Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-12-31 / 52. szám

1976. december 31.

SZABAD FÖLDMŰVES

3

A MOTOR SZERELMESE

Ezek a mai fiatalok! Völlig érő hajjal, foltos farmernadrágban Járnak. Nem kell nekik a teszilből vagy más szövetanyagból készült nadrág. Inkább felveszik a farmert, de ha új, ezt is élőbb kilyukasztják, smirglivel dörzsölik, hogy minél ócskábbat mutasson, vagy foltot varrnak az új nadrág fenekére, mert ez a divat. Csak a colt meg a hátasló hiányzik és beillenének a vadnyugati ponyvahősök közé. Sok esetben a viselkedésükkel is. Ahelyett, hogy átadnák helyüket az idősebbeknek az autóbuszban vagy a vonaton, leülnek csoportosan és kártyáznak vagy bőgetik a magnót. Mindig sietnek. Iskola vagy munka végeztével futnak: barátokhoz, barátnőkhöz vagy éppen a kocsmába. Legtöbbje szüleitől vagy a nagyszülőktől várja a segítséget. Egyszóval: könnyelműek a mai fiatalok. Gyakran halljuk az ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket az idősebbektől.

Valóban ilyenek lennének a tinédzserek?! Igen, akadnak ilyenek is szép számmal, de zömében mégsem ilyenek.

Milyenek is hát tulajdonképpen? Csak egy példával illusztrálom.

Nemrégen útközben kocsink défektet kapott. A Nový Život-i (lllésházal) Efsz műhelyébe húzattuk be. Pár percen belül egy középtermetű fiatalember Jelent meg a műhely ajtajában. Érett búzakalász színű haja hullámosán omlott a vállásra. Kék szemé megértőén hunyorgott. Nem szólt, csak halvány mosoly jelent meg a szája szögletében s lassan, de magabiztosan haladt az autónk felé.

Míg ő, az ismeretlen szakértő az

autónkkal bíbelődött, széjjelnéztem a nagy műhelyben. Embert alig láttam, csak beteg gépeket. Autónk Javítását éppen Vass Vendelre, a műhely legfiatalabb dolgozójára bízták.

Késa Boldizsár főgépésítő a következőket mondta:

— Jelenleg tizennégyen dolgoznak a műhelyben — bognárok, karbantartók, villanyszerelők stb. Idősebbek, fiatalok Jól megférnek egymással, ő — mutat az autónkban ülő fiatalemberre — Vass Vendel a legfiatalabb és a legügyesebb. Húszéves. A múlt évben szerzett segédlevelet a Galantai Mezőgazdasági Szaktanintézetben. Egyéves gyakorlattal rendelkezik, de akármilyen javítási munkát rábízhatunk. Ügyesen Javítja a traktorok motorjait. A motor szerelmese. Jobban ismeri a motort, mintegy orvos az ember szervezetét. Ügyessége mellett csöndes, halkszavú. Ha a munka úgy kívánja, szó nélkübül a traktor vagy a kombájn nyergébe. Az idén is részt vett az aratásban, a répa- és a kukorica betakarításában. Volt úgy, hogy késő estig dolgozott, de még egyszer sem mondta azt, hogy: „mára elég volt, fáradt vagyok“. Egyszóval talpraesett fiú. Csak egy a baj. Katonaság előtt áll. Kívüle még ketten a műhelyből. Mind a hárman berukkolnak. A szövetkezet vezetősége halasztást kért, de ha mégis megérkezik a behívó, menniük kell. Akkor viszont két évig hiányozni fognak a műhelyből.

Szép jelismerés. Ezek a mai fiatalok — gondolom magamban. Közben autónk is elkészült. Vendel homlokán ízzadságcsöppek csillogtak. Elégedetten megy a műhelybe, s egyenesen a

Zetor mellé telepszik. Megszólítom.

— Miért Jött ide a szövetkezetbe?

— Mert itthon Jól érzem magam. Itt születtem, itt tanultam Járni, beszélni. Itt jártam iskolába. Itt vannak a szüleim, rokonaim, barátaim. Meg egy kislány is lakik a faluban, akinek udvarolok. Sok kedves gyermekkori emlék idehúz. Ügy érzem, szeretnek itt, miért is mennék máshová?!

Tényleg, miért is menne...

— Szabad idejét mivel tölti?

