Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-12-31 / 52. szám
SZABAD FÖIDMÜVES 1976. december 3Í. 12 Fajtaösszehasonlító kísérletekkel a jobb eredményekért Az idén kétféle gabonát, észt búzát és tavaszi érpát termesztettünk. Až előbbit 480, az utóbbit pedig 180 hektáron. Azt mondhatom, hogy a kalászosok átlaghozama „egy árnyalattal“ jobb volt, mint az 1974-es évben. A búza hetven, az árpa 61,26 mázsát adott hektáronként. Szövetkezetünkben a gabonafélék átlaghozama elérte a 67,82 mázsát! Ezzel a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban az első helyet értük el. Itt szeretném megjegyezni, hogy a járási átlag búzából 58,41, árpából pedig 48,73 mázsa volt. Őszi bűza Búzából hat fajtát termesztettünk. A legjobb eredményt a Száva (kétszáz hektár adta, 81,03 mázsás hektáronkénti szemterméssel. A további sorrend: Drina (harminc hektár) 78,03; Novoszadszká ranná (két hektár) 67,50, Kaukáz (59 ha) 61,89 mázsa. Érdekes, hogy a Jubilejná (száznyolcvan hektár) csak 59,35 mázsát adott hektáronkénti Szövetkezetünkben már régóta foglalkozunk fajtaösszehasonlitó kísérletekkel. Kipróbáljuk — talaj- és éghajlati viszonyaink között — az egyes fajták termőképességét! Az idén tizenkét fajtával kísérleteztünk. Mindegyiket 0,5 hektáros parcellán termesztettük. A legjobb eredményt — légy hektárra átszámítva — itt is a Szávával (79,29 q) és a Drinával (76,27 q) értük el. Ugyancsak a jobb eredmények közé tartozik az So—386-os (74,87 q), a Jubilejná (74,56 q), az Iljicsovka (73,22 q) és a Poleszkája (72,27 q) fajta hozama. Mi a búza előveteményeként részben az árpát termesztjük és nem fordítva. Az se baj, ha egymás után kétszer is búzát vetünk. Általában tíz év alatt ugyanabba a parcellába maximálisan kétszer, esetleg háromszor vessünk búzát. Arra törekszünk azonban, hogy búzát önmaga után lehetőleg ne vessünk. Az elővetemény és a vetési idő figyelembevételével különös gondot fordítunk a fajtaösszetétel helyes megválasztására. Sok vita folyik arrél, hogy mikor ajánlatos vetni! A korai vetésnek van egy előnye, hogy a magot megfelelő magágyba lehet juttatni. Van azonban egy hátránya is, hogy hosszú ősz esetén a búza sok betegségnek van kitéve. A későbbi vetés szintén megfelelő, de csökken a növényzet fagyállóképessége. Viszonyaink között legideálisabb időszak október első tíz napja. A vetőmag mennyiségének meghatározásánál figyelembe vesszük a fajták bokrosodóképességét és a produktív oldalhajtásokat. A betegségeket már részben említettem, de szeretnék még visszatérni a gyökérbetegségekre (fusárium, cercospóra). Ezek oka a fertőzött talaj és a helytelen vetésforgó alkalmazása, de a fusárium fertőzött vetőmaggal is terjed. Ezért a vetőmagtermelő parcellák megválasztására különös figyelmet kell fordítani. Nem elég a jó elővetemény, ha előtte ezen a területen már több alkalommal gabonát termesztettünk. Búzatermésünk jobb is lehetett yolna. Ugyanis a Jubilejná fajja 102 hektár területről csak 47,94 mázsát adott hektáronkénti Ennek az előveteményéi silókukorica volt. E területen valamivel korábban (szeptember 25—28-án) vetettünk, de szerintem a „vásárolt“ vetőmag fusáriumos volt. Ez okozta a gyengébb hozamot. Hasonló tapasztalatunk