Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-12-04 / 48. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1976. december 4. Д mezőgazdasági termelés össz­pontosításának és szakosításá­nak távlati fejlesztési tanulmányai az egyes járásokban általában jó anya? gi-műszaki és technológiai megoldá­sokat találtak a további szakosítás és összpontosítás feltételei közötti ter­melésnövelésre. Ezek alapján szabták meg a termésmennyiség, valamint az ökonómiai értékmutatók növekedésé­nek dinamikus fejlődését. Nagyobb­részt azonban ezek a tanulmányok nem kielégítő módon foglalkoztak az integrációs folyamatok szociális-öko­nómiai kérdéskörével bár helyenként kifejezték a dolgozók szükségleteit Mivel ezen tanulmányokat a mező­­gazdaság további átépítésé élő és nyílt szervezetének tartjuk, lehetősé­get nyújtanak arra, hogy magukba foglalják a feltételezett strukturális változások következtében szükségessé váló szociális kérdések megoldásának bizonyos elképzelését. A termelés összpontosításának és szakosításának szociális-ökonómiai kérdésköre konkrét tartalommal ren­delkezik, s eszerint kíván megoldást. Annak érdekében, hogy általánosság­ban megértsük ezen kérdések célsze­rű megoldásának elkerülhetetlensé­gét, legalább a következő három fon­tos tényre világítunk rá: ■ A mezőgazdasági termelés anya­gi-műszaki alapjának átépítése nem­csak a talaj, a géppark vagy az állat­­állomány elrendezésében jelent vál­tozást, de mindenekelőtt az ezekhez szorosan kapcsolódó irányító és irá­nyított munkakollektívákban, vala­mint azok ój munka- és életfeltételei­ben is. ■ A tudományos-műszaki haladás ismereteinek fejlesztése és kihaszná­lása a termelés további összpontosí­tásának és szakosításának alapján nem öncélú, hanem eszközként szol­gál a mezőgazdasági dolgozók és a széles néprétegek tervszerű életszín­vonal-emelésében. ■ Szocialista mezőgazdaságunk Együttműködési és integrációs folya­matának szociális vonatkozásai nem fejlődhetnek ösztönösen, hanem ezt az egész reprodukciós folyamat egye­temes megvalósításának keretein be­lül az irányítási rendszernek kell fo­kozatosan és tervszerűen rendeznie. SZOCIÁLIS PROGRAMOK Az élenjáró efsz-ekben, állami gaz­daságokban és más hasonló szerve­zetekben már régóta tudatosítják az emberekkel való munka, s a dolgo­zók folyamatos művelésének jelentő­­gét. Ez jó munkabiztonsági és egész­ségügyi feltételeik megteremtésére, közös étkezési lehetőségeik kialakítá­sára, kulturális, valamint általában tevékeny társadalmi életük munka utáni fejlesztésére is vonatkozik. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztériuma, az SZSZK Szövet kezeti Földművesek Szövetsége Köz­ponti Bizottsága és a szakszervezeti szövetségek kezdeményezése alapján készülnek a szociális programok, a továbbképzési tervek, az egészség­­ügyi, valamint a társadalmi tevékeny­ség tervei. Ezek teljesítése a tisztség­viselőkben és a többi dolgozókban egyaránt a megelégedés jogos érzését váltja ki. Számos vállalatban, a munka- és A társadalom-fejlesztési folyamat szociális kérdéseinek tervszerű megoldása ÁTFOGÓ PROGRAM ф Szervesen egybekapcsolódó intézkedések ф A szociális kérdések fokozatos rendezése ф Az egyesítés és az együttműködés szociális következményei ф Az alapok hatékony kihasz­nálása ф A tudományos-műszaki haladás célszerű fejlesztése ф A járási tanulmányok ki­egészítése még lehetséges ф életkörnyezet javítását célzó szocia­lista munkaverseny során már dolgo­zóik munka- és életfeltételeinek alap­vető javulását érték el. Az említett versennyel kapcsolatban az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériuma minden járás legjobb öt efsz-ét, az erkölcsi értékelésen kívül, minden évben pénzügyileg is jutal­mazza. Ezen igyekezet eredményeként számos útjavításra, szociális- és hi­giéniai berendezés építésére, szövet kezeti konyha üzembe állítására, klu bök és más szociális-kulturális bérén dezések létrehozására került sor. A munkafeltételek, valamint a munka környezet javítására indított versenj hasznáról leginkább a verseny egy egy évi győztesei győződhetnek meg Az összes győztesek közül legalábt a következőket említjük meg; Győ zelmes Február Efsz Šoporňa a ga lántai járásban, Záhorie Efsz Jabloni ca a senicai járásban, Május 1. Efs; Liptovský Ondrej a Liptovský Miku láš-i járásban, a Csehszlovák—Szov jet Barátság Efsz Poníky a Banskí Býstrica-i járásban, a Csehszlovák - Szovjet Barátság Efsz Mlynica a pop radi járásban, és a Poľana Efsz Jara bina a Stará Ľubovňa-i járásban. Hi mélyrehatóan megvizsgáljuk a felső rolt, de a többi győztes szövetkeze tek, állami gazdaságok, valamint to vábbi szervezetek helyzetét — még pedig nemcsak az elmúlt évre, de a: előző évekre vonatkozóan is — meg győződhetünk arról, hogy a céltuda tosan megvalósított vállalati szociáli politika szorosan összefügg a jó gaz dasági eredményekkel. Persze ez i vezető dolgozók széleskörű képessé geit feltételezi, s többek között azl hogy ezek a vezetők lendületbe tud ják hozni a dolgozók kezdeményezé sét mind a termelési, mind pedig - szociális vagy a szélesebb értelemb vett társadalmi feladatok teljesíté sére. SZERKEZETI ÁTSZERVEZÉS A kisebb szövetkezetek egyesítési a közös mezőgazdasági vállalato vagy együttműködési szervezeti egy ségek létrehozása ma a réginél nt gyobb Igényeket támaszt a termeié: struktúra átépítésére, a nagyobb te jesítményfi gépek vagy korszerű tect nológiák alkalmazására. Ez egyútti változásokat követel a munkaszervi zésben és az eddigi munka- és éle feltételek gyakorlatában. Ez. az égés Az összpontosítás A két dolog valóban ellentétesnek látszik, mégsem az. Elöljáróban ide kívánkozik egy eléggé szélsőséges, de igen szemléltető példa. Az egységes földművesszövetkezetek összpon- t tosításáig az volt a gyakorlat, hogy a taggyű­lés sorra vette az összes munkaköröket és mindegyiknél tételről-tételrü megállapította, hogy például milyen a traktoros alapdíjazása, középmélyszántás végzésekor mennyi a pré­miuma, vagy mennyi jár az állatgondozónak a fejesért, a takarmányozásért és így tovább. Lát szólag tehát Itt nagyon erős volt az üzemen belüli demokrácia, hiszen a gazdálkodás har madrangú kérdésében is a taggülés döntött. Csakhogy miközben a tagság a lényegtelen dolgokkal foglalkozott, nem jutott idő a leg­fontosabb kérdések alapos megvitatására, mint pl., hogy tulajdonképpen miért is gyenge a szövetkezet. Pedig a gyengeség egyik fő oka éppen az volt, hogy az efsz taggyűlése való­sággal megkötötte a vezetők kezét a sokféle rendszabállyal. Két közgyűlés között aztán jöttek olyan kö­rülmények, amelyek tekintetében gyorsan és rugalmasan kellett volna dönteni, sokszor a korábbi taggyűlés határozatától eltérően, mert kiderült, hogy gépies, szolgai végrehajtása kárt okoz. Gondoljunk csak vissza például 1966 —1968 as nyárra, amikor az esőzés miatt elhú­zódott az aratás, a betakarítás és egyéb mun kák, amelyek éppen soron voltak, mert a gé­pek lesüllyedtek az elázott talajon. A trakto­rosok saját hibájukon kívül nem tudták telje­síteni a rájuk rótt feladatokat. Az agronómns tudta mi lenné a helyes tennivaló, de a tag­gyűlés határozatánál fogva nem intézkedhe­tett. Ebben az esetben a taggyűlés levette az elnök és az agronómns válláréi a felelősséget. Ebből az következett, hogy egyes szövetkeze­tekből az alacsony kereset miatt más üzemek vezetői Önállóság es üzemi demokracia Nem egy, de nem is kettő Az utóbbi években megnövekedett a mezőgazdasági üzemek vezetőinek ha­tásköre, ugyanakkor arra törekszünk, hogy a dolgozók az eddiginél hatéko­nyabban szóljanak bele a közös gazdaság ügyeibe és irányításéba. Kérdés, vajon hogyan lehet egyidőben a vezetők jogait is növelni, meg a szövetke­zeti demokráciát is elmélyíteni? be mentek dolgozni a traktorosok, ami nagy kihatással volt a következő évre, mivel az ősziek vetése is késett. * A szövetkezeti demokrácie rossz értelmezése miatt csaknem csődbe juthatott az amúgyis gyengén gazdálkodó szövetkezet. Az üzemi de­mokrácia nem valami öncélú, önmagáért való dolog, hanem eszköz ahhoz, hogy a „több szem, többet lát“ elve érvényesüljön, a közös­ség tapasztalatai eredményesebbé tegyék a kö­zös gazdálkodást. Ha pedig az eszközt felcse­réljük a céllal, az nem vezet jóra. A szövetkezeti demokrácia és a személyes felelősség nem egymást kizáró fogalmak, sőt feltételezik egymást. Itt azonban egy másik véglet is jelen szokott lenni. Akadnak szakem­berek, akik kereken kijelentik: az egyes mun­kakörökben dolgozéknak nincs és nem is lehet áttekintésük a 3—4 vagy több ezer hektáros gazdaságról és így semmi értelme annak, hogy a tisztség, iltetvei szakképzettség nélküli dol­gozók beleszólhassanak a szakemberek dol­gába. Az ilyen nézeteket hirdetőknek nincs igazak. Annak a kérdésnek az eldöntése például, hogy milyen legyen az efsz-ben a közös vagyon gyarapításának és a kiosztott jövedelemnek az aránya nagy vonalakban minden dolgozét ér­dekel, tehát ebben az esetben helye van az alapos vitának, nehogy az efsz mértéktelen be­ruházásokba kezdjen. Ha ezt a tagság eldön­­döntötte, a részletek kidolgozása jiersze már a szakemberek dolga. Az sém teljesen szakmai kérdés, hogy mi­lyenek a községben a termelési hagyományok, a termelési adottságok, mihez adnak lehető­séget, s a szarvasmarha-tenyésztést kell-e elő­térbe helyezni vagy a sertéstenyésztést? Mind­ezek olyan kérdések, amelyekbe teljes joggal szólhat bele minden szövetkezeti dolgozó. De vigyázzunk, mert egy bizonyos ponton túl je­lentkezik a kérdés szakmai része. He pl. az efsz taggyűlése eldöntötte, hogy a szarvasmar­ha-tenyésztést kell fejleszteni, mert ez a leg­­indokoitabb, utána következik a részletek ki­dolgozása, kimunkálása, és ez már a szakem­berek dolga. Ilymédon nem sikkad el sem a szövetkezeti demokrácia, sem a személyi fele­lősség. Ha viszont a taggyűlés arról is határo­zatot hoz, hogy mondjuk 4D0-al kell növelni a szarvasmarha-állományt, de a reális lehetőség csak 300-at enged meg, akkor később ha baj van, a szakember azt mondhatja, hogy én elő­re láttam, hogy baj lesz, de mit tehettem vol­na, hiszen-a taggyűlés határozott fgy. Természetesen nemcsak a szakembereknek, illetve az efsz-vezetőknek van felelősségük a közös gazdaságban, hanem a tisztségnélküli efsz tagoknak is. Az egységes földmfivesszö­­vetkezeti demokrácia erősítését nem lehet el­képzelni információszerzés nélkül. Ez szintén kétoldalú kérdés. Információra szükségük nem­csak az efsz tagoknak van, hanem az efsz ve­zetőknek is. Az az efsz-vezető, aki nem ismeri a szövetkezeti dolgozók szándékát, törekvé­seit, aki nem él együtt a dolgozókkal, hamar eltévelyedik. Az efsz elnöke, a főagronómus vagy más efsz vezető, amikor beszámol a kö­zös gazdaság ügyeiről, saját maga is értékes információkhoz juthat, ha meghallgatja a dol­gozókat. Az elégséges információszerzés birtoklásának rengeteg formája van, kezdve a csoportmegbe­széléstől egészen a szövetkezeti újságig. Az efsz vezetői, valamint a szövetkezeti dolgozók jó viszonya nagyban elősegíti a gazdálkodás hatékonyságát. A jól tájékoztatott szövetkezeti dolgozók érdemben bele tudnak szólni a közös gazdaság ügyeibe és ez kedvezően hat a gaz­dálkodás eredményeire. ADÄM LAJOS, Petrovce (Péterfalval l ' folyamat alapjában véve az irányítás összetételének és menetének átépíté­sét jelenti. Vajon melyek a mezőgaz­^ dasági üzemek egyesítésének vagy _ együttműködésének legfőbb szociális У következményei? Г. -ý- Az üzemen belüli összpontosítás , és szakosítás fokozatos megvalósítá­­£ sa, új üzemek vagy bármilyen szer­­vezeti egységek alapítása elkerülhe­tetlenül változásokat okoz a munka­­kollektívák összetételében is. Változik z az egyes ágazatokban szükséges mun­­kaeruk száma, a szakképesítésükkel, , esetleg életkorukkal és nemi hová­­á tartozásukkal szembeni követelmény. A feloszló, eddig állandósult munka­­csoportok helyett új szervezeti egysé­­" get kell alakítani, a vele járó új és a állandósult munkaviszonnyal, esetleg ( emberek közötti jó viszonnyal. Mind­­, ez megköveteli a munkakollektívák ' céltudatos átalakítását, az anyagi ter­­, melés, valamint a technológiák szük­­séglete szerint, mégpedig bizonyos időelőnnyel. j" -4- Az új termelési elrendezés, a -g nagyüzemi épületek, technológiák és s_ azok széthelyezése új, vállalaton be­­.ľ lüli úthálózat-kiépítést, munkarend - változást, műszakbevezetést, vagy j munkaerőváltást követel. Mindez ha­­j’ tást gyakorol a munkaidőre, a jutal­­mazásra stb. A munkafeltételek rend­­a szeres javulása megköveteli a felújí­­|8 tott vagy a teljesen új termelési alap­­. eszközök hatékony kihasználását.-4- Az egyes termelési központok, a széthelyezett üzemek és az egyes községekben kiegészített termelési egységek közötti távolsági különbsé­gek felszínre hozzák a lakáskérdést, é, valamint a munkaerők operatív min­ik kahelyre szállításának és hazajutta­­y- fásának kérdését. Ezek a kérdések a- nem választhatók el a szükséges böl­­si csődé-, óvoda-kapacitások, továbbá a il- pionírtáborok, az üzletek, a kommu­­h- nális-szolgáltatások, az egészségügyi-, al a kulturális-, a sport-tevékenység és e- a üdülési berendezések igénybevéte­lt- lének kérdésétől sem. Persze ezen sz kérdések megoldása túlterjed az efsz s hatáskörén, sőt olykor lehetőségein z is, azonban a problémák megoldása i elől így kém lehet kitérni. Az efsz t ezeket a kérdéseket a község többi s vállalataival, társadalmi szervezetei- t vei és szerveivel együtt koncepciós i megoldásként előterjeszti a helyi ( nemzeti bizottságnak, összhangban a : mezőgazdasági termelés jelenlegi, de i főként perspektív széthelyezésével. s -4- Az integrációs folyamatokkal i kapcsolatban külön figyelmet érdé- 1 mei a nők, az ifjúság és a nyugdíja- \ sok munkájának és életének specifi- i kus kérdésköre. Az összes tényező s figyelembevételével programszerűen : kell megoldanunk az összes munka- , 1 viszonyból, szakképzettségből vagy : más jellegű különlegességekből eredő I problémákat. 1 4- Mindezen termelési, műszaki, ökonómiai és szociális változásokat : nem hajthatjuk végre az azoknak ! ■ megfelelő szervezési és irányítási kö- 1 i vetelmények megvalósítása nélkül. ; ' Az irányítási csúcsszerv eltávolodó- i • sát az alap munkakollektíváktól ki ' kell egyensúlyozni a dolgozók irányi- i ' fásban való részvételével, például ter- 1 melési értekezletek formájában vagy ! egyetemes ésszerűsítő brigádok, szo­­' cialista munkabrigádok, szabadalmi : és újítói körök alakításával. Alapjá- : ' ban vévé nincsen másról szó, mint ■ céltudatos, egyetemes irányításról, > amelynek hatékonysága biztonságosan támaszkodik mind a vezetőkáderek, 1 mind pedig az összes dolgozók kez­• deményezésére és munkaaktivltására. I IRÁNYÍTOTT fejlődés I Ezek a tényezők alkotják a terme­• lés további összpontosításának és sza­- kosításának szociális-ökonómiai kér­- dóséit. Ezek a termelés változásából- és annak új műszaki felszerelésekkel és technológiai rendszerekkel