Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-02-19 / 7. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1977. február 19.

• VÁLTOZNAK A FORMÁK ÉS A MÓDSZEREK 9 A TERMELÉS SZERKE ZETE • A SZAKOSÍTOTT EGYSÉGEK KÖTŐDÉSE 9 AZ ÜZEMIRÄNYlTAS ÉS SZERVEZÉS HÄROM TÍPUSA • AZ ÁLLAMI TERV SZEREPÉNEK NÖVELÉSE • A HELYI LEHETŐSÉGEK KIHASZNÁLÁSA •

Szocialista gazdasági rendszerünk fejlesztésének a CSKP XV. kongreszszusa által jövähagyott programja rendkívüli jelentőséget tulajdonít az üzemirányítás és szervezés tökéletesítésének. Azt igényli, hogy az irányítás minden fokozatán céltudatosan fejlesszék és alkalmazzák az irányítás egységes rendszerét, a szervezeti egységek irányító szerveinek együttműködését a társadalmi szükségletek kielégítése céljából.

Progresszív szakaszok

Hasonló a helyzet az állattenyésztésben is, ahol a sertés-, a baromfi-, vagy a szarvasmarha-tenyésztésre újonnan épített nagykapacitású berendezésék állnak rendelkezésre, amelyek üzemközi vállalat formájában vagy az együttműködés keretein belül nincsenek elkülönítve. Ezeket a termelési-szervezeti egységeket szakágazati formában, mint termelést ágazatokat kell Irányítani.

Az üzemirányítás és szervezés kombinált formája tehát csak átmeneti jellegű és addig alkalmazható, amíg nem oldódik meg a termelés ágazatonkénti szakosítása és összpontosítása, amely az ágazati Irányítás meghonosulását teszi lehetővé.

Az üzemirányítás és szervezés ágazati formájának progresszív jellege akkor érvényesül, ha a gazdaság földalapja összefüggő, tehát összpontosított és adva vannak a feltételek a növénytermesztési és állattenyésztési termelés ágazatonkénti összpontosítására és szakosítására. A termelésiszervezeti egységek a termelés jellegével és terjedelmével összhangban létesülnek és részlegeket alkotnak.

Alapos előkészület

Az üzemirányítás és szervezés alapvető vonása minden üzemben és az üzemek szervezeti egységeiben a konkrét termelésszervezési és technológiai feltételekhez való alkalmazkodás. Ezért a mezőgazdaságban az üzemirányításnak és szervezésnek ki kell indulnia a termelés területének jellegéből, valamint az összpontosítás és szakosítás! színvonalából, Illetve méreteiből.

Együttműködés a termelésben

Az üzemszervezés feladata a dolgozók és a termelőeszközök helyes és célszerű széthelyezése az egyes részlegekre, majd ezek termelési együttműködéssel való egybekötése. Az üzemirányítás feladata a bonyolult üzemszerkezet — részlegek, ágazatok és gazdaságok szakszerű irányítása, mivel ezek a szervezeti egységek az egész üzem feladatait és céljait valósítják meg.

A mezőgazdasági üzemek termelésének szervezése állandó fejlődésben van. A tudományos-műszaki fejlődés hatáséra mind mennyiségi, mind minőségileg változnak a termelési szerkezet elemei. Tökéletesebb technológiai módszerek és termelékenyebb munkaeszközök alkalmazására-^ kerül sor. Növekedik a mezőgazdasági termelés szakmai és műszaki színvonala, új lehetőségek nyílnak a szociálisökonómiai feltételek javítására stb. Ezek az új feltételek változást sürgetnek a termelés szervezésének formáiban és módszereiben.

A mezőgazdaság fejlődésének jelenlegi szakaszában az új feltételek közé tartozik, mégpedig elsőrendű fontossággal, a termelés összpontosítása és szakosítása, melyek egymást feltételezik. A szakosítás, amely képet ad a termelés szerkezetéről, a mezőgazdasági üzemek racionális szervezésének és a termelés összpontosításának nélkülözhetetlen tényezője.

