtásának rágcsálásától. A növény piros gyümölcsét azonban félelem nélkül fogyaszthatjuk, hiszen az nem tartalmaz szervezetünk­re károsan ható anyagokat. Dr. Nagy Gm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents