Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-12-04 / 48. szám
1978. december 4. SZABAD FÖLDMŰVES 11 * Újítások az állattenyésztés hatékonyságának fokozására Az újító és feltaláló mozgalom fellendítése a szomszédos Magyarországon is teret hódit. Nemrégiben módomban állt elbeszélgetni a makói V. I. Lenin Termelőszövetkezet elnökével, Borbás József elvtárssal, egy 800 férőhelyes szarvasmarha-istálló építésével kapcsolatosan. Ez az istálló a szövetkezet dolgozóinak ájítási javaslata eredményeként valósult meg, s jelenleg marbahizlalás folyik benne. Az istálló két, egyenként 24—24 méter széles, egymás mellett elhelyezkedő csővázas szerkezetből áll, közepén az átjárós takarmányfolyosóval. A takarmányfolyosó két oldalán helyezkednek el a vályúk és az önitatók. Az istálló szabadtartásos, mélyalmos, s a karámokat is csövekből létesítették. Egy rekeszbe 18— 20 hízót helyeznek el. A tervezésnél 7 négyzetméter alapterülettel számoltak egy állat részére, de a gyakorlat bebizonyította, hogy elegendő ennek a fele is. így a 800-nál jóval több állat fér el kényelmesen az új istállóban. A hízómarhákat 120—130 kg-os élősúlyban csoportosítják át ebbe az istállóba. Az egész istállónak csak a teteje, elülső és hátulsó oldala fedett. Tavasztól őszig mindkét oldalfal nyitott, így megfelelő mikroklíma alakítható ki az állatok számára. Télen, ha komolyabb lehűlés fordul elő, az istálló egyik oldalát bálázott szalmával berakják, a másikat nyitva hagyják. Az istálló építését — ami 5,5 millió fn rint értékű ráfordítást igényelt — 1975 szeptemberében kezdték és novemberben már ide csoportosították a bízókat. Szeretném itt megjegyezni, hogy a szükséges építőanyag, fémszerkezet előre biztosított volt. Magyarországi viszonylatban a szabadtartásos istállók építésénél 7 ezer forint értékű beruházás van engedélyezve egy állatra számítva. A ma kói termelőszövetkezet esetében a beruházási költség — egy állatra számítva — 8875 forintot tett ki. Az istálló üzemelésének lényege, hogy a takarmányozás „ad libidum“ történik. Lényegében csak abrakkeveréket adagolnak, amely kukoricadarából és lucernalisztből tevődik össze. A szemes kukoricát 30—32 százalék nedvességtartalom mellett takarítják be. A kombájnok cséplőszerkezetét úgy állítják be, hogy a kukoricát csutkástól megőrll. Az így apróra zúzott, pépszerű kukoricát fóliákban a földbe helyezik, légmentesen elzárják, majd leföldelik. Etetés előtt azután a pépszerű takarmányt lucernaliszttel keverik. Ebből a takarmányból naponta és egy állatra számítva átlagosan 7 kg-ot adagolnak. A kukorica ilymódú betakarításával feleslegessé váltak a raktárhelyiségek, s csökkentek a szállítási költségek is. Tehát ez az eljárás takarékossághoz is vezetett. A hízók a szükséges szárazanyagot az alomszalmából vehetik fel. Ami az eredményeket illeti, kiválóak. A havi felhízás egy állatra számítva eléri a 60—70 kg-ot! (Az állatgondozókat nem a súlygyarapodás alapján, hanem darabszámra számítva jutalmazzák! — A szerk. megjegyzé só.) A hízókat általában 12—13 bóna-Boltorifioooflí ullüi |uuuun I u-nagyfokú Ui gazdasási nUtaU V« ы о ■ hatékonyság 30 OT1E1 MASZKOS V3ÍTÄS A csővázas szerkezetű, 800 as istállónak csak a teteje, elülső és hátulsó oldala fedett. A