— Autókat Javítok. Van elég a faluban, így javítanivaló is akad bőven. Pénzre viszont szükségem van. Ezért, ha csak lehet dolgozom. De azért ittott arra is szakítok időt, hogy autózzak, mert szeretek ám kocsit vezetni. Vettem is egy MB—1000-t. Igaz nem egészen egyedül takarítottam meg rá az összeget. A szüleimtől kértem kölcsön, de hamarosan visszaadom nekik.

— Mennyit keres havonta?

— Ezernyolcszáz koronát, néha többet is. Igyekszem mellékesen is keresni, mert szövetkezeti lakást akarok venni. Azután szeretnék megnősülni. De még jön két év katonaság — fanyarul elmosolyodik. Bízom Jarkában. Jő lány. Megvár engem.

— Mi a hobbyja?

— Szeretem a sportot. Szeretek televíziót nézni. Főleg ha motoros versenyt közvetítenek. Sportújságokat olvasok.

— Valóban jó szakmát választott?

— Ügy érzem, igen. Hiszen motor nélkül el sem tudom képzelni az életemet. Ezért szeretem a munkámat, szeretek dolgozni.

Vass Vendel önálló ember. Vannak tervei, céljai, amit előbb vagy utóbb megvalósít. Ő csak efy példa a sok fiatal közül. De azt is mondhatnám, hogy ilyenek is a mai fiatalok. Tanulnak, dolgoznak, szeretnek, szórakoznak és olykor-olykor bohémek is. Äm legyenek, hiszen fiatalok.

Az idősebbek szidják őket, s bizony sokszor ok nélkül.

Nagy Teréz

Egy vezetőségi gyűlés margójára

Három lényeges kérdést tárgyaltak

meg nemrégiben a Kameniénái (keszegfalusi) STEINER GÄBOR Efsz-ben, amelyen a három pártalapszervezet elnökén, a csúcsszervi elnökön kívül F u Č e k Ján, a Komárnoi Járási Mezőgazdasági Igazgatóság szervezési osztályának vezetője is részt vett. Értékelték az őszi munkálatokat, a közös állatállomány átteleltetése, valamint a takarmányalap felosztása és a beruházási építkezések távlati tervével kapcsolatos problémákat vitatták meg, s jóváhagyták azt.

Nagyra becsülte a vezetőség azt a szervezésmódot, hogy a könnyebb gépek esetében hosszabbított, a nehéz gépeket illetően éjjel-nappali műszak gyakorlati alkalmazását szorgalmazták. Csakis ez tette lehetővé, hogy a mint a betakarítási termésveszteség A közös állatállomány zavartalan átszántás-vetést és az őszi termést a aránya nagyobb volt a kelleténél, a teleltetéséhez adottak az előfeltételehetőségekhez képest idejében befe- cukorrépa és a kukorica esetében, lek. A takarmányalap telepenkénti, jezték, még az őszi mélyszántást is, Ezt a veszteséget utóböngészéssel majd azon belül istállónkénti felosznovember 30-ig. Nyíltan feltárták a fo- mérsékelni lehetett volna, ami tanul- tása nem ütközött nehézségbe. A fő gyatékosságokat is: a gépkiesés, vala- ság a jövő évre vonatkozóan. cél most az, hogy a takarmánykészlettel — a szemes takarmányt is beleértve — valamennyi állatgondozó a lehető leggazdaságosabban bánjék, következetesen betartva a takarékossági intézkedéseket.

Élénk vita bontakozott ki a beruházási építkezések távlati terve (1980-ig) jóváhagyása körül. Ugyanis, a terv csak 1979-ben számol egy félezer férőhelyes tehénistálló építésével, holott már az 1977—78-as évben igen nagy szükség lenne rá, hogy a szarvasmarha-tenyésztés telepítéséhez, szakosításához minél előbb hozzáfoghatnának. Ez lényégében munkaerőgondjukat is enyhítené, ugyanakkor a munkatermelékenység fokozását, a termelés jövedelmezőbbé tételét is elősegítené. 1

Képek és szöveg: —kovács

Bereck Károly bácsi hatvanöt éves. Hroboríovoi (albán). Emeletes családi házának szép, tágas konyhájában beszélgetünk. Éjjeliőr a szövetkezetben.

— Hát a zootechnikus szót fogad-e, Károly bátyám?

