Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-12-31 / 52. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1976. december 31. ( KORPARANCS: . Egyre igényesebben {Folytatás az 1. oldalról.)’ tek liektárhozamainak növelésével biztosíthatók, különösen előtérbe helyezve minőségüket, hatékony fel­használásukat a gazdasági állatok etetési rendszerében, a nem hagyomá­nyos takarmányforrások közé történő tartós beiktatásukkal. Helyesen cselekszenek azokban a vállalatokban, amelyekben már 1976- ban céltudatosan megteremtették az állami tervfeladatok mindjárt 1977. január 1-től való egyenletes teljesíté­sének a feltételeit. Ezek a vállalatok nem elégednek meg csupán a terv formális felbontásival, hanem a CSKP Központi Bizottsága Titkárságának a téli kampányra vonatkozó határozata értelmében következetesen ügyelnek arra, hogý a munkaközösség minden tagja megértse a feladatokat, magáé­vá tegye őket és felelősséget erezzen megvalósításukért. A társadalmi szük­ségletek kielégítése biztosításának ilyen megközelítése mellett nagyon természetes, hogy a kiváló munkakö­zösségek saját gazdasági céljaik mi­nimális határának tekintik a lebontott állami tervfeladatokat. Nem feledkez­nek meg a tervteljesítés minőségi ol­daláról, a termelés hatékonyságáról, az anyag, a takarmány, a fűtőanyag és az energia gazdaságos felhasználá­sáról. Az új évi feladatok teljesítéséből nagy rész hárul a dolgozók kezdemé­nyezésének kibontakozására. Ismert tény, hogy a társadalmi értékek alko­tásában forradalmi változásokat ered­ményező nagy gondolatok a termelés összekötő pontjain születnek. Ezért helyes, hogy közvetlenül a munkahe­lyeken alakuljanak komplex raciona­­lizációs brigádok, amelyek a munkás, a technikus és a tudós összevonásával a kezdeményezés „géppuskafészkei­nek“ tekinthetők. A központi szervek vonalán is tör­téntek intézkedések az 1977. évi terv teljesítésének és a mezőgazdasági ter­melés tartós növekedése feltételeinek biztosítására. A soron következő idő­szakban a tudományos kutatási bázis átalakítására számítunk. Ezeknek az előirányzatoknak az értelmében a ku­tatás és a nemesítési bázis, általában a tudomány és a termelés kapcsolatá­nak útjait keressük a növénytermesz­tési termelésben. A jól fizető biológiai anyag javításáért és bőségének bizto­sításáért a felelősségnek ügyetlen szervezetben, a tudományos-termelési egyesülésben kell összpontosulnia. A gazdasági állatok hasznosságának fo­kozását és tenyésztésének fejlesztését több vonalon biztosítjuk, szintén egye­sülések létesítésére törekszünk, egy­előre azonban jogi alany nélkül, ja­nuár 1-i hatállyal a gazdasági eszkö­zök új rendszerét vezetjük be, ame­lyek keretében rendezzük egyes mező­­gazdasági termékek felvásárlási árát. Az említett árváltozásoknak semmi­lyen kihatásuk sincs a kiskereskedel­mi árakra, nem érintik a dolgozók dí­jazásának eddigi rendszerét és nem vonnak maguk után változásokat a mezőgazdasági és élelmezésügyi tár­cának a népgazdasági költségvetéshez fűződő pénzügyi kapcsolataiban. A nem jövedelmező mezőgazdasági ter­mékek (marhahús, tej, burgonya stb.) árának emeléséről van szó, Olyan ter­mékek rovására, amelyek az árrende­zés után is még igen jövedelmezők maradnak. Olyan fontos intézkedések ezek, amelyek segítik a termelők ér­deklődését ráirányítani a mindeddig nem vonzó termékek termelésére is, objektívizálják a különbözeti járadék ráhatását és elősegítik a koncentráció és a szakosítás kibontakozását. Az a tény, hogy 1977. január 1-től lényegesen leszállítják az őrlési arányt a liszt előállításában, szintén azt bizonyítja, hogy a párt- és állami szervek komplex módon közelítik meg a gazdasági és szociális problémák megoldását. Ez azt jelenti, hogy a sü­tőipari termékek fehérebbek lesznek, mert jobb lesz a liszt. Ugyanakkor a liszt, a kenyér és a lisztes készítmé­nyek kiskereskedelmi ára változatla­nul a jelenlegi színvonalon marad. Igaz, az irányító szerveknek is elő kell segíteniük az új esztendőben