Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-07-31 / 30. szám

197S. július 31. ШШш SZABAD FÖLDMŰVES«н A CSKP XV. kongresszusa szellemében AGITÄCIÖS ÉS PROPAGACIÖS MUNKA a VÁLASZTÁSOK Ef.öTT A választási felkészülés Idején az agitációnak és a propagandának a legszorosabban egybe kell kapcsolód­nia a szocialista munkaversennyel, a tervfeladatok megvalósításával, a ha­tékonyság növelésével, a munkaterme­lékenység fokozásával és a minőségi színvonal emelésével. E tevékenység során nagyon fontos feladat hárul a kommunistákra, hiszen nekik kell aktívan részt venni az agitációs és a propagációs munkákban. Fokozott fi­gyelmet kell fordítani a munkakollek­­tívákra, a szocialista munkabrigádok­ra, a komplex ésszerűsítő brigádokra, az újítókra és a szocialista munka út­törőire, hogy törekvéseik a rejtett tartalékok hatékonyabb feltárására összpontosuljanak. A CSKP XV. kongresszusa után az általános választások a párt, a Nem­zeti Front és az állami szervek idei legfontosabb politikai feladata. A vá­lasztásokra készülve megnő az agitá­ciós központok szerepe, hivatása. Te­hát az agitációs központoktól az el­következő időszakban azt várjuk, hogy népszerűsítsék a választási fel­hívást, tegyék közismertté az elmúlt választási időszak sikereit. Az agitá­ciós központok agitációs és propa­­da munkájának legalapvetőbb tartal­ma a választók messzmenő megnye­rése a CSKP XV. kongresszusa hatá­rozatainak megvalósítására, illetve a hatodik ötéves terv feladatainak a teljesítésére. A választási időszakban az agitációs és propaganda munkát mind az egyének, mind a választók csoportjaival differenciáltan kell ki­fejteni a városokban, falvakban ét a munkahelyeken egyaránt. Fontos tu­datosítani azt is, hogy a tudat formá­lása, fejlesztése, a tömegek politikai befolyásolása, orientálása, céljainknak megfelelő cselekvésre ösztönzése nem lehet alkalomszerű, hanem céltudatos és rendszeres munkát követelő le­gyen. Az agitáció közvetlen célja a közvélemény politikai befolyásolása, szemléleti alapjainak belyes irányú kialakítása. megfelelő szocialista, egyéni és társadalmi magatartás biz­tosítása érdekében. Már az új válasz­tási programnak a felépítéséből kitű­nik, hogy a pártunk és kormányunk milyen nagy jelentőséget tulajdonít az eszmei-nevelés területének, amely az ember jellemét, szocialista tudatát és a társadalomhoz való viszonyát tor inálja, alakítja. Nagy feladat hárul az agitációs pro pagációs munka pártirányítására, ami­nek eszmei-politikai jellege tartalmi­lag azt fejezi ki, hogy a párt mutatja meg a társadalom fejlesztésének fő irányát, megfogalmazza az építő mun ka céljait és kidolgozza legalapvetőbb feladatait. A párt jelöli meg az' egész társadalom számára a cselekvés fő irányát, biztosítja a tömegszervezetek és a tömegmozgalmak azonos irány­ban történő eszmei-politikai orientá lását. Az agitációnak és a propagan­dának az agitációs központok adják a legjobb szervezeti formát. Munka­programja mindenkor a társadalom időszerű kérdéseire irányul és főleg a bel- és külpolitika eseményeinek az ismertetését, az új termelési- és mun­kamódszerek népszerűsítését, és sok más. a napi élettel összefüggő kér­dést. Az új választási programok elsősor­ban az agitációs és a kulturális-nevelő munka feladatait emelik ki, csak az­után a politikai szervező munka és a szociális-gazdasági munka feladatait. A választási kampány tartalma sokré­tű lesz, mint például beszélgetések, ünnepi esték, kiállítások, kérdés-fele let estek, jelöltekkel való ismerkedé­sek és hasonló. A CSKP XV. kongresszusának irány­vonalát követve az agitációs közpon­tok a választási időszakban is a leg fontosabb feladatuknak azt tartják, hogy küzdjenek a kispolgári nézetek és erkölcs maradványai ellen, kom­munista szellemben neveljenek, sokol­dalúan és harmonikusan fejlesszék az egyén képességeit és megteremtsék az anyagi és szellemi kultúra gazdag­ságát. Végül elmondhatjuk, hogy vala­mennyi akciónak egy közös célja lesz, éspedig kedvező társadalmi légkör teremtése a választások sikeres lebo­nyolítására. E célból úgy kell alkal­mazni és aktivizálni a politikai tömeg­munkát. hogy teljesítse hozzá fűzött reményeket. A választások sikeres lebonyolításához elég erőnk és ráter­mett agitátoraink vannak. Éppen ezért reméljük, hogy az idei választások a CSKP XV. kongresszusa határozatai és a választási program megvalósításá­ért lelkes felsorakozás megnyilvánu­lásaként zajlanak le. (illés) ..........