Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-12-25 / 51. szám

Gyermekek is tarthatják

Ä galambfélék családjába tartozó gerlék korántsem sorolhatók a különösén díszes madarak közé, az állatbarátok körében mégis igen közkedveltek. Talán azért, mert tartásuk, tenyésztésük nem igényel különösebb hozzáértést, s szükség esetén a gyermekek is elláthatják őket.

A balkán gerlétől kisebb termelő, s mivel a hím gyakran hallatja turbékoló cuk-rú, cukru hangját, sokan „cukrú“-nak nevezik. Mások kacagó gerlét emlegetnek. Ez az elnevezés onnan ered, hogy a tojó után repülő udvarló hím nevetéshez hasonló hi-hi-hi hangot hallat.

Mit kell tudnia a tenyésztőnek ezekről a madarakról? Elsősorban azt, hogy szívesen fogyasztják a kölest, a különféle fűmagvakat, az apró vagy törött búzát, a speciális madárfeleséget, de kedvelik az apróbb szemű kukoricát is. Kukoricát főleg télen, fűtetlen helyiségben történő teleltetéskor adjunk madarainknak. Kiegészítő eledelként reszelt nyers sárgarépát, csíráztatott magvakat, és fiókanevelés idején reszelt főttojást is adjunk. Mindig legyen a kalickában aprószemű folyami homok és tiszta víz.

Egy gerlepár elhelyezéséhez 50 X100 X 80 cm-es kalickára van szükségünk. Ebben néhány ülőkét, legalább 1,5 centiméter

átmérőjű gallyat helyezünk el. Ilyen kalickában nyugodtan lehet költetni Is. Legjobb tavaszszal kezdeni a szaporítást. Költőfészeknek 15X15 cm-es ládikát, vagy hasonló nagyságú fonott kosarat helyezünk a kalickába. A fészeknek 5 cm mélynek kell lennie, s szénával vagy vékony gyökerekkel magunk is kibélelhetjük.

Csak nyolchónaposnál idősebb, fejlett, sima tollazatú, erőteljes egyedekkel költessünk. Helyes párosítás esetén biztos eredmény várható. Vigyázzunk a vérrokonságra!

A költőfészek elhelyezése után a gerlepár nemsokára érdeklődni kezd a fészek Iránt. A tojó a hímmel együtt rendezgeti a fészket, majd bekövetkezik az első párosodás és körülbelül nyolc nap múlva a fészekben megjelenik az~első fehér tojás. Ezt követi a második. A gerlék felváltva melegítik a tojásokat, dél éjszaka mindig a tojó ül a fészekben. Két hét elteltével megjelennek a fiókák, amelyek már 18—20

napos korukban önállósulnak. A fiókanevelés idején inkább könnyebben emészthető, apróbb magvakat adjunk az állatoknak.

Madaraink hajlamosak a többszöri költésre, ezért a harmadik költés után ajánlatos eltávolítani a költőfészket. Ha nincs fészek, a madarak csak ritkán raknak tojást. A költés ilyetén szabályozásával akár 10—12 éven keresztül is megőrizhetjük madaraink jó utódnevelő képességét. Volt rá példa, hogy 15 éves gerlék is eredményesen költöttek! Fő aiapelv, hogy a jól bevált költőpárt né válasszuk szét, mert nem biztos, hogy más partnerrel is hasonló jó eredményt érnek el az egyedek. A kacagó gerle eredményesen keresztezhető a kerti vagy balkán gerlével és a közönséges gerlével, sőt — mint azt az idei Olomouci madárkiállításon bemutatott utódok is példázták — a házigalambokkal is. Persze tudni kell, hogy az ilyen keresztezésből származó utódok általában

terméketlenek, tehát tovább már nem szaporíthatók.

A gerlék igen jó költők, fezért sok állatbarát más, sokkal rosszabbul költő díszmadarak és galambok tojásainak kiköltésére és utódainak fölnevelésére is felhasználja a gerléket. Ilyenkor azonban pontosan be kell ütemezni a költést; hogy a fiókák megjelenése és a gerlék bégytej-termelése egybeessen.

Nagyobb kalickában vagy volierben több gerlepárt tarthatunk együtt. Néhány tenyésztő kora tavasztól késő őszig szelíd madarakat nem bántalmazó díszfácánokkal tartja együtt gerléit, s azok eredményesen fészkelnek és költenek.