A növénytermesztésben a gépek második generációjának hatékony kihasználásához lényegesen nagyobb területegységek szükségesek, mint ezidáíg, mégpedig a természeti, a komunikáclős és a terepfeltételektól függően. A szakosított ágazatokban bizonyos minimális összpontosítást követelnek meg. Hasonló a helyzet a gépek csoportos és technológiai vonalak alkalmazásakor is.

A kezelés igényessége és a második generáció gépeinek maximális kihasználása megköveteli a gépkezelés és karbantartás különválasztását. Ez a tény változást követel a mezőgazdasági üzemek gépesítésének és gép javító műhelyeinek munkatarfalmában és szervezésében. A gépek maximális üzemképességének elérése céljából növekedik az igény a szezon utáni javítások és a hibamegelőzés iránt. Mindez céltudatos racionalizálást, a szakosítási lehetőségek kihasználását, valamint az ipari módszerek érvényesítését sürgeti a karbantartás és a hibamegállapttás technológiájában, valamint szervezésében.

Helyzethatározó tényező

Az ágazati, illetőleg a termék összpontosítás és szakosítás távlati lehetőségei az állattenyésztési termelésben általában nagyobbak, mint a növénytermesztésben, mivel az állatnyésztésben az összpontosítás terjedelmét rendszerint nem korlátozzák a műszaki lehetőségek.

A szakosított növénytermesztésre és az ipari takarmánygyártásra épülő szervezeti-ökonómiai kapcsolatok alapján fokozatosan rákapcsolódnak a szakosított állattenyésztési egységek a takarmánybázisra. Az állattenyésztési termelés összpontosításának és a szakosításnak fontos tényezőjét azonban a népgazdaság lehetőségeitől függő nagyarányú beruházások képezik.

A mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása törvényszerűen változásokhoz vezet a mezőgazdasági szállítás, melléküzemági termelés és szolgáltatások jellegében is.

A szervezési és Irányítási rendszer kialakítása és tökéletesítése során minden mezőgazdasági üzemben a konkrét termelési feltételekből és szervezési adottságokból kell kiindulni. Ezenkívül figyelembe kell vinni a termelőerők színvonalát és a termelés összpontosításának, szakosításának fokát. Más üzem modelljének sablonszerű átvétele nem hozhat olyan eredményt, amilyet várunk.

Az irányítás konkrét rendszerét és annak alkotó elemeit — szervezési felépítését, tervezési folyamatát, anyagi érdekeltséget, a döntés-kialakítás és tájékoztatás folyamatának szervezését, a joggyakorlás és a felelősségvállalás megosztását — a mezőgazdasági termelés sajátosságai, továbbá a termelési, műszaki-technológiai és ökonómiai feltételek, valamint a kérdéses üzem adott fejlődési szakaszának lehetőségei határozzák' meg.

Az üzemszervezés és az irányítás formái

A mezőgazdasági üzemek gyakorlatában az irányításnak és szervezésnek jelenleg három formája létezik: 9 a területi (helyt-termelési),

9 ágazati (termelési-helyi),

9 és kombinált.

Az üzemirányítás és szervezés területi rendszere olyan mezőgazdasági üzemekben érvényesül, ahol a földalap' széttagolt, s a szakosítás, valamint az anyagi-műszaki felszerelés alacsonyabb színvonalú. Az üzemen belüli szervezeti egységek nem szakosítottak, termelési jellegük sokágazatú és területi alapon tartoznak egy gazdaságba (központok, illetőleg volt efsz-ek). Termélésileg áltejában zárt egységet alkotnak, jelentős önállóságuk van, s ezért fékezik a termelés belüzemi szakosítását.

Időszerű lesz alaposan megvizsgálni és módosítani az üzemirányítás és szervezés eddigi rendszerét mindazokban a. mezőgazdasági üzemekben, ahol még mindig ezt az elavult módszert gyakorolják. Természetes azonban, hogy a fejlesztési tervükkel a természeti, ökonómiai lehetőségeikkel és feltételeikkel összhangban, ^z üzemirányítás és szervezés rendszerét úgy kell tökéletesíteni, illetve módosítani, hogy az megfeleljen a termelési helyzetnek és szolgálja a termelés növekedését, színvonalának emelkedését. Az Ilyen üzemek részére átmeneti Időrg alapvető javulást eredményezhet az üzemirányítás és szervezés kombinált rendszerének bevezetése.