volt ezzel a fajtával egy másik parcellán, ahol az elővetemény őszi repce volt. Ugyanakkor egy, negyvenhárom hektáros parcellán, — ahová saját termésű vetőmagot vetettünk —, 86 mázsás hozamot értünk el az említett fajtával! Tehát hibát követtünk el, mert nem ismertük a vásárolt vetőmag pontos eredetét. Rozsdabetegségek az idén nem fordultak elő. A kedvező termést az is befolyásolta, hogy megdőlt gabonafélék sem voltak. A búzafajták érése nagyon jó volt, s az ézermagsúly is jobb volt a sokévi átlagnál. tavaszi Árpa Árpából öt fajtát termesztettünk. A KM—1192-es (öt hektár) 94, a Trumf (húsz hektár) 63,5, az Ametiszt (40 ha) 60,33, az Elgína (25 ha) 60,20, a Favorit (hetven hektár) pedig 59,21 mázsát adott hektáronként. Az árpánál jobbak voltak az felővetemények (elsősorban cukorrépa, kisebb mértékben pedig kukorica és zöldségfélék). A tápanyagpótlásra nitrogénből csak egy mázsa kénsavas ammóniát adtunk hektáronként. A vetést korán, március 8—10-én végeztük. A hektáronkénti vetőmagmennyiséget nem túloztuk. Azokon a területeken, ahol alávetéseket nem alkalmaztunk a hektáronkénti tőszám 4, az alávetéseknél 3 millió volt. Már három éve tartjuk ezt a szintet, a kalászosok termesztésében. Sokan {említik, hogy „nektek bezzeg könnyű“, mert „így meg úgy!“ , Viszonyaink között az eredmények mögött olyan emberek állnak, akik ha kell éjjelnappal, ünnep nem ünnep szántanak, trágyát szórnak, végzik a talajelőkészítést, vetnek, vegyszereznek stb. Ezek az emberek tudják, hogy „mikor mit, miért és hogyan“ kell végezni! Igen, ez nagyon fontos tényező. Akik ezt a munkát végzik, azok tudják, hogy sok esetben ez nem is olyan könynyű! Bízunk abban, hogy szövetkezetünkben ezt a szintet a jövőben is megtartjuk! Ha az eredményeken javítani szeretnénk, akkor feltétlenül szükség van a nagyobb hozamú fajtákra és az anyagi-műszaki bázis további bővítésére! Gáspár Imre mérnök, a Horná Potefi i szövetkezet agronómusa Jobban használjuk ki a földet! A CSKP XV. kongresszusának határozatai alapján a hatodik ötéves tervidőszak végére el kell érni az önellátást a gabonafélék termelésében, fokozni kell az élelmiszerekkel való önellátást és növelni a hagyományos mezőgazdasági termékek exportálását. Ezen feladatok igényességére utal az a tény, hogy hazánk olyan országok közé tartozik, ahol egy lakosra átlagosan nagyon kevés mezőgazdasági földterület jut. TeklntetteUgrra, hogy a gatental '(galántal) járásban belterjes mezőgazdasági tmrnelés folyik, nem lehet számunkra közömbös a mezőgazdasági földalappal való helytelen gazdáikodás. Az utolsó tizenöt év alatt járásunkban 1288 hektárral csökkent a mezőgazdasági terület, ebből 1184 hektár volt a szántóföld! Még kedvezőtlenebb a földalap fejlődése a lakosokra átszámítva. Jelenleg egy lakosra átlagosan 0,61 hektár mezőgazdasági, ebből pedig 0,57 hektár szántóterület jut. Ez majdnem egy tizeddel kevesebb, mint 1960-ban. Annak ellenére, hogy a negyedik és az ötödik ötéves tervidőszakban a földalap csökkenése nem volt olyan nagyméretű, mint az 1960—65-ös években, mégis szükségesnek mutatkoznak hathatósabb intézkedések a földalap védelmére. Szlovákiában a földalap védelméről, ésszerűbb kihasználásáról és termékenységének