A gerlék teleltetéséhez nem feltétlenül szükséges fűlött helyiséggel rendelkeznünk. De ne kísérletezzünk a szabadban teleltetéssel sem, mert már mínusz 5—6 °C hidegben is nehezen gyógyítható sebeket szerezhtnek madaraink, elfagyhatnak a lábujjaik. Bármilyen fagymentes helyiség megfelel a teleltetésre. Né feledjük, hogy a gerlék érzékenyek a légáramra is. Én fáskamrának használt pincehelyiségben, az ablak közelében elhelyezve teleltetem gerléimet. A pince hőmérséklete még szélsőséges időjárás esetén sem csökken 5 °C alá.

Balázs Ferenc (Jesgnské)

5» «j* •> ♦> ♦> ♦> ♦> <♦ ♦> »> ♦> ♦> *** ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> <♦ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> •>•<* ♦> <» ♦> ♦> ♦> *> »> ♦> ♦> »> *> ❖ ♦>

Galambtenyésztőkkel folytatott beszélgetéseim során gyaketetnek árpát. Sokan arra hivatkoznak, hogy a galambok nem szeretik ezt a magféleséget, s ebből arra következtetnek, a galamboknak nem való az árpa. Téves felfogás. Egyrészt igaz, hogy a kukoricával bőven ellátott galambok nem hajlandók elfogyasztani a felkínált árpát. Csakhogy a tapasztalt tenyésztők gyakorlata azt bizonyítja, hogy a rendszeresen sokféle mageleséggel etetett állatok könnyén rászoktathatók az árpa fogyasztására. S itt meg kell jegyezni, hogy a változatos takarmányozást nem csupán az állattartás gazdaságosabbá tételéért ajánlatos szorgalmazni. Némely tenyésztők a nap bizonyos időszakaiban csakis árpát tesznek az állatok elé, a azok gyorsan megszokják, sőt megkedvelik ezt az eleséget.

Legjobb a csupasz árpafajták etetését szorgalmazni, mert azok jobbak. Azt sem árt tudni, hogy a tavaszi árpákat szívesfebben fogyasztják galambjaink, mert ezen fajtákban kevesebb a nyersrost. Az árpa egyébként serkenti a toliképzést és szép fehér lesz tőle a fiatal vágóállatok bőre. Tehát elsősorban a vágásra nevelt fiatal galambokat igyekezzünk rászoktatni az árpa fogyasztására. Ellenben ne erőltessük a rozsot, mert azt valóban nem szeretik és csak végszükség esetén csipegetnek belőle a galambok. A rozs egyébként sem jó galambeleség, mert dugító hatású.

A téli hónapokban fehérjékben szegényebb feleségen tartsuk a galambokat, ellenben növeljük a napiadag szénhidrátokban

Г

Árpa nem való a haszongalambnak

gazdag, nagy energiatartalmú összetevőinek arányát. A nyugalmi időben legjobb olyan keveréket etetni a haszongalambokkal, amely 80—30 százalék kukoricát és gabonát, valamint 10—20 százalék hüvelyest tartalmaz. A napi adagot úgy állítsuk össze, hogy 50—60 százalék kukoricát, 30 százalék búzát és árpát, s 10—20 százalék hüvelyest (borsót, bükkönyt) tartalmazzon.

Az idén sokhelyütt gyengén sikerült a kukorica, jó lesz takarékoskodni vele. A napi adagban hántolt kölessel vagy cirokmaggal részben helyettesíthetjük. Mindkét magféleségct szívesen fogyasztják galambjaink, ráadásul e mageleségek lágyítják a test zsíranyagát, ízletesebbé teszik a fiókák húsát. Hántolt állapotban a napi adag 15—20 százalékának megfelelő mennyiségben etethetök. Háutolatlan kölessel vagy cirokkal csak a galambok által nem nagyon kedvelt, és csak ritkán etetett zab helyettesíthető. A napi adag 10—15 százalékának megfelelő mennyiségnél többet ne adjunk belőle, mert sok nyersrostot tartalmaz, s túladagolás esetén begybántalmak vagy bélgyulladás léphet föl.

A galambtenyésztők — kiegészítő takarmányként — igen jól hasznosíthatják például a száraz kenyérhulladékot vagy a héjában főtt burgonyát. Hetente legfeljebb két alkalommal, lehetőleg mindig azonos napokon és azonos időszakban kínáljuk föl az állatoknak. A száraz kenyeret darálva vagy vízben áztatva etetjük. Szárazon jobb és előnyösebb is etetni, mert nedvesített kenyér hamar erjedésnek indul, s a megsavanyodott eledel súlyos emésztési zavarokhoz vezet.

