Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-26 / 8. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1977. február 2S. 10 Sa.e ^jfCtzc/a, A könyv jó barát; szórakozásunk, művelődésünk jelentős forrása. A könyvszerető élvezettel olvassa az irodalom termékeit s aligha gondol arra, mennyi sok mnnka elűzi meg, amíg lapozgathatják a könyveket. A müvet alkotó Író fáradságos tevékenysége a legfontosabb, mégis csak a kezdet, és sok még a tennivaló, amíg a kézirat könyvvé formálódik. Ez a fontos feladat a kiadóvállalatokra hárul, ott készítik elő nyomdaképessé a kéziratokat és jó részt rajtuk málik, hogy a szép, az okos szó tolmácsolóinak a műve mielőbb a piacra kerüljön. Sajnos, a könyv kiadásának a gyorsasága nemcsak a kiadókon múlik, hanem a nyomdákon is, amelyek teljesítőképessége sokszor fékezi a rugalmas könyvkiadást. A minap a Madách Könyv- és Lapkiadóvállalat vezető dolgozóival beszélgettünk a könyvkiadás problémáiról, a tegnapról és a közeljövő terveiről. A csehszlovákiai magyar önálló könyvkiadó vállalatot kilenc esztendővel ezelőtt hozták létre. Azóta a kiadó egész sor regény, elbeszélő és verseskötet, valamint más jellegű könyv megjelentetésével gazdagította az Irodalmat. Évről évre növekedett a kiadott könyvek száma, s tavaly bár nem sikerült — a nyomda kapacitása miatt — a kiadási tervet teljes egészében teljesíteni, mégis negyvenkét szépirodalmi, és más jellegű művel adtak ki. Aa utóbbi években bővült az olvasók érdeklődési köre és igénylik az ismeretterjesztő, természettudományi és nyelvtudományi művek kiadását is. Egyre nagyobb az érdeklődés a hagyományokat feltáró szociológiai művek iránt s ezért azok kiadására is sor került és kerül. A Madách kiadó speciális helyzetéből kiindulva kiadta a szlovákiai munkásmozgalom történelmi monográfiáját, képzőművészeti monográfiákat, szakácskönyvet és a közúti közlekedésnek szabályait is megjelenteti könyv alakban. A kiadványok közül szintén jelentős a Madách Naptár, amely ötvenöt ezer példányszámban jelent meg. Örvendetes tény, hogy a tavalyi negyvenkét kiadványból huszonhat csehszlovákiai magyar Író műve. E- mellett tíz szlovák, három cseh és szintén 3 világirodalmi művet jelentettek még magyar fordításban. Az sem mellékes, hogy egyre nagyobb példányszámban jelennek meg a Madách kiadványai. A könyvek közül jó néhány több mint tízezer példányszámban jelent meg. Igaz, a közös kiadás révén a könyvek többségéi Magyarországon adták el. De esetenként három-négy ezer darab a hazai piacra sem elegendő s egyes könyvek heteken bélül elfogynak. Sajnos, a már említett szűkös nyomdai lehetőség miatt évek telnek el, míg az ismételt kiadásra sor kerülhet. A Madách kiadó, mint minden más vállalat, kidolgozta a hatodik ötéves tervét. Az ötéves terv második esztendejében (1977) hatvanöt mű kiadására készül a Madách. Ennek közel a fele — harminc könyv — a csehszlovákiai magyar írók művei közül került kiadásra. Természetesen újból gondolnak a népművészet maradandó értékének a gyermekjátékok, dalok és a népballadák kiadására is. Emellett hasonlóan mint tavaly, a szlovák-, cseh- és világirodalmi müvek fordítására, illetve kiadására is sor kerül. A Madách a magyarországi kiadóvállalattól — a közös kiadás keretében — főleg a jelenkori magyar irodalom, valamint az orosz-szovjet és a szocialista országok legjobb műveiből hoz be. Az elgondolások alapján a cseh- és szlovák írók műveinek sorozatban történő megjelenését szorgalmazzák. Az idén megindul a hazai magyar írók sorozatának a kiadása is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére képes albumot adnak ki, amelyben a világ első szocialista országának hal évtizeden át megtett útját mutatják be. A Februári Győzelem 30. évfordulójának tiszteletére Csallóköztől—Bodrogközig címmel antológiát készítenek, amely elbeszélésekben, novellákban, irodalmi riportokban, versekben érzékelteti azt a hatalmas fejlődést, amelyet szocializmust építő hazánk az elmúlt három évtized során megtett. A továbbiakban megkezdik Csehszlovákia és az egyetemes magyar irodalom kiemelkedő személyiségének Fábry Zoltán életművének sorozat kiadását is. A könyvek propagálásánál jelentős szerepe van a kritikának és a könyvismertetésnek. A csehszlovákiai magyar sajtótermékek legtöbbje vállalkozik véleménynyilvánításra és a könyvek népszerűsítésére. A kritika azonban nem mindig tárgyilagos, hozzáértő és így nem nyújt kellő segítséget az írónak, a könyvkiadásnak és sokszor megzavarja az olvasók széles táborát is. Az olvasók különben bíznak a Madách kiadványaiban. Ezt az is bizonyítja, hogy a könyvbarátok körének hétezer, a versbarátokénak pedig több mint 1700 állandó előfizetője van. A könyvterjesztésnek — főleg falvainkban — még napjainkban is nagy tartalékai vannak. Sok helyütt csak az évenként megjelenő naptár után van különösebb érdeklődés. A falusi könyvtárak vezetői sokszor nem ismerik az új kiadványokat és azokkal nem töltik fel a könyvtárakat. Napjainkban a dél-szlovákiai községekben egész sor szövetkezeti és ifjúsági klub van. Itt sem ártana kisebb könyvtárakat berendezni és azok föltöltésére megvásárolni a legújabb Irodalmi termékeket. Ha lenne kezdeményezés, a szövetkezet Irányítót aligha zárkóznának al a könyvek vásárlásától. A könyvek propagálásánál nagy jelentősége van a szerzői és a könyvismertető estnek. Országszerte vannak jó példák és közülük kiemelkedően jó munkát végeznek a dunaszerdahelyi járásban. A népkönyvtárak a CSEMADOK szervezettel karöltve a szerzői estek egész sorát rendezik. A találkozók előtt az írónak vagy íróknak jelentős mennyiségű könyvét megvásárolják a falusiak, azt elolvassák, hogy érdemben mondhassanak véleményt a könyvről. Ezeken az irodalmi esteken a résztvevők, az írók dedikálják a könyveket. Persze az olvasók csak úgy vásárolhatnak, ha van elegendő könyv. A dunaszerdahelyi járási könyvesbolt a legtöbb esetben biztosítja a megvitatásra kerülő írók művét, vagyis lehetővé teszi, hogy az irodalmi termékek időben eljussanak az olvasókhoz. Március a könyv hónapja. A tavaszt köszöntő hónapban különös gondot fordítanak a könyv propagálására és eladására. A Madách kiadó ebből az alkalomból Bratislavában a Művészek Házában Könyvtermés címen rendez a hazai és a magyarországi legújabb kiadványokból kiállítást. (Ezt a kiállítást megrendezik majd a Jókai Napokon és Kelet-Szlováklában a Fábry Zoltán Irodalmi Napokon is.) A könyvhónapban a tömegtájékoztató eszközök még nagyobb gondot fordítanak az Irodalmi termékek propagálására. Az Irodalmi Szemle szintén a Madách kötelékébe tartozik s ez a folyóirat küldetésénél fogva nemcsak márciusban, hanem egész évben rendszeresen foglalkozik az új könyvek bírálatával és népszerűsítésével. Ezért jó volna, ha sokkal többen redelnék meg az Irodalmi Szemlét, amely hazái irodalmi életünk tükörképe. A népkönyvtárak, a társadalmi szervezetek a könyvhónapban megkülönböztetett gondot fordítanak az irodalmi termékek propagálására, könyvkiállítások, szerzői estek, könyvismertető összejövetelek szervezésére. Áldozatkész munkájukkal jelentős társadalmi tevékenységet végeznek, a szocializmust építő ember sokoldalú fejlődését elősegítő