a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca sikereit. Főként a vállalatok,a terme­lési-gazdasági egyeségek és a járások szintjén kell átértékelni az irányítás eddigi rendszerét és alapjában nem szabad folytatni az eredmények hely­telen általánosítását. A legjobb válla­latban, méginkább termelési-gazdasá­gi egységben és járásban is találunk nagy különbségeket az egyes munka­helyek munkájának hatékonysága kö­zött. A járási mezőgazdasági igazgató­ságok ma már hagyjanak fel az öt év előtti módszerekkel, hisz akkor há­romszor annyi üzemet Irányítottak. Munkájuk tartalma az operatív irá­nyításról tevődjék át az ellenőrző, sőt felügyelő tevékenységre. Ne a követ­kezmények megoldásával foglalkozza­nak, hanem megelőzéssel küszöböljék ki az okokat) Emellett jobban hasz­nálják fel az élenjáró mezőgazdasági üzemekből jövő ötletek gazdag forrá­sát, hogyan gazdálkodjanak jobban és szervezzék a termelést. Az irányítás valamennyi fokán jobban kell ügyel­niük arra, hogy a jelen a jövő évek feladataiban folytatódjék. Hisz a ter­melés eredményes, dinamikus fejlődé­sének az a feltétele, hogy a feladatok egyidejű teljesítése mellett jó bioló,­­giai, technikai és szervezeti feltétele­ket teremtsünk arra, hogy az egész agrokomplexum a hatodik ötéves terv további éveiben is sokoldalúan fej­lődjék. Hatékonyabb gazdálkodást A napokban ülésezett az SZLKP Központi Bizottságának mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi bizottsága. A tanácskozáson, amelyet Ján Janik elvtárs, az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja és a KB titkára irányított, megvitatták az SZSZK Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz­tériumának hatáskörébe tartozó ter­vező szervezetek fejlesztésének és irányításának koncepcióját. Megtár­gyalták továbbá a vetőmag- és fajne­mesítés fejlesztési feladatainak telje­sítéséről előterjesztett ellenőrző je­lentést. A bizottság állást foglalt a szlová­kiai erdőgazdálkodás elemzésével és hatékonysága fokozásának kérdései­vel kapcsolatban, Egyúttal tudomásul vette az 1976. évi terv teljesítésének feltételeiről és az SZSZK Mezőgazda­sági és Élelmezésügyi Minisztériuma, valamint Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztériuma 1977. évi tervének le­bontásáról és teljesítésének biztosítá­sáról előterjesztett jelentést. Hazánk a nemzetközi küzdőtéren Bel- és külföldi eseményekben egyaránt gazdag év áll mögöttünk./ Hazánk életében meghatározó jelentő­ségű esemény volt a CSKP XV. kong­resszusa, majd az őszi általános kép­viselő-testületi választások, amelyek ragyogóan igazolták népünk szilárd egységét és pártja körüli szoros fel­zárkózását a fejlett szocialista társa­dalom építésének további időszaká­ban. A külpolitikai eseményeket tekint­ve történelmi jelentőségű volt az SZKP XXV. kongresszusa, amely a kommunista társadalom építése to­vábbi szakaszának teendőit jelölte meg, amelyek különösen áthatják az életszívonal Emelésének területét* megerősítette, valamint továbbfejlesz­tette és konkretizálta a XXIV. kong­resszuson elfogadott békeprogramból következő feladatokat. Az elmúlt év a Helsinki évét köve­tő időszak volt, amelyben a nemzet­közi politika küzdőterén meg kellett nyilvánulnia, ki gondolja komolyan a helsinki záróokmányban rögzített alapelvek érvényesítését a nemzetkö­zi kapcsolatokban és ki az, aki fé­kezte a politikai enyhülés és az európai együttműködés folyamatát. Mivel számos nyugati államban, így elsősorban az Egyesült Államok­ban, az NSŽK-ban stb. választások voltak, az enyhülés, a békés egymás mellett élés ellenfelei alkalmat lát­tak arra, hogy a színre lépjenek és Helsniki szelleme ellen mesterkedje­nek. A csehszlovák külpolitika a XV. pártkongresszus határozataitól ihlet­ve még szorosabban felzárkózott a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országai koordinált külpolitikai feladatainak megvalósítására. A küz­delem színtere a különböző társadal­mi rendszerű országokkal ápolt kap­csolatok