Az üzemirányítás és szervezés kombinált rendszere átmeneti típusként az olyan mezőgazdasági üzemek számára felel meg, amelyekben a termelési-szervezési egységük egy része szakosított és az Irányítás ágazati jellegű. Ugyanakkor a még univerzális termelést végző egységeket területileg szervezik és mint gazdaságokat irányítják. Közvetlenül lehet Irányítani a szűk szakosításit egységeket, amelyek például szőló-, gyümölcs-, zöldség-, dohány-, kukoricavagy cukorrépa-termesztéssel foglalkoznak. Ilyen esetben nagy teljesítményű gépeket, esetleg műszaki vonalakat lehet alkalmazni és teljes mértékben kihasználni.

A gépesítést, a gépjavítást,. a terményszárítást, a tárolást, az építőtevékenységet, esetleg a kisegítő vagy a melléküzemági termelést ugyancsak központilag lehet irányítani.

Az ágazati szervezeti felépítés a következő termelési részlegekkel számol: növénytermesztés, állattenyésztés, kisegítő termelés (üzemen belüli szolgáltatás) esetleg melléküzemági termelés. Ezek üzemen belüli önálló alakulatok, élükön a vezető szakemberekkel. Az egyes termelési ágazatok kellő összpontosítása esetén részlegeknek minősíthetők egyes ágazatok is, mint például a nagy kapacitású baromfitenyészet, sertéshízlalás, zöldségtermesztés stb.

Jelenleg ezt a rendszert eredményesen érvényesítik néhány efsz-ben, köztük Dvory nad Žitavouban (Udvardon) és Pezinokban, Gajaryban, Mlieínoban (Tejfaluban), Senicán, Očován, Dobrá Nivában, Liptovská Osadában, Kežmarokban, Budulovban, továbbá a Prešovi Állami Gazdaságban, s áttérnek a Šaštln-—Strážei, valamint a Gabčíkovoi (Bősi) Állami Gazdaságban is. Az irányítás és szervezés ágazati rendszere nem divat, hanem a termelőerők fejlődésének, valamint a termelés összpontosításának és szakosításának szükségszerű és törvényszerű következményé. Bevezetése alapos politikai-szervezési felkészülést feltételez. Az irányítás és szervezés ágazati rendszerének gyakorlása lehetővé teszi;

9 az állami terv szerepének növelését az üzem egész tevékenységében és az egész szövetkezet gazdálkodására károsan ható lokálpatrióta törekvések megszüntetését;

9 az egyes községek kataszteri területétől függetlenül, de a termelési feltételekkel összhangban hatékonyan kihasználni az egész földalapot, létrehozni a növénytermesztés nagytáblás rendszerét, amely lehetővé teszi a komplex gépesítést s a gépek csoportos alkalmazását, több műszakos kihasználását;

9 a takarmányozási köztes termékek, valamint az istállótrágya ésszerűbb és gazdaságosabb kihasználását;

9 központilag meghatározni a növények fajtaösszetételét, tápanyagellátását és védelmét, a tenyésztevékenységet, a hibridizációs programot, az állományforgő jellegét és ütemét, az állomány takarmányozásának korszerű módszereit, valamint a termelési technológia progresszív formáinak bevezetését és meghonosítását a termelés egyes ágazataiban;

9 a gépparkok számának csökkentését, az alapvető gépesítési eszközök céltudatos elosztását a termelési részlegek, Illetve ágazatok között, továbbá a nagyteljesítményű gépek, a pótalkatrész-tárolás, a gépjavítás és a kisegítő termelés összpontosítását;

9 a szakemberek jobb kihasználását az Irányító (ágazati) tisztségek betöltésére;

9 a vezető dolgozók jogkörének, személyes felelősségének és kezdeményező készségének növekedését;