fokozásáról 1980-ig, kilátással pedig 1990-ig a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium kiadott egy koncepciót. Ennek alapján a galantai járásban is kidolgoztak, s részben már megvalósítottak ilyen irányú intézkedéseket. Ezek megkövetelik, hogy minden lehetőséget kihasználjunk és a nem mezőgazdasági célokra felhasznált földterületet pótoljuk, termékenyítési műveletek útján nyert szántófölddel. Ilymódon az idén tervezve van a járásban 240,5 hektár szántóterülettel bővíteni a mezőgazdasági üzemek termőtalaját. A jmi a mezőgazdasági üzemekkel ás a nemzeti bizottságokkal együttműködve a földalap célszerű kihasználása érdekében egy áttekintést dolgozott ki a kavicsos, homokos és egyéb művelhetetlen talajokról. Két éven belül minden mezőgazdasági üzemben ellenőrzést végeznek a földalap nyilvántartásáról. A mezőgazdasági termelés fokozását bizonyára elősegítik majd a helyi nemzeti bizottságok által végzett ellenőrzések, a magántulajdonban levő mezőgazdasági föld használati Jogát illetően. Három községben ilyen ellenőrzések segítségével már 70,5 hektár területet nyertek a szocialista szektor száméra. Várható, hogy a Jövőben gz a terület a további ellenőrzések folyamán még növekedni fog. A mezőgazdasági termelésben a földalap pótolhatatlan termelőeszköz. Rendkívül fontos, hogy minden új intézkedés, amely a földalap védelmét, gyarapítását és ésszerű kihasználását érinti, tökéletesen és a lehető leggyorsabban érvényesüljön a gyakorlatban. FELDMÄR LÄSZLÖ, mérnök Illés elvtárs fent Idézett Írását nagy figyelemmel olvastam, örvendetes, hogy a termesztés fontosságára figyelmeztető közlemények megértésre találnak egyes mezőgazdasági üzemeinkben. Jól van ez így! Hiszen már ősapáink is tudták, hogy a len és a kender erős versenytársa a gyapotnak, illetve a jutának, ma pedig, ahogy a szerző is írta „a természetes szálakból készült textíliáknak is“. Tudjuk azt is, hogy a lentermesztés nagy jelentőségű, mert magvait olajkészítésre is felhasználhatjuk. Hiszen magvaiban 32—40 százalék zsíros, gyorsan száradó olaj van, amelyet a múltban mázoló, festő és más ipari célra nagy mennyiségben használtunk. A lenpogácsa átlagosan 32 százalék nyersfehérjét, 9 % nyerszsírt és 31 % nitrogénmentes kivonható anyagot tartalmaz. Az extrahált darákban ezeknek a tápanyagoknak mennyiségé — a fenti sorrendben — átlagosan 35, 2,5, illetve 34,5 százalék. A lenszár rostja megfelelő feldolgozás esetén párnák és bútorok kitömésére, valamint finom papír készítésére is alkalmas, a lentokok pelyvája pedig a tehenek számára jó takarmány. Természetesen csak kis mennyiségben és darálva etethető, mert enyhén hashajtó hatása van. A gyógyszeriparnak is fontos nyersanyaga. Mindezek ellenére megütközéssel vesszük tudomásul, hogy a „feldolgozó üzemek igényeit még 50 százalékra sem tudjuk fedezni hazai termelésből“! Miután a szerző kihangsúlyozta, hogy a „szükséges len behozatalára évente több mint 20 millió deviza koronát fordítunk“, úgy gondolom, érdemes a lentermesztés kérdéseivel bővebben is foglalkozni. Illés elvtárs által kimutatott — a len termesztésére Szlovákiában előirányzott — 7410 hektáron (a mai művelés mellett) csakugyan nem érhető el a szükséges