— Mit mondjak...? — szól komótosan. — Néha összezördülünk. De amilyen gyorsan jön, úgy el is vonul a vihar.

— Meséljen már valamit az életérőll

— Meséljek?! — hunyorít. — Hát sok mindent mondhatnék.

Gondolkodik. Borostás arcán matat a keze. Ki tudja, ml ötlik fel benne hirtelen, hat évtized távolából.

— Mit mondhatnék a mai fiataloknak — fogott hozzá a mondókájához. — Megvan mindenük. Bezzeg az én időmben ..;

Már-már azt hittem, hosszú erkölcsi „prédikációba“ kezd.

— Amikor az elemit elvégeztem, a pap tanácsolta, tanuljak tovább. Fogas kérdés volt ez akkoriban. Földecske, munka bőviben, amihez munkaerő is kellett. Nem tanultam tovább. Amikor elhatározásomat közöltem a pappal, az a térdére fektetett és elnáspángolt, mint a kétfenekü dobot. Megérdemeltem. Ezt később beláttam... Már a mai világban...? Sokfelé eljutottam volna, ha akkor nem okoskodnak a szüleim. De azért megvagyok. Nem panaszkodhatom. Előteremtettem mindent, segítek a lányaimnak, meg az unokáknak is. Ezzel mérem én a munka értelmét.

♦ ♦

Szinte távirati stílusban beszélgetünk Pintér Károllyalj aki ugyanennek a szövetkezetnek a dolgozója. Fejő, gondozó.

— Elégedett?

— Ügy-ahogy.

— Ezt, hogy érti?

— Ahogy mondom. Az ember sose lehet teljésen eiégedett. Hová jutnánk?

— Hány tehenet fej?,

— Húszat.

— Sok a munka?

— Van elég. Persze, ahogy vesszük. Ki,- mennyit tesz magáévá.

— És mága, mennyit?

— Kérdezze meg a feletteseimtől.

— Mennyi a napi fejési átlaga?

— Nem mondok átlagot. Van olyan tehenem, amelyik a huszonkét litert is megadja. De sokkal gyengébb is akad. Ez nemcsak tőlem függ, hanem a takarmány minőségétől, no meg a tehenek fajtájától, tejelőképességétől is.

Meghívott az otthonába (a párbeszéd Beréck Károly bácsi Idősebb lányának házánál zajlott le). Megígértem, hogy átmegyek. De előre kijelentette: nem ajánlja, hogy írjak róla, mert „kinyír“.

... Nos, vállaltam a „veszélyt“. Atmerészkédtem , hozzájuk. Rokonszenves házaspár. A három kislányuk? Egyik aranyosabb, mint a másik. Adri hat, Mónika három éves, a legkisebb — a „vakarák“, ahogy Csallóközben mondják —, meg kéthónapos.

Vadonatúj a családi házuk. A pince durván vakolt, s a négy szoba közül egy még nincs berendezve, várnak vele, amíg összegyűlik a pénz.

Újdonsült ismerősöm a tágas nappaliba invitál. Körülnézek. S a könyvszekrény melletti fotelba ülök. A csecsebecsék alatt, a könyvespolcon egy C60mó Jókai-könyv sorakozik. Egyet kiveszek, találomra: „Egy az Isten“ — olvasom a címét

— Olvasta? — nézek kérdőn a házigazdára.

— Nem én ... Nincs időm ilyenekre. Ha ráérek, az újságot szoktam olvasni.

— Annyira elfoglalt?

~ Hát persze. Napjában félnégykor kelek, ha délelőtt hazajövök, délután négyig találok munkát a ház körül. Meg bicikliket, motorokat javítok a falubelieknek. Ragadjon meg minden alkalmat az ember, nemde...?1

— Járt már valaha külföldön?

— Magyarországról jöttünk idé lakni.

— Hol tölti a Szilvesztert?

— Itthon, a tévé előtt. Hol másutt? Kire bíznánk a csemetéket?

Hát ennyit. Az emberek élete olyan tartalmas, amilyenné teszik, ahogyan élik. A tartalom fogalma is viszonylagos.

Embere válogatja.