-.........—1 1 1 • 111 ..................-J- - -'"У ■papjainkban az egyre katasztrőfálisabb méreteket öltő környe­­" zetszennyeződés, a civilizációs ártalmak, a már-már kielégít­hetetlen papíréhség és más tényezők játszanak főszerepet abban, hogy kénytelenek vagyunk egyre nagyobb súlyt fektetni az ésszerű erdőgazdálkodásra. Szlovákia legnagyobb kiterjedésű — mind ipari, mind turisztikai szempontbői a legjelentősebb — erdői a Közép-szlovákia Erdőgazda­ság gondozása alá tartoznak. Nem csoda, hogy ez a vállalat egyben hazánk legjobb eredményeket elérő gazdasága. Dolgozói jó munkájuk elismeréseként nemrégiben kapták meg a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és pártunk központi bizottsága kitüntetését: az ötödik ötévés terv Vörös zászló érdem­rendet. Az elmúlt öt év során átlagosan 125 százalékra teljesítették évi terveiket, jelentős eredményeket értek el a fakitermelésben és az erdők felújításában, egységes jellegének, kialakítása ős megóvása terén. Ahol szívesen dolgoznak a fiatalok Kitermelés és védelem — látszólag egymásnak ellentmondó, külön­­külön is nehéz feladat. Míg a felújítás és környezetóvás terén jófor­mán csak lelkesedésük és kitartásuk volt segítségükre a dolgozók­nak, a kitermelésben már gépi segítséget is igénybe vehettek. Figyelemre méltó az üzem gépesítésének üteme. Míg alakulásukkor 1956-ban csak a munkák hét százalékában vehettek igénybe gépeket, tavaly ez az arány már a 90 százalékot is meghaladta, s így például az egy folyóméter fa kitermelésére fordítandó idő mintegy 50 száza­lékkal csökkent. Jelentős szerepet játszott a gépesítés során az a két speciális von­tató, mely a vállalat dolgozóinak kezdeményezéséből született. Első­sorban az LKT—75-ös, mely kétszer termdlékenyebb, mint lánctalpas elődje és háromszor nagyobb a hagyományos, kerekes vontatónál. jelenleg évente közel 10 ezer köbméter fát termelnek ki, miközben ültetéssel nagyjából fedezik e?t a mennyiséget. (!) A legjobb ered­ményeket a Čierný Balog-i és a krupinai üzemegységek dolgozói ér­tek el. « Figyelemre méltó kapcsölatai vannak a gazdaságnak a zvolení Erdészeti és Faipari Főiskolával, valamint a Banská Bystrica-i erdé­szeti szakiskolával. S Ijpgv kifizetődő figyelmet fordítani a fiatalok­ra, bizonyítja az, hogy szívesen dolgoznak Itt a fiatalok s így nem hátráltatja a vállalat munkáját a másutt komoly problémákat okqzó szakemberhiány.- (pálházy) Lesz krumpli az idén? Nem is falu, csak falucska. Szeré­nyen húzódik meg a Tátra csúcsainak tövében. Néhány ház csupán, zömével új, tágas, világos épületek. Liptovský Peter is épül, fejlődik... A szövetkezet — a faluval arányos, s mégis egyedülálló, országos jelen­tőségű. [án Hlaváč mérnök (a Munkaérdem­­re'nddel kitüntetett) kutató bölcs mo­sollyal fogad. — Sokan el sem tudják képzelni, hogy itt a világ végén is lehet orszá­gos, sőt nemzetközi jelentőségű mun­kát végezni. Hogy mit is csinálunk tulajdonképpen? Nálunk, ebben a „zsebkendönyi“ szövetkezetben össz­pontosul hazánkban a burgonva-neme­­sítő kutatómunka. Az idén 60 ezer előcsíráztatott bur­gonyát ültette»k ki. A legbiztatóbb si­kert az NDK-beli szakemberekkel együttműködve kinemesített Astela Ígéri. Ez a burgonyafajta már 72 nap­pal az ültetés után szedhető, hektá­ronként átlagosan 140 mázsás hozam­mal. — Intenzív kutatások folynak a ta­lajművelés és a hozam közötti ará­nyosság elemzésével is és a legmeg­felelőbb trágyázásl mód kidolgozása is jő ütemben halad. — Lesz tehát elég krumpli az idén? — kérdem végül. Ján Hlav^ű mosolyog. — Ez persze nem kizárólag tőlünk függ. Biztatók, bár még nem teljes mértékben kielégítöek a burgonyape­nész elleni vegyszer kutatásában el­ért eredmények. Azért én azt hiszem, az idén nem lesz különösebb fenn­akadás. Országszerte megtették a szükséges óvintézkedéseket, a burgo­nyapenész az idén nem végezhet olyan pusztítást, mint tavaly ... (РУ) A sürgős feladatok egyike a szalma kazalba hordása, amelyet a tarló­hántás követ. (Tóth Dezső felvétele.'