lentermés. Az írás felhívja az olvasó figyelmét arra is, hogy a 6. ötéves tervidőszak éveiben évente 23 ezer tonna mennyiségű lent kell termeszteni a gazdaságoknak. Elérhető ez?' На свак a szerző által jogosan kifogásolt 20 mázsás ha-onkénti átlagterméssel számolunk, az említett 7410 hektáron csak 14 ezer 820 tonna lentermést érünk el. A hiány 8200 tonna! Honnan vegyük! A 23 ezer tonna len kitermeléséhez A lentermesztés fokozása össztársadalmi érdek HOZZÄSZÖLÄS A „FELLENDÜLŐBEN A LENTERMESZTÉS“ ClMÜ KÖZLEMÉNYHEZ. — a fenti termésátlagot számítva — 11 ezer 500 hektár területet kellene előirányoznL Figyelembe véve az egyes gazdaságokban kimutatott 72 hektáros átlagterületet, még további 60—62 üzemet kellene megnyerni a lentermesztés fellendítésére. A kérdés: nem célszerűbb-e a terület bővítése helyett az eddigi lentermesztési kutatások és gyakorlati tapasztalatok felhasználásával, a mennyiségi és minőségi termelésre helyezni a fősúlyt? Szükséges ez már csak azért is, mert a felvásárló üzemek az „évi húszezer folyóméter lenvászonnal“ kapcsolatos termelési kötelességüknek eleget tehessenek! Mi tehát a teendő, hogy a kívánt mennyiséget és minőséget a feldolgozó üzemek részére biztosíthassuk? Azt mindenki tudja, hogy a len az enyhe, de nem meleg, a nyirkos, csapadékdús éghajlatot kedveli. Megfeledkezünk azonban arról (az idézett cikkből legalább is ezt olvashatjuk), hogy nálunk a múltban éppen Kelet- Szlovákiában — Szepességben — termesztették a legjobb minőségű lent. Melegebb tájakról durvább fonalat ad, de a maglen termesztésének sikerét az őszi mélyszántással lényegesen előmozdították. A len a jó termőerőben levő enyhén meszes, mély rétegű, középkötött talajt kedveli. Homoktalajok is alkalmasak termesztésére. A magasan álló altalajvizet a lucernához hasonlóan nem képes elviselni. A közömbös vagy enyhén lúgos kémhatású talajok a legmegfelelőbbek számára. Előveteményként legjobbak a kapásnövények, mert utánuk tiszta, gyommentes talaj marad. A talaj előkészítésénél nagy gondot kell fordítani arra, hogy az gyommentes legyen. Feltétlen megköveteli, hogy őszi mélyszántásba vessék. Érdekes megjegyezni, hogy a múltban a rostlen szárát annak alapján értékelték, hogy az milyen hosszú és vékony volt, mert az utóbbinak rostja finomabb szálú és többnyire szilárdabb szövetű. A szár hosszúságát a lenfeldolgozó üzemek a gyökérfejtől az első levélelágazásig mérték. Első osztályba sorolták a 60—75, közepes minőségűnek az 50—60, gyengének pedig a 40—50 cm hosszúságú lenszárat. Ennek alapján a szár minősége az egyenletes hosszúságán, a gyommentességén, az egészséges jó színén, rostjának finomságán és rugalmasságán múlik. Hogyan termesszünk ilyen lent? Nos ebhez az okszerű trágyázás is hozzásegíthet. Fontos az, hogy magvagy rostnyerés céljából termeljük a lent! Az előbbi esetben ugyanis sokkal több tápanyagot adagolhatunk. A rostnyerésre termelt lent trágyagazdag (ilyen kevés van!) . vagy frissen istállótrágyázott talajba vetni nem helyes. Ez elgyomosító hatású, amire a len igen érzékeny. A nitrogéntől pedig gyorsan nő a len, könnyen megdől, gyenge lesz a szára, s a fonala is. A foszforsavat, de főleg a kálit kedveli. A múltban orosz kutatók