fejlesztése, továbbá a világ­­fórum, az Egyesült Nemzetek Szerve­zete volt. Magas szintű belga, hol­land, luxemburgi, brit, olasz, Ciprusi, görög, török stb. küldöttség járt ná­lunk s minden ilyen látogatás kap­­csolataisk fejlesztésével, érre vonat­kozó egyezmények kötésével, a nem­zetközi kérdésekben képviselt állás­pontok közelítésével vagy egyezteté­sével járt. Nagy tapintatot, kölcsönös útkeresést, a közös érdekek megta­lálását igénylő fáradalmas tevékeny­ség volt ez. Diplomáciánk e téren figyelemreméltó sikereket ért el. Csehszlovákiát ma azon országok kö­zött tartják nyilván, amelyek aktí­van egyengetik a helsinki megállapo­dások gyakorlati érvényesítésének út­ját s ebben maguk is jó példával járnak elöl. Ezzel kapcsolatban nem utolsó sorban gondpiunk az idegen­­forgalom fellendítésére (tavaly pél­dául 14 millió külföldi járt hazánk­ban, egyes országok népességének arányszámát véve alapul tőlünk vi­szonylag kétszer annyi csehszlovák utazott külföldre, ahol ugyancsak vi­szonylag kétszer annyi ideig tartóz­kodott) és sokat tettünk a kulturális csere, egymás megismerése érdeké­ben is. A statisztikai számadatok azt bizonyítják, hogy hazánkban sokkal nagyobb figyelmet szentelnek a más országok kulturális értékei bemuta­tásának, filmek, könyvek behozatalá­nak és Ismertetésének, mint általában a nyugati országokban csehszlovák kulturális értékek megközelíthetővé tételének. Diplomáciánk az ENSZ-ben dere­kasan kivette részét abból a nagy küzdelemből, amelyet a haladó erők a Szovjetunió és más szocialista or­szágok békés kezdeményezéseinek érvényesüléséért folytatnak. így dip­lomáciánk küzdött a leszerelési világ­értekezlet összehívásának elfogadta­tásáért, további haladó államok tag­felvételéért. Síkraszállt a gyarmati rendszer végleges megszüntetéséért, Dél-Afrlka és Rhodesia afrikai népei teljes egyenjogúságának és államal­kotó jogának elismeréséért, az ango­lai belügyekbe történt imperialista beavatkozás ellen stb. Csehszlovákia képviselői minden fórumon kivették részüket a béketeremtő törekvések­ből, így nagyon aktív szerepet játsza­nak a bécsi közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon. Hazánk aktívan propagálja a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Tes­tületének legutóbbi, bukaresti érte­kezletéről a helsinki záróokmányt aláírt 35 államhoz intézett felhívást, hogy konfliktus esetén ne alkalmaz­zanak elsőként nukleáris fegyvereket. Hazánk szocialista testvérorszá­goknak, szövetségeseinek tekinti az amerikai imperializmus veresége után felszabadult ázsiai országokat: Viet­namot, Laoszt és Kombodzsát, amit a Vietnami Dolgozók Pártjának nem­régen tartott IV. kongresszusán párt­küldöttségünk vezetője, Vasil Bifak elvtárs felszólalásában ismét megerő­sített. 'Hasonlóan kapcsolataink fejleszté­sére törekszünk a független afrikai országokkal is és továbbiakkal, köz­tük Malgassal és Gabunnal szándéko­zunk felvenni diplomáciai kapcso­latokat. Hagyományosan fejlesztjük kétoldalúan kölcsönös kapcsolatain­kat a latin-amerikai országokkal. Jó kereskedelmi partnerünk Mexikó és Peru, újabban pedig Venezuelával és Kolumbiával vettük fel az együttmű­ködést. Általában elmondhatjuk, hogy a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésé­ben jó év volt az idei, s mindez a Szovjetunió vezette szocialista közös­ség megfontolt, következetes, elvsze­rű lenini békepolitikájának, rugalmas törekvéseinek az eredménye. Hazánk külpolitikája a jövőben is ezt az irányvonalat fogja követni, hogy a kongresszusi dokumentum szellemé­ben „a jövőben is segítsünk feltétele­ket teremteni népünk zavartalan al­kotó munkájára, létbiztonságának és nyugodt életének biztosítására. Elmé­lyítjük és kibontakoztatjuk interna­cionalista kapcsolatainkat a testvér­pártokkal, továbbra is szilárdítani fogjuk megbonthatatlan barátságun­kat a Szovjetunióval, amely állami és nemzeti szabadságunknak, szocia­lista hazánk biztonságának és bol­dog életének alapja“. Lőrincz László Győztesek kongresszusa tanácskoztak a vietnami kommunisták • A PART Oj NEVE: < VIETNAMI KOMMUNISTA PÄRT KUBA ÜNNEPEN i/örös csillag az amerikai kontinensen A kubai nép évről évre január 1-én ünnepli a forradalom győzel­mének évfordulóját. 