Barak László

Bor, búza, békesség

Az ember szeret mérlegelni. Nagy dolgokat kicsikhez viszonyítani, kicsit a nagyhoz. Kilót kilóhoz, litert literhez; lehetségest a lehetetlenhez; megvalósítottat a megvalósítandóhoz. Néha — nem ritkán — magát teszi a mérleg mindkét serpenyőjébe, s figyeli: oda billen-e ahová szeretné, vagy a másik oldal lesz súlyosabb? Mérlegeléshez az évfordulók nyújtanak legkézenfekvőbb alkalmat, s azok közül is a leggyakrabban a kerek fordulók: égy-egy év vége. Az ember fölteszi a kérdést: mit sikerült megvalósítania az elmúlt évben, s mi az, ami nem sikerült. Levonja a tanulságot, s eszerint próbál a jövőben cselekedni. Mind a munkában, mind a magánéletben.

Két falu, Jelka és Vet. Ulany (Jóka és Nagyfödémes) öt lakóját kérdeztük — kértük — meg egy röpke mérlegelésre.

BÄNÓCZKY TITUSZ, a Béke egyesített szövetkezet sertésgondozója:

— önnek mit adott az 1976-os év?

— Azt hiszem Jól sikerült ez az év. Minden úgy ment, ahogy mennie kellett. Munka, család rendben van — nem is tudom mit említhetnék. Nagyobb terveim nem is voltak. Talán egy szép emléket mondanék: a Balatonnál töltöttem a nyári szabadságomat.

— Mit szeretne Jövőre megvalósítani?

— Mit is? Hát, például szeretnék végrs több napra eljutni

a Szovjetunióba4 Egyszer már voltam, de akkor csak egy napig. Szeretném megismerni Moszkvát, Leníngrádot. Eddig sokfelé megfordultam: — Bulgáriában, Lengyelországban, Magyarországon, Romániában. Most a Szovjetuniót szeretném jobban megismerni.

SZABÖ TAMÄS, a Béke egyesített szövetkezet könyvelési részlegének vezetője:

— Eseménytelen volt ez az év.

— Azért csak akad valami említésre méltó. Munka, család, gyerekek, szórakozás ...

— Van két gyerekem. No és a Jó könyvnek tudok örülni. Jókainak, Stendhalnak, Hugónak, Mikszáthnak.

— Gondolt már a jövő évre?

— Nem is tudom. Mit várok tőle? Talán Jobb időt. jobb időjárást, mint az idén volt.

BÄNÖCZKY TIBOR, a Jókai HNB község-gazdálkodási részlegének kőművese.

— Mi volt a hetvenhatos évben a legmaradandőbb élményé?

— Ha a munkát nézem: átadtuk az új óvodát a faluban, ahol sokat dolgoztam. Ez egy szép emlék. A magánéletben is volt égy kis szerencsém: nyertem a sportkán egy második díjat.

— Mennyi volt a nyeremény?

— Hisz épp ez, hogy akkor kevés volt. Tizenhétezer.

— És jövőre?

— Nem is tudom. .Valami ilyesmi jó lenne Jövőre is. Persze

nem nyerhet az ember minden nap. Azért jó lenne. Ezenkívül szeretnék építkezni.

TURÄNYI JÓZSEF, a Jókai HNB titkára.

— Mit kíván az ú] évtől?

— Mindenekelőtt jobb összmunkát a képviselőkkel. Jobban menjen a munka, mint eddig ment. Nyáron meg szeretnék már elmenni valahová kirándulni. Mondjuk a Balatonra. Tavaly még a szabadságomat sem volt időm kivenni, annyi volt a munka— Mit adott az óév?

— Rengeteg tapasztalatot. Csak két éve vagyok a HNB titkára, s kell egy kis idő, amíg az ember „befutja “magát. Ezen a téren sokat adott ez az év.

— S a magánéletben?

— Született egy kislányom. Január másodikén. Ez volt az újévi ajándék.

GÖRFÖL JÁNOS, a Béke szövetkezet alelnöke.

— Az a fontos, hogy béke legyen. Mi egyebet kívánhatna az ember. Aztán Jó gazdasági eredményeket, Jó időjárást. Magamnak pedig jő egészséget, munkakedvet, hogy meg legyen elégedve a tagság a munkámmal.

— Mire emlékszik vissza szívesen a hetvenhatos évből?

— Nagyon kellemes hetet töltöttem Pöstyénben. Aztán emlékezetes marad a nyítrai aratóünnepély is. A kellemes emlékek mellett persze akadtak problémák is. De hisz azok adódnak évről évre.

Öt ember, öt vélemény. —KVI-*

/