elsőként tapasztalták, hogy a kálium kedvező hatással van a szárképződésre, s azt növeli és erősíti. Kender és len alá ők használták először a kainitet is, mert azt tapasztalták, hogy a klórvegyületekre a kender, méginkább a len nem érzékeny. A foszfortrágyák is jó hatásúak, különösen a könnyen felvehető szuperfoszfát. Len alá a nitrogénműtrágya csak akkor jöhet számításba, ha fejlődése tavasszal megkésett és gyorsanható nitrogén fejtrágyával akarjuk serkenteni. Vetésének mikénti ápolásáról, betakarításáról és feldolgozásáról írni még van idő. Ügy gondolom, hogy a fent említettek figyelembevétele elősegíti és megkönnyíti gazdatársaimnak a lentermesztés kérdésével kapcsolatos gondjait! KMOSKÖ LÄSZLÖ, mérnök Az elővetemények hatása az alacsony növésű tavaszi árpafajták hozamaira A tavaszi árpa termesztési programjának az 1977-es évre való előkészítésénél döntő tényező az elővetemények helyes megválasztása, mert ez nagy mértékben befolyásolja a hozamok alakulását. A fajtaösszetétel változásával, az új, intenzív és alacsony növésű tavaszi árpafajták elterjedésével előtérbe kerül az osztott termesztési technológia kérdése. Az új fajták, fajtajelöltek egyes agroökológiaí feltételek középéül különböző igényeket támasztanak az előveteményekkel szemben. A helyes vetésforgó alapelveit — klasszikus értelemben — ma, a nagyüzemi termelés közepette nehéz betartani, elsősorban a kalászosok vetésterületének a kiszélesítése és a szemes kukorica termesztése során alkalmazott triazin-tartalmú gyomirtószerek utóhatása miatt. Tekintettel ezekre a körülményekre, a vetésforgó nem veszített jelentőségéből, s ma is az ésszerű termelés egyik hatásos tényezőjének tekintjük. A helyes vetésforgóval ugyanis a tápanyagok jobb felvételén és a talaj fizikai tulajdonságainak javításán túl előnyösen és olcsón harcolhatunk a gyomnövények, betegségek és kártevők ellen. Ezáltal csökkenthető a . gyomirtószerek, rovar- és gombaölők szükséglete, aminek különösen a talajvíz és a levegő tisztaságvédelme tekintetében van óriási népgazdasági jelentősége. Ezenkívül elősegítik az aplikált ipari trágyák hatékonyságának fokozását is. Az elővetemények helyes megválasztása a tavaszi árpa esetében fajták szerint változó. A terméshozamok különbségei elsősorban a talaj eltérő termékenységének a következménye. A kalászosok vetésterületének kiszélesítésével napjainkban a tavaszi árpát már nemcsak a hagyományos elővetemények után termesztjük, hanem gabonafélék után is. A gabonafélék azonban csak abban az esetben megfelelő elővetemények, ha a talaj elegendő mennyiségű tápanyagot tartalmaz. A tavaszi árpát legcélszerűbb az őszi búza után termeszteni és nem fordítva! Nem ajánlatos az árpát több éven keresztül egy helyen termeszteni, amit több kísérlet is bizonyított. Az elővetemények hatása a tavaszi árpa hozamának alakulására az éghajlati tényezőktől is függ. Ezek közül a csapadékviszonyoknak van a legnagyobb jelentőségük, elsősorban az árpa vegetatív és generatív szerveinek képződésekor. A többi hatás (tápanyagellátás, fajtaösszetétel, növényápolás stb.) az agrotechnika komplexumában domináló tényező. A tavaszi árpa csapadékban szSgény években élénkebben reagál a helytelen