1959. január 1-e döntő jelentőségű határkő volt a kubai nép történetében. A kísérletezések után ezen a napon si­került megdöntení a gyűlölt Batista-rendszert és megteremteni a forradalmi kormány uralmát a Kubai Kommunista Pártnak és FIDEL CASTRÖNAK, a szabadságért küzdő nép vezetőjének irányításával. A forradalom győzelmét követő években Kuba nemcsak megvédte szabadságát és függetlenségét, hanem fokozatosan mélyreható forra­dalmi változásokat valósított meg és az amerikai kontinensen első­ként lépett a szocializmus építésének útjára. A kubai aép nehéz harcát megkönnyítette a szocialista világrend­­szer léte, mindenekelőtt a Szovjetunió és más szocializmust építő országok politikai, gazdasági és erkölcsi segítsége. Hazánk szintén gazdasági segítséget nyújtott a szocializmus útjára lépett latin-ameri­kai országnak a legnehezebb években. Az utóbbi időben a külkeres­kedelmi, valamint a kulturális kapcsolatok egyre jobban elmélyül­tek. Főleg a kubai nyersanyagok ellenértékeként gépeket szállítunk és üzemeket építünk Kubában. A közelmúlt években Kuba tagja lett a KGST-nek és a szocialista országok gazdasági közösségében egyre jobban elmélyül a vele foly­tatott sokoldalú gazdasági együttműködés. A szigetországban több párt koalíciójából alakult meg 19ö5-ben a Kubai Kommunista Párt. A gondos előkészítés után a múlt év végén tartotta meg első kongresszusát a forradalmi párt. A KKP első kongreszusa összegezte az elért sikereket, levonta a tanulságokat s elfogadta a párt program-platformját, amely már a szocializmus építésének a befejezését tűzi ki fő célként. Az akkor jóváhagyott első ötéves terv megindítása, valamint 1976 nagy feladata — mint a gazdasági tervezés és a gazdasági irányítási rendszer bevezetése, az alkotmány elfogadása, az új közigazgatási rendszer megteremtése, — a forradalom intézményesítését jelentették. A kubai nép 1976. február 15-én járult urnákhoz, hogy az első szo­cialista alkotmányról döntsön. Az első alkotmányról, amely Kubát a proletárdiktatúra államának nevezi, s amely az ország külpoliti­kai elveként a proletár internacionalizmust, a nemzeti függetlensé­get, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való testvéri egységet Jelöli meg. A népszavazás a kubai forradalom nagy győzelme volt. A szava, zásra jogosultak 99 százalékos részvétele mellett az igennel szava­zók 99,7 százalékos aránya történelmi győzelmi nap volt a kubai nép életében. Kubában ez év októberében ölőször választották meg a népképvi­seleti szervek, a helyi tanácsok tagjait. Ezt azonban megelőzte az ország új politikai és közigazgatási felosztása, amelyet szintén a párt kongresszusán határoztak el. A köztársaság területét tartományokra és városokra osztották fel; Й politikai és közigazgatási felosztás megfelel az ország demográfiai fejlődésének és haladó átalakulásának, elősegíti a közgazdasági szer­vek kapcsolatainak erősítését és jő lehetőségeket biztosít a helyi ha. talmi szervek kezdeményezésének. A választásokkal lényegében be­fejeződött az állami intézmények létrehozásának folyamata. Sokáig lehetne sorolni azokat a jelentős eseményeket, amelyek az amerikai földrész első szocializmust építő országában történtek az utóbbi időben. Tény, hogy a szigetország fejlődése példakép az el­nyomott latin-amerikaiaknak, szívükben reményt keltenek a kubai események s bíznak abban, hogy a kubai vörös csillag nemsokára náluk is felragyog s mindörökre megszabadulnak az amerikai impe­rializmus gazdasági, politikai és katonai elnyomása alól. —tt— Közel egy hétig tanácskozott a Vietnami Dolgozók Pártjának IV. kongresszusa, a hosszú háború utáni első kongresszus, amely a békés or­szágépítés feladataival foglalkozha­tott. A kongresszusi beszámoló 16 év harcainak, rendkívüli