popradi járás mezőgazdasági ” dolgozói október elején a burgonya betakarításának meggyorsítását tartották legfontosabb feladatuknak. Tizedikéig mintegy kétezerötszáz hektárról gyűjtötték be a termést, ami az összterület nyblevan százalékát adta. Ügy tervezték, hogy a választások előestéjén pontot tesznek e fontos tennivaló után. Még nem sejtették, hogy a hónap derekán ismét megerednek az ég csatornát. A járási mezőgazdasági igazgatóság főagronómusa derűlátóan nyilatkozott. — A szeptemberi esőzések járhatatlanná tették a gépek számára a földet, de a munka nem állt meg. Sokat segítettek a középe és alapiskolák diákjai, az ipari üzemek dolgozói, akik közös erővel több mint másfélezer hektárról szedték fel a burgonyát társadalmi munkában. Már javul az idő, talán ismét munkába állhatnak a gépek. Még néhány nap és befejezzük a munkát. Másnap délelőtt megint nekikeseredett az idő. Néhány óra múlva hatalmas tócsákban állt a földeken a víz. Most azonban n'ém erről akarok beszélni. A Járásiak azt mondták: „Ha mindenütt úgy megszervezték volna a munkát, mint egynémely gazdaságokban, már rég készen lennénk a krumpliszedéssel.“ Az egynémely gazdaságok alatt elsősorban a hlynicai, a vikartovcei, a štrbai. a Spišská Belá-i és a Spišské Teplice-i szövetkezetét értették. Ez az információ határozta meg utam célját. A štrbai egyesült szövetkezet 4550 hektár mezőgazdasági földön gazdálkodik. Szántóterülete alig 1100 hektár. A fölmaradó csaknem három és félezer hektár közel fele-fele arányban rét és legelő. A közös földjei 900—1100 méter tengerszínt fölötti magasságban helyezkednek el. Ez az adat sok mindent elárul, s még többre enged következtetni. Például arra, hogy az itteni mezőgazdasági dolgozóknak sokkal ádázabb harcot kell vívniuk a természettel, mint mondjuk a csallóközieknek vagy a mátyásföldieknek. Keményebb, több munkára van Itt szükség, az eredmények mégis Jóval szerényebbek. A štrbaiak augusztus 26-án kezdtek aratni. Az utolsó kalászt október nyolcadikén csépelte ki a tizenegy kombájn valamelyike. Hihetetlen? Pedig így igaz. Három nappal később érkeztem a gazdaságba. Jelét sem találtam a délebben fekvő mezőgazdasági üzemekben megszokott „kenyérünnepi“ hangulatnak. Talán, mert itt Az állatok havi felhízása a szabad tartású, mélyaimos istállóban eléri a 60—70 kg-ot. (A szerző felvételei.) HfcdlI pos korban értékesítik, 650 kg-os élő súlyban. Az istállóban három állatgondozó tevékenykedik, akik közül egy mindig szabadnapos. Ok végzik hárman az összes teendőt. Havi keresetük eléri a négyezer forintot! Egy kg marhahúst ebben az istállóban 24,90 forintért termelnek és kb. 34 forintért értékesítenek (A-minőségi osztály esetében)! Az elmondottakból megállapíthatjuk, hogy érdemes foglalkozni olyan kérdésekkel, amelyek az állattartás leegyszerűsítéséhez, a takarmányozási technika megkönnyítéséhez, a kiváló eredmények eléréséhez és a jövedelmezőség fokozásához vezetnek! Ennek egyik jó példájával találkoztunk a makói V. I. Lenin Termelőszövetkezetben. (BARA) A tizennyolcadik lépés nem kenyérgabonát termelnek? Inkább azért, mert szusszanásnyi pihenőt sem engedélyezett a további, immár valóban őszi tennivalók sora. Pedig éppenséggel lett volna mit ünnepelni. A szövetkezet