előveteményre. A hozamot legnagyobb mértékben a területegységre jutó kalászmennyiség folyásolja be, főleg a bokrosodás intenzitásának csökkenése végett. Ilyen esetekben csökken az ezermagsúly és a kalászonként! szemek száma. Ha a sörárpát gabonafélék vagy kukorica után termesztjük, általában gyengébb minőséget nyerünk, mint trágyázott kapásnövények után. Az alacsony növésű, intenzív árpafajták — a vetőmagmennyiség és a tápanyagpótlás fokozásával — csökkenthetik az elővetemény kedvezőtlen hatását, esetleg részben ki is egyenlíthetik. Különböző agroökológiaí feltételek közepette az árpafajták és a fajtajelöltek különféleképpen reagálnak a / termesztési viszonyokra. Erről a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Kísérleti Intézet (ÜKSŰP) által végzett kísérletekből győződhetünk meg a legjobban flásd az 1. táblázatot). A kukoricatermelő körzetben az árpa cukorrépa után adta a legnagyobb hozamot. Gabonafélék után a hozam 12,9, kukorica után pedig 15,6 százalékkal volt kisebb. A kísérletek bebizonyították, hogy gabonafélék után legcélszerűbb az AmBtyst és a Rapid, cukorrépa után a HE—586-os, 607-es és 748-es, valamint a Triumph, Favorit és az Ametyst, kukorica után pedig a HE—607-es és 748-as, valamint a Rapid fajtákat termeszteni. A répatermelő körzetben szintén a cukorrépa után termesztett árpa adta a legjobb hozamot. Kukorica után a hozam 10,1, gabonafélék után pedig 14 százalékkal csökkent (lásd a 2. táblázatot). Ebben a körzetben gabonafélék (de nem árpa!) után legcélszerűbb a Rapid, Ametyst és a Favorit, cukorrépa vagy egyéb trágýázott kapásnövény után a HE—586-os, 607-es és 748-as, valamint a Triumph, kukorica után pedig a HE—607-es, a Favorit, Rapid és a HE—748-as fajtákat termeszteni. Az említettekből annyi a tanulság, hogy a tavaszi árpa sikeres termesztésének egyik alapvető kérdése — az agrotechnikai határidők pontos betartása, a táp-1 anyagpótlás, a fajtaösszetétel stb. mellett — az elővetdmények helyes megválasztása. Ezzel ugyanis a biológiai ésszerűsítés alapelveit valósítjuk meg. nem beszélve a tavaszi árpa termesztési hatékonyságának fokozásáról. STEFAN OCKAY mérnök, Mezőgazdasági Főiskola, Nitra A tavaszi árpafajták hozamainak alakulása különféle elővetemény esetében a kukoricatermesztő körzetben 1. táblázat Fajták — fajtajelölt Elővetemények Kukorica Cukorrépa Gabonafélék q ±% q ±% q ±% Ametyst , 51,5 — 60,7 60,4 HE—607-es 61,2 + 18,8 69,5 + 14,5 58,0- 4,0 HE—748-as 58,2 +13,0 69,6 + 14,7 58,1 — 3,9 Rapid (HE—593-as) 58,2 + 13,0 63,4 + 4,4 59,6 — 1,3 Favorit 55,2 + 7,2 60,7 — 54,6 — 9,7 HE—586-os 54,2 + 5,2 68,3 + 12,5 56,6- 6,3 Triumph 54,2 + 5,2 70,1 + 15,5 55,5- 7,2 Hana 48,5- 5,9 60,4 — 0,5 52,7 —12,8 A tavaszi árpafajták hozamainak alakulása különféle elővetemény Esetében a répatermelő körzetben 2. táblázat Fajták — fajta je löltek Elővetemények Kukorica Cukorrépa Gabonafélék q ±% q ±% q ±% Ametyst 53,5 58,9 55,8 HE—607-es 60,4 + 12,9 65,9 + 11,9 52,1 — 6,6 HE—748-as 56,3 + 5,2 65,8 + 11,7 50,7 — 9,1 Rapid 56,4 + 5,4 60,7 + 3,1 59,8 + 7,2 Favorit 58,1 + 8,6 60,0 + 1,9 55,0 — 1,4 HE—586-os 52,6- 1,7 65,4 + 11,0 48,9 —*2,4 Triumph 56,1 + 4,8 62,3 + 5,8 50,0-10,4 Hana 52,7- 1,5 56,9 — 3,4 54,2 — 2,9 4