erőfeszítései­nek útját mérte fel. „A győzelem mindenekelőtt pártunk helyes, alko­tó, független és önálló politikai és katonai irányvonalának a győzelme'. Egyúttal a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a demokrácia és a békS erőinek győzelme is,] amelyek híven támogattak bennünket az amerikai imperializmus agressziója ellen vívott harcunkban. Kongresszusunk a leg­mélyebb elismerését fejezi ki a Szov­jetuniónak és más testvéri szocialista országoknak, amiért az internaciona­lizmus szellemétől áthatva népünk­nek sokoldalú, értékes támogatást, segítséget nyújtottak, és jelenleg is támogatnak minket a háború ütötte sebek begyógyításában, a haza építé­sében. Ez az értékelés adta meg a kong­resszus tanácskozásainak alaphang­ját. ■ A beszámoló terjedelmes része az újjáépítés és helyreállítás nagy feladatait részletezte. A termelést szektor állóalapja a háborús időszak ellenére — 1956-tól 1975-ig — a kétszeresére nőtt. Ezen a bázison kezdik meg a II. ötéves terv felada­tainak megvalósítását, de a beszámo­ló megemlíti, hogy a háború követ­kezményeitől függetlenül délen még hosszabb időre van szükség a neo­­kolonlalizmus által örökül hagyott bajok és nézetek, valamint a reak­ciós elemek illegális, szabotézscse­­lékményeinek felszámolására. A szo­cialista átnevelés csupán elkezdő­dött, még hat a polgári ideológia, a neokolonialista kultúra, a tőkés gaz­dasági szektor jelenléte', a kisáruter­­melés spontán jellege. A beszámoló a második ötéves terv teendőit rövi­den így foglalja össze: „Az egész ország erejét magas fokon koncent­rálva, gyors fejlődést kell elérni a mezőgazdaságban, mind a növényter­mesztési, mind az állattenyésztési részlegben. Fel kel! lendíteni a halá­szatot és az erdőgazdálkodást. Fej­leszteni kell a könnyű- és élelmi­szeripart, beleértve a kis- és kézmű­­vesipart, hogy a lakosság legfonto­sabb szükségleteit kielégítsék, alap­vetően és szilárdan biztosítva legyen az egész ország élelmiszer-ellátása, és bővüljenek az exportlehetőségek. Ezzel egy időben át kell alakítani és ki kell bővíteni a meglevő terme­lési bázisokat, sürgősen felépíteni néhány új nehézipari létesítményt, főként a gépipar területén. Megfele­lő számú munkahelyet kell biztosítani a meglevő társadalmi munkaerő le­kötéséhez, a teljes foglalkoztatottság­hoz. Ki kell építeni az országos ter­vezési és gazdaságirányítási rend­szert, javítani kell az áru- és pénz­­forgalmat, biztosítani a javak munka szerinti elosztását.“ A gazdasági feladatok felvázolása mellett a beszámoló az ideológiai és kulturális terület feladatait is meg­jelöli: harc a polgári gondolkodás ellen, a kispolgári és más, nem pro­letár szemléletek bírálata. Délen a neokolonialista gondolkodás és kul­túra befolyásának megszüntetése, a marxizmus-leninizmusnak és a párt politikájának érvényesítése a propa­gandában és az oktatásban. A beszámoló hitet tett a békeharc következetes folytatása mellett, majd a külpolitikai célok terén kidomborí­totta a testvéri szocialista országok­kal vállalt szolidaritás és folytatóit együttműködés fejlesztését az inter­nacionalizmus szellemében. A beszámolónak a párttal foglal­kozó része megállapítja, hogy a párt a nagy megpróbáltatások közepettü is megőrizte sorai egységét és össze­­forrottságát. Ennek erősítése, a párt új típusú szervezeti Jellegének erősí­tése a párttagok legfőbb kötelessége. A vietnami nagy változások a majd­nem egy hétig tartó kongresszus vé­gén abban Is kifejezést nyertek, hogy a párt nevét Vietnami kommunista Pártra változtatták. A kongresszus el­fogadta a központi bizottság politi­kai beszámolóját, a II. ötéves tervre vonatkozó előterjesztést, a pártmun­­káről szólő jelentést és a párt módo­sított szervezeti szabályzatát, vala­mint a kongresszus általános határo­zatát. A kongresszus 101 reiídestagú és 32 póttagú központi bizottságot válasz­tót. A Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárává Le Duant választották.

Next

/
Thumbnails
Contents