összesen 700 hektáron termelt gabonát, termelési és eladási feladatát becsülettel teljesítette. A föld, amely alig másfél évtizede még csak 6—7 mázsa gabonát adott hektáronként, az utóbbi években mór 30—35 mázsás hozammal fizeti meg a gondoskodást. ■ Baláž Pavol elnök nem tartozik a bőbeszédűek közé. Röviden válaszolgat a föltett kérdésekre. „A gabonával végeztünk, teljes gyorsasággal folyik a szalma préselése, betakarítása. Igen, a burgonyával is igyekszünk. Egy másik parcel» lán meg istállótrágyázunk. Meghoztuk az új Š—180-as traktort, gyorsan elő kell készíteni a szántanivalót, ne álljon az új gép tétlenül. Munkaszervezés, gépkihasználás? Igyékszünk elvtársam, ennyi az egész!“ Megtudtam, hogy e vidéken a burgonya a harmadik legfontosabb növényféleség. Az egyesült szövetkezet az idén 178 hektáron termelte. Az alakulást követő években a végtelenségig kihasznált, de alig trágyázott földek 40—50 mázsa krumplit adtak egy hektárról. Az idén 160 mázsás átlaghozammal számolnak a strbaiak. A helyi csúcshozam két és félszáz mázsa volt pár évvel ezelőtt. Most is szép nagyok a gumók, csak kevés van belőlük egy-egy fészekben. Amikor kellett volna, kevés volt a csapadék. Az idei hozam körülbelül a várható járási átlagnak megfelelő eredmény. A popradi járás legeredményesebb burgonyatermesztői a Spišská Stará Ves-i szövetkezetesek. Az idén is 200 mázsa fölötti eredményt várnak. Náluk a földek Is jobbak valamivel ■ A közös fiatal üzemgazdásza Kordován Jaroslav mérnök. Jó ideig szótlanul figyelte beszélgetésünket. Éppen ébredezni kezdett bennem egyfajta előítélet, amikor végre megszólalt. „Mindig a növénytermesztés körül forog a világ, mintha állattenyésztés nem létezne. Csoda, ha az állattenyésztésben csak lassan lépegetünk glőre? Talán egyszerre kéne beszélni a két ágazatról, s egymáshoz fűződő kapcsolataik, egymásrautaltságuk szem előtt tartásával értékelni az elért eredményeket. Mert mi is van valójában? Az évek folyamán előbbre léptünk a gabonatermesztésben, de még mindig nem termelünk elég szemest. A tömegtakarmányokkal is csak azóta boldogulunk, hogy elkészültek a szenázstornyok. És lényegében a tejtermelés fejlődése is csak ekkortól keltezhető. S mennyi problémánk van még mindig a két ágazat tervszerű összehangolásával?! “ Mindezt egy szuszra, két kézmozdulat közé szorítva mondta el, hogy szinte kifulladt bele. Az elnök fejbólintással helyeselt, azután mintha csak egymásközt beszélgetnének, elsorjázták az állattenyésztési eredményeket, fejlesztési problémáikat és elképzeléseiket. Tavaly о húseladás tervét magasan túlszárnyalták, viszont csaknem 70 ezer liter tejjel adósai maradtak népgazdaságunknak. Alakulásakor 340 tehenet mondott magáénak a szövetkezet. Hogy milyeneket, arról a 820 literes évi tejhasznosság árulkodik. Az idén kétezerháromszáz liter körüli átlagra számítanak, jobbra mint tavaly volt. A sertéstenyésztést fokozatosan fölszámolják, inkább a juhoknak adnak helyet. Már épül Liptovská Teplíőkán a 2000 férőhelyes korszerű juhtelep, amely a tervek szerint 1978-ban kerül átadásra. „Valamikor kézzel kaszáltuk le, fáradságos munkával gyűjtöttük be 1300 hektár rét termését“ — így az elnök. „Mégsem ízlett az állatoknak. Most gépekkel dolgozunk, lecsapoltuk, trágyázzuk, gondozzuk a réteket, kétszer kaszálunk, és a korábbi 10— 12 mázsa helyett 55—60 mázsa szénát nyerünk hektáronként! És nem akármilyen szénátl A heréket nyugodtan szenázsolhatjuk, nem kell hereszénát* készíteni.