könyveket juttatnak el az olvasókhoz. A könyvkiadás szűkre szabott „műhelyében“ a legilletékesebbek bizakodva beszéltek a csehszlovákiai magyar könyvkiadás helyzetéről, amelynek útja méredéken felfelé ívelő. Továbbra is az a lényeges feladat, hogy a Madách által kiadott könyvek eljussanak az olvasókhoz és a falusi dolgozók is minél többen lapozgassanak a tudás, a művelődés, a szépérzékre való nevelés nélkülözhetetlen forrásában. TÖTH DEZSŐ FRANO KRAL: Hiába mondták volna: álljI Nem létezett már akadály, s щ1 vtsszafordítná — erő, piros vérfolyák sodra hozta, a szenvedésünk megváltotta és mintáknak élte volt az ára. Ki nem értette — félre hát, az útból el — ki útban állt, s elbukott az, kt szembeszállt. Az élet árad feltörán s az igazságot hozza már, hozza a szebb jövót. GÄLY OLGA: Dobbanó lábak üteme hangzik felém a hajnalon, mely józan fényét fúrja már keresztül zárt ablakomon. Pihent testeknek tengere búcsúztatja az éjszakát. A ma lendülő kerékét figyelem zúgó aggyal itt, hallom indulni a napot, munkásteetvérék hangjait Érzem, amint kúszik felém egy lelkesítő, forró vágy: eljött a reggel ritmusa, részévé lenni a keréknek, hozza az élet zaját. segíteni feljebb, tovább. Dobbanó lábak üteme átjárja minden csontomat, mint pezsditő, bátor zene, mely kételyt, árnyat elragad. Már Indulok közéjük, mert száz szempár hívón integet, a munka légiója ez és vár a végtelen menet. Beszélgetés Duba Gyulával új regényéről Amikor 1954 nyarán, a CSEMADOK kultúrpolitikai folyóiratában, a Fáklyában megjelentek Duba Gyula humoros karcolataí, mindannyian felfigyeltek a nevére. Nem csak könnyed, karakterlzáló készségével tűnt fel, hanem stiláris nagyvonalúságával is, a fogalmazás biztonságával, lényegre törő tömörségével. A kétségtelen tehetségről valló karcolatok késztették az akkori hazai magyar irodalom doyen-jét, dr. Sas Andort arra, hogy a Fáklyában külön is bemutassa a fiatal Duba Gyulát. Sas.Andor „Jegyzet egy fiatal író indulásához“ című cikkét a következő szavakkal kezdte: „Duba Gyulától, — akinek eddig, tudomásunk szerint egyetlen sora sem jelent meg nyomtatásban, neve nem szerepelt az irodalmi nyilvánosság előtt, — három rövidebb írást közöl a Fáklya mostani száma. Ezek az írások felfigyeltetik olvasójukat: a szatíra bátor elevenségére, a humoros derű fűszeres kellemességével egyesül bennük s ezekhez járul a megírás olyan készsége, hogy a lektor számára nem maradt semmi lgazítanivaló ... Fiatal embereknél mindig csábító a könnyű siker, az ellenálló közeg bravúros legyőzése s gyakran téves utak, légvárak követésére ad alkalmat. Dubának azonban volt ereje ahhoz, hogy eltökélt tudatossággal induljon célja felé, s művekkel igazolja azt a bizalmat, amellyel, a szlovákiai magyar irodalom fogadta első írásait. Indulása óta már tucatnyi könyve jelent meg, és bátran kijelenthetjük, hogy 6 a csehszlovákiai magyar prőzaírás egyik legtehetségesebb képviselője. Csaknem minden esztendőben napvilágot lát egy-egy könyve s hozzá kell tennünk — gyorsan elfogy. Az olvasóközönség tehát kedveli, szereti Duba Gyulát s könyvei mindig eseményt jelentenek. Duba otthonos a prózaírás legtöbb műfajában; humoreszkkel, szatírával kezdte, majd áttért az elbeszélésre, regényre, közben kiadott égy esszékötetet, s egy lírai szociográfiát, a „Vajúdó parasztvilág“-ot, amely nagy feltűnést keltett s mind a hazai, mind a magyarországi kritika Duba legjobb művének minősítette. Legutóbb „Angyal vagy madárijesztő“ címmel összegyűjtött elbeszéléseit adta ki a Madách ... Félkerestük az írót, hogy legújabb műve felől érdeklődjünk. — Ogy