9 az üzem megnagyobbodása által keletkezett új lehetőségek kihasználását, a termelés optimális méretű összpontosítását és szakosítását, valamint az üzemközi együttműködés fejlesztését;

9 az ismeretszerzés folyamatának meggyorsítását és tökéletesítését, a számítástechnika, valamint a diszpécser-szolgálat meghonosítását az operatív irányításban;

9 az önálló elszámolási rendszer (hozraszcsot) üzemen belüli következetes érvényesítését és az ökonómiai viszonyokból eredő lehetőségek jobb kihasználását;

9 a munkakollektívák anyagi érdekeltségének elmélyítését az üzem szervezeti egységeinek termelési-gazdasági eredményeivel összhangban.

Baumgartnerová Éva mérnök, CSc., a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi ökonómiai Kutatóintézet dolgozója

Elérkezett az az Időszak, amikor mézőgazdaságl üzemeink értékelhetik az elmúlt gazdasági év termelési és pénzügyi 'eredményeit, valamint a fogyatékosságok felszámolásával és a pozitív tapasztalatok

alapos kihasználásával ^megszabják az új, még igényesebb feladatokat. Ellátogattunk a Podunajské Biskupice-i (Pozsony-püspökí) „BARÄTSÄG“ szövetkezetbe, ahol annak üzemgazdászával, Ján Vojtek elvtárssal az 1976-os év eredményeiről és az idei termelési feladatokról beszélgettünk.

A növénytermesztési ágazat két szakaszra oszlik. A mezei és a speciális termelő csoportra. Az előbbi feladata a szemesek és a takarmánynövények termesztése és betakarítása, az utóbbié pedig a gyümölcs és a szőlő termesztése. A szövetkezet ugyan az állami alapba teljesítette szemesekből a tervfeladatot (1840 tpnna), de a takarmányalapba 950 tonna mennyiséggel lemaradt. A-lemaradást az elmúlt évben két alkalommal is károsító jégeső okozta.. Szemes kukoricából 5,7 tonnás hozammal számoltak, a valóságban azonban csak

3,5 tonna termést takarítottak be hektáronként. Hasonló volt a helyzet az őszi búza esetében is (4,6 tonna helyett csak 3,8 tonna termést takarítottak be). Volt a szövetkezetben olyan parcella is, amely 6,5 tonnás termést is adott volna, de a jégkár után alig érték el a 2,5 tonnát! Az állami biztosító ugyan a kárt megtérítette, de a hiányzó takarmány (főleg szemesek) végett kedvezőtlen körülmények keletkeztek.

A takarmánynövényekből túlteljesítették a termelési tervet. Ezt az öntözőberendezések ésszerű kihasználása tette lehetővé. Főleg az évelő takarmányok és a silókukorica esetében használták ki céltuda-Zárszámadás előtt

tosan az öntözés adta lehetőségeket. Évelő takarmányokból 7 tonna -r szénára átszámított — termést takarítottak be hektáronként. Silókukoricából az öntözött területen mintegy negyven százalékos terméstöbbletet értek el. A szövetkezet forrólevegős szárító berendezéssel ugyan nem rendelkezik, de kora tavasztól kezdve a felvásárló és ellátó vállalat helyi részlegén fognak lucernát száríttatni, koopeegy

ráció keretében. Hatékonyan kihasználják a TL—600-as granuláló gépsort. A préselt takarmány 55 százalékát szalma, 20 c/o-át abraktakarmány, 10 %-át melasz, 15 százalékát pedig egyéb kisebb tápértékű takarmány és ásványi kiegészítő alkotja. E takarmányok használatával a hlzpmarháknál húsz százalékos abraktakarékosságot értek el. A takarmánytermesztéshez szorosan kapcsolódik a legelőgazszövetkezetben

dálkodás. A szövetkezet nyolcvan hektár legelővel rendelkezik, amelyen évente körülbelül négyszázötven üszőt tartanak.

