Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-12-31 / 52. szám
6 t SZABAD FÖLDMŰVES 1978. december Sí. Ä fejlődés Jelenlegi Id6szak6t mindkét szektor mezőgazdasági vállalatai egász rendszerének fokozatos, de alapos átépítése jellemzi. A különféle együttműködési formákon kívül —i amelyek során bizonyos termelési ágazatok vagy szolgáltatások Összpontosítására és szakosítására került sor — a mezőgazdasági vállalattól megköveteli, hogy alávesse magát a fejlődés új követelményeinek. Tehát, hogy eszközeit olyan termelési ágazatra és termékek előállítására összpontosítsa, amelyekre távlatilag szakosítva lesz. Ezen szakosítás során csak bizonyos szűk termékválaszték előállítása marad meg. Az irányítás fokozatos átépítése Üj szervezeti rendszerek • A termelés összefüggő végrehajtása # Integrált társulások • Szakosított termelési egységek # össztársadalmi érdekek érvényesülése a vállalati szférában ® A viszonyok optimális rendezése Nem a területnagyság szabja meg a termelés szerkezetét, akár új mezőgazdasági vállalatról, akár vállalatok társulásáról legyen is szó. A termelési szerkezetnek, programnak kell alávetni a szakosított szervezeti rendszer területnagyságát. A mezőgazdaságban végbemenő munkamegosztás feladata a termelési rendszerek átépítése során megteremteni a feltételeket a műszaki, a technológiai és a biológiai fejlődés érvényesítésére a termelési ágaza tokban, s teret adni kellő kibontakozásuknak. A második generáció gépeit a mezőgazdasági vállalatok eddigi nagyságában nem volt mód a technológiai vonalak egységébe vonni, és az irányítás szempontjából kellő terjedelemben hasznosítani. Munkamegosztás Az eddigi „univerzális“ termelővállalatok és mezőgazdasági szolgáltató vállalatok átépítése folyamán sor kerül a termelési programok munkamegosztására és új termelésszervezési egységek kialakítására. Ezek programjában szerepel a termékek választékának szűkítése és a speciális műszaki felszerelések és eszközök összpontosítása. Az átépítés során az igyekezet olyen integrált -társulások kialakítására irányul, amelyekben a termelési eszközök, valamint a szakosított termelési egységek dolgozóinak összpontosítása megfelel a technológia követelményeinek és a szervezés, valamint irányítás élveinek, illetőleg szükségleteinek. A társadalmi viszonyok, valamint az össztársadalmi ökonómiai hatékonyság szempontjából egyidőben a társadalmi tulajdon magasabb formáinak kialakítására is történnek lépések, vagyis sor kerül a szövetkezeti és az állami szektor kapcsolódására és egymás kölcsönös áthatására. Ennek tipikus példája a közös mezőgazdasági vállalat, melynek létreho-i zására valamely termelési ágazat vagy szolgáltatás együttműködésben történő kialakításakor kerül sor. Legelőnyösebb területnagyság Az új, szakosított termelési szerkezetű vállalatok kialakításakor a termelőeszközök közötti ’legelőnyösebb kapacitásbeli, anyagi és energetikai kapcsolat kialakítására törekedünk, ami a talajra, a gépekre és berendezésekre vonatkozik. Végeredményben a talaj, a többi termelési eszköz és munkaerő olyan méretű és kapacitású összpontosításáról van szó, amely lehetővé teszi vállalati, vagy vállalaton belüli szakosított termelési rendszerek kialakítását. Ezek módot nyújtanak a drága műszaki felszerelések előnyös kihasználására az egyetemes technológiai vonalakban, hogy ezzel a termelés maximális növekedését és a kézi munkaerő arányának csökkenését lehessen elérni. A növénytermesztési termelés egyes ágazataiban 4—7 ezer hektár