való- ellátásából erednek, amelyek a meg­­s induló széleskörű integrációs folya- i matok szociális következményei. Oko­- nómiai szempontból helytelen, sőt ка­­t. ros lenne ezek hatását ösztönösen- érvényesülni engedni. Tervszerűen- irányított gazdasági és társadalmi к rendszerünk feltételei között fejlődé­- süket elkerülhetetlenül úgy kell irá­­a nyltannnk, hogy aktívan támogassák- a tudományos-műszaki fejlődés isme- V reteinek érvényesítését, mezőgazdasá­­s gunk iparosítása felé. S- Az objektív szükségleteket sikere­­a sén éppen a terv segítségével válthat­­z juk valóra. A termelés átalakításának tervezete a nagy egyesített szövetke­zetben, az együttműködési társulás kialakítása, a nagykapacitású farm vagy más korszerűsített üzem létesí­tésének terve nem lehet teljes, ha nein tartalmazza a munkaerők pro­fessziók szerinti szükségletét. Ennek tartalmaznia kell ezenkívül a tovább­képzéssel kapcsolatos elképzeléseket; valamint az összes említett munka- és életfeltételek megoldását. Szüksé­ges az összes Járási tanulmányokat ki­egészíteni a szociális-ökonómiai prob­lémák tervszerű megoldásával, annál is inkább, mivel ezek kiegészítése és a hatodik ötéves tervfeladatokkal va­ló összhangba hozása most folyik. Minden efsz, állami gazdaság és más mezőgazdasági és élelmiszeripari szervezet kötelezően dolgozza ki, vagy a hatodik ötéves terv gazdasági szakaszára kötve pontosítsa a dolgo­zókról való gondoskodás 1976-1980- ra vonatkozó egyetemes terveit. Ezek az átfogó programok pontosabbá te­szik az egész évi termelési és pénz­ügyi terveket, illetőleg azok végre­hajtási terveit, és a programot pénz? ügyi, anyagi, valamint szervezési szempontból a tervekhez kötik. Az efsz, mint a Szövetkezeti Földműve­sek Szövetségének kollektív tagja, ezt a pontosítást az évente készülő társadalmi és szociális fejlesztés ter­vében is kifejezésre juttatja. Az álla­mi gazdaság vagy más állami szerve- i zet a szociális-ökonómiai politikájút évi kollektív szerződésében részletezi. A konkrét eljárást ez ügyben „A ’ szervezetek dolgozókról való gondos- i kodásának 1976—1980-ra vonatkozó komplex programja összeállításának , — kormány utasítás teljesítésére tett t — reszort intézkedés“ tartalmazza. ; Ezen eljárási módszer helyességéről kívánt meggyőződni a bratislavai Me­­. zőgazdasági és Élelmezésügyi Okonó­- mia Kutatóintézete a Topofnlky-i I (Nyárasdi) Efsz-szel, a Trnavai Vető­magtermesztő Gazdasággal, a Hurbano­- voi (Ogyallai) Sörgyárral és más vél; ' lalatokkal együtt 1974—1975-ben. A- kutatási és a termelési gyakorlatnak; l az irányítás közép- és központi-színtű- szerveivel, valamint a Szövetkezeti t Földművesek Szövetségével való , együttműködéséből keletkezett a to­­í vábbi segédeszköz is, mégpedig „A , Dvory nad 2itavou-i (udvradi) Auróra- Efsz szociális-ökonómiai fejlesztésé. . nek terve 1978—1980-ra“. Ezen reszort-intézkedés, valamint publikáció alapján az egyes járási mezőgazdasági igazgatóságok teremtő- módon kiegészíthetik és fokozatosan- pontosabbá tehetik az összpontosítás- és szakosítás további fejlesztésének 1 szociális-ökonómiai problémakörével 1 foglalkozó járási tanulmányaikat. Ha­li sonló módszerrel járthatnak el az- együttműködési tanácsok, az egyesí­- tett nagy efsz-ek, vetőmagtermelő- gazdaságok és egyéb hasonló szerve­- zetek. i Mezőgazdaságunk integrációs folya- 1 matának irányításában nincsen éssze- i rűbb út, mint annak megértése, hogy- ezt egyetemesen és tervszerűen kell- végrehajtani, beleértve annak szociá­­k lis-ökonómiai vonatkozásait is, ján HUCKO mérnök, az SZSZK, SZFSZ KB titkára, Dušan SAG ARA mérnök, CSc., a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi к Ökonómiai Kutatóintézet dolgozója

Next

/
Thumbnails
Contents