A mült évi kedvezőtlen Időjárási viszonyok következtében kleses van a gyümölcs- és a szőlőtermesztésben is. Gyümölcsből például 850 tonna terméssel számoltak, a valóság azonban alig haladta meg ennek felét! Hasonló volt a helyzet a szőlő esetében is. Az állami biztosító — a szemesek, a gyümölcs és a szőlő esetében — több mini

4,7 millió korona kárt térített meg jégkár címén.

Az állattenyésztésben váltakozó eredmények születtek. A szövetkezetben az elmúlt év végén 250 szarvasmarhát (ebből négyszáz tehenet) és 2520 sertést (ebből kétszázhúsz kocát) tartottak. Az év végére — alapjában véve — a tervezett állatállomány megvolt. A borjak átlagos napi súlygyarapodása 0,70, a hízőmarháké pedig 0,79 kg volt! A tehenek évi tejelékenysége elérte a 3300 litert. Egy kocára számítva 17,5 darab malacot választottak el, s az átlagos napi súlygyarapodás az előhizlaldában 0,35, a hizlaldában pedig 0,51 kg volt.

A szövetkezet ugyan húsokból 3,1 tonna mennyiséggel túlszárnyalja az állami tervet, de a marhahústermelésben jóval elmarad a feladatok teljesítésétől. A tej értékesítése már kedvezőbben alakult. A tervezett 1 millió 200 ezer literes szintet 60 ezer literrel túlteljesítették. Egyébként egy liter tejet 0,28, egy kilogramm, marhahúst 2,0, egy kilogramm sertéshúst pedig 4,0 kg abraktakarmányből termeltek.

A szövetkezetben az állattenyésztési termelés további fokozása és a munkaerőgazdálkodás helyzetének javítása érdekében nagy gondot fordítanak a régi istállók korszerűsítésére, felújítására. Az idén két, egyenként 500 férőhelyes — rostos padozatú, önetetőkkel és önita tókkal ellátott — korszerűsített hizlaldát adnak át a sertéstenyésztő részlegnek. Ez minden bizonnyal módot ad az átlagos napi súlygyarapodás növelésére, a munkaerőtakarékosságra és az egy dolgozóra jutó munkatermelékenység fokozására. Merész elképzelésekkel számolnak a tehenészet termelésének fellendítésében is. Előreláthatólag

1978-ban kezdik’ el egy ötszázas tehénistálló korszerűsítését, amelyet fejőházzal is kiegészítenek.

Már megoldottnak tekinthető a borjúnévelés, s— napjainktól számítva — a marhahizlalás is. A borjakat egy 500-as, a hízószarvasmarhákat pedig egy 1200-as (rostos padozatúi Istállóban helyezték el. Míg a hízómarhákat korábban húszán gondozták, addig manapság már csak hárman. A szövetkezet ezzel 351 ezer korona bérköltség megtakarítást ér el, a jobb hasznosságról azonban még nem beszélhetünk.

Végezetül elmondhatjuk azt, hogy a növénytermesztési ágazat csak az állami biztosító kártérítésével teljesíthette feladatait, s az állattenyésztési ágazat mintegy 700 ezer korona értékkel elmaradt, amit elsősorban az állatoknak a feltételezettnél gyengébb felhízása idézett elő.

Az idei feladatokat latolgatva megállapíthatjuk, hogy azok sokkal igényesebbek, mint egy évvel korábban. Ugyan az állatállomány lényeges bővítésével nem számolnak, de annál inkább a minőség, a hasznosság fokozásával. A sertéshizlaldában 0,52, a hízómarháknál pedig 0,90 kg-os átlagos napi súlygyarpodássa] számolnak. A tehenészetben célul tűzték a 3350 literes évi tejelékenység elérését. Húsokból 800 tonna mgnnylség eladásával számolnak, s ebből a marhahús 480 tonnát képvisel, a többi sertéshús. A tejeladás a múlt évi valóság színvonalán marad. Elmondhatjuk, hogy a szövetkezetben az idén a növénytermesztés szakaszán tizenhat, az állattenyésztés szakaszán pedig nyolc százalékos növekedéssel számolnak.

Reméljük, hogy a szövetkezet vezetősége és tagsága az idén mindent elkövet a tervezett feladatok teljesítése érdekében! (bara)