“ A gazdasági udvaron Javában folyik az építkezés. 0] szárító alapjait rakják le a szövetkezetesek. Takarmányszemcséző gépsor Is lesz a korszerű létesítményhez, hogy a szalmát, a különféle mezőgazdasági vagy élelmiszeripari-feldolgozóipari melléktermékeket és hulladékokat is hasznosítani tudják a takarmány készítésnél. ■ Az alakuláskor még 3B0 tehenet tartottak a közös tagjai a háztájiban. Többét, mint amennyi a szövetkezetnek volt. Az idén már csak negyedszáz darab’ tehénről tudnak a község vezetői. Egyre többen kínálják föl tehenüket a szövetkezetnek vagy a fölvásárló üzemnek. A község és a szövetkezet vezetői inkább annak örülnének, ha nőne a tehéntartók és a kisállattenyésztők száma, mert akkor biztosan lekaszálná és hasznosítaná valaki a gépek számára hozzáférhetetlen területek növényzetét is. Meg az sem mindegy, piacra kerül-e majd ezután is a faluból a 180—200 ezer liter tej, meg -a 300—500 mázsa hús, vagy sem. Mért hozzávetőleg ennyit adnak el évente a háztájiból a község lakosai. A gyorsan pergő évek folyamán tagadhatatlan fejlődésen ment át a štrbai szövetkezet, s veié alakult, csinosodott a község is. A közös akarat, a szorgalmas munka és a szakmai hozzáértés, a korszerű módszerek mind szélésebbkörű alkalmazása itt is meghozta a várt sikert. Az egyesült szövetkezet vagyona ma több mint 60 millió koronát ér. A 'dolgozónkénti munkatermelékenység meghaladja a 75 ezer koronát. Javult a dolgozók élet- és munkaföltétele. A helyi szövetkezet hazánkban az elsők között oldotta meg az- idős nők és a csökkentett munkaképességű egyének állandó, valamint a növénytermesztésben dolgozók téli foglalkoztatásának égető kérdését. A melléküzemági termelés egyébként is jó szolgálatot tesz, hiszen az évi 33 millió korona értékű összteljesítménynek csaknem felét biztosítja. A dolgozó anyákról való gondoskodás keretében építették föl a községben az óvodát. A szövetkezet bármikor kész segíteni a hnb-nek, ha a fiatal házasok igényelnék egy bölcsőde létesítését. Mert a községben jó ideje már minden az ő érdekükben, érettük, az új nemzedékért történik. Van Is fiatal a szövetkezetben. Még öt mérnök is.akad. De az ipari üzemek közelsége állandóan érezteti hatását, s a falunak lehetőségekhez mérten lépést kell tartania a várossal. Lépést tartani a várossal, hogy lépést tarthasson a korral. Hogy ezután is legyenek fiai és lányai, akik a magukénak vallják és egy-egy fokkal ismét előbbre viszik a falut és a szövetkezetei a fejlődés útján. Azon az úton, amelyen immár tizennyolcadik, nem mérföldes, de bátor és határozott tizennyolcadik lépését teszi a štrbai szövetkezet. Kádek Gábor Milyen tényezők határozzák meg egy mezőgazdasági üzem nagyságát?, Vannak, akik ezt a terület kiterjedésével mérik fel. Szerintük tehát a trebišovi (tőketerebesi) járás boll „HALADÄS“ szövetkezete 3315 hektár mezőgazdasági területével, amelyből mindössze ezerkilencszáz hektár a szántó, kis gazdaságnak számít. Dó csak számít, mert ha az érem másik oldalát — a bruttó mezőgazdasági