mezőgazdasági talaj egybevonása mutatkozik optimálisnak. Ilyen területegység a mezőgazdasági vállalatok együttműködésével vagy néhány élsz egyesítésével érhető el. Ekkora terület bizonyos termelési terület együttműködési körzetében termelési, illetőleg termékszakosítást tesz lehetővé. Tekintettel a talaj és az éghajlati feltételekre: kell megállapítani az egyes blokkok nagyságát, hogy azok a speciális vetésforgók szempontjából alkalmasak legyenek. Ez a legfőbb munkafolyamat, a speciális növény termesztése számára lehetővé teszi az egyetemes gépesítési, illetőleg technológiai vonalak kiafhkltását. Az említett területnagyság az állattenyésztési termelésben is módot nyújt a szakosított technológiai berendezések használatára, amellyel egy vagy két állatkategória tenyésztése lehetséges, a régi és rekonstruált kapacitásom kihasználásával egyidőben. Vállalatfeletti szinten Az új szervezési rendszerek kialakításakor, a bennük szakosított termelési szerkezetekkel egyidőben újonnan formálódik a szervezési őszszetétel is. Ezekben — összefüggésben a terület összpontosításával és a termelési gszközök szakosított, egyetemes technológiai vonalakba történő összevonásával — a munkaerők is csoportosulnak, mégpedig szakosított brigádokba, vagy a szakosított vállalatokban, esetleg a vállalaton belül szakosított részlegekben. A mezőgazdaság nagyüzemi alapokra történő helyezésének egész átépítési folyamatát termelési szempontból céltudatosan és tervszerűen kell irányítani. Ez az irányítás körzeti szempontból aszerint történik — mit irányítunk, forma tekintetében pedig miképpen irányítunk. A mezőgazdaság irányításának tulajdonképpeni folyamatában vállalatfeletti szintű irányításról van szó. Ezért szervezet alakul az össztársadalmi érdekek vállalati szférába történő átvitelére. A tulajdonképpeni nagyüzemi átépítés folyamatáról a következő szervek döntenek, s annak menetét irányítják: az irányító és végrehajtó bizottságok, a minisztériumok szervei, a kerületi valamint járási mezőgazdasági igazgatóságok, a közös vállalatok képviseleti testületé, továbbá az együttműködési tanácsok, az egyes csoportosulások, vagy az együttműködési körzetek színvonalán. Ezért szükséges, hogy a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok az operatív üzemelési kérdések rendezéséről fokozatosan áttérjenek a mezőgazdaság iparosításával összefüggő kérdések megoldására. Az irányítás jellegű koncepciós kérdések megoldására kerületi és járási végrehajtó bizottságokat alakítottak. Ezek feladata a különféle szervezetek jóváhagyása, amelyek összefüggésben állnak a nagyüzemi átépítéssel, a vállalatok termelési és szervezeti szerkezetével. Bár míg jelenleg nem lehet a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok irányítási tevékenységétől teljesen elválasztani az operatív jellegű irányítási tevékenységet, azonban szükséges, hogy fokozatosan ezen irányító szervek mindig nagyobb részé a koncepciós jellegű kérdések megoldására térjen át. A terv elsődlegessége Az összpontosítás és szakosítás folyamatát mindenekelőtt a terv segítségével lehet irányítani. Az össztársadalmi érdekekkel összhangban kell a tervnek vezérelnie a beruházás jellegű építkezéseket, széthelyeznie a nagykapacitású építkezéseket, tekintettel a termelési körzetek szakosítási elképzeléseire és szem előtt tartva a fogyasztási központok, valamint feldolgozó kapacitások helyzetét. A tervnek fel kell ölelnie az összes tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati végrehajtását és kerületeken és járásokon belül megteremteni az őstermelés, valamint a feldolgozó ipar közötti együttműködést. Tervbe kell foglalni az állami termelési terv feladatainak szétírását, annak anyagi-műszaki biztosítását és a beruházási építkezés feladatait. A szakosítási elképzeléseket érvényesíteni keli a járások egyes termelési körzeteiben, együttműködési körzeteiben és vállalataiban. A kerületi, de mindenekelőtt a Járási mezőgazdasági igazgatóságoknak szükséges Irányítaniuk az együttműködő vállalatok tevékenységét, mégpedig a közös vállalatokban a képviselő testület, továbbá a mezőgazdasági üzemek társulásaiban, az együttműködési tanácsok és szakbizottságok közvetítésével. Az együtmfiködési tanácsok területi termelés-műszaki és szervezési szempontból formálódnak vagy együttműködési csoportosulások szintjén, vagy pedig az együttműködési körzetekben. Irányítási elemek Bizonyos esetekben sok kerül а szövetkezeti szektor vállalatainak egyesítés útján történő nagyobbodásához, vagyis területi összpontosítással és egyetlen vállalat kialakításához, együtműködési csoportuláshoz hasonló területegységgel. A vállala» tok saját Irányítási szférájában mlNodenekelőtt az operatív irányítási tevékenységnek, a termelés biztosításával közvetlen összefüggésben kell végbemennie. A nagy vállalatokban szakosított alakulatokat létesítenék. Á vállalati és a vállalaton belüli szférában a következő irányítási rendszerek léteznek: • ágazati (a szakosított növénytermesztési és állattenyésztési üzemek irányítási formája); • kerületi-ágazati (vagyis a szakosított és vegyes üzemek irányítási módszere, amelyben a növénytermesztési és állattenyésztési termelést в gazdaságban és a szakosított üzemegységekben egy vezető irányítja); • területi (mint a régi irányítási forma). A mezőgazdasági vállalatok számára célmegoldásnak az ágazati szervezeti felépítést és irányítási rendszert tartjuk. Ez megteremti a feltételeket a háromlépcsős irányításról a kétlépcsősre történő áttéréshez. így tehát az üzem, a gazdaság és az üzemegység irányításáról van szó. Egyúttal tudatosítani kell, hogy a tulajdonképpeni Irányítás — akár a koncepciós jellegű, akár pedig az operatív —■ a lineáris egységek vagy törzsmunkacsoportok közvetítésével valósul meg. Míg a lineáris, vagyis egyszintű alakulatok közvetlenül irányítják a nagyüzemi átépítést, valamint saját termelési folyamatukat, addig a törzsmunkacsoportok, az anyagi-műszaki átépítésben vagy a termelési folyamatok irányításában csak közvetve vésznek részt azzal, hogy feldolgozzák a törzsmunkacsoportok határozataihoz szükséges információkat. A választék csökkentése Az eddigi irányítási szerkezet a vállalatok univerzális termelési elrendezése idején indokolt. A nagyságrend növekedésével — területi, termelési eszköz vagy munkaerő összpontosítás szempontjából — a hagyományos irányítási szerkezet már nem kielégítő, ezért új formák keresése van folyamatban, amelyekét közvetleneknek, ágazatiaknak, vagy termelési helyeiknek mondunk. Az összpontosítás során, irányítás szempontjából elvileg tiszteletben kell tartanunk azt a szabályt, hogy a talaj, a termelőeszközök és a munkaerők összpontosítása azért célszerű, mert az újonnan kialakuló termelési szerkezet közepette lehetővé válik a termelés szakosítása, a termékek választékának csökkentése és főleg a termelékenység fokozása. JOSEF ROHLIČEK mérnök. a CSSZSZK Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztériumának dolgozója 111111111111111||||1ш!