Általános tapasztalat, hogy a főtt burgonyát zúzott állapotban, némi korpával vagy árpa- és kukoricadarával keverve legjobb etetni. Persze nem állandóan, mert az eledellel felvett víz sok energiát von el a szervezettől és csökkenti az állatok betegségekkel szembeni gllenálló képességét. (ek)

гдп tapasztaltam, hogy a tenyésztők nem

Sütkérező galambok. Foto: —aj—

V

Л Л Л Л л&А..

f^A A^A .

A^A jAa A^A А A A^A A^A A^A A^A A^A

A^A A^A A^A A^A

A^A A^A A^A A .

*•* V

Ak. A^A A a!*

Nemes ügy szolgálatában

KRAMPL ŠTEFAN 1957 óta tagja a Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészkedők Szövetségének. Annak idején közreműködésével alakult meg a Szövetség első bratislavai alapszervezete, melynek elnökévé választották. A harminctagú Bratislava—Raéa-i alapszervezet három évig küszködött a kezdeti nehézségekkel, de 1960- ban végül is megtalálta a hglyes utat és kezdetét vette a fellendülés időszaka.

— Tizenhat évvel ezelőtt rendeztük meg Szlovákia fővárosában az első gyümölcs-, zöldség- és virágkiállítást —femlékezik Krampl elvtárs. — Sok látogatónk, nagy sikerünk volt. A kiállítás utáni hónapokban száz új tagot vettünk fel. Még két alkalommal rendeztünk hasonló bemutatót, mindig teljes sikerrel.

Később, egy igen hasznosnak bizonyult ötlet alapján, évente megrendezték a Kiskertészködők Napját, melynek keretében szakelőadásokat tartottak a város kiskertészkedés iránt érdeklődő lakosai számára. A Kertészkedők Népi Egyetemét ugyancsak ez az alapszervezet rendezte meg. Itt képezték ki a Szövetség bratislavai instruktorait.

A zöldség-, gyümölcs- és virágkiállítást idővel városi jellegűvé léptették elő, s szervezését a SZGYKSZ Városi Bizottsága vállalta, de a bemutatott termékek zömét továbbra is a Bratislava—RaCa-i alapszervezet házikerttel rendelkező tagjai szolgáltatták. S ez egyáltalán nem vált kárára az egyébként színvonalas kiállításoknak!

A jól működő, szép eredményeket fölmutató és gazdag szervezeti életet élő szervezet mindinkább közismertté vált. A hatvanas évek derekán szinte rendszeresen látogatták az ország minden tájáról érkező kiskertészkedők. Mindent látni, tudni akartak, s a rafiaiak nem

fukarkodtak a fölvilágosítéssal, a jó tanácsokkal.

Krampl Štefan szakképzett gyümölcskertész. Kezdetben a hubicei Állami Gazdaság kvetoslavovi faiskolájában dolgozott, majd tanítói állást vállalt. Cgy érezte, ezen a poszton többet tehet az ország gyümölcs- és zöldségtermesztése fejlesztéséért. S tett is! 1970-ben, érdemei glismeréseként, megkapta a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója ágazati kitüntetést.

Közben nem feledkezett meg kedvteléséről, a kiskertészkedésről sem. Mint hozzáértőt, 1965 ben az SZGYKSZ KB a tagjává és szakelőadójává választották. Azóta sok helyén megfordult, a téli hónapokban csaknem egész Szlovákiát bejárta. Legtöbb előadást a senicai járásban tartott, de a közép- és a kelet szlovákiai kerületben is emlékeznek még szavaira, tanácsaira. Délelőttönként az alap- és a szakiskolák diákjait, délután vagy este a falvak és városok kiskertészkedőit oktatta.

Sokan csak publicisztikai tevékenysége révén ismerik. A kiskertészkedők és kisállattényésztők számára indított „Záhradkár, chovateľ“ szlovák nyelvű szaklapnak kezdettől fogva aktív munkatársa. Egy időben szerkesztőbizottsági tag is volt. Lapunk szakmellékletének egyik legaktívabb külső munkatársa. Az idén ő írta az állandó jellegű „Növényvédelmi tanácsadó“ rovatban megjelent cikkeket. S hogy jól, arról az olvasók levelei is meggyőztek bennünket. És még valamit Az, hogy minden új módszert, fajtát, vegyszert, élőbb kipróbál a kertjében, tehát nem csupán a szakirodalomra támaszkodva, hanem saját tapasztalatait is kamatoztatva ad tanácsot a hozzá fordulóknak.