termelés értékét — vesszük alapul, — a nem kevesebb, mint 38—40 milljó koronát —, akkor járási viszonylatban is a legnagyobb gazdaságok közé sorolható! A boli szövetkezet a belterjes gazdaságok közé tartozik. Tízféle nővé-nyi kultúra termesztésével foglalkoznak, a trebišovi járás egyik legerősebb szövetkezete. Elsősorban gabonaféléket — 814 hektár búzát és 250 hektár árpát — termesztenek, a szántóföld mintegy 70 százalékán. Ezenkívül 120 hektáron cukorrépát, 300 hektáron kukoricát és 25 hektáron zöldségféléket termesztenek. A szántóterületnek 18 százalékán foglalkoznak takarmánytej» mesztéssel. A szövetkezet az idén — január elsejével — társult a szomszédos zatíni és a vojkai szövetkezettel. A társulás óta rövid idő telt el. A termelés belüzemi szakosítását már részben megoldották. A nagytáblás termelés még csak most van kialakulóban. Az egyesülés előtt az átlagos parcellanagyság alig érte el a húsz hektárt! Például a kalászosokat több mint ötven parcellába vetették el! Tavaly a cukorrépát tizenkét parcel» lán termesztették! Az utóbbit az idén hét, a jövő évben — szintén 120 hektáron — már csak három parcellán termelik. A területek szabályozása most, az ősz folyamán van kialakulóban. A szövetkezetben a meliorációs munkálatokat még 1974-ben kezdték el. Az idén 800 hektár területen fejezik be az ilyen irányú munkálatokat. E területen 11 parcellát alakítottak ki, s ezáltal a szövetkezet átlagos parcellanagysága meghaladja a 40 hektárt. Ezt az elkövetkező években 60—80 hektárra növelik. A szövetkezet az idén a növénytermesztés szakaszán jó eredményekkel dicsekedhet. Búzából 49,4, árpából pedig 45,6 mázsás átlaghozamot értek el. Noha a kapásokra az időjárás nem kedvezett, előreláthatólag elérik a tervezett hozamot. A gazdaság szőlőterülete 43 hektár. A legkorszerűbb művelési módra törekednek, mivel a helyi munkaerő egy része kivált a mezőgazdaságból. Ez a helyzet a szőlőművelésben is szükségessé tette a munkafolyamatok gépesítését. Hogy traktorokkal és vontatókkal dolgozhassanak a sorok közt, már a szőlő telepítését is az igényeknek megfele» lően végezték. Ennek eredménye a jobb művelés és a szakszerűbb gépi permetezés. Az idén 70 mázsás átlaghozamot értek el. A boli szövetkezetben egy pezsgő életű, céltudatosan építő és korszerűsítő gazdaságra leltünk. Tudják, hogy a szélsőséges időjárás országszerte befolyásolta a téli takarmányalap megfelelő szintű biztosítását. Elhatározták, hogy silóból túlszárnyalják a tervezett mennyiséget. Ezzel pótolják a szálas takarmányok hiányát. Ugyanis a tervezett 45 ezer mázsa széna helyett csupán 16 ezer mázsát gyűjtöttek be. Az évelő takarmányokból kis híján hétezer mázsa jó minőségű szenázst készítettek. Takarmányrépából (35 hektár) 25 ezer mázsát takarítottak be. Takarmányból tehát nem lesz' hiány, de elsősorban arra törekednek, hogy a meglevőt a lehető leggazdaságosabban használják fel. Erre nagy szükség is van, hiszen az idén 1,1 millió liter tejet és 6250 mázsa húst kell értékesíteniük. Az elmondottakból kitűnik',- Fogy a boli szövetkezet magáévá tette a párt XV. kongresszusának célkitűzéseit és határozottan • halad az ipari mezőgazdálkodás útján, amelyre a belterjesség és a nagyfokú gazdasági hatékonyság a jellemző.