! mere Hazánkat világszerte sok mindenben az élsők között emle­getik. Legtöbb esetben büszkék vagyunk, mert igazoltuk, hogy a dolgozó népünk pártunk vezetésével tényekkel tudja bizonyí­tani a szocializmus előnyeit. Persze olyasmiben is az elsők közé tartózunk, amire nem igen büszkélkedhetünk. Ugyanis az élenjárók közé tartozunk az egy főre eső alkoholfogyasztás­ban is. Nem lehetünk elégedettek azzal, hogy az egynapos csecse­mőt is. beleszámítva Szlovákiában tavaly 11,5 liter alkoholt fogyasztottunk fejenként, tehát jóval többet, mint az előző években. Ha továbbra is így haladunk előre, akár világelsők is lehetünk. Vannak jogszabályaink, törvényeink az alkoholizmus ellen. De a törvényes korlátozások ellenére" sem sikerült csökkenteni a szeszesitalok fogyasztását s természetesen a gyártását sem. Sokan azt állítják, a szeszgyártás óriási hasznot hoz a nép­gazdaságnak. Nem tudom mennyit, nem állnak számadatok a rendelkezésemre, de az állítólagos horribilis bevétel mellett inkább mást látok, amely nem hiszem, hogy jóra vezethet. Vendéglátó üzem közelében lakom, ahol már reggel hatkor sorakoznak, hogy sörrel, borral, fröccsel vagy égetett szesszel gyógyítsák beteg gyomrukat. Ezeknek az embereknek közel száz százaléka munkahelyre siet, ha közbe nem esne az első állomás. És bizony néha a baráti találkozás örömére több ku­picával is lecsúszik a megszokottnál. De nem keli félteni a vidékieket sem. Nincs olyan rendel­kezés, amelyet kt nem lehet játszani. Egyik nap a Pista, mási­kon a Jóska a soros, aki a táskába becsúsztatja az üvegecskét. Az üzemben a portás ugyanis csak a kifelé menők táskájába kukkant bele, mert azt úgy is tudják, hogy hasznos dolgot nem szoktak bevinni. < A közelmúltban egy régi ismerősömmel találkoztam egy gyógyintézetben. — Nem is tudod, mennyire szégyenlem magarri. Még álmom­ban sem gondoltam, hogy valaha elvonó kúrára visznek és börtönbüntetésre ítélnek, igaz csak felfüggesztettre. Becsületes, jó vezetőnek, munkásnak ismerték. Igaz, nem vetette meg a „nyakolajat“ sem. Ahol most dolgozott, ott is nagyon összebarátkozott a kollektíva. Születés, névnap, elő­legnél, fizetésnél a barátság kedvéért becsempésztek egy-egv fiaskót. Akkor is (gy történt, és felhajtottak néhány pohárral. Nem is lett volna semmi baj, ha egyre növekvő jókedvükben nem felejtik el, hogy cigarettázásra a vegyüzemben külön helyiség van kijelölve. A vidám pöfékelés mellett egyszerre hatalmas robbanás ráz­ta meg az üzemrészleget. Szerencsére haláleset nem történt, csak súlyos sebesülések és tetemes kár. A becsempészett pá Unka százezrekbe kft-ült és egy embernek hónapok kellenek ahhoz, hogy meggyógyuljon, visszanyerje lelki egyensúlyát, újból elismert munkás legyen. A pszichiátriai intézetben egy idősebb falusi emberrel is beszélgettem. Jövőre tölti be a hatvanat. Az állattenyésztésben dolgozott már évek óta. jó keleti szokás szerint nemigen mentek „lámpás“ nélkül az istállóba. Négy férfi és négy asz­­szony tevékenykedett e csoportban, ahol naponta meg-meg húzták az üveget. A zootechnikus nem sokat törődött ezzel a „csekélységgel“. Csakhogy hazafelé a kocsma Is útba esett s a biciklik „véletlenül“ majdnem minden esetben megálltak. Aztán néha valamelyik munkatárs pincéjében fejezték be a borkóstolót. Előfordult aztán, hogy elkéstek az etetéssel, a takarmányt nem adagolták pontosan, így aztán csappant az amúgy