|1!1111!!11111ш1111111111|111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111Ш Mezőgazdasági üzemeinkben évközben sok fejfájást okozott, hogy a mennyiségben és minőségben hiányos terimés takarmánykészlet végett a tehenek tejhasznossága nem éri el a kívánt szintét, s negatív hatással lehet az évi tejeladás végeredményére is. Ma, örömmel állapíthatjuk meg, hogy Két kötelességtudó és a lemaradozó harmadik nem volt hiábavaló az erőfeszítés, amelyet a mezőgazdaságban a pótló takarmányforrások kiaknázására tettek. A harmadik negyedév végére a tejtermelés és értékesítés már rendes kerékvágásba került. Mezőgazdaságunk a korábbihoz képest tejből lényegesen jobban teljesítette társadalmunkkal szembeni feladatát. Ennek kapcsán mezőgazdasági üzemeink a feldolgozó üzemek részére a tervezett 1 milliárd 173 millió 500 ezer literrel szemben 15 millió literen felüli mennyiségű tejtöbbletet szállítottak, s ezzel bebizonyították, hogy némi grőfeszítésék árán, szélsőséges feltételek közt Is teljesíthető, sőt túlszárnyalható a tervfeladat. örvendetes, hogy Szlovákia mezőgazdasága már az év vége előtt teljesítette tejeladási feladatát, ám a téli takarmányozásra való áttérés alkalmával egyesek azt híresztelték, hogy a tejtermelésben s ennek velejárójaként az értékesítésben visszaesés várható. Ezt abból gondolták, hogy a rendelkezésre álló takarmányalap nem teszi lehetővé a tervfeladat teljesítését, s az előző évek rossz tapasztalatai is befolyásolták őket Elfeledték azt, hogy idén a tej termelésével és értékesítésével nemcsak a zootechnikusok és az állatgondozók, hanem mások Is foglalkoztak. Nagyon aggasztó azonban, hogy Szlovákia kerületeiben a tejtermelés és az értékesítés színvonala nagyon eltérő, ami a mezőgazdasági üzemek ilyen vagy olyan termelési színvonalának magyarázható. A nyugat-szlováklal kerületben, ahol évek óta kimagasló sikereket érnek el a termelésben 13, a közép-szlovákiaiban pedig közel 3 millió literrel szárnyalták túl a tervben meghatározott tejeladási feladatot. Milyenek a kilátások a keletszlovákiai kerületben? Tejből Ismét adósai társadalmunknak. Feltételezhető, hogy a két, jelentősen túlteljesítő kerület sikerei végre felrázzák a lemaradozó harmadikat, s a jövőben legalább azt teljesíti, amelyet a társadalom részére a tervben feladatként meghatározott. Elérkezett az idő, hogy bizonyítsanak. —hai— Teljesít he töea gabonaprogram? § gjß I Egyesek túlzottnak találják a gabonaprogramban a hatodik ötéves tervidőszakra kitűzött feladatokat. Nézzünk azonban alaposan utána, vajon megteszünk-e mindent a búza- és az ávpatermesztés szakaszán a cél elérése érdekében? Tárjuk fel nyíltan a rajtunk kívül éllé okokat is, amelyekről úgy véljük fékezik a haladást, mert ezzel csak elősegítjük a helyes útkeresést. Ilyen céllal nyilatkozott két főagronómus. Közülük Tóth Imre mérnök, a čičovi (csicséi) W. Pieck Efsz főagronémusa a következőképpen vélekedik: „Egyesített szövetkezetünk idei gabonatermesztési tervében hektáronként 52 mázsás terméshozam elérése szerepel, de 1980-ban már 57 mázsát kell elérnünk, ami a hatodik ötéves tervidőszak átlagában 53,8 mázsás hektárhozamot jelent, Idén 1060 hektáron búzából 62,12, árpából pedig 60,5, vagyis ezekből átlagosan 61,8 mázsás hektárhozamot értünk el. A sűrűsorosan vetett gabonafélék terméshozamát Idén 121,9 százalékra teljesítettük. Ezeket az adatokat annak igazolására mondtam el, hogy a gabonaprogramban a hatodik ötéves tervidőszakra kitűzött termelési feladataink reálisak és