A Szövetség központi bizottsága is méltányolta Szlovákia gyümölcs- és zöldségtermesztésének fejlesztése terén végzett

áldozatkész munkáját. Krampl elvtársnak az SŽGYKSZ II. kongresszusán nyújtották át a szövetségi kitüntetés I. fokozatát és az Arany Emlékérmet.

Krampl elvtárs nemrég nyugdíjba vonult. Más azt mondaná, most már elég volt a munkából, jöjjön a megérdemelt pihenés. Ű azt vallja, most tehet a legtöbbet a nemes ügy érdekében. Kevesebbet utazik, de annál nagyobb szorgalommal forgatja a tollat. És ő rendezi az országos zöldség-, gyümölcs- és virágkiállításokat, sőt a legtöbb körzeti vagy járási bemutatót is.

Közben példásan rendben tartja négyáras kiskertjét is. Benne csaknem mindenféle gyümölcs és zöldség megtalálható, de van szőlője és szereti a virágot is. Csak rózsából mintegy ezer nemes oltványt állít elő évente. S termékei minden országos bemutatón megtekint, hetők. Ez idáig 12 aranyérmét és 2 ezüstöt nyert a különböző kiállításokon. Legutóbb a Cfeské Budéjovicében megrendezett Éltető Föld '76 országos mezőgazdasági kiállításon nyárt díjat. Gyönyörű Pannónia kincse szőlőjét aranyéremmel jutalmazta az értékelő bizottság. A hatalmas, egyenként másfél kilogrammos fürtöknek csodájára jártak a látogatók.

Krampl felvtársnak erőt, egészséget, további munkájához pedig sok sikert kívánunkl

(kádek)

Ismerkedés a kártevők áttelelő formáival

Gyűrűspille

Krampl elvtárs egy jól sikerült kiállítás után örömmel mutatja az általa kitermelt és bemutatott Cortland almát. Nem csoda, hiszen az értékelő bizottság aranyéremmel jutalmazta termékeit.

Ä gyűrűspilla (Malacosoma neustria) a vékonyabb ágakon gyűrűszerűén, szorosan egymás mellé helyezett tojásokban telel át. Leginkább az almát ás a szilvát kedveli. A tojásokból áprilisban kelnek ki az apró hernyók, amelyek csoportosan károsítanak, s éppen ezért hamar felhívják magukra a tgrmelö figyelmét. Tömeges előfordulás esetén igen gyorsan lombtalan!tják a megtámadott ágakat. Mindig éjjel táplálkoznak, nappal szövedékből készített fészekben az ágvillákban tartózkodnak és vedlenek, éjjel pedig ismét csoportosan vonulnak táplálékszerző útjukra. Egy-egy ág lombtalanítása után csoportban vonulnak át a további lombos ágra. Állandóan termelik a finom selyemszálat, amely vonulási vagy táplálkozási helyükön kivétel nélkül megtalálható. A fejlett hernyók 5 cm hosszúak, feketésszürke hátukon egy fehér, két barna és két kék csík fut végig, ami igen feltűnővé teszi őket. Libériás hernyóknak is nevezik őket. Testüket szór borítja, fejlődésükéi júniusban fejezik be, majd szövedékszálból készített gubóban a fán bebábozódnak.

Lepkéi június végétől rajzanak, kb. 2 cm nagyok, okkersárga szárnyuk sötétebb sávval díszített.

Egynemzedékű kártevő. Legeredményesebben a tenyésznyugalmi időben végzett ápolási munkák során lehet ellene védekezni. Az Egyéves galylyakon jól láthatók a gyűrűszerűén szorosan egymás mellé rakott tojások. Fatisztogatáskor fezeket a tojásgyűröket lemet-Gyűrűspille gyűrű alakú tojáscsomója az ágon.

szűk és megsemmisítjük. Ennek elmulasztása esetén március végén, április elején (rügyfakadáskor) a Metation E—50 elnevezésű vegyi készítmény 0,2 %-os töménységű oldatával kell lepermetezni a fákat.

Yanek Aranka, mérnök