Is kevésnek mondható tejhozam. Nemrégiben új elnök került az egyesült közös élére, aki figyelte az istállóban történteket és jól tudta, hogy az odahor­dott bortól nem lesz több a tej. Többször figyelmeztette az állatgondozókat. Végül a főkolompost kész tény elé állította: ha még egyszer... Sajnos, a még egyszer megtörtént és János bácsinak gyógykezelésre kellett mennie. Példák egész sorát hozhatnám fel. De nemcsak a fizikai dol­gozóknál, a vezetők irodájában a tárgyalásokat rendszerint konyakkal fűszerezik, a különböző recepciókon nyakig van ital s az irodákban majdnem naponként találnak ki egy-egy név- és születésnapot, évfordulót és egyebet. A különféle tár­gyalásokon, recepciókon és más „fontos“ ünnepélyeken millió­kat érő italok csúsznak le a torkokon. Ünnepek előtt az asszonyok roskadoznak az itallal telerakott szatyrok alatt. De a férj is visz egy-két üveggel, hátha kevés lesz, amit az asszony bekészített. Elképzelhető, hogy az ünne­pek után hogyan megy a munka a gyárakban, hivatalokban, mezőgazdasági üzemekben s általában mindenütt. Hiába, a kutyaharapást a szőrével kell gyógyítani. Ha a rádióban hall­gatjuk a balesetjelentést, megtudjuk, hogy a hét végén hány karambol történt és abból mennyi következett be Ittas állapot-A Predná Hora-i állami szanatórium gyönyörű parkja. Sajnos már a fiatalok közül is szedi áldozatai! az alkoholizmus, ban. Amikor ezeket hallgatjuk, lelki szemeinkkel látni kell á halottakat, sebesülteket, és elképzelhetjük, mennyibe kerül a kórházi költség, táppénz és a gépkocsikon esett károk. Nem tudom ezek az összegek sokkal kevesebbek-e, mint az elfo­gyasztott szeszért bevételezett állami haszon. Nem is beszélve azoknak az intézeteknek a fenntartásáról , ahol az idült alko­holistákat gyógyítják. Szólni kell az erkölcsi kárról, amely talán sokkal nagyobb az anyaginál. Hány részeg férj üti-verí családját, mennyi gye­rek nem kapja meg, amire szüksége lenne. Mennyi a válás, a családi perpatvar, a fénytelen gyermekévek. Verekedések, gyil­kosságok, lopások ezreinek a száma a túlzott szeszfogyasztás­ban keresendő, nem is beszélve, hogy a munkahelyi hiányzá­sok nagy részét is az alkoholizmus okozza. Az alkoholellenes propaganda egyre szélesebb méretű. Ezen­kívül az illetékes szervek és intézmények, az egyes munkahe­lyek és társadalmi szervezetek bátrabban, konkrétabban kap­csolódhatnának be az alkoholizmus elleni harcba. Az illetéke’­­sek szigorúan követeljék meg a jogszabályok és tilalmak meg­tartását. Kissé érthetetlen kereskedelmünk hozzáállása, mindent el­követ, hogy díszes kirakatok legyenek a szeszesitalokból és sokféle választék az üzletben. De azzal már kevesebbet törőd­nek, hogy az alkoholmentes italok szépen „kicifrázva“ ott dí­szelegjenek a kirakatban és a polcokon. Nem tudom pontosan,­­hányféle alkoholmentes italt gyártunk, de azt már sokszor , hallottam, a csapos, a pincér szájából: „Sajnoš“ üdítő italunk nincs. Igyon egy jó fröccsöt. A szeszes italok gyártására nem sajnáljuk a nyersanyagot; munkaerőt, korszerű technikát — sőt esetenként a valutát sem. Úgy látszik, az üdítő italoknál nem ez a helyzet, pedig nem is olcsón árulják, holott a nyári kánikulában az alkoholmentes italok inkább valamiféle langyos löttyhöz hasonlítanak. De hát miért ragaszkodnának az üzletvezetők, csaposok az alkohol­­mentes italokhoz. Abból nem lehet kevesebbet mérni, mert rendszerint palackozottal! adják és így szerintük csak munka van vele. Vajon mit kellene tenni? Elsősorban az alkoholizmus ellen hozott jogszabályokat, tör­vénye) * következetesen, szigorúan be kell tartani. Alaposan felül kell vizsgálni a reklamációkat és azt, hogy a hózott in­tézkedések ellenére miért nincs elég alkoholmentes ital. Emel­lett össze kell fogni a társadalomnak, a józanul élők nagy több­ségének és mindent megtenni az embereket egyre jobban fe­nyegető „lassan ölő méreg“ túlméretezett fogyasztása ellen. —th—

Next

/
Thumbnails
Contents