teljesíthetők. A kitűzött távlati célok eléréséhez nagyobb műtrágyamennyíségre lenne szükségünk mint jelenleg. A vetőmagcsere sajnos rendszertelen. A fajtaösszetétel kérdését tüzetesen megvizsgáltuk és arra az elhatározásra jutottunk, hogy 65 százalékban jugoszláv gabonafajtákat, főleg Szávát vetünk, kisebb százalékarányban pedig BIzerkát és Drinát. Szovjet búzafajtákat a terület 35 százalékán vétünk, s ennek legnagyobb részét az évek során jól bevált Jubilejná képözl, kisebb arányban pedig az Iljtcsovka. Gondot okoz bizonyos Jelentéktelennek tűnő kisebb gépek beszejzése. Ide sorolhatók a nehéz réti hahgerek is. Az ősz folyamán komoly problémát okozott a vetőmagok csávázása. A gépállomásnak van egy csávázőgépe, amit jóformán naponta kell egyik szövetkezetből a másikba továbbvinni. A terménytárolás kérdése szövetkezetünkben a megoldatlan kérdések közé tartozik. A nagyobb parcellák kialakítása egy évvel szövetkezeteink egyesítése után még nem volt lehetséges. Három ezer hektárnál nagyobb szántóterületű szövetkezetünk legtávolabbi pontjai között 25—30 kilométeres a távolság, s közbeékelődik két állami gazdaság földterülete is, ami az összefüggő nagy parcellák kialakítását szintén nehezíti. A közeljövőben szeretnénk Jobb kapcsolatokat kiépíteni a kutatóintézetekkel, amihez az egyesítés után már megvannak a feltételeink. Fontos, hogy a csoportvezetők lépést tartsanak a mat követelményekkel, különben termelési elképzeléseink nem valósíthatók meg.“ A felvetett kérdésekkel kapcsolatban R á к 6 c z a József, a Sokoleci (Lakszakállasi) Efsz föagronómusa a következőképpen fejtette ki nézetét: „Fontosnak tartom, megemlíteni, hogy egyes nézetekkel szemben nálunk nem az ún. helyi adottság, hanem egészen más játszik közre a jő eredmények elérésében. Idén 1250 hektáron termesztettünk búzát. Nálunk nehéz lesz tovább fokozni a gabonafélék hektárhozamát, ám ennek érdekében mindent megteszünk. Az ellen azonban sajnos semmit sem tehetünk, hogy vetésterületünk felén kétszer, sőt háromszor ne kerüljön sor a búza Ismételt vetésére. Szerintem kétszer nyugodtan lehet egymásután búzát vetni, de a fajtát okvetlenül cserélni kell. A kukoricát monokultúrában termesszük, s Zeazinnal vegyszerezük, így kukorica után nem lehet búzát vetni. Ezt úgy kell megoldani, hogy három vagy négy évi zeazinos kukorica termesztés után silókukorica kerüljön a vetésforgóba, amelyből nálunk zeazinozás nélkül 400 hektárnyit vetünk. Ezt követően nyugodtan lehet a területen akár búzát is vetni. Azonkívül búzát még árpa, Illetve búza után, vagy a második kaszálást követően feltört néhány éves lucerna után vethetünk. Nálunk a kukorica alá Zeazinból első évben 7 kg-ot, második évben négy kg-ot, harmadik éven 2 kg-ot adunk, s ezt követi a zeazinozás nélküli silókukorica. A talajőlőkészítés a gabonatermesztés egyik legfontosabb tényezője. Egyszerűen kifejezve a búza talaját úgy kell megmunkálni, mint a kerti vetemények alá. A vetést megelőzően a talajnak 6—8 hétig ülepednie kell. Például tavaly azon búzáink fagytak fel, amelyek előveteménye szemeskukorica és cukorrépa volt, ami nem engedťé meg a rendes talajelőkészftést. A gabonaprogram sikeres teljesítése érdekében célunk 1980-ig búzából 68, árpából 58, szemes kukoricából pedig 80 mázsás, vagyis gabonafélékből együttesen 70 mázsás átlagos hektárhozamot elérni.“ Mindkét véleményből egybehangzóan kitűnik, hogy a gabonaprogramban kitűzött feladatok reálisak és az átmeneti nehézségek leküzdésével végrehajthajtők.