tudom „Ívnak a csukák“ címmel vaskos regényt fejeztél be. Ezzel a címmel már megjllent egy ein beszélésed. Van valami összefüggés a régen megjelent elbeszélés és az új regény között? Duba elmondotta, hogy az „ívnak a csukák“ című régi elbeszélése, amely tulajdonképpen annak idején kisregénnyé kerekedett, csak jelképesen, címében őrzi új regényét, s tulajdonképpen a hasonló című régi elbeszélés csak csírája annak a vaskos regénynek, amely végre elkészült, megíródott. „ívnak a csukák“ című regényem — mondja az fró — teljes egészében a háború utáni éveket örökíti meg, illetve tükrözi. A csukák sorsa is olyan volt, mint a népeké a háborúban: drámai és kiszámíthatatlan, közelében a teljes pusztulás állandó lehetőségével. — Egyáltalán hogyan születik egy regény? Mi adja az első Impulzusokat s hogyan kerekedik szerves egésszé? Tudom, minden frónak más és más a „mflheiye“, de most a Tiédbe szeretnénk bepillantani. — Egy regény születése nem valami Impulzus kérdése, hanem Írói elhatározásé, tehát az alkotó akaraté — mondotta Duba, majd így körvonalazta elhivatottságát: N§m valamiféle impulzusok késztetik tehát az írót művei megalkotására, hanem a saját elhatározása, hiszen az a dolga (célja is), hogy írjon. Saját elképzelt, illetve kialakított feladatát valósítja meg ezáltal. A regényt belső kényszer íratja velem, hogy elmondjam véleményemet az emberi lét lehetőségeiről és egyénien értékeljem annak a népközösségnék a sorsát, amely a lggközelebb áll hozzám. Az én szűkebb népközösségem a szlovákiai magyar nemzetiség. Ennek a sorsát kísérem figyelemmel és ennek a létét elemezve kívánok hozzászólni az emberiség nagy sorskérdéseihez. — A regény klasszikus műfaja átalakulóban van. Ez csak átmeneti jelenség, vagy válságtünet? Mi erről a véleményed? — A regény műfajára még sokáig szüksége lesz írónak és olvasónak egyaránt — mondotta Duba "Gyula. Azután arról bőszéit, hogy már sokan megjósolták a regény eltűnését, de ez így nem igaz, hiszen az ellenkezőjét is rengeteg érvvel bizonyíthatnánk, a rádió, a film és a televízió sem szorította ki a szépirodalmat, illetve a regényt, sőt egyre többet olvasnak az emberek. Az viszont tény, hogy korszerűsödik az epika, illetve a regény is, idomul a kor ízléséhez. Erre a nagygpikai műfajra viszont még sokáig szükség lesz, hiszen tulajdonképpen a regények tárják fel az emberi társadalom egy-egy korszakának nagy összefüggéseit, azok összegezik és szintetizálják az emberi történéseket. — Sokan és sokat beszélnék arról, hogy még nem született még a szlovákiai magyar regény, sem a felszabadulás előtt, sem utána. Igaz lenne őz? Milyen regényt várnak a kritikusok tulajdonképpen? Milyennek kellené lennie az elképzelt nagy szlovákiai magyar regénynek? Lehet ezt realizálni, egyáltalán, vagy örökre fikció marad? Duba elmondotta: né egy könyvtől várjuk az elképzelt szlovákiai nagy magyar regény megtestesülését, hanem a prózairodalom egészétől, sőt születtek is már könyvek ennek az eszménynek határain belül, csak kellene egy alapos irodalomelméleti-kritikai tanulmány, amely összegezi az eredményeket. Vagyis a szlovákiai magyar regény már ma sem fikció csupán — jelentette ki az író. Szeretnénk, ha az „ívnak a csukák“ című Duba új regénye minél hamarább megjglenhetne, hiszen már ma is sokat beszélnek róla és azok a kritikusok, akik kéziratban olvasták a könyvet, a többszáz oldalas művet az író egyik legjobb, legreprezentatívabb regényének tartják. Megint gazdagodik tehát szlovákiai magyar prózánk mind az írodalomértők, mind a szélesebb olvasóközönség örömére. Dénes György
